Népszava, 1969. november (97. évfolyam, 255–279. szám)

1969-11-12 / 263. szám

A szovjet-amerikai előzetes tárgyalásokon részt vevő szovjet delegáció tagjai A Helsinkiben novem­ber 17-én nyíló szovjet— amerikai előzetes tárgya­lásokon a Szovjetuniót hat főből álló delegáció kép­viseli. Mint a TASZSZ tudósítójával közölték, a küldöttség tagjai a követ­kezők: Vlagyimir Szem­­jonov külügyminiszter-he­lyettes (a delegáció veze­tője), Nyikolaj Ogarkov vezérezredes, a vezérkari főnök helyettese, Pjotr Picimkov rádióipari mi­niszterhelyettes, Alek­szandr­­ Scsukin akadé­mikus, Nyikolaj Aleksze­­jev vezérezredes, Georgij Kornyijenko, a szovjet külügyminisztérium kollé­giumának tagja. Az előzetes megbeszélé­seken a két ország kül­döttsége megvitatja azo­kat a kérdéseket, amelyek összefüggenek a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok kormányainak a stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésére vo­natkozó tárgyalásaival. ­ Pravda az összeurópai értekezletről Létrejöttek az összeu­rópai biztonsági értekez­let összehívásának felté­telei — állapítja meg kedden a Pravdában Ju­­rij Zsukov, a lap politi­kai szemleírója. Az érte­kezlet előkészületeibe egisze aktívabban kap­csolódik be sok európai ország kormánya is — mutat rá a Szerző. Zsukov ezután kiemeli a finn kormánynak azt az értékes kezdeményezé­sét, amely Helsinkit ja­vasolja az értekezlet szín­helyéül és méltatja a Varsói Szerződés külügy­minisztereinek prágai nyilatkozata iránt meg­mutatkozó francia érdek­lődést. A cikkíró figyelemre méltónak tartja a nyu­gatnémet kormány pozi­tív hozzáállását, „egy gondosan előkészített ér­tekezlethez”, de elítéli a NATO makacs ellenállá­sát, amely „szöges ellen­tétben áll az európai or­szágok létérdekeivel”. A török köztársasági elnök ma Moszkvába érkezik A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége és a szovjet kormány meghí­vására hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezik Cevdet Sunay török köz­­társasági elnök. Ebből az alkalomból az Izvesztyija közli az elnök életrajzát és fényképét. Első ízben látogat török államfő a Szovjetunióba — írja a lap. A szovjet nép üdvözli Qevdet Sunay látogatását és kifejezi azt a reményét, hogy a barát­ság és a jószomszédság je­gyében ez az út is hozzá­járul a szovjet—török kapcsolatok további bőví­téséhez. (TASZSZ) ­ John Gorton, Auszt­rália miniszterelnöke kedden megalakította új koalíciós kormányát. A kormány liberális és ag­rárpárti tagokból áll. A hatóságok hatalmas rendőri és katonai erőt mozgósítanak (Folytatás az 1. oldalról) két. Az egyik legérdeke­sebb néma tüntetést New Yorkba tervezik, ahol a Central Parkban több mint negyvenezer ember tüntet majd némán, a há­ború csaknem negyven­ezer am­erikai halottját jelképezve. A New York-i akcióba ismét bekapcso­lódik John­ Lindsay, a város polgármestere, és előreláthatólag részt vesz a különböző gyűléseken New York állam két sze­nátora, Jacob Javets és Charles Goodell is. Goo­­dell a szerzője annak a javaslatnak az amerikai szenátusban, amely az amerikai csapatok azon­nali és feltétel nélküli kivonását követeli Viet­namból. Az új mozgósítási bi­zottság, amelynek tagjai között a vietnami hábo­rú elleni tiltakozás sok veteránja van — akik 1967-ben a Pentagon előtti tüntetést, 1968-ban pedig a chicagói meg­mozdulásokat szervezték —, két nagyszabású de­monstrációt szervez. Az első az úgynevezett halál elleni menet: az arling­­toni temetőből kiindulva mintegy negyvenezer bé­keharcos több mint két napon át egyesével ha­lad végig az amerikai főváros központján, a Fehér Ház érintésével, a törvényhozás épületéhez. Mindegyik békeharcos a háború egy-egy amerikai halottjának nevét viszi magával mementóként. A menet részvevői között lesz előreláthatólag Co­­retta King, Martin Lut­her King özvegye és sok más ismert amerikai közéleti személyiség. A legnagyobb vihart a mozgósítási bizottság másik megmozdulása vál­totta ki az előzetes vi­tákban. Az ország min­den részéből érkező há­borúellenes csoportok részvételével szombatra nagyszabású tüntető fel­vonulást és tömeggyűlést szerveznek az amerikai főváros központjában. A menet szombat délelőtt indul a törvényhozás épületétől és az eredeti­­tervek szerint a Fehér Ház érintésével haladna a Washington emlék-obe­­liszkhez, a gyűlés színhe­lyéhez. Az amerikai igazságügy minisztérium azonban nem engedélyez­te a felvonulási útvona­lat, azzal az indoklással, hogy erőszakos cselek­ményektől tart, mivel a várt, legkevesebb ne­gyedmillió részvevő kö­zött úgynevezett militáns csoportok is lesznek. A hatóságok hatalmas rendőri és katonai teret mozgósítanak arra az esetre, ha a tüntetés részvevői nem hajlandók engedelmeskedni az uta­sításoknak. A teljes wa­shingtoni rendőri erő ké­szenlétbe helyezése mel­lett a főváros közvetlen területén, illetve a szom­szédos településeken 28 ezer fegyveres katonát és nemzeti gárdistát helyez­tek máris riadókészült­ségbe, a Pentagon leg­újabb közlése szerint pe­dig helikopterekkel és csapatszállító repülőgé­pekkel még mintegy 160 kilométeres távolságból is lehet további katonai erősítéseket küldeni Wa­shingtonba, az esetleges összecsapások leverésére Ezek a katonai alakula­tok is készenléti állapot­ban lesznek a hét végén. Közlemény az arab védelmi tanács határozatairól Vietnami küldöttség az EAK fővárosában Az arab védelmi tanács záróülését követően Kai­róban közös közleményt adtak ki, amelyben beje­lentették, hogy az arab országok vezetői Marok­kó fővárosában, Rabat­­ban december 20 és 22 között értekezletet tarta­nak. A közlemény leszögez­te, hogy az arab védelmi tanács felismerte azok­nak az erőfeszítéseknek a kudarcát, amelyek célja a közel-keleti válság békés megoldása volt és elis­meri: az ilyen megoldás lehetősége zsákutcába ju­tott, s ily módon nem le­hetséges elérni a meg­szállt arab területek fel­szabadítását. A közle­mény megállapítja, hogy a békés megoldás kudar­cának oka az izraeli ve­zetők makacssága és az a pénzügyi, politikai és ka­tonai segítség, amelyet az Egyesült Államok és más imperialista erők nyújta­nak az agresszív izraeli államnak. Az arab védel­mi tanács — hangoztatja a közlemény — elhatároz­ta, hogy erősíti a Palesz­tinai forradalmat az arab nemzet teljes potenciál­jának a mozgósításával. Széles körű politikai moz­gósítás, valamint átfogó és teljes katonai felké­szültség szükséges az Iz­raellel elkerülhetetlenül vívandó harchoz. A to­vábbiakban a közlemény rámutat, hogy az arab védelmi tanács jóváhagy­ta a palesztinai felszaba­­dítási szervezet által elő­terjesztett valamennyi ajánlást és számos olyan, rendkívül titkos határo­zatot hozott, amelyeket a közös arab érdek szem előtt tartásával nem hoz­hatnak nyilvánosságra. Az Arab Szocialista Unió meghívására hétfőn Tran Buu Kiem, a DNFF elnöksége tagjának, a Dél­vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya elnökségügyek miniszterének vezetésével vietnami küldöttség érke­zett Kairóba. A delegáció tárgyalásokat folytat az Arab Szocialista Unió végrehajtó bizottságának tagjaival és más hivata­los személyiségekkel. Tömegmozgalmak Ausztráliában a vietnami háború ellen Ausztráliai szakszervezeti vezető nyilatkozata Ausztrália az újkorban, a gyarmatosítás és követ­kezményei révén, szoros kapcsolatba került az európai és ázsiai konti­nenssel. A kormányzat Amerika-barát politikája ismét közel sodorta Ausztráliát a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik legsúlyosabb konfliktusá­hoz, a vietnami háború­hoz. A szakszervezetek háborúellenes harcáról, az ausztráliai szakszerveze­tek problémáiról beszél­gettünk George B. At­­kinsszel, a Kazánkészí­­tők és Rézformázók Szakszervezetének titká­rával. — A szakszervezetek elszántan szembeállnak a kormányzat vietnami po­litikájával — mondja a titkár. — Tömegmegmoz­dulásokat szerveznek el­lene, petíciókat intéznek a kormányhoz és támo­gatják az ellenállás más formáit is. — Legutóbb a hatósá­gok 37 embert állítottak bíróság elé, mert arra buzdították a fiatalokat, hogy ne menjenek a viet­nami harctérre. A bíróság 50 dollár pénzbüntetésre, vagy 25 napi börtönre ítélte a vádlottakat, akik egyöntetűen elhatároz­ták: nem fizetnek, inkább kitöltik a börtönbünte­tést Nyilvánosságra ho­zott állásfoglalásukhoz újabb 3000 ember csatla­kozott. De a vietnami há­borúval való szembenál­lás ennél sokkal nagyobb méretű, áthatja az auszt­ráliai társadalomnak úgyszólván minden réte­gét. Az ország polgárai ugyanis nem hajlandók megbarátkozni azzal a helyzettel, hogy ausztrál fiatalok vérezzenek a viet­nami harcmezőn, miköz­ben az ország hivatalo­san nincs is hadiállapot­(Jentetics László felvétele) ban Vietnammal. Így a közvélemény a háborút nemcsak igazságtalannak, hanem törvénytelennek is tartja. — Hatását, eredményeit tekintve, milyen erőt kép­visel a vietnami háború ellenértéke? — A legszervezettebb háborúellentes erő a szak­szervezeti mozgalom és a munkáspárt. A munkás­párt a választási hadjá­rat során azt ígérte, hogy hatalomra jutása esetén kivonja a csapatokat Vietnamból. A párt vá­lasztási előretörése mu­tatja, hogy ez a jelszó milyen népszerű az or­szágban. Erre vall egyéb­ként az is, hogy az 50 dollárra elítélt vádlottak mellett kiadott szolidari­tási nyilatkozat aláírói között papok és képvise­lők is vannak. De a leg­hatékonyabb harci akció­kat, megítélésem szerint, a tengerész-szakszervezet kezdeményezte, a szak­­szervezet határozott ál­lásfoglalása ugyanis meg­akadályozta, hogy hadi­anyagot, felszerelési tár­gyakat vagy utánpótlást hajózzanak be a Vietnam­ba induló hajókra. — Úgy véljük, külpoli­tikai érdekeinket nem az ázsiai országokkal szem­bekerülve, nem az ázsiai országok ellenében kell érvényesítenünk, képvi­selnünk, hanem velük együttműködve. Az SZVSZ-szel együtt támo­gatjuk az ázsiai biztonsá­gi rendszer eszméjét. Ezt mi nem is tudjuk elkép­zelni a Szovjetunió rész­vétele nélkül. — Akik figyelemmel kí­­sérik Ausztrália külpoliti­kai lépéseit, észrevették: a canberrai kormány lépése­ket tett arra, hogy » brit kivonulás — London «,Szuez­től keletre” pozícióinak felszámolása — után ezeket a pozíciókat elfoglalja. He­lyesnek tartják-e a szak­­szervezetek ezt a politi­kát? — Nézetünk szerint Ausztrália biztonságát feltétlenül meg kell te­remteni, azonban Auszt­ráliának elsősorban bel­ső, belpolitikai­ problémái vannak, semmi sem in­dokolja ezek háttérbe szorítását külpolitikai as­pirációk miatt. Belső gondjainkra utalnak a sztrájkharcok és azok a követelések, amelyekért a szervezett munkások harcba szállnak. Szociá­lis — bér, társadalom­biz­tosítási stb. — gondok állnak a követelések kö­zéppontjában és mi nem vagyunk annyira türel­mesek, hogy ezek megol­dását elhalasszuk a kül­politikai orientáció állító­lagos miatt követelményei Kra­ktár Imre Az állami ellenőrzés helyzetéről tárgy­alt a CSKP KB elnöksége A Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bi­zottságának elnöksége hétfőn Gustáv Husák el­ső titkár elnökletével ülést tartott. A részvevők az állami ellenőrzés helyze­tét vitatták meg. Az el­nökség felszólította az el­lenőrző szerveknél dolgo­zó párttagokat, hogy fi­gyelmüket azokra az idő­szerű kérdésekre fordít­sák, amelyek a lakosság ellátásával, az elfogadott döntések teljesí­tésének el­­­lenőrzésével, valamint a politikai, az állami és a gazdasági élet területén befolyást gyakorló ténye­zőkkel függenek össze. A Nova Mysl elméleti folyóirat főszerkesztőjévé az elnökség Ladislav Hra­­bovskit nevezte ki. Művészek és tudósok állásfoglalása a párt és a kormány politikája mellett Mint Flesch István, az MTI tudósítója jelenti, a kulturális élet területén tapasztalható visszás ál­lapotok megszüntetése és a konszolidáció megkez­dése szempontjából jelen­tős tényezőnek tartják Prágában ötvenhat veze­tő művésznek és tudós­nak a párt és a kormány politikáját támogató nyi­latkozatát, amelyet dr. Miroslav Bruzek cseh művelődésügyi miniszter­rel megtartott találkozó­jukon adtak ki. A cseh kulturális élet neves képviselői kinyil­vánítják : azon fáradoz­nak, hogy megteremtsék a feltételeket és a kedve­ző légkört a párt és a kormány jelenlegi politi­káját , támogató val­a­­mennyi művész összefogá­sához és nemzedéki kü­lönbség nélkül hozzájá­ruljanak a szocialista kul­túra további kibontakoz­tatásához. Dr. Miroslav Bruzek a találkozón el­mondotta, hogy a művé­szeti szövetségek vezetői­vel folytatott megbeszélé­sein bebizonyosodott: ezek a szövetségek továbbra sem hajlandók változtat­ni helytelen és végső so­ron államellenes nézetei­ken, s nem kívánják el­ismerni a szocialista ál­lam vezető szerepét a kultúra területén. Ezért a minisztérium úgy határo­zott, hogy feladatait nem a művészeti szövetségek­kel, hanem közvetlenül magukkal az alkotókkal és művészekkel együtt­­működve fogja ellátni. i Tanácskozás Stockh­olm­­ban . A Nordek-terv és az északi semlegesség­ tockholmban tartottak tanácskozást az északi országok kormányfői. Napirenden ismét az úgy­nevezett Nordek-terv volt, vagyis a tervezett gazdasági unió. Ezen a megbeszélésen határozatot hoztak, hogy néhány nap múlva tovább folytatják a tárgyalásokat. A terv legnagyobb akadálya jelen­leg Norvégia félelme Svédország ipari vezető sze­repétől, valamint az a dán követelés, kapjanak biz­tosítékokat, hogy mezőgazdaságuk a nemzetközi pia­con a Nordektől függetlenül szerepelhessen. Az északi országok együttműködése különleges tényező Európán belül. Így külpolitikai vonalvezeté­süknél is. Bár eléggé bonyolult alapkérdéseket kell számba venni, de történelmileg és gazdaságilag ki­alakult közöttük egy bizonyos sorsközösség. Ez pe­dig egymás politikai akcióinak kölcsönös egymásra hatásában is­­ megnyilvánult. Finnország példamuta­tóan konstruktív semlegességi politikája az észak­európai stabilitás döntő eleme. Svédország neutra­­litása sokkal „nyugatabbra árnyalt­’, de azért kiegé­szíti ezt a stabilizálói tényezőt. Feltétlenül negatív irányban hat viszont Norvégia és Dánia NATO-tag­­sága, bár az is felmerül, hogy a két ország vonal­­vezetése az Atlanti Paktumon belül időnként leg­alábbis mérséklő tényezőként jelentkezik. Az északi kooperáció gyökerei mélyek. Ennek természetes alapja a földrajzi helyzet, és a legtöbb esetben a rokonnyelv. Történelmi érdekesség, hogy a középkor késői periódusában a norvég és svéd parasztok szabályos határtalálkozókat rendeztek, ünnepélyes „paraszti békeszerződéseket” kötöttek, baráti kapcsolatok fejlődtek ki közöttük, annak el­lenére, hogy uralkodóik különböző célkitűzésektől vezérelve, háborúztak egymással. Érdekesen mutatkozott meg a skandináv együtt­működés más szférákban is. Már 1880-ban törvény­erőre lépett a skandináv banktörvény, amely rend­kívül leegyszerűsítette az érintett országok között lebonyolódó pénzügyeket. Azonos alapra helyezték a családjogot is, lényegileg egybevágó rendelkezések érvényesek házasság, örökbefogadás, válás eseté­ben, és több esetben felmerült a büntetőjog egybe­hangolása. Közös bizottságokat állítottak fel, az if­júsági bűnözés és az alkoholizmus elleni harccal kapcsolatban. Mindez megkönnyítette, hogy a skan­dináv országok államjogát lényegileg azonos alapra helyezzék. De térjünk vissza a jelenbe. Ez idő szerint az északi országok legjelentősebb közös szerve az Északi Tanács, amely a parlamentek és kormányok tanácskozó testülete. Célja a gazdasági, szociális és kulturális együttműködés, de­­az alapszabályok sze­rint a tanács foglalkozhat katonai és politikusi kér­désekkel is. Ez a szerv 1952-ben alakult Svédország, Norvégia, Dánia és Izland részvételével. Finnország 1955-ben csatlakozott, és ez ismét figyelemreméltó, azzal a kikötéssel, hogy nem vesz részt a semleges­séggel ellentétes katonapolitikai vitákban. A tanács már több ízben napirendre tűzte az atommentes északi övezet kérdését, melynek lét­rejötte kétségkívül a legnagyobb eredmény lenne az északi államok életében, és jótékony kiha­tást gyakorolhatna az európai biztonság problémá­jára is. Ezt az elgondolást Kekkonen finn elnök in­dítványozta első ízben, még 1952-ben. Ő akkor fel­vetette, hogy Észak-Európát valamilyen formában ki kell vonni a háborús feszültség szférájából. A tervnél a legnagyobb akadály persze a NATO-tag Norvégia és Dánia vonakodása, így az atommentes északi zóna és általában az északi semlegesség gon­dolata még sokrétű nemzetközi harc függvénye. El­képzelhető, hogy amennyiben létrejön az említett szorosabb gazdasági együttműködés, ez politikai sí­kon is szilárdabbá teheti a skandináv kapcsolatokat, ami esetleg lazíthatná az érintett országok NATO- vonatkozásait. Fennáll azonban egy veszélytényező is, mert akadnak olyan skandináv politikusok, akik a Nordekel lépcsőnek szeretnék tekinteni a Közös Piachoz való csatlakozáshoz, aminek viszont nega­tív kihatása lehet. Az bizonyos, hogy az északi or­szágokban már jó ideje fokozódott a politikai akti­vitás, és ezen a téren elsősorban Finnország bizo­nyította be, hogy a lélekszámra kis ország is fontos tényező lehet a nemzetközi életben. Sümegi Endre Véres választások a Fül­öp-szigeteken Kedden kereken tíz­millió választópolgár já­rult az urnák elé, a Fü­­löp-szigeteken, hogy meg­válassza az elnököt, az aleln­ököt és döntsön a szenátus nyolc, valamint az alsóház 110 mandátu­mának sorsáról. A rendőrség összesített jelentése szerint a vá­lasztási küzdelemben, amely a Fülöp-szigetek történetében az egyik leg­véresebb volt, eddig több mint 50 ember vesztette életét, és csaknem ugyan­ennyien megsebesültek. Marcos, a hivatalban levő elnök néhány órával a szavazóhelyiségek bezá­rása után az első ismert­té vált eredmények alap­ján bejelentette győzel­mét. Az 1969. évi locarnói filmfesztiválon nagydíjat nyert alkotás Írta és rendezte: SIMÓ SÁNDOR Bemutató: november 13

Next