Népszava, 1969. május (97. évfolyam, 99–124. szám)

1969-05-18 / 113. szám

­ MOSZKVA Laboratórium a tenger fenekén AZ EMBER ÉVEZREDEK ÓTA igyek­szik a maga számára hasznosítani a ten­gereket. A hajózáson kívül elejti a vízi állatokat, s a part­közeli talajból kőola­jat és érceket hoz a felszínre. A tenge­rek kiaknázásának technikája szinte tö­kéletesnek tűnik, pedig e téren még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Kuta­tók kiszámították, hogy csupán az At­lanti-óceán állat- és növényvilágából nyerhető fehérje és szénhidrát tápértéke a világ húszezer évi gabonatermésének táperejével egyenlő. Hasonlóan hatal­mas arányúak azok az érc-, olaj-, gáz-, ivóvz- és energiaforrások, és a gyógyha­tású anyagok tartalékai, amelyek a ten­gerekben fellelhetők. De mind e kincsek megszerzéséhez az embernek meg kell tanulnia az együttélést a tengerrel. E TEKINTETBEN már eddig is nagy jelentőségű úttörőmunkát jelentenek Piccard és Cousteau mélymerülési kísér­letei, valamint az „Ihtiandr” és Szad­­kov szovjet víz alatti házak kutatómun­kálatai. A legújabb szovjet víz alatti ház, a „Csernomor”, megfelel mindazok­nak a követelményeknek, amelyeket a tudósok a technikával szemben támasz­tanak, s ezek az igények valóban rend­kívüliek: kényelmes munkalehetőségek az „akvanauták” számára, kellemes pi­henőhelyiségek és tökéletesen felszerelt laboratóriumok. Ez a víz alatti ház le­hetővé teszi a kutatók hosszabb tartóz­kodását a tenger mélységeiben, anélkül, hogy többször át kellene esniük a több óráig tartó kellemetlen dekompresszión, tehát azon az időn, amíg szervezetük hozzászokik a tenger — mélység szerint változó — nyomási feltételeihez. A „Csernomor” személyzete tetszése sze­rint szabályozhatja a nyomást. De ah­hoz, hogy a tenger vizében megfelelő munkát végezhessenek, világítással és friss, meleg levegővel is el kell látni a helyiségeket. AZ ÚJ VÍZ ALATTI HÁZ már kiáll­ta a tűzpróbát. Egy vihar alkalmával, amely a tengert nagy mélységig felkor­bácsolta, a „Csernomor” biztosan állt és laboratóriumában nyugodtan folyt a munka. Ezt az tette lehetővé, hogy a víz alatti ház tölthető és kiüríthető tartá­lyokkal rendelkezik, amelyek szükség esetén nehezékül szolgálnak és szabá­lyozzák az egész építmény helyzetét a mélységben. A tengerekből az egész világon évi 50 millió tonna halat fognak ki. Ez mind­össze két ezreléke annak, amit a tenge­rek táplálékban az embernek nyújtani képesek. A már megejtett kísérletek so­rán szakembereknek sikerült algákból egészséges és ízletes kenyeret sütniük. A tenger beláthatatlan kiterjedésű alga­mezőinek hozama több millió évre fe­dezné a világ lakosságának tápanyag­­szükségletét. EZEK AZOK a valóban csábító táv­lati célok, amelyek a szovjet hidrológu­­sokat és hidrobiológusokat víz alatti tu­dományos kutatómunkájukra serkentik. • V. D. Vizsga helyett készpénz az olasz jogászok állapították meg, hogy a legöregebb törvényszéki szakemberek visz­­szaemlékezése szerint sem idéztek be annyi vád­lottat, mint az úgynevezett „hajtási igazolvány per­ben”. Ennél az eljárásnál ugyanis 719 személy állt a bírák előtt. A római városi hatóságok a mam­­mutper céljaira kibérelték a hatalmas Turista Pa­lota termét körülbelül 200 ezer forintnak megfelelő összegért. Nem akadt ugyanis az olasz főváros bí­róságainál megközelítőleg sem arra alkalmas helyi­ség, ahol a rengeteg vádlottat és a hatósági szemé­lyeket elhelyezhették volna. Egyedül a vádlottak neveinek, személyi adatainak felolvasása az első tár­gyalási nap délelőttjét vette igénybe. A vádlottak különböző foglalkozási ágak kép­viselői. Akad közöttük közlekedésügyi minisztériu­mi tisztviselő, orvos, gépkocsivezetői iskola tulajdo­nosa és természetesen sok autós. Valamennyien az alábbi vádpontok miatt kerültek a bíróság elé: hami­sítás, a hatóságok megtévesztése, lopás. Fővádlott Carmelo Pizzonia, a híres „Fiammá”­­ autóvezetői iskola tulajdonosa, aki egyben a bűntársulat főnöke volt. Ő és cinkosai azzal fog­lalkoztak, hogy olyan személyeknek, akik egyébként sohasem kaphattak volna autóvezetői igazolványt, például a fél szemük hiányzott, a hőn áhított doku­mentumot megszerezték. A közlekedésügyi minisztérium tisztviselői gon­doskodtak a hivatalos nyomtatványokról, melyekre azután Pizzonia felbérelt orvosai a jelölt alkalmas­ságát rávezették. A maradék formalitásokat azután Pizzonia alvezérei intézték el, a diplomákat 3—4000 forintnak megfelelő összeg ellenében adták ki. Jó ideig virágzott Pizzoniáék üzlete, míg egy alkalommal a közlekedésügyi minisztérium egyik tisztviselője, aki kivételesen nem volt tagja a bűn­bandának, rájött, hogy hiányoznak az űrlapok, sőt, azt is észlelte, hogy igen sok gépkocsivezetőt igazolt ROMA vány, melyeknek az ellenőrzése az ő feladata volt, hamisított okmány. Megtette a feljelentést, munkához látott a rendőri apparátus és a Pizzonia-banda hamarosan lakat alá került. A kihallgatások során Pizzonia nagyvo­nalúan vallott, nemigen volt tekintettel legelőkelőbb ügyfeleire sem. Pontos jegyzeteiből valamennyinek a nevét felolvasta, majd később hozzáfűzte: az üzlet jól bevált, talán csak azt a hibát követtem el, hogy túl hamar akartam meggazdagodni. Más szóval, most már Pizzonia is rájött, hogy a kelleténél sebesebben „hajtott”, S. E. ml,**.TM* • HOUSTON ! E­lmara­dá II utódok Egy texasi egyetemi tanár, Richard N. Adams, nemrég kijelen­tette, hogy a három dél­nyugati államban (Te­xas, Kalifornia és Új- Mexikó) aligha lehetnek az emberek arra büsz­kék, hogy ők azoknak az európaiaknak (spa­nyoloknak) a leszárma­zottai, akik először lép­tek erre a földre, mert az Egyesült Államok legelmaradottabb polgá­rai közé tartoznak. Ezek a spanyol szár­mazású amerikaiak mintegy ötmillió főt számlálnak, túlnyomó­­részt az említett három állam területén élnek. S bár ezzel a lélek­­számmal az összlakos­ság 30 százalékát alkot­ják, a tanulólétszámban mindössze tíz százalék­kal részesednek. Külö­nösen nagy azok száma, akik még az általános iskola utolsó osztályát sem végzik el. Az első osztályban mintegy 15 százalékban spanyol származású diákok, az utolsó osztályban csak legfeljebb 6 százalék­nyian maradnak. S ezt is általában egy évvel lemaradva végzik el. Az okot főleg a kul­turális elmaradottság­ban látják, mármint a szülők elmaradottságá­ban. Ezek ugyanis nem­csak segítséget nem tud­nak adni tanuló gyer­mekeiknek, hanem mos­tanában kezdenek csak ráébredni a tanulás fon­tosságára. Az okok között szere­pel az is, hogy a gyere­kek súlyos nyelvi prob­lémákkal küszködnek. Egy szakértő szerint ugyanis az iskolába já­ró gyermekek csak a harmadik osztályban érik el azt az angol nyelvtudási fokot, ame­lyen kielégítő módon tudják követni a tanítás menetét. De addigra már többször is osztályt kell ismételniük. A nem kielégítő nyelv­tudás arra vezethető vissza, hogy a vidéki faluközösségekben, ahol csak a spanyol-ameri­kaiak élnek, még ma is többnyire spanyolul be­szélnek — jóllehet tu­datára kellett ébredniük annak, hogy ez az egyik legfőbb akadálya bár­miféle érvényesülésük­nek. A városokban ilyen problémák nincsenek, hiszen a városi körül­mények rákényszerítik a spanyol-amerikaiakat az angol nyelv elsajátí­tására. _ A tanítók pedig, akik­nek keze alá spanyol gyerek kerül, arra töre­kednek, hogy a nemzeti sajátosságokat elnyom­ják. Ennek egy apró je­le, hogy a José nevű gyermekeknek az isko­lában Joe névre kell hallgatniuk. M. F. B BUKAREST T­űzoltók B­ ukarest volt az el­ső európai városok egyike, ahol állandó tűz­oltószolgálatot szervez­tek. A belváros közelé­ben, a főútvonal mentén emelkedik az égnek a tűzoltóság egykori tor­nya, amely ma már nem nagyon haladja meg a körülötte levő középüle­tek és lakóházak magas­ságát. A torony most is bizonyos fokig a tűz el­leni védekezés ügyét szolgálja, amennyiben hajlékot nyújt a tűzoltók múzeumának. A hatodik emeletig vezető csiga­lépcsőt most már csak lefelé jövet használják, miután felfelé modern felvonó viszi a látogató­kat. A MÚZEUMBAN kiál­­lított tárgyak nagy része első pillantásra nem kelt különösebb fel­tűnést. Korabeli tűzoltó­­egyenruhákat, csákányo­kat és fecskendőket lá­tunk. Annál inkább ma­gára vonja a figyelmet egy külön tárlóban elhe­lyezett pisztoly. A mú­zeum igazgatója elmond­ta, hogy ez a fegyver Bukarest átépítését okozta. 1847. március 23- án egy kisfiú játszado­zott vele. A nyitott ab­lakra célzott és meghúz­ta a ravaszt. A pisztoly töltve volt és a lövedék a szemben álló szalma­tetős házba fúródott. A következmények szinte hihetetlenek voltak. Az erős szél, a vízhiány és az akkori építkezéseknél bőven használt szalma és faanyag okozta, hogy egy napon belül 2600 bu­karesti lakóház vált a tűz martalékává. Helyü­kön azóta hatalmas új városnegyedek nőttek ki a földből. A­hhoz kÉPEST, hogy tűzoltómúzeumról van szó, valóban kissé sok itt a fegyver, de an­nak idején egyik sem volt öncélú, vagy feles­leges. Az 1848. évi for­radalmi áramlatok Bu­karestet sem kerülték el. Románia akkor még tö­rök fennhatóság alatt állt és a törökök elleni felkelést éppen a buka­resti tűzoltók kezdték meg. Akkoriban ugyanis ők alkották az egyetlen román egyenruhás szer­vezett osztagot. A város­ban barikádokat építet­tek és a tűzoltókhoz a lakosság többi rétege is csatlakozott. Ezt a haza­fias küzdelmet a mú­zeumban hatalmas üveg­festmény örökíti meg. A kép felett olvasható Marx Károly egyik cik­kéből vett idézet, amely szerint a bukaresti tűz­oltók felkelése a nemzeti szabadságért vívott harc egyik szép példája volt. SANKT MORITZ A mentő bosszúja Sankt Moritz, a svájci Alpokban, évtizedek óta az egyik legelegánsabb téli üdülőhelynek számít. Itt és Davosban gyűlik össze minden szezonban az úgy­nevezett „nemzetközi társaság”. Hozzátartozni meg­felelő anyagi alapok szükségesek — ha van még hozzá egy előkelően csengő, hangzatos név is, annál jobb. Név pénz nélkül egyébként nem elég — még egy hercegnek sem. Sankt Moritznál előkelőbb hely csak egy van — pontosan 18000 méterre az üdülőhely felett. Ez a „Corvilla Klub”, a társaság „elitjének” otthona. Megközelíthető az e célra bérelendő helikopterrel, avagy a kötélpályán, amelyet a klub összejövetelek idején kibérel — így még véletlenül sem jöhet a kö­zelbe hívatlan halandó. A minap mégis jött — s kis híja, hogy el nem tüntette a feudális menedékházat a föld, azaz a hegy színéről... A szokásos ünnepségek egyikére gyűltek össze a klubtagok: Aga Khan, a világ leggazdagabb­­jainak egyike, Niarchos, a görög hajózási vállalkozó, valamint kollégája, a Kennedynéhez pártolt Onassis volt neje, Rossi gróf, aki a Martini-vermutból gaz­dagodott meg. Karajan, a divatos és vagyonos oszt­rák karmester, Günther Sachs, aki egy ideig nem­csak gépgyárát, hanem Brigitte Bardot-t is magáé­nak mondhatta — továbbá vérbeli Liechtensteinek, Savoyaiak stb., stb. Jelen volt továbbá, ezúttal hívatlanul, a svájci hegyi mentőszolgálat egy helybéli tagja. Ezek a pa­rasztlegények szoktak gondoskodni arról, hogy ne törjék össze tagjaikat az előkelő klubtestvérek, ami­kor legújabb divato si dresszeikben lesiklanak a ma­gasból, vissza Sankt Moritzba. Egyiküket korábban minősíthetetlen szavakkal hordta le a Corvilla-klub egyik tagja. A sértett bosszút esküdött, s a követ­kező alkalomra 6 dinamitpatronnal járult hozzá a hegyi összejövetel eseményeihez. A nedves gyújtózsinór nem teljesítette felada­tát, a merényletet sikerült megelőzni. A klub áll, a parasztlegény ül. Heltai András * ’■ ■ si­m

Next