Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám)

1969-09-02 / 203. szám

Időtöltésbe az olvasás? Különös filmet játszo­ttak most nálunk: a Fah­renheit 451 fokot Olyan világban játszódik, ahol elégetnek minden köny­vet, mert „megrontja” az embereket , gondolko­dóvá teszi őket. Sokan megdöbbenve nézzük ezt a félelmetes utópiát, de vajon mit szólnak hozzá azok, akik ma is köny­vek nélkül élik az életü­ket, akik eszerint meg sem érthetik, milyen veszteséget jelentene az emberiség számára, ha egyszerre minden könyve elpusztulna? Falusi boltban érdek­lődtem egyszer arról, ho­gyan­­ vásárolják ott a könyvet. Élelem, ruhane­mű és háztartási eszkö­zök közt húzódott meg egy polcon néhány mese­­könyv, egy-két Jókai, Pe­tőfi és mezőgazdasági szakkönyv. Kevésnek és szegényesnek találtam a választékot, de az eladó válasza még jobban mell­be vágott, noha nem először hallottam már efféle érvelést: — Nálunk dolgoznak és rém olvasnak az embe­rek — vetette felém fél­vállról, éreztetve, hogy neki sem más a vélemé­nye, felesleges tehernek tartja, hogy a sokféle áru mellett könyvekkel is kell foglalkoznia. De vajon egyszerűen áru-e a könyv? Olyasmi, amit úgy veszünk meg, mint a húst, a zöldséget, a cipőt, a szappant, vagy az üveg pálinkát? És le­het-e használatát a fölös szabad időhöz kötni, az­Ernst Fischer „A nél­külözhetetlen művészet” című könyvében írja, hogy „az ember nyilván­valóan több akar lenni, mint pusztán önmaga. Egész ember akar lenni. Nem tud beletörődni ab­ba, hogy csupán egyed, egyedi létének rész­vol­tából a megsejtett és kí­vánt , egész’ felé törek­szik, az élet teljességét óhajtja, amelytől az egyé­ni lét korlátai megfoszt­ják; egy áttetszőbb és igazságosabb világot áhít, olyat, amelynek értelme van". Ebben segíti a mű­vészet, az irodalom, egy­részt azzal, hogy ismere­teket ad, melyeket mint egyén, önerejéből meg nem szerezhetne,, más­részt pedig élményeket, amelyeket egyedü­létében az nem élhetne. A tudo­mányokat népszerűsítő könyvek haszna is nyil­vánvalóan abban rejlik, hogy megsokszorozzák az ember lehetőségeit, s kö­zelítik ahhoz a tudáshoz, amit csak az egész embe­r él a meggondolással, hogy ha semmi más ten­nivalóm sincs, és nem tudok mit kezdeni az időmmel, akkor egy könyv is megteszi unaloműző­nek? Lehet-e a tevékeny, munkás élettel szembe­állítani az olvasást, mint haszontalan foglalatossá­got? Az iskolában már a kisgyermeknek is tanít­ják, hogy mit ér a könyv, az irodalom. Úgy látszik, nem eléggé hatékonyan, mert a közvéleményben ma is erős még a meg­győződés, hogy az olvasás nem több, mint szórako­zás. Eszerint csak az a jó könyv, amelyik izgal­mas, megható, ahol sok minden történik, amin jót lehet nevetni. S az a rossz könyv, amelyik tele van problémákkal, hosz­­szadalmas leírásokkal, ami tehát arra kénysze­rít, hogy alaposan figyel­jünk és elmélyülten gon­dolkodjunk. No lám, ismét ott va­gyunk, ahol a Fahrenheit 451 fok könyvégető em­berei. Ők azt mondják, hogy a könyv káros, mert gondolkodtat. És sok ol­vasó ember él ma ná­lunk hasonló vélemény­nyel: a gondolkodást kí­vánó könyvek szerintük feleslegesek. Olyannyira, hogy ha az izgalmat, él­ményt és nevettetést más is megadja, például a film és a televízió, ak­kor a könyv akár el is maradhat, mert nem az irodalom a fontos, hanem a hatása, hogy jól érez­zük magunkat. m­ség birtokol. Innen nézve a dolgot, egy könyv értékét is az adja meg, hogy mennyire tesz társa­dalmivá bennünket. Egy-egy mű rangját eszerint elsősorban az adja meg, hogy milyen súlyos a társadalmi mon­danivalója. Ezt azonban csak az értheti meg, aki egyéni sorsán túl az em­beriség problémái iránt is érdeklődik. Oscar Wilde-nak van egy felnőtteknek szóló meséje „az önfeláldozó jó barátról”. Állatmese ez, egy vízi patkány és a kenderike madár tár­salgása A patkány fenn­héjázva oktatja szomszé­dait a barátság érzelmei­ről, melynek szerinte az a lényege, hogy mások ál­dozzák fel magukat éret­te. A kenderike mesével válaszol, és ebben a gaz­dag molnár a végletekig kihasználja a szegény kis Hansot, mindenét elkér­ve a barátság nevében. Viszonzásul semmit sem ad, hogy Hans ne kerül­jön a vagyon kísértésébe. Azzal érvel, hogy a má­sok helyett végzett mun­ka szerzi az embernek a legnagyobb gyönyörűsé­get, az igazi barát ezért bőven ad alkalmat az ilyen önzetlen cselekede­tekre. A molnár önzése végül elpusztítja Hansot, mégis ő érzi magát be­csapottnak, s barátját tartja hálátlannak. A mesét hallgatva, a patkány a történet foly­tatása felől kérdezőskö­dik. „Attól tartok — mondja a kenderike —, maga nem látja világo­san a történet erkölcsi tanulságát.” A patkány fel van háborodva: „azt akarja mondani, hogy a történetnek tanulsága A könyvek tanulsága és mélyebb gondolatvilá­ga iránti érdektelenség tehát végső soron együtt jár a társadalom iránti érdektelenséggel, sőt az előbbi szinte következ­ménye az utóbbinak. S ha így van, akkor az olvasás semmiképp sem lehet ha­szontalan, de nem lehet alkalmi szórakoztató idő­töltés sem. Sőt: társadal­mi érdek, mert a társa­dalmi célokkal való azo­nosulás egyik nagy lehe­tősége, a széles körű tár­sadalmi látásmód kialakí­tásának gyakorló iskolája. Ezt a gondolatot sugall­ja Sallai István kitűnő cikke is a Kortárs augusz­tusi számában, amelyben azt írja, hogy könyvtá­rainknak nem „kölcsön­­könyvtárként” kellene működniük, ahol az em­berek pusztán szórakoz­tató időtöltés céljára köl­csönöznek olvasnivalót, hanem olyan intézmé­nyekként, amelyek széles körű tájékoztatást adnak korunk legfontosabb prob­lémáiról, s amelyek biz­tosítják is az együtthala­­dást a fejlődéssel. A kor­szerű könyvtár tehát az önképzés műhelye, a szó szoros értelmében, ahol a tájékozódás és a megis­merés párosul annak el­sajátításával, hogy mit érdemes és mit nem el­olvasni, s hogy az egy­másnak nemegyszer el­lentmondó álláspontok közt hogyan lehet kriti­kus informálódással jól eligazodni. Az informá­ciós értékű könyvtár ezért szükségszerűen vá­lik az olvasás minőségi javulását segítő, „neve­lő” intézménnyé. Erre fő­ként azért lesz szükség, mert a tudományos-tech­nikai fejlődéssel egyre nehezebb lesz az önkép­zés, s még a szépiroda­lom megértése is, hiszen a mondanivalót csak az „ VI. van ?” . Ha előre meg­mondja, bizony nem hall­gatom végig.” Wilde meséje szemléle­tesen állítja elénk azt az olvasótípust, mely a tör­téneteknek csak a cselek­ménye iránt érdeklődik, s érzéketlen marad azok tanulsága, mondanivalója iránt. A gondolkodásra való restségből talán ? Alighanem azért is, de ennek mélyebb oka is van, amit Wilde kitűnően megmutatott a vízi pat­kány esetében, aki a leg­szélsőségesebb önzést vallja, s éppen ezért nem képes azt sem meg­érteni, hogy annak tanul­sága éppen róla szól, őt példázza, érti meg, akitől a művek formakészlete, jelrendsze­re sem idegen. S mert az irodalom formai megol­dásai egyre bonyolultab­bak, szinte törvényszerű, hogy a nehéz társadalmi kérdéseket hordozó mű­vek is mind több ember számára válnak megköze­­líthetetlenné. Nem azért, mert az irodalom ,,elfaj­zott”, hanem azért, mert felkészültségünk egyre inkább elmarad az­ iroda­lom s általában a művé­szet megértésétől. Benedek Marcell már 1922-ben megírta könyvé­ben: az olvasás művészet. Éppúgy művészet, mint az írói alkotás, csupán a megformálás adottsága hiányzik belőle. De az ol­vasás művészete sem jön létre magától. Tanulni kell, s gyakorolni kell, hogy mind többet értsünk olvasmányainkból, s meg tudjuk benne különböztet­ni a lényegeset a lényeg­telentől, s fel tudjuk benne ismerni az össze­tartozó dolgokat, a szer­kezeti egységeket és a mondanivalót hordozó formai elemeket. Aki er­re nem képes, olvashat bármennyit, nem gyara­podik általa. Annak az ol­vasása sohasem lesz több, mint egyszerű időtöltés, mert nem tudja általa magát s a világot újra­­alkotni és alakítani. Nem válik benne elevenné a betűk világa, nem ébred új csodákra, nem ismer fel ú­j összefüggéseket. Csak élményéhségét elé­gítheti ki pillanatnyilag, hogy röviddel rá el is felejtse azt, aminek lé­nyegével sohasem talál­kozott. Nem könnyű az olvasás művészévé válni. De meg­éri a fáradtságot, mert soha el nem múló érté­keket szerzünk általa. Maróti Andor Van-e mentség a könyvek számára ? Az olvasás társadalmi érdek Azt hiszem, félreértés lenne különösebb társa­dalmi és gondolati mély­ségeket kutatni a bolon­dos király, VII. Olivér mulatságos históriájában. Már csak azért, mert ma­ga Szerb Antal is jóté­kony, feloldó-felejtő játék­­n­ak szánta Fanyar, kicsit groteszk látszat-valóság mesének — intellektuális, szellemes szikrázással. Maga az alaphelyzet is — jóízű, nemes mulatsá­got feltételez. Asturia szépreményű és művészet­kedvelő királya megunja az uralkodást. Hogy meg­szabaduljon a tróntól, no és az „országos gondoké­tól, forradalmat szít — ön­maga ellen. A „csíny” — némi nehézségek árán ugyan, de sikerül — s VII. Olivér immár Oszkárként nekivág a nagyvilágnak. A tengerparti kisvárosban újabb „szélhámosok” ke­zébe kerül — és ismét ki­rályt kell „játszania”. Igaz, hogy csak „ál” VII. Olivért — de ezt elég ügyesen csinálja. Majd visszavedlik „igazivá” — s visszatér rútul elhagyott ősei trónjára Certrud­ Mar­­celle hercegnővel a kar­ján. Érdekes lenne összeha­sonlítani — aprólékos részletességgel — a tévé­­filmet Szerb Antal regé- O­­KTV nyével. De úgy gondolom, ez is felesleges — már, csak azért is, mert a re­génynek is, meg a filmnek is mások a törvényei. Min­denesetre — s ez a lényeg — Palásthy György for­gatókönyvíró és R­ényi Tamás rendező filmje több volt, mint a meg­szokott és bevált „regény­­adaptáció". Mondhatnám azt is, nem afféle „képes­­ illusztrációja” volt a re­génynek — hanem egy ki­csit „szellemi testvére”, még akkor is, ha olykor egy-egy jelenetet eladtak a jó „geg” kedvéért. „Színpadjukon” — akár­csak a regényben — a féktelen játék, a szipor­­kázás volt az úr. Pontos adagolással elegyítették a humort, a frivol szikrá­zást s az enyhén csipke­lődő, ironikus, szatirikus hangvételt. A pergő, rit­­musos játékban­ nagy sze­repe volt Darvas Ivánnak. Nemcsak ténylegesen — hiszen ő játszotta a cím­szerepet — hanem képle­tesen is. Motorja, irányí­tója, kormányosa volt az egész előadásnak. Kitűnő színész. Önmaga köré sű­ríti mindazt ami emberi, ami tiszta — s azt is, ami humor, ami groteszk és fonák. Tempóérzéke (hogy mit meddig szabad el­nyújtani, kijátszani) mér­nökien pontos. Méltó part­nere volt a játékban — Bárdy György. Fogalmaz­hatnék úgy is, hogy vas­kosabb, féktelenebb hu­morával — kitűnő „ellen­tétpárja” volt a méla-iro­nikus, lágyan humoros VII. Olivérnek. Röpke kabinet-alakításokban re­mek izgalmat nyújtott Major Tamás, Garas De­zső, Körmendi János, Márkus László és Horváth Gyula. A film leggyen­gébb pontja: Ortrud­ Mar­­celle volt. Moór Mariann, sajnos nem tudta megol­dani ezt a feladatot. Já­tékából teljesen hiányzott a szín, a humor. A hétvége másik be­mutatója Turgenyev ne­véhez fűződik. A múlt század nagy orosz írójá­ról igen találóan állapí­totta meg Thomas Mann, hogy ő a tökéletes „szláv művészmelankólia’’. „Flui­­dumát a fájdalom valami Chopint mondénsága adja, az ember Párizst érzi, Baden-Badent, Bougivalt, a világot..Valóban. Turgenyev műveiben — amellett hogy szinte min­den témáját az akkori Oroszország némaságából, fülledt csendjéből és fe­szültségéből merítette — ez a legátütőbb, ez a szor­­­ongató, furcsa melankó­lia. A mély, humanista szemlélet (talán sajnálat is!) ahogy, s amiképpen embertársait szemléli, vizsgálja — a nemesi kú­riák csendjében, a kisvá­rosok távoli porosságában, s a zavaros, túlfűtött vi­szonylatokban. Ez a szem­lélet járja, fűzi át a Vidé­ki asszonyság című szín­darabját is. Gyengéden rajzolja meg Sztupengyev kishivatalnok tehetetlen­ségét, nagyravágyó, ám­de halványuló szépségű fele­ségének küzdelmeit, s Ljubin gróf már-már tompult és kicsit ostoba művészet iránti rajongá­sát, sznobizmusát. B. E. Nyirenburg — a moszkvai televízió mun­katársa — rendezése, úgy érzem, egy kicsit harsá­nyabbra sikerült. (Bár az volt a célja, hogy a múlt század közepén divatos színjátszás modorában mutassa be Turgenyev művét.) Mégis hiányoltuk azt a „levegőt” , amely annyira sajátja a nagy orosz művésznek. De még így is tartalmas, szép szó­rakozást nyújtott ez az előadás. Kiváltképp Hor­váth Gyula, Benkő Gyula, Vass Éva és Bálint And­rás kimunkált, okos ala­kítása nyomán. Gautner Ilona 2 -szeptember­g NÉPSZAVA Üdvözlet Miskolcra Új laptársat köszön­tünk, a nagy munkásvá­ros politikai napilapját. Miskolcon hétfőtől kezd­ve új sajtóorgánumot adnak ki, 25 ezer pél­dányban megjelent a Déli Hírlap. Az országban jelenleg egyetlen vidéki déli lap első száma nyolc olda­las, a hét többi napján hat oldalon jelenik meg. Bizonyos, hogy Miskolc iparosodása és városia­sodása kitűnő alap az olvasóközönség új réte­geinek bekapcsolására, a szocialista építés ered­ményeinek népszerűsíté­sére, a közéleti kérdések minél szélesebb körű publikálására. Abban a reményben üdvözöljük a Déli Hírlapot, hogy jó társsal gyarapodott az újságok sok milliós ol­vasótáborát nap mint nap informáló magyar sajtó. A Madách Színházban hétfőn délelőtt tartották az évadnyitó társulati ülést Ruttkai Ottó igaz­gató üdvözölte a társulat tagjait, köztük az 1969— 70-es évadban a színház­hoz szerződött Némethy Ferencet, Káldy Nórát, Horesnyi Lászlót, Bálint Andrást és Balázsovits Lajost. Ezután ismertette a színház idei műsorter­vét, amely számos újdon­ságot ígér a közönségnek. Bemutatják Szomory De­zső „Hermelin”, Schiller „Ármány és szerelem”, Karinthy Ferenc „Buda­­pesti álmok”, Tennessee Williams „Tetovált ró­zsa”, Shaw „Sosem lehet tudni” című darabját. A Kamaraszínházban a Mű­vészeti Hetek keretében tartják az évad első be­mutatóját, „Hiába, Pest az Pest” címmel, amelynek műsorát Horváth Ferenc Évadnyitó társulati SS és a Madách Színházban és a Szegedi fon állítja össze és adja elő Közreműködik Antal Im­re zongoraművész, ezt kö­vetően színre viszik Alek­­szej Tolsztoj „Rakéta", Németh László „Papucs­­hős”, továbbá Mészöly De­zső és Fényes Szabolcs át­dolgozásában az „Egy po­hár víz”-ből készült mu­sicalt. Az új évadban Il­lés Endre, Darvas József Dobozy Imre, Tabi László és Mándy Iván egy-egy művét mutatják majd be. A közönség elé kerül Bec­kett „Ó, azok a régi szép idők" és M. Achard „Ját­szik velem?” című műve. *A szegedi Nemzeti Színház hétfőn tartotta évadnyitó társulati ülését, amelyen Ledvai Ferenc igazgató ismertette a mű­sortervet. Az idényben öt zenés mű és hat prózai darab bemutatóját vették tervbe, emellett az euró­pai hírű Pécsi Balettel szerződést kötöttek, s az együttes havonta két elő­adást tart Szegeden. A korábbi évektől élté­k A KISZ Központi Művészegyüttese felvételt hirdet tánckarába, köz­ponti és egyetemi kórusá­ba, irodalmi csoportjába és úttörő csoportjaiba. Je­lentkezhet minden buda­pesti fiatal szeptember 30-ig a VII. Rottenbiller utca 20. szám alatt. Mint a MÜM és a Köny­­nyűipari Minisztérium szakmunkásképző intéze­teiben a minisztériumhoz tartozó vállalatok mun­kaerő-utánpótlásának ér­dekében szeptember 15-ig meghosszabbították a szakmunkástanuló felvé­teleket. Iően az új évadban min­dennap játszanak a szín­­házban. Az évad szegedi befejezése után, május 1-től az egész társulat Csongrád megye városai­ba: Hódmezővásárhelyre, Makóra, Szentesre és Csongrádra költözik, s rendszeresen ott tart elő­adásokat. (MTI) mű­ Színházban HORIZONT — Szombaton köszön­­tötték Dunaújvárosban az­­ ifjú város legidősebb asz­­szonyát, a századik élet­évébe lépő Kökény Ist­­vánnét, a helyi vöröske­reszt, és tanács, valamint a nyomda képviselői. Az idős asszony fiatal lány korában Budapesten, a Franklin nyomdában dol­gozott, s közreműködött egykoron Jókai Mór mű­veinek kinyomtatásában is. Személyesen is ismer­te az írót, aki többször megfordult a nyomdában.­­ A munkaügyi minisz­ter hétfőn, aláírta azt a határozatot, amely szer Zenélő Udvar (a Budavári Palota barokk udvarán): Víg­­opera-est. Haydn: Ember a Holdon (ott« fél 8 óraikor). * évadnyitó előadás a József Attila Színházban. Szomba­ton, szeptember 6-án. Színre kerül: Valami mindig közbe­jön, a József Attila Színház nagy sikerű zenés vígjátéka. Szereplők: Voith Ági, Ráday Imre, Bodrogi Gyula, Pálos Zsuzsa, Lóránci Kanna, Ba­kó Márta, Benkő Péter, Káló Flórián, Láng József, Hor­váth Gyula, Sugár László. Jegyek válthatók a színház pénztáránál, a József Attila Színház szervezési Irodáiban .xxn„ Ditrói Mór u. 3, a Tanács mozi mellett és XOl, Visegrádi u. 3), valamint a Színházak Központi Jegyire-A Kis Színpad új évadját az Urak és elvtársak c. poli­tikai kabaréműsorral kezdi szeptember­­vén, péntek este fél 8 órakor. Ezt követőleg — a 300. előadáshoz közeledő műsor — színre kerül min­den este fél 3 órakor, vasár­nap du. fél 4 órakor is. A jegyárusítást a színház pénz­tára megkezdte. KOSSUTH RADIO 4.36: H. Időj. 4.33: Zenés műsor, is H. Időj. 6.30: Reg­geli krónika. 6.44: Falurádió. G. H. Időj. 6.15: Rádióreklám.­­­30: H. Időj. 6.40: Rádiórek­lám. 6.46: Műsor, ft Reggeli kr. n. utána. Körzeti időjá­rás. 7.30: Új könyvek. *: H. Időj. Műsorok. 8.30: Gyer­mekrádió. 8.66: Franck: d­­moll szimfónia (vez. Furt­­wingler). 3.36: Népi zene. 10: H. Időj. 10.06: Az én könyv­táram. Beszélgetés Sinkovits Imrével. 9.35: Fúvósindulók 10.47: Bizet: Dzsamila. Egy* felv. opera. 18: Déli krónika. 11.30: Ki nyer mai 13.30: Me­lódiakoktél. 13.45: Törvény­­könyv. 14: Mai dalok. 14.03: Könnyűzene. 14.22: A vissz­hang titka. Rádiójáték gyer­mekeknek. IS: H. Idős. 16.10: Vallomás a népdalról. V. 16.23: Kinek a szármájára? 15.44: Operettdalok. 14: Világ­­gazd. hírek. 16.05: Magyar ze­neszerzők műveiből. 10.31: Mesterek, mesterművek. Ivá­­nyi-Grümwald Béla. 16.62: A „Fáklyavivők” dalaiból. 16.50: Műsor. 17. H. Idős. 17.05: A Vietnami Demokratikus Köz­társaság nemzeti ünnepén. A műsor keretében elhangzik: Hanoi második újjáépítése. Hajdú János műsora. 17.30: Britten-dalok. 17.43: Válogas­sunk! Előzetes a Budapesti Őszi Vásárról. 17.53: Könnyű­zenei híradó. 10.23: Erich Leinsdorf három Mozart­­szimfóniát vezényel, km. a Londoni Filharmonikus zene­kar. 18.50: Műsor. 13: Esti kr. 13 36: Szabó család. 10.15: Bu­rján Károly énekel. 30.15: Nrpdaávé. 20.35: Hírét. X. Műsorok Dupla vagy semmi... 22: H. Idős. Sport. 22.20: A csárdás­­királynő. Operettrészletek. 22.58: A saduzi ügynök. A. Szypulski rádiódrámája. 241 H. Időj. é.10: Operaáriák. PETŐFI RADIO 6.30: Társa. 6.30—8.05: Azo­nos a Kossuth adóval. 8.6: Bruschino úr: Részletek Ros­sini operájából. 8.46: Kalpol. figyelő. 3: Részletek Offen­bach operettjeiből. 3.33: Régi naptők nyomában. I. lé: A zene hullámhosszán. Közd. 11: Hírek. 11.46: A bilincsbe­vert növényvilág. in: Hasz­nos társbérletek. 12: Cigány­­dalok. 12.25: Bratans: h-moll klarinétötös. 13: Hírek. Idő­. 13.05: A Moszkvai Kamara­­zenekar felvételeiből, vez. R. Barst . 13.43: Időjárás, víz­­állás. 14: Tán­cz koktél. 14.46: H. Körzeti időjárás. 14.60: Ta­lálkozás a stúdióban. Kezd. kb. 13.30: R. 16.30: R. 16.33: Új könyvek. 16.36: Csúcsfor­galom. Közl. 17.30: Hírek. 18: H. Idős. il.10: Maróti Lajos: Görgő. 18.35: Rómeó és Júlia. Részletek Prokofjev balettjé­ből. 13.30: Pályaválasztás. 13.44: 100 este — 100 népdal. 10.63: Esti mese. 10: Esti kr. R. 00.23: Debussy-művek. 20.57: Harangoznak. Szabó Pál regénye rádióra. 22.10: Kamarazene. 23: Hírek. Időj. 23.10: Nóták. 22.46: Kórusok magyar költők verseire. 241 H. Időj. URH It: H. Időj. 16.10: Hangle­­mezparádé. 10: Bartóki A fá­ból faragott királyfi — tánc­játék. 19.42: Láttuk, hallottuk. 20.02: Kamarazene. 20.26: H. 20.23: Dzsessz. 20.53: Mac­beth. Részletek Verdi operá­jából. 21.39: Életem, emlé­keim. Somló István emléke­zése. 23: R. Idős. TELEVÍZIÓ 8.05: Orosz nyelv, áH. t*k. 6. 13.F: Orosz nyelv torn. 17.50: Hírek. is.06: Készít­sünk együtt filmet! 7. Sajtó­­bemutató. 13.05: Esti mese. 13.15 : BK1 muzsika. 13.35: Du­­na-kanyar. Magyar rövidfilm. 20: Tv-híradó. 3.20: Hinni egy napja. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság nem­zeti ünnepén. 20.40: V­et­­rock. Beat-musical. Az Iro­dalmi Színpad előadás... fal­­▼ételről (14 éven felüliek­nek !). 21.45: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 19 és 21.33: Tv-híradó. 20.46: Sorosat a sorozatról (NSZK-film). 21.00: Autósok, motoro­sok. Hazaérkezett az operarház balettegyüttese A Magyar Állami Ope­raház balettegyüttese hét­főn hazaérkezett Libanon­ból. A 220 tagú társulat Lukács Miklós igazgató vezetésével vett részt a baalbeki fesztiválon. Az ókori templom- és­­ épü­letmaradványok között felállított színpadon a magyar táncművészek három alkalommal adták elő Hacsaturján Sparta­­kusz című balettjét. Se­regi László koreográfiájá­val a Sparta­kusz ezúttal vendégszerepelt először külföldön. A fesztivál ün­nepi közönsége az elő­adásokon hosszan tartó tapssal jutalmazta a pro­dukciót, amelynek főbb szerepeiben: Kun Zsuzsát, Orosz Adélt, Meny­hárt Jacqueline-t és Kékessy Máriát, vala­mint Róna Viktort Havas Ferencet Dózsa Imrét és Sipeki Leventét láthatta. A vendégjáték során a Magyar Állami Operaház zenekarát Pál Tamás, il­letve Fráter Gedeon ve­zényelte.­­ ■. A BUDAPESTI ŐSZI VÁSÁR 21. SZ. PAVILONJÁBAN ÁRUSÍT A FŐVÁROSI CIPŐBOLT Szeptember 5­-15-ig a Budapesti őszi Vásár te­rületén néhány gyár legújabb és legszebb termé­keit árusítja a Fővárosi Cipőből a Kiskereskedelmi Vállalat­­ Megvásárolhatók majd a DUNA CIPŐGYÁR új és exporttermékei, pl. a kiváló áruk fórumán díjat nyert DEISM­A talpú gyermekcipők, újszerű női csizmák stb. A 21-es pavilonban a MINŐSÉGI CIPŐGYÁR kis szériában gyártott női divatcipőtermékei Az ALFÖLDI CIPŐGYÁR exportmodelljei is bi­zonyára vonzzák majd a szép cipőt kedvelőket

Next