Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám)
1969-09-02 / 203. szám
Időtöltésbe az olvasás? Különös filmet játszottak most nálunk: a Fahrenheit 451 fokot Olyan világban játszódik, ahol elégetnek minden könyvet, mert „megrontja” az embereket , gondolkodóvá teszi őket. Sokan megdöbbenve nézzük ezt a félelmetes utópiát, de vajon mit szólnak hozzá azok, akik ma is könyvek nélkül élik az életüket, akik eszerint meg sem érthetik, milyen veszteséget jelentene az emberiség számára, ha egyszerre minden könyve elpusztulna? Falusi boltban érdeklődtem egyszer arról, hogyan vásárolják ott a könyvet. Élelem, ruhanemű és háztartási eszközök közt húzódott meg egy polcon néhány mesekönyv, egy-két Jókai, Petőfi és mezőgazdasági szakkönyv. Kevésnek és szegényesnek találtam a választékot, de az eladó válasza még jobban mellbe vágott, noha nem először hallottam már efféle érvelést: — Nálunk dolgoznak és rém olvasnak az emberek — vetette felém félvállról, éreztetve, hogy neki sem más a véleménye, felesleges tehernek tartja, hogy a sokféle áru mellett könyvekkel is kell foglalkoznia. De vajon egyszerűen áru-e a könyv? Olyasmi, amit úgy veszünk meg, mint a húst, a zöldséget, a cipőt, a szappant, vagy az üveg pálinkát? És lehet-e használatát a fölös szabad időhöz kötni, azErnst Fischer „A nélkülözhetetlen művészet” című könyvében írja, hogy „az ember nyilvánvalóan több akar lenni, mint pusztán önmaga. Egész ember akar lenni. Nem tud beletörődni abba, hogy csupán egyed, egyedi létének részvoltából a megsejtett és kívánt , egész’ felé törekszik, az élet teljességét óhajtja, amelytől az egyéni lét korlátai megfosztják; egy áttetszőbb és igazságosabb világot áhít, olyat, amelynek értelme van". Ebben segíti a művészet, az irodalom, egyrészt azzal, hogy ismereteket ad, melyeket mint egyén, önerejéből meg nem szerezhetne,, másrészt pedig élményeket, amelyeket egyedülétében az nem élhetne. A tudományokat népszerűsítő könyvek haszna is nyilvánvalóan abban rejlik, hogy megsokszorozzák az ember lehetőségeit, s közelítik ahhoz a tudáshoz, amit csak az egész ember él a meggondolással, hogy ha semmi más tennivalóm sincs, és nem tudok mit kezdeni az időmmel, akkor egy könyv is megteszi unaloműzőnek? Lehet-e a tevékeny, munkás élettel szembeállítani az olvasást, mint haszontalan foglalatosságot? Az iskolában már a kisgyermeknek is tanítják, hogy mit ér a könyv, az irodalom. Úgy látszik, nem eléggé hatékonyan, mert a közvéleményben ma is erős még a meggyőződés, hogy az olvasás nem több, mint szórakozás. Eszerint csak az a jó könyv, amelyik izgalmas, megható, ahol sok minden történik, amin jót lehet nevetni. S az a rossz könyv, amelyik tele van problémákkal, hoszszadalmas leírásokkal, ami tehát arra kényszerít, hogy alaposan figyeljünk és elmélyülten gondolkodjunk. No lám, ismét ott vagyunk, ahol a Fahrenheit 451 fok könyvégető emberei. Ők azt mondják, hogy a könyv káros, mert gondolkodtat. És sok olvasó ember él ma nálunk hasonló véleménynyel: a gondolkodást kívánó könyvek szerintük feleslegesek. Olyannyira, hogy ha az izgalmat, élményt és nevettetést más is megadja, például a film és a televízió, akkor a könyv akár el is maradhat, mert nem az irodalom a fontos, hanem a hatása, hogy jól érezzük magunkat. mség birtokol. Innen nézve a dolgot, egy könyv értékét is az adja meg, hogy mennyire tesz társadalmivá bennünket. Egy-egy mű rangját eszerint elsősorban az adja meg, hogy milyen súlyos a társadalmi mondanivalója. Ezt azonban csak az értheti meg, aki egyéni sorsán túl az emberiség problémái iránt is érdeklődik. Oscar Wilde-nak van egy felnőtteknek szóló meséje „az önfeláldozó jó barátról”. Állatmese ez, egy vízi patkány és a kenderike madár társalgása A patkány fennhéjázva oktatja szomszédait a barátság érzelmeiről, melynek szerinte az a lényege, hogy mások áldozzák fel magukat érette. A kenderike mesével válaszol, és ebben a gazdag molnár a végletekig kihasználja a szegény kis Hansot, mindenét elkérve a barátság nevében. Viszonzásul semmit sem ad, hogy Hans ne kerüljön a vagyon kísértésébe. Azzal érvel, hogy a mások helyett végzett munka szerzi az embernek a legnagyobb gyönyörűséget, az igazi barát ezért bőven ad alkalmat az ilyen önzetlen cselekedetekre. A molnár önzése végül elpusztítja Hansot, mégis ő érzi magát becsapottnak, s barátját tartja hálátlannak. A mesét hallgatva, a patkány a történet folytatása felől kérdezősködik. „Attól tartok — mondja a kenderike —, maga nem látja világosan a történet erkölcsi tanulságát.” A patkány fel van háborodva: „azt akarja mondani, hogy a történetnek tanulsága A könyvek tanulsága és mélyebb gondolatvilága iránti érdektelenség tehát végső soron együtt jár a társadalom iránti érdektelenséggel, sőt az előbbi szinte következménye az utóbbinak. S ha így van, akkor az olvasás semmiképp sem lehet haszontalan, de nem lehet alkalmi szórakoztató időtöltés sem. Sőt: társadalmi érdek, mert a társadalmi célokkal való azonosulás egyik nagy lehetősége, a széles körű társadalmi látásmód kialakításának gyakorló iskolája. Ezt a gondolatot sugallja Sallai István kitűnő cikke is a Kortárs augusztusi számában, amelyben azt írja, hogy könyvtárainknak nem „kölcsönkönyvtárként” kellene működniük, ahol az emberek pusztán szórakoztató időtöltés céljára kölcsönöznek olvasnivalót, hanem olyan intézményekként, amelyek széles körű tájékoztatást adnak korunk legfontosabb problémáiról, s amelyek biztosítják is az együtthaladást a fejlődéssel. A korszerű könyvtár tehát az önképzés műhelye, a szó szoros értelmében, ahol a tájékozódás és a megismerés párosul annak elsajátításával, hogy mit érdemes és mit nem elolvasni, s hogy az egymásnak nemegyszer ellentmondó álláspontok közt hogyan lehet kritikus informálódással jól eligazodni. Az információs értékű könyvtár ezért szükségszerűen válik az olvasás minőségi javulását segítő, „nevelő” intézménnyé. Erre főként azért lesz szükség, mert a tudományos-technikai fejlődéssel egyre nehezebb lesz az önképzés, s még a szépirodalom megértése is, hiszen a mondanivalót csak az „ VI. van ?” . Ha előre megmondja, bizony nem hallgatom végig.” Wilde meséje szemléletesen állítja elénk azt az olvasótípust, mely a történeteknek csak a cselekménye iránt érdeklődik, s érzéketlen marad azok tanulsága, mondanivalója iránt. A gondolkodásra való restségből talán ? Alighanem azért is, de ennek mélyebb oka is van, amit Wilde kitűnően megmutatott a vízi patkány esetében, aki a legszélsőségesebb önzést vallja, s éppen ezért nem képes azt sem megérteni, hogy annak tanulsága éppen róla szól, őt példázza, érti meg, akitől a művek formakészlete, jelrendszere sem idegen. S mert az irodalom formai megoldásai egyre bonyolultabbak, szinte törvényszerű, hogy a nehéz társadalmi kérdéseket hordozó művek is mind több ember számára válnak megközelíthetetlenné. Nem azért, mert az irodalom ,,elfajzott”, hanem azért, mert felkészültségünk egyre inkább elmarad az irodalom s általában a művészet megértésétől. Benedek Marcell már 1922-ben megírta könyvében: az olvasás művészet. Éppúgy művészet, mint az írói alkotás, csupán a megformálás adottsága hiányzik belőle. De az olvasás művészete sem jön létre magától. Tanulni kell, s gyakorolni kell, hogy mind többet értsünk olvasmányainkból, s meg tudjuk benne különböztetni a lényegeset a lényegtelentől, s fel tudjuk benne ismerni az összetartozó dolgokat, a szerkezeti egységeket és a mondanivalót hordozó formai elemeket. Aki erre nem képes, olvashat bármennyit, nem gyarapodik általa. Annak az olvasása sohasem lesz több, mint egyszerű időtöltés, mert nem tudja általa magát s a világot újraalkotni és alakítani. Nem válik benne elevenné a betűk világa, nem ébred új csodákra, nem ismer fel új összefüggéseket. Csak élményéhségét elégítheti ki pillanatnyilag, hogy röviddel rá el is felejtse azt, aminek lényegével sohasem találkozott. Nem könnyű az olvasás művészévé válni. De megéri a fáradtságot, mert soha el nem múló értékeket szerzünk általa. Maróti Andor Van-e mentség a könyvek számára ? Az olvasás társadalmi érdek Azt hiszem, félreértés lenne különösebb társadalmi és gondolati mélységeket kutatni a bolondos király, VII. Olivér mulatságos históriájában. Már csak azért, mert maga Szerb Antal is jótékony, feloldó-felejtő játéknak szánta Fanyar, kicsit groteszk látszat-valóság mesének — intellektuális, szellemes szikrázással. Maga az alaphelyzet is — jóízű, nemes mulatságot feltételez. Asturia szépreményű és művészetkedvelő királya megunja az uralkodást. Hogy megszabaduljon a tróntól, no és az „országos gondokétól, forradalmat szít — önmaga ellen. A „csíny” — némi nehézségek árán ugyan, de sikerül — s VII. Olivér immár Oszkárként nekivág a nagyvilágnak. A tengerparti kisvárosban újabb „szélhámosok” kezébe kerül — és ismét királyt kell „játszania”. Igaz, hogy csak „ál” VII. Olivért — de ezt elég ügyesen csinálja. Majd visszavedlik „igazivá” — s visszatér rútul elhagyott ősei trónjára Certrud Marcelle hercegnővel a karján. Érdekes lenne összehasonlítani — aprólékos részletességgel — a tévéfilmet Szerb Antal regé- OKTV nyével. De úgy gondolom, ez is felesleges — már, csak azért is, mert a regénynek is, meg a filmnek is mások a törvényei. Mindenesetre — s ez a lényeg — Palásthy György forgatókönyvíró és Rényi Tamás rendező filmje több volt, mint a megszokott és bevált „regényadaptáció". Mondhatnám azt is, nem afféle „képes illusztrációja” volt a regénynek — hanem egy kicsit „szellemi testvére”, még akkor is, ha olykor egy-egy jelenetet eladtak a jó „geg” kedvéért. „Színpadjukon” — akárcsak a regényben — a féktelen játék, a sziporkázás volt az úr. Pontos adagolással elegyítették a humort, a frivol szikrázást s az enyhén csipkelődő, ironikus, szatirikus hangvételt. A pergő, ritmusos játékban nagy szerepe volt Darvas Ivánnak. Nemcsak ténylegesen — hiszen ő játszotta a címszerepet — hanem képletesen is. Motorja, irányítója, kormányosa volt az egész előadásnak. Kitűnő színész. Önmaga köré sűríti mindazt ami emberi, ami tiszta — s azt is, ami humor, ami groteszk és fonák. Tempóérzéke (hogy mit meddig szabad elnyújtani, kijátszani) mérnökien pontos. Méltó partnere volt a játékban — Bárdy György. Fogalmazhatnék úgy is, hogy vaskosabb, féktelenebb humorával — kitűnő „ellentétpárja” volt a méla-ironikus, lágyan humoros VII. Olivérnek. Röpke kabinet-alakításokban remek izgalmat nyújtott Major Tamás, Garas Dezső, Körmendi János, Márkus László és Horváth Gyula. A film leggyengébb pontja: Ortrud Marcelle volt. Moór Mariann, sajnos nem tudta megoldani ezt a feladatot. Játékából teljesen hiányzott a szín, a humor. A hétvége másik bemutatója Turgenyev nevéhez fűződik. A múlt század nagy orosz írójáról igen találóan állapította meg Thomas Mann, hogy ő a tökéletes „szláv művészmelankólia’’. „Fluidumát a fájdalom valami Chopint mondénsága adja, az ember Párizst érzi, Baden-Badent, Bougivalt, a világot..Valóban. Turgenyev műveiben — amellett hogy szinte minden témáját az akkori Oroszország némaságából, fülledt csendjéből és feszültségéből merítette — ez a legátütőbb, ez a szorongató, furcsa melankólia. A mély, humanista szemlélet (talán sajnálat is!) ahogy, s amiképpen embertársait szemléli, vizsgálja — a nemesi kúriák csendjében, a kisvárosok távoli porosságában, s a zavaros, túlfűtött viszonylatokban. Ez a szemlélet járja, fűzi át a Vidéki asszonyság című színdarabját is. Gyengéden rajzolja meg Sztupengyev kishivatalnok tehetetlenségét, nagyravágyó, ámde halványuló szépségű feleségének küzdelmeit, s Ljubin gróf már-már tompult és kicsit ostoba művészet iránti rajongását, sznobizmusát. B. E. Nyirenburg — a moszkvai televízió munkatársa — rendezése, úgy érzem, egy kicsit harsányabbra sikerült. (Bár az volt a célja, hogy a múlt század közepén divatos színjátszás modorában mutassa be Turgenyev művét.) Mégis hiányoltuk azt a „levegőt” , amely annyira sajátja a nagy orosz művésznek. De még így is tartalmas, szép szórakozást nyújtott ez az előadás. Kiváltképp Horváth Gyula, Benkő Gyula, Vass Éva és Bálint András kimunkált, okos alakítása nyomán. Gautner Ilona 2 -szeptemberg NÉPSZAVA Üdvözlet Miskolcra Új laptársat köszöntünk, a nagy munkásváros politikai napilapját. Miskolcon hétfőtől kezdve új sajtóorgánumot adnak ki, 25 ezer példányban megjelent a Déli Hírlap. Az országban jelenleg egyetlen vidéki déli lap első száma nyolc oldalas, a hét többi napján hat oldalon jelenik meg. Bizonyos, hogy Miskolc iparosodása és városiasodása kitűnő alap az olvasóközönség új rétegeinek bekapcsolására, a szocialista építés eredményeinek népszerűsítésére, a közéleti kérdések minél szélesebb körű publikálására. Abban a reményben üdvözöljük a Déli Hírlapot, hogy jó társsal gyarapodott az újságok sok milliós olvasótáborát nap mint nap informáló magyar sajtó. A Madách Színházban hétfőn délelőtt tartották az évadnyitó társulati ülést Ruttkai Ottó igazgató üdvözölte a társulat tagjait, köztük az 1969— 70-es évadban a színházhoz szerződött Némethy Ferencet, Káldy Nórát, Horesnyi Lászlót, Bálint Andrást és Balázsovits Lajost. Ezután ismertette a színház idei műsortervét, amely számos újdonságot ígér a közönségnek. Bemutatják Szomory Dezső „Hermelin”, Schiller „Ármány és szerelem”, Karinthy Ferenc „Budapesti álmok”, Tennessee Williams „Tetovált rózsa”, Shaw „Sosem lehet tudni” című darabját. A Kamaraszínházban a Művészeti Hetek keretében tartják az évad első bemutatóját, „Hiába, Pest az Pest” címmel, amelynek műsorát Horváth Ferenc Évadnyitó társulati SS és a Madách Színházban és a Szegedi fon állítja össze és adja elő Közreműködik Antal Imre zongoraművész, ezt követően színre viszik Alekszej Tolsztoj „Rakéta", Németh László „Papucshős”, továbbá Mészöly Dezső és Fényes Szabolcs átdolgozásában az „Egy pohár víz”-ből készült musicalt. Az új évadban Illés Endre, Darvas József Dobozy Imre, Tabi László és Mándy Iván egy-egy művét mutatják majd be. A közönség elé kerül Beckett „Ó, azok a régi szép idők" és M. Achard „Játszik velem?” című műve. *A szegedi Nemzeti Színház hétfőn tartotta évadnyitó társulati ülését, amelyen Ledvai Ferenc igazgató ismertette a műsortervet. Az idényben öt zenés mű és hat prózai darab bemutatóját vették tervbe, emellett az európai hírű Pécsi Balettel szerződést kötöttek, s az együttes havonta két előadást tart Szegeden. A korábbi évektől élték A KISZ Központi Művészegyüttese felvételt hirdet tánckarába, központi és egyetemi kórusába, irodalmi csoportjába és úttörő csoportjaiba. Jelentkezhet minden budapesti fiatal szeptember 30-ig a VII. Rottenbiller utca 20. szám alatt. Mint a MÜM és a Könynyűipari Minisztérium szakmunkásképző intézeteiben a minisztériumhoz tartozó vállalatok munkaerő-utánpótlásának érdekében szeptember 15-ig meghosszabbították a szakmunkástanuló felvételeket. Iően az új évadban mindennap játszanak a színházban. Az évad szegedi befejezése után, május 1-től az egész társulat Csongrád megye városaiba: Hódmezővásárhelyre, Makóra, Szentesre és Csongrádra költözik, s rendszeresen ott tart előadásokat. (MTI) mű Színházban HORIZONT — Szombaton köszöntötték Dunaújvárosban az ifjú város legidősebb aszszonyát, a századik életévébe lépő Kökény Istvánnét, a helyi vöröskereszt, és tanács, valamint a nyomda képviselői. Az idős asszony fiatal lány korában Budapesten, a Franklin nyomdában dolgozott, s közreműködött egykoron Jókai Mór műveinek kinyomtatásában is. Személyesen is ismerte az írót, aki többször megfordult a nyomdában. A munkaügyi miniszter hétfőn, aláírta azt a határozatot, amely szer Zenélő Udvar (a Budavári Palota barokk udvarán): Vígopera-est. Haydn: Ember a Holdon (ott« fél 8 óraikor). * évadnyitó előadás a József Attila Színházban. Szombaton, szeptember 6-án. Színre kerül: Valami mindig közbejön, a József Attila Színház nagy sikerű zenés vígjátéka. Szereplők: Voith Ági, Ráday Imre, Bodrogi Gyula, Pálos Zsuzsa, Lóránci Kanna, Bakó Márta, Benkő Péter, Káló Flórián, Láng József, Horváth Gyula, Sugár László. Jegyek válthatók a színház pénztáránál, a József Attila Színház szervezési Irodáiban .xxn„ Ditrói Mór u. 3, a Tanács mozi mellett és XOl, Visegrádi u. 3), valamint a Színházak Központi Jegyire-A Kis Színpad új évadját az Urak és elvtársak c. politikai kabaréműsorral kezdi szeptembervén, péntek este fél 8 órakor. Ezt követőleg — a 300. előadáshoz közeledő műsor — színre kerül minden este fél 3 órakor, vasárnap du. fél 4 órakor is. A jegyárusítást a színház pénztára megkezdte. KOSSUTH RADIO 4.36: H. Időj. 4.33: Zenés műsor, is H. Időj. 6.30: Reggeli krónika. 6.44: Falurádió. G. H. Időj. 6.15: Rádióreklám.30: H. Időj. 6.40: Rádióreklám. 6.46: Műsor, ft Reggeli kr. n. utána. Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. *: H. Időj. Műsorok. 8.30: Gyermekrádió. 8.66: Franck: dmoll szimfónia (vez. Furtwingler). 3.36: Népi zene. 10: H. Időj. 10.06: Az én könyvtáram. Beszélgetés Sinkovits Imrével. 9.35: Fúvósindulók 10.47: Bizet: Dzsamila. Egy* felv. opera. 18: Déli krónika. 11.30: Ki nyer mai 13.30: Melódiakoktél. 13.45: Törvénykönyv. 14: Mai dalok. 14.03: Könnyűzene. 14.22: A visszhang titka. Rádiójáték gyermekeknek. IS: H. Idős. 16.10: Vallomás a népdalról. V. 16.23: Kinek a szármájára? 15.44: Operettdalok. 14: Világgazd. hírek. 16.05: Magyar zeneszerzők műveiből. 10.31: Mesterek, mesterművek. Iványi-Grümwald Béla. 16.62: A „Fáklyavivők” dalaiból. 16.50: Műsor. 17. H. Idős. 17.05: A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén. A műsor keretében elhangzik: Hanoi második újjáépítése. Hajdú János műsora. 17.30: Britten-dalok. 17.43: Válogassunk! Előzetes a Budapesti Őszi Vásárról. 17.53: Könnyűzenei híradó. 10.23: Erich Leinsdorf három Mozartszimfóniát vezényel, km. a Londoni Filharmonikus zenekar. 18.50: Műsor. 13: Esti kr. 13 36: Szabó család. 10.15: Burján Károly énekel. 30.15: Nrpdaávé. 20.35: Hírét. X. Műsorok Dupla vagy semmi... 22: H. Idős. Sport. 22.20: A csárdáskirálynő. Operettrészletek. 22.58: A saduzi ügynök. A. Szypulski rádiódrámája. 241 H. Időj. é.10: Operaáriák. PETŐFI RADIO 6.30: Társa. 6.30—8.05: Azonos a Kossuth adóval. 8.6: Bruschino úr: Részletek Rossini operájából. 8.46: Kalpol. figyelő. 3: Részletek Offenbach operettjeiből. 3.33: Régi naptők nyomában. I. lé: A zene hullámhosszán. Közd. 11: Hírek. 11.46: A bilincsbevert növényvilág. in: Hasznos társbérletek. 12: Cigánydalok. 12.25: Bratans: h-moll klarinétötös. 13: Hírek. Idő. 13.05: A Moszkvai Kamarazenekar felvételeiből, vez. R. Barst . 13.43: Időjárás, vízállás. 14: Táncz koktél. 14.46: H. Körzeti időjárás. 14.60: Találkozás a stúdióban. Kezd. kb. 13.30: R. 16.30: R. 16.33: Új könyvek. 16.36: Csúcsforgalom. Közl. 17.30: Hírek. 18: H. Idős. il.10: Maróti Lajos: Görgő. 18.35: Rómeó és Júlia. Részletek Prokofjev balettjéből. 13.30: Pályaválasztás. 13.44: 100 este — 100 népdal. 10.63: Esti mese. 10: Esti kr. R. 00.23: Debussy-művek. 20.57: Harangoznak. Szabó Pál regénye rádióra. 22.10: Kamarazene. 23: Hírek. Időj. 23.10: Nóták. 22.46: Kórusok magyar költők verseire. 241 H. Időj. URH It: H. Időj. 16.10: Hanglemezparádé. 10: Bartóki A fából faragott királyfi — táncjáték. 19.42: Láttuk, hallottuk. 20.02: Kamarazene. 20.26: H. 20.23: Dzsessz. 20.53: Macbeth. Részletek Verdi operájából. 21.39: Életem, emlékeim. Somló István emlékezése. 23: R. Idős. TELEVÍZIÓ 8.05: Orosz nyelv, áH. t*k. 6. 13.F: Orosz nyelv torn. 17.50: Hírek. is.06: Készítsünk együtt filmet! 7. Sajtóbemutató. 13.05: Esti mese. 13.15 : BK1 muzsika. 13.35: Duna-kanyar. Magyar rövidfilm. 20: Tv-híradó. 3.20: Hinni egy napja. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén. 20.40: Vetrock. Beat-musical. Az Irodalmi Színpad előadás... fal▼ételről (14 éven felülieknek !). 21.45: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 19 és 21.33: Tv-híradó. 20.46: Sorosat a sorozatról (NSZK-film). 21.00: Autósok, motorosok. Hazaérkezett az operarház balettegyüttese A Magyar Állami Operaház balettegyüttese hétfőn hazaérkezett Libanonból. A 220 tagú társulat Lukács Miklós igazgató vezetésével vett részt a baalbeki fesztiválon. Az ókori templom- és épületmaradványok között felállított színpadon a magyar táncművészek három alkalommal adták elő Hacsaturján Spartakusz című balettjét. Seregi László koreográfiájával a Spartakusz ezúttal vendégszerepelt először külföldön. A fesztivál ünnepi közönsége az előadásokon hosszan tartó tapssal jutalmazta a produkciót, amelynek főbb szerepeiben: Kun Zsuzsát, Orosz Adélt, Menyhárt Jacqueline-t és Kékessy Máriát, valamint Róna Viktort Havas Ferencet Dózsa Imrét és Sipeki Leventét láthatta. A vendégjáték során a Magyar Állami Operaház zenekarát Pál Tamás, illetve Fráter Gedeon vezényelte. ■. A BUDAPESTI ŐSZI VÁSÁR 21. SZ. PAVILONJÁBAN ÁRUSÍT A FŐVÁROSI CIPŐBOLT Szeptember 5-15-ig a Budapesti őszi Vásár területén néhány gyár legújabb és legszebb termékeit árusítja a Fővárosi Cipőből a Kiskereskedelmi Vállalat Megvásárolhatók majd a DUNA CIPŐGYÁR új és exporttermékei, pl. a kiváló áruk fórumán díjat nyert DEISMA talpú gyermekcipők, újszerű női csizmák stb. A 21-es pavilonban a MINŐSÉGI CIPŐGYÁR kis szériában gyártott női divatcipőtermékei Az ALFÖLDI CIPŐGYÁR exportmodelljei is bizonyára vonzzák majd a szép cipőt kedvelőket