Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám)

1969-09-12 / 212. szám

FILM, SZÍNHÁZ, MUZSIKA Hárman a budapesti művészeti hetek magyar művészei közül Szeptember 20-án meg­kezdődnek a budapesti művészeti hetek esemé­nyei a művészet vala­mennyi ágában. A film, a színház és a muzsika egy egy jeles reprezentánsá­val beszélgettünk mintegy az alkalom köszöntése­ként. MÁRIÁSSY FÉLIX Ismert filmrendezőnket az otthonában találtam meg — és ez már némi­leg mutatja, hogy a tűnő­félben levő nyárról nem sokat mondhat (déltájt még sosem találtam ott­hon). — Sajnos, a nyáron csakugyan beteg voltam. Erről talán elég ennyi. Új filmem, az Imposzto­­rok október 9-én kerül a fővárosi mozikba, örü­lök, hogy így köze lett a budapesti művészeti he­tekhez. — Olyasmit mondjon róla, ami „nem tartozik a közönségre” (azaz tehát mégiscsak rá tartozik). — Jó. Az első olyan film rendezői működé­semben, amely konkrét történelmi dokumentum­hoz fűződik. Nevezetesen a különítményes Prónay ostobaságával és a maga módján őszinteségével hideglelést keltő naplójá­hoz. A legnagyobb gondot a stílus megtalálása okoz­ta nekem. — A játékstílus, vagy a miliő meglelése? — Mind a kettő más­ként. Az utóbbi elé kép­telen nehézségek tornyo­sultak — no de most nem tartok panasznapot. Vé­gül is alig-alig építettünk díszleteket, kín­keservvel megkerestük, és remélem meg is találtuk a vi­szonylag leghűbb környe­zeteket. Gödöllőt átvit­tük a Margitszigetre, Sopront Esztergomba, a királyi palotát, a Szabó Ervin Könyvtár központ­jába. Ellenben a repülő­gép, amellyel Károly ki­rály a filmben megérke­zik — bármilyen valószí­nűtlennek tűnjék is a do­log — abszolút eredeti. Ezt úgy kell érteni, hogy őfelsége csakugyan pon­tosan ezzel a géppel ér­kezett annak idején. A gép a Közlekedési Mú­zeumban megtekinthető . Új film készül-e? Kérdés, mit értünk „készül” alatt. Mert hogy a művészi alkotás nem csak akkor készül, amikor készítik. Ilyen értelem­ben igen. Elfogadott no­vellám van. Azokat a fia­talokat szeretném belül­ről őszintén „lefényképez­ni", akiknek a felszaba­dulás már csak történel­mi fogalom, semmiféle tényleges élményük a mi közvetlen múltunkhoz már nem fűződik. Izgal­masnak érzem a témát. Mellesleg életem első szí­nes filmje lesz. Remélem, tavasszal már nem lesz akadálya, hogy elkezdjem, szóval a mániám. Körül­belül ezer művet, túl­nyomó többségben verset tudok. Mintegy tizenhat, műsorszámaiban egymás­ra épülő estet tudnék ösz­­szeállítani, és még újab­bak kialakításán töpren­gek. Kinek? Nyilván, aki kíváncsi rá. — Azt hiszem, sokan kíváncsiak. A budapesti művészeti hetek műsorá­ban örömmel látom est­jét a Madách Kamara­­színházban, „Hiába, Pest, az Pest” címen. — Ennek magam is na­gyon örülök, mondhatom. Igazgatómnak régi vágya volt egy irodalmi est összehozása Pestről, és ez találkozott az én vá­gyaimmal. Ez a Petőfiből idézett cím már régen ott volt a noteszomban. Egyébként a műsor, ame­lyet szombat délutánon­ként, illetve egyszer este adok, igen szélesen értel­mezi az alaptémát. Vala­hogy így tudnám megne­vezni: „várostörténeti le­porelló Budapestről ver­sekben”. De persze több okból ez is hamis. Mert például Gelléri Andor Endre és Illés Béla pró­zája is benne lesz, meg sok egyéb, régi és új. Ez lesz egyébként tizen­kettedik önálló műsor­­összeállításom. És már készülök a tizenharma­dikra. — Mi az? — „Két költemény” lesz a címe. A két költemény, Fazekas Ludas Matyija és Illyés Gyula poémája, „Hősökről beszélek”. Úgy tudom, hogy még sosem mondta senki. A Ludas Matyi még külön nosz­talgiám is, mert 1947-ben életem legemlékezetesebb sikerét arattam a címsze­repében, amúgy szintén az akkori Madách Szín­házban. — Sosem „sült bele” versbe? — Rengetegszer. Ez a­­szakmához tartozik. Volt rá eset, hogy egy kedves hallgatóm, aki tudta a verset, súgással segített ki a bajból. Még szerencse, hogy az első sorban ült. A legaranyosabb élmé­nyem azonban nem is ez. Hanem, hogy gyakran megfognak az utcán, és gratulálnak egy-egy vers elmondásához. Legutóbb odalépett hozzám valaki, és azt mondta: hallotta a rádióban a Tengeri hán­­tás­t, senki nem mondja olyan szépen, mint én. A történetben az a csodála­tos, hogy ezt a verset történetesen soha életem­ben nem mondtam. TÁTRAI VILMOS Mivel a sok minőségé­ben ismert hegedűmű­vészt is otthon találtam, itt már leginkább csak két eset volt lehetséges: vagy hegedül, vagy fényképe­ket hív elő. — A legjobb esetem ezzel a köreimben ismert „külön foglalkozásom­mal” már régen volt. Zöldi Sándor, a híres Végh-kvartett nagyszerű­­hegedűse, akit koncert­mesterként egy ízben ti­zennyolcszor kellett kise­gítenem a Beethoven ver­senyben, így nyilatkozott rólam: — Mit szóltok, nem akármilyen koncert­mester, aki ilyen szépen­­ fényképez. Egyébként magam is elképedek, ha rágondolok: jövőre har­minc éve lesz, hogy kon­certmester vagyok. — Milyen volt a nyár? — Zűrös, mint mindig. A Bartók-szemináriumon egy bolgár és egy román kvartettet oktattam, egy nagy nemzetközi tudós kongresszus tagjainak még vonósnégyes kon­certet is adtunk a Zene­­akadémián, sok egyéb hangversenyem is volt, mind a kamarazenekarral, mind a nagy zenekarral, mind a kvartettel. Az utóbbival Salzburgban is voltunk, és most, a na­pokban a Badeni-tó mel­lett, az überlingeni feszt­­iválon. A hegedülés amúgy olyan dolog, csak elkezdeni lehet, abba­hagyni nem. Ha az em­beri két hétig nem ját­szana, esetleg két hónap­ba is kerülne, mire újra megtanul hegedülni. — Budapesti művésze­ti hetek? — Csak természetes, hogy a zenei eseményei­ben benne vagyok nyakig. Méghozzá örömmel. A felszabadulás óta tartom magam ahhoz az elvem­hez, hogy októberre nem fogadok el külföldi meg­hívást. Kitűnő érzés, hogy itthon van rám szükség. Manapság többféle minő­ségben is. Úgy érzem, a kvartettben és a kamara­­zenekarban, valamint a hangversenyzenekar kon­certmesteri székében, amelyet hűségből-e, nosz­­talgiából-e, nehezen tud­nék elhagyni. Pedig hát mindemellett hegedűt ta­nítani a Zeneakadémián, így együttvéve nem könnyű feladat. De ha meg könnyű volna, bizo­nyára amiatt volnék elé­gedetlen. — Legnagyobb felada­tok a közeljövőben? — A művészeti hete­ken bemutatjuk a kvar­tettel Sugár Rezső új vo­nósnégyesét. Kicsit ne­kem is fantasztikus a szám, de igaz, ez lesz az ötvennyolcadig magyar ősbemutatónk. Három napra Bécsbe megyünk, ahol a BBC tévéfilmet ké­szít a Beethoven évfor­duló alkalmából. Nyolc különböző kvartett-tétest játszunk a filmre. Októ­ber végén tizenhét város­ban koncertezünk Nyugat- Németországban, később Svájcban és Hollandiá­ban. Szóval legfeljebb a sok munka miatt panasz­­kodhatom egyelőre — de eszemben sincs. Kívánjuk, hogy minden jó művészünk tele le­gyen munkával — ha nem is túlontúl tele. Rajk András HORVÁTH FERENC AZ­ ismert színészt, akit legutóbb a Kalevala „be­­szélő”-jeként láttunk, a Hermelin próbájának szünetében kaptam el a Madách Színházban. Szo­­mory felújított darabjá­ban ő „a háziúr”. Meg­kérdeztem őt is, mit csi­nált a nyáron? — Nem olyan sokszor kérdeznek, de mindig ugyanazt válaszolhatnám. Verseket tanultam. Az ember az én koromban legyen már tisztában ön­magával és élete sorával. Engem végül is versmon­dónak tartanak, legaláb­­is elsősorban annak. Le­het, hogy ez az igazság. — Mekkora a reper­toár? — Utálok kérkedni, de óriási. Ez a hobbym is, a vers, vagy pontosabb 1969. szeptember 12 Díszbemutató Salgótarjánban Tévéfilmek díszbemu­tatóját rendezték meg csütörtökön a salgótarjá­ni József Attila Művelő­dési Központban. Levetí­tették Orsi Ferenc „Le­genda a páncélvonatról” című alkotását — amelyet Zsurzs Éva rendezett —, továbbá Cserhalmi Imre író és Hajduffy Miklós rendező filmjét, a Borbély halálát. Ez a két film lett a győztes a Nógrád me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottságának pályázatán, amelyet a Magyar Ta­nácsköztársaság Nógrád megyével kapcsolatos epi­zódjait megelevenítő ma­gas művészi színvonalú alkotásokra tavaly meg­hirdetett. (MTI) A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* NÉPSZAVA ›• ‹‹*r: -ál " A ^ » -0 ' 0 -KIÁLLÍTÁSI KALAUZ Képzőművészeti tárlatok Szentendrétől Tatáig Vasárnap nyitották meg Szentendrén a Ferenczy Károly Múzeumban a szentendrei festők ha­gyományos őszi tárlatát. A kiállításról — amely ezúttal is színvonalas anyagot mutat be — ugyanilyen hagyományo­san lehet elmondani, hogy a szentendrei művészet ma is sajátos, megkülön­böztetett helyet foglal el a magyar képzőművé­szetben. Szentendrei festők kiállítása És ez a szerep negy­ven év óta szinte válto­zatlan. 1928-ban jött elő­ször e kisvárosba Bar­­csay Jenő és Kántor An­dor. S azóta is folytonos és virágzó Szentendre képzőművészeti élete. Ezt a folytonosságot a fasiz­mus, a második, világhá­ború sem tudta megtör­ni, bár az embertelenség fájdalmas áldozatokat kö­vetelt a szentendrei mű­vészektől is. A folytonos­ságot őrzik az idősebb mesterek, Barcsay Jenő, akinek talán máig is ta­lán a legnagyobb hatása van e művészetre, Czó­­bel Béla, aki töretlenül őrzi kvalitásait, Kmetty János, a magyar kubiz­­mus mestere és Korniss Dezső, akit előszeretettel emlegetnek a magyar rassizmus képviselőjeként, de éppen ezen a kiállí­táson bemutatott képei bizonyítják, mennyire szűk számára ez a ska­tulya. Már e felsorolásból is­­kitűnik, hogy a „szent­­endreiség” nem jelent egyfajta stílust. Még csak nem is a táj, környezet megtermékenyítő hatásá­nak azonosságát, hanem inkább valamiféle szelle­mi rokonságot, azonos szel­lemi alapmagatartást. És ez az állítás mind meg­győzőbb lesz, ha az előbb említett művészek mellé odasoroljuk Bálint­ End­­rét, aki a természeti for­mákat, megfigyeléseket szinte mágikus jelekké absztrahálja. A kiállítá­son bemutatott festmé­nyén, a Szentendre nyol­cadik templomának című képén például még felis­merhetőek a természeti élőképek, de már egy bi­zonyos funkcióváltozás következett be. A motí­vumok képi jelekké, a tartalmat áttételesen szug­­geráló szerkezeti elemek­ké váltak. Vagy Anna Margit, a gyerekrajzok naiv világát idéző furcsa szürrealizmusát, Szántó Piroska Czóbel finom kor­­oritjából indított intel­lektuálisan egyénített álorfi látomásait. És e szellemiségben, amely mindig az európai képzőművészet eredmé­nyeinek átmentését és sa­játos áthangszerelését jelentette, az idősebb mesterek nyomdokain új, fiatal művészgeneráció is fölnövekedett. Közülük Deim Pál, aki Barcsay konstruktivizmusából in­dult el, már megtalálta egyéni hangját. Ez­­ vi­szont nem mondható el Balogh Lászlóról, akitől a kiállításon túlságosan „barcsays”, túlságosan „deimes” képeket látha­tunk, vagy Tóth Endré­ről, akinek Izgalmas pil­lanat című képénél pél­dául sokkal izgalmasabb szellemi mesterének, Korniss Dezsőnek kallig­ráfiája, vasárnaptól kezdődően egy csillaghegyi kerami­­kus házaspár, Borsodi Ágnes és Papp János ki­állítását, amelyet a mű­velődési ház pincéjében rendeztek meg. Ez a föld alatti helyiség tulajdon­képpen a művelődési ház táncterme, ám a környe­zet kiválóan alkalmas a mostanihoz hasonló be­mutatkozások megrende­zésére is. A szentend­reiek ezúttal a szükség­ből, a helyhiányból ko­vácsoltak erényt. Papp János színes, szép mázú kerámiái közül kü­lönösen „házus” figurái, a király, a pipás paraszt és a subás fiú a megra­­gadóak. De szépek nagy­méretű padlóvázái is. Kettőjük közül azonban formailag, hangulatilag Borsodi Ágnes munkái a kiegyensúlyozottabbak, harmonikusabbak. Külö­nösen szép, formavezeté­sében mértéktartó a ke­­ramikusnő néhány be­mutatott ét-, illetve ivó­készlete, valamint fali tárjai. É­szak-dunántúli képzőművészeti tárlat öt dunántúli megye (Győr-Sopron, Vas, Fejér és Komárom megye) 39 képzőművészének alko­tásaiból rendezték meg az észak-dunántúli képző­művészek IV. kiállítását Tatán, a nemrég felava­tott új művelődési palo­tában. A 117 kiállított mű meglehetősen vegyes be­nyomásokat ébreszt a né­zőkben. A stilárisan sok­színű anyag ugyanis szín­vonalában is változékony. Féldilettáns ízű munkák­tól kezdve, művészileg ki­érlelt alkotásokig majd’ minden változatra példát találhatunk ezen a kiállí­táson. S a kiállító művészek között is kevesen akad­nak olyanok, akik csak önmagukra emlékeztet­nek, vagy legalábbis a művészi előképekből egyéniségükre jellemző világot tudtak teremteni. E kevesek közé tarto­zik Áron Nagy Lajos, aki­nek elsősorban három festménye (Kő és moha, Álom az erdőről és a De­koratív táj II.) a kiállítás legjobb alkotásai közé so­rolható. A veszprémi Ir­­csik József a dunántúli város, a régi házak sze­relmese, művészetét a konstruktivista szigorú és puritán képszerkesztés jellemzi, ezt a szigorúsá­got azonban a tiszta szí­nek harmonikus elrende­zésével különös lírává si­kerül feloldania. Szépek M. Tóth István költői hangulatú tájképei, különösen egyik olaj tem­pera képe, a Kopasz dom­bok című. A festők közül még Szlávik Lajos két képét kell kiemelni. Ta­lán ez a két kép adja a látogatónak a legmara­dandóbb vizuális élményt. A kisebb grafikai anyag már sokkal egységesebb, és mondhatjuk, sokkal színvonalasabb. Itt termé­szetesen nem a naturális valóságba ragadt érzelgős akvarellekre gondolunk, hanem olyan grafikákra, illusztrációkra, mint ami­lyenek például Ravasz Erzsébet népmese-illuszt­rációi vagy Kerti Károly linóleummetszetei. A bemutatkozott szob­rászok művei közül Csiz­madia Zoltán kerámia­falképeit említhetjük, bár ezek is csak ötletgazdag­ságról és szakmai bizton­ságról árulkodnak, nem pedig valamiféle mélyebb és tartalmasabb művészi inspirációról. Rideg Gábor Tumm­ani — A csehszlovákiai Tri­­neci Vasmű hatvantagú énekkara, amely a diós­győri vasasüzemek ven­dégeként Miskolcon tar­tózkodik — csütörtökön a szlovák nemzeti felkelés 25. évfordulója alkalmá­ból nagyszabású ünnepi hangversenyt adott a diósgyőri Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében. Keramikusok a pincében Összegezve a mostani kiállításon látottakat, ta­lán kicsit figyelmeztető is lehet a fiatalabbak számára, hogy igazi szel­lemi izgalmat néhány kép,­­elsősorban az idősebb­­mesterek munkáinak ki­vételével . (Barcsay mo­­­­zaiktervei, Korniss egy 1948-ban festett képe) a bemutató anyaga nem okozott. Ugyancsak Szentend­rén láthatja a közönség Első bemutató: szeptember 19 24 darab a győri műsortervben A Győri Kisfaludy Szín­ház szeptember 14-én tartja évadnyitó társulati ülését. A húszéves szín­ház törekvése a saját megfogalmazása szerint így hangzik: „mind széle­sebb horizontot kívánunk nyitni a színházművészet frontján”. Ennek érdeké­ben műsorra tűztek klasszikusokat Kisfaludy­­tól Gogolig, haladó nyu­gati szerzőket Peter Weisstől Tennessee Wil­­liamsig, maradandó gon­dolkodókat Beaumar­­chaistól Werfelig, vala­mint Offenbachtól Husz­­káig az operett klassziku­sait. Az 1969—70-es évadban összesen huszon­négy darab szerepel mű­sortervükben, ebből ötöt — köztük Peter Weiss: Beszélgetés Vietnamról és Shaffer: Black Komedy című művét — a Mikro Színpadon mutatnak be. Az évad első bemutató­jára Kapuvárott kerül sor szeptember 19-én, ahol Kisfaludy Károly: Csaló­dások című zenés vígjáté­kával lépnek színpadra. Ezt követi Győrben szep­tember 25-én Huszka: Bob herceg című operett­je. Október 16-án Ustinov életrajzi kalandját, a Cél­­fotót, november 6-án pe­dig Gogol Revizorát mu­tatják be. TANÁCSTALAN? NEM LESZ AZ, HA LÁTTA A közös kiállítását az ŐSZI VÁSÁR 23. SZ. PAVILONJÁBAN Pavilonunkban megveheti frVIEN­T lakószoba-garnitúrát ára: 19 800,— Ft-tól, kárpitos garnitúrát ára: 4 070,— Ft-tól A megvásárolt komplett szobaberendezéseket Nagy-Budapest területén díjmentesen hazaszállítjuk Műsorok Vígszínház: A vörös pos­takocsi (7). — Madách Szín­ház: m­. Richárd (7). — Ma­dách Kamaraszínház: Leni néni (7). — József Attila Színház: Valami mindig közibejön (7). — Kis Szín­pad: Urak és elvtársak (fél 8). — Mikroszkóp Színpad: Tessék továbbmenni! (fél 9). KOSSUTH RÁDIO 4.30: H. Időj. 4.33—7.59: Ze­nés műsor. Közb. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 6: H. Időj. 6.15: Rádióreklám. 6.30: H. Időj 6.40: Rádióreklám. 6.45: Mű­sorok. 7: Reggeli krónika DL Körzeti időj. 7.35: Új köny­vek. 7.45: Főzési tanácsadó. 8: H. Időj. 8.05: Műsorok. 8.20: Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny. 9: Matsusi­­ro a földrengés órájában. Japán dokumentumműsor. 9.25: Verbunkosok, népda­lok. 10: H. Idős. 10.05: Hall­gassuk együtt! Kroó György műsora. 10.51: Fucik: Ba­lettkeringő (Pénzügyérzkr. vez.: Berg Ottó). 10.50: Lot­tóeredmények. 11: Édes anyanyelvünk. 11.05: Pity­éri harckocsizó kalandjai. Soós Zoltán elb. költeménye. I. r. 11.36: Mozart, c-moll vo­nósötös. 12: Déli kr. Lottó­­eredmények. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Tánczenei koktél. 13.15: Népi zene. 13.45: A bolgár—magyar gazdasági kapcsolatokról. 14: Mendels­sohn: IV. „Olasz” szimfó­nia (Royal Filharm. zkr. vez.: Th. Beecham). 14.30: Rejtvényműsor gyermekek­nek. 15. H. Idős. 15.10: Kó­ruspódium. 10.22: Az MKP újjáalakul. Pintér István írása. 15.34: Katonadalo­k. 16­­­ A világgazd. hírei. 16.05: Ké­vék és keresztek. Végh An­tal dokumentumjátéka. 16.58: Műsorok. 17: H. Idős. 17.05: Külpol.­figyelő. 17.20: Ko­dály : Psalmus Hungaricu­s (vez.: Igor Markevitch). 17.43: Az Ifjúsági Rádió mű­sora lányokról, fiatalasszo­nyokról. 17.58: Az 1969. évi Arany Orfeusz könnyűzenei fesztivál gálaestje. 18.58: Mű­sorok. 19: Esti kr. Sport­híradó. 19.35: A hét tanú. Peter Karvas rádió­játéka. 20.43: Szentirmay-dalok. 20.57: H. 21: Dupla vagy semmi! Játéksorozat Bartók—Kodály művészetéről. 22: H. Idős. 22.15: Haladó kísérlet Szu­dánban. IV. r. (Rudnyánszky István írása.) 22.25: Táncze­ne. 22.50: Illés Lajos folyó­iratszemléje. 23.05: Zkri mu­zsika. 24. H. Idős. 0.10: Könnyűzene. PETŐFI RADIO 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azo­nos a Kossuth-adóval. Köz­ben: 7.15—7.35: Az izr. fele­kezet húsz perce. 8.06: Köny­­nyűzene. 8.40: Titkos hábo­rú (Ónody György műsora. VIII. r.). 9: Mese. 9.05: Gyermekkórusok a szófiai VIT-en. 9.20: Úttörőműsor. 9.40: Óvodások műsora. 10: A zene hullámhosszán. Köz­ben: 10.59: Lottóeredmények.... 11. H. 11.03: Zene hullám­hosszán folyt. 11.42: A 134^ ’ nap. Részi. Nádasi József el­beszéléséből. 12: Albert Ist­ván összeáll, híres muzsiku­sokról. 12.20: Filmzene. 12.30: Zkri muzsika. 13: H. Időj. 13.05: Bolgár művészek ope­rafelvételeiből. 13.45: Időjá­rás, vízállás­. 14: Rivalda­fényben. I. r. Közben. 14.31 14.35: H. Körzeti időj. 14.50: Üzenetek. Sólymosi János műsora. 15.30: H. 15.33: Ri­valdafényben. II. r. Közben: 16.30—16.33: H. 17: Táncze­ne. Közben: 17.30—17.33: H. 18: H. Idős. 18.10: A Bp-i őszi Vásárról. Riportműsor. 18.40: Rigoletto. Részi. Ver­di operájából. 19.30: Ád­ám Jenő népdalfeldolgozásaiból. 19.53: Esti mese. 20: Esti kr. II. 20.25: Új könyvek. 20.28: Szirmai Albert operettjeiből. 20.45: Aranyidő — Krúdy Gyula regényének rádióvál­­tozata. 21.14: Kamarazene. URH 18: H. Idős. 16.10: Táncze­ne. 18.55: URH zenei kalauz. 19.30: Századunk vokális ze­néjéből. 20.16: Csajkovszkij: I. vonósnégyes. 20.47: H. 20.50: Dzsesszzongorán Os­car Peterson játszik. 21.15: Lammennoori Lucia: Részi. Donizetti operájából. 21.55­: Szagajev: II. fúvósötös. 22.10: Barokk muzsika. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 8.05: Matematika ált. isk. 8. o. 8.25: Angol nyelv, kö­­zépisk. III—IV. o. 13.10: Ma­tematika (ism.) 17.26: Peda­gógusok fóruma. 17.58: Hí­rek. 18.05: A hajózás törté­nete, tv-kisfilm. 18.35: Szer­kesztik a nézők ... 19.05: Esti mese. 19.15: Magyar tu­dósok, dr. Szádeczky-Kar­­doss Elemér. 19.45: Felfedező úton a képzőművészet biro­dalmában. 20: Tv-híradó. 20.20: Betörők, bírák, bűvé­szek . .. Karel Capek írá­saiból. 21.15: Körkép. 22.15: Tv-híradó — 2. kiad. POZSONYI TV 17.25: A természet csodái. 17.55: Tv-riport emberekről. 18.30: Filmhíradó. 19. és 23.20: Tv-híradó. 20.30: A Tátra a VB előtt. 21.05: Bűnügyi tv­­játék.

Next