Népszava, 1970. január (98. évfolyam, 1–26. sz.)

1970-01-18 / 15. szám

A változás idején jelentkező panaszokról és azok okairól A változás korának pa­naszai igen változatosak lehetnek. Vonatkozik ez azok milyenségére és in­tenzitására is. A leggya­koribbak és legkellemet­lenebbek a hevülések, me­lyek lényege meleg érzés a test különböző részein, ami felmegy az arcba, sokszor annak kipirulásá­val és verejtékezéssel is jár. Ez az érzés egytől öt percig is eltarthat, nap­pal is, éjjel is sokszor is­métlődhet, nagy kifáradás, kimerülés, rossz közérzet kisérheti. Ugyancsak sok­szor panaszkodnak addig nem észlelt fejfájásról, idegességről, ingerlékeny­ségről, rossz hangulatról, álmatlanságról. Kevésbé jellegzetes tünetek: zsib­badás érzése a végtagok­ban, ízületi, izom-, csont­fájdalmak, szédülés, fül­­zúgás, múló rosszullétek, ritkábban az émelygés, gyomor- és bélpanaszok. Hangsúlyozzuk, hogy mindezen tünetek orvosi vizsgálatot igényelnek és nem lehet feltétlen min­dent a klimaxra fogni csak azért, mert a havi vérzés elmaradt. Ha más okot nem találunk, nyu­godtan beszélhetünk kli­­maxos tünetcsoportról. A panaszok létrejötté­nek oka nem teljesen tisz­tázott. Ennek megvilágí­tására azt kell tudni, hogy a szervezet hormonális egyensúlya a változás idő­szakában megbomlik. A belső elválasztású mirigy­rendszer a központi ideg­­rendszer befolyása alatt áll. Az agyalapi mirigyet szokták jogosan a kar­mesternek feltüntetni. Ez küldi a serkentő ingere­ket a többi belső elválasz­­tású mirigy, így a petefé­szek tevékenységéhez is. Ha ezen ingerekre a pete­fészek elöregedése miatt reagálni már nem tud, túlsúlyba jutnak a szer­vezetben az agyalapi mi­rigy hormonjai. (Ez a vi­zeletből kimutatható.) Nincs teljes megegyezés abban, vajon a változás tüneteit az agyalapi mi­rigy ez időben túlsúlyba jutó hormonjai vagy a pe­tefészek-hormon csökke­nése (hiánya) okozza-e. Mindkét nézetet támogató adatokkal rendelkezünk, de döntő bizonyíték egyik irányba sincs. Írtuk, hogy a nők egy részénél a klimax szinte panaszmentesen folyik le, másoknál viharos tüne­tekkel jár. A tapasztalat arra mutat, hogy sokat számít, milyen testi-lelki állapotban volt a nő a ha­vi vérzés kimaradását megelőző időben. Azoknál, akik elértek valamit az életben, akik jó családi életet éltek, boldog ifjú­ságuk volt, a változás si­mán megy végbe. Köny­­nyebben és gyorsabban al­kalmazkodnak az új hely­zethez. Ellenkezőleg, akik életükben kevés sikert­­arattak, házasságuk bol­dogtalan volt, a vérzés megszűnte sok kellemet­lenséggel jár. Ezek szerint a hormonhiány nem okoz­za a panaszokat, hanem csak „kihozza”, felna­gyítja, kiszínezi az elő­zően is meglevő rejtett zavarokat. Dr. F. J. (Folytatjuk) A haj kozmetikája I. Az ápolt és szépen fésült haj a szépségnek, elsősorban a női szépségnek a koroná­ja. Mióta kozmetikai feljegy­zéseink vannak, mindenkor így tekintették azt is. A haj szépségének első fel­tétele, hogy sűrű növésű, elég dús legyen. A felnőtt ember hajas fejbőrén átlag ISO—300 ezer hajszál van, ezek na­­ponta 0,3—0­ mm-t nőnek és átlagos élettartamuk 1—2 év. Normális körülmények között is kihull naponta 20—60 haj­szál ; ha ennél több hull ki, az már kórosnak tekinthető, de kevesebb szál kihullása­ is hajritkuláshoz vezethet, ha nincs kellő utánnövés. A haj hosszával szemben, a­ hajvi­selet divatja szerint külön­bözők az igények, ha nem vágják, általában derékig szokott megnőni. Az egészséges haj puha selymes tapintatú, nem túl­­vékony szálú, illatosítás nél­kül is sajátosan kellemes il­latú, tompa fényű, színe egyenletesen egyforma. A haj­színét a szálakban levő festék- és levegőtartalom ha­tározza meg. Különbözik ég­hajlat és fajták szerint, ná­lunk a gesztenyebarna a leg­gyakoribb. A hajzat számára előnyös, ha jó időben haja­donfővel járunk, de ilyenkor is kerülnünk kell a túler­ős na­pfényt. Hideg, esős, szeles időben helyesebb, ha fejfe­dőt, (kalapot, sapkát, ken­dőt) viselünk, de az sose le­gyen zárt vagy szoros, hogy a fejbőr meg ne izzadjon és ne szorítsa le a fejbőr ereit, mert az mind csak a haj­hullást segítheti elő. A hajápolás legfőbb kellé­ke a haj tisztán tartása. A hajzatnak naponkénti fésülé­se és kefélése szinte elen­gedhetetlen, főleg azok szá­mára, akik poros munkát vé­geznek. Ezzel eltávolítjuk a szennyeződést, korpát és egyenletesen oszlik el a haj­szálakon a bőrfaggyú. Még fontosabb a hajmosás, ami­nek gyakoriságára nehéz ál­talános érvényű tanácsot ad­ni. Függ elsősorban attól, hogy normális, száraz vagy zsíros fejbőrről van-e szó. Normális vagy száraz fej­bőrt lehet hetenként vagy ritkábban mosni — a haj hosszától és egyéb körülmé­nyektől is függően, szükség esetén a hajat zsíros ke­nőccsel bevonjuk. A zsíros fejbőr két hétnél gyakoribb mosását azért nem ajánljuk, mert tapasztalat szerint a gyakori mosás a zsírosságot még tovább fokozza. Sokan azért félnek a haj mosásától, mert olyankor feltűnően sok hajszáluk hul­­lik ki; ez azonban csak lát­­szat, mert a különben is ki­hullni készülő, tüszőjükben már lazán ülő hajszálak ki­hullását a mosás mechanikus hatása csupán sietteti. A hajmosást meleg vízzel és szappannal, vagy samponnal végezzük. A víznek lágy víz­nek kell lenni. A pesti víz megfelelő erre. A szappan kellően habzó, nem túlságos lúgos Ma már mindinkább a különböző kombinációjú szul­­fonált zsírsavakat, a sampo­nokat használjuk. A fejmo­sáshoz használatos egyéb sze­rekről és a fejmosás további tudnivalóira­ legközelebb írunk. (Dr. Gy. J.) Kozmetikai kérdésekre csak megcímzett és felbélyegzett válaszboríték megküldése el­lenében válaszolunk. Cím: Népszava. Családi kör. Koz­metikai rovat. wafei stat... Miért szófogadatlan a gyermekP­isti szülei régi jó ba­rátaink. Gyakran vagyunk együtt, de mi igen ritkán megyünk hozzájuk, mert Pistit és szüleit egy lakásban elvi­selni igen fárasztó dolog. Külön-külön nagyon kel­lemes emberek a szülők is és Pisti is, de Pisti nagyon „szófogadatlan” gyermek és szülei még társaság je­lenlétében is nyesegetik gyermekük „szófogadat­­lanságát”. Este kilenc óra után kezdődhet csak a jó ízű beszélgetés vagy az izgalmas kártyaparti. Pisti ekkor már alszik. Addig nincs nyugalom, amíg fent van, mert a szülők kollektíven neve­lik egyetlen gyermeküket, aki pedig már lassan ki­növi az általános iskolát. „Nagyon nehezen ke­zelhető gyermek, szófoga­datlan” — panaszkodnak, sóhajtoznak a szülők. Vé­leményem szerint Pisti nevelésének folyamata te­le van tiltással, s a tiltá­sok legnagyobb része ér­telmetlen. Életének, tevé­kenységének minden moz­­zanatába beleszólnak. Nem mindegy, hogy mi­lyen pulóvert vesz fel? — kérdeztem egy alkalom­mal, amikor fültanúja voltam a pulóver körüli vitának. „Nem! Tegnap is az volt rajta.” Félórás duzzogás, feleselés után, Pisti azt a pulóvert vette fel, amelyiket akarta. Haraggal ment el otthon­ról. Mari is sok bosszúságot, gondot okoz szüleinek. A legkisebb dologból is vita lesz közte és édesanyja között. Szombat délután nem mehetsz el a barát­­nődhöz! De miért? Csak! Nem illik zavarni senkit ilyen időben! De szívesen látnak, nem zavarok. Megmondtam, hogy nem mész! De miért? Nem mész! Feszült légkörben telik el a szombat dél­után, s még nagyon sok óra. Jelentéktelen dolgok til­tása miatt a gyermek ér­zéketlen marad a komoly esetekkel kapcsolatos til­tásokkal szemben. Minden gyermek születése pilla­natától igényli a szabad tevékenységet, akarata van. Minden kornak meg­van az a területe, ame­lyen belül a gyermek aka­rata, tevékenységi szabad­sága érvényesülhet. So­kan a gyermeket nem te­kintik önálló akarattal, önálló tevékenység iránti vággyal bíró embernek, hanem mint kisgyermek a babáját, aki azt kénye­­kedve szerint eteti, itatja, altatja, öltözteti stb. M­ár a csecsemőnél je­lentkeznek az egyé­ni akarat csírái: mit eszik meg, s minek az ízét nem szereti, az ágyá­hoz kötött csörgőt, babá­kat nézegeti-e szívesen, vajgy inkább egy pelenka csücskét rágcsálja stb. Ha nem akar megenni vala­mit, mást kap, egy tiszta pelenkát is odatesznek az ágyába, ha észreveszik, hogy akkor nem sír. An­nál több területre terjed ki a gyermeki akarat és önálló cselekvési vágy, ahogy nő a gyermek. Szó­­fogadatlanná, engedetlen­né akkor válik, ha mind­untalan azt érzi, hogy a legkisebb dologban is gá­tolják, akadályozzák ön­álló cselekvésében. Ez semmiképp sem je­lenti azt, hogy minden té­ren azt csináljon, amit akar; nem is tudja leg­többször, hogy mi jó, mi rossz. A tiltással hozzák tudomására azt, hogy mi a rossz, mit káros, mit ve­szélyes tennie. A tiltás azonban — korának meg­felelően — életének lé­nyegesebb területeire ter­jedjen csak ki, nem sza­bad apró tevékenységé­ben értelmetlen módon gátolni. Ha tiltunk, azt mindig úgy tegyük, hogy a gyermek is megértse, mit miért tiltunk. Tiltani azon az alapon, hogy szü­lői jogom van rá, nem szabad. A sok tiltás eredménye nem az, hogy a gyer­mek olyan lesz, ami­lyennek mi képzeljük el, hanem vagy könnyen be­folyásolható ember lesz, vagy teljesen elidegenedik szüleitől. Ne higgyük azt, hogy a gyermek „szófoga­­datlansága” csak a szülőt keseríti el, a gyermeket is. Megkeseredik, feszültté válik a szülő—gyermek közti viszony. Ez odáig fa­julhat, hogy a gyermeknek a szülő már ésszerű dolgot sem tilthat. A gyermek kamaszkorában már nyíl­tan szembeszegül a szü­leivel, sőt, „csak azért is” megteszi azt, amit akar, még akkor is, ha közben már maga is látja, hogy az neki sem jó. A napokban mondta beszélgetés közben egy tizenhat éves lány, Zsóka: „Én annyira szeretem szüleimet, hogy elfogadom azt, amit mon­danak.” Naponta nyűglő­dik hosszú szőke hajával, minden másnap frizurát fésül, mininél is minibb szoknyában jár, rajong a Beatles-zenéért, jár tán­colni, jár házibulira is. Izig-vérig nyai lány. Az édesanyja ma is térden alul érő szoknyát visel, a szemét se festi, haja is rö­vid, de még soha nem szólt abba bele, hogy lá­nya hogyan fésülje haját, hogy ne fesse a szemét, s ha vesz leányának ruhát, divatosat vesz. Apró dol­gokon nincs vita, de meg­követeli, hogy Zsóka ren­desen tanuljon, végezze el a családon belül rá háruló feladatokat, legyen min­den tettében, szavával őszinte. Amennyi cselekvési, akarati szabadság illeti meg a család felnőtt tag­jait, ugyanannyi jár a gyermeknek is, mindig korához, értelméhez szab­­va. Hansági Józsefné tanár Kötött ruha Fehér 6 szálas (Acra) vagy kékszálas „Pagoda” mű­­anyagtanaiból készült magas nyakú kötött ruha, karcsú, fiatal lányoknak. (Burda mo­dell.) ANYAGA: 40—44-es méret­re kb. 1200—1300 gramm fo­nal, 6-os, 7-es kötőtű. Fona­lunkból 15 szem széles, 10 sor magas mintát kötünk, 4 sima, 4 fordított, 5 sor ma­gas négyzetekből, nedves ru­hán keresztül a bal felén vasaljuk, lemérjük, 10 cm-re hány szem jut, kiszámítjuk, hogy a ruha egyes darabjait hány szemre kezdjük. A rajz alapján elkészítjük mére­tünkre a szabásrajzot. ELEJE (a szoknya alján kezdjük): 100 szem, 8 sor magasan fordítottan kötünk (a színén fordított, bal felén sima). A 9. sorban 1 szél­­szem, 10 db fordított, 7 db sina szemű csíkok váltakoz­nak végig a soron (6 db si­ma, 7 db fordított esik), 1 szélszem. A következő sorok­ban a sima szemek fölé si­ma, a fordított szemek fölé fordított szemeket kötünk. A 11. sorban a szánon a kötés­nek, a 10 szemes fordított csíkokból lőt szemet, az el­ső fordított csíknál, a szél­­szem utáni 2 fordított szemet kötjük össze, fogyasztjuk, majd a 7 sima szem,­s csík első szemével, sámán kötjük össze a tizedik fordított sze­met. Tehát a fordított sze­neket, a szélszemeken kí­vül, mindig a 7 sima szemes csík, első és hetedik szemé­vel kötjük ,simán össze, fo­gyasztjuk el. Egy sorban 14 szemet, 8 sorig fogyasztás nélkül kötünk. 9. sorban a fent leírt módon fogyasz­tunk, öt sort fogyasztás nél­kül kötünk, a hatodik sor­ban újból fog­yasztunk. A következő hetedik sorban új­ból fogyasztunk, most már a 10 fordított szemekből csí­­konként 2—2 db marad. A 15. sorban újból fogyasztunk, csíkonként 1 szemet. Újból 10 sort fogyasztás nélkül kö­tünk, a 17. sorban elfo­gyasztjuk az egy db fordí­tott szemeket (44 szem ma­rad). 12 sort kötünk simán, innen kezdjük a 4 sima 4 fordított, 5 sor magas négy­zeteket, 30­ sornál kezdjük a karlyuk fogyasztást 3, 2, 1, 1 , 7 db váll fogyasztásig 4 soronként 1—1 szemet fo­gyasztunk. A váll fogyasztá­sával kezdjük a nyakkivágás fogyasztását, középen kétfelé vesszük a kötést, először az egyik oldalt 6, 3, 2, 1,­ 1 , 13 szem, a vállfogyasztás so­ronként 4 szem. A hátát, mint az elejét kötjük, hátul középen 14 cm hosszú cipzárnak készítünk sliccet. UJJA: 30 szem, 8 sor ma­gasan a fordított csík, innen a karlyukig mindkét oldalon elosztva 8—8 *· 16 szemet szaporítunk. Ka­rlyuk-fo­gyasztás, mint az elején, in­nen s­em magasan 3 soron­ként 1—1 szemet fogyasz­tunk, innen soronként 4 szemmel elfogyasztjuk a sze­meket. A kész darabokat a minta méretére vasal­juk. Fércelés és próba után összevarrjuk, a nyakkivágás­ra körben 8 sor magas for­dított csíkot kötünk. Bevarr­juk a cipzárat. A 8 soros csíkokat bal felére hajtva saját fonallal varrjuk le. rmi 7 r'N-n? JI Ötletek­­ elikításhoz Tél közepén vagyunk, de a divattervezők már javában a tavaszi kollekciót tervezik. A nők is azon törik a fejüket, milyen lesz a tavaszi divat, milyen kosztümöt, kabátot vegyenek a régi helyett. Mi pedig ahhoz adunk most ta­nácsot, mi készülhet a régi tavaszi kosztümökből vagy a megunt kabátból? A kosztümből például szok­nya-mellény együttes lehet. Csak az ujjat kell kifejteni és a gallért V -alakban ki­vágni az elején. Engedjük le a kabát felhajtását, hogy kissé hosszabb mellényt nyer­jünk ezáltal, mert tavasszal is a hosszított vonalú mel­lény lesz divatos. Téli kosztümöt is készíthe­tünk a régi tavaszi kosz­tümből, ha elég bő ahhoz, hogy egy sor vazelint a bé­lése alá lehessen dolgozni. A középső rajzon mutatjuk be új alakjában: a gallért fel­csukjuk, hosszú szőrű, széles prémgallért teszünk rá. A mellvarrást tűréssel is hang­súlyozzuk és rövid övet te­szünk az elejére, a m­ell var­­rásba dolgozva. Ez lesz az a ruhadarabunk, amelyet a tél végén oly kitűnően kihasz­nálhatunk, amikor a bunda már meleg, de a tavaszi hol­mi még kevés! A kabátból szétfejtés után csinos kötényruha készülhet. Díszítése: az összeállítási vo­nalak mellett gépfűzés. A mellény­szoknya és a kötény ruha élénk, tavaszias színű blúzzal, vagy vékony pulóverrel szintén az átme­neti, télutós időkben vagy kora tavasszal, az új tavaszi kabát alá igen csinos lesz. MAGLÓDI MAGDA -------------- “ t­réfák „Mari, tudnál egy kicsit szeretni engem?" — „Nem Pista, hiszen tudod, hogy kicsivel nem kezdek.” * Vittorio de Sica: A sze­relem az első pillantásra olyan, mint a gombából készült étel, csak étkezés után tudjuk meg, hogy tévedtünk, vagy szeren­csénk volt. * Valaki így jellemezte főnökét: „Eladta a jó lel­kiismeretét és a rosszal most kitűnően él.” Heti étrend HÉTFŐ. Ebéd: Savanyú­ to­jásleves, bácskai rizses hús, cékla, narancs. Vacsora: Ugyanaz. KEDD. Ebéd: Rántottleves paradicsomos káposzta vagdalt hússal, banán. Va­csora : Vagdalt hús hide­gen, uborka, tea, keksz. SZERDA. Ebéd: Csontleves dara galuskával, rakott kel, alma kom­pót. Vacsora: Ua. CSÜTÖRTÖK. Ebéd: Zöld­bableves, székelykáposzta, krém­es. Vacsora: Vegyes felvágott, rozskenyér, feke­teretek. PÉNTEK. Ebéd: Gulyás leves, rizsfelfújt borsodóval, pis­kóta. Vacsora: Sertésko­csonya, tea, töpörtyűs po-SZOMBAT. Ebéd: Babgulyás, túrós gombóc. Vacsora: Ugyanaz. VASÁRNAP. Ebéd: Zöldbor­sóleves, raguleves, töltött csirke, párolt rizs, burgo­nyasaláta, képviselőfánk. Vacsora: Hideg sült, ubor­ka, tea, sütemény. N­É­P­S­ZAVA 19­7­1. január 18 Mese a ravasz csizmadiáról Volt egyszer egy nagyon gazdag — de amilyen gaz­dag, olyan fösvény — em­ber. És amilyen fösvény volt, olyan jószívűnek tar­totta magát. Igaz is, valahányszor rongyos gúnyájú vándor járt arrafelé, hogy élelmet kérjen, adott neki, de bi­zony, meg is dolgoztatta érte tízszeresen. És ha va­lakinek elvette a jég a ve­tését, adott ő kölcsön, bú­zát, krumplit, ami kellett — de az is igaz, három­szorosan kérte vissza. Eljutott a híre a hete­dik határba is, a furfangos csizmadiához, aki elhatá­rozta, hogy a sok szegény­ember adósságát­­ fizeti meg — nem is akárho­gyan. — Kaphatnék-e valami ennivalót? — kopogott be egy napon a gazdag, fös­vény emberhez. — Csiz­madia mesterségem van, ha van a háznál rossz láb­beli, azt egy-kettő megja­vítom! — Na, akkor a legjobb­kor jöttél — mondta a gazda —, mert az egyik kamrám már telis tele van rossz csizmával. Meg ez is itt, a lábamon... — mu­tatott a csizmájára — el­fogadna egy jó talpalást. — Meglesz! — mondta a csizmadia és miután jól belakmározott, munkához látott. Meg te talpalta valóban valamennyi csizmát, a­o­­dálatosan gyorsan. De úgy ám, hogy nem reszelte ki belőlük a szegeket. — Adta fösvénye! — gondolta magában. — Megemlegeted, hogy itt jártam! Már csak az a csizma volt hátra, ami a gazda lá­bán porosodott — Azt is megreparálom — és lehúzatta a csizmát. Úgy járt a keze, mint a villám. Kész lett vele egy­kettőre. De abban is meg­hagyta a szegeket. Felhúzta a gazda a csiz­mát, előbb az egyiket, az­tán a másikat, szúrta a lá­bát a szeg, próbálta volna a járást benne, de sehogy­­se ment — bizony, le kel­lett húznia. Szidta a csizmadiát, aki közben már vállára vetet­te kis csomagját a szer­számaival és így kiáltott vissza: — Fuss utánam, ha van kedved hozzá! Fuss csak! Tudd meg, minden csiz­mádat így szegettem meg! Szúrja csak a lábadat, és tanuld meg, hogy ne élj vissza a szegényember szorult helyzetével! Hiába mérgelődött, át­­kozódott a fösvény­gazda, a csizmadia annál vidá­mabban fütyörészett és baktatott hazafelé ... Antalfi István

Next