Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)

1969-10-18 / 243. szám

A magyar nép támogatása és szolidaritása jelentősen hozzájárul győzelmeink kivívásához A DNFF és az ideiglenes forradalmi kormány küldöttségének sajtótájékoztatója A DNFF és az ideigle­nes forradalmi kormány küldöttsége pénteken a delegáció elutazása előtt a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában találkozott a magyar és a külföldi sajtó munka­társaival. A sajtóértekezletet dr. Randé Jenő, a Külügy­minisztérium főosztály­­vezetője nyitotta meg, majd Tran Buu Kiem, a küldöttség vezetője ös­szefoglalta a delegáció be­nyomásait a Magyaror­szágon látottakról. — A szocialista építő­munka nagy eredmé­nyein, az ország szépsé­gén túl a legmegraga­­dóbb élményt számunkra a magyar nép szolidari­tása és barátsága jelen­tette, amellyel szinte minden lépésünkben ta­lálkoztunk — mondotta. — Ez a szolidaritás a for­rása annak az értékes po­litikai és gazdasági támo­gatásnak, amelyet a ma­gyar nép és kormánya nyújt a dél-vietnami nép harcához, jelentősen hoz­zájárulva e harcban ki­vívott győzelmeinkhez — hangsúlyozta Tran Buu Kiem, majd az újságírók kérdéseire válaszolt. — Az amerikai betola­kodókkal szemben ered­ményesen megvívott, im­már tíz esztendős harc sikerének egyik titka az az egység, amely az egész dél-vietnami népet át­fogja — állapította meg. — Ez az egység testesül meg a felszabadító had­seregben, amely részben mint reguláris hadsereg harcol, részben az egész országra kiterjedő gerilla­­háborút folytat. Ezt húz­za alá a bábrezsim csa­patainak morális gyenge­sége, az egyre nagyobb számú dezertálás is.­­ Mindez együttvéve eleve bizonyossá teszi az úgynevezett dezamerika­­nizálás csődjét, és lehe­tetlenné teszi azt az el­képzelést, hogy az ameri­­kai csapatok kivonása után az agresszorok viet­nami vérrel folytassák a háborút. A párizsi tárgyalásokra utalva hangoztatta: a vietnami kérdést nem egyedül a konferencia hi­vatott megoldani. Ugyan­akkor a harctereken is egyre nyilvánvalóbbá vá­lik az agresszorok kudar­ca. A DNFF és az ideig­lenes forradalmi kormány őszintén kívánja a prob­léma megoldásait, és erre megfelelő alapot nyújt a DNFF tízpontos javasla­ta. Az amerikaiakon a sor, hogy megmutassák, valóban szándékukban áll a háború megszüntetése.­­ A párizsi konferen­cia — fűzte hozzá — kétségtelenül hatással van a nemzetközi közvé­leményre. Nemcsak né­pünk harcát tükrözi, ha­nem alkalmat ad a há­ború kérdésében elfoglalt álláspontunk kifejtésére is. Az újságírók megkér­dezték Tran Buu Kiemet, hogy véleménye szerint a jelenleg Amerikában zaj­ló tüntetések milyen be­folyással lehetnek a Ni­­xon-adminisztráció dön­téseire.­­ Bár az Egyesült Ál­lamok és a hasonló kor­mányzati rendszerű or­szágok semmibe veszik a közvélemény állásfogla­lását, látniuk kell, hogy egyre erősödik az állás politik­á­jukkal szemben. Ezt mutatják a közvéle­ménykutatás eredményei is. Ha ez az áramlat to­vább erősödik, előbb­­utóbb befolyással lesz a hivatalos amerikai kül­politikára is — állartította meg, és hangsúlyozta, hogy a DNFF és az ideig­lenes forradalmi kormány nagyra értékeli az ame­rikai közvéleménynek ezeket a megnyilvánulá­sait. A dél -vietnami belpo­litikai helyzetről elmond­ta, hogy a felszabadítási front kapcsolatokat keres és hoz létre a béke és a demokrácia más híveivel, mindazokkal a politikai irányzatokkal és csopor­tokkal, amelyek szemben állnak a Thieuc Ky-re­­zsimmel, és ellenzik az amerikai diktátumok előtti behódolást. Még a koalíciós kormány meg­alakulása előtt szélesíte­ni kívánják a demokra­tikus erők szövetségét A küldöttség magyar­országi tárgyalásairól szólva hangsúlyozta, hogy teljes egyetértés alakult ki a magyar vezetőkkel a dél-vietnami helyzet értékelésében és a Nixon­­kormány magatartásának megítélésében. Azonosak a nézetek abban is, hogy a vietnami kérdés meg­oldása érdekében szüksé­ges a béke erőinek ösz­­szehangolt akciója. Befejezésül arról szólt, hogy a küldöttség hazánk után több baráti szocia­lista országba és az úgy­nevezett harmadik világ néhány országába is el­látogat. Kormányunk megalakulása — mondta — lehetővé tette, hogy szorosabbra fűzzük kap­csolatainkat azokkal az országokkal, amelyek ed­dig is támogatták igaz­ságos harcunkat és hoz­­zátehetem, hogy több olyan országgal is lehe­tővé vált a szorosabb együttműködés, amelyek eddig kevésbé értették meg és támogatták küz­delmünket. CTudományos hírmagyarázatunk Az új Szojuz-kísérletek sorok írása idején az új Szojuz-űrh­ajók közül­­ kettő fejezte be sikeresen küldetését. A mostan­i­ni kísérletsorozat bizonyára kevésbé volt „látvá­nyos”, mint több más, a legutóbbi időkben lezajlott űrhajózási vállalkozás, mégis a mostani Szojuz-űr­­hajók útja nem egy vonatkozásában különös figyel­met érdemel. Kísérletről kísérletre egyre inkább ki­bontakozik előttünk a szovjet űrkutatás koncepciója: emberlakta laboratóriumok, űrállomások létrehozá­sa a Föld körüli térségben, s e berendezések közvet­len népgazdasági felhasználása. A januári Szojuz-kísérletekben az űrállomás összeállításának kezdő műveleteit próbálták ki. Most — az asztronautikai történetében először — három űrhajó végzett hosszan tartó kötelékrepülést. Az ef­féle koordinált űrrepülő manővereknek nagy szerepe lesz az űrállomások létrehozásakor, de akkor is, amikor a már működő űrállomásokra kell utánpót­lást szállítani. A kötelékrepülés feladata megköve­teli, hogy az űrhajók nagymértékben manőverképe­sek legyenek, vagyis pályájukat a szükség szerint gyorsan és pontosan tudják változtatni. A párosan, vagy harmadmagával végzett űrre­pülés másutt is fontos szerephez juthat. Mint a meg­előző Szojuz-kísérletben láttuk, az űrutasok átszáll­hatnak járművükből a másik űrhajóba, s így a na­gyobb vállalkozásokban — mint például a holduta­zásban — mód nyílik arra, hogy az esetleg bajba jutott űrhajók utasait megmentsék. A­mi az űrhajók és az űrállomások közvetlen nép­­gazdasági felhasználásait illeti, itt többek között a termésterületek, az erdők, valamint az óceá­nok olyan megfigyeléseire kell gondolnunk, ame­lyekre az automatikus mesterséges holdak kevésbé alkalmasak. Nem kell talán kiérnésra, hogy a növé­nyi kártevők pusztításainak idejekorán történt fel­ismerése, tengeri halrajok felfedezése milyen nagy gazdasági jelentőségű. A Szojuz 6. űrhajón végzett kísérlettel mutatko­zott be a műszaki tudományok új ága, az űrtechno­­lógia. A világűrben uralkodó körülmények, az úgy­nevezett űrviszonyok igen sok tekintetben különböz­nek a Földön megszokottaktól. Súlytalan állapotban, erősen léghíjas térben, általában igen alacsony hő­mérsékleten a szerkezeti anyagok másképpen visel­kednek, mint a Földön. Ilyenképpen az űrhajón vagy egy idegen égitesten berendezett műhelyben egy se­reg gyártási folyamat igen kedvező feltételek között hajtható végre. Ide tartozik a hegesztés is, amellyel az említett űrviszonyok között most végeztek először kísérleteket. N­em kétséges, hogy a hegesztési kísérlet után a kö­zeljövőben további űrtechnológiai vizsgálatokra kerül sor. Belátható időn belül kialakulnak azok a módszerek, amelyekkel az új technológia nemcsak minőségileg múlja felül a földi eljárásokat, hanem gazdaságosság szempontjából is versenyképes lesz velük. Ezen az úton tették meg az első nagy lépést a szovjet kutatók a Szojuz 6. kísérletével. Nagy István György Elutazott hazánkból a Pénteken este elutazott hazánkból a DNFF köz­ponti bizottságának és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának küldöttsége. A küldöttség búcsúzta­tására a Nyugati pályaud­varon megjelent dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának pót­tagja, a kormány elnök­­helyettese, a kormány dél-vietnami küldöttség több tagja, a Külügymi­nisztérium vezető mun­katársai, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Ott volt Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Köztársaság és Hoang­ Luong, a VDK budapesti nagykövete, a budapesti diplomáciai képviseletek számos veze­tője és tagja. (MTI) A szovjet űrkísérlet-sorozat eseményei (Folytatás az 1. oldalról) ott volt az űrhajó köze­lében. Elsőnek értek cél­ba az iskolásgyerekek. Nem számított a hideg, a hó, rohantak köszönte­ni a kozmosz visszatért hőseit. A helikopter pil­lanatok alatt felvette a meleg ruhába átöltözte­tett űrutasokat és repült Karagandába.. A városba érkezésük­kor az űrhajósokat a jó­­barátok minden etikettet elsöprő forró ölelése vár­ta. A „hogyan’‘-nal kez­dődő számtalan kérdésre Sonyin válaszolt a követ­kező szavaikkal: „Igye­keztünk mindent megten­ni, véleményem­­szerint a munkát sikeresen el­végeztük”. Mosolyogva tette hozzá: „Egyszóval, boldogok vagyunk.” Ezután röpsajtóértekez­let következett, amelyen az űrhajósok elmondot­ták, milyennek látták Földünket odafentről. Megismételték a Gagarin óta refrénszerűen vissza­térő véleményt: kékes színben úszó bolygónk gyönyörű szép látványt nyújt a világűrből. El­mondották azt is, hogy sokkal jobb többedma­­gukkal utazni a világűr­ben. Amikor az ember egyedül száguld a koz­moszban, akkor olykor erőt vesz rajta egy kis szomorkás hangulat. De ha jó barátok vannak mellette, akkor a hangu­lat is jobb és a munka is könnyebben megy. Kö­zölték, hogy Ausztráliá­ban hatalmas erdőtüze­ket, az Arábiai-félszige­­ten pedig égő olajfá­klyá­­kat figyeltek meg. Kubaszov útjuk fő cél­ját érintve elmondotta, hogy valamennyi tervezett villamoshegesztési kísér­leteit elvégezte. Sonyintól megkérdez­ték, voltak-e derűs pilla­nataik az űrben? Hogy­ne — felelte a Szojuz 6. parancsnoka. — A koz­­moszban Valerij Kuba­­­szov sokoldalú­­tehetsége olyan szépen kivirágzott, hogy egyszer csak fogta magát és — jóllehet er­ről az oldaláról azelőtt nem ismertük — énekel­ni kezdett, szöget változtatja meg mindössze 7—8 fokkal, ehhez az üzemanyag 30 százaléka használódik el. Ha az űrhajókat nagy­­mennyiségű üzemanyag­gal­ bocsátanák fel, ez megnövelné súlyukat. Ilyenformán még na­gyobb teljesítményű hor­dozórakétákra volna szük­ség. A manőverezés problé­májának megoldása tehát összefügg egy másik prob­lémával: az űrhajók ösz­­szekapcsolásával. Az ösz­­szekapcsolás ugyanis le­hetővé teszi, hogy köz­vetlenül űrpályán szerel­jenek az űrhajóhoz üzem­anyag-tartályként szerep­lő más űrhajóikat. A manőverezés és az összekapcsolás a koz­moszban nagy gyakorla­tot és hozzáértést, jó el­méleti és gyakorlati fel­­készültséget követel meg az űrhajóspilótától. Se­gítségére vannak az elekt­ronikus számítógépekkel ellátott irányítórendsze­rek, amelyek meghatá­rozzák a sebesség változ­tatásához szükséges im­pulzus nagyságát és irá­nyát. Rendelkezésére áll­nak a földi űrhajókísérő megfigyelő állomásokról kapott adatok is. Kozmikus pályán az első manőverezést az 1963. november 1-én felbocsá­tott Polrot 1. elnevezésű kozmikus készülék végez­te. Az automatikus ösz­­szekapcsolódás feladatát elsőnek a Szovjetunióban oldották meg, először a kozmosz-csoporthoz tar­tozó, ember nélküli szput­­nyikok segítségével, ké­sőbb kézi irányítóberende­zés révén 1969 január­ban­ a Szojuz 4. és a Szojuz 5. űrhajók repü­lése során. (TASZSZ) Fontos mei megfigy Oleg Gazenko, a Szov­jet Tudományos Akadé­mia levelező tagja, a koz­mikus egészségügy neves kutatójának véleménye szerint a levegő oxigén­hiányát széndioxid adago­lásával ki lehet egyenlí­teni. A szakértők megfigyel­ték, hogy a hermetikusan zárt fülkében tartózkodó embereiknél fellépnek a hegyi betegség tünetei, amikor a levegő oxigén­tartalma — annak nyo­másában kifejezve — 75 —85 higanymilliméterre csökken. De abban a pil­lanatban, amikor a fülke mesterséges légkörébe egy kis mennyiségű széndio­xidot adagoltak, a hegyi betegség tünetei meg­szűntek, illetve jelentősen csökken­tek. A szovjet tudós véle­ménye szerint a mester­séges atmoszféra oxigén­hiányát széndioxid ada­golásával ki lehet egyen­líteni. Úgy, hogy annak részaránya ne haladja meg a 4—6 százalékot. A tartós űrrepüléseknél az oxigénnyomás idősza­kos csökkentése és a széndioxidnyomás egyide­jű növelése Gazenko fel­­tételezése szerint meg­szünteti a hipodinamika és a súlytalanság követ­keztében az emberi szer­vezetben fellépő és a he­gyi betegség tüneteivel járó alkalmazkodóképte­­lenséget. eurológiai relések Manőverezés a kozmoszban A Nyegyelja című szovjet hetilap megálla­pítja, hogy a világűrben való manőverezés során a legbonyolultabb­­ problé­ma a hajtóművek ener­giaszintjének biztosítása. A manőverezés a hajtó­művek tolóerejétől függ, a manőverezés lehetősé­geit nagymértékben meg­szabja az üzemanyagkész­let és üzemanyag mi­nősége. Ez utóbbitól a gázok kiáramlásának se­bessége függ. Ha egy űr­hajó 200 kilométer ma­gasságban befutott kör­pályáról 1000 kilométer magasságú pályára tér át — a Szojuz-mintájú szov­jet űrhajók képesek erre —, ez az üzemanyag­­készletnek körülbelül 15 százalékát emészti fel. Ha a pálya síkjának hajtás- Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának 43. ülésszakáról Moszkvában október 16­tól 17-ig megtartották a KGST végrehajtó bizott­ságának 43. ülésszakát. Az ülésen a KGST tagorszá­gainak a végrehajtó bi­zottságba delegált képvi­selői vettek részt. Tano Colov, a Bolgár Népközt­­ársaság Minisztertaná­csának elnökhelyettese, Apró Antal, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, Gerhard Weiss, a Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Dam­­dinyijn Gombozsav, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának el­nökhelyettese, Piotr Jaro­­szeivicz, a Lengyel Nép­­köztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyettese, Gheorghe Radulescu, a Román Szocialista Köz­társaság Minisztertaná­csának elnökhelyettese, Mihail Leszecsko, a­ Szov­jet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége Miniszter­­tanácsának elnökhelyette­se, Frantisek Hamouz, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyettese. A végrehajtó bizottság ülésszakán a KGST és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság kor­mánya közötti megállapo­dás értelmében részt vett D. Djokovics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Ta­nács tagja is. Az ülésszakon Piotr Ja­­roszewicz, a Lengyel Nép­köztársaság képviselője, lengyel miniszterelnök­helyettes elnökölt. Megvitatták a végrehaj­tó bizottság 41. ülésszaká­nak határozata értelmé­ben létrehozott munka­­csoportok kibővített mun­katerve végrehajtásának menetét. A munkacsopor­tokat annak idején azzal a céllal alakították meg, hogy kidolgozzák a KGST tagországai közötti együtt­működés további elmélyí­tésének és tökéletesítésé­nek komplex, huzamos időre szánt tervezetét. Vé­leménycserét folytattak e program összeállításának további irányáról. Erről a témáról a következők tar­tottak beszámolót: Piotr Jaroszewicz, a végrehaj­tó bizottság elnöke, Nyi­­kolaj Bajbakov, a terv­­koordináció kérdéseivel foglalkozó munkacsoport elnöke, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnök­­helyettese, a Szovjet Álla­mi Tervbizottság elnöke, V. Kirillin, a tudományos műszaki együttműködés kérdéseivel foglalkozó munkacsoport elnöke, a szovjet Minisztertanács el­nökhelyettese, a Minisz­tertanács Tudományos és Műszaki Állami Bizottsá­gának elnöke, J. Trendota, a valuta- és pénzügyi kér­désekkel foglalkozó mun­kacsoport elnöke, a Len­gyel Népköztársaság pénz­ügyminisztere, Biró Jó­zsef a külkereskedelem kérdéseivel foglalkozó munkacsoport elnöke, ma­gyar külkereskedelmi mi­niszter, M. Zajfryd, a szál­lítási eszközök fejlesztési kérdéseivel foglalkozó munkacsoport elnöke, a a Lengyel Népköztársaság közlekedésügyi miniszte­re, N. Faggyejev, a szer­vezeti és jogi kérdé­sekkel foglalkozó mun­kacsoport elnöke, a KGST titkára. Az érdekelt KGST-országok mezőgaz­dasági és élelmiszeripari együttműködésével kap­csolatos problémák kidol­­­gozásával foglalkozó mun­kacsoport elnöke nevében Sz. Knev bolgár földmű­velésügyi és élelmiszeripa­ri miniszterhelyettes, a KGST szabványügyi ál­landó bizottsága elnöké­nek nevében pedig H. Merbach, az NDK szab­ványügyi bizottságának elnökhelyettese tartott be­számolót A végrehajtó bizottság­ban részt vevő országok képviselői kölcsönösen tá­jékoztatták egymást arról, hogyan folyik országaik­ban a komplex program­­tervezet kidolgozásához szükséges anyagok előké­szítése. A végrehajtó bi­zottság az említett kérdé­sekről megfelelő határo­zatokat fogadott el A Végrehajtó bizottság megvizsgálta az 1971—75. évi gazdasági együttmű­ködés kérdéseivel össze­függésben a KGST-tagor­­szágok között folytatott kétoldalú konzultációk el­ső szakaszának eredmé­nyeit. A Végrehajtó Bi­zottság megállapította, hogy a minisztériumok, főhatóságok és különböző gazdasági szervek széles körű bevonásával folyta­tott kétoldalú konzultá­ciók a tagországok terve­ző szervei között, lehető­vé­­ teszik a tagországok számára a gazdasági együttműködés egész sor fontos kérdésének megol­dását, kormányközi gaz­dasági megállapodások és szerződések, valamint a termelési szakosításról és kooperációról szóló meg­állapodások és szerződé­sek megkötését, számos fontos nyersanyag és kész­termék kölcsönös szállítá­sainak előzetes összehan­golását.­­ Egyidejűleg megállapí­tották, hogy egyes lénye­ges kérdések további két­oldalú konzultációkat és kidolgozást igényelnek. A­ Végrehajtó Bizottság javasolta a KGST tagor­szágainak, a kétoldalú konzultációk második sza­kaszát oly módon bonyo­lítsák le, hogy a KGST XXIII. (rendkívüli) ülés­szakának határozatában kitűzött határidőre bizto­síthassák az 1971—75. évi tervek végleges koordiná­lását. A Végrehajtó Bizottság meghallgatta a KGST vegyipari állandó bizott­ságának beszámolóját,­­ amelyet G. Wischofsky, a bizottság elnöke, az NDK vegyipari minisztere ter­jesztett elő. A beszámoló tartalmazza azoknak a vizsgálatoknak az előzetes eredményeit, amelyeket a KGST-országok az 1970 utáni időszak igényeinek szem előtt tartásával a vegyipari és cellulóz-pa­píripari fejlesztésben való együttműködés egyes ki­emelt problémáinak tisz­tázására végeztek, azon problémák tisztázására, amelyek meghatározzák a vegyipari és cellulóz-pa­píripari termelés prog­resszív struktúrájának fejlődését, és elősegítik a KGST-tagországok fő nép­­­­gazdasági ágazatainak ke­­mizálását. A Végrehajtó Bizottság megállapította, hogy a vegyipari és cellulóz-pa­píripari termékek 1971— 75. évekre tervezett ter­melési növekedésének, az áruválaszték szüntelen bő­vülésének és minőségi ja­vulásának körülményei között még nagyobb jelen­tőségre tesz szert az érde­kelt országok elmélyül­tebb együttműködése a termelési szakosítás és kooperáció területén, az optimális kapacitások ter­vezésében és építésében, a progresszív technológia ki­dolgozásában és a szüksé­ges kutatások elvégzésé­ben, a nagy termelékeny­ségű berendezésekkel való ellátottság biztosításában, valamint a nyersanyag- és segédanyag-ellátás komp­lex biztosítása területén. A KGST vegyipari ál­landó bizottsága a felso­rolt problémák kidolgo­zása folyamán egész sor konkrét javaslatot fogal­l­mazott meg a vegyipari és cellulóz-papíripari fej­lesztés fontos kérdéseinek megoldását szolgáló együttműködés kiterjesz­tésével kapcsolatban egyebek között az egyes vegyipari ágak nyers­anyagbázisának az érde­kelt országok közös erő­feszítéseivel való fejlesz­tésének kérdéseivel ösz­­szefüggésben, valamint az 1971—75. évi tudomá­nyos, műszaki és terme­lési együttműködés fej­lesztésének kérdéseivel kapcsolatban. Megállapí­tást nyert, hogy a tagor­szágok az említett idő­szakra szóló terveik ösz­­szehangolásáról folytatott kétoldalú tárgyalásaik so­rán felhasználják ezeket a javaslatokat. A végrehajtó bizottság jóváhagyta az 1970 utá­ni időszak vegyipari és cellulóz-papíripari együttműködésének fej­lesztésével összefüggő alapvető problémák ki­dolgozására a KGST vegyipari állandó bizott­sága által végzett tevé­kenységet és megbízta a bizottságot e munka foly­tatásával. A Végrehajtó Bizottság ülésszaka a barátság és a kölcsönös megértés lég­körében folyt le. (MTI) Újabb küldöttségek érkezése A VII. szakszervezeti világkongresszusra októ­ber 17-én újabb vendégek érkeztek. Többek között Sierra Leone-ból, Guineá­ból, Chiléből, Irakból, Martiniqueból, Brazíliá­ból, Uruguayból és Íror­szágból érkeztek a kül­­ d­ NÉP­SZAVA­­* 5­1­9. október

Next