Népszava, 1970. január (98. évfolyam, 1–26. sz.)

1970-01-01 / 1. szám

8021 Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 98. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT 1970 JANUÁRI, CSÜTÖRTÖK ÚJ ESZTENDŐ sok jókívánság már éjfél után elhangzott Egy szakszervezeti munkáslap úgy csatlakozik eh­­­-­ hez, hogy a szerkesztőség szeret­ne ebben az évben is érdekes, olvas­mányos, jó újságot küldeni népes ol­vasótáborunknak. Persze, nem ígér­getéssel indulunk, hanem annak jel­zésével, hogy ez az esztendő — jós­lások nélkül — sok-sok kellemes, emlékezetes eseményt hoz számunk­ra. Egy újabb évtized kezdődik, s az új esztendőben lezárul szocialista ha­zánk építésének negyedszázados kor­szaka. Nemcsak a visszaemlékezések esztendeje lesz az 1970-es év, hanem a következő öt év megtervezésére is most kerül sor. Ezek a nemzeti mé­retű események mégis egészen közel állnak az egyes emberhez, mert a fel­nőtt nemzedékhez tartozók; mi vala­mennyien részesei vagyunk a mögöt­tünk maradt negyedszázadnak. Min­den dolgozó ember tett valamit azért, hogy hazánk erősebb, szebb és gazda­gabb legyen. Voltaképpen nemzeti méretekben, a negyedszázadról zajló számvetés egy kicsit egyéni szám­­­adásféle is. Hiszen a mórahalmi ta­nyák lakói éppen úgy meghányják­­vetik saját és környezetük sorskérdé­seit, mint a Csepeli Vasművek mun­kásai és a Tudományos Akadémia tagjai. A sok-sok egyén és kis közös­ség ügye-"vaja, munkája — eredmé­nye adja az országos egészet. Kevés ember lehet a hazában, aki ne úgy gondolna vissza a nehéz, ke­serves, munkás évtizedekre, hogy érdemet volt. Elvadult, szomorú sor­sú népünk életviszonyai és nemze­tünk gazdasági viszonyai ma már szinte semmiben sem hasonlítanak a huszonöt évvel ezelőttihé. Nagy pá­lyát futott meg a mi népünk is, és ezt akkor lehet igazán jól érzékelni, ha mindennapos, zajos dolgainkból kicsit fölnézünk, s visszatekintünk 1945-re. Háborús romok, kifosztott ország, kétségbeesés­ben nyomorú­ságban vergődő nép: ez volt az indu­lás képe. Az 1970-es év képét rajzol­va, valahogyan így fogalmazunk: fej­lődő, erősödő ország a mienk, állan­dóan bővülő iparral, jól működő nagyüzemi mezőgazdasággal. Elfo­gadható életviszonyok között élnek a munkások, parasztok, értelmiségiek. Van hitünk, életcélunk, erőnk és te­hetségünk. Ezt a két képet nehéz egymás mellé téve összehasonlítani, oly nagyok a különbségek. ■­a viságunkban benne van hét és IV fél millió felnőtt ember huszon - fi öt esztendős munkája, ereje, lél­esze, idege. S benne van egy cél­tudatos politika határozottsága, okos józansága. A munkáshatalom politi­kája formált olyan helyzetet, amely­ből nehéz vajúdással, de szocialista haza született. Ez a haza mindenkié, mindazoké, akik becsülik s áldoztak érte. Azoké is, akik már nem dolgoz­nak, mert nyugdíjasok és az életre készülő millióké is, akik még iskola­padokban ülnek és gyarapító, friss erővel állnak be a sorba évről évre szakadatlan­ul 1945—1970. negyedszázad. Az ember életével mérve, nagy idő, hiszen az akkor húszévesekből negyvenöt éves emberek lettek. Aligha volt a mi né­pünknek olyan nemzedéke, amelyik huszonöt évnyi idő alatt annyit meg­élt és megért volna, mint a mostani negyven-ötven közöttiek. Persze, hiába mondjuk a mai húszéveseknek, hogy mi szerencsétlen balsors felől érkeztünk a napfényre, az ő szá­mukra ez már történelem. Olyan tör­ténelem, amelynek ellentmond mai valóságunk. Ők beleszülettek a szo­cialista hazába, nekik az a természe­tes, ami most van, és ami holnap esz. Ehhez a hazához, ehhez a be­rendezkedéshez ragaszkodnak és nem máshoz. Tőlük már idegen a kmpitalizmus, a munka és a tőke; a földesúr és a cseléd; idegen az az életforma, amely kibékíthetetlen tár­sadalmi osztály ellen­tétektől terhes. A haza fogalmát az egészségesen kiterebélyesedő nemzeti érzés teszi kézzelfoghatóvá. Igen mélyen járva, a szülőfalu, a város és a szülőház környékéről indul ki a haza becsü­lésének érzelmi ereje. E vonások tu­­datosabbá válása fejeződik ki az üzemhez, hivatalhoz, termelőszövet­kezethez való ragaszkodásban. Ne­vezhetjük ezt lokálpatriotikus vonás­nak, de mégiscsak a szocialista hazá­hoz kötődésnek olyan érzelmi húro­kon is kifejezhető gesztusait látjuk, amelyekre legalább olyan büszkéi­ lehetünk, mint iparunkra és mező­­gazdaságunkra. Ilyenfajta érzelmi azonosulás nélkül ma még nincsen valódi hazaszeretet Ez a mai hazának, tehát a szocializ­mus társadalmának szól, mert ez ébresztette föl e tartalmas érzé­seket. Semmi sem igazolja szeb­ben e gazdag érzelmek valódiságát mint a múlt év őszén kezdődött föl­­szabadulási ünnepségek. Az embe­rekből föltört a vágya, huszonöt éve lettünk szabadok, gyerünk és emlé­kezzünk erre a napra Másutt meg ezt a negyedszázadot úgy méltatták, hogy az üzem, a munkahely fejlődé­sét, a munkakörülmények javulását idézték föl, ismét másutt a termelő­szövetkezet gyarapító esztendőit fir­tatták a közös beszélgetésen. A szocialista hazához tartozás ér­zésétől lesznek őszinték, új erőt te­remtő források ezek az ünnepségek. Figyeljünk meg munkásembereket, akik a pesti és vidéki ipari kiállí­tásokon odalopakodnak az üzemük kiállító pavilonjához és hallgatóz­­nak, hogy mit mond és hogyan di­cséri a látogató a kiállított termé­keket. A kiállított iparcikkeket, amelyekhez nekik, mint készítők­nek igen nagy közük van. Erről az értelmi és érzelmi tőről ered az a kőművesszokás is, hogy évekig visszajárnak egy-egy jól sikerült, szép házhoz, és megnézik, mert azt ők csinálták. A sok száz mezőgazda­sági kiállításon ott ténf­ereg saját szö­vetkezetének sátra körül a tsz-tag és figyeli a véleményeket az óriás ré­páról, tőléről, szőlőről, mert azt ő termelte. Új sztendőt írunk, és éppen eb­ben az évben kap különös aktuali­tást a szocialista haza és az egyén viszonya. Jó érzés leírni: a mai ha­zához való tartozást a munkáshata­lom negyedszázad alatt úgy terem­tette meg, hogy emlékezéseinket, ün­nepléseinket nem kicstári muszáj­ból, hanem az emberek értelmi és érzelmi szükségleteiből sarjadó igé­nyek nyomán rendezik meg. Nem a lelki üresség és unalom kongja kör­be a művelődési otthonok, üzemi gyűlés­termek falait; az értelem és az érzelem kazánjában sűrűsödő ere­deti feszültség légkörében ülnek, be­szélnek idősebbek és fia tárcái, mun­kások, parasztok és értelmiségiért. Hitről és bizalomról van szó, ame­lyet nyílt szavú elvi politikával sikerült megteremteni, és most ez visszhangzik negyedszázados pá­lyánkra emlékező üléseken és gyűlé­seken. Népünk nagy többsége hisz a szocializmusban, bizalommal van a munkáshatalom iránt, sajátjának ér­zi, vallja ezt a hazát. A szocialista hazát. Persze, nem elsősorban ünneplés­ből álló esztendő lesz az 1970-es, ha­nem a kemény, küzdelmes munka éve Hiszen mi a legkisebb eredmé­nyeinkért is szívósan megdolgoztunk. Most is ezt tesszük. Abban bízva, hogy ez az év a szorgalmas, eredmé­nyes munkának még nagyobb becsü­letet hoz, anyagi és erkölcsi tekin­tetben egyaránt kevesebb elismerő gesztust az arra érdemteleneknek, mert szocialista felfogásunknak ez az álláspont és gyakorlat felel meg. Ez is gyarapítja, erősíti az egyénben a hazához tartozás gondolatát és ér­zését A becsületes, dolgos emberek de­rűjével köszöntjük az új esztendőt testvéreinkkel — a szocialista orszá­gok népeivel, az emberi haladásért küzdő milliókkal — együtt. Jó, hogy ilyen biztonságban vagyunk, s mi­lyen jó leírni: nincsen félelmünk,­­ lazánk határait kitűnően képzett ka­tonák védelmezik, s mellettünk van a szocialista világ óriási ereje. Tör­­ténelmünk­ során talán sohasem mondtuk el ilyen felelős nyugalom­mal: sok testvérünk van a­ világban, nem vagyunk egyedül. Békés, nyugodt alkotómunkát vá­runk az 1970-es esztendőtől. SIKLÓS JÁNOS ­f­i­fi fútJUrf O fordítj­át énet kiadnunk minden kedves elmuéuk­­nak! Az év utolsó napján az ország északi és nyugati területein a rendkívüli erőfeszítések ellenére to­vább lassult a közleke­dés, helyenként csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudták fenntartani a forgalmat. A közúti igazgatóságok teljes erővel dolgoznak az utak felszabadításán. A főutak közül a 74-es és a 83-as változatlanul jár­hatatlan, Győr, Zala, So­mogy, Baranya, Komá­rom, Pest és Borsod me­gyében több­­ mint 80 mellékútvonalon még mindig hóakadályok van­nak. Borsodban szerdán az időnként 80—100 kilo­méteres sebességű szél öt úton épített 2—3 méter magas hóakadályokat. A következő napokban nem­csak a hó, hanem a je­­gesedés is nagy veszélyt jelent, sok gondot okoz. Éppen ezért a legfonto­sabb 8000 kilométeres há­lózaton 500 gépkocsival szerveznek őrjáratot, sóz­nák, homokot, salakot szórnak. Arra kérik a gépkocsivezetőket, hogy különösen az éjszakai és a hajnali órákban, ami­kor jegesedésre lehet számítani, fokozott óva­tossággal vezessenek. Valamennyi távolsági autóbuszjárat közleke­dett szerdán, sőt, több mint 200 mentesítő jára­tot is­ indítottak. Az Autóközlekedési Tröszt forgalmi szakemberei el­mondották, hogy arra szá­mítanak: azok közül is több tízezren, akik kará­csonykor utaztak el, ja­nuár 1­4-én térnek visz­­sza lakhelyükre, ennek megfelelő intézkedéseket tettek, a legfontosabb vi­szonylatokban mentesítő buszokat indítanak. Valamennyi vasútvona­lon közlekednek a vona­tok. Szerdán 13 mentesítő vonatot indítottak, de szinte valamennyi szerel­vény a szokottnál több kocsival közlekedhetett. Változatlanul a legna­gyobb gombot a teher­­forgalom jelenti, azt re­mélik, hogy az új év első napjaiban a vállalatok megfelelő erőket biztosí­tanak a vagonok kiraká­sához és így ismét egész­séges lesz a vasút vérke­ringése, elegendő üres kocsi áll majd rendelke­zésre. A Fővárosi Köztiszta­sági Hivatal idei fej szám­lája: 20 millió forint. Ennyit költöttek az el­múlt hetekben a hó elta­karítására, s még bősége­sen van tennivalójuk. A főútvonalakon a forgalom zavartalan, most elsősor­ban az autóbusz- és vil­­laruosmegállókben taka­rítják a havat. (m. t.) Észak-Szibéria térségé­ben az év utolsó napjaira a sarkvidéki levegő rend­­kívül nagy tömege hal­mozódott fel. Hőmérsék­lete: minuájf :311,-fok körül volt ■ és amikor-is decem­ber 30-ra virradó éjsza­kán származási­­ helyéről délnyugat felé kitörve,­­ a Szovjetunió nagy neszét elárasztotta; a Fehér-ten­ger és az Urál-hegység A főútvonalakon zavartalan a forgalom A jegesedés is veszélyt jelent . Mentesítő buszokat indítanak­­ Hideg idő várható közötti térségben stabili- beáramlásáva­ járó szél zárta a mínusz 30 fokos élénkülése, a hófúvások, /. hőmérsékletet. De a jóval amelyek Nyugat- és Kö-/„ délebbre fekvő Leningrad S­zép-Európa sok helyett­­Moszkva körzetben is mi­ felléptek, a kemény té­ nusz 23—mínusz 27 fokra jelzőt tették az év első csökkent a hőmérséklet, napjának időjárási jele Szerdára a hideg levegő lemezőjévé. Szigorú hideg­­határzónája már Nyugat- gól kezdődik tehát nem­ • Európát is elérte, havazá- csak az új esztendő, ha­lakat okozva az NSZK, nem az új évtized is. Franciaország, sőt a Be- Hazánkban a hó­ta­karó nelux-államok egy-két vastagsága mindenhol helyén is­ megközelítette a fél mé-A hőmérséklet Közép­ ten, de több helyen, a Európában nem esett egy háromnegyed m­eten­o­rtáp alatt oly nagy érték- meghaladta. A továbbiak­ kél, mint például a szov­­ban arra s­zámítító tönk­jét.A fővárosban, ahol mi- hogy egy pár napig még nusz 20 fok körül inga- hideg marad az­ idő, ame­­dozott a hőmérséklet, iyet ezt követően enyhü- Azonban a hideg levegő­zés vált fel. (sz.) — —— —■"« ....................infli-........... .......... A DNFF felhívása a saigoni csapatokhoz A DNFF újévi tűzszü­netének életbe lépését követő 24 órában kilenc jelentősebb összecsapás­ról számoltak be a hír­­ügynökségek a felszaba­dító erők és az amerikai csapatok között. Mint is­meretes, az amerikai és saigoni csapatok a DNFF­­háromnapos tűz­­szüneti felhívását eluta­sították, és mindössze 24 órára tervezett tűzszüne­tüket csak szerdán, ma­gyar idő szerint délelőtt 11 órakor kezdték meg. A legsúlyosabb ütköze­tek a kambodzsai határ közelében, An Hoa és Tay Ninh tartományban zajlottak le. A-52-es amerikai ne­hézbombázók kedd este összesen hat bevetésben hajtottak végre szőnyeg­­bombázásokat An Hoa térségében. A DNFF rádiója felhí­vást intézett a saigoni csapatok katonáihoz: ta­gadják meg feletteseik parancsát, és ne fogja­nak fegyvert a DNFF ál­tal meghirdetett 72 órás tűzszünet idején. Az amerikai hadsereg szóvivője közölte, hogy a dél-vietnami My Laiban 1988. március 16-án elkö­vetett vérengzéssel kap­csolatban bíróság elé ál­lítják David Mitchell őr­mestert. A vád: szándé­kos emberölés. A dél-vietnami nem­zetgyűlés szerdai ülésén „kommunista kapcsola­tok­ vádjával bűnösnek mondták ki a nemzetgyű­lés három képviselőjét. Mint a hírügynökségi je­lentések rámutatnak, az ítélet meglehetősen for­mális jellegű, és sovány győzelmet hozott a báb­kormány feltétlen hívei­nek, mivel az ellenzék szavazatai megakadályoz­ták, hogy felfüggesszék a három képviselő mentel­mi jogát. Agnew amerikai alel­­nök, aki jelenleg ázsiai és csendes-óceáni körútja so­rán a Fülöp-szigetek fő­városában, Manilában tar­tózkodik, jól értesült for­rások szerint mégis ellá­togat Dél-Vieírtamba — állítják nyugati hírügy­nökségek. Bár a hivatalos ameri­kai szóvivők, nyilvánva­lóan biztonsági okokból semmit sem közölnek az alelnök tervéről, az emlí­tett források szerint Ag­new Nixon elnök júliusi villámlátogatásához ha­­son­lóan, útja során érin­teni kívánja Dél-Vietna­­mot, ahol a rezsim veze­tőivel folytat rövid meg­beszélést, s feltehetően meglátogatja a harcoló amerikai alakulatok egyi­két is. Agnew a feltételezések­­szerint ma a reggeli órák­ban érkezik Saigonba, bár hivatalosan útjának kö­vetkező állomása Tajvan. Újabb arab­­kis csúcs• Négyhatalmi megbeszélés New Yorkban A négy nagyhatalom ENSZ küldöttségeinek ve­zetői kedden a szovjet delegáció rezidenciáján tartották meg két és ne­gyedórás, 22. tanácskozá­sukat a közel-keleti bé­keformula kidolgozására irányuló folytatólagos erőfeszítéseik keretében. Az ülésen Malik szovjet ENSZ-fődelegátus elnö­költ. Bejelentették, hogy a legközelebb január 13-án ülnek ismét össze. Egy­idejűleg közölték azt is, hogy január 6-án a négy nagyhatalom ENSZ-dele­­gációinak helyettesei ta­nácskoznak, mégpedig ugyancsak a szovjet rezi­dencián. Megfigyelők je­­lentőségteljesnek tulajdo­nítják a január 8-ra ös­szehívott tanácskozást, mivel lehetségesnek tart­ják, hogy ekkor dolgoz­zák majd ki a nagyköve­tek elé terjesztendő ter­vezeteket. Diplomáciai körökből származó értesülések sze­rint a keddi tanácskozá­son nem került szóba a „cherbourgi hajók” ügye. A közel-keleti hírügy­nökség khartoumi jelen­tése szerint Numeiri tá­bornok, szudáni vezető kijelentette, hogy január harmadik hetében meg­tartják Egyiptom, Líbia és Szudán második ,,kis csúcs”-értekezletét. Nu­­merri kijelentette, hogy az újabb tanácskozás cél­­ja a három ország politi­kájának egybehangolása.

Next