Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)
1969-10-18 / 243. szám
okoz egész népeknek, nemzeteknek is. Tisztelt Kongresszus! A VI. világkongresszus óta eltelt négy év alatt mozgalmunkat fájdalmas veszteségek is érték. Nagyszerű, bátor harcostársak váltak ki sorainkból. A világ szervezett dolgozóinak számos kiváló vezetőjétől kellett fájdalmas búcsút vennünk. Olyan emberektől, akik erejüket, életüket nem kímélve küzdöttek dolgozó társaik, hazájuk és az emberiség szebb, boldogabb jövőjéért. Elvesztettük: Renato Bitossit, az SZVSZ elnökét, a nemzetközi munkásosztály kiemelkedő vezetőjét, az olasz proletariátus hű fiát; Vicente Lombardo Toledanót, az SZVSZ alapító tagját és volt alelnökét, a mexikói proletariátus kiemelkedő harcosát. (Folytatás az 1. oldalról) Liu-Sang Csenget, az SZVSZ alelnökét és volt titkárát, a kínai munkásosztály hűséges fiát; Njonót, az SZVSZ volt alelnökét, az indonéz katonai diktatúra áldozatát, akit a fasiszta terror galád módon meggyilkolt; Fernando Sántít, a Végrehajtó Bizottság volt tagját, az olasz szakszervezeti mozgalom neves vezető egyéniségét; Reza Roustát, a Főtanács és a Végrehajtó Bizottság tagját, az iráni munkásmozgalom harcosát; Otto Hornt, a Főtanács tagját, az osztrák szervezett dolgozók osztályharcos vezetőjét; a guatemalai Victor Emánuel Gutierezt, a madagaszkári Albert Razafinjohanyt, a csehszlovák Vaclav Paseket, a Főtanács volt tagjait; Georges Vanhautot, a Vegyipari Nemzetközi Szövetség francia elnökét; Willi Albrechtet, a Közalkalmazottak Nemzetközi Szövetségének volt főtitkárát az NDK-ból; a francia F. Mauricet, a Bőripari Nemzetközi Szövetség egyik alapító tagját és volt elnökét; a román Dumitru Usturoit, a Kereskedelmi Nemzetközi Szövetség volt főtitkárát. Valamennyien méltók arra, hogy a világ dolgozói mindörökre szívükbe véssék nevüket, emléküket, s kövessék életük, harcaik példamutatását. Munkánk megkezdése előtt emlékezzünk meg mi is elhunyt harcostársainkról, testvéreinkről, áldozzunk emléküknek egyperces néma felállásat. Kedves Elvtársak! Kedves Barátaink! A magyar szervezett dolgozók nevében még egyszer szívből üdvözlöm a kongresszus minden részvevőjét. Fogadják olyan szeretettel szívből jövő testvéri üdvözletünket és legjobb kívánságainkat a kongresszus munkájához, amilyen öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy Budapest e rendkívüli horderejű közös munka színhelye. Tisztelt Kongresszus! Nagy munka vár ránk ezekben a napokban — lássunk hozzá. Érezzük át a felelősséget, mely reánk hárul, végezzük úgy munkánkat, ahogyan azt elvárja tőlünk valamennyi szervezett dolgozó. Engedjék meg, hogy a magyar szakszervezetek nevében őszinte szívből kívánjak mindannyiuknak erőt, egészséget és eredményes munkát a világ dolgozóinak javára. A VII. szakszervezeti világkongresszust ezennel megnyitom. Ezt követően Louis Saillant, az SZDSZ főtitkára szólalt felzött az egymás kölcsönös tiszteletén és megértésén alapuló kapcsolatok alakuljanak ki, mindenki jogainak és kötelességeinek egyenlő tiszteletben tartásával. Külső berkekben az utóbbi hónapokban az SZVSZ válságáról beszéltek. A kongresszusra magára vár annak a bizonyítása, hogy olyan szervezetnek, mint a mienknek a tökéletesítése nem válság, hanem a növekedés állapota egy nyugtalan világban. Vietnami elvtársaink tudják, hogyan tud az SZVSZ szembe nézni az imperializmus elleni küzdelem kemény valóságával, amely mozgósítja egyaránt azokat, akik a küzdelem első vonalában állnak, és azokat, akikre az a felelősség hárul, hogy megszervezzék a szolidaritást minden formájában a legapróbb részletekig. Az arab országok küldöttségei jól tudják, hogy hitük és meggyőződésük teljes tiszteletben tartásával az SZVSZ miként nyújtja nekik hatékony szolidaritását mindazokkal szemben, akik sértik emberi méltóságukat és országuk területének integritását. Az SZVSZ a VII. szakszervezeti világkongreszszus után olyan mértékben fog tovább élni és működni, amilyen mértékben eleget tud tenni azon követelményeknek, amelyeket a jelenkori világ vele szemben támaszt. A fejlődés pozitív lesz ahhoz az objektív nemzetközi helyzethez képest, amely fennállt 1945 októberében, az SZVSZ megalakulásakor. Azokkal a módszerekkel ünnepeljük az SZVSZ megalakulását — lehetőségeink szerint —, amelyek 1945 óta kiállták a próbát. A hibákat kiküszöböljük. Törekedni fogunk, hogy a jó tulajdonságokat megerősítsük és ■megsokszorozzuk. Ez a mi belső ügyünk és kötelessé- günk. Meg is van hozzá a képességünk, hogy ez így legyen — jelentette ki az SZDSZ főtitkára, majd hangsúlyozta, hogy a tudományos ipari forradalom a szakszervezetekre elkerülhetetlenül egy sor új felelősséget és feladatot ró. Louis Saillant ezután a közelgő Lenin-centenárium jelentőségét méltatva megállapította: Lenin születésének 100. évfordulóját eddig példa nélkül álló megemlékezéssel fogjuk ünnepelni. Az első szocialista állam megalapítójának teste Moszkvában, a Vörös téren, a mauzóleumban pihen. Műve azonban fennmarad, és a világon az emberek millióinak gondolatában tovább él. További él a tényekben, mint anyagi erő, földkerekségünk óriási területein. Lenin jelen van korunk legvilágosabban látó, leghaladóbb dolgozóinak a szívében. Ez is biztosíték arra, hogy Lenin tovább él tanításaiban. Neve az emberiség mai történetéhez fűződik. Műve nélkülözhetetlen és hasznos támaszpont azon szakszervezetek számára, amelyek meg akarják őrizni azt az érdemet, hogy a munkásosztályérdekeit erőteljesen védik, és fel akarják fegyverezni a munkásosztályt a tőke és az imperializmus feletti megmásíthatatlan győzelem perspektívájával. Két éve Leningrádban együtt ünnepeltük az 1917-es ,Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóját. Ez az ünnepség számunkra alkalmat nyújtott, hogy különös hálával és tisztelettel adózzunk Leninnek. 1970-ben a tiszteletadás Lenin emlékének és halhatatlan géniuszának olyan formát fog ölteni, amely a legjobban megfelel az egyes szakszervezetek helyzetének országaikban és szervezeteink szakszervezeti jellegének. Az SZDSZ jelen lesz ezeken az ünnepségeken, melyek a proletár internacionalizmus valóságán alapulnak. Az SZVSZ főtitkára a továbbiakban rámutatott: a háború idején,az 1945-ös februári londoni szakszervezeti világkonferenciát is számítva, összesen nyolc nagy, felelősségteljes és reprezentatív szakszervezeti világösszejövetelt készítettünk elő és tartottunk meg 25 év alatt. Közülük mindegyiknek megvolt saját jellegzetessége, amelyet ma is megőriz. Az SZDSZ a jövő évben beszélni fog erről. De vitáink és munkánk középpontját mindig az a gond képezi, hogy kiszélesítsük a szakszervezetekbe szervezett munkásosztály erőit, és növeljük a nemzetközi szakszervezeti egység színvonalát. Ez az igyekezet mindig közvetlen kapcsolatban állt a dolgozó tömegek, sokrétű és változatos akcióival. Nagyon gyakran éppen ezek a tömegek találták meg az egység útjait. A VH. kongresszusnak nem szabad eltávolodnia ettől az egységhagyománytól. Utólag ezt a kongresszust aszerint fogják értékelni, hogy milyen volt a hozzájárulása az összes ország dolgozóinak egységéhez — állapította meg Louis Saillant. Készüljünk hát fel, hogy szívvel és lélekkel dolgozzunk a világ valamennyi szakszervezetének egységéért. Maradjon Budapest emlékezetünkben, mint delegációink olyan találkozója, amelyen becsületesen eleget tettek ennek a nagy és lelkesítő szakszervezeti feladatnak — fejezte be felszólalását az SZDSZ főtitkára. Louis Saillant után Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke mondott beszédet- NÉPSZAVA ■V 1969. október 18 ) Louis Saillant: A budapesti kongresszus új utakat nyit a nemzetközi szakszervezeti szolidaritáshoz Elnökünk, Renato Bitossi korai és megdöbbentő halála miatt, és mert ő most nincs közöttünk, az elnökség arra kért, hogy felszólaljak a VII. szakszervezeti világkongreszszus ünnepélyes megnyitóján. Teljes szívvel csatlakozni kívánok Gáspár Sándor elvtárs szavaihoz, hogy kifejezzem fájdalmamat ilyen nagylelkű és áldozatkész elvtárs, barát, testvér elvesztése felett, mint amilyen az SZDSZ elhunyt elnöke volt Tizenkét nappal a VII. kongresszus megnyitása előtt hagyott el bennünket, mint ahogyan 12 nappal a IV. szakszervezeti kongresszus befejezése után, 1957-ben rendített meg bennünket G. di Vittorio hirtelen halála. Renato Bitossi elhunytalak következményeit úgy kellene mindannyiunknak tekintenünk, mint utolsó felhívását arra, hogy az SZDSZ-en belül olyan kölcsönös barátság és bizalom érzése uralkodjék, hogy a józan gondolkodású és felelősségteljes emberek az élet egyes nehéz szakaszaiban vagy az életük során megtalálják a helyes megoldást. Kellemesebb számomra most a beszédemnek az a része, amelyben az SZDSZ-t, magyar barátainkat, vendégeinket és főként David Morse úr, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vezérigazgatójának képviselőjét üdvözlöm. Amikor mélységes rokonszenvvel köszöntöm Gáspár Sándor elvtársat és a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsát, tudom, hogy a kongreszszus valamennyi részvevőjének bensőséges érzéseit tolmácsolom. Régi, kedves barátom megharagudnék rám, ha túlságosan hangsúlyoznám köszönetünket neki és Magyarország valamennyi dolgozójának ezért a meleg fogadtatásért. Számukra ez természetes. Régóta és jól ismerjük őket. Ez a fogadtatás valóban természetes. De megvan a módja annak, hogy a természetesnek olyan különleges jelleget adjunk, amely azt a proletár internacionalizmus jóleső és meleg megnyilvánulásává teszi. Ez esetben erről van szó. Ez öröm a szívnek és megnyugtató a léleknek. És a világ valamennyi tájáról egybegyűlt kongresszusi részvevők mindannyian az SZVSZ nagy családján belül mint testvérek találkoznak a szívélyes magyar vendéglátás jegyében. Most pedig a kongreszszus nevében köszönteni szeretném Fock Jenő elvtársat, aki régebben a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára volt, és jelenleg az ország miniszterelnöke. Megtisztel bennünket baráti jelenlétével ezen az emelvényen, mi erre büszkék vagyunk és köszönjük. Engedjék meg, hogy most a régi barátság diktálta kötelességet teljesítsek, amikor a kongresszus nevében szívélyes és forró üdvözletet adok át a magyar Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete tagjának, vagyis az SZVSZ egyik tagjának, a mi tisztelt Kádár János elvtársunknak, aki hazájában a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára. Sarlós István elvtársnak, a budapesti városi tanács elnökének meg kell mondanom, hogy az SZDSZ szándéka fényes aranybetűkkel feljegyezni a VII. szakszervezeti világkongresszust, amelyet immár a mi nemzetközi szakszervezeti útyervünkön budapesti kongresszusnak fogunk nevezni. Megkérjük, hogy mindannyiunk nevében a magyar főváros valamennyi lakójának adja át üdvözletünket és legjobb kívánságainkat. Ezután az SZVSZ főtitkára a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vezérigazgatójának képviselőjét, Bolen urat, a magas kormányközi tisztségeket betöltő svéd szakszervezeti harcost üdvözölte, majd így folytatta: Jelenléte ünnepi ülésünkön a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal 50. évfordulóján azt jelenti, hogy az NMH és az SZVSZ együttműködése tovább növekszik. Visszatérve Magyarországhoz, az SZVSZ-nek itt annyi barátja és elvtársa van, hogy hosszan kellene még sorolnom azokat a magas és felelősségteljes tisztséget betöltő személyiségeket a Magyar Népköztársaságban, hogy ■mindannyiukat üdvözölhessem. Itt, Magyarországon az SZVSZ már régi és hagyományos tapasztalatokkal rendelkezik a magyar szakszervezetekkel való kétoldalú együttműködés terén. Az SZVSZ képviseltette magát 1948 októberében a magyar szakszervezetek kongresszusán, amelyen határozatot hoztak, hogy a szakszervezetek minden erőt a szocialista társadalom felépítésére fordítanak. Azóta nem múlt el év, hogy ez az együttműködés ne vett volna fel új, élő, a körülményekhez alkalmazkodó formákat mind a nehéz megpróbáltatások idején, mind a magyar nemzet életének békésebb fázisaiban.Elismerjükés nagyra értékeljük azt a harmonikus és alkotó kapcsolatot, amely Magyarországon fennáll a szocialista építőmunka és a szakszervezetek tevékenysége között. Ebben az országban a szocializmus önmagáért beszél. Minden kapcsolat — munkahelyen, városon és falun egyaránt — megmutatja és bizonyítja a lakosság különböző rétegei és a Magyar Népköztársaság vezető szervei között fennálló mélységes gondolati, cselekvési és irányzati egységet. Ez a szocializmus. Véleményünk szerint ez a népi demokrácia. Az SZDSZ-nek az a tanulmányi delegációja, amely az elmúlt tavasszal a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának a meghívására Magyarországon járt, az alábbi következtetésekre jutott: A szocialista valóság Magyarországon a dolgozóknak abból a felelősségvállalásából és mindennapi tevékenységéből alakult ki, amelynek az a célja, hogy anyagilag virágozzék az ország társadalma, és hogy semmi ne tegye kétségessé a szocializmus ideológiai értékét. A hirdetett elvek és a mindennapi gyakorlat olyannyira összhangban vannak, hogy a külföldről jövő teljes mértékben kielégítheti kíváncsiságát anélkül, hogy ez veszélyt jelentene a rendszerre. Ha ez az idegen olyan valaki, aki nem vallja magáénak a szocialista elvet, a látottak és a hallottak mély lelkiismeret-vizsgálatra késztetik, és az történik, hogy felülvizsgálja a szocializmusról vallott negatív nézeteit, elgondolkodik felettük. Ezek a gondolatok kedvezőek, és lisztért Kongresszus! Engedjék meg, hogy megtisztelő kötelességemnek eleget téve, átadjam önöknek a forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözletét. Dolgozó népünk testvén szeretettel fogadja önöket, a VII. szakszervezeti világkongresszus részvevőit, és azt kívánja, hogy munkájuk sikeres legyen, minden kedves vendégünk érezze jól magát körünkben. A magyar dolgozók várakozással tekintenek az önök munkájára. A világkongresszus közös munkában kialakított minden állásfoglalása segít a mi népünknek is, erőt és lendületet ad a szocialista társadalom építésében előttünk álló feladatok sikeres megoldásához. Néhány hónap múlva ünnepeljük Magyarország felszabadulásának 25. évfordulóját. A győzelmes szovjet hadsereg meghozta a békét, s egyben azt a lehetőséget, hogy végre a dolgozók vegyék kezükbe sorsuk intézését. A magyar szervezett dolgozók ebben a negyedszázadban is a politikai harcok és a szocialista építőmunka első soraiban voltak. Munkásosztályunk vezeti és szervezi a szocialista Magyarország építését és védelmét Tevékenységében érvényre juttatja a proletár internacionalizmust. Azon elv vezérli, hogy nem lehet jó népünknek az, ami árthat a nemzetközi munkásosztálynak. Tudjuk, ha jól oldjuk meg feladatainkat, akkor nemcsak népünket hanem osztálytestvéreinkel mindenütt a világon, a nemzetközi munkásmozgalom ügyét is eredményesen szolgáljuk. Az eltelt két és fél évtized alatt a magyar szakszervezetek tevékenysége jelentősen bővült és erősödött tevékenységük szocialista jellege. Mindennapos munkájukkal elősegítik a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítását, kulturális színvonalának emelését, s jelentős szerepük van a szocialista eszmék terjesztésében, a dolgozók világnézetének fejlesztésében. A szakszervezetek éber őrei az üzemi demokrácia betartásának. Hazánkban a kormány vezetői és a Szakszervezetek Országos Tanácsának tisztségviselői között szoros munkakapcsolat van. Rendszeresen találkozunk és megbeszéljük a lakosság életszínvonalának emelésével, egészségügyi és kulturális ellátásával kapcsolatos kérdéseket. Mint a kormány elnöke, elmondhatom, hogy ezeken a megbeszéléseken számos olyan észrevételt, hasznos tanácsot kapunk a Szakszervezetek Országos Tanácsának vezetőitől, amelyeket munkánk során figyelembe veszünk. A szocialista tervgazdálkodás rendszerének fejlesztésével egyidejűleg megnövekedtek a szakszervezetek üzemi szerveinek feladatai. Ma már jobban befolyásolják a termelésre, a bérezésre, az egészségügyi és kulturális kérdésekre vonatkozó helyi döntéseket A helyi szakszervezeti szervek közvetlenül élvétnél, demokratikus jogaikkal. A szakszervezeteknek azonban nemcsak helyi célokat, egyes emberek vagy kisebb csoportok érdekeit kell képviselniük. Az érdekvédelem ennél sokkal szélesebb. A munkásosztálynak vannak az egész társadalmat érintő állami, politikai, gazdasági érdekei is. A szakszervezetek mindezeket, valamint a nemzetközi érdekeket egyeztetik. Mi azt tapasztaljuk, hogy a szakszervezetek jól élnek a lehetőségekkel és jogaikkal, sokoldalúan teljesítik feladataikat A VII. szakszervezeti világkongresszus bonyolult nemzetközi helyzetben kezdi meg a munkáját. Az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus bűnös tevékenysége következtében olyan súlyos válságokkal kell szembenéznünk, mint a hős vietnami nép ellen folytatott gyalázatos agresszió, a közel-keleti térségben uralkodó háborús feszültség, az európai kontinens békéjét fenyegető megoldatlan problémák sora, és mindezzel párhuzamosan a világméretekben folytatódó fegyverkezési hajsza. Korunkban az erőviszonyok a szocializmus, a haladás, a béke erőinek kedveznek. A szocialista világrendszer, s ezen belül mindenekelőtt a Szovjetunió, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a haladás és a béke hívei hatalmas erőt képviselnek. Ez az erő képes keresztülhúzni a háborúra spekuláló monopoltőkés körök terveit. A szocializmus, a béke minden becsületes és jó szándékú hívének öszszefogásával és egységes fellépésével érvényesíthető az emberiség valódi érdeke, biztosítható a társadalmi haladás. Az imperialisták arra törekszenek, hogy meggátolják ennek a nagy nemzetközi egységfrontnak kibontakozását. Nem válogatósak az eszközökben, amikor azzal próbálkoznak, hogy sorainkban szítsák az ellentéteket, a széthúzást. Ezzel a törekvéssel szemben lépett fel a világ kommunista és munkáspártjai túlnyomó többsé(Folytatás a 3. oldalon) erősítik a jelenlegi magyar társadalmat. Amikor azonban barátok és elvtársak jönnek, mint most a VII. kongresszusra, akkor öröm és megnyugvás tölti el őket. És kialakul az elhatározás, hogy maximális erővel hasson a proletár nemzetköziség. Meggyőződésem, hogy ebben a légkörben a VII. szakszervezeti világkongresszus munkája során megtalálja a nemzetközi szakszervezeti élet gazdagításának útját, és új utakat nyit a nemzetközi szakszervezeti együttműködésnek és szolidaritásnak — mondotta Louis Saillant. Szeretnénk, hogy az itt képviselt küldöttségek kö rock Jenő: Nem kímélhetjük erőinket a szakszervezeti világmozgalom egységének erősítéséért folytatott küzdelemben mmm-m mMmw mWmW Ä ff