Népszava, 1969. július (97. évfolyam, 150–176. szám)
1969-07-15 / 162. szám
Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából. A fesztivál félidejéhez érkezett A japánok versenyfilmj a, „A folyó híd nélkül” alán, amelyet az eredeileg benevezett „Szamuráj" című történelmi flm helyett vetítettek, a pakisztáni filmgyártás mutatkozott be a KremlPalotában. „A folyó, ■irtsely folyik" kétségtelenül furcsa című filmjével. A film is furcsa volt, de nem jó. Rendkívül hiű dramaturgiája eleve ■dektelenné tette mesét. Egy halász feleségét a folyóbafúlni vélte, majd viszontlátta egy vándorcirkusz tagjaként, nem így az olaszok versenyen kívüli bemutatója, a Mario Monicelli rendezte „Lány a pisztollyal”című komédia, Monica Vitti főszereplésével. A nálunk is hamarosan bemutatásra kerülő vígjáték egy Szicíliából elkerült parasztlány „európaizálódását" mutatja be: hogyan veti le az ősi babonáit, szokások kényszerét A csehszlovákok versenyfilmje, „A Lanfieri kolónia”, a klasszikus, nálunk kevéssé ismert orosz író, Alekszander Grin regényéből készült — szovjet—csehszlovák koprodukció és Jan Schmidt rendezte. Grint Pausztovszkij elődjének tartják az orosz irodalomban , szűkszavúan, tőmondatokkal ábrázolja világosfejű hőseit, akik mostoha körülmények között, magányosan küzdenek meg a természettel, mely felett győznek, s a körülöttük levő emberi maradisággal, mely őket győzi le. Tényleg nagyszerű író — leginkább még Jack Londonhoz hasonlítható, mert ugyanolyan cselekményes —, de azért annál líraibb. Mindenesetre a feladatot amely a regény átültetőire várt, esztétikailag ez a két tényező határozta meg. Elmélyült emberábrázolású és ugyanakkor izgalmas kalandfilm nyersanyagát adta nekik a könyv, de a végeredmény egy szűkde az elvesztette az emlékezőtehetségét és csak a film végén találja meg. Akkor felismeri férjét, kislányát és teljes a happy end. A pakisztáni filmgyártás a nemzetközi statisztikák szerint a világ egyik legnagyobb termelékenységű filmgyártása — évente 120—130 filmet készítenek, és Japán meg India mellett emiatt nagy tekintélyük van a filmvilágban. De ez a filmjük, akárcsak a japánoké,, teljes csalódást okozott, vány közepes cowboyfilm lett. Sőt, a bosszantó szerkezeti hibák (elkötetlen cselekményszál, nem tudjuk, mi lesz a főhősnővel stb.) még ezt a ,,western’"-film reményünket is zavarják. Igazán szép tájképei — J. Maclaine felvételei — adják vissza a legsikerültebben Grin világát. Az egyiptomiak versenyfilmje, „A félelem próbája”, egy feudális arab földesúr-rablóvezér és a fellahok forradalom előtti harcát vitte vászonra. Európai filmdramaturgiához szokott szemünknek kicsit vontatottan, sok betét énekszámmal, szinte „eloperásítva”. A színészek játékmodora is ehhez az operai stílushoz igazodott, túl sok jelzésrendszerrel magyarázva el a könnyen érthetőt. Csalódást okozott ez a film is. A rokonszenves témákat feldolgozó, a fiatal arab filmgyártás ennél sokkal jobb filmeket készített már. „A tűz”, a vietnamiak versenyfilmje a függetlenségi harc hőseit, az önfeláldozás példáit mutatja be. Valahol Dél- Vietnamban játszódik a történet és a felszabadulási front partizánjait és a nép összefogását ábrázolja, rendkívül nagy direkt, agitatív erővel, és ennek érdekében erősen egyszerűsített művészi eszközökkel, — talán ez a legmegfelelőbb jelző —, bátran él az olasz filmgyártásból már jól ismert folklórhumorral és sikerült neki igazi mozi levegőt teremteni a Kongresszusi Palotában. Képes volt arra — s ez nagy szó egy fesztiválon —, hogy végig odafigyelésre kényszerítse a nézőket. A sikerben sok szerepe van Carlo Rustichelli kitűnő zenéjének is. Hamarosan láthatjuk odahaza ezt a most elkészült filmet. Nagy érdeklődés közepette került sor az angolok máris világhírű versenyfilmjének, a Dickens: Twist Oliver-jéből készült „Olivér” című musical comedyjének a vetítésére. Különösen Lionel Bart zenéjének volt, jó hírek a darabot évek óta játsszák az angol színházak és muzsikálják a világ rádióállomásait, most pedig a filmváltozat meghozta Carol Reed rendezőnek és a Fagint játszó Ron Moodynak az Oscar-díjat. Nos, az előzetes jó hírek ellenére is nehezen tudtuk elképzelni, hogyan válhatott ebből a fanyar-keserű, sötét színekkel festett történetből musical. Mindenesetre — noha a film igazolta jó hírét — nem könnyen és nem is igazán. Inkább egy nagy lélegzetű operett. De annak tekéletes, a mesterség felsőfokán megcsinált film. Minden mozzanata kidolgozott — sőt, túl kidolgozott —, minden mozgás, a legegyszerűbb lépés is koreografált. Minden precízen és pontosan egymásba illesztve, vállalva a színpadi műviség ruháját, mondván: olyan csodálatos játékot láthattok, ahol a játék, az alkotásélmény a fontos és nem a régi mese hitele. Ezt a szándékot a filmnek tökéletesen sikerült, megvalósítania, valóban csodálatos Lionel Bart zenéje, dalai fülbemászó világszámok, de összességében az egész megtagadja az eredeti történetet és egy látványos, szívesen nézett, szuper filmoperetté válik. Dickens halhatatlan kisfiúját, a film Olivérjét egy csodálatos tehetségű 11 éves kis gyerekszínész, Mark Lester alakította, akire muszáj azt mondanunk, hogy már profi színész, hiszen ez a tizedik filmje. Mint azt gyors hírben már jelentettem, levetítették nagy sikerrel az első magyar produkciót az Úttörő-palotában, a gyermekfilmek versenyében indult „Pál utcai fiúk”~al. A film közel tízezer gyermeknéző és a gyermekzsűri előtt nagy tetszést aratott. Versenyen kívüli jó film Még egy olasz film a javából Ezután került sor az olaszok versenyfilmjére, a Pietro Germi rendezte ,,Serafino”-ra, amely műfajában a fesztivál eddigi legnagyobb sikere. Ez a zenés filmkomédia is koprodukció, olaszok és franciák közösen készítették az Abruzzók hegyipásztorai között, címszerepében Adriano Celentanóval, az egyik legnépszerűbb olasz táncdalénekessel. Nem nagy film ez sem, de kedves A derecskés szűr szabó Az asztalon a gyönyörű rátétes terítő, mögötte ugyanilyen faliszőnyeg takarta a pingált falat. A szűrök mintái külön élnek, dohánylevél, szív, tulipán meg szegfű, millió rece, „farkasfog” mester — hozzáértőkkel hosszasan vitatkozva — még a görögös hullámornamentikát is meghonosította. Míg nézem a mesterség állandóan fogyó produktumait — mert mindegyik látogató elhurcol valamit, könyörgéssel, erőszakkal a művészi munkák közül — Erdei Lajosné, Róza néni mesél, s magyarázza is rögtön a keze ügyébe eső tárgyak rendeltetését. — Ezek kedveském — nézi a recés végű szerszámokat — a cakkolók. Ez meg a cseresznyéző. — A varrógép mellett barázdált, csipkézett fatönk, azon üti kalapáccsal a vastag filcrétegeken a vég nélküli cakkokat a mester. — Egyébként éppen Debrecenbe utazott, a háziipari szövetkezet exportmegbeszélésére, ott biztosan megtalálják majd. Derecskétől húsz perc kocsival a város. — Hogyan lett szűrszabó a férje? — Kétszerre. Az apjától tanulta a mesterséget. Aztán abbahagyták. Nem lehetett szűranyagot kapni, hasmnát. A kedves apám szabó lett, csinálta a „celgnadrágot”. Lajos meg 18 éves korában elment Debrecenbe borbélyinasnak. Kitanulta azt is, aztán hazajött. Ez volt a műhely! — A kertben rózsák, szegfűk közt, fehér falú melléképülethez vezet. Most kosarakat, szerszámokat rejt a derecskei borbélyüzlet belseje. — Az uram nyírt, én borotváltam. Megéltünk. Aztán 1951-ben a sógor hívta Debrecenbe a Fémfeldolgozó Ktsz-be. Ügyes kezű volt mindig az én uram, a lakatosságot is kitanulta. Jól is keresett. Egyszer valaki a múzeumból felfedezte az apósom szűrjeit. Rábeszélték, hogy inkább azt csinálja. Mondták neki: nagy kár, hogy nem tanította meg senkinek a mesterséget. Dehogynem — mondta ő —, a fiam ugyanígy tudja a fortélyát. Akkor meg a férjem nyakára jártak. Beteg is lett, hát otthagyta a lakatosságot. Az első munkáért, amit beküldött, népművész címet kapott. — Az ám, így volt valahogy — elmélkedik debreceni sör mellett a híressé vált derecskei szűrszabó. — Apámmal jártuk a vásárokat. A hortobágyi hiúi vásáron még a debreceni iparosokkal „nyilaztuk”, sorsoltuk a helyeket. Mindig eladtuk a portékánkat. A juhász a fehér alapon fekete virágost szerette, a kondás a tarkabarka alá rakottat. Ha esett, a szűrt leállították s belebújtak, mint a kunyhóba. A veres végű masinát (piros végű gyufa), akármilyen nagy eső volt, meggyújtották rajta. — Fizették-e? — Mindig pénzes emberek voltak a juhászok. Rendszerint a gulya kiverése előtt, Pünkösd táján, fizetéskor jöttek megrendelni a szűröket. Egyszer egy számadó juhász jött oda hozzám, olyan finom bilgericsizma volt a lábán, hogy az ujjai is meglátszották benne. Kért, hogy csinálnék a fiainak szűröket. Mikor fizetett, mondta a fiúknak, dobjatok fel a saroglyába két süldőt. Ráadásnak. De anyámék padlása is mindig tele volt gomolyával, ami — nem úgy, mint a mostani —, ha megérett, kinyílott, mint a rózsa. — Nem sajnálhatja a hidi vásárt — mondom —, most se győzi a munkát. Aztán nemcsak szűrt — párnát, térítőt, pelerint kémnek, saját tervezésű, jellegzetes bihari mintáival. Híres is lett a megyében, sőt külföldről is járnak hozzá látogatók. — Most Japánból kaptunk megrendelést — Szól büszkén. — Férfi, női mellényeket kérnek. A faluban a húgom csinálja meg, és négy tanítványom. — Hitte-e, hogy így támad fel a hortobágyi pásztorok ruhája? — A népművészet mindig megtalálja a lehetőségeket, meg aztán, igencsak patronálnak bennünket — mondja, s komolyan teszi hozzá: — Nagyon szeretem csinálni. Szív meg lélek kell ehhez a mesterséghez. Jakab Ágnes 2 máj júlins^ NÉPSZAVA A Lenin filmek sikere Ugyancsak nagy tetszéssel folytatódik a Szovjet Filmművészet Házában a Leninről készült archív filmek bemutatója. Ezeknek a filmeknek nagy részét már többször játszották Magyarországon és olvasóink jól ismerik őket. Mindenesetre nagy élmény újra találkozni Mihail Romm, Szergej Eisenstein nagy, klasszikus alkotásaival. A Leninfilmek bemutató sorozatában még hátra van Dziga Vertov 1934-ben készült és otthon nem játszott „Három, dal Leninről” című filmje. A fesztivál vasárnapja Leningrádban telt el, ugyanis különvonaton a fesztivál összes vendégeit és az újságírókat a rendezők elvitték egy leningrádi kirándulásra. Szalontay Mihály HORIZONT — Az ózdi Béke-telepen több mint 12 millió forintos beruházással új művelődési ház épült. A korszerű létesítményben négyszáz személyes mozi- és színházterem, klubhelyiségek, szakköri szobák állnak a látogatók rendelkezésére. Ezenkívül huszonötezer kötetes könyvtárat is berendeznek. A levingrádi Ermitázs francia gyűjteményének nagy érdeklődéssel kísért budapesti bemutatóját viszonozza a közeljövőben a Szépművészeti Múzeum. A megállapodás szerint a budapesti múzeum európai hírű spanyol gyűjteményének 25 értékes alkotását állítják majd ki az Ermitázsban. Az operett — az operett! Bármit is csinál vele a rendező, a színész, az átdolgozó, lényegében annak marad meg, ami. Igénytelen, kedves, ostobácska mesének —■ melyet csak a pezsdítő muzsika, a könnyed dallam tesz elviselhetővé. Éppen ezért bizonyos értelemben dicséretet érdemel a Nebán csiirolg tv-változata. Márcsak azért is, mert ez a játék vállalta önnön műfaját. Nem akart többnek látszani: megmaradt kicsikét szellemes, parányit csipkelődő francia operettnek — némi ironikus beütéssel, paródiaelemmel. Hadd mondjuk meg rögtön: a siker legnagyobb része Halász Judité. Ez a fiatal színésznő — szinte mindent tud, amit ezen a pályán tudni kell. Játékos és komoly egyszerre. Vagy inkább azt írom le: egyszerre eljátssza az operettet és a paródiáját is. Ugyanakkor eszköztelen. Humora egyénien elsöprő — és még jól is énekel. Bravúrosan sokszínű játéka mellett — ezt is el kell mondanunk —, sajnos, halványabbnak tűnt a többi alakítás. S ez talán nem is annyira a színészek, mint inkább a rendező, Kalmár András hibája. Ugyanis a rendező nem tudta megvalósítani következetesen elképzeléseit — miszerint a játék az operett, a paródia és az irónia egyvelege) — s így szabadjára szaladt a színészi alkotókedv. Ebből eredően aztán Egri István egyértelműen harsánynak, túlzottnak bizonyult, Kazal László meg csak „bohóckodónak” — a többiek pedig minduntalan valamiféle keresett közvetlenséggel kacsingattak ki szerepeikből a tv-nézőkre. Ez a „keresett közvetlenség” zavart leginkább a színművészeti főiskolások műsorában, az Ide nekem az oroszlánt is címűben. Szerencsére a nagyon tehetséges növendékek,— mit. . növendékek, hisz valamennyien végeztek az idén — hamarosan „sutba dobták” a közvetlenkedő, csak látszólagosan fesztelen magatartást, s önfeledten, jókedvűen komédiáztak a kamerák előtt. Kiváltképp nagyszerűen sikerült a Molnárbetét és a Parasztbecsületparódia. Ez az utóbbi jelenet bravúrosan eredeti (szinte az is látszott, hogy a fiatalok mekkora örömmel „bukfenceztek” a szójátékok és lehetetlen szituációk között), üde, friss és tempós volt. Remek lezárása a jól sikerült és eredeti bemutatkozásnak. A főiskolások műsorát Szitányi András rendezte. Ugyancsak ő irányította a Koncz Zsuzsa-show-t is. A szoros közelségben bemutatott két műsora világosan megmutatta a rendező erényeit és hibáit. Szitányinak rendkívül erős oldala a látványosság és a tempó. Remekül, ízlésesen komponál a képernyő kis felületére. Minden a helyén van, és elegáns. Néha azonban túlságosan is beleveszik a külső csillogásba s a „keresettség”be. Mondhatnám azt is, valósággal „beleszeret” egy gondolatba, egy képbe, amelyhez akkor is ragaszkodik , ha nyilvánvalóan nehéz kitölteni, vagy inkább megtölteni igazi izgalommal, tartalommal. Ez különösen megmutatkozott a fiatal énekesnő műsorában. Félreértés ne essék, nem akarom bántani Koncz Zsuzsát. Nagyon tehetséges énekesnő, s úgy tűnik, hogy a külföldi turné sokat javított mozgásán, játékán. Ám az, hogy látványos, de lehetetlen pózokban énekeljen, könynyedén és elegánsan — még rutinos színésznőnek is nehéz. Ezekben a jelenetekben Szitányi inkább nehezítette, mintsem segítette Koncz Zsuzsa produkcióját. A show amúgy, egészséges vonásaiban, mintája lehet a hasonló műsoroknak. Két tartalmas, szép filmet láthattunk a hét végén. Az egyik, Knut Hamsun világhírű regényéből, az Éhségből készült. A svéd film legnagyobb élménye Per Oscarsson játéka (magyar hangja Kálmán György). Csupa emberi mozdulat — gyűlölni és szeretni tud. Ismeri az örömet és a bánatot. Látjuk küzdeni és szenvedni. Lázadni és megalázkodni. Furcsa, költői, extrém és egyedi egyszerre. Áttetszően sovány, „ködösen ” északi — és mégis viharzóan szenvedélyes. A Klasszikusok tv-filmen sorozatban viszont Shakespeare Antonius és Cleopatra című tragédiájának változatát kaptuk. A nyugatnémet film elsősorban érzelmi telítettségével hatott Pontosabban: merte vállalni, hogy elsősorban Antonius és Cleopatra érzelmi drámáját derítse fel a megszokott, ámde biztos és hatásos eszközökkel. Ganther Heim Ligeti Sátorcirkusz: Moszkvai Jágerrkusz (este 8). — Nemzeti Sportuszoda: Itt állunk megfürödve!... Vidám vízisportrevü (este 9). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Idej. 4.33: Zenés műsor. 5: H. Idej. 5.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 6: H. Idej. 6.15: Rádióreklám. 6.30: H. Idej. 6.40: Rádióreklám. 6.45: Műsor. 7: Reggeli krónika II. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Idej. Műsor. 8.20: Mozart-művek. 9: Gyermekrádió. 9.35: Tánczene. 10: H. Idej. 10.05: Zkri muzsika. 11: Népdalok. 11.15: Operarészletek. 12: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiakoktél. 13.45: Új Georgikon. Egy nap az Agroinform központjában. 14.01: Mai dalok Budapestről. 14.11: Petykó és Matykó. Mesejáték. 15: H. Ides. 15.09: Népművészek a mikrofon előtt. 15.35: Berlini memorandum. Vin. 16: Világgazd. hírek. 16.05: Operettrészletek. 16.24: Tardos Béla: Szép szemednek (Michelangelo versei Rónai György fordításában — bemutató). 16.38: Strandok, fürdők Budapesten. 16.58: Műsor. 17: H. Ides. 17.05: Világsajtó-szemle. 17.20: Liszt-művek. 18: Kinek a számlájára? 18.28: Könnyűzenei híradó. 18.38: Műsor. 19: Esti krónika. 19.25: Szabó család. 19.55: Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny (Hubermann). 20.26: Népi zene. 21: Hírek. 21.03: „Kilátó”. 22: II. Ides. Kb. 22.15: Sporthírek. 22.20: Melis György énekel. Schubert: Téli utazás — dalciklus (zongorán kísér: Dénes Erzsébet). 23.34: Operettmuzsika. Közb. 24: H. Idös. PETŐFI RADIO 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azonos a Kossuth adóval. 8.05: Daljátékokból. 8.53: Kislpol. figyelő. Ism. 9.08: Emlékezés Szabó Lujzára. 9.28: Szabó László rézfúvós sextettje játszik. 9.44: Orsi napló. XII. 10: A zene hullámhosszán. Közl. 11: Hírek. 11.48: Adósságtörlesztés. Mács József csehszlovákiai magyar író regényének ismertetése. 11.59: Szimfonikus művek. 13: H. Idős. 13.05: Törvénykönyv. 13.20: Jon Vickers énekel. 13.45: Időjárás, vízállás. 14: Hárfamuzsika. 14.14: Az I Musici di Roma kamarazenekar lemezeiből. 14.30: H. Körzeti időjárás. 14.25: Táncz, koktél. 15.20: Offenbach: Hoffmann meséi — hármas. 15.30: Hírek. 15.33: Fabricio Műsorok de André saját szerzeményeiből énekel. 15.40: Kedvert régi melódiák. 16.15: Hango. a stúdióban. 16.30: Hírek. 16.33: Csúcsforgalom. Közh. 17.30: Hírek. 18: H. Idős. 18.10: Népi zene. 18.39: Tudományos körkép : Győr-Sopron megyei kutatók között. 19.04: Rentner Lajos és Yehudi Menuhin szonátafelvételeiből. 19.51 : Új könyvek. 19.54: Esti mese. 20: Esti kr. H. 20.25: Haydn: Aki hűtlen, póruljár. 2 felv. opera. 21.53: Mikes Éva és Peter Alexander énekel. 22.20: Gondolatok filmekről. 22.35: Táncz. 23: H. Időj. 23.10: Híres prímások muzsikálnak. 23.34: Szabó Ferenc, n. vonósnégyes. 24: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.10: Magnósok, figyelem! 18.55: Május a Quartier Latinben. IT. A törvény. 19.15: Magyar zeneszerzők. 19.50: Operarészletek. 20.25: Hírek. 20.28: Bruno Walter Mozart-műveket vezényel. 21.10: Dzsessz. 22: Felejthetetlen operaesték. Zenei játékok a veronai Arénában. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 17.58: Hírek. 18.05: Figyeljetek! Indul az adás! Látogatás a Magyar Televízióban. 18.40: Reklámransor. 18.50: Esti mese. 19: Szót kérünk! Friss diplomák, fiatal diplomások. 19.50: Mahalia Jackson énekel. 20: Tv-híradó. 20.20: Ördöghegy. Színmű 2 felvonásban, a Madách Színház előadása felvételről (14 éven felülieknek!). .22.05: Tvhíradó 2. POZSONYI TV 19 és 22.10: Tv-híradó. 19.45: Búcsú dalok. 4. 20.15: A tenger enciklopédiája (olasz természetfilmsor.). 21.30: Dzsesszpódium. Véget ért a falusi színjátszók fesztiválja A Justh Zsigmond országos szövetkezeti színjátszó napok eseménysorozata vasárnap fejeződött be Szarvason. A fesztiválon résztvevő 13 együttes hasznos tapasztalatokkal távozott az alföldi városból. A falusi színjátszás művelői a korfszerűbb témaválasztáshoz, a rendezői munkához és a játékkultúra fejlesztéséhez kaptak segítséget a bemutatók után megrendezett szakmai tanácskozáson. A szarvasi Művelődési Házban tartott gálaesten — a díjazott csoportok közül — a csongrádi, a nagykállói és a szekszárdi együttes mutatta be műsorát. Az ország legjobb Szövetkezeti színjátszói legközelebb 1972-ben — a város fennállásának 250. évfordulóján — találkoznak Szarvason. (MTI) Megjelent A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ KÖNYVBARÁTAI 10+1 AKCIÓJÁNAK ÖTÖDIK KÖTETE ESZTÉTIKAI KISLEXIKON A borítón az 5. számú szelvény! Kiskereskedelmi vállalatok ügyelmébe! Megérkeztek az import táskaírógépek ! A 221. sz. fogy. ára CONSUL Ft 2920 A 231. sz. fogy. ára CONSUL Ft 2120 PIÉRT 4. 82. lerakat, Budapest V., Kossuth L. tér 16—17