Népszava, 1969. július (97. évfolyam, 150–176. szám)

1969-07-15 / 162. szám

Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából. A fesztivál félidejéhez érkezett A japánok versenyfilm­­j a, „A folyó híd nélkül” alán, amelyet az erede­­ileg benevezett „Szamu­ráj" című történelmi flm­ helyett vetítettek, a pakisztáni filmgyártás mu­tat­kozott be a Kreml­­Palotában. „A folyó, ■irtsely folyik" kétségtele­nül furcsa című filmjé­vel. A film is furcsa volt, de nem jó. Rendkívül hiű dramaturgiája eleve ■dektelenné tette mesé­­­t. Egy halász feleségét a folyóba­­fúlni vélte, m­ajd viszontlátta egy vándorcirkusz tagjaként, nem így az olaszok versenyen kívüli bemu­tatója, a Mario Monicelli rendezte „Lány a pisz­tollyal”­­című komédia, Monica Vitti főszereplé­sével. A nálunk is hama­rosan bemutatásra kerü­lő vígjáték egy Szicíliá­ból­­ elkerült parasztlány „európaizálódását" mu­tatja be: hogyan veti le az ősi babonáit, szokások kényszerét A csehszlovákok ver­­senyfilmje, „A Lanfieri kolónia”, a klasszikus, nálunk kevéssé ismert orosz író, Alekszander Grin regényéből készült — szovjet—csehszlovák koprodukció és Jan Schmidt rendezte. Grint Pausztovszkij elődjének tartják az orosz iroda­lomban , szűkszavúan, tő­mondatokkal ábrázolja világosfejű hőseit, akik mostoha körülmények között, magányosan küz­denek meg a természet­tel, mely felett győznek, s a körülöttük levő em­beri maradisággal, mely őket győzi le. Tényleg nagyszerű író — legin­kább még Jack London­hoz hasonlítható, mert ugyanolyan cselekményes —, de azért annál lí­raibb. Mindenesetre a fel­adatot amely a regény átültetőire várt, esztétikai­lag ez a két tényező ha­tározta meg. Elmélyült emberábrázolású és ugyanakkor izgalmas ka­­landfilm nyersanyagát adta nekik a könyv, de a végeredmény egy szűk­de az elvesztette az em­lékezőtehetségét és csak a film végén találja meg. Akkor felismeri férjét, kislányát és teljes a hap­­py end. A pakisztáni film­gyártás a nemzetközi sta­tisztikák szerint a világ egyik legnagyobb terme­lékenységű filmgyártása — évente 120—130 filmet készítenek, és Japán meg India mellett emiatt nagy tekintélyük van a filmvilágban. De ez a filmjük, akárcsak a japá­noké,, teljes csalódást okozott, vány­ közepes cowboy­film lett. Sőt, a bosszan­tó szerkezeti hibák (elkö­­tetlen cselekményszál, nem tudjuk, mi lesz a főhősnővel stb.) még ezt a ,,western’"-film remé­nyünket is zavarják. Iga­zán szép tájképei — J. Maclaine felvételei — ad­ják vissza a legsikerül­tebben Grin világát. Az egyiptomiak ver­­se­nyfilmje, „A félelem próbája”, egy feudális arab földesúr-rablóvezér és a fellahok forradalom előtti harcát vitte vá­szonra. Európai filmdra­maturgiához szokott sze­münknek kicsit vonta­tottan, sok betét ének­számmal, szinte „elope­­rásítva”. A színészek já­tékmodora is ehhez az operai stílushoz igazo­dott, túl sok jelzésrend­szerrel magyarázva el a könnyen érthetőt. Csaló­dást okozott ez a film is. A rokonszenves témákat feldolgozó, a fiatal arab filmgyártás ennél sokkal jobb filmeket készített már. „A tűz”, a vietnamiak versenyfilmje a függet­lenségi harc hőseit, az önfeláldozás példáit mu­tatja be. Valahol Dél- Vietnamban játszódik a történet és a felszabadu­lási front partizánjait és a nép összefogását ábrá­zolja, rendkívül nagy di­rekt, agitatív erővel, és ennek érdekében erősen egyszerűsített művészi eszközökkel, — talán ez a legmegfele­lőbb jelző —, bátran él az olasz filmgyártásból már jól ismert folklór­humorral és sikerült ne­ki igazi mozi levegőt te­remteni a Kongresszusi Palotában. Képes volt ar­ra — s ez nagy szó egy fesztiválon —, hogy vé­gig odafigyelésre kény­szerítse a nézőket. A si­kerben sok szerepe van Carlo Rustichelli kitűnő zenéjének is. Hamarosan láthatjuk odahaza ezt a most elkészült filmet. Nagy érdeklődés köze­pette került sor az an­golok máris világhírű versenyfilmjének, a Dic­kens: Twist Oliver-jéből készült „Olivér” című musical comedyjének a vetítésére. Különösen Lio­nel Bart zenéjének volt, jó híre­k a darabot évek óta játsszák az angol színházak és muzsikálják a világ rádióállomásai­t, most pedig a filmválto­zat meghozta Carol Reed rendezőnek és a Fagint játszó Ron Moodynak az Oscar-díjat. Nos, az elő­zetes jó hírek ellenére is nehezen tudtuk elképzel­ni, hogyan válhatott eb­ből a fanyar-keserű, sö­tét színekkel festett tör­ténetből musical. Minden­esetre — noha a film iga­zolta jó hírét — nem könnyen és nem is iga­zán. Inkább egy nagy lé­legzetű operett. De annak tekéletes, a mesterség felsőfokán megcsinált film. Minden mozzanata kidolgozott — sőt, túl ki­dolgozott —, minden mozgás, a legegyszerűbb lépés is koreografált. Minden precízen és pon­tosan egymásba illeszt­ve, vállalva a színpadi műviség ruháját, mond­ván: olyan csodálatos já­tékot láthattok, ahol a játék, az alkotásélmény a fontos és nem a régi me­se hitele. Ezt a szándé­kot a filmnek tökélete­sen sikerült, megvalósí­tania, valóban csodálatos Lionel Bart zenéje, dalai fülbemászó világszámok, de összességében az egész megtagadja az eredeti történetet és egy látvá­nyos, szívesen nézett, szuper filmoperetté vá­lik. Dickens halhatatlan kisfiúját, a film Olivér­jét egy csodálatos tehet­ségű 11 éves kis gyerek­­színész, Mark Lester ala­kította, akire muszáj azt mondanunk, hogy már profi színész, hiszen ez a tizedik filmje. Mint azt gyors hírben már jelentettem, levetí­tették nagy sikerrel az első magyar produkciót az Úttörő-palotában, a gyermekfilmek versenyé­ben indult „Pál utcai fiúk”~al. A film közel tízezer gyermeknéző és a gyermekzsűri előtt nagy tetszést aratott. Versenyen kívüli jó film Még egy olasz film­­ a javából Ezután került sor az olaszok versenyfilmjére, a Pietro Germi rendezte ,,Serafino”-ra, amely mű­fajában a fesztivál eddi­gi legnagyobb sikere. Ez a zenés filmkomédia is koprodukció, olaszok és franciák közösen készí­tették az Abruzzók he­gyipásztorai között, cím­szerepében Adriano Ce­­lentanóval, az egyik leg­népszerűbb olasz tánc­­dalénekessel. Nem nagy film ez sem, de kedves A derecskés szűr szabó Az asztalon a gyö­nyörű rátétes terítő, mö­götte ugyanilyen falisző­nyeg takarta a pingált falat. A szűrök mintái külön élnek, dohány­levél, szív, tulipán meg szegfű, millió rece, „farkasfog” mes­ter — hozzáértőkkel hosszasan vitatkozva — még a görögös hullámor­namentikát is meghonosí­totta. Míg nézem a mester­ség állandóan fogyó pro­duktumait — mert mind­egyik látogató elhurcol valamit, könyörgéssel, erőszakkal a művészi munkák közül — Erdei Lajosné, Róza néni me­sél, s magyarázza is rög­tön a keze ügyébe eső tárgyak rendeltetését. — Ezek kedveském — nézi a recés végű szerszá­mokat — a cakkolók. Ez meg a cseresznyéző. — A varrógép mellett baráz­dált, csipkézett fatönk, azon üti kalapáccsal a vastag filcrétegeken a vég nélküli cakkokat a mester. — Egyébként éppen Debrecenbe utazott, a há­ziipari szövetkezet ex­portmegbeszélésére, ott biztosan megtalálják majd. Derecskétől húsz perc kocsival a város. — Hogyan lett szűr­szabó a férje? — Kétszerre. Az apjá­tól tanulta a mesterséget. Aztán abbahagyták. Nem lehetett szűranyagot kap­ni, hasmnát. A kedves apám szabó lett, csinálta a „celgnadrágot”. Lajos meg 18 éves korában el­ment Debrecenbe borbély­inasnak. Kitanulta azt is, aztán hazajött. Ez volt a műhely! — A kertben ró­zsák, szegfűk közt, fehér falú melléképülethez ve­zet. Most kosarakat, szer­számokat rejt a derecskei borbélyüzlet belseje. — Az uram nyírt, én borot­váltam. Megéltünk. Aztán 1951-ben a sógor hívta Debrecenbe a Fémfeldol­gozó Ktsz-be. Ügyes kezű volt mindig az én uram, a lakatosságot is kitanulta. Jól is keresett. Egyszer valaki a múzeumból fel­fedezte az apósom szűr­­jeit. Rábeszélték, hogy in­kább azt csinálja. Mond­ták neki: nagy kár, hogy nem tanította meg senki­nek a mesterséget. De­hogynem — mondta ő —, a fiam ugyanígy tudja a fortélyát. Akkor meg a férjem nyakára jártak. Beteg is lett, hát otthagyta a lakatosságot. Az első munkáért, amit beküldött, népművész címet kapott. — Az ám, így volt valahogy — elmélkedik debreceni sör mellett a híressé vált derecskei szűrszabó. — Apámmal jártuk a vásárokat. A hortobágyi hiúi vásáron még a debre­ceni iparosokkal „nyilaz­­tuk”, sorsoltuk a helye­ket. Mindig eladtuk a por­tékánkat. A juhász a fe­hér alapon fekete virágost szerette, a kondás a tar­kabarka alá rakottat. Ha esett, a szűrt leállították s belebújtak, mint a kuny­hóba. A veres végű masi­nát (piros végű gyufa), akármilyen nagy eső volt, meggyújtották rajta. — Fizették-e? — Mindig pénzes embe­rek voltak a juhászok. Rendszerint a gulya kive­rése előtt, Pünkösd táján, fizetéskor jöttek megren­delni a szűröket. Egyszer egy számadó juhász jött oda hozzám, olyan finom bilgericsizma volt a lá­bán, hogy az ujjai is meg­látszották benne. Kért, hogy csinálnék a fiainak szűröket. Mikor fizetett, mondta a fiúknak, dobja­tok fel a saroglyába két süldőt. Ráadásnak. De anyámék padlása is min­dig tele volt gomolyával, ami — nem úgy, mint a mostani —, ha megérett, kinyílott, mint a rózsa. — Nem sajnálhatja a hidi vásárt — mondom —, most se győzi a munkát. Aztán nemcsak szűrt — párnát, térítőt, pelerint kémnek, saját tervezésű, jellegzetes bihari min­táival. Híres is lett a megyében, sőt külföld­ről is járnak hozzá láto­gatók. — Most Japánból kap­tunk megrendelést — Szól büszkén. — Férfi­, női mellényeket kérnek. A faluban a húgom csinálja meg, és négy tanítványom. — Hitte-e, hogy így tá­mad fel a hortobágyi pásztorok ruhája? — A népművészet min­dig megtalálja a lehetősé­geket, meg aztán, igencsak patronálnak bennünket — mondja, s komolyan teszi hozzá: — Nagyon szeretem csinálni. Szív meg lélek kell ehhez a mesterséghez. Jakab Ágnes 2 máj júlins^ NÉPSZAVA A Lenin filmek sikere Ugyancsak nagy tet­széssel folytatódik a Szovjet Filmművészet Házában a Leninről ké­szült archív filmek be­mutatója. Ezeknek a fil­meknek nagy részét már többször játszották Ma­gyarországon és olva­sóink jól ismerik őket. Mindenesetre nagy él­mény újra találkozni Mi­hail Romm, Szergej Ei­senstein nagy, klasszikus alkotásaival. A Lenin­filmek bemutató soroza­tában még hátra van Dziga Vertov 1934-ben készült és otthon nem játszott „Három, dal Le­ninről” című filmje. A fesztivál vasárnapja Leningrádban telt el, ugyanis különvonaton a fesztivál összes vendégeit és az újságírókat a ren­dezők elvitték egy lenin­­grádi kirándulásra. Szalontay Mihály HORIZONT — Az ózdi Béke-tele­pen több mint 12 millió forintos beruházással új művelődési ház épült. A korszerű létesítményben négyszáz személyes mozi- és színházterem, klubhe­lyiségek, szakköri szobák állnak a látogatók rendel­kezésére. Ezenkívül hu­szonötezer kötetes könyv­tárat is berendeznek.­­ A levingrádi Ermi­­tázs francia gyűjteményé­nek nagy érdeklődéssel kísért budapesti bemuta­tóját viszonozza a közel­jövőben a Szépművészeti Múzeum. A megállapodás szerint a budapesti mú­zeum európai hírű spa­nyol gyűjteményének 25 értékes alkotását állítják majd ki az Ermitázsban. Az operett — az ope­rett! Bármit is csinál ve­le a rendező, a színész, az átdolgozó, lényegében an­nak marad meg, ami. Igénytelen, kedves, osto­­bácska mesének —­■ me­lyet csak a pezsdítő mu­zsika, a könnyed dallam tesz elviselhetővé. Éppen ezért bizonyos értelemben dicséretet érdemel a Ne­­bán csiirolg tv-változata. Márcsak azért is, mert ez a játék vállalta önnön műfaját. Nem akart több­nek látszani: megmaradt kicsikét szellemes, pará­nyit csipkelődő francia operettnek — némi ironi­kus beütéssel, paródia­elemmel. Hadd mondjuk meg rögtön: a siker legna­gyobb része Halász Judi­té. Ez a fiatal színésznő — szinte mindent tud, amit ezen a pályán tudni kell. Játékos és komoly egyszerre. Vagy inkább azt írom le: egyszerre el­játssza az operettet és a paródiáját is. Ugyanakkor eszköztelen. Humora egyé­nien elsöprő — és még jól is énekel. Bravúrosan sokszínű játéka mellett — ezt is el kell mondanunk —, sajnos, halványabbnak tűnt a többi alakítás. S ez talán nem is annyira a színészek, mint inkább a rendező, Kalmár András hibája. Ugyanis a rende­ző nem tudta megvalósí­tani következetesen el­képzeléseit — miszerint a játék az operett, a paró­dia és az irónia egyvele­ge) — s így szabadjára szaladt a színészi alkotó­kedv. Ebből eredően az­tán Egri István egyértel­műen harsánynak, túlzott­nak bizonyult, Kazal László meg csak „bohóc­­kodónak” — a többiek pe­dig minduntalan valami­féle keresett közvetlenség­gel kacsingattak ki szere­peikből a tv-nézőkre. Ez a „keresett közvet­lenség” zavart leginkább a színművészeti főiskolá­sok műsorában, az Ide nekem az oroszlánt is cí­műben. Szerencsére a na­gyon tehetséges növendé­kek,— mit. . növendékek, hisz valamennyien végez­tek az idén — hamarosan „sutba dobták” a közvet­­lenkedő, csak látszólago­san fesztelen magatartást, s önfeledten, jókedvűen komédiáztak a kamerák előtt. Kiváltképp nagysze­rűen sikerült a Molnár­betét és a Parasztbecsület­­paródia. Ez az utóbbi je­lenet bravúrosan eredeti (szinte az is látszott, hogy a fiatalok mekkora öröm­mel „bukfenceztek” a szó­játékok és lehetetlen szi­tuációk között), üde, friss és tempós volt. Remek le­zárása a jól sikerült és eredeti bemutatkozásnak. A főiskolások műsorát Szitányi András rendezte. Ugyancsak ő irányította a Koncz Zsuzsa-show-t is. A szoros közelségben bemu­tatott két műsor­a vilá­gosan megmutatta a ren­dező erényeit és hibáit. Szitányinak rendkívül erős oldala a látványosság és a tempó. Remekül, ízlése­sen komponál a képernyő kis felületére. Minden a helyén van, és elegáns. Néha azonban túlságosan is beleveszik a külső csil­logásba s a „keresettség”­­be. Mondhatnám azt is, valósággal „beleszeret” egy gondolatba, egy kép­be, amelyhez akkor is ra­gaszkodik , ha nyilván­valóan nehéz kitölteni, vagy inkább megtölteni igazi izgalommal, tarta­lommal. Ez különösen megmutatkozott a fiatal énekesnő műsorában. Fél­reértés ne essék, nem akarom bántani Koncz Zsuzsát. Nagyon tehetsé­ges énekesnő, s úgy tűnik, hogy a külföldi turné so­kat javított mozgásán, já­tékán. Ám az, hogy lát­ványos, de lehetetlen pó­zokban énekeljen, köny­­nyedén és elegánsan — még rutinos színésznőnek is nehéz. Ezekben a jele­netekben Szitányi inkább nehezítette, mintsem segí­tette Koncz Zsuzsa pro­dukcióját. A show amúgy, egészséges vonásaiban, mintája lehet a hasonló műsoroknak. Két tartalmas, szép fil­met láthattunk a hét vé­gén. Az egyik, Knut Ham­sun világhírű regényéből, az Éhségből készült. A svéd film legnagyobb él­ménye Per Oscarsson já­téka (magyar hangja Kál­mán György). Csupa em­beri mozdulat — gyűlölni és szeretni tud. Ismeri az örömet és a bánatot. Lát­juk küzdeni és szenvedni. Lázadni és megalázkodni. Furcsa, költői, extrém és egyedi egyszerre. Áttet­szően sovány, „ködösen ” északi — és mégis vihar­­zóan szenvedélyes. A Klasszikusok tv-fil­­men sorozatban viszont Shakespeare Antonius és Cleopatra című tragédiá­jának változatát kaptuk. A nyugatnémet film első­sorban érzelmi telítettsé­gével hatott Pontosabban: merte vállalni, hogy első­sorban Antonius és Cleo­patra érzelmi drámáját derítse fel a megszokott, ámde biztos és hatásos eszközökkel. Ganther Heim Ligeti Sátorcirkusz: Moszk­vai Jágerrkusz (este 8). — Nemzeti Sportuszoda: Itt ál­lunk megfürödve!... Vidám vízisportrevü (este 9). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Idej. 4.33: Zenés műsor. 5: H. Idej. 5.30: Reg­geli krónika. 5.44: Falurádió. 6: H. Idej. 6.15: Rádióreklám. 6.30: H. Idej. 6.40: Rádiórek­lám. 6.45: Műsor. 7: Reggeli krónika II. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Idej. Műsor. 8.20: Mo­­zart-művek. 9: Gyermekrá­dió. 9.35: Tánczene. 10: H. Idej. 10.05: Zkri muzsika. 11: Népdalok. 11.15: Operarészle­tek. 12: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódia­koktél. 13.45: Új Georgikon. Egy nap az Agroinform köz­pontjában. 14.01: Mai dalok Budapestről. 14.11: Petykó és Matykó. Mesejáték. 15: H. Ides. 15.09: Népművészek a mikrofon előtt. 15.35: Berlini memorandum. Vin. 16: Vi­­lággazd. hírek. 16.05: Operett­­részletek. 16.24: Tardos Béla: Szép szemednek (Michelange­lo versei Rónai György for­dításában — bemutató). 16.38: Strandok, fürdők Budapes­ten. 16.58: Műsor. 17: H. Ides. 17.05: Világsajtó-szemle. 17.20: Liszt-művek. 18: Kinek a számlájára? 18.28: Könnyűze­nei híradó. 18.38: Műsor. 19: Esti krónika. 19.25: Szabó család. 19.55: Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny (Huber­­mann). 20.26: Népi zene. 21: Hírek. 21.03: „Kilátó”. 22: II. Ides. Kb. 22.15: Sporthírek. 22.20: Melis György énekel. Schubert: Téli utazás — dal­ciklus (zongorán kísér: Dé­nes Erzsébet). 23.34: Operett­muzsika. Közb. 24: H. Idös. PETŐFI RADIO 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azo­nos a Kossuth adóval. 8.05: Daljátékokból. 8.53: Kislpol. figyelő. Ism. 9.08: Emlékezés Szabó Lujzára. 9.28: Szabó László rézfúvós sextettje ját­szik. 9.44: Orsi napló. XII. 10: A zene hullámhosszán. Közl. 11: Hírek. 11.48: Adós­ságtörlesztés. Mács József csehszlovákiai magyar író re­gényének ismertetése. 11.59: Szimfonikus művek. 13: H. Idős. 13.05: Törvénykönyv. 13.20: Jon Vickers énekel. 13.45: Időjárás, vízállás. 14: Hárfamuzsika. 14.14: Az I Musici di Roma kamarazene­­kar lemezeiből. 14.30: H. Kör­zeti időjárás. 14.25: Táncz, koktél. 15.20: Offenbach: Hoffmann meséi — hármas. 15.30: Hírek. 15.33: Fabricio Műsorok de André saját szerzeményei­ből énekel. 15.40: Kedvert ré­gi melódiák. 16.15: Hango. a stúdióban. 16.30: Hírek. 16.33: Csúcsforgalom. Közh. 17.30: Hírek. 18: H. Idős. 18.10: Népi zene. 18.39: Tudományos kör­kép : Győr-Sopron megyei kutatók között. 19.04: Rent­ner Lajos és Yehudi Menuhin szonátafelvételeiből. 19.51 : Új könyvek. 19.54: Esti­ mese. 20: Esti kr. H. 20.25: Haydn: Aki hűtlen, póruljár. 2 felv. ope­ra. 21.53: Mikes Éva és Pe­ter Alexander énekel. 22.20: Gondolatok filmekről. 22.35: Táncz. 23: H. Időj. 23.10: Hí­res prímások muzsikálnak. 23.34: Szabó Ferenc, n. vo­nósnégyes. 24: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.10: Magnó­sok, figyelem! 18.55: Május a Quartier Latinben. IT. A tör­vény. 19.15: Magyar zeneszer­zők. 19.50: Operarészletek. 20.25: Hírek. 20.28: Bruno Walter Mozart-műveket vezé­nyel. 21.10: Dzsessz. 22: Fe­lejthetetlen operaesték. Zenei játékok a veronai Arénában. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 17.58: Hírek. 18.05: Figyel­jetek! Indul az adás! Láto­gatás a Magyar Televízióban. 18.40: Reklámransor. 18.50: Es­ti mese. 19: Szót kérünk! Friss diplomák, fiatal diplo­mások. 19.50: Mahalia Jack­­son énekel. 20: Tv-híradó. 20.20: Ördöghegy. Színmű 2 felvonásban, a Madách Szín­ház előadása felvételről (14 éven felülieknek!). .22.05: Tv­­híradó 2. POZSONYI TV 19 és 22.10: Tv-híradó. 19.45: Búcsú dalok. 4. 20.15: A ten­ger enciklopédiája (olasz ter­­mészetfilmsor.). 21.30: Dzsessz­­p­ódium. Véget ért a falusi színjátszók fesztiválja A Justh Zsigmond or­szágos szövetkezeti szín­játszó napok eseményso­rozata vasárnap fejező­dött be Szarvason. A fesz­tiválon résztvevő 13 együttes hasznos tapasz­talatokkal távozott az al­földi városból. A falusi színjátszás művelői a kor­f­szerűbb témaválasztáshoz, a rendezői munkához és a játékkultúra fejlesztésé­hez kaptak segítséget a bemutatók után megren­dezett szakmai tanácsko­záson. A szarvasi Művelődési Házban tartott gálaesten — a díjazott csoportok közül — a csongrádi, a nagykállói és a szekszár­di együttes mutatta be műsorát. Az ország legjobb Szö­vetkezeti színjátszói leg­közelebb 1972-ben — a város fennállásának 250. évfordulóján — találkoz­nak Szarvason. (MTI) Megjelent A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ KÖNYVBARÁTAI 10+1 AKCIÓJÁNAK ÖTÖDIK KÖTETE ESZTÉTIKAI KISLEXIKON A borítón az 5. számú szelvény! Kiskereskedelmi vállalatok ügyelmébe! Megérkeztek az import táskaírógépek ! A 221. sz. fogy. ára CONSUL Ft 2920 A 231. sz. fogy. ára CONSUL Ft 21­20 PIÉRT 4. 82. lerakat, Budapest V., Kossuth L. tér 16—17

Next