Népszava, 1969. december (97. évfolyam, 280–303. szám)
1969-12-04 / 282. szám
Reggel fél hat körül jár az idő. A Diósgyőri Gépgyár bejárata felé vezető szűk kis utca egyre inkább benépesedik. A lámpák fénye a fák csupasz koronáján át játékos árnyékot vet a havas úttestre. A munkásokat a hóporos szél és az idő múlása is sietteti. Pirosra csípett, nedves arcukat te bbiknek nem — Persze nem mindenkinek „jut hely” az enyheséget nyújtó falak között — jegyzi meg Vértezei Vilmos, a szakszervezeti bizottság munkavédelmi felügyelője. — Mintegy ezer ember a vasszerkezeti, az előgyártó, a daraboló és a vasraktár dolgozói a legzordabb hidegben is a szabadban végzik munkájukat Természetesen rájuk is gondoltunk, amikor megtettük a téli előkészületeket. — Ez mit jelentett? — Már akkor hozzáfogtunk a télre való felkészüléshez, amikor a hőmérő higanyszála a plusz 30 fokos hőség körül ingadozott — szólt közbe Barócsi Béla, a szakszervezeti bizottság termelési, felelőse. — A gazdasági vezetéssel közösen 74 pontos intézkedési tervet dolgoztunk ki. Ez felölelte mindazokat a javítási, felújítási és karbantartási zürgetve kattogtatják a csengetőórát, aztán szétszélednek ki-ki a munkahelye felé. A műhelycsarnokokban kellemes meleg fogadja az embereket. Van, aki kék munkaruhában, de sokan csak úgy, ingujjra vetkőzve állnak a gépek, a munkapadok mellé jutott meleg tennivalókat, amelyek végrehajtása a téli időszakban a munkafeltételek biztosításán kívül védi a dolgozók egészségét. Az intézkedési terv nyomán szereztek be mintegy 400 ezer forintos költséggel vattázott meleg ruhákat a szabadban dolgozóknál. Időben felülvizsgálták a melegedőhelyiségeket. Ezeket kifestették, fűtőberendezéseiket kijavították. Az ülőkék, padok, asztalok rendbehozásával tették „lakályossá” a kis helyiségeket, amelyekben nemcsak a hideg ellen találnak enyhülést az emberek, hanem a hazulról hozott étküket is megfelelő körülmények között fogyaszthatják el. A melegítő ital, a cukrozott csipkeszörten sem hiányzik a szabadban dolgozók „asztaláról”, erre a gyár kasszájából havi 25—30 ezer forintot fordítanak, ezért száz fő részére szálláshelyet biztosítottak. Szükség esetén azonban e létszám többszörösének az elhelyezésére is felkészültek. Az öltözőfürdőkben a hiányos ablakokat be- Fáznak a A nagy gondosság ellenére a kovácsüzemben a dolgozók téli munkahelyének kialakítása még nincs megoldva. Itt jelenleg nagyarányú rekonstrukciós munkálatok folynak. Régi falakat bontottak le, s több helyütt az új még nem készült el. A gyár vezetőinek intézkedésére a hiányos felületeket egyelőre fólialemezekkel borították, hogy a széltől, hótól védjék az embereket Gyors ütemben folyik az építkezés, a fólialemezeknek ablaküveggel való felcserélése Természetesen — kapjuk a tájékoztatást — amíg nem tudnak a kovácsüzemben kellő hőmérsékű üvegezték, a többi szociális helyiségben, az orvosi rendelőben, a konyhában és étteremben is kellemes meleg fogadja a dolgozókat. kovácsok letet biztosítani, addig az itt dolgozók ugyanúgy megkapják a hideg ellen védő ruhát, melegítő italt, mint a szabadban dolgozók. Az utóbb említett gondtól eltekintve a Diósgyőri Gépgyár gazdasági vezetői a szakszervezeti bizottsággal közösen nagy körültekintéssel készültek fel a legzordabb tél fogadására is. Nem fukarkodtak az anyagi eszközökkel, a karbantartási munkaórákkal, hogy időben megteremtsék a téli biztonságos munkakörülményeket, s ezzel megvédjék a dolgozók egészségét. Taray László 3,5 millió forint sorsa — Igen jelentős összeget igényelnek a téli felkészülés munkálatai — tájékoztat a munkavédelmi felügyelő. — Erre az idén is mintegy 3,5 millió forintot fordítunk. Ebben szerepel a tetőszerkezetek javítása, a fűtést szolgáló csővezetékek felújítása, valamint a radiátorok, a meleg levegős fűtésre szolgáló kaloriferek, a szellőztető berendezések javítása, illetve kicserélése, a hótakarító eszközök, az ipari só, a homok beszerzése stb. Csak a nyílászáró szerkezetek javítása és a hiányzó ablaküvegek pótlása több mint 600 ezer forintot igényelt. — Az említett összegnél az idén jóval többet fordítunk a téli hideg elleni védekezésre, illetve a munkahelyek megfelelő fűtésének biztosítására — egészíti ki az előbbieket Spanyol Zoltán, a munkavédelmi bizottság tagja, a karbantartók szocialista brigád vezetője. — Majdnem tízmillió forintos költséggel két kazánunkat már gázfűtésre alakítottuk át. A harmadik próbája most folyik, két héten belül már ez is ontja a meleget. Lényeges dolog az is, hogy a gázfűtésre való átállással nemcsak könnyebbé vált a kazánház dolgozóinak munkája, hanem 30 főt, salakozó és szénrakodó munkásokat lehetett más területre irányítani. A szakszervezeti bizottság legutóbbi ülésén részleteiben is megvizsgálta a télre való felkészülés helyzetét — szól erről a termelési felelős. — Itt megállapíthattuk, hogy néhány apróbb dolgot kivéve a felkészülési tervben rögzítetteket a gazdasági vezetés megvalósította. A többi között a hóakadályok miatti szállítási gondok megelőzésére már a raktárba került az 500 személy részére elegendő étkezési tartalék. Előfordulhat, hogy a hófúvás miatt a távol lakók nem tudnak hazautazni. Éppen Kulcs és névjegy Nem kis meglepetésben volt részük a Cserhát névre hallgató veszprémi új városrész újdonsült lakástulajdonosainak. A várva várt hajlékuk kulcsának átadásakor ugyanis az építők névjegyüket is mellékelték néhány szó kíséretében. Garanciát vállalnak munkájukért, s ha netán hiba, kifogás adódna, úgy azt azonnal és díjmentesen kiküszöbölik, a szükséges javításokat elvégzik. Meglepődtek, mert — legalábbis veszprémi viszonylatban — szokatlan építőipari gesztus emberi melegsége érintette meg a 116 lakástulajdonost, s általuk és város egész közösségét, mert a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat Kohár-, Varga- és Ebel-brigádja felelősség vállalásának híre szájról szájra jár. De nemcsak a város közvéleményét, a vállalat közhangulatát is felkavarta a kezdeményezés vonzó híre, és — nem akarva lemaradni — valamenynyi szocialista brigád vállalta a hálás, ugyanakkor kockázattal járó garanciát. Persze, nem egyszerűen a népszerűségért, hiszen tudják, az évek során megtanulták, hogy garanciát csakis a jóért lehet vállalni. Mert a garancia nemcsak gesztus. A lényege — és ez a legfontosabb —, hogy a lakások készítőit arra ösztönzi, hogy lelkiismeretes munkát végezzenek, hogy ne kelljen utána dolgozni, reparálni. Ez a brigádoknak is jól felfogott érdeke s a lakónak is az a megnyugtatóbb, ha nem kell javítani. (fekete) Felszabadulási emlékünnepség Miskolcon Miskolc 1914. december 3-án szabadult fel. A negyedszázados jubileum alkalmából szerdán a városban egész napos ünnepséget rendeztek, amelyen megjelent Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Úszta Gyula altábornagy, a partizánszövetség főtitkára, Papp Lajos miniszterhelyettes, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője, és özv. Rónai Sándorné a munkásmozgalom régi harcosa. Ott voltak az ünnepségen a miskolci harcokban részt vett szovjet csapatok magas rangú tisztjei: M. D. Cigankov és M. Ny. Utyenkov ezredesek. 20. évfolyamába lép a Munka A szakszervezeti mozgalom szolgálatában — Szokta-e olvasni a Munkát? — Igen. — Miért? — Mert választ találok benne a mindennapi munkámból adódó kérdésekre. — Az utóbbi lapszámok milyen fontosabb írásaira emlékszik? — Nagyon jó volt a szocialista brigádokról szóló sorozat. — Legtöbb támpontot az üzemi demokráciával foglalkozó cikkek adtak a szakszervezeti munkában. — De ha már itt tartunk, lenne egy javaslatom. A demokratizmus témáját kissé gyakorlatiasabban kellene feldolgozni. Több példával illusztrálni. Különösen a műhelybizottságok várnak több útmutatást e tekintetben és ők hiányolják a gyakorlati példákat, igen sokat fejlődött . A legutóbbi esztendőben igen sokat fejlődött a Munka. Mi, szktitkárok, valóban mindent megtalálunk benne, ami saját munkánkhoz szükséges. Helyes lenne azonban az olvasótábort szélesíteni, rendszeres olvasókká tenni a műhelybizottsági tagokat, sőt, idővel a bizalmiakat is. Éppen ezért kellene a már említett példákkal tarkítani azokat a cikkeket is, amelyek a legfajsúlyosabb elvi, módszertani kérdésekkel foglalkoznak. A beszélgetés a Csepel Vas- és Fémművek trösztbizottságán folyik. Részvevői : Bölcsey György, az Egyedi Gépgyár, Hutwágner Lajos, a Kerékpárgyár szakszervezeti bizottságának titkára, valamint Kajtár Istvánné, a trösztbizottság munkatársa. Hasonló tárgyú ankétokat, beszélgetéseket szervezett már néhányat a Munka szerkesztősége, hogy megismerje olvasóinak véleményét a szakszervezeti mozgalom egyik legjelentősebb sajtótermékéről, a „Munka” című folyóiratról. És az ankétokon általában az elismerés hangján emlékeztek meg a lapról. A cél természetesen ennél jóval több volt. Az őszinte vélemények ismeretében az olvasók, a szakszervezeti tisztségviselők igényeihez igazítani a szerkesztés szempontjait. Természetesen ezt sem öncélúan. Hanem a szakszervezeti mozgalom szolgálatában. S ez csak úgy lehet teljes, ha a kapcsolatot az olvasókkal valóban komolyan veszik. Ezért igénylik észrevételeiket, ezért vállalják szívesen a napi munkából eredő kérdések megválaszolását. Szélesebb témakör Sőt, a folyóirat igyekszik elébe menni a problémáknak. A szervezeti, a termelési, a szociális tevékenység megszámlálhatatlan mozzanatában igyekszik útmutatást adni. Természetesen mindig eleget téve az időszerűség követelményeinek is. Együtt fejlődni a szakszervezeti mozgalommal, de egyben elő is segíteni fejlődését — ez a cél. A kettősség csak látszólag rejt magában ellentmondást Nyilvánvaló, hogy a mozgalmi munka növekvő követelményei kívánják a mélyebben szántó propaganda-, agitációs tevékenységet. És nyilvánvaló, hogy ezt az igényt akarja teljesíteni a Munka, amikor szélesíti témakörét és igyekszik a problémák gyökeréig hatolni. S a feladat teljesítéséhez rendelkezésére állnak a megfelelő eszközök is. 1970 januárjában a 20. évfolyamába lépő Munka az eddigi 48 helyett 64 oldalon jelenik meg. Negyedévenként pedig 24 oldalas mellékletben szakszervezeti tanulmányokat közöl. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy olvasói az összefüggések ismeretében tájékozódhassanak a gyakorlati munkában. A közélet vitás kérdéseiről Tágabb teret kapnak a lapban a szakszervezeti mozgalom és a közélet vitás kérdései is. Alighanem e cél jegyében íródott a decemberi szám nagy érdeklődésre számot tartó cikke, amely „A bürokrácia elleni harc és a szakszervezetek” címet viseli. De más témákat is kiragadhatnánk, amelyek bizonyítják, hogy a 17 000 példányban megjelenő folyóirat számot tart régi olvasói érdeklődésére és új olvasókra is. L. M. Emlékünnepség Szegeden (folytatás az 1. oldalról) egység alapjait, megalapoztuk társadalmunk minden osztályának és rétegének együttműködését, a közösen vállalt célért, a szocializmus megvalósításáért. Ami kezdetben csak a kommunisták és a kommunista párt ügye volt, az már nemzeti üggyé lett. Az irányítás felelősségének súlyát hordozó marxista—leninista párttal együtt halad és együtt dolgozik a nép túlnyomó többsége. — A múltra való viszszaemlékezés csak akkor erőforrása a jövőnek is, ha nemcsak felidézzük a múlt eseményeit és hangulatát, hanem okait is kutatjuk azínak, ami akkor és azóta történt. Felszabadulásunknak és a felszabadult ország fejlődésének elsődleges tényezői közül mindenesetre fel kell ismernünk: a szocialista Szovjetunió léte és ereje, majd a szocialista országok közössége az a legfőbb erő, ami felszabadulásunknak, majd a felszabadult ország fejlődésének az alapja; a magyar munkásmozgalom, a Magyar Kommunisták Pártjának a céltudatossága, megújulásra képes vezető ereje és a történelem alakulásának a megítélésében tanúsított biztonsága az a legfőbb erő, amely nemzeti fejlődésünket előreviszi; az a titka negyedszázados fejlődésünknek, hogy a munkásosztály és a kommunisták, valamint a nemzet egyéb haladó erői: parasztok, értelmiségiek és minden hazafias haladó erő között tartós és szilárd szövetséget sikerült létrehozni. Ennek az utóbbinak a messzeható és előremutató megnyilvánulása volt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása itt Szegeden 1944. december 3-án. A magyar kommunisták háború alatti harca volt a szegedi esemény előzménye. A második világháború kezdete óta a fasizmus és a háború ellen úgy szállt síkra a kommunista párt, hogy széles nemzeti összefogást hirdetett, s munkások, parasztok és értelmiségiek szövetségét szervezte a nemzeti függetlenség és a demokrakus haladás kivívására. És ez a harc eredményes volt, már a felszabadulás előtt tömegbázist teremtett. És hogy ez nem alkalmi taktika volt, azt a felszabadulás utáni események is, a Magyar Szocialista Munkáspárt mai népfrontpolitikája is tanúsítja, alkalmazását, s a szaktudás emelését követeli meg. Mindennek a gazdaságpolitikai útja, a gazdaságirányítás reformjának a következetes továbbvitele, eddigi kedvező hatásainak a fokozása, és egyes kedvezőtlen hatásainak erélyes leküzdése. A szocialista demokrácia továbbfejlesztése és teljes kibontakoztatása a másik nagy törekvésünk. Nagy lépéseket tettünk már ennek az útján is; maga a gazdaságirányítás reformja is döntő tényezője ennek. — Szemünk előtt és közreműködésünkkel halad előre az a társadalmi folyamat — mondotta a többi között —, amely intézményeink szervezeti fejlesztését, intézményeinken belül az eljárások demokratizálását állítja előtérbe. Előrelátható, hogy a gazdaságirányítás reformja tovább erősíti a szocialista demokrácia fejlesztésének a lehetőségeit is, feltételeit is. A bürokrácia ellen is a demokrácia szélesítése és fejlesztése a legfőbb orvosság. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésében tehát sok tennivalónk van még az állami tevékenység terén, a központi és a tanácsi szervekben, a gazdasági életben és a társadalmi tevékenység minden területén, és nem utolsósorban az emberek gondolkodásában. És mindebben fáradozni, szintén egyik fő feladata a Hazafias Népfrontnak. Nemzeti fejlődésünk bizonyítja a népfrontpolitika helyességét Erdei Ferenc ezután a népfrontmozgalom történetét, a dolgozó osztályok szövetségének erősödését elemezte. Hogy eredményes volt ez a politika, azt különösen bizonyítja, hogy nemzeti fejlődésünk nagy történelmi jelentőségű feladatait sikerült eredményesen megoldanunk Ilyen volt elsősorban a néphatalom megvédése és megszilárdítása, továbbá a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ilyen jelentőségű a gazdaságirányítás reformja is, amely növeli a gazdálkodó szervek kezdeményezését és felelősségvállalását, gyarapítja népgazdaságunk erőforrásait. Hasonló fejlődés van kibontakozóban országunk politikai életében is. Nem kisebb jelentőségű az a fejlődési folyamat, ami a közgondolkodásban, a társadalmi légkörben végbemegy. — Szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó folyamatában élünk, s ezt a folyamatot akarjuk a továbbiakban is előrevinni — állapította meg, majd így folytatta: —• A jelenlegi időszakban gazdasági fejlődésünk a politikai fejlődés legfőbb frontja is. Gazdasági irányítási rendszerünk reformját sikeresen megkezdtük. Most az van soron, hogy a reformot következetesen és folyamatosan fejlesztve vigyük tovább. El kell érnünk, hogy gazdaságunk hatékonysága gyorsan és jelentősen növekedjék, javítsuk versenyképességünket a külföldi piacokon és jobban kielégítsük a hazai szükségleteket. A kezdet biztató, s azon múlik a további siker, hogy következetesen haladjunk tovább a megkezdett úton. Az életszínvonal szükséges és kívánatos további emelését csak termelésünk fejlesztésével, mennyiségének és hatékonyságának emelésével érhetjük el. Ez pedig több és jobb munkát, nagyobb munkafegyelmet, s egyben a korszerű tudomány és technika mind nagyobb mértékű A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA 224—819* Sziárd alap és az MSZMP ki és elvi pi . Népfrontmozgalomunk ma is őrzi és tovább fejleszti azt a nemzetit,ökét,y■ amit a felszabadulás idősr szakában megalapoztunk. Őrzi és ápolja azzal, hogy a nemzeti összefogás, a népi-nemzeti egység szövetségi politikáját visszük tovább. Tovább fejlesztjük azzal, hogy a szocialista nemzeti egység gyarapításán és fejlesztésén fáradozunk, s a munkásparaszt szövetséget, a többi haladó rétegekkel való szövetséget is erősítjük a szocializmus építésének e programja alapján. Mindebben a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes és elvi alapokon nyugvó marxista-leninista politikája a szilárd alap és az elismert vezető erő. Ez a politika válságos helyzetekben is szilárdnak és rugalmasnak bizonyult és tévedések vagy torzulások kiigazítására is volt elegendő ereje. Ez teremtett eddig is bizalmat iránta társadalmunk legszélesebb köreiben, s ennek a hitelét teremtette meg a jövőre nézve is. A 25 évvel ezelőtti eseményekre való visszaemlékezés időszakában él most az ország. Az évforduló eddigi eseményei azt bizonyítják, hogy jól emlékezik népünk felszabadulásának és új élete kezdetének immár történelmi eseményére. A szocialista hazaszeretet bőven buzgó forrása lett az évforduló, s a szocialista s vezető erőövetkezetesolitikája nemzeti egység történelmi értelmet nyer napjainkban a társadalmiunk legszélesebb köreiben. S ez egyben a mai politikánk iránti bizalomnak és a jövő iránti bizakodásnak a forrása. Bizton remélhetjük: a felszabadulásunkkal kezdődött korszak első 25 éve csak kezdete hazánk új történelmének. Szocialista rendszerünk tovább fejlődése és népünk alkotókészségének teljes kibontakozása lesz a nagy műve nemzeti történelmünk új korszakának, annak a kornak, amelyben mi élünk és dolgozunk, s amelyben gyermekeink élnek és folytatják a mi munkánkat — mondta befejezésül Erdei Ferenc. Az ünnepi beszéd után Tombácz Imre, Szeged nyugalmazott tanácselnöke, a Hazafias Népfront szegedi városi bizottságának alelnöke, a munkásmozgalom veterán harcosa ,szólt az ünnepi ülés résztvevőihez, majd dr. Biczó György, a városi tanács elnöke szólalt fel. A jubileumi megemlékezés Apró Antal zárszavával fejeződött be. Szegeden délelőtt a városba érkezett vendégek jelenlétében a Nemzeti Színház falán emléktáblát avattak. Ezen örökítették meg, hogy negyedszázada ebben az épületben bontott zászlót a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Fogadás a Tiszaszállóban A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának 25. évfordulója alkalmából szerdán a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a szegedi Tiszaszálló koncerttermében fogadást adott az ünnepi ülés részvevői tiszteletére. A fogadáson Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aHazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke pohárköszöntőt mondott. — A mai szegedi ünnepség az egész nép és az egész ország ünnepe, mint ahogyan 1944-ben is az egész ország lakosságát lelkesítette és bátorította a Szegeden megfogalmazott program — mondotta a többi között. — A huszonöt évvel ezelőtt megfogalmazott programot azóta a magyar nép valóra váltotta és túl is teljesítette. Az ünnepi ülésre érkezett vendégek délután különvonattal visszautaztak a fővárosba. (MTI) NÉPSZAVA 1969. december 4 .