Népszava, 1969. augusztus (97. évfolyam, 177–202. szám)

1969-08-24 / 196. szám

Az első félév eredményei nyomán M­ennyi nyereségre számíthatnak? ! Ez alkalommal négy kőbányai gyárban néztük meg, hogy az első félév gazdálkodá­sa nyomán milyen nyereségre számíthat­nak a dolgozók Szerszámgépipari Művek kőbányai gyáregysége A tervezett nyereség túlszárnyalható A Szerszámgépipari Művek kőbányai gyára eddig is átlagosan 5,7 százalékkal növelte évi termelését. Az idei első fél évből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy most is meglesz a 7 százalékos termelésnövekedés. Az ér­tékesítés még jobban, 10 százalékkal kedvezőbben alakult, mint tavaly. Az első fél év általá­ban kisebb eredmények­kel zárul, mint a máso­dik, különösen azokban az üzemekben, ahol hosz­­szabb egy-egy termék át­futási ideje, így azzal számolnak, hogy az érté­kesítés az év végéig ugyancsak legalább 10 százalékkal lesz kedve­zőbb, mint a múlt esz­tendőben. A termelésnél eredmé­nyesebb értékesítés rész­ben az export kedvező áralakulásából adódott, ami a TECHNOIMPEX jó munkájának is kö­szönhető, de hozzájárult a gondos gazdasági vezetés készletcsökkentő politi­kája is. A nyereségük már az első fél évben majd 10 százalékkal volt több, mint 1968 első felé­ben. A gazdasági vezetők számításai szerint a ter­vezett évi nyereség is túl­szárnyalható, ha hasonló termelési és értékesítési eredményeket érnek el a következő fél évben is Az első fél év eredmé­nyeiből arra következtet­nek, hogy a tervezett nyereség, mely 10 száza­lékkal több a tavalyinál, még 5 százalékkal jobban alakulhat. Ez esetben a kőbányai gyár lesz a Szerszámgépipari Művek legeredményesebb egysé­ge. A piacon a szerszám­gépkereslet erőteljes nö­vekedése biztosítja a kő­bányai gyár munkáját évekre. Komoly gondot okoz azonban az öntvény­ellátás akadozása, s az ebből következő túlóráz­tatás. Emiatt a tavalyi 22,9 nap részesedési alap alig növelhető, pedig vég­eredményben 15 százalé­kos nyereségtöbblet zá­rásával végzik majd az esztendőt. Gyógyszergyáraink ta­lán a legélénkebb kap­csolatban vannak a kül­földi piacokkal. Az Egye­sült Gyógyszer- és Táp­szergyár sok száz termé­ket exportál, s összter­melésének 70 százaléka ke­rül külföldre, s ennek je­lentős része tőkésorszá­gokba. Most, a második fél évben kedvezőbb árú termékek forgalomba ho­zatala a cél. „Bevetik” új készítményeiket, s a gyár­tástechnológia korszerűsí­tésével igyekeznek a ter­melés költségeit csökken­teni. Érthető, hiszen 3 százalékos átlagos bér­­fejlesztést hajtottak vég­re, s szeretnék, ha leg­alább a múlt évi 19 na­pos részesedési alapra szert tehetnének. Ehhez a kedvezőbb árú tőkés­export­ fokozása az egyet­len járható út. Az export­­növelés után járó része­sedés — kedvező esetben — a részesedési alapot 25 százalékkal növelheti. (P. 1.) Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár A tőkés exportot kell fokozni Az Egyesült Gyógyszer- és Táp­szer­gyárban a ter­melés növekedése és a kedvező értékesítés mel­lett sok gondot okoztak az árak. Termelésük az első fél évben 4,4 száza­lékkal alakult jobban, mint tervezték, az érté­kesítés pedig 5,5 százalék­kal volt kedvezőbb. A tőkéspiacon azonban ter­mékeik ára csökkent mely igen érzékenyen érintette gazdasági ered­ményüket. A múlt évi első fél év­nél nagyobb termelés mellett csak 84 százalé­kát könyvelhették el a tavalyi nyereségnek. Ezt döntően a csaknem 6,7 százalékos áresés okozta, amely a tervezett nyere­ség jelentős részét vitte el. Érzékenyen érintette a nyereséget a gazdasági szabályozók módosítása is, a többi között az im­portvámok, illetékek stb. változtatása. Az első fél év eredmé­nyei alapján a részese­dési alap mintegy 90 szá­zaléka a tavalyi első fél évinek. HETI v­idéki kisvárosból érkezett a levél. Írója egy koc­kás füzetlapon közli velünk bánatát. A téma, sajnos, nem új, elég gyakran felkeresnek ben­nünket hasonló tartalmú levelekkel. Ezek legtöbbje abban is megegyezik, hogy mindegyiket elvált asz­­szony, illetve édesanya írta. Panaszukkal már szinte­­valamennyi fórumot felkeresték, s ha történtek is lé­pések és intézkedések jogos kérésük teljesítésére, a problémából adódóan sokszor nehézségbe ütközik az illetékes szervek eredményes közreműködése. Mert a gyermektartási díj behajtása — erről szól a levél —, sokszor azon múlik, hogy a fizetésére kötelezett férj és apa ismeretlen helyen tartózkodik. A kuszáti betűk, a félmondatok és a keresetlen jelzők mind egy fiatal édesanya elkeseredett lelki­­állapotát, kétségbeejtő helyzetét tükrözik. „Volt fér­jemet szeretném felkutatni, mert a városból ismeret­len helyre távozott, otthagyta munkahelyét is, csak­hogy megszabaduljon a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségétől.” A válóper során lemondott asz­­szonynevéről és most lánykori nevét használja, így is írta alá sorait a panaszos. Két gyermeket nevel: öt és hatéves korúakról van szó, akikről tudni sem akar az apjuk. M­egtudtuk a levélből azt is, hogy az illetékes ható­­­­ság is keresi a volt férjet, de ez eddig még nem, hozta meg a kívánt eredményt. Több mint egy hó­napja folyik a hivatalos eljárás s a fiatalasszonynak most minden reménye ennek az eredményességében van. „Ezer forintot keresek egy hónapban. Ebből a pénzből nagyon nehezen tudom eltartani magunkat. Nagyobbik gyermekem ősszel megy iskolába s már most idegeskedem attól a gondolattól, hogyan tudom ellátni őt.” Ebben a szorult helyzetben, a kétségbe­esés határán, csak az tartja benne a reményt, hogy a volt férjen talán be tudják hajtani azt a hatezer forint összeget, amivel elmaradt és egyszerűen „meglépett” a gyermekek apja. Mindenütt, ahová eddig fordult panaszával, nagy megértéssel fogadták és a lehetőségek szerint a legmesszebbmenő támogatásról biztosították levél­írónkat. Ez érthető is, szükséges is. Nemcsak az édesanya, hanem a két kisgyermek érdekében és vé­delmében az illetékesek mindent elkövetnek. Az ér­vényben levő törvények megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak a tartásdíj fizetését elmulasztó szemé­lyek megbüntetésére. Sajnos, azonban mindezek a büntető rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha az ismeretlen helyen bujkáló apát megtalálták. Addig azonban — sajnos — még sok nehéz nap vir­ít rád erre a kis családra, mely a társadalom segít­­­­ségét várja. S ez nem is marad el, ha már a leg­­érdekeltebb fél, a gyermekek apja megfeledkezett a legelemibb kötelezettségéről... Samarjai Tibor 2 1969 augusztus^24 NÉPSZAVA Férfi Fehérneműgyár 30 nap körüli részesedésre számítanak A Férfi Fehérnemű­­gyár 76 millió forint nye­reséggel zárta az elmúlt évet, s ennek „jutalmául” átlagosan 40 napi munka­bérnek megfelelő nyere­ségrészesedést fizetett. 1969-re 40 millió forint nyereséget irányoztak elő önmaguknak, ennek telje­sítéséért körülbelül 32 na­pos részesedésre számít­hatnak. A tervezett nyereségből hat hónap alatt 18 millió forintot produkáltak. Azért nem többet, mert nem volt elég megrende­lésük: termelési és érté­kesítési programjukat egyaránt 85 százalékra teljesítették. A belkereskedelem kez­deti „tartózkodását” bizo­nyos exporttételek előre­hozásával igyekeztek el­lensúlyozni, így az egész évre szóló szovjet meg­rendelés 80 százalékát le­gyártották és kiszállítot­ták. A második fél évben viszont annyi megrende­lést kaptak, hogy a bel­kereskedelem választék­igényeit csak részben ké­pesek kielégíteni, mivel a textilgyáraktól nem ren­delhették meg időben a kívánt alapanyagot, azok viszont eladták azt ex­portra. Mindent egybevetve, a Férfi Fehérneműgyárban kedvezően ítélik meg a kilátásokat. Igaz, a tava­lyinál kisebb lesz a nye­reségük, többi között, mert az idén jelentősen csökkent az állami dotá­ció, de így is 30 nap kö­rüli — átlagon felüli — részesedésre számítanak. Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat Az első félév veszteséggel zárult Az Élelmiszeripari Gép­gyár és Szerelő Vállalat 11 millió forint veszteség­gel zárta az év első felét. A gyár vezetői azonban nem esnek emiatt kétség­be, hiszen eredetileg is csak arra számítottak, hogy a tervezett 100 mil­­­lió forint nyereségből — a termelés és az értéke­sítés kedvezőtlen összeté­tele miatt — mindössze 5—6 millió forintot hoz­nak majd hat hónap alatt. A mérleg elkészülte után a vállalat gyáraiban úgy számolnak, hogy a második fél évben 75 mil­lió forint nyereséget ér­nek el. Ezenkívül többlet dollár „kitermelésre” szerződést kötöttek a kül­kereskedelemmel. Ily mó­don mintegy 20 millió fo­rint nyereséget pótolnak az adómentes visszatérí­tésből, összességében körülbe­lül 90 millió forintra be­csülik az idei várható nyereségüket. Ez fedeze­tet ad rá, hogy nagyjából a tavalyival megegyező, 27 napos nyereségrésze­sedést fizethessenek átla­gosan a dolgozóknak. (m. k.) Koszorúzás Debrecenben a román hősök emlékművénél Románia nemzeti ün­nepe, az ország felszaba­dulásának 25. évfordulója alkalmából szombaton megkoszorúzták Debre­cenben a román hősök emlékművét. Hajdú-Bihar megye és Debrecen lakossága ne­vében C. Nagy Gábor, a megyei pártbizottság tit­kára, Nagy Tiborné, a debreceni városi párt­­bizottság titkára, Bart­­ha János, a me­gyei tanács elnökhe­lyettese és Ördög László, a városi tanács elnökhe­lyettese helyezett el ko­szorút. A Román Népköztársa­ság koszorúját Dumitru Turcu­ nagykövet, Emi­lian Birlea ezredes, ka­tonai és légügyi attasé és Ioan Pop nagykövetségi titkár helyezte el. Megkoszorúzták az em­lékművet a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képvise­lői is. A román nemzeti ün­nep alkalmával koszorú­­zási ünnepség volt még Hajdúböszörményben és Nádudvar községben is a román hősök síremléké­nél. (MTI) Az észt miniszterelnök Szolnokon Tovább erősödnek Szol­nok megye és az Észt SZSZK fővárosa, Tallinn testvéri kapcsolatai. Ezek­ben a napokban is tal­­linni vendégek járnak a Tisza partján. Ezúttal Valter Ivanovics Klau­­szon, az Észt SZSZK mi­niszterelnöke és felesége, akik hazánkban töltik szabadságukat, tájékozód­nak a testvérmegye éle­téről, politikai és gazda­sági fejlődéséről. A tisza­lige­ti úttörőtáborban észt pionír csoportot látnak vendégül. A szolnokiak látogatását viszonozva ér­keztek a városba. Ugyan­csak Szolnokon tartózko­dik az észt főváros jó hírű kézilabda-válogatott­ja is. A sportolók baráti találkozókon is részt vesz­nek s megismerkednek a megye nevezetességeivel. (MTI) Elutazott az Arab Szocialista Unió küldöttsége .Az Arab Szocialista Unió küldöttsége, amely az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására Mohamed Abdel Szalam el Zajjabnak, az ASZÚ nemzeti kongresszusa és az EAK parlamentje fő­titkárának vezetésével hazánkban tartózkodott, befejezte látogatását. A küldöttség látogatást tett Komócsin Zoltánnál, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjánál, a Köz­ponti Bizottság titkárá­nál és találkozott az MSZMP Központi Bizott­sága, valamint illetékes állami és társadalmi szer­vek más vezető funkcio­náriusaival. Mohamed Abdel Sza­ I­lam el Zajjat szombaton elutazott Budapestről, r*­­ (MTI) Eddig mindig megúszta Hézagok a munkakönyvben Dr. Tóth Gyula okos ember. Kiválóan ismeri a paragrafusokat. Kötéltán­cos módjára lebeg a tör­vények mezsgyéjén. Az emberi hiszékenység, fe­lelőtlenség következtében maradhatott mindeddig büntetlen.* — A lányom — bizto­san ismerik — T. J. szí­nésznő, a napokban tar­totta esküvőjét a minisz­terhelyettesünk fiával — — Pedig jó ajánlással érkezett — mondja a sze­mélyzeti vezető. — A fő­városi tanácstól ajánlot­ták, hogy ügyes jogász. Nekünk sürgősen kellett a jogtanácsos, méghozzá olyan valaki, aki építési ügyekben is jártas. Megtalálták a megfelelő embert a megfelelő hely­re. Dr. Tóth Gyula való­ban régi jártassággal ren­delkezik építési ügyekben. Az erre vonatkozó adatok a Fővárosi Bíróság Pf. 22 254/1959. 24. számú íté­letében, valamint az SZTK irataiban találha­tóak. 1953. november 1-én hirdetésre jelentkezett a Malomipari Szállítási Vál­lalatnál dr. Tóth Gyula ok­leveles mérnök, építésve­zető. Képesítését munka­könyvvel igazolta, holott sem doktor, sem mérnök nem volt. Ami legkevés­bé sem zavarta abban, hogy másodállásban gyár­­kémények kivitelezésé­nek művezetését elvállal­ja. Amikor a kémények már-már az összedőlés veszélyével fenyegettek, az „alkotó” sürgősen be­tegállományba ment. Táppénze napi 246,37 fo­rint volt. (1954-et írtunk!) Az ügyészség vádat emelt ellene társadalmi tulaj­don terhére, elkövetett fo­lyamatos csalás és több­rendbeli közokirat-hami­sítás miatt. Az ítélethoza­tal azonban elhúzódott. Végül, 1957-ben, eljárási kegyelemben részesült. Újabb egy-kéthónapos munkaviszonyok után le­horgonyoz ismét techni­kusként. 1964. április 20- tól 1964. június 4-ig pe­dig Boksa Sós György szobrászművész személyi titkára lett. Kétévi hézag után, 1966-ban ismét fel­ragyogott szerencsecsa­­laga. 1966. május 15-től a Csepel Acélmű jogügyi előadója. Különösebb baj nincs is, amíg a személy­zeti osztály — alighanem a munkakönyv kissé má­jegyezte meg könnyedén az újdon­sült jogtanácsos. A családi esemény az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt Geofizikai Ku­tatási Üzemében némi tiszteletet váltott ki irán­ta, hiszen az aposztrofált miniszterhelyettes hivata­li felettesük. A tisztelet nem is ár­tott dr. Tóth Gyulának, mert egynémely nem egé­szen tiszta ügyéről már suttogtak a trösztben. Ebben az időben már megtette az előkészülete­ket a bűnüldöző szervek­kel való újabb „összejö­vetelre”. Üzérkedés miatt indult ellene eljárás. Kü­lönös módon azonban ezt is megúszta. A bíróság tekintetbe vette az enyhí­tő körülményeket: a vád­lott büntetlen (!) előéle­tét és kiskorú gyermekét kiskorú gyermeke sem azelőtt, sem akkor, sem azóta nem volt. Ez a kis üzérkedési his­tória mégsem múlt el nyomtalanul felette. Dok­tori címét ugyanis éppen emiatt csak 1959-ben si­került megszereznie. 1957-ben fogalmazó volt a Fővárosi Bíróságon, az előbb említett bűnvádi eljárás miatt azonban négy hónap után eltávo­lították. 1959-ben a Köz­lekedési Építő Vállalat műszaki ellenőre és be­osztott jogtanácsosa lett, amiről ő szerényen úgy emlékezik meg, hogy a vállalat jogtanácsosa és a titkárság vezetője volt. Ezután igen sűrűn vál­toztatott munkahelyet, többnyire fegyelmi úton. A munkaviszonyokat hat­­tízhónapos szünetek tar­kítják. 1962-ben egy hó­napig a Belkereskedelmi Minisztérium egyik fő­igazgatóságának beruhá­zási előadója. Az 1963- ban kiadott telefonkönyv 482. oldalára mint „dr. (debreceni) Tóth Gyula min. oszt. vez.” szerepel. város bejegyzésein gyanút fogva — információt kér róla. Dr. Tóth Gyula ön­bizalma azonban nem ismer lehetetlent. Cso­dálatos minősítést ír önmagáról és ter­mészetesen alá is írja — a Közlekedési Építő Vál­lalat igazgatója nevét. A csalás kiderül. A vál­lalat feljelenti okiratha­misításért. Ugyanakkor más természetű feljelen­tések is érkeznek a rend­őrségre. Több heti körö­zés eredményeként elfog­ják. Előzetes letartóztatás után vádemelési javaslat­tal átadják ügyét a XIII. kerületi ügyészségnek, amely a lakásüzérkedési ügyben megszünteti a nyomozást, magánokirat­hamisítás miatt azonban — büntetlen előéletére való tekintettel — figyel­meztetést kap. Tehát ismét megúszta. A jogi pályának azonban egy időre befellegzett. Se­baj, ott kell elhelyezked­ni, ahol nagy a hiány és nemigen érdeklődnek az ember múltja után.­ Így kerül sorra a Pannónia Vállalat ferihegyi önel­számoló egysége: hat ke­rek hétig eladó. Azután két hónap erejéig műsza­ki revizor a XIII. kerü­leti Ingatlankezelő Válla­latnál, majd háromhavi hézag után, 1968. decem­ber 19-től 1969. február 28-ig az V. kerületi In­gatlankezelő Vállalat ter­melési előadója. A bevált recept És ezután akadt horog­ra az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt már em­lített üzeme, ahová fel­vették, sőt, még célpré­miumban is részesítették, mert egy építkezéshez tervezőt szerzett. Nem kellett volna fel­venni. Ma már ők is tud­ják. De a munkakönyvét, amely egyébként immár a harmadik másodlat, és amelyből a több mint kétéves, majd ezt köve­tően a kilenchónapos meg­szakítás kiderül, csak a megállapodás után látták. — Nem gondoltunk rosszra, hiszen erkölcsi bizonyítványt hozott — védekezik a személyzeti vezető. Rosszra csak akkor kezdtek gondolni, amikor az első, nagyon kis stílű csalást elkövette, majd egyazon kiküldetésért két­szer vette fel a díjat. Alighanem ezt ellensúlyo­zandó kezdett hivatkozni nem létező színésznő leá­nyára. És — ismét a be­vált recept — sürgősen betegállományba ment. A XIII. kerületi Visegrádi utcai rendelőintézetben kartonján kijavíttatta a foglalkozására vonatkozó bejegyzést igazgatóra. És Bechterew-kórjával elvo­nult Hévízre. A trösztben pedig tör­hették a fejüket, hogyan szabaduljanak meg tőle. Ahelyett, hogy idejében faggatták volna, hol volt, miből élt a munkakönyvi hézagok idején ? Lukács Mária (Következik: Az öröklakás-tulajdonos) Megfelelő ember — a megfelelő helyen Minősítés — saját kezűleg Különös levelet kap­tam ... Anyákról írtam a mi­nap: a hároméves gondo­zási segéllyel otthon levő asszonyok arról beszéltek, hogy néha-néha jó lenne egy kisegítő pótnagyma­ma, amíg a gyereknek ru­hát vásárolnak, vagy a patikába szaladnak le, esetleg nagyritkán még egy mozit is megreszkí­rozhatnának. Nem pa­naszkodtak, csupán be­szélgettek azokról az apró gondokról, amelyek a na­gyon várt és a nagyon szeretett gyermek mellett is elkerülhetetlenek. Mert nem szívesen viszi le egy anya sem magával a lá­zas gyereket a gyógyszer­­tárba, s nem öröm hosz­­szú fél órákat utazni vele a zsúfolt autóbuszon, ha a szebb gyerekkolm­iért a Belvárosba kell menni. Nem hittem, s nem is hiszem ma sem, hogy mártírok lennének ezek az asszonyok, mégis a le­vél — amely a szóban forgó cikkre érkezett — ezt veti szememre. Néhány sorát idézem: „A megkérdezett alanyo­kat úgy szólaltatja meg, mint sajnálatra méltó mártírokat. Az én anyám nyolc gyereket nevelt fel, csak saját magára támasz­ Mindig jobbat­­ kodhatott, segítsége nem volt. Negyvenhét évet kellett megérni ahhoz, hogy szabadságát pihe­néssel tölthesse, huszon­négy éve nem volt szín­házban ., Ismeretlenül is együtt­­érzek levélírómmal édes­anyja nehéz sorsa miatt. De az együttérzés sem gá­tol abban, hogy vitatkoz­zam vele, s azokkal — mert nem ő az egyetlen —, akik hozzá hasonlóan reagálnak egy-egy olyan cikkre, amelyek egy va­lamilyen meglevő jelentős eredmény további javítá­sa, finomítása miatt íródnak. Néhány hónapja egy nyugdíjas házaspár otthoni költségvetéséről beszámolva, az igazsághoz híven le kellett írnom, hogy amióta a megérde­melt pihenést töltik ott­hon, le kell mondaniuk a színházról, mert nem fut­ja rá. Szeretnének a nyugdíjas mozibérlethez hasonlóan nyugdíjas szín­házbérletet is. Akkor azt olvasta a fejemre néhány levélíró, hogy: „Bezzeg a mi időnkben örültünk, ha egyáltalán munkához ju­tottunk. A mai fiatalok, de még az idősebbek egy része is elégedetlen, min­dig többet akarnak.” Az újságíró általában — a lehetőségek ismere­tében, azok keretein be­lül — próbál szót emelni valaki, vagja valakik sor­sának könnyítéséért, problémájának megoldá­sáért. Szomorúnak tartja, ha valaki 24 évig nem juthatott színházba, s ugyancsak megérti a töb­bi hasonló sorsú embert. De ez nem lehet ok arra, hogy mások — akik egy szerencsésebb generáció tagjaiként születhettek — ugyancsak lemondjanak a színházról és a többi, az életet gyakorlati vo­natkozásban is szépítő, könnyítő lehetőségről. Hogy három évig — ha nincs nagymama, vagy egy jó szomszéd — ne mozdulhassanak ki ott­honról a kicsinyeiket egyébként a legnagyobb gondossággal ellátó édes­anyák, hogy félévenként beütemezhessenek egy­­egy színházi estet, vagy egyórás vásárlási körutat, azt hiszem, nem jelent ez maxi­malizmust. A mindig jobbat aka­rás egyébként sem az. Ez társadalmunk lé­nyegéből következik. (tégrádgf

Next