Népszava, 1969. július (97. évfolyam, 150–176. szám)

1969-07-01 / 150. szám

A szakmunkásképzésről, a gazdasági vezetők megítéléséről, a kollektív szerződésekről, a zöldség-g­ü­mölcsellátásról és az üdültetésről tárgyal­ a Szaktanács elnöksége A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnök­sége tegnapi ülésén a Munkaügyi Minisztérium illetékes képviselőinek részvételével megtárgyal­ta a szakmunkásképzésről szóló törvény tervezetét, amelyet beható vita után, a vita során elhangzott észrevételek figyelembe­vételével elfogadott azzal hogy ennek alapján az Igazságügyi és Munka­ügyi Minisztérium együt­tesen terjeszti majd a tör­vénytervezetet a Minisz­tertanács elé. Elfogadta az elnökség a negyedik ötéves terv kul­turális fejlesztési célkitű­zéseiről szóló előterjesz­tést, különös tekintettel a munkásosztály kulturá­lis ellátottságának javítá­sára. Az­ elnökség állás­pontja szerint kiemelten kell kezelni a munkás­­szállások, munkáskerüle­tek, munkás-lakótelepek, az új szocialista városok, a nagy ipari vállalatok tömegművelődési létesít­ményeinek korszerűsíté­sét. Előnyben kell része­síteni a művelődési otthon jellegű intézmények, könyvtárak létesítését, mert ezek szolgálják leg­közvetlenebbül a dolgozók kulturális nevelését. A párt és állami vezető szervek által elfogadott alapelvek értelmében szorgalmazni kell, hogy a nemzeti jövedelem növe­kedésének arányában fej­lődjenek a kulturális rá­­fodítások. A szakszerve­zetek véleménye szerint a dolgozók kulturális el­látása, új tömegművelő­­dési intézmények létre­hozása és azok működte­tése vállalati feladat. Ez megegyezik az üzemi kol­lektívák érdekeivel. Az elnökség azt is javasolja, hogy a SZOT felújítási alapot létesítsen a műve­lődési intézmények fej­lesztésére. Az elnökség ezután megtárgyalta az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének jelentését a gazdasági vezetők szak­­szervezeti megítéléséről szóló irányelvek alkalma­zásának tapasztalatairól az építőiparban. A jelen­tés rámutat, hogy a gaz­dasági vezetők szakszer­vezeti megítéléséről az egyes minisztériumokkal kötött együttes megálla­podások végrehajtásának tapasztalatai arról tanús­kodnak, a szóban for­gó megállapodások hasz­nosak, nagymértékben növelik a szakszerve­zeti bizottság hatás­körét, tekintélyét és felelősségérzetét. A gaz­dasági vezetők (igazgatók, személyzeti vezetők stb.) az együttes megállapodá­sokat általában jól fogad­ták. Többségük helyesnek tartja, hogy a szakszerve­zeti bizottságok hatáskö­rébe utalták a gazdasági vezetők tevékenységének szakszervezeti megítélését. Az szb-k reálisan tudják megítélni a gazdasági ve­zetők tevékenységét, mert a dolgozók véleménye alapján közvetlenül érzé­kelni tudják intézkedé­seik hatékonyságát, szak­mai felkészültségüket, ve­zetési rátermettségüket és a dolgozókkal való kap­csolataikat, lényegében­ az üzemi demokrácia érvé­nyesülését. A jelentés hangsúlyozza, hogy a ren­delkezésre álló rövid idő­szak tapasztalatait figye­lembe véve elmondható: az építőipari szb-k többsége az adott körülményeket figyelembe véve, idevonat­kozó feladatait viszonylag jól oldotta meg. Az elnökség a jelentést a kiegészítő észrevételek­kel elfogadta és úgy ha­tározott, hogy útmutatót ad ki a szakszervezeti szervek részére a gazda­sági vezetők tevékenysé­gének véleményezésével kapcsolatos feladatok el­végzéséhez. Az útmutató célja: segítséget nyújtani a vállalati és felsőbb szakszervezeti szerveknek az egységes értelmezéshez és a helyes módszerek kialakításához, a magasaop pereseire törekednek, s ebben a bi­zottság tagjai is érdekel­tek. A bizottságok mun­kájának további problé­mája az, hogy a termelői áron túl a fogyasztói árat nem tudják befolyásolni, mivel azt a kereskedelem állapítja meg. Nagyon lé­nyeges feladat ebből a szempontból is, hogy a bizottságok szervezett kapcsolatot építsenek ki a kereskedelmi társadal­mi ellenőrökkel, jelzései­ket felhasználják a vásár­lók érdekében. A szakszervezetek el­nökségeinek és a központ mellett működő bizottsá­goknak az a tapasztalata, hogy az új gazdasági me­chanizmus bevezetése óta javult a korszerű ruhá­zati termékekből a bel­földi ellátás színvonala, bár még nem tudják ki­elégíteni a keresletet. Nem torzult azonban az ellátás a tömegigényeket kielégítő árukban és ugyanakkor ezek fogyasz­tói árszínvonala emelke­dett. A jelentés alapján a SZOT elnöksége úgy döntött, hogy későbbi idő­pontban, amikor már szé­les körű tapasztalatok áll­nak rendelkezésre, az ár­­ellenőrző és ártanácsadó bizottságok munkájának tapasztalatait ismét napi­rendre tűzi. Az ártanácsadó és árellenőrző bizottságok működése a textil-, bőr- és ruházati iparban Megtárgyalta az elnök­ség a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszerve­zetek Szövetsége elnöksé­gének jelentését az árta­nácsadó és árellenőrző bi­zottságok munkájáról. A jelentés megállapítja, hogy mindhárom szak­­szervezet elnöksége meg­tárgyalta és meghatároz­ta — a szakmai sajátos­ságoknak megfelelően — a feladatokat és kijelölte azokat a vállalatokat, ahol az ártanácsadó bi­zottságok létrehozása fon­tos. A textiliparban 17, a bőriparban 3, a ruhaipar­ban 10 bizottság alakult meg. A bizottságok megala­kulása óta közel egy év telt el. Tartalmi munká­jukat az eltelt időszakban minden szinten lényegé­ben az útkeresés, a mód­szerek kialakítása jellem­zi. Még további gyakor­latra, tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy ki­alakuljanak a célkitűzé­seket megközelítő ered­ményes és hatékony mód­szerek. Érdemi, a társa­dalmi érdeket védő te­vékenységet elsősorban csak akkor tudnak kifej­teni a bizottságok, ha ma­ximált árucikkek árkép­zését vizsgálják. Más ese­tekben — bár ellenőrzési és elemzési lehetőségük biztosított —, amennyiben nincs szabálytalanság, tu­domásul kell venniük az ármegállapítást. Különösen ebben az év­­ben, a vállalatoknál a termékösszetétel — ha lassan is — a munkaigé­nyesebb, drágább alap­anyagú, s így a magasabb áron értékesíthető cikkek felé tolódott el. A válla­latok ugyanis egyrészt a piacigények kielégítése miatt, másrészt monopol-­­ helyzetükből következően nagyobb nyereséget hozó termékeket gyártanak. Mindez megnehezíti a bi­zottságok munkáját. Jelentkezik a bizottsá-­­ gok tagjainál bizonyos fo­­­­kú ,,érdekellentét”. Ugyan­is a vállalatok a maga­sabb nyereség érdekében i si «■ ' itUV»­t Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 98. ÉVFOLYAM, 150 SZÁM ÁRA 83 FILLÉR 1969. MÚUUS 1. KEDD INTÉZET A kollektív szerződés a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének alapja Jóváhagyta az elnökség a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és az elnök­ség 1969 második félévi ■munkatervét, majd meg­tárgyalta és jóváhagyta a Munka Törvénykönyve alapvető célkitűzését és a kollektív szerződések ér­vényesítésének gyakorlati tapasztalatairól szóló elő­terjesztést, amely megál­lapítja, hogy a kollektív szerződések rendszerének bevezetése a szakszerve­zetek érdekvédelmi tevé­ke­nysége szempon­t­j­ából előnyösnek bizonyult A dolgozók igényei jobban érvényesíthetők a kollek­tív szerződésben, mint a korábbi központi jogsza­bályok útján (például túl­órázással, felmondással szembeni védettség stb.). Ezért e kollektív szerző­dés a szakszervezeti szer­vek érdekvédelmi tevé­kenységének alapjává vált. A kollektív szerződések kidolgozása még mindig elsősorban a szakszerve­zetek feladataként jelent­kezett. A tervezetek ki­dolgozása, szövegezése, a bizottságok megalakítása számos esetben az ő kez­deményezésükre történt. A dolgozók bevonását, ak­tivizálását főként ők vé­gezték. Ehhez a gazdasá­gi vezetők általában biz­tosították a feltételeket. Annak érdekében, hogy a dolgozók javaslataikat a kollektív szerződésekhez megtehessék, szükséges, hogy a vállalat előtt álló gazdasági feladatokat ismerjék. Ezért célszerű a kollektív szerződések ter­vezete elé olyan előter­jesztési részt csatolni, amely erre útbaigazítást nyújt. Ezt a vállalati szakszervezeti szerv és a gazdasági vezetés közösen készítse el. A vállalati szabályok megalkotásának feladatát sok esetben leszűkítik a kollektív szerződésre. Ez nem helyes azért, mert a vállalati szakszervezeti szerveknek a munkavé­delmi szabályzat, az újí­tási szabályzat, a vállalati ügyrend elkészítésébe is be kell kapcsolódniuk. Az ügyrend e szabályainak megalkotása során a vál­lalati szakszervezeti szer­vet — a dolgozók élet- és munkakörülményeit ille­tően — egyetértési jog il­leti meg. Különösen háttérbe szo­rul a szociális-kulturális rész felosztására vonat­kozó szabály, amelynek elkészítése szakszervezeti feladat. Ezért ezt a szak­­szervezeti bizottságoknak legalább olyan fontos kér­désként kell kezelniük mint a kollektív szerző­dést (kidolgozás, megvita­tás, kihirdetés, kifüggesz­tés stb.). Ugyanígy nem szabad megfeledkezni azokról a területekről sem, ahol nem kollektív szerződéseket kötnek, ha­nem központi szabályokat alkalmaznak (például költségvetési szervek). Az 1969—1970-re készí­tett kollektív szerződések­ben a szociális és kultu­rális juttatásokra fordít­ható keretek meghatáro­zásánál általában az 1968- ra tervezett összeget biz­tosították. A szociális és kulturális alap felhaszná­lása tekintetében azonban még számos vállalatnál kisebb-nagyobb bizonyta­lanság, eltérő gyakorlat tapasztalható. Annak ér­dekében, hogy a szociális­kulturális célokra fordí­tandó összeg mértékének meghatározása, valamint felhasználásának szabá­lyozása megfelelő legyen, a felsőbb szintű szakszer­vezeti szervek fokozottab­ban segítsék és ellenőriz­zék a vállalati szintű szakszervezeti szervek ez­­irányú tevékenységét. A törzsgazdaszabályza­­tok elkészítése és alkal­mazása terén a vállala­toknál elég nagy a bi­zonytalanság. Ahhoz, hogy ez — és sok esetben a törvénytelen eljárás is — megszűnjön, szükséges a törzsgárdatagságra vonat­kozó új szabályokat a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel össz­hangba hozni. A kollektív szerződések elkészítésénél a bérezés­sel és az anyagi ösztön­zéssel összefüggő szabá­lyok kialakításánál hang­zott el a dolgozók részé­ről a legtöbb javaslat és itt volt a legtöbb vita. A vállalatok többségénél 1,3 százalékig terjedő bérszínvonal-növekedést rögzítettek 1969-re. A­ vál­lalatok egy részénél vi­szont a gazdasági vezetők arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy a jó munka eredménye ne év közben, hanem az év végi részesedés mértékének növekedésénél jusson ki­(Folyta­tás a 3. oldalon) // Törvényrendelet a népszámlálásról Az 1969. december 31 és 1970. január 1 közötti éjféli állapot alapján — Mátészalka város Az Elnöki Tanács ülése Az Elnöki Tanács hét­főn ülést tartott. A Mi­nisztertanács előterjeszté­sére törvényerejű rendele­tet alkotott népszámlálás tartásáról 1970-ben. A törvényerejű rendelet ki­mondja: Magyarország területén az 1969. decem­ber 31 és az 1970. január 1 közötti éjféli állapot alapulvételével általános népszámlálást kell tartani. A népszámlálással egyide­jűleg össze kell írni a la­kásokat és az intézeti ház­tartásokat (kórházakat, munkásszállásokat, diák­otthonokat, stb.), a lakó­házakat, az intézeti és az egyéb lakott épületeket. A népszámlálás, vala­mint az azzal kapcsolatos összeírások körébe tartozó adatgyűjtés a tanácsok végrehajtó bizottságainak feladata. Az e munkában részt vevőket tennivalóik ellátásában hivatalos sze­mélyeknek kell tekinteni. Az adatgyűjtés szakmai irányítását, az adatok fel­dolgozását és közzétételét a Központi Statisztikai Hivatal végzi. A népszámlálás, vala­mint az ezzel kapcsolatos összeírások körébe tarto­zó adatokat mindenki kö­teles a valóságnak megf­e­lelően, a kívánt határidő­ben megadni. Az Elnöki Tanács elren­delte Mátészalka várossá alakítását, továbbá a csen­geti, a szentgotthárdi és a vasvári járás megszünte­tését. Az Elnöki Tanács ez­után egyéni kegyelmi ügyekben döntött, majd folyamatban levő ügyeket tárgyalt. (MTI) Tudománypolitikai bizottságot létesített a kormány A Minisztertanács ülése A kormány Tájékozta­tási Hivatala közli: A Minisztertanács hét­főn ülést tartott A kor­mány elnökének előter­jesztése alapján elhatá­rozta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága jú­nius 27-i ülésén elfogadott tudománypolitikai irány­elvekkel összhangban tu­dománypolitikai bizottsá­got hoz létre. A bizottság feladata a tudományos kutatás egységes állami irányítása, a nemzetközi tudományos kapcsolatok­kal való összehangolása, a Magyar Népköztársaság tudománypolitikai elvei­nek kialakítása és azok megvalósításának szerve­zése. A Minisztertanács a tu­dománypolitikai bizottság elnökévé dr. Ajtai Mik­lóst, a kormány elnökhe­lyettesét nevezte ki. A kormány megvitatta és elfogadta a tudomány­­politikai irányelvek vég­rehajtásához szükséges jogszabályok kidolgozásá­nak ütemtervére tett ja­vaslatot. A külkereskedelmi mi­niszter jelentést tett a külföldi hivatalos kiállítá­sokon, vásárokon a ma­gyar részvétel 1970. évi programjának bővüléséről és javaslatot terjesztett elő az 1971-ben megren­dezendő külföldi kiállítá­sokon részvételünk prog­ramjára. A vásárok és ki­állítások száma és jelen­tősége világszerte növek­szik és hagyományos sze­repük mellett mindin­kább műszaki, tudomá­nyos és gazdasági infor­mációs központokká is válnak. A magyar kiállí­tások külföldön — ame­lyeknek évente mintegy 10 millió látogatójuk van — jól szolgálják az ország gazdasági érdekeit és egy­ben hű képet adnak a mai Magyarország életé­ről, alkotó munkánk ered­ményeiről. A Miniszterta­nács az előterjesztést el­fogadta. A kormány megtárgyal­ta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentését a mezőgazdasá­gi üzemek kiegészítő tevé­kenységéről és a vita alapján határozatokat fo­gadott el a kiegésztő üze­mi tevékenység további fejlesztésére, az eredeti célokkal ellentétes sza­bálytalanságok felszámo­lására. A Minisztertanács eze­k után egyéb ügyeket tár- v0­gyalt. Határozat a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységéről A mezőgazdasági üze­mek kiegészítő tevékeny­ségének további rendelte­tésszerű fejlesztése és a szabálytalanságok meg­szüntetése érdekében a kormányhatározat előírja: A lakosság ellátásának javítása céljából a fez­ekben nagyobb ütemben kell fejleszteni a mező­gazdasági termékek fel­dolgozását, fejleszteni kell közvetlen értékesítő tevé­kenységüket és egyszerű­síteni az ezzel kapcsola­tos engedélyezési eljárást Ugyanakkor szigorítani kell az egészségügyi és a minőségel­lenőrzést. Elsősorban a helyi szükségletek kielégítése A mezőgazdasági üze­mek szolgáltató és egyéb ipari tevékenységei közül elsősorban azokat kell fej­leszteni, amelyek az élel­miszergazdaságot, továb­bá a helyi szükségletek kielégítését segítik, a ked­vezőtlen adottságú terü­leteken pedig a helyi la­kosság foglalkoztatottsá­gának növelését teszik le­hetővé. Építőipari kivitelezői jogosultságukat és terüle­ti illetékességüket úgy kell módosítani, hogy el­sősorban mezőgazdasági üzemekben és az élelmi­szergazdaság egyéb terü­letein végezzenek építő­pari munkát. Gondos­kodni kell arról, hogy megismerkedjenek az épí­­őipari kivitelezési szava­­osságra vonatkozó szabá­­yokkal A mezőgazdasági tem­­­etéshez szólásán nem kapcsolódó ipari tevé­­kenységet elsősorban ott adokolt fejleszteni, ahol­­ szabad munkaerő rend­szeres foglalkoztatása helyben, a mezőgazdasági üzemen belül egyéb mó­don nem oldható meg. Korlátozó intézkedések A mezőgazdasági üze­mek telephelyükön kívül végzett ipari jellegű tevé­kenységét, az építőipari tevékenység kivételével,­­ a már vállalt szerződé­ses kötelezettségek telje­sítésére is figyelemmel — 1970. január 1-ig meg kell szüntetni A kormány el­rendelte, hogy az engedé­lyeket folyamatosan von­ják vissza; a végrehajtást elmulasztó felügyeleti szervek és üzemek veze­tői ellen eljárást kell in­dítani. Állami vállalatok és in­tézmények termelőszövet­kezeti tagot és alkalma­zottat telephelyükön sem munkaerő-átengedéssel (mun­kaerő-kooperáció), sem bérmunkával folya­matosan nem foglalkoz­tathatnak. Az ilyen jelle­gű foglalkoztatást és a mezőgazdasági üzemmel kötött szerződést a válla­lat és az intézmény 1969. szeptember 1-ig köteles megszüntetni. Felül kell vizsgálni a fővárosi termelőszövetke­zetekben tevékenységi kö­rük méreteit és arányait. Ahol nem a mezőgazda­sági termeléshez kapcso­lódó munkák teszik ki a termelési érték nagyobb részét, korlátozni kell ezt a tevékenységet. A jogszabályok betartása A közvetlen értékesítő és feldolgozó tevékenysé­gek közül elsősorban a vidéki tej-, tejtermék- és kenyérellátást célszerű előnyben részesíteni. Külön figyelmet kell fordítani a mezőgazdasá­gi üzemben a bérezésre, a munkaidőre, a kooperá­cióra, a bérmunkára, a munkavédelemre és a büntetlen előéletre vonat­kozó érvényes jogszabá­lyok betartásának ellen­őrzésére. Biztosítani kell, hogy a termelőszövetke­zeti alapszabályokban és az érvényes bérügyi ren­delkezésekben meghatáro­zott béreken és juttatáso­kon felül semmiféle cí­men bért vagy juttatást ne fizessenek. A kormány felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárát, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a Termelőszö­vetkezetek Országos Ta­nácsa és az OKISZ elnö­két, hogy állásfoglalásuk­­kal, hatékonyabb ellenőr­zéssel segítsék e határo­zat végrehajtását. (MTI) Koreai népin­k Buda Hétfőn Budapestre ér­kezett a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság hazafias népfrontjának és békevédelmi nemzeti bizottságának héttagú de­legációja. A küldöttség vezetője Kang Rjang Uk, a KNDK legfelsőbb népi gyűlése elnökségének al­blnöké, aki tagja a haza­fias egységfront elnöksé­­ gi­ küldöttség pesten gének és elnöke a béke­­védelmi bizottságnak. A delegáció hétfő dél­után a Hazafias Népfront székházába látogatott. Este a Gellért szálló különtermében Erdei Fe­renc, vacsorát adott a ko­reai küldöttség tiszteleté­re. Ott volt Li Dong Szór, a KNDK budapesti nagy­követe is.

Next