Népszava, 1969. június (97. évfolyam, 125-149. sz.)

1969-06-01 / 125. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 98. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT 1969. JÚNIUS 1. VASÁRNAP Megnyílt az ünnepi Dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese nyitotta meg szombaton — a már hagyományos fórumon, a Liszt Ferenc téri Ady-szo­­bornál — az évenként is­métlődő ünnepi könyvhét kulturális eseménysoroza­tát és vásárát. Az írók boltjával szomszédos könyvklubban megnyílt kiállításon mutatták be, s ugyanitt adta át az 1968. év „Szép könyv”-verseny nyertes köteteinek a díja­kat dr. Siklós Margit, a Művelődésügyi Miniszté­rium Kiadói Főigazgatósá­gának megbízott vezetője. Az eseményen megjelent Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Óvári Miklós, a Központi Bizottság osz­tályvezetője. Hantos Já­nos, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese. Baranyai Tibor, a SZOT művelődési osztályának vezetője. Ott volt a könyvhét nyitányán a Vietnami Demokratikus Köztársaságból érkezett könyvkiadói küldöttség is, élén Tran Mirth Chaw, ki­adói főigazgatóval. Kö­szöntötte dr. Orbán László a magyar irodalom, az ol­vasás tavaszi ünnepén ki­adványaikkal Budapesten szereplő három szomszéd országbeli kiadó, a pozso­nyi Madách, az újvidéki Fórum, valamint.. a most első alkalommal részt ve­vő szovjetunióbeli ungvári Kárpát Kiadó megjelent vezetőit. A megnyitást be sem várva, már szombat dél­előtt nagy számban for­dultak meg az érdeklődők a könyvhét színes pavi­lonjainál. Különösen nagy forgalma volt a ,,Könyv­utcának” a Belvárosban, a Váci utcában van stand­ja a külföldi kiadóknak. Sok helyütt meglepetésben lesz részük a vásárlóknak. Van, ahol minden 50. ve­vőnek aj­ándékkö­tetet ad­nak, másutt 100 forint fö­lötti vásárláskor műanyag könyvborítókat, tasakokat mellékelnek a csomaghoz, megint másutt helyszíni könyvtombolót rendeznek. (MTI) Magyar—osztrák záróközlemény Fock Jenő ausztriai látogatásáról A magyar kormányfő nyilatkozata a tárgyalásokról Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-pa­raszt­­ kormány elnöke, dr. Josef Klaus szövetsé­gi kancellár meghívásá­ra 1969. május 27-től 31- ig hivatalos látogatást tett Ausztriában. Útjára elkísérte dr. Tímár Má­tyás miniszterelnök-he­lyettes, Puja Frigyes, a külügyminiszter első he­lyettese, dr. Baczoni Je­nő, a külkereskedelmi mi­niszter első helyettese, dr. Szekér Gyula, a ne­hézipari miniszter első helyettese, dr. Rosta End­re, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének ügyve­zető elnöke, Kurján Sán­dor nagykövet, a Külügy­minisztérium csoportfő­nöke. Fock Jenő miniszterel­nököt fogadta Franz Jo­nas szövetségi elnök, lá­togatást tett dr. Josef Klaus szövetségi kancel­lárnál, dr. Hermann Wilhelm alkancellárnál és dr. Kurt Waldheim külügyminiszternél. A magyar Miniszterta­nács elnöke látogatása során kulturális intézmé­nyeket, lakó- és ipartele­peket tekintett meg. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és dr. Josef Klaus szövetségi kancellár tár­gyalt a kétoldalú kapcso­latokról és az országaikat érintő nemzetközi kérdé­sekről. A magyar kor­mány képviselői­ és az il­letékes osztrák szakmi­­­niszterek külön megbe­széléseiken elsősorban a kétoldalú kapcsolatok to­vábbfejlesztésével foglal­koztak. Az eszmecserék légkörét a két ország jó­szomszédi viszonya jelle­mezte. A hivatalos tárgyalá­son magyar részről Fock Jenő miniszterelnök és kísérete, valamint dr. Sí­m­a Jenő, Magyarország ausztriai nagykövete osztrák részről dr. Josef Klaus szövetségi kancel­lár, dr. Kurt Waldheim külügyminiszter, Otto Mitterer kereskedelem­és iparügyi miniszter, Karl Pisa, a szövetségi kancellári hivatal állam­titkára, a szövetségi kan­cellári hivatal, a külügy­minisztérium, a kereske­delem- és iparügyi mi­nisztérium, az oktatás­ügyi minisztérium több vezető tisztviselője és dr. Kurt Enderl, Ausztria magyarországi nagyköve­te vett részt. A kormányfők megelé­gedéssel állapították meg, hogy a dr. Josef Klaus szövetségi kancellár 1967. évi magyarországi láto­gatása óta eltelt időszak­ban minden területen to­vábbfejlődtek országaik kétoldalú kapcsolatai. Gyümölcsözőnek és a kétoldalú kapcsolatok to­vábbfejlesztése szempont­jából hasznosnak ítélték meg a dr. Josef Klaus szövetségi kancellár 1967. évi májusi hivatalos lá­togatása alkalmával lét­rehozott általános vegyes bizottság tevékenységét. Mindkét fél egyetértett azzal, hogy az elmúlt években kedvezően fej­lődtek a gazdasági kap­csolatok. A két ország árucsere-forgalma 1950— 1960 között meghárom­szorozódott, és 1960-tól 1968-ig csaknem megkét­szereződött. Egyetértés alakult ki abban is, hogy reális lehetőségek van­nak a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlesztésére mind az árucsere eddigi, hagyo­mányos formájában, mind a két ország vállalatainak együttműködésében A fe­lek megelégedéssel álla­pították meg,­­hogy Auszt­ria és Magyarország­ kö­zött ,vállalati­­ szinten már ipari kooperációk széles köre alakult, ki, s hang­súlyozták, hogy ennek a fejlődésnek további ösz­tönzése közös érdek. A gazdasági kapcsola­tok fejlesztése új lehető­ségeinek feltárása érde­kében 1968. novemberé­ben ipari, gazdasági és műszaki együttműködési egyezményt kötöttek. Az abban előirányzott kor­mányközi vegyes bizott­ságnak mielőbb meg kell kezdenie munkáját. Az elért, eredményeket figyelembe véve a tárgya­ló felek mindenekelőtt kívánatosnak tartják a kooperációt — többek között — az alumínium­­iparban, a vegyiparban, a járműiparban, továbbá az együttműködést az (Folytatás az 5. oldalon) (Gonda György felvétele). Komócsin Zoltán nyilatkozata a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását Előkészítő Bizottság befejező ülésszakáról A kommunista és munkáspártok június 5-én Moszkvában kezdődő nemzetközi tanácskozásának Előkészítő Bizottsága pénteken, a szovjet fővárosban befejezte munkáját. Komócsin Zoltán, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az Előkészítő Bizottság munkájában részt vevő magyar küldöttség vezetője, válaszolt Hável József­nek, az MTI és Nemes János­nak, a Népszabadság moszkvai tudósítójának kérdé­seire. KÉRDÉS: Hogyan álk(. i­ Komócsin elvtárs a kom­munista és munkáspártok tanácskozását előkészíti IS hónapos időszakot és az Előkészítő Bizottság most befejeződött moszkvai ülés­szakának eredményeit? VÁLASZ: Ismeretes, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészí­tése a múlt év februárjá­ban, a Budapesten meg­tartott konzultatív talál­kozóval kezdődött meg. A tanácskozás Előkészítő Bizottsága 1968 novembe­réig Budapesten több ülést tartott.­A budapesti találkozón beható véleménycsere folyt a testvérpárlók kö­zött, amelynek­­ egyik fő feladata az volt, hogy kö­zös tervezetet készítsen a nemzetközi­­ tanácskozás elé. E véleménycsere" ke­retében nagy lépést tet­tünk az egységes álláspont kialakítására, jelentős ha­ladást értünk el a testvér­pártok egy részével fenn­álló nézeteltérések csök­k­kentésében, illetve leküz­désében. A nemzetközi tanácsko­zás elé terjesztendő fő do­kumentum-tervezetet egy munkacsoport készítette elő, amely Budapesten­­működött. Ez év márciu­sában, pártunk javaslatá­ra, a testvérpártok egy­hangú akaratának és el­határozásának megfelelő­en, Moszkvában folytató­dott az előkészítő munka. Ez fejeződött be az Elő­készítő Bizottság mosta­ni, május 23—30 közötti ülésszakán. Az Előkészítő Bizottság munkájában részt vett testvérpártok képviselői nagy­ feladatot oldottak meg. Többször is, részle­tekbe menően megvitatták a fő dokumentumterve­zetet, és a testvérpártok központi bizottságainak állásfoglalásai­ után most a­lapul elfogadták és a nemzetközi tanácskozás elé terjesztik azt. Az Előkészítő Bizottság ala­pul elfogadta és a nem­zetközi tanácskozás elé terjeszt még három fon­tos dokumentumterveze­tei:­a vietnami nép har­cával való­ szolidaritás nyilatkozatát, a világ né­peihez intézendő békefel­hívást , valamint a Lenin­­centenárium megünneplé­sére felszólító állásfogla­lásnak tervezetét. A test­­vérpártok túlnyomó több­ségével együtt mi is azt valljuk, hogy a fő doku­mentum-tervezet teljes mértékben megfelel a múlt év februárjában, a buda­pesti találkozón a nem­zetközi tanácskozásra kö­zösen elfogadott napirend­nek. „Az imperializmus elleni harc feladatai a je­lenlegi szakaszban és a kommunista és munkás­pártok, valamint az összes antiimperialista erők ak­cióegysége”. lUiRDrs­­. Eszerin az elő­­készítő munka fő eredője mor a Multi összegezhető, hogy elkészültei­ a fő ok­mánytervezetek? VÁLASZ: Mi a magunk részéről az egész előkészí­tő munkafolyamat nagy jelentőségét abban látjuk, hogy fokozatosan, lépés­ről lépésre előrehaladva egyre erősebb lett az egy­ségre való törekvés a kom­munista és munkáspártok között. Ennek során kife­jezésre jutott a testvér­pártok egységes akarata az antiimperialista harc­­egyéb erőivel való szoro­sabb együttműködésre A tévedés veszélye nél­kül még azt is, állíthatjuk, hogy a tizenöt hónapos előkészítő munkának — egyébként minden mást megelőző — legnagyobb eredménye amiért érde­mes volt időt­­áldozni" és erőfeszítéseket tenni az, hogy ma a nemzetközi munkásmozgalom egysége erősebb, a közös összefo­gás kilátásai összehason­­líthatatlan­ul jobbak, mint az elmúlt év elején voltak, amikor Budapesten mun­kához kezdtünk. K&B.DÉS: Komocsai IlT társ az egész 15 hónapos időszakban részt vett a­z előkészületekben és közel­ről figyelemmel kísérhette a m­unka alakulását. Miben látja ennek a tevékenység­nek a legjellegzetesebb sajá­tosságait és legfontosabb tanulságait a nemzetközi kommunista mozgalom fej­lődése szempontjából? VÁLASZ: Az Előkészítő Bizottság valamennyi ülé­sén a részvevő küldöttsé­gek nyílt, elvi, elvtársi vi­tát folytattak. Ezt termé­szetesnek tartjuk. A mai világhelyzet és a nemzet­közi kommunista mozga­lom állapota indokolttá teszi a vitákat Egy dologban azonban nincsen vita a testvérpár­­tok között. Valamennyien egyetértenek abban — s ezt a meggyőződésüket a küldöttségek nyomatéko­san kifejezésre is juttat­ták —, hogy az egész elő­készítő munkát az elvtár­si nyíltság, a demokratiz­mus és a kollektivitás szelleme hatotta át. Az előkészítő munkának eb­ben a jellegében megnyil­vánul az a jó viszony, meg­testesül az a jó kiindulás, amely a legalkalmasabb arra, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott harc a jövőben még eredmé­nyesebb legyen. A dokumentum-terve­zetben alapvetően tükrö­ződik az annak kidolgozá­sában részt vett testvér­pártok politikája. Vala­mennyi küldöttség arra törekedett, hogy a doku­mentumban minél jobban kifejezésre jusson saját pártjának álláspontja. Ezt természetesnek tartjuk. Ugyanakkor azt is látni kell, és el kell fogadni, hogy e­ törekvéseknek ha­tárai vannak. Mint min­den testvérpárt, mi is tud­nánk olyan további javas­latokat tenni, amelyek a dokumentumot még köze­lebb hoznák elképzelése­inkhez.­­ Tény azonban, hogy a többoldalú pártta­lálkozókon a közösen elfo­gadott dokumentumoknak csakis abban az esetben van lehetőségük és értel­mük, ha — amennyire az csak lehetséges — kölcsö­nösen tudomásul veszi va­lamennyi részvevő igé­nyeit. Az elmondottakból kö­vetkezik az a magatartás, hogy a magunk részéről, a dokumentum-tervezet kidolgozásának minden fázisában, messzemenő fi­gyelmet igyekeztünk tanú­sítani olyan javaslatok iránt is, amelyek nem tel­jesen felelnek meg a mi elgondolásainknak. De Ugyanúgy, mint a testvér­pártok döntő nagy több­sége, nem fogadhatunk el olyan javaslatokat, ame­lyekkel szemben elvi fenn­tartásaink vannak. Meg­győződésünk, hogy csak a világosi egyértelmű elvi­­ szilárdság vezet el az egy­ség további erősítéséhez. KÉRDÉS: Tudják, nem akar jóslásokba bocsátkoz­ni Komócsin elvtárs, mégis, talán mondhatna pár szót: mit vár a június 5-én kez­dődő nemzetközi tanácsko­zásól? VÁLASZ: Azt túlzás nélkül megállapíthatjuk hogy a kommunista és munkáspártok június 5-én Moszkvában kezdődő ta­nácskozása — hála a test­vérpártok kollektív erő­feszítéseinek — jól meg­alapozott. A vita alapjául szolgáló fő dokumentum­­tervezet és a többi előter­jesztés is nagy lehetőséget biztosít arra, hogy a test­vérpártok küldöttségeinek vezetői nyílt, elvi eszme­csere keretében kifejtsék álláspontjaikat a " mai vi­lághelyzet fő kérdéseiről, valamint a nemzetközi kommunista mozgalomban és az összes antiimperia­lista erők egységének ki­­kovácsolásáért folytatott harcban előttünk álló fel­adatokról. A kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozása a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott küz­delem és erőfeszítések igen fontos állomása lesz Biztosak vagyunk abban, hogy a június 5-én kezdő­dő megbeszélések új táv­latokat nyitnak meg előt­tünk és a jövőben elérhe­tő új sikerek forrásává válnak. Megragadom az alkal­mat annak hangsúlyozásá­ra: a magyar küldöttség ugyanúgy, mint az összes testvérpártok küldöttsége, a legnagyobb elismeréssel és köszönettel emlékezik meg arról, hogy az SZKP Központi Bizottsága kitű­nő feltételeket biztosított és hatalmas munkát vég­zett az Előkészítő Bizott­ság ülésének sikere érde­kében. Országos utcai harcok Argentínában Zavargások Curacaón, feszültség Bolíviában, Venezuelában Pero­ui elnök 1955-ben történt megbuktatása óta Argentína nem élt át olyan nagy méretű sztráj­kot, mint a mostani. A gyárnegyedekben a mun­ka szünetelt, mert a dol­gozók eleget tettek a szak­­szervezetek 24 órás sztrájkra szóló felhívásá­nak. Harminc év óta elő­ször a közszállítási válla­latok dolgozói is csatla­koztak a gyári munkások sztrájkjához és így az ut­cákon csupán magángép­kocsik közlekedtek. Az argentin iparban a sztrájk majdnem százszá­zalékos. A kereskedelmi dolgozók túlnyomó több­sége szintén sztrájkol. A fővároson kívül a sztrájk igen nagy méretű Men­­dozában, Tucumánban, Rosarióban és Cordobá­­ban. Cordobában a karhata­lom a légi úton odaszállí­tott csapaterősítésekkel együtt harcban áll a kato­nai rendszer ellen tüntető munkásokkal és diákok­kal, akik a város számos pontján­­ elbarikádozták magukat. A karhatalom tábornoka utasította kato­náit: felszólítás nélkül lő­jenek bárkire, akit a kijá­rási tilalom idején az ut­cákon látnak. Az AFP je­lentése szerint az összetű­zéseknek eddig legalább 15 halálos áldozata és igen sok sebesültje van. Guillermo Borda argen­tin belügyminiszter pénte­ken felkereste Ongaria köztársasági elnököt, hogy megtárgyalja a válságos helyzetet. Az elnöktől tá­vozóban kijelentette: ez a légkör példa nélkül álló az ország történetében. A hatóságok kijárási ti­lalmat rendeltek el Wil­­lemstadban, a Holland- Antillákhoz tartozó Cura­cao szigetének fővárosá­ban, ah­ol súlyos zavargá­sok törtek ki. A helyi rendőrség képtelen volt helyreállítani a rendet, és a város kikötőjében hor­gonyzó hadihajók tengeré­szeinek támogatását kérte. A zavargások pénteken kezdődtek, amikor a rend­őrségnek nem sikerült szétoszlatni a Royal Dutch Shell kőolajtársaság 5000 sztrájkoló munkájának tüntetését, amelyhez a Werkspoor-üzem dolgozói is csatlakoztak. A helyzet "akkor mérgesedett el tel­jesen, amikor a rendőrök golyója megölt egy szak­­szervezeti vezetőt. A holland kormány szombaton rendkívüli ülést tartott a Curacao szigetén kitört zavargások miatt. Bejelentették, hogy­ha szükség lesz rá, csapat­­erősítéseket küldenek a szigetre. A bolíviai kormány csa­­paterősítéseket rendelt La Pazba, ahol néhány órá­val Rockefeller New York-i kormányzó megér­kezése előtt két bomba­­merényletet hajtottak vég­re észak-amerikai tulaj­donban levő épületek el­len. Bolíviai parlamenti körökben államcsínyről szóló hírek keringenek. Venezuelában 34 000 ka­tonát és rendőrt mozgósí­tottak, hogy megakadá­lyozzák a tüntetéseket hétfőn, amikor Rockefel­ler Caracasba érkezik. OLDAL A munkás-poroszt diákok továbbtanulása, fejlődésük segítése 3 (Kádár János beszélgetése egyetemistákkal és tanáraikkal) A pedagógusokról, a nyomdaiparról és a cipőellátásról . 3 (Három szakszervezet főtitkárának nyilatkozata) Mi lesz veled Rómaipart? ..... 4 Két fellépés között. . . Javult a fogyasztói érdekvédelem ... 16 !

Next