Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám)

1969-09-16 / 215. szám

Fu­­run­k­­i világban Huszonkét magyar nyelvtanár külföldön Nemrégiben érdekes konferenciát rendezett a Művelődésügyi Miniszté­rium és a Kulturális Kap­csolatok Intézete. A kül­földön dolgozó tanárokat hívták össze, azokat, akik idegen nyelvterületen a magyar nyelvet tanítják. A meghívottak dr. Pá­­linszky Károly művelő­désügyi miniszterhelyet­tes bevezető szavai nyo­mán „a magyar művelő­désügy nagykövetei” nevet kapták, és a megbeszé­lés tulajdonképpeni té­mája az volt, mit jelent ez a megtisztelő titulus, hogy lehet és kell ennek megfelelni, hogyan kell idegen országban a ma­gyart mint idegen nyel­vet tanítani, s közben a magyar kultúrát terjesz­teni. Finnországtól Kubáig Sokan mondják, hogy a magyar a világ egyik legnehezebb nyelve. Iro­dalmunk, kultúránk kül- ■ földi megismerésének és elismerésének mindeddig a magyar nyelv „megta­­nulhatatlansága” volt egyik nagy akadálya. Már eleve kevesen érdeklőd­tek irodalmunk iránt, ke­vés volt a műfordító, aki irodalmunkat saját nyel­vére tudta volna áttenni. Ha akadt ilyen, az sem mind volt elég színvona­las, sőt még az is elő­fordult, hogy bár rokon­szenvezett kultúránkkal, de a legelemibb nyelvi ismeretekkel sem rendel­kezett. Ezért is mostoha volt a magyar irodalom helyzete a világban, s mind eleddig nem is volt elég szervezett próbálko­zás ennek az állapotnak a megváltoztatására. Most tíz országból hu­szonkét lektor gyűlt ösz­­sze. Munkájuk nyomán évente mintegy százöt­ven—kétszáz új hallgató ismerkedik a magyar nyelvvel. Természetesen ezeknek nem mindegyike akarja a beszédkészség sokáig fejleszteni nyelv­tudását, de ilyenek is akadnak. A többség ro­­konszenvből vagy kíván­csiságból — mert a szü­lei magyar származásúak például —, néhányan hob­­byból ismerkednek a ma­gyar nyelvvel. Nem kevés azoknak a száma, akik mint összehasonlító nyel­vészek, finnugor tanulmá­nyaik keretében tanulják a magyart. Műfordító kör Lényegében mindegy, hogy ki miért foglalko­zik nyelvünkkel — ha már elkezdte, egy-egy magyar nyelvi stúdium hatása feltétlenül túlter­jed az egyszerű nyelv­­tanuláson — s mint Vályi Gábor, a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézeté­nek főosztályvezetője a konferencia bevezető elő­adásában elmondta, hatá­sában messze túlterjedhet az adott tanulócsoporton. Ezt bizonyította a vita is. A külföldön tanító ma­gyar lektorok felszólalá­sai. Hogy csak egy példá­val bizonyítsunk: a fran­ciaországi Lille-ben mű­ködő lektor munkája nyomán öttagú műfordító­kör jött létre. Tagjai fok­ról fokra ismerkedtek meg a nyelv, a fordítás, majd­ a műfordítás rej­telmeivel. S ha nem is lesz mindegyikőjükből rangos műfordító — any­­nyi azonban már biztos, hogy ezek az emberek tanulmányaik révén Ma­gyarország, a magyar kul­túra híveivé, barátaivá váltak. Életünk, kultúránk elő­retolt bástyái, a szocia­lista társadalom építésé­nek, elért eredményeink propagátorai ezek a kül­földi magyar lektorátu­sok, ahol nemcsak a hall­gatók, de a tanárok is vizsgáznak — sőt, ők ál­landóan — emberségből, honismeretből, korszerű gondolkodásmódból és nyelvoktatási módszereink fejlettségéből, hatékony­ságából. Egyszóval a szű­­kebb Szakmából és mind­abból, amit általában kulturális kapcsolatok­nak nevezünk. Könyvek, lemezek, filmek kellenek Természetesen egy ilyen konferencián nem­csak az ő munkájuk ke­rül terítékre, hiszen ha elsősorban rajtuk múlik is tevékenységük haté­konysága, sok múlik azo­kon az itthoni szerveken is, amelyeknek feladatuk munkájuk feltételeinek biztosítása. Ebben a vonatkozásban is fontos volt ez a meg­beszélés. Számos figye­lemre méltó javaslat hangzott el. A tanárok elsősorban jobb tanköny­veket és több idegen nyelvű, az egyes orszá­gok közönségéhez jobban igazodó propagandaanya­got — így jó propaganda­filmeket, hangszalagokat, hanglemezeket kértek. Jogos és fontos kérdés: sok minden múlik azon, hogy hazánkról milyen színvonalú propaganda­­anyag áll rendelkezésre. Jobban tudják végezni igényes munkájukat, ha kultúránkat méltóképpen reprezentáló, gazdag tá­jékoztató és oktatási anyagot kaphatnak. Új nyelvoktatási módszer A megbeszélés tanúsá­ga szerint lektoraink szívügye, hogy munkáju­kat magasabb színvonal­ra emeljék. Javaslatokat tettek új, korszerű tan­könyvekre, nyelv- és iro­dalomtörténeti jegyzetre, jobb szöveggyűjteményre. S mindent elkövetnek a nyelvoktatás módszerei­nek jobbítására. Itthon is vannak új törekvések. Ilyen például dr. Hegyi Endre docens úttörő kí­sérlete az úgynevezett vonuzat központú nyelv­­oktatási módszer kidol­gozására, melyet a kon­ferencián ismertetett és a gyakorlatban is bemu­tatott könyve, a „Ho­gyan tanítsuk idegen nyelvként a magyart?” alapján számos helyen tanítják ma már a világ­ban és itthon is a ma­gyar nyelvet. Huszonkét tanár gyűlt össze. Egyelőre csak tíz országból. . Az­: igény azonban — főleg az egyetemeken fejlődő, ala­kuló finnugor tanszékek miatt — egyre nő Ma­gyarországról való, ma­gyar anyanyelvű vendég­tanárok iránt. Munkájuk felbecsülhetetlen. Nagy részt vállalnak a magyar kultúra külföldi megis­mertetéséből. Munkájuk nyomán barátai támad­nak hazánknak és nyel­­vünknek. Joggal illeti meg őket a „magyar mű­velődésügy követei és nagykövetei” cím. Orbán Vera Párbeszédek a művészetről Hétfőn kezdődött meg Budapesten, huszonhat ország művészettörténeti szaktekintélyeinek ta­nácskozássorozata, a XXII. nemzetközi mű­vészettörténeti kongresz­­szus. Ritkán volt a ma­gyar művészeti életnek olyan jelentős hete, mint ez a néhány nap, amelyen a szépség és esztétikum birodalmának e hivatott „idegenvezetői” a tudo­mányág jelenlegi helyze­téről, tapasztalataikról, kutatási eredményeikről folytatnak párbeszédet. És talán még nem is volt olyan korszak, amelyben ennyire szükség lett volna az értő „idegenvezetésre” a művészetek olykor szin­te áttekinthetetlen labi­rintusában, mint éppen ma, a gyorsuló idő korsza­kában, a XX. században. A budapesti kongresszus ebből a szempontból is nemzetközi jelentőségű, hiszen itt kerül sor először „de facto” a XX. század művészetének mint művészettörténeti korszak­nak az elismerésére. Ed­dig ugyanis e nagy tekin­télyű tudományos szerve­zet tanácskozásainak té­mái között sohasem szere­pelt a kortársi művészet, ezt csupán a műkritika vizsgálódásai tárgyának tartották. Keményre jogosíthat most ez a tény olyan vonatko­zásban is, hogy a művé­szettörténet tudományos módszereivel folytatott ku­tatások segítségével min­den bizonnyal tisztább, világosabb képet kapha­tunk századunk sokarcú művészetéről­ is. Nekünk, magyaroknak, külön is jelentős, hogy Budapesten rendezik meg ezt a nemzetközi tanács­kozást. Először is, mert ez a marxista alapokon álló magyar művészettörténeti kutatómunka elismerését jelzi, egyben megbecsülé­se ez a magyar képzőmű­vészetnek is. Egyszer már, 1896-ban, rendeztek hasonló tanács­kozást Budapesten, de az UNESCO Művészettörté­neti Szakosztálya, a CIHA (Comitée Internacional d’Histoire de l’Art) most tartja először szocialista országban kongresszusát, és ez Kelet és Nyugat tu­dósainak párbeszédében is új korszak kezdetét je­lentheti. Önmagában is nagyon jelentős tehát, hogy most Budapest ad­­ otthont e nemzetközi tanácskozás­nak, de talán hatásában, következményeiben se lesz kevésbé fontos. Új len­dületet adhat a magyar művészettörténeti kuta­tásnak is, hiszen már most is eddig soha nem tapasztalt szellemi erőki­fejtésnek lehetünk tanúi e tudományágban, hiszen a kongresszus olyan nem­zetközi fórum, amilyen egy nemzet kutatói szá­mára csak ritkán adódik, és elmondhatjuk azt is, művészettörténészeink he­lyesen élnek a vendéglá­tók jogával és kötelessé­gével, a világ elé tárják a nemzetközi érdeklődésre is számot tartó kutatási eredményeiket. A tanács­kozás kétszáz előadása kö­zül negyven magyar refe­rátum. És olyan vonatkozásban is élünk lehetőségeinkkel, hogy nemcsak a felhalmo­zódó ismeretanyagunkat, de művészeti kincseinket is a világ elé tárjuk. A­ magyar közönség számára is most tudatosodhat iga­zán, hogy milyen gazda­gok vagyunk ezekben a kincsekben. Múzeumaink olyan remekműveket őriz­nek gyűjteményeikben, amelyekhez hasonlókért mi magunk is szívesen vándorolunk el Párizs, Róma vagy Leningrád mú­zeumaiba. Sokan közü­lünk talán jobban is is­merik az említett múzeu­mok gyűjteményeit, mint például a Szépművészeti Múzeum vagy a Nemzeti Galéria remekművei. Most jogos büszkeséggel tölthet el bennünket az is, hogy a hozzánk érkező vendégeket részben ugyan­az a szépség utáni vágy hozza fővárosunkba, mely minket a külföldi múzeu­mok kiállítótermeibe vonz. Így hát a hétfőn kezdő­dött kongresszus talán egyben újabb külföldi és mindenekelőtt hazai híve­ket is toboroz majd a ma­gyar képzőművészetnek. Kívánunk ezúttal is min­den részvevőjének ered­ményes, jó munkát. Rideg Gábor lofil), szeptember 11i Lenin-szobor több városban Alkotások 30 millióért Ebben az évben mint­egy hétszáz képző- és iparművészeti alkotás születését és elhelyezését segíti elő, finanszírozza a Képző- és Iparművészeti Lektorátus. Több mint 20 millió forintot saját kul­turális beruházási alapjá­ból, s mintegy 10 millió forintot különböző intéz­mények, vállalatok, szö­vetkezetek és társadalmi szervek megbízásából fizet ki az alkotóknak. A jut­tatásokból az ipar- és képzőművészet valameny­­nyi műfaja részesedik, bár az idén főként új köztéri szobrok készíté­sére, épületek külsejének, belső tereinek művészi díszítésére kaptak nagy számban megbízást a művészek. A Lenin centenáriumra az ország több városa akar szobrot állítani a munkásmozgalom halha­tatlan alakjának, Eger Makfisz Agamemnont, Dunaújváros Kiss Istvánt, Pécs Mikus Sándort bízta meg Lenin szobormásá­nak elkészítésével. Az or­szág felszabadulásának 25. évfordulója alkalmá­ból szintén számos köz­téri alkotás készül. (MTI NÉPSZAVA KI­Z­U­IMT Hétfőn ismét megnyi­totta kapuit a székesfe­hérvári Vörösmarty Szín­ház. Az évadnyitó elő­adást a Thália Színház tartotta. Hemingway „Akiért a harang szól'’ cí­mű regényének színpadi változatát mutatták be. / * Pierre Emmanuel fran­cia írót választották a Pen Club elnökévé, Ar­thur Miller megüresedett helyére." Operaház: Undine (1. béri. 1. ea. 7). — Erkel Színház: Fidelio (1. béri. 1. ea. 7). — Vígszínház: Alku (7). — Pesti Színház: Csók (7). — Ma­dách Színház: Black Comedy (7). — Madách Kamara Szín­ház : A bolond lány (7). — József Attila Színház: Két úr szolgája (7). — Állami Báb­színház: Foltos és Fülenagy (de. 10) : A fából faragott ki­rályfi. Petruska (du. 3). —­­Irodalmi Színpad: Mizantróp 68. Két Júlia (fél 8). — Kis Színpad: Urak és elvtársak (fél 3). KOSSUTH RADIO 4.39: Hírek. Időj. 4.33: Ze­nés műsor. Közb. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.14: Falurádió. 6. H. Időj. 6.15: Rádióreklám. 6.30: H. Időj. 6.40: Rádióreklám. 6.45: Mű­sorok. 7: Reggeli krónika II. Körzeti időj. 7.30: Új köny­vek. 8: H. Időj. 8.05: Műso­rok. 8.20: Zenekari muzsika. 9: Harsan a kürtszó!­0.35: Magyar nóták. 10: H. Időj. 30.05: Schweitzer Pál és Ba­logh László tanulmányai. 10.25: Liszt-zongoraművek. 11: Iskolarádió. 11.35: Bizet: Carmen-szvit. 12: Déli kr. 12.20: Ki nyer ma? 1100: Me­lódiakoktél. 13.45: A Rádió jogi műsora. 14: Kóruspó­dium. 14.10: Emlékezés Latin­­ka Sándorra. 14.52: Lendvay Andor operettekből énekel. 15: H. Idős. 15.11: Chausson: Poéme — Káté L. hegedül, zongorán km. Almássy L. 35.27: Andre Malraux: A re­mény — regényrészlet. 15.51: Fúvószene — Farkas Antal műveiből. 16: A világgazda­ság hírei. 16.05: Az élő nép­dal. 16.15: My fair Lady. Részi. Loéwe zenés játéká­ból. 16.38: A fecskék fészket raknak. Móricz Zs. regényé­ből. I. r. 17: H. Idős. 17.03: Egyiptom az ÁSZU-kon­gr. tükrében. 17.20: Szirmay Már­ta és Réti József énekel. 17.50: Az árak, a bérek és a termelékenység. 18.20: Köny­­nyűzenei híradó. 18.50: Közv.­­az Atlétikai EB-ról,­ Athén­ból. 19: Esti kr. 19.25: A Sza­bó család. 19.53: Népdalcso­­kor. 20.20: Közv. „ Athénből. 20..Jó, Kozmosz, Tudományos Műsorok Magazin. 21: Hírek. 21.03: Dzsessz-lemezparádé. 22: II. Idős. 22.15: Sporthírek. 22.20: Georg Kusenkampff hegedül. 22.25: Beill­es­zkedés a társa­dalomba. Dr. Kun Miklós fő­orvossal beszélget Kardos István. 23.13: Könnyűzene 24: H. Idős. 0.10: Bach-Se­­govia: Chaconne (Szendrey- Karper László gitár). PETŐFI RADIO 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azo­nos a Kossuth adóval. 8.05: Közben volt egy háború, n. r. 8.58: Hanglemez. M. K. 9: Hatvani diákjai. Daljáték­­részzletek. 9.30: Nőkről nők­nek. 10: A zene hullámhosz­­szán. Közben: 11: H. 11.45: Természetvédelem Észak-Eu­­rópában. Dr. Anghi Csaba előadása. 12: Népi zene. 12.36: Ilidde Zadek és F­berhard Wächter énekel. 13: H. 13.05: Mozart: Esz-dúr divertimen­to. 13.45: Idős- és vízállás­­. 14: Tánczenei koktél. 14.45: H. Körz. időj. 14.30: Találko­zás a stúdióban... Közben. 15.30: H. 16.30: H. 16.33: Csúcsforgalom. Közben. 17.30: H. 18: H. Időj. 18.10: Hang­képek, tudósítások a n. Örs­.­ Ifjúmunkás Parlamentről. 18.35: Hegedümuzsika. 18.59: Pityeri harckocsizó kaland­jai... n. r. 19.30: 100 este — 100 népdal. 19.40: Külföldi kulturális híradó. 19.54: Esti mese. 20: Esti kr. n. 20.25: Új könyvek. 20.28: Barokk muzsika. 21.05: Közv. a Lau­sanne—Rába ETO EVK lab­darúgó-mérkőzésről. 21.15: Epizódok Szaltikov—Scsedrin Kiskirályok és királynék c. ■ regényéből. 21.45: Hgl.-gyűj­tők húsz perce. 22.03: Közv Lausanne-ból. 22.15: Nóták. 22.35: Mai arcképcsarnok. Ír­­ta: Hárs László. 23: H. Időj. 23.15: Rettegett Iván. Részi. Bizet operájából. 24: H. időj. ÖBB 18: ff. Hfőj. 18.tót Hgl-pá­rádé. 15: Gluck: Iphigeflia Tátunkban. Negyfelv. opera. Közben. 20.14: Színház-, film- és képzőművészet-kritika. 21.32: Dzsessz. 21.50: Ormándy Jenő Csajkovszkij-műveket vezényel. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 8.06:­­Orosz nyelv, ált. isk. 4. 9: Környezetismeret, ált. isk. 3. 9.55: Történelem, ált ism. 5. 13.10: Orosz nyelv (isim). 14: Környezetismeret (ism.). 14.55: Történelem (ism.) 17.53: Hírek. 18: Tele­sport. Atlétikai Európa-bajn. közv. Athénből. 18.30: Rek­lámműsor. 18.35: Kinek van igaza Jásdon? Riportfilm. 19: Esti mese. 19.10: Legkedve­sebb kísérleteim, öveges pro­fesszor műsora. 19.30: Radar. Ifj. érdekvéd. műsor. 20: Tv­­híradó. 20.15: Telesport. Atlé­tikai Európa-bajn. közv.-­ Athénből. 20.35: Gounod, Faust. Opera három felvo­násban. Kb. 22.20: Tv-híradó , 2. kiadás. POZSONYI TV 15.20: A Szovjetunió turis­tavonalain. 16.30: Közv. az atlétikai EB-ról. 19 és 22.15: Tv-híradó. 19.45: Dalok. 19.53: Közv. az atlétikai EB-ról. 21? Sorozat a sorozatról (francia bűnügyi filmvígjáték). A televízió műsor szer­kesztőit általában vagy indulatosan emlegetik, vagy sehogy. Az elmúlt hét műsorának kellemes arányaiért feltétlenül el­ismerő figyelmet érde­melnek. A színházi köz­vetítés, a tv-játék, a fil­mek, a tájékoztató, isme­retterjesztő és zenei mű­sorok mellett a vidámság színei is helyet kaptak a tv palettáján. Más kérdés, hogy a jól szerkesztett heti műsoron belül nem­csak a témák és műfajok változtak, hanem a szín­vonal is ingadozott. Érdekes vállalkozás volt képernyőre vinni Leonyid Andrejev: A kormányzó című kisregényét, ezt a széles mederben höm­pölygő, történelmi hátterű lélektani drámát. Dömöl­­ky János — a tv-változat író-rendezője — nem mindenütt tudta „televí­zióra hangszerelni” az egyébként nemes veretű irodalmi anyagot. Talán túlságosan is ragaszkodott az eredeti mű lassú sod­rású cselekményvezetésé­hez, a képernyőn kissé nehézkesen ható dialógu­saihoz. A nyomasztó lég­kör, a kormányzó belső vívódása, a felszín alatt forrongó erők érzékelte­tése a képek nyelvén is jól sikerült — az elbe­szélőre aligha volt szük­ség. A címszereplő Paper Antal kiváló alakítást nyújtott, színészi egysze­rűségével korszerűbb drá­mahőssé formálta a kor­mányzó vívódó, végzetét váró, abba vezeklően be­letörődött figuráját. Dégi István Dosztojevszkij­­hősre emlékeztetett. Ta­­mássy Z­denkó kifejező zenéje nagyon tetszett Igazi televíziós élmény­ként hatott Illyés Gyula kegyencének közvetítése a Madách Színházból. A darab nagyszerűen érvé­nyesült a képernyőn, a jól irányított kamera kö­zelképei, „kiemelései” ré­véig még valami többletet is kaptunk a különben igen jó színházi előadás­hoz képest A Körkép pénteki adá­sa a holnap embereszmé­nyével, a népművelés fon­tos kérdéseivel foglalko­zott magas színvonalon, ám kissé hosszasan, „ki­merítően” a késő esti idő­ponthoz képest. Jó dolog, hogy a televízió kerek­asztal műsoraiban végre nemcsak „beszélő fejeket" láthatunk — ez képtelen­ség a képernyőn —, ha­nem bőséges filmilluszt­­rációt is. Most már csak a vita és a filmanyag tel­jesebb összhangjára kell jobban ügyelni. A Lakáshelyzet című, ötrészesre tervezett ri­portműsor első adása még csak érintette, felvázolta a szerteágazó probléma társadalmi, gazdasági és egyéni vonatkozásait. A sorozat nyilván nem old­hatja meg a lakáskérdést, de felhívhatja a figyelmet sok visszás jelenségre, még kiaknázatlan ötletre, lehetőségre. S — bármi­lyen izgalmas a téma ön­magában — itt is sok ér­dekes filmrészlettel, kép­pel, rajzzal, makettel kell majd a vitákat, beszélge­téseket kísérni. A hét filmműsora jobb volt a „tv-mozi” sokheti átlagánál. Dr. Sorge hite­les dokumentumokra épült története izgalma­san elevenedett *m­eg Yre* Ciampi filmjében. Jó szó­rakozást nyújtott a Nagy kavarodás című olasz film is, különösen Vitto­rio passman élvezetes ala­kítása. A televízió KISZ filmstúdiójának főiskolás fiataljaitól még nem vár­hatunk kiérlelt alkotáso­kat: Szembesítés című kis­játékfilmjük, hibái ellené­re, rokonszenves szárny­­próbálgatás. A délceg Ro­­naldo Rinaldini olyan győzhetetlen, hogy nem is érdemes izgulni miatta. Amiatt sem, hogy kaland­jainak sorozata hamaro­san véget ér. Vajk Vera Szobrot állítanak Radnóti Miklósnak Mohácson Mohács szobrot állít a tragikus sorsú költőnek, Radnóti Miklósnak, aki a kori halálmenet tagja­ként a városon haladt ke­resztül 1944 őszén, és Mo­hácson született meg, ok­tóber 24-én, a megrendítő 3-as számú razglednica. A honismereti kör kutatá­sa nyomán határozta el a városi tanács, hogy szobrot állíttat a költőnek. A szob­rot Varga Imre budapesti szobrászművész formálja meg. Olyannak ábrázolja a költőt, amilyen Mohá­cson lehetett a negyedszá­zad előtti őszön: fáradt, meggyötört embernek. Az életnagyságú szobrot az ifjúsági parkban helyezik el. (MTI) 2500 év pénzei a Nemzeti Múzeumban Értékes aranymedaillon Dukátok és tallérok A Tanácsköztársaság pénzverete A második világháború utáni első éremtani kiál­lítást nyitják­­ meg szep­tember 21-én a budapesti művészeti hetek alkalmá­ból a Nemzeti Múzeum­ban. Bemutatják az érem­tár csaknem negyedmillió darabos gyűjteményének legszebb példányait, két és fél évezred pénzeit, emlékérméit. Felsorakoz­tatják a görög pénzeket és gazdag anyagot mutat­nak be a római pénzve­rés történetiből Rendkívül értékes rit­kaság Maximilianus Her­­culius aranymedaillonja, ugyancsak az unikumok közé tartozik Regalianus császárnak és feleségének, Dryantillának vezete. A bemutatásra kerülő ró­mai kori aranyrudak nemcsak nagy értékű kin­csei a korszak numizma­tikájának, hanem egyút­tal fontos történeti for­rásai is. A Kárpát-meden­ce a kelta pénzverés egyik leggazdagabb lelőterülete. Ennek megfelelően a ki­állításon számos korabeli érme látható a különböző törzsek igen változatos veretőivel. Ismét köz­szemlére teszik a bizánci pénzverés bemutatásánál a gyűjtemény páratlan le­leteit: a szikáncsi arany­pénzeket. A közép- és újkor pénz­verésének ismertetésével párhuzamosan bemutat­ják a magyar és európai pénzeket is. II. Ulászló tallérformájú arany és ezüst pénzei, valamint a többszörös súlyban kivert dukálok és tallérok kép­viselik többek között a magyar pénzverést. Fon­tos újkortörténeti emlék az 1919-es Tanácsköztár­saság pénzverete. A kiál­lításon külön helyet kap­nak Erdély pénzei, köz­tük Apafi Mihály 100 du­­kátosa. (m.) DOMINÁL A DIVATBAN A gyapjúszövet ŐSZI—TÉLI GYAPJÚSZÖVET-BEMUTATÓ a­­ SZIVÁRVÁNY MÉTERÁRUBOLTOKBAN V., Petőfi Sándor utca 10„ 13. és 20. sz„ V„ Martinelli tér 4. sz., VII., Lenin körút 20. és 34. sz. alatt • • Vásároljon Ön is őszre—*telre 3 textilnagykereskedelmi V. gazdag árukínálatából méterem boltokban

Next