Népszava, 1969. július (97. évfolyam, 150–176. szám)
1969-07-01 / 150. szám
A szakmunkásképzésről, a gazdasági vezetők megítéléséről, a kollektív szerződésekről, a zöldség-gümölcsellátásról és az üdültetésről tárgyal a Szaktanács elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége tegnapi ülésén a Munkaügyi Minisztérium illetékes képviselőinek részvételével megtárgyalta a szakmunkásképzésről szóló törvény tervezetét, amelyet beható vita után, a vita során elhangzott észrevételek figyelembevételével elfogadott azzal hogy ennek alapján az Igazságügyi és Munkaügyi Minisztérium együttesen terjeszti majd a törvénytervezetet a Minisztertanács elé. Elfogadta az elnökség a negyedik ötéves terv kulturális fejlesztési célkitűzéseiről szóló előterjesztést, különös tekintettel a munkásosztály kulturális ellátottságának javítására. Az elnökség álláspontja szerint kiemelten kell kezelni a munkásszállások, munkáskerületek, munkás-lakótelepek, az új szocialista városok, a nagy ipari vállalatok tömegművelődési létesítményeinek korszerűsítését. Előnyben kell részesíteni a művelődési otthon jellegű intézmények, könyvtárak létesítését, mert ezek szolgálják legközvetlenebbül a dolgozók kulturális nevelését. A párt és állami vezető szervek által elfogadott alapelvek értelmében szorgalmazni kell, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének arányában fejlődjenek a kulturális ráfodítások. A szakszervezetek véleménye szerint a dolgozók kulturális ellátása, új tömegművelődési intézmények létrehozása és azok működtetése vállalati feladat. Ez megegyezik az üzemi kollektívák érdekeivel. Az elnökség azt is javasolja, hogy a SZOT felújítási alapot létesítsen a művelődési intézmények fejlesztésére. Az elnökség ezután megtárgyalta az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének jelentését a gazdasági vezetők szakszervezeti megítéléséről szóló irányelvek alkalmazásának tapasztalatairól az építőiparban. A jelentés rámutat, hogy a gazdasági vezetők szakszervezeti megítéléséről az egyes minisztériumokkal kötött együttes megállapodások végrehajtásának tapasztalatai arról tanúskodnak, a szóban forgó megállapodások hasznosak, nagymértékben növelik a szakszervezeti bizottság hatáskörét, tekintélyét és felelősségérzetét. A gazdasági vezetők (igazgatók, személyzeti vezetők stb.) az együttes megállapodásokat általában jól fogadták. Többségük helyesnek tartja, hogy a szakszervezeti bizottságok hatáskörébe utalták a gazdasági vezetők tevékenységének szakszervezeti megítélését. Az szb-k reálisan tudják megítélni a gazdasági vezetők tevékenységét, mert a dolgozók véleménye alapján közvetlenül érzékelni tudják intézkedéseik hatékonyságát, szakmai felkészültségüket, vezetési rátermettségüket és a dolgozókkal való kapcsolataikat, lényegében az üzemi demokrácia érvényesülését. A jelentés hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló rövid időszak tapasztalatait figyelembe véve elmondható: az építőipari szb-k többsége az adott körülményeket figyelembe véve, idevonatkozó feladatait viszonylag jól oldotta meg. Az elnökség a jelentést a kiegészítő észrevételekkel elfogadta és úgy határozott, hogy útmutatót ad ki a szakszervezeti szervek részére a gazdasági vezetők tevékenységének véleményezésével kapcsolatos feladatok elvégzéséhez. Az útmutató célja: segítséget nyújtani a vállalati és felsőbb szakszervezeti szerveknek az egységes értelmezéshez és a helyes módszerek kialakításához, a magasaop pereseire törekednek, s ebben a bizottság tagjai is érdekeltek. A bizottságok munkájának további problémája az, hogy a termelői áron túl a fogyasztói árat nem tudják befolyásolni, mivel azt a kereskedelem állapítja meg. Nagyon lényeges feladat ebből a szempontból is, hogy a bizottságok szervezett kapcsolatot építsenek ki a kereskedelmi társadalmi ellenőrökkel, jelzéseiket felhasználják a vásárlók érdekében. A szakszervezetek elnökségeinek és a központ mellett működő bizottságoknak az a tapasztalata, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta javult a korszerű ruházati termékekből a belföldi ellátás színvonala, bár még nem tudják kielégíteni a keresletet. Nem torzult azonban az ellátás a tömegigényeket kielégítő árukban és ugyanakkor ezek fogyasztói árszínvonala emelkedett. A jelentés alapján a SZOT elnöksége úgy döntött, hogy későbbi időpontban, amikor már széles körű tapasztalatok állnak rendelkezésre, az árellenőrző és ártanácsadó bizottságok munkájának tapasztalatait ismét napirendre tűzi. Az ártanácsadó és árellenőrző bizottságok működése a textil-, bőr- és ruházati iparban Megtárgyalta az elnökség a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetsége elnökségének jelentését az ártanácsadó és árellenőrző bizottságok munkájáról. A jelentés megállapítja, hogy mindhárom szakszervezet elnöksége megtárgyalta és meghatározta — a szakmai sajátosságoknak megfelelően — a feladatokat és kijelölte azokat a vállalatokat, ahol az ártanácsadó bizottságok létrehozása fontos. A textiliparban 17, a bőriparban 3, a ruhaiparban 10 bizottság alakult meg. A bizottságok megalakulása óta közel egy év telt el. Tartalmi munkájukat az eltelt időszakban minden szinten lényegében az útkeresés, a módszerek kialakítása jellemzi. Még további gyakorlatra, tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy kialakuljanak a célkitűzéseket megközelítő eredményes és hatékony módszerek. Érdemi, a társadalmi érdeket védő tevékenységet elsősorban csak akkor tudnak kifejteni a bizottságok, ha maximált árucikkek árképzését vizsgálják. Más esetekben — bár ellenőrzési és elemzési lehetőségük biztosított —, amennyiben nincs szabálytalanság, tudomásul kell venniük az ármegállapítást. Különösen ebben az évben, a vállalatoknál a termékösszetétel — ha lassan is — a munkaigényesebb, drágább alapanyagú, s így a magasabb áron értékesíthető cikkek felé tolódott el. A vállalatok ugyanis egyrészt a piacigények kielégítése miatt, másrészt monopol- helyzetükből következően nagyobb nyereséget hozó termékeket gyártanak. Mindez megnehezíti a bizottságok munkáját. Jelentkezik a bizottsá- gok tagjainál bizonyos fokú ,,érdekellentét”. Ugyanis a vállalatok a magasabb nyereség érdekében i si «■ ' itUV»t Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 98. ÉVFOLYAM, 150 SZÁM ÁRA 83 FILLÉR 1969. MÚUUS 1. KEDD INTÉZET A kollektív szerződés a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének alapja Jóváhagyta az elnökség a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az elnökség 1969 második félévi ■munkatervét, majd megtárgyalta és jóváhagyta a Munka Törvénykönyve alapvető célkitűzését és a kollektív szerződések érvényesítésének gyakorlati tapasztalatairól szóló előterjesztést, amely megállapítja, hogy a kollektív szerződések rendszerének bevezetése a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége szempontjából előnyösnek bizonyult A dolgozók igényei jobban érvényesíthetők a kollektív szerződésben, mint a korábbi központi jogszabályok útján (például túlórázással, felmondással szembeni védettség stb.). Ezért e kollektív szerződés a szakszervezeti szervek érdekvédelmi tevékenységének alapjává vált. A kollektív szerződések kidolgozása még mindig elsősorban a szakszervezetek feladataként jelentkezett. A tervezetek kidolgozása, szövegezése, a bizottságok megalakítása számos esetben az ő kezdeményezésükre történt. A dolgozók bevonását, aktivizálását főként ők végezték. Ehhez a gazdasági vezetők általában biztosították a feltételeket. Annak érdekében, hogy a dolgozók javaslataikat a kollektív szerződésekhez megtehessék, szükséges, hogy a vállalat előtt álló gazdasági feladatokat ismerjék. Ezért célszerű a kollektív szerződések tervezete elé olyan előterjesztési részt csatolni, amely erre útbaigazítást nyújt. Ezt a vállalati szakszervezeti szerv és a gazdasági vezetés közösen készítse el. A vállalati szabályok megalkotásának feladatát sok esetben leszűkítik a kollektív szerződésre. Ez nem helyes azért, mert a vállalati szakszervezeti szerveknek a munkavédelmi szabályzat, az újítási szabályzat, a vállalati ügyrend elkészítésébe is be kell kapcsolódniuk. Az ügyrend e szabályainak megalkotása során a vállalati szakszervezeti szervet — a dolgozók élet- és munkakörülményeit illetően — egyetértési jog illeti meg. Különösen háttérbe szorul a szociális-kulturális rész felosztására vonatkozó szabály, amelynek elkészítése szakszervezeti feladat. Ezért ezt a szakszervezeti bizottságoknak legalább olyan fontos kérdésként kell kezelniük mint a kollektív szerződést (kidolgozás, megvitatás, kihirdetés, kifüggesztés stb.). Ugyanígy nem szabad megfeledkezni azokról a területekről sem, ahol nem kollektív szerződéseket kötnek, hanem központi szabályokat alkalmaznak (például költségvetési szervek). Az 1969—1970-re készített kollektív szerződésekben a szociális és kulturális juttatásokra fordítható keretek meghatározásánál általában az 1968- ra tervezett összeget biztosították. A szociális és kulturális alap felhasználása tekintetében azonban még számos vállalatnál kisebb-nagyobb bizonytalanság, eltérő gyakorlat tapasztalható. Annak érdekében, hogy a szociáliskulturális célokra fordítandó összeg mértékének meghatározása, valamint felhasználásának szabályozása megfelelő legyen, a felsőbb szintű szakszervezeti szervek fokozottabban segítsék és ellenőrizzék a vállalati szintű szakszervezeti szervek ezirányú tevékenységét. A törzsgazdaszabályzatok elkészítése és alkalmazása terén a vállalatoknál elég nagy a bizonytalanság. Ahhoz, hogy ez — és sok esetben a törvénytelen eljárás is — megszűnjön, szükséges a törzsgárdatagságra vonatkozó új szabályokat a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel összhangba hozni. A kollektív szerződések elkészítésénél a bérezéssel és az anyagi ösztönzéssel összefüggő szabályok kialakításánál hangzott el a dolgozók részéről a legtöbb javaslat és itt volt a legtöbb vita. A vállalatok többségénél 1,3 százalékig terjedő bérszínvonal-növekedést rögzítettek 1969-re. A vállalatok egy részénél viszont a gazdasági vezetők arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a jó munka eredménye ne év közben, hanem az év végi részesedés mértékének növekedésénél jusson ki(Folytatás a 3. oldalon) // Törvényrendelet a népszámlálásról Az 1969. december 31 és 1970. január 1 közötti éjféli állapot alapján — Mátészalka város Az Elnöki Tanács ülése Az Elnöki Tanács hétfőn ülést tartott. A Minisztertanács előterjesztésére törvényerejű rendeletet alkotott népszámlálás tartásáról 1970-ben. A törvényerejű rendelet kimondja: Magyarország területén az 1969. december 31 és az 1970. január 1 közötti éjféli állapot alapulvételével általános népszámlálást kell tartani. A népszámlálással egyidejűleg össze kell írni a lakásokat és az intézeti háztartásokat (kórházakat, munkásszállásokat, diákotthonokat, stb.), a lakóházakat, az intézeti és az egyéb lakott épületeket. A népszámlálás, valamint az azzal kapcsolatos összeírások körébe tartozó adatgyűjtés a tanácsok végrehajtó bizottságainak feladata. Az e munkában részt vevőket tennivalóik ellátásában hivatalos személyeknek kell tekinteni. Az adatgyűjtés szakmai irányítását, az adatok feldolgozását és közzétételét a Központi Statisztikai Hivatal végzi. A népszámlálás, valamint az ezzel kapcsolatos összeírások körébe tartozó adatokat mindenki köteles a valóságnak megfelelően, a kívánt határidőben megadni. Az Elnöki Tanács elrendelte Mátészalka várossá alakítását, továbbá a csengeti, a szentgotthárdi és a vasvári járás megszüntetését. Az Elnöki Tanács ezután egyéni kegyelmi ügyekben döntött, majd folyamatban levő ügyeket tárgyalt. (MTI) Tudománypolitikai bizottságot létesített a kormány A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács hétfőn ülést tartott A kormány elnökének előterjesztése alapján elhatározta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága június 27-i ülésén elfogadott tudománypolitikai irányelvekkel összhangban tudománypolitikai bizottságot hoz létre. A bizottság feladata a tudományos kutatás egységes állami irányítása, a nemzetközi tudományos kapcsolatokkal való összehangolása, a Magyar Népköztársaság tudománypolitikai elveinek kialakítása és azok megvalósításának szervezése. A Minisztertanács a tudománypolitikai bizottság elnökévé dr. Ajtai Miklóst, a kormány elnökhelyettesét nevezte ki. A kormány megvitatta és elfogadta a tudománypolitikai irányelvek végrehajtásához szükséges jogszabályok kidolgozásának ütemtervére tett javaslatot. A külkereskedelmi miniszter jelentést tett a külföldi hivatalos kiállításokon, vásárokon a magyar részvétel 1970. évi programjának bővüléséről és javaslatot terjesztett elő az 1971-ben megrendezendő külföldi kiállításokon részvételünk programjára. A vásárok és kiállítások száma és jelentősége világszerte növekszik és hagyományos szerepük mellett mindinkább műszaki, tudományos és gazdasági információs központokká is válnak. A magyar kiállítások külföldön — amelyeknek évente mintegy 10 millió látogatójuk van — jól szolgálják az ország gazdasági érdekeit és egyben hű képet adnak a mai Magyarország életéről, alkotó munkánk eredményeiről. A Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. A kormány megtárgyalta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentését a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységéről és a vita alapján határozatokat fogadott el a kiegésztő üzemi tevékenység további fejlesztésére, az eredeti célokkal ellentétes szabálytalanságok felszámolására. A Minisztertanács ezek után egyéb ügyeket tár- v0gyalt. Határozat a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységéről A mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységének további rendeltetésszerű fejlesztése és a szabálytalanságok megszüntetése érdekében a kormányhatározat előírja: A lakosság ellátásának javítása céljából a fezekben nagyobb ütemben kell fejleszteni a mezőgazdasági termékek feldolgozását, fejleszteni kell közvetlen értékesítő tevékenységüket és egyszerűsíteni az ezzel kapcsolatos engedélyezési eljárást Ugyanakkor szigorítani kell az egészségügyi és a minőségellenőrzést. Elsősorban a helyi szükségletek kielégítése A mezőgazdasági üzemek szolgáltató és egyéb ipari tevékenységei közül elsősorban azokat kell fejleszteni, amelyek az élelmiszergazdaságot, továbbá a helyi szükségletek kielégítését segítik, a kedvezőtlen adottságú területeken pedig a helyi lakosság foglalkoztatottságának növelését teszik lehetővé. Építőipari kivitelezői jogosultságukat és területi illetékességüket úgy kell módosítani, hogy elsősorban mezőgazdasági üzemekben és az élelmiszergazdaság egyéb területein végezzenek építőpari munkát. Gondoskodni kell arról, hogy megismerkedjenek az épíőipari kivitelezési szavaosságra vonatkozó szabáyokkal A mezőgazdasági temetéshez szólásán nem kapcsolódó ipari tevékenységet elsősorban ott adokolt fejleszteni, ahol szabad munkaerő rendszeres foglalkoztatása helyben, a mezőgazdasági üzemen belül egyéb módon nem oldható meg. Korlátozó intézkedések A mezőgazdasági üzemek telephelyükön kívül végzett ipari jellegű tevékenységét, az építőipari tevékenység kivételével, a már vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítésére is figyelemmel — 1970. január 1-ig meg kell szüntetni A kormány elrendelte, hogy az engedélyeket folyamatosan vonják vissza; a végrehajtást elmulasztó felügyeleti szervek és üzemek vezetői ellen eljárást kell indítani. Állami vállalatok és intézmények termelőszövetkezeti tagot és alkalmazottat telephelyükön sem munkaerő-átengedéssel (munkaerő-kooperáció), sem bérmunkával folyamatosan nem foglalkoztathatnak. Az ilyen jellegű foglalkoztatást és a mezőgazdasági üzemmel kötött szerződést a vállalat és az intézmény 1969. szeptember 1-ig köteles megszüntetni. Felül kell vizsgálni a fővárosi termelőszövetkezetekben tevékenységi körük méreteit és arányait. Ahol nem a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó munkák teszik ki a termelési érték nagyobb részét, korlátozni kell ezt a tevékenységet. A jogszabályok betartása A közvetlen értékesítő és feldolgozó tevékenységek közül elsősorban a vidéki tej-, tejtermék- és kenyérellátást célszerű előnyben részesíteni. Külön figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági üzemben a bérezésre, a munkaidőre, a kooperációra, a bérmunkára, a munkavédelemre és a büntetlen előéletre vonatkozó érvényes jogszabályok betartásának ellenőrzésére. Biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezeti alapszabályokban és az érvényes bérügyi rendelkezésekben meghatározott béreken és juttatásokon felül semmiféle címen bért vagy juttatást ne fizessenek. A kormány felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárát, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és az OKISZ elnökét, hogy állásfoglalásukkal, hatékonyabb ellenőrzéssel segítsék e határozat végrehajtását. (MTI) Koreai népink Buda Hétfőn Budapestre érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hazafias népfrontjának és békevédelmi nemzeti bizottságának héttagú delegációja. A küldöttség vezetője Kang Rjang Uk, a KNDK legfelsőbb népi gyűlése elnökségének alblnöké, aki tagja a hazafias egységfront elnöksé gi küldöttség pesten gének és elnöke a békevédelmi bizottságnak. A delegáció hétfő délután a Hazafias Népfront székházába látogatott. Este a Gellért szálló különtermében Erdei Ferenc, vacsorát adott a koreai küldöttség tiszteletére. Ott volt Li Dong Szór, a KNDK budapesti nagykövete is.