Népszava, 1969. július (97. évfolyam, 150–176. szám)

1969-07-22 / 168. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA• 97. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1969. JÚLIUS 22. KEDD év írta: Stefan Olszowski, a LEMP Központi Bizottságának titkára A NÉPI LENGYELORSZÁG fennállásának 25 éves évfordulója jó alkalom arra, hogy megvizsgál­juk, milyen eredményeket értünk el a szocia­lista építésben, milyen volt országunk társa­dalmi-gazdasági fejlődésének dinamikája. Most a Lengyel Egyesült Munkáspárt V. kongresszusán ki­tűzött újabb feladatok végrehajtásán dolgozunk. A negyedszázados út mindenekelőtt az ipar és az egész nemzeti gazdaság teljes helyreállításának és ezt követően radikális újjászervezésének útja. A mai Lengyel Népköztársaság ipari-agrár ország. Orszá­gunk nemzeti jövedelmének a felét a szocialista ipar szolgáltatja. Az acél, a villanyáram, a cement ter­melésében, a hajógyártásban stb. a világ fejlett ipari országainak sorában az első tíz között foglalunk he­lyet. A létrehozott bázis alapján most tovább töké­letesítjük a gazdasági tervezés módszereit, hogy ez­zel fokozzuk az ipari-gazdasági tevékenységet. A dolgozók ismereteinek gyarapítása és szak­­képzettségének emelése elő fogja segíteni az ipari fejlődés további fokozását. Wladyslaw Gomulka a LEMP V. kongresszusának berekesztése során hang­súlyozta, hogy a szocialista forradalom és a tudo­mányos-műszaki forradalom egyesítése legyőzhetet­­lenné teszi rendszerünket. Ez a szintézis egy olyan harmonikus szocialista társadalom építését jelenti, amely mentes a magas fejlettségű kapitalista orszá­gokra jellemző szociális és pszichológiai bajoktól V­isszapillantva a megtett útra, büsz­kén elmondhatjuk, hogy társadalmunk a kom­munisták pártjának — a LEMP-nek — a veze­tésével nagy munkát végzett. Az a tény, hogy Lengyelország, az egykor elmaradt ország oly rövid idő alatt korszerű technikával és erős munkásosz­tállyal rendelkező ipari-agrár állammá fejlődött, megteremtette az alapot a lengyel dolgozók politikai nézeteinek és tudatának átalakításához. Ebben döntő szerepet játszott a szocialista iparosítás, amely nem­csak hogy megváltoztatta az ország gazdasági térké­pét, hanem a szocialista társadalom hegemóniájá­nak — a munkásosztálynak — jelentős, számszerű gyarapodásához is vezetett. Ezeknek az átalakulásoknak a talaján kifejlőd­tek és elmélyültek a szocialista demokrácia formái, meghonosodtak az új eszm­ei-erkölcsi értékek. A na­gyobb ipari vállalatokban a szocialista munka a dolgozók életének és gondolkodásának iskolájává vált. Társadalmunk legszélesebb köreiben tért hó­dítottak a munkásosztályra jellemző tulajdonságok — az osztálybüszkeség, az aktivitás, a szocialista ha­­zafiság, a munkafegyelem, a vérbeli érdekeltség, a termelés és a közjó kérdéseiben. A MUNKÁSOSZTÁLLYAL és a dolgozó paraszt­sággal összeforrott új szakemberkáderek neve­lésének folyamata párhuzamosan halad az ipari fejlődéssel, a falun folyó kulturális átalakulá­sokkal, a társadalmi élet aktivizálódásával Az új értelmiség szocialista jellegét a pártréteg is megha­tározza. Ma az összes mérnökök 40,8 százaléka és a tanítók 40 százaléka a LEMP tagja. Az elmúlt év márciusi eseményei megmutatták hogy az értelmiség, szoros szövetségben a munkás­­osztállyal, vissza tud verni minden olyan merényle­tet, amelyet a reakciós és revizionista elemek a dol­gozók szocialista vívmányai ellen próbálnak elkö­vetni Az élet minden területét átfogó mély átalakulá­sokban fontos szerepet játszott és játszik az ország minden részébe behatoló szocialista sajtó, rádió és televízió. A városi és a falusi kulturális színvonal között mindjobban elmosódik a különbség. A fiatal lengyel parasztok már nem érzik „kívülállóságukat” Mind világosabban tapasztalható, hogy egyszer s mindenkorra megszabadulnak burzsoá és kispolgári nézeteiktől. A munkásosztály és pártjának politikai bölcses­ségét igazolta a szocialista építés 25 éves gyakorlata Ez a bölcsesség az egész nép támogatását élvező külpolitikában is megnyilvánul. Külpolitikánk alapja — barátságunk és megbonthatatlan szövetségünk a Szovjetunióval, amellyel örökre egybefűz bennünket a célok és az ideológia egysége. Testvériségünket megacélozta a közös harc a hitleri rabló hódítók el­len, megpecsételte a szovjet és a lengyel katonák közösen kiontott vére a második világháború front­jain. A Lengyel Népköztársaság következetesen száll síkra a világon uralkodó feszültség felszámolásáért a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a népek békés együttműködéséhez szükséges feltételek meg­teremtéséért. Lengyelország a többi szocialista állammal együtt részt vett a Varsói Szerződés tagállamai budapesti felhívása megalkotásában, amely felszólítja az ösz­­szes európai országokat, készítsenek elő és tartsa­nak összeurópai konferenciát kontinensünk bizton­ságának és együttműködésének kérdéseivel kapcso­latban. AZ A POLITIKA, amelyet a népi Lengyelország a Szovjetunióval és a szocialista közösségbe tö­mörült más országokkal folytat, a nemzetközi színtéren, összhangban áll az új, szocialista tár­sadalmat építő nép osztályérdekeivel és akaratával Történelmi pillanat a Holdon miiiHiiimiiiiiimiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiiittiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitmiiiiiiiiiiiiiiii Simán szállt le a Lunar Module uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Terepszemle a Nyugalom Tengerén iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiii Két nap űrtörténete lilMinilHIHIIimilllllllllllllULHIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllll Sikeres holdutazás után hazafelé tart az Apollo 11. Az ember első lépései egy idegen égitesten Vasárnap, magyar idő szerint délben, a houstoni űrhajózási központ rádión ébresztette az Apollo 11. három űrhajósát. „Jó reg­gelt, Houston” — jött az űrből a válasz. Michael Collins közölte a földi el­lenőrző állomással, hogy mindannyian jól aludtak. Az űrhajósok vasárnap délután megkezdték az utolsó hadműveleteket a Sasnak nevezett hold­komp leszállásának előké­szítésére. Miközben az Apollo 11. a Hold túlsó oldalán tartózkodott, Ald­­rin űrhajós átmászott a holdkompba. A rádióösz­­szeköttetés helyreállítása után, közép-európai idő szerint 14.50 órakor a föl­di ellenőrző központnak azt jelentette, hogy hozzá­látott a „Sas” műszereinek végső ellenőrzéséhez. Aldrin űrruha nélkül mászott át a holdkompba. Közép-európai idő szerint 15.16 órakor Armstrong is átmászott a kompba, de ő már űrruhában. Aldrin a műszerek egy óráig tartó vizsgálata után ismét visz­­szatért a kabinba. Azután Aldrin, a hold­komp pilótája ismét eltá­volította a holdkomp és az űrhajó közötti össze­kötő alagút fedelét és megkezdte a műszaki be­rendezések újabb ellen­őrzését annak megállapí­tására, hogy minden be­rendezés működik-e és nem érte-e azokat vala­milyen sérülés út közben. Az ellenőrzés mintegy há­rom órát vett igénybe és kiterjedt a híradástechni­kai berendezésekre, az űr­ruha alkatrészeire, az irányító műszerekre, a hajtóművekre. Collins, aki az űrkabinban orbitális pályán maradt a Hold kö­rül, eközben az űrkabin berendezéseinek ellenőr­zését végezte el. Collins feladatai közé tartozott az is, hogy keringés közben ismét szemügyre vegye a leszállás tervezett helyét, az úgynevezett Moltke kráter közvetlen környé­két a Nyugalom Tengeré­ben. Magyar idő szerint rö­viddel délután háromne­gyed hat előtt az űrhajó két része, az űrkabin és a holdkomp szétkapcsoló­dott egymástól miután Aldrin üzembe helyezte a holdkomp manőverezésre szolgáló kisebb hajtómű­vét. A két űrjármű ekkor egy ideig egymás közvet­len közelében, mintegy 19 méteres távolságban egy­mástól folytatta keringé­sét, hogy Collins az űr­kabinból kívülről is szem­­­ügyre vehesse a holdkom­pot. Különös fontossága volt­­ a leszálló „lábak” ellenőrzésének, amelyeket csak' 'közvetlenül a szét­kapcsolás előtt nyújtottak ki a holdkomp testéből Ezeknek a lábaknak kell ugyanis a járművet az égitest felszínén tartania. A manőverezési hajtó­művek újabb üzembehe­lyezésével a holdkomp több mint 600 méterre tá­volodott el az űrkabintól Aldrin, a holdkomp piló­tája ekkor üzembe he­lyezte az úgynevezett le­szálló rész hajtóművét, s ezzel a haladási irányt megváltoztatva, elliptikus pályára állította azt. A pályát úgy számították ki, hogy legközelebbi pontja — az Apollo 10- hez hasonlóan — mintegy 15 kilométerrel legyen a tervezett leszállóhely fe­lett. A leszálló hajtómű üzembe helyezésére ma­gyarországi időszámítás szerint este nyolc óra után került sor. Az űrhajó csaknem egy órán át ha­ladt ezen a pályán, mi­közben Collins űrkabinja változatlanul, a­­ régi pá­lyán keringett, az­­ égitest körül, több mint 100 kilo­méteres magasságban. Armstrong és Aldrin, a holdkompon állva, a há­romszögletű ablakokon át figyelte a leszállást. Ami­kor a holdkomp a­­pálya legalacsonyabb szakaszá­ba érkezett, magyar idő szerint két perccel este ki­lenc óra után, megkezdő­dött a leszállás legveszé­lyesebb, eddig soha nem próbált szakasza, a manő­verezés a Hold felszíne felé. A mintegy 15 kilo­méteres ereszkedő sza­kaszban az űrhajósok a hajtómű sugarának ada­golásával és a kormány­rakéták működtetésével lassan haladtak a ponto­san kiválasztott leszálló­­hely fölé s az utolsó 25 méteren szinte teljesen függőlegesen ereszkedtek le. Amikor az űrkabin csak egy méterre volt a talajtól, a lábazatból ki­nyúló érzékelő berendezé­sek jelt adtak és az űr­­hajósok kikapcsolták a hajtóművet. Ekkor a hold­komp, fedélzetén az első két emberrel, magyar idő szerint röviddel este ne­gyed tíz előtt leszállt a Hold felszínére. • A leszállás utolsó sza­kaszában, az­ utolsó má­sodpercekben Armstrong kézi irányítással vezette a holdkompot és nem pon­tosan a tervezett helyen szállt le, mivel ott na­gyobb átmérőjű köveket látott, hanem valamivel távolabb, mint elmondot­ta, egy „futballpálya nagy­ságú kráterben”, amit „jónak látott”. A hold­­komp csaknem teljesen függőleges helyzetben ért talajt, dőlése alig négy és fél fokos az első mérések szerint. Az űrhajósok ha­ladéktalanul beszámoltak első élményeikről. Aldrin, aki az expedíció „főgeoló­gusa”, elmondotta, hogy mindenféle színű követ lát és ,,kitűnő példányo­kat lehet begyűjteni” Armstrong közölte, hogy nem tudja egész pontosan meghatározni a leszálló­­helyét. „Ne izguljatok, majd mi kiderítjük” — válaszolt a földi irányító központ. Tekintettel a sima le­szállásra, a földi irányító központ javasolta Armst­­rongnak és Aldrinnak, hogy az alapvető ellenőr­zési műveletek elvégzése után fogyasszák el vacso­rájukat és haladéktalanul kezdjenek a kiszállás elő­készítéséhez, órákkal a tervezett időpont előtt. A program az étkezés után mintegy négyórás pihenőt irányzott elő, az űrhajó­sok azonban maguk java­solták, hogy a kiszállást hozzák előbbre, mivel nincs szükségük a pihe­nőre és nem is látszanak képesnek arra. „Kis lépés egy ember, de hatalmas ugrás az em­beriség számára” — ezek­kel a szavakkal lépett az első űrhajós, Neil Armst­rong a Hold felszínére. Az űrhajózás történetének ez újabb, világra szóló ese­ményére 109 órával, 24 perccel és 20 másodperc­cel azután került sor, hogy az Apollo 11. űrhajó elindult a floridai Kenne­­dy-fokról a Hold felé. A televízió jóvoltából az egész világ közvetlen szemtanúja lehetett an­nak, hogyan lép először ember a Holdra, hogyan teszi meg ott az első lépé­seket, amelyeknek nyoma hosszú időre megmarad. Az űrhajósok budapesti idő szerint körülbelül haj­nali fél négykor kaptak­ engedélyt a kabin belső nyomásának megszünteté­sére és a kabinajtó ezt követő kinyitására. A nyo­más­­ lassan,­­csökkent és­ a két űrhajós még annak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó kinyi­tását. Ezután ismét hosszas ellenőrzés következett, majd Armstrong jelentet­te, hogy megkezdi a ki­szállást. Az űrkabin szűk résén óvatosan, háttal bújt ki az úgynevezett „arany tornácra”, a be­járati részre, majd kö­zölte, lába már a létrán van. Egy kötél meghúzá­sával Armstrong kinyitot­ta az űrhajó oldalára fel­szerelt tartályt, ebből elő­bújt egy különleges fe­kete-fehér képeket adó tv-kamera, s néhány má­sodperccel ezután már az egész világ megláthatta a létrán lassan, óvatos moz­dulatokkal lemászó űr­hajóst. Az űrkabin nagyjából függőlegesen szállt le, lá­ba azonban jobban ki­nyúlt a vártnál Armst­­rongnak így sem okozott nehézséget, hogy a létra utolsó fokáról a lábazat tányér alakú aljára ugor­jon, majd óvatos, lassú mozdulattal előbb egyik, majd másik lábával is a Holdra lépett. „Olyan, mint a porított faszén” — közölte Armst­rong a talajról de hozzá­fűzte, hogy a mozgás nem jelent nehézséget, sőt könnyebb, mint a szokta­tó edzéseken volt Az űr­hajó hajtóműve a leszál­láskor nem vágott mély krátert a talajba, az „űr­csizmák” pedig mintegy két és fél centiméterre süppednek be. Armstrong a kiszállás után mintegy húsz percig egyedül volt a Hold fel­színén. Előbb egy fény­képezőgéppel, amelyet a kabinban maradt Aldrin kötélen juttatott el hozzá, lefényképezte saját l&b­ (Fotytatás a 2. oldalon) Em***mml Az emberiség első követei a Holdra léptek A nagy vállalkozás három részvevője: Armstrong, Collins és Aldrin - - *• Az űrhajósok munkához láttak! Ez egyben azt is jelenti, hogy az emberiség történetében először végez munkát két férfi idegen égitesten. Háttérben a holdkomp

Next