Népszava, 1969. augusztus (97. évfolyam, 177–202. szám)
1969-08-24 / 196. szám
Az első félév eredményei nyomán Mennyi nyereségre számíthatnak? ! Ez alkalommal négy kőbányai gyárban néztük meg, hogy az első félév gazdálkodása nyomán milyen nyereségre számíthatnak a dolgozók Szerszámgépipari Művek kőbányai gyáregysége A tervezett nyereség túlszárnyalható A Szerszámgépipari Művek kőbányai gyára eddig is átlagosan 5,7 százalékkal növelte évi termelését. Az idei első fél évből arra lehet következtetni, hogy most is meglesz a 7 százalékos termelésnövekedés. Az értékesítés még jobban, 10 százalékkal kedvezőbben alakult, mint tavaly. Az első fél év általában kisebb eredményekkel zárul, mint a második, különösen azokban az üzemekben, ahol hoszszabb egy-egy termék átfutási ideje, így azzal számolnak, hogy az értékesítés az év végéig ugyancsak legalább 10 százalékkal lesz kedvezőbb, mint a múlt esztendőben. A termelésnél eredményesebb értékesítés részben az export kedvező áralakulásából adódott, ami a TECHNOIMPEX jó munkájának is köszönhető, de hozzájárult a gondos gazdasági vezetés készletcsökkentő politikája is. A nyereségük már az első fél évben majd 10 százalékkal volt több, mint 1968 első felében. A gazdasági vezetők számításai szerint a tervezett évi nyereség is túlszárnyalható, ha hasonló termelési és értékesítési eredményeket érnek el a következő fél évben is Az első fél év eredményeiből arra következtetnek, hogy a tervezett nyereség, mely 10 százalékkal több a tavalyinál, még 5 százalékkal jobban alakulhat. Ez esetben a kőbányai gyár lesz a Szerszámgépipari Művek legeredményesebb egysége. A piacon a szerszámgépkereslet erőteljes növekedése biztosítja a kőbányai gyár munkáját évekre. Komoly gondot okoz azonban az öntvényellátás akadozása, s az ebből következő túlóráztatás. Emiatt a tavalyi 22,9 nap részesedési alap alig növelhető, pedig végeredményben 15 százalékos nyereségtöbblet zárásával végzik majd az esztendőt. Gyógyszergyáraink talán a legélénkebb kapcsolatban vannak a külföldi piacokkal. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár sok száz terméket exportál, s össztermelésének 70 százaléka kerül külföldre, s ennek jelentős része tőkésországokba. Most, a második fél évben kedvezőbb árú termékek forgalomba hozatala a cél. „Bevetik” új készítményeiket, s a gyártástechnológia korszerűsítésével igyekeznek a termelés költségeit csökkenteni. Érthető, hiszen 3 százalékos átlagos bérfejlesztést hajtottak végre, s szeretnék, ha legalább a múlt évi 19 napos részesedési alapra szert tehetnének. Ehhez a kedvezőbb árú tőkésexport fokozása az egyetlen járható út. Az exportnövelés után járó részesedés — kedvező esetben — a részesedési alapot 25 százalékkal növelheti. (P. 1.) Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár A tőkés exportot kell fokozni Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban a termelés növekedése és a kedvező értékesítés mellett sok gondot okoztak az árak. Termelésük az első fél évben 4,4 százalékkal alakult jobban, mint tervezték, az értékesítés pedig 5,5 százalékkal volt kedvezőbb. A tőkéspiacon azonban termékeik ára csökkent mely igen érzékenyen érintette gazdasági eredményüket. A múlt évi első fél évnél nagyobb termelés mellett csak 84 százalékát könyvelhették el a tavalyi nyereségnek. Ezt döntően a csaknem 6,7 százalékos áresés okozta, amely a tervezett nyereség jelentős részét vitte el. Érzékenyen érintette a nyereséget a gazdasági szabályozók módosítása is, a többi között az importvámok, illetékek stb. változtatása. Az első fél év eredményei alapján a részesedési alap mintegy 90 százaléka a tavalyi első fél évinek. HETI vidéki kisvárosból érkezett a levél. Írója egy kockás füzetlapon közli velünk bánatát. A téma, sajnos, nem új, elég gyakran felkeresnek bennünket hasonló tartalmú levelekkel. Ezek legtöbbje abban is megegyezik, hogy mindegyiket elvált aszszony, illetve édesanya írta. Panaszukkal már szintevalamennyi fórumot felkeresték, s ha történtek is lépések és intézkedések jogos kérésük teljesítésére, a problémából adódóan sokszor nehézségbe ütközik az illetékes szervek eredményes közreműködése. Mert a gyermektartási díj behajtása — erről szól a levél —, sokszor azon múlik, hogy a fizetésére kötelezett férj és apa ismeretlen helyen tartózkodik. A kuszáti betűk, a félmondatok és a keresetlen jelzők mind egy fiatal édesanya elkeseredett lelkiállapotát, kétségbeejtő helyzetét tükrözik. „Volt férjemet szeretném felkutatni, mert a városból ismeretlen helyre távozott, otthagyta munkahelyét is, csakhogy megszabaduljon a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségétől.” A válóper során lemondott aszszonynevéről és most lánykori nevét használja, így is írta alá sorait a panaszos. Két gyermeket nevel: öt és hatéves korúakról van szó, akikről tudni sem akar az apjuk. Megtudtuk a levélből azt is, hogy az illetékes hatóság is keresi a volt férjet, de ez eddig még nem, hozta meg a kívánt eredményt. Több mint egy hónapja folyik a hivatalos eljárás s a fiatalasszonynak most minden reménye ennek az eredményességében van. „Ezer forintot keresek egy hónapban. Ebből a pénzből nagyon nehezen tudom eltartani magunkat. Nagyobbik gyermekem ősszel megy iskolába s már most idegeskedem attól a gondolattól, hogyan tudom ellátni őt.” Ebben a szorult helyzetben, a kétségbeesés határán, csak az tartja benne a reményt, hogy a volt férjen talán be tudják hajtani azt a hatezer forint összeget, amivel elmaradt és egyszerűen „meglépett” a gyermekek apja. Mindenütt, ahová eddig fordult panaszával, nagy megértéssel fogadták és a lehetőségek szerint a legmesszebbmenő támogatásról biztosították levélírónkat. Ez érthető is, szükséges is. Nemcsak az édesanya, hanem a két kisgyermek érdekében és védelmében az illetékesek mindent elkövetnek. Az érvényben levő törvények megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak a tartásdíj fizetését elmulasztó személyek megbüntetésére. Sajnos, azonban mindezek a büntető rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha az ismeretlen helyen bujkáló apát megtalálták. Addig azonban — sajnos — még sok nehéz nap virít rád erre a kis családra, mely a társadalom segítségét várja. S ez nem is marad el, ha már a legérdekeltebb fél, a gyermekek apja megfeledkezett a legelemibb kötelezettségéről... Samarjai Tibor 2 1969 augusztus^24 NÉPSZAVA Férfi Fehérneműgyár 30 nap körüli részesedésre számítanak A Férfi Fehérneműgyár 76 millió forint nyereséggel zárta az elmúlt évet, s ennek „jutalmául” átlagosan 40 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést fizetett. 1969-re 40 millió forint nyereséget irányoztak elő önmaguknak, ennek teljesítéséért körülbelül 32 napos részesedésre számíthatnak. A tervezett nyereségből hat hónap alatt 18 millió forintot produkáltak. Azért nem többet, mert nem volt elég megrendelésük: termelési és értékesítési programjukat egyaránt 85 százalékra teljesítették. A belkereskedelem kezdeti „tartózkodását” bizonyos exporttételek előrehozásával igyekeztek ellensúlyozni, így az egész évre szóló szovjet megrendelés 80 százalékát legyártották és kiszállították. A második fél évben viszont annyi megrendelést kaptak, hogy a belkereskedelem választékigényeit csak részben képesek kielégíteni, mivel a textilgyáraktól nem rendelhették meg időben a kívánt alapanyagot, azok viszont eladták azt exportra. Mindent egybevetve, a Férfi Fehérneműgyárban kedvezően ítélik meg a kilátásokat. Igaz, a tavalyinál kisebb lesz a nyereségük, többi között, mert az idén jelentősen csökkent az állami dotáció, de így is 30 nap körüli — átlagon felüli — részesedésre számítanak. Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat Az első félév veszteséggel zárult Az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat 11 millió forint veszteséggel zárta az év első felét. A gyár vezetői azonban nem esnek emiatt kétségbe, hiszen eredetileg is csak arra számítottak, hogy a tervezett 100 millió forint nyereségből — a termelés és az értékesítés kedvezőtlen összetétele miatt — mindössze 5—6 millió forintot hoznak majd hat hónap alatt. A mérleg elkészülte után a vállalat gyáraiban úgy számolnak, hogy a második fél évben 75 millió forint nyereséget érnek el. Ezenkívül többlet dollár „kitermelésre” szerződést kötöttek a külkereskedelemmel. Ily módon mintegy 20 millió forint nyereséget pótolnak az adómentes visszatérítésből, összességében körülbelül 90 millió forintra becsülik az idei várható nyereségüket. Ez fedezetet ad rá, hogy nagyjából a tavalyival megegyező, 27 napos nyereségrészesedést fizethessenek átlagosan a dolgozóknak. (m. k.) Koszorúzás Debrecenben a román hősök emlékművénél Románia nemzeti ünnepe, az ország felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából szombaton megkoszorúzták Debrecenben a román hősök emlékművét. Hajdú-Bihar megye és Debrecen lakossága nevében C. Nagy Gábor, a megyei pártbizottság titkára, Nagy Tiborné, a debreceni városi pártbizottság titkára, Bartha János, a megyei tanács elnökhelyettese és Ördög László, a városi tanács elnökhelyettese helyezett el koszorút. A Román Népköztársaság koszorúját Dumitru Turcu nagykövet, Emilian Birlea ezredes, katonai és légügyi attasé és Ioan Pop nagykövetségi titkár helyezte el. Megkoszorúzták az emlékművet a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselői is. A román nemzeti ünnep alkalmával koszorúzási ünnepség volt még Hajdúböszörményben és Nádudvar községben is a román hősök síremlékénél. (MTI) Az észt miniszterelnök Szolnokon Tovább erősödnek Szolnok megye és az Észt SZSZK fővárosa, Tallinn testvéri kapcsolatai. Ezekben a napokban is tallinni vendégek járnak a Tisza partján. Ezúttal Valter Ivanovics Klauszon, az Észt SZSZK miniszterelnöke és felesége, akik hazánkban töltik szabadságukat, tájékozódnak a testvérmegye életéről, politikai és gazdasági fejlődéséről. A tiszaligeti úttörőtáborban észt pionír csoportot látnak vendégül. A szolnokiak látogatását viszonozva érkeztek a városba. Ugyancsak Szolnokon tartózkodik az észt főváros jó hírű kézilabda-válogatottja is. A sportolók baráti találkozókon is részt vesznek s megismerkednek a megye nevezetességeivel. (MTI) Elutazott az Arab Szocialista Unió küldöttsége .Az Arab Szocialista Unió küldöttsége, amely az MSZMP Központi Bizottságának meghívására Mohamed Abdel Szalam el Zajjabnak, az ASZÚ nemzeti kongresszusa és az EAK parlamentje főtitkárának vezetésével hazánkban tartózkodott, befejezte látogatását. A küldöttség látogatást tett Komócsin Zoltánnál, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjánál, a Központi Bizottság titkáránál és találkozott az MSZMP Központi Bizottsága, valamint illetékes állami és társadalmi szervek más vezető funkcionáriusaival. Mohamed Abdel Sza Ilam el Zajjat szombaton elutazott Budapestről, r* (MTI) Eddig mindig megúszta Hézagok a munkakönyvben Dr. Tóth Gyula okos ember. Kiválóan ismeri a paragrafusokat. Kötéltáncos módjára lebeg a törvények mezsgyéjén. Az emberi hiszékenység, felelőtlenség következtében maradhatott mindeddig büntetlen.* — A lányom — biztosan ismerik — T. J. színésznő, a napokban tartotta esküvőjét a miniszterhelyettesünk fiával — — Pedig jó ajánlással érkezett — mondja a személyzeti vezető. — A fővárosi tanácstól ajánlották, hogy ügyes jogász. Nekünk sürgősen kellett a jogtanácsos, méghozzá olyan valaki, aki építési ügyekben is jártas. Megtalálták a megfelelő embert a megfelelő helyre. Dr. Tóth Gyula valóban régi jártassággal rendelkezik építési ügyekben. Az erre vonatkozó adatok a Fővárosi Bíróság Pf. 22 254/1959. 24. számú ítéletében, valamint az SZTK irataiban találhatóak. 1953. november 1-én hirdetésre jelentkezett a Malomipari Szállítási Vállalatnál dr. Tóth Gyula okleveles mérnök, építésvezető. Képesítését munkakönyvvel igazolta, holott sem doktor, sem mérnök nem volt. Ami legkevésbé sem zavarta abban, hogy másodállásban gyárkémények kivitelezésének művezetését elvállalja. Amikor a kémények már-már az összedőlés veszélyével fenyegettek, az „alkotó” sürgősen betegállományba ment. Táppénze napi 246,37 forint volt. (1954-et írtunk!) Az ügyészség vádat emelt ellene társadalmi tulajdon terhére, elkövetett folyamatos csalás és többrendbeli közokirat-hamisítás miatt. Az ítélethozatal azonban elhúzódott. Végül, 1957-ben, eljárási kegyelemben részesült. Újabb egy-kéthónapos munkaviszonyok után lehorgonyoz ismét technikusként. 1964. április 20- tól 1964. június 4-ig pedig Boksa Sós György szobrászművész személyi titkára lett. Kétévi hézag után, 1966-ban ismét felragyogott szerencsecsalaga. 1966. május 15-től a Csepel Acélmű jogügyi előadója. Különösebb baj nincs is, amíg a személyzeti osztály — alighanem a munkakönyv kissé májegyezte meg könnyedén az újdonsült jogtanácsos. A családi esemény az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Geofizikai Kutatási Üzemében némi tiszteletet váltott ki iránta, hiszen az aposztrofált miniszterhelyettes hivatali felettesük. A tisztelet nem is ártott dr. Tóth Gyulának, mert egynémely nem egészen tiszta ügyéről már suttogtak a trösztben. Ebben az időben már megtette az előkészületeket a bűnüldöző szervekkel való újabb „összejövetelre”. Üzérkedés miatt indult ellene eljárás. Különös módon azonban ezt is megúszta. A bíróság tekintetbe vette az enyhítő körülményeket: a vádlott büntetlen (!) előéletét és kiskorú gyermekét kiskorú gyermeke sem azelőtt, sem akkor, sem azóta nem volt. Ez a kis üzérkedési história mégsem múlt el nyomtalanul felette. Doktori címét ugyanis éppen emiatt csak 1959-ben sikerült megszereznie. 1957-ben fogalmazó volt a Fővárosi Bíróságon, az előbb említett bűnvádi eljárás miatt azonban négy hónap után eltávolították. 1959-ben a Közlekedési Építő Vállalat műszaki ellenőre és beosztott jogtanácsosa lett, amiről ő szerényen úgy emlékezik meg, hogy a vállalat jogtanácsosa és a titkárság vezetője volt. Ezután igen sűrűn változtatott munkahelyet, többnyire fegyelmi úton. A munkaviszonyokat hattízhónapos szünetek tarkítják. 1962-ben egy hónapig a Belkereskedelmi Minisztérium egyik főigazgatóságának beruházási előadója. Az 1963- ban kiadott telefonkönyv 482. oldalára mint „dr. (debreceni) Tóth Gyula min. oszt. vez.” szerepel. város bejegyzésein gyanút fogva — információt kér róla. Dr. Tóth Gyula önbizalma azonban nem ismer lehetetlent. Csodálatos minősítést ír önmagáról és természetesen alá is írja — a Közlekedési Építő Vállalat igazgatója nevét. A csalás kiderül. A vállalat feljelenti okirathamisításért. Ugyanakkor más természetű feljelentések is érkeznek a rendőrségre. Több heti körözés eredményeként elfogják. Előzetes letartóztatás után vádemelési javaslattal átadják ügyét a XIII. kerületi ügyészségnek, amely a lakásüzérkedési ügyben megszünteti a nyomozást, magánokirathamisítás miatt azonban — büntetlen előéletére való tekintettel — figyelmeztetést kap. Tehát ismét megúszta. A jogi pályának azonban egy időre befellegzett. Sebaj, ott kell elhelyezkedni, ahol nagy a hiány és nemigen érdeklődnek az ember múltja után. Így kerül sorra a Pannónia Vállalat ferihegyi önelszámoló egysége: hat kerek hétig eladó. Azután két hónap erejéig műszaki revizor a XIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál, majd háromhavi hézag után, 1968. december 19-től 1969. február 28-ig az V. kerületi Ingatlankezelő Vállalat termelési előadója. A bevált recept És ezután akadt horogra az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt már említett üzeme, ahová felvették, sőt, még célprémiumban is részesítették, mert egy építkezéshez tervezőt szerzett. Nem kellett volna felvenni. Ma már ők is tudják. De a munkakönyvét, amely egyébként immár a harmadik másodlat, és amelyből a több mint kétéves, majd ezt követően a kilenchónapos megszakítás kiderül, csak a megállapodás után látták. — Nem gondoltunk rosszra, hiszen erkölcsi bizonyítványt hozott — védekezik a személyzeti vezető. Rosszra csak akkor kezdtek gondolni, amikor az első, nagyon kis stílű csalást elkövette, majd egyazon kiküldetésért kétszer vette fel a díjat. Alighanem ezt ellensúlyozandó kezdett hivatkozni nem létező színésznő leányára. És — ismét a bevált recept — sürgősen betegállományba ment. A XIII. kerületi Visegrádi utcai rendelőintézetben kartonján kijavíttatta a foglalkozására vonatkozó bejegyzést igazgatóra. És Bechterew-kórjával elvonult Hévízre. A trösztben pedig törhették a fejüket, hogyan szabaduljanak meg tőle. Ahelyett, hogy idejében faggatták volna, hol volt, miből élt a munkakönyvi hézagok idején ? Lukács Mária (Következik: Az öröklakás-tulajdonos) Megfelelő ember — a megfelelő helyen Minősítés — saját kezűleg Különös levelet kaptam ... Anyákról írtam a minap: a hároméves gondozási segéllyel otthon levő asszonyok arról beszéltek, hogy néha-néha jó lenne egy kisegítő pótnagymama, amíg a gyereknek ruhát vásárolnak, vagy a patikába szaladnak le, esetleg nagyritkán még egy mozit is megreszkírozhatnának. Nem panaszkodtak, csupán beszélgettek azokról az apró gondokról, amelyek a nagyon várt és a nagyon szeretett gyermek mellett is elkerülhetetlenek. Mert nem szívesen viszi le egy anya sem magával a lázas gyereket a gyógyszertárba, s nem öröm hoszszú fél órákat utazni vele a zsúfolt autóbuszon, ha a szebb gyerekkolmiért a Belvárosba kell menni. Nem hittem, s nem is hiszem ma sem, hogy mártírok lennének ezek az asszonyok, mégis a levél — amely a szóban forgó cikkre érkezett — ezt veti szememre. Néhány sorát idézem: „A megkérdezett alanyokat úgy szólaltatja meg, mint sajnálatra méltó mártírokat. Az én anyám nyolc gyereket nevelt fel, csak saját magára támasz Mindig jobbat kodhatott, segítsége nem volt. Negyvenhét évet kellett megérni ahhoz, hogy szabadságát pihenéssel tölthesse, huszonnégy éve nem volt színházban ., Ismeretlenül is együttérzek levélírómmal édesanyja nehéz sorsa miatt. De az együttérzés sem gátol abban, hogy vitatkozzam vele, s azokkal — mert nem ő az egyetlen —, akik hozzá hasonlóan reagálnak egy-egy olyan cikkre, amelyek egy valamilyen meglevő jelentős eredmény további javítása, finomítása miatt íródnak. Néhány hónapja egy nyugdíjas házaspár otthoni költségvetéséről beszámolva, az igazsághoz híven le kellett írnom, hogy amióta a megérdemelt pihenést töltik otthon, le kell mondaniuk a színházról, mert nem futja rá. Szeretnének a nyugdíjas mozibérlethez hasonlóan nyugdíjas színházbérletet is. Akkor azt olvasta a fejemre néhány levélíró, hogy: „Bezzeg a mi időnkben örültünk, ha egyáltalán munkához jutottunk. A mai fiatalok, de még az idősebbek egy része is elégedetlen, mindig többet akarnak.” Az újságíró általában — a lehetőségek ismeretében, azok keretein belül — próbál szót emelni valaki, vagja valakik sorsának könnyítéséért, problémájának megoldásáért. Szomorúnak tartja, ha valaki 24 évig nem juthatott színházba, s ugyancsak megérti a többi hasonló sorsú embert. De ez nem lehet ok arra, hogy mások — akik egy szerencsésebb generáció tagjaiként születhettek — ugyancsak lemondjanak a színházról és a többi, az életet gyakorlati vonatkozásban is szépítő, könnyítő lehetőségről. Hogy három évig — ha nincs nagymama, vagy egy jó szomszéd — ne mozdulhassanak ki otthonról a kicsinyeiket egyébként a legnagyobb gondossággal ellátó édesanyák, hogy félévenként beütemezhessenek egyegy színházi estet, vagy egyórás vásárlási körutat, azt hiszem, nem jelent ez maximalizmust. A mindig jobbat akarás egyébként sem az. Ez társadalmunk lényegéből következik. (tégrádgf