Népszava, 1969. november (97. évfolyam, 255–279. szám)
1969-11-12 / 263. szám
A szovjet-amerikai előzetes tárgyalásokon részt vevő szovjet delegáció tagjai A Helsinkiben november 17-én nyíló szovjet— amerikai előzetes tárgyalásokon a Szovjetuniót hat főből álló delegáció képviseli. Mint a TASZSZ tudósítójával közölték, a küldöttség tagjai a következők: Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-helyettes (a delegáció vezetője), Nyikolaj Ogarkov vezérezredes, a vezérkari főnök helyettese, Pjotr Picimkov rádióipari miniszterhelyettes, Alekszandr Scsukin akadémikus, Nyikolaj Alekszejev vezérezredes, Georgij Kornyijenko, a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagja. Az előzetes megbeszéléseken a két ország küldöttsége megvitatja azokat a kérdéseket, amelyek összefüggenek a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányainak a stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésére vonatkozó tárgyalásaival. Pravda az összeurópai értekezletről Létrejöttek az összeurópai biztonsági értekezlet összehívásának feltételei — állapítja meg kedden a Pravdában Jurij Zsukov, a lap politikai szemleírója. Az értekezlet előkészületeibe egisze aktívabban kapcsolódik be sok európai ország kormánya is — mutat rá a Szerző. Zsukov ezután kiemeli a finn kormánynak azt az értékes kezdeményezését, amely Helsinkit javasolja az értekezlet színhelyéül és méltatja a Varsói Szerződés külügyminisztereinek prágai nyilatkozata iránt megmutatkozó francia érdeklődést. A cikkíró figyelemre méltónak tartja a nyugatnémet kormány pozitív hozzáállását, „egy gondosan előkészített értekezlethez”, de elítéli a NATO makacs ellenállását, amely „szöges ellentétben áll az európai országok létérdekeivel”. A török köztársasági elnök ma Moszkvába érkezik A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége és a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezik Cevdet Sunay török köztársasági elnök. Ebből az alkalomból az Izvesztyija közli az elnök életrajzát és fényképét. Első ízben látogat török államfő a Szovjetunióba — írja a lap. A szovjet nép üdvözli Qevdet Sunay látogatását és kifejezi azt a reményét, hogy a barátság és a jószomszédság jegyében ez az út is hozzájárul a szovjet—török kapcsolatok további bővítéséhez. (TASZSZ) John Gorton, Ausztrália miniszterelnöke kedden megalakította új koalíciós kormányát. A kormány liberális és agrárpárti tagokból áll. A hatóságok hatalmas rendőri és katonai erőt mozgósítanak (Folytatás az 1. oldalról) két. Az egyik legérdekesebb néma tüntetést New Yorkba tervezik, ahol a Central Parkban több mint negyvenezer ember tüntet majd némán, a háború csaknem negyvenezer amerikai halottját jelképezve. A New York-i akcióba ismét bekapcsolódik John Lindsay, a város polgármestere, és előreláthatólag részt vesz a különböző gyűléseken New York állam két szenátora, Jacob Javets és Charles Goodell is. Goodell a szerzője annak a javaslatnak az amerikai szenátusban, amely az amerikai csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását követeli Vietnamból. Az új mozgósítási bizottság, amelynek tagjai között a vietnami háború elleni tiltakozás sok veteránja van — akik 1967-ben a Pentagon előtti tüntetést, 1968-ban pedig a chicagói megmozdulásokat szervezték —, két nagyszabású demonstrációt szervez. Az első az úgynevezett halál elleni menet: az arlingtoni temetőből kiindulva mintegy negyvenezer békeharcos több mint két napon át egyesével halad végig az amerikai főváros központján, a Fehér Ház érintésével, a törvényhozás épületéhez. Mindegyik békeharcos a háború egy-egy amerikai halottjának nevét viszi magával mementóként. A menet részvevői között lesz előreláthatólag Coretta King, Martin Luther King özvegye és sok más ismert amerikai közéleti személyiség. A legnagyobb vihart a mozgósítási bizottság másik megmozdulása váltotta ki az előzetes vitákban. Az ország minden részéből érkező háborúellenes csoportok részvételével szombatra nagyszabású tüntető felvonulást és tömeggyűlést szerveznek az amerikai főváros központjában. A menet szombat délelőtt indul a törvényhozás épületétől és az eredetitervek szerint a Fehér Ház érintésével haladna a Washington emlék-obeliszkhez, a gyűlés színhelyéhez. Az amerikai igazságügy minisztérium azonban nem engedélyezte a felvonulási útvonalat, azzal az indoklással, hogy erőszakos cselekményektől tart, mivel a várt, legkevesebb negyedmillió részvevő között úgynevezett militáns csoportok is lesznek. A hatóságok hatalmas rendőri és katonai teret mozgósítanak arra az esetre, ha a tüntetés részvevői nem hajlandók engedelmeskedni az utasításoknak. A teljes washingtoni rendőri erő készenlétbe helyezése mellett a főváros közvetlen területén, illetve a szomszédos településeken 28 ezer fegyveres katonát és nemzeti gárdistát helyeztek máris riadókészültségbe, a Pentagon legújabb közlése szerint pedig helikopterekkel és csapatszállító repülőgépekkel még mintegy 160 kilométeres távolságból is lehet további katonai erősítéseket küldeni Washingtonba, az esetleges összecsapások leverésére Ezek a katonai alakulatok is készenléti állapotban lesznek a hét végén. Közlemény az arab védelmi tanács határozatairól Vietnami küldöttség az EAK fővárosában Az arab védelmi tanács záróülését követően Kairóban közös közleményt adtak ki, amelyben bejelentették, hogy az arab országok vezetői Marokkó fővárosában, Rabatban december 20 és 22 között értekezletet tartanak. A közlemény leszögezte, hogy az arab védelmi tanács felismerte azoknak az erőfeszítéseknek a kudarcát, amelyek célja a közel-keleti válság békés megoldása volt és elismeri: az ilyen megoldás lehetősége zsákutcába jutott, s ily módon nem lehetséges elérni a megszállt arab területek felszabadítását. A közlemény megállapítja, hogy a békés megoldás kudarcának oka az izraeli vezetők makacssága és az a pénzügyi, politikai és katonai segítség, amelyet az Egyesült Államok és más imperialista erők nyújtanak az agresszív izraeli államnak. Az arab védelmi tanács — hangoztatja a közlemény — elhatározta, hogy erősíti a Palesztinai forradalmat az arab nemzet teljes potenciáljának a mozgósításával. Széles körű politikai mozgósítás, valamint átfogó és teljes katonai felkészültség szükséges az Izraellel elkerülhetetlenül vívandó harchoz. A továbbiakban a közlemény rámutat, hogy az arab védelmi tanács jóváhagyta a palesztinai felszabadítási szervezet által előterjesztett valamennyi ajánlást és számos olyan, rendkívül titkos határozatot hozott, amelyeket a közös arab érdek szem előtt tartásával nem hozhatnak nyilvánosságra. Az Arab Szocialista Unió meghívására hétfőn Tran Buu Kiem, a DNFF elnöksége tagjának, a Délvietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya elnökségügyek miniszterének vezetésével vietnami küldöttség érkezett Kairóba. A delegáció tárgyalásokat folytat az Arab Szocialista Unió végrehajtó bizottságának tagjaival és más hivatalos személyiségekkel. Tömegmozgalmak Ausztráliában a vietnami háború ellen Ausztráliai szakszervezeti vezető nyilatkozata Ausztrália az újkorban, a gyarmatosítás és következményei révén, szoros kapcsolatba került az európai és ázsiai kontinenssel. A kormányzat Amerika-barát politikája ismét közel sodorta Ausztráliát a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik legsúlyosabb konfliktusához, a vietnami háborúhoz. A szakszervezetek háborúellenes harcáról, az ausztráliai szakszervezetek problémáiról beszélgettünk George B. Atkinsszel, a Kazánkészítők és Rézformázók Szakszervezetének titkárával. — A szakszervezetek elszántan szembeállnak a kormányzat vietnami politikájával — mondja a titkár. — Tömegmegmozdulásokat szerveznek ellene, petíciókat intéznek a kormányhoz és támogatják az ellenállás más formáit is. — Legutóbb a hatóságok 37 embert állítottak bíróság elé, mert arra buzdították a fiatalokat, hogy ne menjenek a vietnami harctérre. A bíróság 50 dollár pénzbüntetésre, vagy 25 napi börtönre ítélte a vádlottakat, akik egyöntetűen elhatározták: nem fizetnek, inkább kitöltik a börtönbüntetést Nyilvánosságra hozott állásfoglalásukhoz újabb 3000 ember csatlakozott. De a vietnami háborúval való szembenállás ennél sokkal nagyobb méretű, áthatja az ausztráliai társadalomnak úgyszólván minden rétegét. Az ország polgárai ugyanis nem hajlandók megbarátkozni azzal a helyzettel, hogy ausztrál fiatalok vérezzenek a vietnami harcmezőn, miközben az ország hivatalosan nincs is hadiállapot(Jentetics László felvétele) ban Vietnammal. Így a közvélemény a háborút nemcsak igazságtalannak, hanem törvénytelennek is tartja. — Hatását, eredményeit tekintve, milyen erőt képvisel a vietnami háború ellenértéke? — A legszervezettebb háborúellentes erő a szakszervezeti mozgalom és a munkáspárt. A munkáspárt a választási hadjárat során azt ígérte, hogy hatalomra jutása esetén kivonja a csapatokat Vietnamból. A párt választási előretörése mutatja, hogy ez a jelszó milyen népszerű az országban. Erre vall egyébként az is, hogy az 50 dollárra elítélt vádlottak mellett kiadott szolidaritási nyilatkozat aláírói között papok és képviselők is vannak. De a leghatékonyabb harci akciókat, megítélésem szerint, a tengerész-szakszervezet kezdeményezte, a szakszervezet határozott állásfoglalása ugyanis megakadályozta, hogy hadianyagot, felszerelési tárgyakat vagy utánpótlást hajózzanak be a Vietnamba induló hajókra. — Úgy véljük, külpolitikai érdekeinket nem az ázsiai országokkal szembekerülve, nem az ázsiai országok ellenében kell érvényesítenünk, képviselnünk, hanem velük együttműködve. Az SZVSZ-szel együtt támogatjuk az ázsiai biztonsági rendszer eszméjét. Ezt mi nem is tudjuk elképzelni a Szovjetunió részvétele nélkül. — Akik figyelemmel kísérik Ausztrália külpolitikai lépéseit, észrevették: a canberrai kormány lépéseket tett arra, hogy » brit kivonulás — London «,Szueztől keletre” pozícióinak felszámolása — után ezeket a pozíciókat elfoglalja. Helyesnek tartják-e a szakszervezetek ezt a politikát? — Nézetünk szerint Ausztrália biztonságát feltétlenül meg kell teremteni, azonban Ausztráliának elsősorban belső, belpolitikai problémái vannak, semmi sem indokolja ezek háttérbe szorítását külpolitikai aspirációk miatt. Belső gondjainkra utalnak a sztrájkharcok és azok a követelések, amelyekért a szervezett munkások harcba szállnak. Szociális — bér, társadalombiztosítási stb. — gondok állnak a követelések középpontjában és mi nem vagyunk annyira türelmesek, hogy ezek megoldását elhalasszuk a külpolitikai orientáció állítólagos miatt követelményei Kraktár Imre Az állami ellenőrzés helyzetéről tárgyalt a CSKP KB elnöksége A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége hétfőn Gustáv Husák első titkár elnökletével ülést tartott. A részvevők az állami ellenőrzés helyzetét vitatták meg. Az elnökség felszólította az ellenőrző szerveknél dolgozó párttagokat, hogy figyelmüket azokra az időszerű kérdésekre fordítsák, amelyek a lakosság ellátásával, az elfogadott döntések teljesítésének ellenőrzésével, valamint a politikai, az állami és a gazdasági élet területén befolyást gyakorló tényezőkkel függenek össze. A Nova Mysl elméleti folyóirat főszerkesztőjévé az elnökség Ladislav Hrabovskit nevezte ki. Művészek és tudósok állásfoglalása a párt és a kormány politikája mellett Mint Flesch István, az MTI tudósítója jelenti, a kulturális élet területén tapasztalható visszás állapotok megszüntetése és a konszolidáció megkezdése szempontjából jelentős tényezőnek tartják Prágában ötvenhat vezető művésznek és tudósnak a párt és a kormány politikáját támogató nyilatkozatát, amelyet dr. Miroslav Bruzek cseh művelődésügyi miniszterrel megtartott találkozójukon adtak ki. A cseh kulturális élet neves képviselői kinyilvánítják : azon fáradoznak, hogy megteremtsék a feltételeket és a kedvező légkört a párt és a kormány jelenlegi politikáját , támogató valamennyi művész összefogásához és nemzedéki különbség nélkül hozzájáruljanak a szocialista kultúra további kibontakoztatásához. Dr. Miroslav Bruzek a találkozón elmondotta, hogy a művészeti szövetségek vezetőivel folytatott megbeszélésein bebizonyosodott: ezek a szövetségek továbbra sem hajlandók változtatni helytelen és végső soron államellenes nézeteiken, s nem kívánják elismerni a szocialista állam vezető szerepét a kultúra területén. Ezért a minisztérium úgy határozott, hogy feladatait nem a művészeti szövetségekkel, hanem közvetlenül magukkal az alkotókkal és művészekkel együttműködve fogja ellátni. i Tanácskozás Stockholmban . A Nordek-terv és az északi semlegesség tockholmban tartottak tanácskozást az északi országok kormányfői. Napirenden ismét az úgynevezett Nordek-terv volt, vagyis a tervezett gazdasági unió. Ezen a megbeszélésen határozatot hoztak, hogy néhány nap múlva tovább folytatják a tárgyalásokat. A terv legnagyobb akadálya jelenleg Norvégia félelme Svédország ipari vezető szerepétől, valamint az a dán követelés, kapjanak biztosítékokat, hogy mezőgazdaságuk a nemzetközi piacon a Nordektől függetlenül szerepelhessen. Az északi országok együttműködése különleges tényező Európán belül. Így külpolitikai vonalvezetésüknél is. Bár eléggé bonyolult alapkérdéseket kell számba venni, de történelmileg és gazdaságilag kialakult közöttük egy bizonyos sorsközösség. Ez pedig egymás politikai akcióinak kölcsönös egymásra hatásában is megnyilvánult. Finnország példamutatóan konstruktív semlegességi politikája az északeurópai stabilitás döntő eleme. Svédország neutralitása sokkal „nyugatabbra árnyalt’, de azért kiegészíti ezt a stabilizálói tényezőt. Feltétlenül negatív irányban hat viszont Norvégia és Dánia NATO-tagsága, bár az is felmerül, hogy a két ország vonalvezetése az Atlanti Paktumon belül időnként legalábbis mérséklő tényezőként jelentkezik. Az északi kooperáció gyökerei mélyek. Ennek természetes alapja a földrajzi helyzet, és a legtöbb esetben a rokonnyelv. Történelmi érdekesség, hogy a középkor késői periódusában a norvég és svéd parasztok szabályos határtalálkozókat rendeztek, ünnepélyes „paraszti békeszerződéseket” kötöttek, baráti kapcsolatok fejlődtek ki közöttük, annak ellenére, hogy uralkodóik különböző célkitűzésektől vezérelve, háborúztak egymással. Érdekesen mutatkozott meg a skandináv együttműködés más szférákban is. Már 1880-ban törvényerőre lépett a skandináv banktörvény, amely rendkívül leegyszerűsítette az érintett országok között lebonyolódó pénzügyeket. Azonos alapra helyezték a családjogot is, lényegileg egybevágó rendelkezések érvényesek házasság, örökbefogadás, válás esetében, és több esetben felmerült a büntetőjog egybehangolása. Közös bizottságokat állítottak fel, az ifjúsági bűnözés és az alkoholizmus elleni harccal kapcsolatban. Mindez megkönnyítette, hogy a skandináv országok államjogát lényegileg azonos alapra helyezzék. De térjünk vissza a jelenbe. Ez idő szerint az északi országok legjelentősebb közös szerve az Északi Tanács, amely a parlamentek és kormányok tanácskozó testülete. Célja a gazdasági, szociális és kulturális együttműködés, deaz alapszabályok szerint a tanács foglalkozhat katonai és politikusi kérdésekkel is. Ez a szerv 1952-ben alakult Svédország, Norvégia, Dánia és Izland részvételével. Finnország 1955-ben csatlakozott, és ez ismét figyelemreméltó, azzal a kikötéssel, hogy nem vesz részt a semlegességgel ellentétes katonapolitikai vitákban. A tanács már több ízben napirendre tűzte az atommentes északi övezet kérdését, melynek létrejötte kétségkívül a legnagyobb eredmény lenne az északi államok életében, és jótékony kihatást gyakorolhatna az európai biztonság problémájára is. Ezt az elgondolást Kekkonen finn elnök indítványozta első ízben, még 1952-ben. Ő akkor felvetette, hogy Észak-Európát valamilyen formában ki kell vonni a háborús feszültség szférájából. A tervnél a legnagyobb akadály persze a NATO-tag Norvégia és Dánia vonakodása, így az atommentes északi zóna és általában az északi semlegesség gondolata még sokrétű nemzetközi harc függvénye. Elképzelhető, hogy amennyiben létrejön az említett szorosabb gazdasági együttműködés, ez politikai síkon is szilárdabbá teheti a skandináv kapcsolatokat, ami esetleg lazíthatná az érintett országok NATO- vonatkozásait. Fennáll azonban egy veszélytényező is, mert akadnak olyan skandináv politikusok, akik a Nordekel lépcsőnek szeretnék tekinteni a Közös Piachoz való csatlakozáshoz, aminek viszont negatív kihatása lehet. Az bizonyos, hogy az északi országokban már jó ideje fokozódott a politikai aktivitás, és ezen a téren elsősorban Finnország bizonyította be, hogy a lélekszámra kis ország is fontos tényező lehet a nemzetközi életben. Sümegi Endre Véres választások a Fülöp-szigeteken Kedden kereken tízmillió választópolgár járult az urnák elé, a Fülöp-szigeteken, hogy megválassza az elnököt, az alelnököt és döntsön a szenátus nyolc, valamint az alsóház 110 mandátumának sorsáról. A rendőrség összesített jelentése szerint a választási küzdelemben, amely a Fülöp-szigetek történetében az egyik legvéresebb volt, eddig több mint 50 ember vesztette életét, és csaknem ugyanennyien megsebesültek. Marcos, a hivatalban levő elnök néhány órával a szavazóhelyiségek bezárása után az első ismertté vált eredmények alapján bejelentette győzelmét. Az 1969. évi locarnói filmfesztiválon nagydíjat nyert alkotás Írta és rendezte: SIMÓ SÁNDOR Bemutató: november 13