Népszava, 1970. január (98. évfolyam, 1–26. sz.)

1970-01-24 / 20. szám

IQCfi Ismét olimpiai év, 199 év Az előző esztendő sportsikerei fényében nagyfokú bizakodás kí­sérte a tervszerű felké­szülést. A céltudatos, ko­moly munka gyümölcsét azonban kockára tették az októberi események. Az ellenforradalom kel­lős közepén keltek útra olimpikonjaink, s útrava­­lóul legfeljebb az aggó­dásukat, az itthon mara­dottak féltését vitték magukkal. Ilyen körül­mények között, távol a hazától, az otthontól, Melbourne-ben szinte csodálatos eredményeket értek el Kilenc aranyérmet nyer­tünk, tíz számban ezüs­töt, tizenhét versenyen pedig bronzérmet szerez­tek legjobbjaink, s az olimpiákon szokásos — az első hat helyezés alapján kiszámított — pontver­senyben megőriztük él­vonalbeli helyünket. Sőt, a helsinki olimpia kivé­telével soha még ilyen eredményesen nem szere­peltek sportolóink az olimpiai játékokon. Pedig mennyi szenvedés, könny tapadt ezekhez a sikerek­hez ... Azok, akik ott voltak Melbourne-ben, elmond­hatják, hogy soha ilyen hangulat, mondhatnánk anarchikus állapot nem uralkodott a magyar olimpiai csapat szállá­sán. Otthonról nem jöttek hírek, s az idegek fel­mondták a szolgálatot. A vezetők, érthetően, nem tudtak úrrá lenni a hely­zeten, s ezzel is magya­rázható, hogy olimpikon­jaink közül sokan nem tértek vissza a csapattal. Hatvannyolc ország képviselői vonultak fel a váratlanul melegre for­dult időben. Pedig az elő­ző napok aggodalommal töltötték el a rendezőket, mert a „betervezett” ta­vasz nem akart megér­kezni. Talán a megnyi­tásra várt..., mint a meink is. Az olimpiai lángot egy 19 esztendős fiatal ausztrál futó, Ron Clarke hozta, majd John Kandy, az 1 mérföldes fu­tás ausztrál világrekorde­re elmondotta az olimpiai esküt. Az atlétikai versenyek mindjárt meglepetést hoztak: Vladimir Kuc nyerte a 10 000 méteres síkfutást, s pár nappal később az 5000 m-t is. A hagyományos nyitó ver­senyen azonban nekünk is jutott érem. Méghozzá ezüst. Kuc, aki elsősor­ban az angol Gordon Pi­­k­e-vel folytatott nagy­szerű versenyt, a győzel­mi emelvényen a „kis Kovácsot”, vagy ahogy népszerűen hívták, „Bü­työköt" láthatta a jobb oldalán. A kis termetű versenyzőnk nagyon oko­san taktikázott, s csak 8000 méter után kezdett támadni, szinte teljesen váratlanul. Kitűnően osz­totta be erejét, s még az utolsó száz méterekre is maradt lendülete úgy, hogy végül is a titkos esélyes ausztrál Lawren­­ce-t megelőzve, második lett. A mi szempontunkból a 3000 m-es akadályfutás jelentette az első nagy izgalmat. Az angol Bra­sher, aki elsőként érke­zett a célba, a hajrában véletlenül meglökte a nor­vég L­arsent, ő viszont Rozsnyóit segítette így az elsőséghez. A versenybíró­ság ugyanis azonnal diszk­­v­alifikálta az angolt, de másnap — a sport­szerű Larsen meghallga­tása után — úgy döntött, hogy mégsem diszkvalifi­kálja Brashert, aki ezzel mégis olimpiai bajnok lett. Rozsnyói az ezüst-, Larsen pedig a bronzér­met kapta. Pedig már örültünk az első arany­éremnek, de sportszerűen el kell ismerni, hogy nem érdemeltük meg. Atlétáink közül Cser­mák „csak” 60,70 métert dobott, s ezzel ötödik lett, akárcsak Róka az 50 km­­­es gyaloglásban. Földessy okozott kisebb csalódást, nem tudta túlugrani a 715 cm-t, s ezzel kiesett, és erre a sorsra jutott Szentgáli is a 800 m-es síkfutásban. Klics hete­dik, Gyarmati Olga 11-ik lett, s csak Szabó negye­dik helyezése 5000 m-en jelentett egy kis vigaszt. Röviden: atlétáinknak nem sok babér termett Melbourne-ben. Az első olimpiai baj­nokságunkra kilenc na­pig kellett várnunk. Egy pénteki napon csendült fel először a messzi tá­volban a magyar him­nusz, s az Urányi, Fábián kajak kettes győzelmét jutalmazta. A kajak-kenu sport képviselői nagysze­rűen kitettek magukért, s kárpótoltak az úszásban elmaradt sikerekért. Ke­nu egyesben Parti János, kajak egyesben pedig Hatlaczky Ferenc nyert ezüstérmet, míg a Farkas, Hunics kenu kettesnek bronz színben ragyogtak az érmek. Ezzel egy ki­csit rehabilitálták a „vi­zeseket” ... De hátra volt még a vízilabda, amely ritka nagy küzdelmet ho­zott. A magyar csapat — Boros, Bolváry, Gyarma­ti, Hevesi, Jeney, Kani­zsa, Kárpáti, Markovits, Mayer, Szívós és Zádor — útja biztosan vezetett a győzelem felé. Az elő­döntőben a szovjet válo­gatottal kerültek szembe. Rajki Béla azt a taktikai utasítást adta a fiúknak, hogy kerülni kell a kö­zelharcot, mindenki sokat ússzon, változtassa a he­lyét. A szovjet csapat legveszélyesebb játékosá­ra, a középcsatárra két emberünk is ügyelt, elöl Kárpáti, hátul Gyarmati fedezte a roppant gólve­­szélyes csatárt. S az ered­mény nem is maradt el. A zsúfolt nézőtér előtt a magyar válogatott az első perctől kezdve irá­nyította a játékot, s vé­gül 4:0 (2:0) arányú pom­pás győzelemmel már szinte olimpiai bajnok­nak érezhette magát. De hátra volt még a jugo­szlávok elleni mérkőzés, ahol már a döntetlen is elégnek látszott a végső sikerhez. Mi azonban 2:1 arányban nyertünk, s így 100 százalékos sikert ér­tünk el. A sportvilág nagy ér­deklődéssel figyelte Papp Lászlót, kétszeres olim­piai bajnokunk harcát. A tét — a harmadik olim­piai aranyérem — nem kis feladat elé állította őt. Sőt, az elődöntőben ismét a lengyel Pietrzykowski­­val kellett mérkőznie, aki­től előzőleg Varsóban ki­kapott. Ilyen előzmények után érthető, hogy ezt a találkozót tekintették az igazi döntőnek nagyváltó­súlyban. S Papp Laci fényesen helytállt, bebizonyította, hogy a varsói leléptetése igazságtalan volt, s való­ban jobban öklöz fiatal lengyel vetélytársánál. Az első menetben Pietrzy­­kowski kétszer is a pad­lóra került, s amikor a gong a mérkőzés végét jelezte, a lengyel fiú szinte támolyogva ment a szorító sarkába. S ugyan­erre a sorsra jutott a döntőben a „vasfejű” amerikai Torres is. Ezzel Papp Laci páratlan si­kert ért el a sportág tör­ténetében. Nem lehetett azonban panasz a kardozókra sem, ők is kitettek magukért. Ehhez a tőrvívók harma­dik, és a párbajtőrözők második helyezése is kel­lő hangulatot csinált. Legfeljebb a tőrvívónők vártnál gyengébb szerep­lése tette kissé keserűvé a szájízt, de ezt hamar feledni lehetett. Kard­csapatunk veretlenül véd­te meg olimpiai bajnoki címét és egymás után ha­todszor állt fel a győzel­mi emelvény legmagasabb fokára. A kedvező sorso­lás segítségével, egyetlen győzelemmel kerültek a döntőbe, ahol először a szovjet csapatot verték meg 9:7 arányban (9:4-es vezetésnél feladták a to­vábbi csörtéket, hogy frissen állhassanak ki a lengyelek ellen), majd a nagy rivális következett Zsúfolt nézőtér előtt a magyar csapat Gerevich, Kovács, Kárpáti, Keresz­tes összetételben­­ vívott Zabloczkiék ellen. A vi­lág valamennyi számotte­vő szakértője ott ült a pást mellett, s szemtanú­ja volt a kitűnően bevált taktika — támadni! — sikerének. Ellenállhatatlan lendü­lettel vívtak kardozóink s hamarosan már 6:0 arányban vezettek, végül is 9:4-re nyertek. A kül­földi jelentések felső fo­kon beszéltek Gerevichr­­ől és társairól, s az el­ismerés hangja tovább fo­kozódott, amikor két nap múlva Kárpáti Rudolf is feliratkozott az egyéni olimpiai bajnokok listá­jára. Az utolsó napok hősei közül kiemelkedik Keleti Ágnes, aki három egyé­ni és egy csapatgyőzelmet aratott. Bajnoknőnk fele­máskorláton 18,966, ge­rendán 18,800, műszabad­gyakorlatban pedig 18,732 pontszámmal nyert olim­piai bajnokságot, és tagja volt a női kéziszercsa­patnak is, amely szintén első lett. Négy aranyérem egy olimpián, szintén az egyedülálló teljesítmé­nyek közé tartozik, s Ke­leti Ágnes csak azért nem lett az összetettben is baj­nok, mert az előírt gya­korlatnál leesett a lóról... A tornasport így is kitű­nően szerepelt, négy győ­zelemmel járult hozzá a magyar olimpiai csapat végső sikeréhez. Az év utolsó nagy ese­ménye volt bár az olim­pia, de néhány szót kell ejteni a korábbi sikerek­ről is. A párizsi műkor­csolyázó Európa-bajnok­­ságon a Nagy testvérpár második lett, s hasonló helyezést ért el Prágában, az V. női kosárlabda EB-n a magyar csapat. Ami pedig a labdarúgóin­kat illeti, nos, itt nem­csak a Vasas bravúros Középeurópai Kupa győ­zelméről kell említést ten­ni, hanem arról is, hogy egy esős májusi napon, a csehszlovákokkal szem­ben a Népstadionban tört meg a magyar válogatott 1943 óta tartó hazai ve­retlenségi sorozata. Igaz, a magyar csapatból so­kan hiányoztak: Puskás fegyelmi okokból, Czibor és Buzánszky gyengébb formája, Lantos pedig sé­rülése miatt. S a zuhogó esőben is hűségesen ki­tartó 90 000 ember csaló­dottan hagyta ott a Nép­stadiont ... Hát igen, a csehszlovák labdarúgással már akkor is volt bajunk ... * Vándor Kálmán HUSZONÖT ÉV SPORTTÖRTÉNETE XIL Kilenc olimpiai aranyérem Melbourne-ben: Orányi­ Fábián, Papp László, Kárpáti Rudolf, Keleti Ágnes (három szeren), kardcsapat, vízilabda, női kéziszer-csapat Papp Lacival szemben csak így lehetett védekezni, különben jött a „knock­out”! KERESÜNK lakóépületek víz-, gáz-, csatornaszerelési munkáira SZABAD KAPACITÁST 1970 II. és IV. negyedévére kb. 200 000 forint értékben Felvilágosítás: Budapesti Lakásépítő Vállalat Budapest X., Pongrác út 21. termeléselőkészítő osztály TELEFON: 472—905 NÉPSZAVA 1- 1979. január 24 ÉLELMISZERBOLTOK, VENDÉGLÁTÓ ÜZEMEK! Kérjük, mielőbb szíveskedjenek feladni megrendeléseiket 100, 150, 200 és 500 kg-os VASVÁZAS, TOLÓSÚLYOS MÉRLEGRE és GYORSMÉRLEGRE a WK­f VÁLLALATNAK Budapest Yál, Üllői út 32 2­0 ÉVES A FŐVÁROSI RUHÁZATI BOLT! Mindenből 20% engedménnyel vásárolhat szakü­zleteinkben, január 19-24 között! Tárgyalások az algériai-magyar sportkapcsolatokról Az AFP francia hír­­ügynökség jelentése sze­rint Algírban megkez­dődtek azok a megbeszé­lések, amelyeken Algéria és Magyarország ifjúsági és sportügyi együttműkö­désének kérdései szere­pelnek. A vendéglátó or­szág küldöttségét Abdeld­­rim Benmahmoud ifjúsá­gi és sportügyi miniszter, a magyar sportküldöttsé­get pedig dr. Beckl Sán­dor, az MTI elnöke veze­ti. A magyar küldöttség csütörtökön látogatást tett az Algírtól 20 kilométer­re levő Seragában, ahol megtekintette a 70 000 né­ző befogadására alkalmas olimpiai stadiont, amely­nek építése 1966-ban kez­dődött és 1970 végére fe­jeződik be. Jogos önkritika Vujadin Boskov, a há­ború utáni évek egyik leghíresebb jugoszláv lab­darúgója, a Vojvodina je­lenlegi, nemzetközi te­kintélynek örvendő szak­vezetője rövid időt Buda­pesten töltött. Úticélja tárgyalás volt mérkőzé­sek ügyében, de mint mindig, ezúttal is jegy­zetelt és vitatkozott a labdarúgás kérdéseiről. — Láttam az Ü. Dózsa —Carl Zeiss Jena EVK- mérkőzést — mondotta Boskov. — Látványos be­mutató volt ez a kilenc­ven perc arról, hogy nap­jainkban hogyan nem szabad és hogyan kell játszani az eredmény ér­dekében. Mi tagadás, a mérkőzés előtt biztosra vettem az V. Dózsa k­ét­­háromgólos győzelmét Arra alapoztam, hogy a magyarok sokkal jobban játszanak, a Jenát két­­három évvel ezelőtt, sváj­ci edzősködésem idején láttam, s nem hittem, hogy gondot okozhatnak Újpesten. Az említett idő óta rendkívül sokat fej­lődtek, maximálisan el­sajátították a modern labdarúgás követelmé­nyeit, összehasonlíthatat­lanul másként játszanak. Ugyanakkor az V. Dózsa úgy futballozik, ahogy évekkel ezelőtt játszott. De legyünk tárgyilago­sak: elavult az a labda­rúgás, amit az osztrákok, magyarok és jugoszlávok is játszanak. Megkezdődött Budapest asztalitenisz-bajnoksága Ami az asztalok számát illeti, nemzetközi szintű volt Budapest pénteken megkezdődött 1970. évi asztalitenisz-bajnoksága. A Játékcsarnokban, kivá­ló versenyzési körülmé­nyek között, egyszerre 16 asztalon rendezték a küzdelmeket, s nehéz volt követni a sok találkozót. A bajnoki kiírás értel­mében a férfi és női egyes mezőny tagjai né­gyes csoportokban kezd­ték meg versenyzésüket, s a nyolc-nyolc csoport­ból az első két-két he­lyezett jutott tovább. Előbb a férfiak fejez­ték be a csoportmérkőzé­seket, s a 16-os mezőny­be a következők kerültek: Klampár, Rózsás, Jónyer, Chikán, Tímár, Gutmayer, Papp, Juhos, Börzsei, Ba­log, Beleznai, Kollár, Ha­rangi, Bánkuti, Kocsis és Pignitzky. A nőknél a 16-os me­zőnybe jutottak: Lu­kácsné, Kisházi, Papp, Izsó, Jurikné, Kovács, Magos, Hernádi, Barta, Poór, Csőke, Juhos, Schneller, Zongor, Petrá­nyi és Lotaller. Visszavágott az ú. Dózsa Péntek este a Megyeri úti pályán játszották le az Ü. Dózsa—BVSC jégko­rong bajnoki rangadót. A lila-fehérek visszavágtak legutóbbi vereségül: 1 :1, 4:3 (1:0, 2:1, 1:2) arány­ban győztek. A hollandiai nemzetk­ö­z sakk­verseny 3. forduló­ja után még mindig Honfi ve­zet fél pont előnnyel. Forin­tos a nyolcadik helyen áll. Nincs türelme várni a mesteremberekre? Pénzt, időt, bosszúságot akar megtakarítani? BARKÁCSOLJON a nagy alakú, kétszeresére nőtt, ezernyi ötletet közlő EZERMESTER segítségével Megjelenik minden hónap 25-én ÁRA: 4,5 Ft­ MELEGEN AJÁNLJUK: TÉLEN IS JÓ, NYÁRON IS JÓ a 140X190 cm-es DUBLE GYAPJÚT AKARÓ ÁRA: 150,— Ft KAPHATÓ CSEPEL ÁRUHÁZBAN XXI., Áruház tér 2 Telefon: 278—400, 479—474 Nyitva: hétköznap 9—18 óráig, szombaton 9—15 óráig, CALVIN TÉRI ÁRUHÁZBAN IX. Calvin tér 7 Telefon: 188—829 Nyitva: hétköznap 9—18 óráig, szombaton 9—15 óráig -

Next