Népszava, 1969. július (97. évfolyam, 150–176. szám)
1969-07-22 / 168. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA• 97. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1969. JÚLIUS 22. KEDD év írta: Stefan Olszowski, a LEMP Központi Bizottságának titkára A NÉPI LENGYELORSZÁG fennállásának 25 éves évfordulója jó alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, milyen eredményeket értünk el a szocialista építésben, milyen volt országunk társadalmi-gazdasági fejlődésének dinamikája. Most a Lengyel Egyesült Munkáspárt V. kongresszusán kitűzött újabb feladatok végrehajtásán dolgozunk. A negyedszázados út mindenekelőtt az ipar és az egész nemzeti gazdaság teljes helyreállításának és ezt követően radikális újjászervezésének útja. A mai Lengyel Népköztársaság ipari-agrár ország. Országunk nemzeti jövedelmének a felét a szocialista ipar szolgáltatja. Az acél, a villanyáram, a cement termelésében, a hajógyártásban stb. a világ fejlett ipari országainak sorában az első tíz között foglalunk helyet. A létrehozott bázis alapján most tovább tökéletesítjük a gazdasági tervezés módszereit, hogy ezzel fokozzuk az ipari-gazdasági tevékenységet. A dolgozók ismereteinek gyarapítása és szakképzettségének emelése elő fogja segíteni az ipari fejlődés további fokozását. Wladyslaw Gomulka a LEMP V. kongresszusának berekesztése során hangsúlyozta, hogy a szocialista forradalom és a tudományos-műszaki forradalom egyesítése legyőzhetetlenné teszi rendszerünket. Ez a szintézis egy olyan harmonikus szocialista társadalom építését jelenti, amely mentes a magas fejlettségű kapitalista országokra jellemző szociális és pszichológiai bajoktól Visszapillantva a megtett útra, büszkén elmondhatjuk, hogy társadalmunk a kommunisták pártjának — a LEMP-nek — a vezetésével nagy munkát végzett. Az a tény, hogy Lengyelország, az egykor elmaradt ország oly rövid idő alatt korszerű technikával és erős munkásosztállyal rendelkező ipari-agrár állammá fejlődött, megteremtette az alapot a lengyel dolgozók politikai nézeteinek és tudatának átalakításához. Ebben döntő szerepet játszott a szocialista iparosítás, amely nemcsak hogy megváltoztatta az ország gazdasági térképét, hanem a szocialista társadalom hegemóniájának — a munkásosztálynak — jelentős, számszerű gyarapodásához is vezetett. Ezeknek az átalakulásoknak a talaján kifejlődtek és elmélyültek a szocialista demokrácia formái, meghonosodtak az új eszmei-erkölcsi értékek. A nagyobb ipari vállalatokban a szocialista munka a dolgozók életének és gondolkodásának iskolájává vált. Társadalmunk legszélesebb köreiben tért hódítottak a munkásosztályra jellemző tulajdonságok — az osztálybüszkeség, az aktivitás, a szocialista hazafiság, a munkafegyelem, a vérbeli érdekeltség, a termelés és a közjó kérdéseiben. A MUNKÁSOSZTÁLLYAL és a dolgozó parasztsággal összeforrott új szakemberkáderek nevelésének folyamata párhuzamosan halad az ipari fejlődéssel, a falun folyó kulturális átalakulásokkal, a társadalmi élet aktivizálódásával Az új értelmiség szocialista jellegét a pártréteg is meghatározza. Ma az összes mérnökök 40,8 százaléka és a tanítók 40 százaléka a LEMP tagja. Az elmúlt év márciusi eseményei megmutatták hogy az értelmiség, szoros szövetségben a munkásosztállyal, vissza tud verni minden olyan merényletet, amelyet a reakciós és revizionista elemek a dolgozók szocialista vívmányai ellen próbálnak elkövetni Az élet minden területét átfogó mély átalakulásokban fontos szerepet játszott és játszik az ország minden részébe behatoló szocialista sajtó, rádió és televízió. A városi és a falusi kulturális színvonal között mindjobban elmosódik a különbség. A fiatal lengyel parasztok már nem érzik „kívülállóságukat” Mind világosabban tapasztalható, hogy egyszer s mindenkorra megszabadulnak burzsoá és kispolgári nézeteiktől. A munkásosztály és pártjának politikai bölcsességét igazolta a szocialista építés 25 éves gyakorlata Ez a bölcsesség az egész nép támogatását élvező külpolitikában is megnyilvánul. Külpolitikánk alapja — barátságunk és megbonthatatlan szövetségünk a Szovjetunióval, amellyel örökre egybefűz bennünket a célok és az ideológia egysége. Testvériségünket megacélozta a közös harc a hitleri rabló hódítók ellen, megpecsételte a szovjet és a lengyel katonák közösen kiontott vére a második világháború frontjain. A Lengyel Népköztársaság következetesen száll síkra a világon uralkodó feszültség felszámolásáért a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a népek békés együttműködéséhez szükséges feltételek megteremtéséért. Lengyelország a többi szocialista állammal együtt részt vett a Varsói Szerződés tagállamai budapesti felhívása megalkotásában, amely felszólítja az öszszes európai országokat, készítsenek elő és tartsanak összeurópai konferenciát kontinensünk biztonságának és együttműködésének kérdéseivel kapcsolatban. AZ A POLITIKA, amelyet a népi Lengyelország a Szovjetunióval és a szocialista közösségbe tömörült más országokkal folytat, a nemzetközi színtéren, összhangban áll az új, szocialista társadalmat építő nép osztályérdekeivel és akaratával Történelmi pillanat a Holdon miiiHiiimiiiiiimiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiiittiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitmiiiiiiiiiiiiiiii Simán szállt le a Lunar Module uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Terepszemle a Nyugalom Tengerén iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiii Két nap űrtörténete lilMinilHIHIIimilllllllllllllULHIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllll Sikeres holdutazás után hazafelé tart az Apollo 11. Az ember első lépései egy idegen égitesten Vasárnap, magyar idő szerint délben, a houstoni űrhajózási központ rádión ébresztette az Apollo 11. három űrhajósát. „Jó reggelt, Houston” — jött az űrből a válasz. Michael Collins közölte a földi ellenőrző állomással, hogy mindannyian jól aludtak. Az űrhajósok vasárnap délután megkezdték az utolsó hadműveleteket a Sasnak nevezett holdkomp leszállásának előkészítésére. Miközben az Apollo 11. a Hold túlsó oldalán tartózkodott, Aldrin űrhajós átmászott a holdkompba. A rádióöszszeköttetés helyreállítása után, közép-európai idő szerint 14.50 órakor a földi ellenőrző központnak azt jelentette, hogy hozzálátott a „Sas” műszereinek végső ellenőrzéséhez. Aldrin űrruha nélkül mászott át a holdkompba. Közép-európai idő szerint 15.16 órakor Armstrong is átmászott a kompba, de ő már űrruhában. Aldrin a műszerek egy óráig tartó vizsgálata után ismét viszszatért a kabinba. Azután Aldrin, a holdkomp pilótája ismét eltávolította a holdkomp és az űrhajó közötti összekötő alagút fedelét és megkezdte a műszaki berendezések újabb ellenőrzését annak megállapítására, hogy minden berendezés működik-e és nem érte-e azokat valamilyen sérülés út közben. Az ellenőrzés mintegy három órát vett igénybe és kiterjedt a híradástechnikai berendezésekre, az űrruha alkatrészeire, az irányító műszerekre, a hajtóművekre. Collins, aki az űrkabinban orbitális pályán maradt a Hold körül, eközben az űrkabin berendezéseinek ellenőrzését végezte el. Collins feladatai közé tartozott az is, hogy keringés közben ismét szemügyre vegye a leszállás tervezett helyét, az úgynevezett Moltke kráter közvetlen környékét a Nyugalom Tengerében. Magyar idő szerint röviddel délután háromnegyed hat előtt az űrhajó két része, az űrkabin és a holdkomp szétkapcsolódott egymástól miután Aldrin üzembe helyezte a holdkomp manőverezésre szolgáló kisebb hajtóművét. A két űrjármű ekkor egy ideig egymás közvetlen közelében, mintegy 19 méteres távolságban egymástól folytatta keringését, hogy Collins az űrkabinból kívülről is szemügyre vehesse a holdkompot. Különös fontossága volt a leszálló „lábak” ellenőrzésének, amelyeket csak' 'közvetlenül a szétkapcsolás előtt nyújtottak ki a holdkomp testéből Ezeknek a lábaknak kell ugyanis a járművet az égitest felszínén tartania. A manőverezési hajtóművek újabb üzembehelyezésével a holdkomp több mint 600 méterre távolodott el az űrkabintól Aldrin, a holdkomp pilótája ekkor üzembe helyezte az úgynevezett leszálló rész hajtóművét, s ezzel a haladási irányt megváltoztatva, elliptikus pályára állította azt. A pályát úgy számították ki, hogy legközelebbi pontja — az Apollo 10- hez hasonlóan — mintegy 15 kilométerrel legyen a tervezett leszállóhely felett. A leszálló hajtómű üzembe helyezésére magyarországi időszámítás szerint este nyolc óra után került sor. Az űrhajó csaknem egy órán át haladt ezen a pályán, miközben Collins űrkabinja változatlanul, a régi pályán keringett, az égitest körül, több mint 100 kilométeres magasságban. Armstrong és Aldrin, a holdkompon állva, a háromszögletű ablakokon át figyelte a leszállást. Amikor a holdkomp apálya legalacsonyabb szakaszába érkezett, magyar idő szerint két perccel este kilenc óra után, megkezdődött a leszállás legveszélyesebb, eddig soha nem próbált szakasza, a manőverezés a Hold felszíne felé. A mintegy 15 kilométeres ereszkedő szakaszban az űrhajósok a hajtómű sugarának adagolásával és a kormányrakéták működtetésével lassan haladtak a pontosan kiválasztott leszállóhely fölé s az utolsó 25 méteren szinte teljesen függőlegesen ereszkedtek le. Amikor az űrkabin csak egy méterre volt a talajtól, a lábazatból kinyúló érzékelő berendezések jelt adtak és az űrhajósok kikapcsolták a hajtóművet. Ekkor a holdkomp, fedélzetén az első két emberrel, magyar idő szerint röviddel este negyed tíz előtt leszállt a Hold felszínére. • A leszállás utolsó szakaszában, az utolsó másodpercekben Armstrong kézi irányítással vezette a holdkompot és nem pontosan a tervezett helyen szállt le, mivel ott nagyobb átmérőjű köveket látott, hanem valamivel távolabb, mint elmondotta, egy „futballpálya nagyságú kráterben”, amit „jónak látott”. A holdkomp csaknem teljesen függőleges helyzetben ért talajt, dőlése alig négy és fél fokos az első mérések szerint. Az űrhajósok haladéktalanul beszámoltak első élményeikről. Aldrin, aki az expedíció „főgeológusa”, elmondotta, hogy mindenféle színű követ lát és ,,kitűnő példányokat lehet begyűjteni” Armstrong közölte, hogy nem tudja egész pontosan meghatározni a leszállóhelyét. „Ne izguljatok, majd mi kiderítjük” — válaszolt a földi irányító központ. Tekintettel a sima leszállásra, a földi irányító központ javasolta Armstrongnak és Aldrinnak, hogy az alapvető ellenőrzési műveletek elvégzése után fogyasszák el vacsorájukat és haladéktalanul kezdjenek a kiszállás előkészítéséhez, órákkal a tervezett időpont előtt. A program az étkezés után mintegy négyórás pihenőt irányzott elő, az űrhajósok azonban maguk javasolták, hogy a kiszállást hozzák előbbre, mivel nincs szükségük a pihenőre és nem is látszanak képesnek arra. „Kis lépés egy ember, de hatalmas ugrás az emberiség számára” — ezekkel a szavakkal lépett az első űrhajós, Neil Armstrong a Hold felszínére. Az űrhajózás történetének ez újabb, világra szóló eseményére 109 órával, 24 perccel és 20 másodperccel azután került sor, hogy az Apollo 11. űrhajó elindult a floridai Kennedy-fokról a Hold felé. A televízió jóvoltából az egész világ közvetlen szemtanúja lehetett annak, hogyan lép először ember a Holdra, hogyan teszi meg ott az első lépéseket, amelyeknek nyoma hosszú időre megmarad. Az űrhajósok budapesti idő szerint körülbelül hajnali fél négykor kaptak engedélyt a kabin belső nyomásának megszüntetésére és a kabinajtó ezt követő kinyitására. A nyomás lassan,csökkent és a két űrhajós még annak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó kinyitását. Ezután ismét hosszas ellenőrzés következett, majd Armstrong jelentette, hogy megkezdi a kiszállást. Az űrkabin szűk résén óvatosan, háttal bújt ki az úgynevezett „arany tornácra”, a bejárati részre, majd közölte, lába már a létrán van. Egy kötél meghúzásával Armstrong kinyitotta az űrhajó oldalára felszerelt tartályt, ebből előbújt egy különleges fekete-fehér képeket adó tv-kamera, s néhány másodperccel ezután már az egész világ megláthatta a létrán lassan, óvatos mozdulatokkal lemászó űrhajóst. Az űrkabin nagyjából függőlegesen szállt le, lába azonban jobban kinyúlt a vártnál Armstrongnak így sem okozott nehézséget, hogy a létra utolsó fokáról a lábazat tányér alakú aljára ugorjon, majd óvatos, lassú mozdulattal előbb egyik, majd másik lábával is a Holdra lépett. „Olyan, mint a porított faszén” — közölte Armstrong a talajról de hozzáfűzte, hogy a mozgás nem jelent nehézséget, sőt könnyebb, mint a szoktató edzéseken volt Az űrhajó hajtóműve a leszálláskor nem vágott mély krátert a talajba, az „űrcsizmák” pedig mintegy két és fél centiméterre süppednek be. Armstrong a kiszállás után mintegy húsz percig egyedül volt a Hold felszínén. Előbb egy fényképezőgéppel, amelyet a kabinban maradt Aldrin kötélen juttatott el hozzá, lefényképezte saját l&b (Fotytatás a 2. oldalon) Em***mml Az emberiség első követei a Holdra léptek A nagy vállalkozás három részvevője: Armstrong, Collins és Aldrin - - *• Az űrhajósok munkához láttak! Ez egyben azt is jelenti, hogy az emberiség történetében először végez munkát két férfi idegen égitesten. Háttérben a holdkomp