Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)
1969-10-10 / 236. szám
i szakszervezetek megnövekedett jogköre és felelőssége, a termelés, az élet- és munkakörülmények a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségi ülésének napirendjén Az iparág, benne a szakszervezet tevékenységének csaknem minden lényeges területét felöleli a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete október 9—10-i kibővített központi vezetőségi ülésének napirendje. A tanácskozáson a többi között értékelik a SZOT XXI. és a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete XXIII. kongresszusa határozatainak végrehajtását. Megvitatják az iparág 1969 első félévi gazdasági eredményeit és bérhelyzetét öszszegezik a kollektív szerződések végrehajtásának tapasztalatait a béren kívüli juttatások alakulását Felmérik a munkaidő csökkentésének állását, hatását . A komgresszv határosatainak végrehajtásáról szóló jelentés hangsúlyozottan foglalkozik a szakszervezetek újszerű jog- és hatáskörének érvényesülésével. A párt-, állami és társadalmi szervek közötti munkamegosztásban megfelelő helyet kapott a szakszervezeti mozgalom. A vezetésben meghonosodott új munkastílus kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy a közös társadalmi célok és a sajátos szakszervezeti feladatok megoldása érdekében tevékenykedhessünk — válaszol érdeklődésünkre Tóth Tiborné főtitkár. — Központi vezetőségünk és a vállalatok szakszervezeti szervei minden korábbinál szélesebb mértékben teljesítik érdekvédelmi kötelezettségüket, az érdekellentétek feltárása, egyeztetése, a jogok és a kötelességek összhangja alapján. Az élet mozgalmassága és bonyolultsága arra késztetett , bennünket is, hogy törekedjünk— a hatásköröknek megfelelő, önálló, gyorsan reagáló, tartalmában is új vezetési módszerek kialakítására. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy szervezeti életünk egészségesen fejlődik. Tovább erősödött a párt, a szakszervezeti mozgalom és a dolgozó tömegek közötti bizalom, egészséges kapcsolat Ezzel egy időben nőtt a különböző szintű szakszervezeti vezető testületek tekintélye és befolyása a dolgozók, az állami és gazdasági vezetők körében. Mindezek ellenére szükségesnek tartjuk, hogy tovább erősítsük szakszervezetünk központi vezetősége és a Könnyűipari Minisztérium kapcsolatát. Igényeljük: a Könynyűipari Minisztérium nyújtson konkrétabb és hathatósabb segítséget ahhoz, hogy megteremtődjön a vállalatok szakszervezeti tanácsai és gazdasági vezetői közötti jobb együttműködés feltétele, hogy a minisztérium és a szakszervezet közös elvi megállapodása a hétköznapok gyakorlatában jobban érvényesülhessen. — A féléves gazdasági tevékenységet értékelő beszámoló megállapítja, hogy az iparág termelése 81,5 százaléka volt a múlt évinek. — Az átlag nagy szóródást takar. Az exporttervet 113,8 százalékra, ebből a bérmunka-előirányzatot 476 százalékra teljesítették, miközben a belkereskedelmi értékesítés mindössze 77 százalékos volt. A belkereskedelmi vállalatok a második negyedévtől kezdődően pótmegrendeléssel jelentkeztek. Ezek kielégítése — mivel a ruhaipar vállalatai szabad kapacitásukat lekötötték exportra — nehézségekbe ütközik. Mindenesetre — a termelés átcsoportosításával — általános törekvés, hogy kielégítsék a belkereskedelem igényeit. Emiatt több helyen a szabad szombatokon és vasárnapokon is túlóráznak. E kedvezőtlen jelenség arra figyelmeztet, hogy a jövőben jobban együtt kell működni a kereskedelemnek és az iparnak a lakosság megfelelő választékú és minőségű termékekkel való ellátása érdekében. A kívánatos együttműködést az anyagi ösztönzők módosításával is szükséges elősegíteni. — Az 1988—69. évre szóló kollektív szerződések tapasztalatainak értékelése részletesen elemzi a béren kívüli juttatások alakulását. — 1968-ban jelentős mértékben előreléptünk. Iparági szinten az 1967. évi 15,299 millió forinttal szemben 1968-ban 19,431 millió forintot fordítottunk béren kívüli juttatásokra. A fejlődés 27 százalékos, 1969-ben további emelkedés tapasztalható. Elsősorban az üzemi étkeztetés hozzájárulási költsége, az üdültetésre fordított összeg, valamint a szociális, kulturális és sportkiadások nőttek. Haladás történt az úgynevezett lakásfejlesztési alapok képzésénél is. Míg 1968-ban csak elvétve, az új kollektív szerződésekben már a vállalatok mintegy fele élt a lehetőséggel, s fejlesztési alapjának meghatározott részéből segíti a dolgozók lakásépítési törekvései. — 1989. július 1-től a ruhaipar dolgozóinak 89 százaléka rövidített munkaidőben dolgozik. Gyakorlatilag csak az utóbbi időben létrehozott új telephelyeken nem mérsékelték meg a munkáidat. — A tapasztalatokat összegezve megállapíthatjuk, hogy a vállalatok komoly erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy a kieső időt műszaki, szervezési intézkedésekkel pótolják. Az előkészületkor számos technológiai intézkedés bevezetését, a géppark fejlesztését és korszerűsítését tűzték ki célul. Sajnos, az intézkedési tervben foglaltakat a vállalatok többségénél nem sikerült hiánytalanul megvalósítani — mondja befejezésül Tóth Tiborné főtitkár. — A műszaki intézkedések elmaradása általában nem érinti anyagilag a dolgozókat, keresetük emiatt nem csökkent. Néhány helyen azonban panaszkodnak, hogy a rövidebb munkaidő következtében nőtt az intenzitás. Tapasztalataink szerint néhol nem kezelik megfelelő rugalmassággal a normákat, nem vezetik át rajtuk a termelési körülményekben történt változásokat Az észrevételek ilyen vonatkozásban sokszor jogosak, mivel gyakran irreális követelményeket támasztanak a dolgozókkal szemben. KÖZÉLET Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében táviratban üdvözölte S. A. Danget, az Indiai Kommunista Párt elnökét 70. születésnapja alkalmából. * A hazánkban tartózkodó koreai mezőgazdasági küldöttség Kim Man Gümnek, a KNDK mezőgazdasági bizottsága elnökének vezetésével csütörtökön kétnapos látogatásra Heves megyébe érkezett Felmentési kinevezés Az Elnöki Tanács a külügyiminiszter előterjesztése alapján Nagy S. Lajost érdemei elismerése mellett felmentette bagdadi nagykövetségünk vezetésére kapott megbízatása alól. Egyben Horváth Józsefet rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki és megbízta hazánk bagdadi nagykövetségének vezetésével. Nagy S. Lajos nagykövetünket búcsúlátogatáson fogadta Ahmad Haszszán Al-Bakr, az Iraki Köztársaság elnöke. (MTI) A magyar pedagógusküldöttség latin-amerikai tapasztalatai A Pedagógusok Szakszervezete Latin-Amerikában járt küldöttségének tapasztalatairól nyilatkozott annak vezetője , dr. Voksán József, a szakszervezet titkára az MTI munkatársának. Delegációnk Santiagóban részt vett a latin-amerikai országok pedagógus- és munkásszakszervezeteinek szemináriumán, ahol az oktatás demokratizálásával kapcsolatos kérdésekről tárgyaltak. A tanácskozást a chilei egységes munkásszakszervezet, a latin-amerikai nevelők szövetsége, valamint a pedagógusszakszervezet nemzetközi szövetsége rendezte. A szocialista országokból szovjet és magyar küldöttség érkezett megfigyelői minőségben. A szemináriumot imperialistaellenes állásfoglalás, a kontinentális akcióegységre való törekvés, a munkások és a pedagógusok szoros szövetségének megteremtéséért irányuló törekvés jellemezte. A szakszervezeti szervek meghívására delegációnk a szeminárium befejezése után ellátogatott Peruba, Columbiába és Venezuelába is. A vendéglátó szakszervezetek vezetőivel szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozókon kölcsönösen tájékoztattuk egymást a pedagógusok szakszervezeti mozgalmának helyzetéről, problémáiról, feladatairól, valamint a kapcsolatok erőteljesebb fejlesztésének lehetőségeiről. Venezuelában éppen ottlétünk idején ülésezett a latin-amerikai szakszervezetek csúcsszerve, az állandó kongresszus. A kongresszuson éles imperialistaellenes tendencia nyilatkozott meg. Jóleső érzés volt, hogy a chilei szemináriumon mindkét szocialista ország küldöttségét igen meleg fogadtatásban részesítették. Utunk további során is állandóan éreztük a Magyarország iránti érdeklődést, rokonszenvet, nagyrabecsülést — fejezte be nyilatkozatát a Pedagógusok Szakszervezetének titkára. Két szanálás között nem ismerik Kőbányán a kartográfust, a számításait is aligha, az öreg tanácsházán azonban nagyon megjegyezték egyik mondását. Úgy hangzott: ha ma áthelyeznék a Lánchídtól a városcentrumot jelző kilométerkövet , itt kellene állnia a Martinovics téren. A Kőbányai út torkolatában meredek ívű kanyarral vágnak neki a szűk Körösi Csorna útnak az autóbuszok, örökké füstszagú a levegő, s a sarki népbüfében napjában kétszer is végigvizslatja a betérőket a járőr. Itt kezdődik tulajdonképpen Kőbánya, 90 ezer lakosú munkáskerület, 140 üzemmel, 40 ezer bejáró munkással és egy asztalnyi tervrajzzal a vb-elnöki szobában, az áll az ív alján: II. ütem. Ami a tanácsi vezetők felkeresésére vezérelt, valami módon regisztrálása a X. kerület „furcsa hónapjainak”. Alig száradt meg a vakolat a 12 toronyház, a 9 emeletes szövetkezeti épület oldalain, egy ház kivételével befejeződött a városközpont építésének I. üteme — szünet van. De mindenki tudja, kalkulálja, várja a további szanálásokat, a I. ütem indulását. A mifia kilométer — A kilométerkövek lólábait itt kellene állnia, nálunk — jegyzi meg dr. Orlai János vb-elnök. A „nálunk” kellemes és gyorsan kifejlődött birtokviszonyt jelez nála, alig néhány hónapja, hogy a tanács élére kinevezték. Szokatlanul gyorsan lett lokálpatrióta, minden szavából kitűnik, hogy máris kitűnően ismeri a kőbányai dombvidéket. S hogy elidőztünk a képletes kilométerkőnél, hozzáteszi: „A főváros középpontjába került a kerületünk — csak éppen ennek a középpontnak a megépítésével vagyunk még adósak.” Akkor, vagy hat-hét évvel ezelőtt ugyanis úgy alakult a kőbányai városközpont építési módja, készüljön el az első ütemben — a második fele a városközpontnak. Feljebb, az egykori remiz helyén, odább, a gimnázium tőszomszédságában és dombnak felfelé, a Harmat utcában épültek fel a házak. Gyönyörű otthonokat rejtenek a szürke falak, a napfényben fürdő erkélyek színes üvegjei, 1275 új lakás talált itt gazdára — s előbb több száz rosszal szabdaltak fel a csákányütések; semmivé lettek, mint az egykori korszerűtlenség. Az újak ide látszanak a tanácsházáig. Hogy menynyi gonddal és küszködéssel kellett lebonyolítani a szanálásokat —a lakásosztály a megmondhatója. No meg Kovács Gyula elnökhelyettes, akit — akárcsak az elnököt — most már élénken foglalkoztatnak a következő időszak teendői. — Gondolja csak el: a II. ütemben ismét családok százainak feje fölül tűnnek el majd a megszokott — bárha elavult, rossz — otthon tetői — töpreng. — Itt születtek, itt nőttek fel, itt járnak iskolába a gyermekeik. Csakhogy — amíg szanálunk, addig nem épül semmi Kőbányán. Abból adunk lakásokat, amit más kerületekből — Újpestről, Óbudáról — kapunk. Márpedig a mi gyári kerületünk is vonzó, ez is a szülőföld. Az emberek jönni fognak és maradni akarnak. Kerületi lakást akarnak. És sokan mégsem maradhatnak. Folyosó a lakásosztály előtt Keserű viták, könnyes jelenetek tudója a lakásosztály előtti szűk folyosó. Ide jártak akkor, az első rész építése előtt a szanáltak, reklamáltak és követeltek, s a viták kavargásában meg kellett értődnie a sajátos érzelmeknek is, a maradás vágtának. Most csendes a folyosó... — De néhány hónap múlva ismét beköszönt a szanálás nehéz időszaka — töpreng Orsai János.— S városközpontot nem lehet anélkül építeni, hogy ne gondolnánk ezekre a szubjektív, ám érthető aggályokra is. Az ötletük — legjobb tudomásom szerint — első a kerületek között Tulajdonképpen egyszerű: „Az első menet idején szép számmal kerültek ide más kerületekből családok, emberek. Sokuk nem tudott gyökeret verni, távol a munkahelyük, órákat kell utazgatniuk. Menni akarnak. S a lakásosztályunk most kezdi számba venni ezeket a bérlőket Kapunk lakásokat Újpestről, felajánljuk kőbányaiért. Kapunk majd Óbudától, jöhet, aki odaadja érte cserébe a X. kerületi otthonát. Nem számíthatunk persze így sem annyi lakásra, ahányan maradni akarnának. Ám jó néhány problémát megoldhatunk.” Emberséges az ötlet. A két szanálás közötti időszak munkáit ugyan megszaporítja, de a tanács vezetői azt tartják: megéri. — Itt járkál majd mindennap a környéken az öreg Krausz bácsi — meséli Kovács Gyula. — Kicsit az ő esetéből is indultunk ki. Elköltözött öregkorára egy budai kerületbe, azóta visszajár, itt élt fiatalon, itt öregedett meg, ezekre a poros, kis utcákra vonzza ma is a szíve , milyen sokan éreznek éppen így. Az „üres hónapok” persze számtalan egyéb, az új építkezések megkezdését előző munkát is rejtenek. Kedves és szép terv például — április 4-re már részben megvalósul — a Rottenbiller-kert rendbe hozása. Nem akármilyen kert ez; a kerület szívében van, telve ősfákkal, gyönyörű bokrokkal. A hivatal okoski nőikéi ből merítve állíthatom: igenis, megcsinálják a lakók, amit kérünk, ha nem játszunk hivatalnokosdit, ha hamar bebizonyosodik, hogy maguknak dolgoznak, egyénileg is kamatozik az iparkodásuk. Márpedig most, a két ütem közötti időszakban különösen kérjük a lakók és az üzemek segítségét: a recept azonos, a hasznunk közös is, egyéni is. És olyan évforduló közeleg, amit sok szép és hasznos létesítmény avatásával szeretnénk itt a kerületben is megünnepelni. Hogy pedig jó a kerületi vezetők módszere, tanúsíthatja a Kada utcai bűbájos óvoda: üzemi segédlettel alakítottak át néhány öreg épületet valóságos gyermekparadicsommá; bizonyság a városszéli telepen épülő orvosi rendelő is — a lakosok alapoztak, húzták fel a falakat, így áll a kevés pénzzel és hosszú határidőkkel nehezült építkezés gyorsan 1100 ember szolgálatába. Így szépül — üzemi segédlettel — a 800 férőhelyes nyári napközi tábor is. A tanácsnak nincs sok pénze, a keveset pedig sokfelé kell osztani. „De hát nemcsak a rövid kardot lehet megtoldani egy lépéssel — ttelehet többet csinálni a közös erő egybevetésével.” A hónapok múlásával érlelődik a Iő ütem is. Okultak az első építkezési fázisból, amikor is két lakás mellé mindössze két üzlet épült, most majd két áruház felépítésével kezdődik a munka. Aztán a többi íves út kanyarodik a vasúti felüljárótól a Kápolna utcán át egészen a Pataki térig, magas házak szegélyezik, a lábakon álló tömbök alatt autók sora parkolhat. Eltűnik 37 üzlet, 57 műhely, aprók már, korszerűtlenek, üzletházak kerülnek a helyükbe, parkok, szobrok. S a Körösi Csorna út — a jelenlegi zsúfolt főútvonal — csendes sétálóutcává lesz, ahova kirakatokat nézni, gyermekkocsit tolni mennek majd az ereberek. — A városközpont első részének építésekor alaposan tönkrement — borul el Orlai János arca. — Pedig óriási kár érte: a mi gyámegyedünk levegőjét alaposan kell szellőztetni, minél több zöldet — fát, bokrot, virágot — telepíteni. A szép nagy park amolyan kerámiagyűjtőhely lesz, szinte egyedülálló az országban, művészi szobrokkal, képzőművészeti alkotásokkal. Háttérben, az úttörőház elé kis teret terveznek, szökőkutat, sőt lesz itt aszfaltozott kis focipálya, az apróbb gyermekeknek játszóhely. Az idősebb generáció pedig sakkasztalokat kap, csendes kis pihenőzugokat Sok pénzbe kerülne minden, ha a kerület vezetői nem kalkulálnák bele a munkálatokba az üzemeket is. Ha a lakóktól kérünk társadalmi munkát meg kell mondanunk világosan, ezt és ezt kellene csinálni, a tanács ennyit és ennyit tud hozzáadni, ha Míg elkészül mindez kemény esztendőknek kell elmúlniuk. Hogy zavartalanabbul épülhessen s hogy olcsóbb és szebb legyen , kellenek ezek a mostani hónapok. A két szanálás közötti időszak hónapjai, amelyekről csak annyit tudnak a kőbányai lakosok: „Most nem épül semmi a kerületünkben.” Az öreg tanácsházán azonban már távolabbra vállaljátok, máris kezd- falkozik Kovács Gyula —, néznek,hetjük — fogalmazza meg hanem a kevés pénzből is Várkonyi Margit a nagyon korszerű kőbá- __ _ ____ ________ nyai szisztémát Orsai Já- NÉPSZAVA 1969. október 10 nos. — Mert tapasztalat .......... 11 ' A csendes kloszarc hónapjai - --------Finomítsuk hallásunkat! AZ ANKÉTNAK örülni lehetett A gyapjúipar fiataljai nemrégiben elhatározták, hogy tanácsko- zást tartanak, meghívják a gyárak vezetőit, igaz- gatóit, hogyan sikerült üzemeikben a fiatalokat védő, 1017-es számú kormányrendelet végrehajtása. Az ankétnak örülni kellett, mert a könnyűipar legnehezebb ágazatának, a textiliparnak vezetői előtt tették mérlegre azt a két esztendőt, amely e rende-let megszületésétől, 1967 óta eltelt. Persze, ez nem volt könnyű időszak. Az új gazdasági mechanizmusra való készülődés, a megnövekedett tennivalók, az új mechanizmusban felszínre kerülő gondok, elfordíthatták a vezetők figyelmét az ifjúság speciális problémáiról. Két év után mégis bebizonyosodott, a gyapjúipar üzemeiben valamit elindítottak, valamit tettek az ifjúságért. A Könnyűipari Minisztérium a rendelet megvallósulása érdekében erkölcsi, anyagi segítésre szólíttotta fel a hozzá tartozó vállalatokat. Hogy a KISZ- szervezetek részére biztosítsák a szükséges feltételeket, a fiatalokat érintő minden ügyet a KISZ-szervezettel közösen tárgyaljanak meg, a rendelkezésre álló, felosztható nyereség és a vállalati alapok képzésénél legyenek figyelemmel az ifjúság jogos igényeire, segítsék a fiatalok szakmai képzését, támosgassák versenymozgalmaikat Ennek számon tartásához igazodott az ifjúsági fórumon a vendéglátó Hazai Fésűsfonó- és Szövő- gyár vezérigazgatója, amikor beszámolójában tár-gyilagosan mérlegelte eredményeiket. Ebben a gyár-ban a fiatalok 90 százaléka fizikai dolgozó s a dol gozók 65 százaléka nő. Húsz százalékuknak például nincs meg az általános iskolai végzettsége — e hiányok pótlására kihelyezett osztály működik a gyárban. A KISZ védnökséget vállalt az új szövőgépek gyors, eredményes üzembe helyezése felett Ebben a gyárban a fiatalok részt vettek a kollektív szerző- dés szövegezésében, meghatározták a továbbtanulás, tanulmányi szerződések lehetőségeit, beleszóltak a részesedési alap felosztásába is. Védnökséget vállaltak a szakmunkástanulók felett, albérleti hozzájárulást és ösztöndíjrendszert létesítettek felkarolásukra, de megszervezték gyári korrepetálásukat is. A lakásigénylőknek 100 ezer forintot osztottak szét, soha meg nem térülő — vagy nagyon is megtérülő — támogatásként. A HASZNOS FÓRUMON az eredmények emlegetése mellett azért a megoldatlan feladatok voltak többségben. A gyapjúszakma különböző gyárainak KISZ-esei azt kérték, hogy javítsák tovább a bér- és munkakörülményeket, központi munkásszállás megépítését javallották és sürgették, mert az albérleti hozzájárulás mégsem lehet megoldás a fiatalok lakásgondjaira. Elhangzott, hogy végre, az üzemi négyszögben kezd megfelelő helyre kerülni a KISZ-szervezet, s hogy több lakást várnak a fiatalok a vállalati lakásépítkezések arányából. A címzetteknek elég gyorsan tudomására jutottak a kérelmek. Ott ültek ők is az ünnepélyesen megterített asztaloknál. És mivel az „erőviszonyok” eltérőek, a szemszögek mások voltak, vita is akadt természetesen. S ha (sajnálatosan) nem is tértek ki jobban a textilesek legnagyobb gondjaira, speciális „női” nehézségeikre: az egészségtelen munkakörülményekre, a tizenhat évesen elkezdett három műszakra, éjszakázásra — a fórum mindenképpen hasznos volt. A fiatalok és a vezetők közötti párbeszéddel, az eredmények, feladatok számbavételével elkezdődött valami. Olyasmi, amit a fiatalok érdekében másutt is folytatni kell Folytatni, a két éve élő — és módjával ható — fiatalok érdekeit védő rendelet és a hozzákapcsolódó miniszteri utasítások értelmé- I ben — és eddiginél jobb védelmében. Ehhez pedig nem árt több ilyen párbeszéd. Már azért sem, mert fontos tanulsága van. Az egyik gyap-úgyár főmérnöke így fogalmazta meg: „Még jobban finomítani kell a hallásunkat, még jobban oda kell figyelni, hogy megértsük a fiatalok szavát.” (Jakab) __________________________________________________|