Népszava, 1969. november (97. évfolyam, 255–279. szám)

1969-11-21 / 271. szám

A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) alap felosztásának új rendszerét. A pénzügyminiszter elő­terjesztésére a Miniszter­­tanács rendeletet hozott a lakosságra vonatkozó adóigazgatási eljárás ál­talános szabályairól. Az adóigazgatási eljárás so­rán továbbra is az állam­­igazgatási eljárás általá­nos szabályairól szóló törvényben megállapított rendelkezéseket kell al­kalmazni; a kormány ren­delete az adóztatás sajá­tos problémáival kapcso­latos kérdésekben intéz­kedik, egyszerűsíti az el­járást, többek között ab­ban az értelemben, hogy 1970. január 1-től az adó megállapítását és az adó­igazgatási feladatokat a lakossággal legközvetle­nebb kapcsolatban álló községi, városi, kerületi Tanácsok végrehajtó bi­zottságainak szakigazga­tási (illetőleg a vám- és pénzügyőrség) szervei látják el. A Minisztertanács az­ Országos Vízügyi Hivatal elnökének előterjesztésére megtárgyalta a határvi­zekkel kapcsolatban a szomszédos országokkal kialakult együttműködés kérdéseit, továbbá a ma­­gyar vízügyi szerveknek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Bi­zott­­ság munkájában kifejtett tevékenységét. Jóváhagy­ta a magyar—román víz­ügyi együttműködést sza­bályozó, 1966 novemberé­ben a két állam kormá­nyának meghatalmazot­tai által aláírt egyez­ményt és a Tisza víz­gyűjtőjén elhelyezkedő öt­ ország (Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Magyarország Románia, Szovjetunó) többoldalú együttműkö­­dését a Tisza-völgy táv­­lati vízgazdálkodás-fej­lesztési terveinek egyez­tetésére. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke ezután a vizek szennyezettsége el­leni védekezés hatékony­ságának növelésére tett előterjesztést. Javaslatára a kormány határozatot hozott a szennyvízbírság alkalmazásának módoza­tairól és a káros szennye­zés mértékének új határ­értékeiről. Az előírt új­­ módszerrel a tényleges­­ szennyezés az eddiginél­­ pontosabban megállapít­ható és a bírság összege arányos az üzem által okozott népgazdasági kár­ral. A szennyvízbírságból származó bevételekből támogatást lehet adni az üzemeknek a szennyezés okainak megszüntetésére, ipari szennyvíztisztító és elvezető berendezések lé­tesítésére. A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke jelentést tett a csökkent munkaképességű dolgo­zók védelmére hozott in­tézkedések végrehajtásá­ról. A beszámoló szerint az eddigi rendelkezések jobb feltételeket és meg­felelő védelmet biztosíta­nak a csökkent munka­­képességű dolgozóknak, azonban az üzemekben és a vállalatoknál további erőfeszítésekre van szük­ség a megfelelő munka­helyek (munkakörök) ki­alakítása és az átképzés körültekintő megoldása érdekében. A Miniszter­­tanács a beszámolót el­fogadta és utasította az érdekelt ágazati miniszte­reket, egyben felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a jövőben fordítsanak nagyobb gon­dot a csökkent munkaké­pességű dolgozók védel­mével és foglalkoztatásá­val kapcsolatos feladatok megoldására. A belkereskedelmi mi­niszter az idegenforgalom fejlesztési koncepcióira tett javaslatot. Az előter­jesztés szerint Magyaror­szágnak az idegenforga­lomból származó deviza­bevételei a meglevő adott­ságok jobb kihasználásá­val, további összehangolt arányos fejlesztésével 1975-re megkétszerezhe­­tők. E törekvések egy­ben a magyar lakosság üdülési, pihenési és ki­rándulási igényeinek jobb kielégítését is szolgálják. A fejlesztési célok kö­zött szerepel a kereslethez igazodó, középszintű, komfortos szállodák épí­tése elsősorban a főváros­ban, a Balatonon és a Nyugat-Dunántúl vidé­kén, továbbá a gyógyfür­dők és a hozzájuk tarto­zó szállodák fokozatos kiépítése Budapesten, Hé­vízen és Harkányban. To­vábbi feladat a nyaraló­ház-telepek kapacitásának gyorsabb ütemű növelése és a fizető vendéglátás bővítése, valamint a Ven­déglátáshoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások, a kereskedelem, a szórakoz­tatás, a kulturális és sportlehetőségek stb. arányos fejlesztése. Az előterjesztés a ne­gyedik ötéves tervben megvalósítandó feladatok között feltünteti a kor­szerű, idegenforgalmi cé­lokra alkalmas, megfelelő autóbuszpark létrehozá­sát, a modern étkező- és hálókocsik, valamint a különvonatok számának növelését és az üzem­anyagtöltő és szervizál­lomás hálózat bővítését is. A kormány az előter­jesztést elfogadta. A Minisztertanács ez­után egyéb ügyeket tár­gyalt. (MTI) Somogy kereskedelmi mérlege A Somogy Megyei Ta­nács végrehajtó bizottsá­ga megállapította, hogy 1969 eltelt kilenc hónapja alatt a vidék áruellátása, illetve az árak alakulása megegyezett az országos átlaggal. A bolti élelmi­szerforgalom 943 millió forint volt, 11 százalékkal meghaladva a tavalyi év azonos időszakát. Különö­sen megnőtt a déligyü­mölcs, a kakaó, a kávé, a baromfi és a hal iránti igény. De sajnálatosan csökkent a tejfogyasztás. A vizsgálat szerint nem az áru hiánya okozta, hanem az akadozó szállítás. Viszont idén sohasem lá­tott mértékben, 18 száza­lékkal nőtt az italeladás. A ruházati piac árukí­nálata, mindenekelőtt gyermekruházati cikkek­ből, női-férfi konfekció­ból, cipőből és kötöttáru­ból tavasz óta romlott. Szőnyegből, fehérneműből is akadozott az ellátás. A tartós fogyasztási cik­kek (tv, rádió, hűtőszek­rény, táskarádió, olajkály­ha és mindenféle jármű) hiánya is tartós volt... (h. p.) Mongol mérföldek II. Történelmi lépték A mongol nép másfél év múlva ünnepli győztes forradalmának, szabadsá­gának 50 évfordulóját. 1921. július 11. olyan dá­tum Mongólia történel­mében, mintha mi egy napon ünnepelhetnénk 1848 és 1919 győzelmét felszabadulásunk évfor­dulójával. Méltón is ké­szül az egész ország már most a nagy ünnepre. Mint ilyenkor szokás, vé­gigtekintik, felmérik a megtett utat — ehhez pedig fel kell készülni, hiszen szinte beláthatat­lan, amit végigjártak, öt­ven év alatt évszázadokat léptek előre. S mivel lehet mérni ekkora fejlődést? Gyárak­kal, a városok házaival? Villannyal, autóbuszok­kal, televízióval? Egyete­mekkel, színházakkal, nemzetközi sportverse­nyekkel? Vágja a jurták­ban szóló rádiókkal, a szakszervezeti üdülőbe repülőgépen utazó bőr­gyári munkásokkal és birkapásztorokkal ? Egy a negyvenből kétségtelen, hogy ezzel is, azzal is. Amikor pél­dául a három éve épült modern 33. számú általá­nos iskolában Bjamba­­ssav igazgatóval beszél­gettem, úgy éreztem, mintha egy ily­en törté­nelmi mérföldkőnél meg­pihenve tekintenék bele az ősi, nagy kultúrájú mongol nép felemelkedé­sének új korszakába. Ebben a szovjet segít­séggel épült, tízosztályos iskolában 2040 gyerek ta­nul 68 pedagógus irá­­n julásával. Ulánbátorban 40 általános iskola van, de még épülnek, újak az elavultak helyett, és újabbak a ritkábban la­kott negyedek gyerekei­nek. Az oktatás 8 éves korban kezdődik, nyolc osztály elvégzése kötele­ző. Ezután vagy szakmát tanul a gyerek, vagy el­végzi a IX. és a X. osz­tályt és felsőbb iskolá­ban tanul tovább. — Az oktatás teljesen ingyenes, csak a köny­veket, írószereket és a ruhát kell a szülőknek megvenniük — tájékozta­tott az igazgató. Ezt az utolsó félmon­datot nem egészen értet­tem, de aztán magamtól is rájöttem, amikor az óraközi szünet végén megláttam az egyik fel­sorakozó elsőosztályos csoportot: valamennyien szépek, mosolygósak, gon­dozottak — egyforma sö­tétbarna kardruhában Nadrágban és kabátban Az is, akinek a szülei a hagyományos köntösszerű ruhát hordják, az is, aki otthon is már így­ öltöz­ködik. — A kettős nevelés még sok gondot okoz. A gyerekek itt tisztán, asz­talnál, késsel, villával esznek, de otthon még vannak, akik ősi módon, közös tálból... (Kedvem lett volna megvigasztal­ni, hogy a „kettős neve­lés” nálunk ennél sokkal súlyosabb gondokat je­lent ...) Az iskola kitűnően fel­szerelt, kabinet-rendszerű az oktatás — benéztünk az ötödikesek politechni­ka órájára: lombfűrész, fúrógép, eszterga, minde­nük volt, amire szükségük lehet, az elektromos ka­binet is tele volt műsze­rekkel — szép tornater­mük van (éppen kézilab­dáztak), 6 művészeti és 7 sportszakkör működik az úttörő és az ifjúsági szer­vezet irányításával. És még két mondat, amit fel­jegyeztem az igazgató szavaiból: — Ulánbátorban a for­radalom győzelme előtt egyetlen elemi iskola volt... Mongóliában a lakosság több mint 90 százaléka analfabéta volt, ma egy sincs .. . Minden eredeti Egyszerű mondatok, röpke visszapillantás — de a megtett utat nehéz lenne kilométerekre át­számítható mérföldekkel mérni. Itt történelmi mérföldben adják meg a léptékek S ennek a mér­földkőnek a másik olda­lát is alkalmam volt megnézni. Egy­­ verőfényes vasár­nap délelőtti múzeumlá­togatás alkalmával. Az utolsó szent uralkodó, a bogdakán, vagy' bogdo-ge­­gen palotáját néztük meg. A csak fából, egyetlen vasszög nélkül készült, pagoda-stílusú, színesre lakkozott épületeket, ker­teket ma is kitűnően rendben tartják. Ott van­nak a fából faragott, fes­­tett, ijesztő figurájú „testőrök” a bejáratnál, a termekben az eredeti szobrok, zászlók, füstö­lők, gongok, vallási és uralkodói kellékek. A ta­tárjárás idejét, a miszti­kus középkort, Marco Po­lo mesés történeteit idé­zi, amit lát az ember — pedig nem is olyan régi, sőt egészen újkeletű. Csak 1924-ben A népi demokratikus forradalom győzelme után ugyanis Mongóliá­ban alkotmányos mo­narchia alakult, amely­ben az államfő egyben a buddhista egyház feje is volt és csak 1924-ben, az utolsó bogdo-gegen halá­la után kiáltották ki a népköztársaságot. A palota most múzeum. Azon a vasárnapon is rengetegen keresték fel, fiatalok és nagyon öre­gek. Volt, aki derékban megtörtén, két botra tá­maszkodva vonszolta vé­gig magát a termeken, meg-megállva a szent szobrok előtt. Nem tu­dom, mit érzett, mire gondolhatott... Csak azt tudom, hogy ötven évvel ezelőtt, fia­tal korában még a palo­ta környékére sem me­részkedhetett. Mailát Árpád A belső udvar egyik sarka A bogilo-gégen palotájának díszes főkapuja (A szerző felvételei) Követésre méltó kezdeményezés a győri vagongyárban A fegyelem megszilárdítását a vezetésnél kell kezdeni A nagymérvű, mint­egy ezer fős létszámhiány miatt egyre súlyosbodtak a gondok a Győri Vagon- és Gépgyárban. Ezt még tetézte a fluktuáció. Ez év első két hónapjában az 1553 belépővel szemben 1849 ember hagyta el a vállalatot. A gyár főosztályainak vezetői a termelés gond­jait gyakran a létszám­­h­iánnyal indokolták. Az 1968-as esztendőhöz vi­szonyítva 1969 első felé­ben az egy foglalkozta­tottra­ jutó termelési ér­ték 13,3 százalékkal csök­kent.. Közrejátszott ebben az is, hogy az 1967. évi szinthez mérten 1969 első felében a munkáslétszám — A szakszervezeti bi­zottsággal közösen intéz­kedéseket határoztunk el a munkafegyelem meg­szilárdítására — tájékoz­tat Horváth Ede vezér­­igazgató. — Abból indul­tunk ki: államunk 6500 millió forintos beruhá­zást biztosított számunk­ra, hogy korszerű körül­mények között folyhasson a munka. Mégis, mit ta­pasztaltunk? A többi kö­zött például olyan gépen, amelynek műszakonkénti kapacitása 200 darab al­katrész, csak 100 darab készült. Az ily­en s ha­sonló esetek nemcsak sok kárt okoztak, hanem ve­szélyeztették kooperációs kötelezettségeink teljesí­tését is. — Persze, amikor el­határoztuk a rendterem­tést, arra is gondoltunk — veti közbe Szilágyi András, a szakszervezeti A szakszervezeti bizott­ság egyetértésével szüle­tett vezérigazgatói utasí­tás már a megvalósulás útjára lépett. Természe­tesen nem volt könnyű dolog íróasztalhoz ragasz­kodó embereket meggyőz­ni arról, hogy új szak­mát tanulva álljanak be a termelőmunkába. A vállalat ehhez azzal is segítséget nyú­jt, hogy a „vállalkozóknak” három 8,5 százalékkal csökkent, az alkalmazotti létszám 6,2 százalékkal, az imp­roduktív létszám pedig 7,9 százalékkal nőtt. Sok­kal nagyobb problémát jelentenek azonban a munkaszervezés fogyaté­kosságai. Az előkészítő szervek nem biztosítják megfelelően a munkaellá­tást, a dolgozók kiszolgá­lását. Részben ennek kö­vetkeztében romlott a munkafegyelem. Tavaly például 18 430 órát vitt el a termelésből a törtnapi hiányzás, ez az érték idén tovább nőtt, pedig az év elejétől az egész vállalatra kiterjedően be­vezették az általános 44 órás munkaidőt. bizottság titkára —, hogy a termelés javulásával együtt biztosítani tudjuk a dolgozók béremelési le­hetőségeit, a kellő­s nyere­ségrészesedést, s általá­ban az élet- és munka­körülmények javítását. — Hogyan fogalmaz­hatnánk meg röviden a hozott intézkedések lé­nyegét? — Erre így nehéz vá­laszolni — mondja a ve­zérigazgató. — De intéz­kedéseink fő jellemzőjét így foglalhatnánk össze: a jelenlegi létszámon be­lül átcsoportosításokkal növelni a produktív dol­gozók számát; javítani a munkaszervezést; biztosí­tani a munkaellátottsá­got; gátat vetni a mun­kaerő-vándorlásnak és fo­kozottabb megbecsülést adni a vállalathoz hűsé­ges törzsgárdatagoknak, hónapon át — a betanu­lás idejére — a korábbi keresetet biztosítja. — Több fiatalnak már az első hónap után sem volt szüksége a biztosí­tott bérre — tanúsítja Turcsán Sándor, az szb bérfelelőse.­­ A terme­lőmunkában a korábbi­nál magasabb kereseteket értek el, s ez növelte munkakedvüket. Bizony­á­­ra ez is hozzájárult ah­hoz, hogy már önként jelentkező is akadt a pro­duktív területre. A gy­árvezetés intézke­déseiből kiderül, hogy a fegyelem megszilárdítását, az eredményesebb tevé­kenységet elsősorban is a részlegek vezető gárdá­jától várják. Ezt igazolja a vezérigazgató és a szb közös véleménye is. Sze­rintük a munkások több­sége szorgalmasan, be­csületesen kíván dolgoz­ni. Hiszen mintegy 70 százalékuk öt évnél ré­gebben van a gyárban. S ha tétlenségre vannak ítélve, a hiány­os munka­ellátás miatt, akkor ezért elsősorban is vezetőik a felelősek. Nem a munkás tehet arról, ha a rossz műszaki előkészítés za­varja a folyamatos ter­melést.­­ Több mint egymillió forintot biztosított a vál­lalat az idén az üzemre­Tehát komolyan veszik a gyár vezetői az intéz­kedéseiket. De vajon mennyiben van ez így a munkaerő-vándorlás csökkentése esetében? — A felvételeknél és kilépéseknél szerzett ta­pasztalataink azt igazol­ták, hogy sok olyan dol­gozó van, aki rövid­ idő alatt nyolc-tíz vagy még ennél is több munkahe­lyen fordult már meg — ismerteti a helyzetet a termelési felelős. Nem volt könnyű dolog az említett kérdésben ha­tásos intézkedést hozni. Hiszen figyelembe kellett venni nemcsak a vállalat súlyos munkaerőgondjait, hanem azt is, hogy intéz­kedésük ne legyen ellen­tétes a fennálló törvé­nyes rendelkezésekkel. Mintegy kéthónapos vita s a munkásokkal történt tetők, főművezetők és művezetők anyagi ösztön­zésére — jegyzi meg Beál­ Károly, az szb termelési felelőse. — Ebből az ösz­­szegből az alapbéremelé­sen kívül személyenként havi 200—400 forint ju­tott mozgóbérre. Most a vezérigazgatói utasítás alapján a mozgóbért csak azok kaphatják, akiknek munkaterületén a jó mun­kaszervezés nyomán tel­jesítik a megszabott kö­vetelményeket. — És előfordult már mozgóbérmegvonás ? — Éppen most történt intézkedés két részleg vezetőinél a novemberi és decemberi kifizetés le­tiltására — magyarázza az szb-titkár. — A hiá­nyos anyagelőkészítés miatt nőtt náluk a vesz­teségidő, s így a munká­soknak csökkent a kere­setük. tanácskozás után szüle­tett meg a döntés. Ennek, lényege: a munkaügyi fő­osztály nem vehet fel olyan dolgozót, akinek három év alatt hatnál több munkahelye volt. Ő olyant sem, aki két év alatt háromszor dolgozott már vállalatunknál. — Az eddig jelentke­zettek közül már mint­egy 30—40 olyan dolgozó volt, aki az említett ka­tegóriába esett és így felvételüket elutasítottál■ — adta a tájékoztatást Szabó Géza, a munka­erő-gazdálkodási osztály munkatársa. — Pedig nagy szükség lenne min­den munkáskézre. De a tapasztalatok megtanítot­tak bennünket arra, hogy az „örökös” vándorlókra komolyabban úgy sem számíthatunk. Az igazgató és az szb közös intézkedése Vándormadarakat nem vesznek fel A megvalósulás útján A törzsgárda nagyobb megbecsülése okoztak már a „régiek­nek”, hiszen indokolatla­nul magasabb bérhez ju­tottak. Már ezért is ke­restk a vezérigazgatói utasítást. Véleményük szerint azonban még töb­bet jelenthet a munka­­fegyelem megszilárdításá­ban a jó munkaelőkészí­­tés, a jó anyagellátás. A gyár vezetői, amikor határozottan fellépnek a vándorlókkal szemben, ugyanakkor a legmesz­­szebbmenő elismerést kí­vánják biztosítani a vál­lalathoz hűséges törzs­­gárdatagoknak. Már egy­éves munkaviszony ese­tén is plusz nyereségré­szesedés jár, ez az évek számától függően a része­sedés 50 százalékáig ter­jedhet. A 15 év­es félhavi, a 20 éves egyhavi, a 30 éves másfél havi és a 35 éves munkaviszony ese­tén már kéthavi fizetés­nek megfelelő jutalom jár. A legmagasabb fo­kozattal vállalati emblé­mával díszített arany pe­csétgyűrűt is adományoz­nak. Még hosszan lehet­ne sorolni azokat a ked­vezményeket, amelyeket, a lakáselosztásnál, az öszö­­­töndíjaknál, a családta­gok felvételénél stb. él­veznek a törzsgárdata­­gok. Még csak néhány hét telt el, s így korai lenne a hozott intézkedések ha­tását értékelni. De egy dolog bizonyos: ha az in­tézkedések érvényesítésé­hez széles körben meg­nyerik a műszakiak és munkások támogatását, akkor ez a gazdaságo­sabb tevékenységben — s mint ahogy a vezér­­igazgató és a szb kifej­tette — a magasabb nye­reségrészesedésben, az élet- és munkakörülmé­nyek javításában is meg­hozza hasznát. Taray László Kolozsvári Jenő köszö­rűs, Horváth Pál marós, Venesz Béla esztergályos és Sidó Károly diszpé­cser, szocialista brigád­­­vezetők egyöntetűen el­mondják, hogy a vándor­lók sok bosszúságot NÉPSZAVA 1969. november 21­­.

Next