Népszava, 1970. február (98. évfolyam, 27–50. sz.)
1970-02-01 / 27. szám
Kádár János nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) ez nagyon soknak tűnt, most azonban — bár még nem értünk az ötödik esztendő végére — megállapíthattuk, hogy az előirányzatot túl fogjuk szárnyalni. Ismeretes azonban, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésében ma már nem elégedhetünk meg az egyszerű áruforgalommal — bizonyos értelemben tovább kell lépnünk. Ennek szellemében foglalkoztunk az együttműködés sok konkrét kérdésével. Érintettük a közösen végzendő tudományos, műszaki kutatómunkát is, különösen a modern híradástechnika, a vegyipar területére vonatkoztatva. Ezekben az ágazatokban kölcsönösen előnyösen fejleszthetjük a kapcsolatokat, kooperációt és specializálást valósíthatunk meg a termelésben, ami mindkét ország számára nagyon előnyös, és gyakorlatilag segítheti elő a fejlődést. Bővíteni és fejleszteni akarjuk — és tudjuk — a két ország kulturális kapcsolatait is. Az előbbi témával összefüggésben különösen nagy jelentőségű lehet az együttműködés a felsőoktatásban és a szakemberképzésben. Felsőoktatási intézményeink kapcsolatai egészségesen fejlődnek, s meg kell mondani, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban az oktatás és a képzés színvonala magas, úgyhogy igen sok, számunkra hasznos tapasztalatot szerezhetünk. Meg akarom még említeni, hogy formális szerződéseket, megállapodásokat nem írtunk alá, nem is ez volt a cél. Arra törekedtünk, hogy áttekintsük és megállapodásra jussunk azokban a kérdésekben és feladatok-ban, amelyek a két párt és kormány napirendjén szerepelnek, s amelyekben előre kívánunk lépni. Mind a hazai, mind a külföldi sajtó összefüggésbe hozta látogatásunkat kontinensünk egyik nagyon időszerű problémájával, az európai biztonság ügyével, és a két német állam kapcsolatával. Mély meggyőződéssel hangoztattuk: megalapozottnak, jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy az európai biztonság érdekében a Német Szövetségi Köztársaság vezetői vegyék tudomásul a realitásokat, mert csak ezen az ütemmódon tudnak hozzájárulni — ha szándékukban van — az európai népek biztonságához, a kontinens országainak békés egymás mellett éléséhez, kapcsolataik fejlesztéséhez, ideértve az NDK és az NSZK közötti viszonyt is. — Támogatjuk az NDK- nak azt a jogos igényét, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot teljes mértékben, nemzet— A Német Demokratikus Köztársaság léte, ereje és fejlődése nagy jelentőségű a magyar nép harca, szocialista céljai és biztonsága, sőt ezen túlmenően Európa valamennyi népe szempontjából. Most is érvényes és a jövőben még inkább bizonyossá válik: Európa minden népe számára fontos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásával létrejött az első német munkás-paraszt állam, német földön valósággá válik a szocialista eszme, s békeszerető, erős, szocialista állam épül. — Azt hiszem, minden gondolkodó megérti, be’ látja, milyen rendkívül nehéz feladatot kell megoldaniuk a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozó kommunistáknak, a szocialista rendszer híveinek. Nemcsak barátaink ismerik el, az ellenség is kénytelen megállapítani, hogy nagyon nehéz körülmények között, nagy nehézségek leküzdése árán, hatalmas munkával teremtették meg a Német Demokratikus Köztársaságban mindazt, amit létrehoztak. A helyzet azt mutatja, hogy a következő esztendők is az NDK további fejlődésének évei lesznek — meggyőződésünk szerint Európa népeinek hasznára és javára. Nyilatkozatának befejező részében Kádár János, arra utalva, hogy a közvélemény növekvő érdeklődéssel kíséri a nemzetközi élet eseményeit és élénken érdeklődik a különböző delegációik utazásai iránt, kijelentette: a bővülő nemzetközi kapcsolatok építése, ápolása, immár elengedhetetlen része a párt, a kormány munkájának, gazdasági és tömegszervezeteink tevékenységének, közileg hatályosan ismerjék el. Ami a nyugatnémet kormány magatartását illeti, a magunk részéről szeretnénk hinni, hogy az általa hangoztatott ígéretes szavak valóban a helyzet megjavítására irányuló őszinte törekvést takarnak. A probléma megoldásában azonban más kiindulópont és megoldás nem lehetséges, csak a két német állam teljesen egyenjogú és nemzetközi érvényű kapcsolatainak a kiépítése. — Munkám, sorsom úgy alakult, hogy elég gyakran képviselem hazánkat, dolgozó népünket, a magyar kommunistákat nemzetközi síkon. Természetes, hogy ilyen alkalmakkor is ugyanazt képviselem, amit itthon vallok, hiszen álláspontunk, bárhol vagyok is, ugyanaz. A Magyr Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársas, az utóbbi időszakban bizonyos szerepet tölt be a nemzetközi kommunista mozgalomban, a nemzetközi életben. Hogy a jövőben milyen súlyú tényezői leszünk a nemzetközi életnek, az továbbra is attól függ, miként állunk helyt, hogyan dolgozunk idehaza és a nemzetközi politika porondján. Remélem, az idei évben, amely sok szempontból jelentős és kiemelkedő esztendőnek ígérkezik — hiszen erre az évre esik felszabadulásunk 25. évfordulója, a Lenin-centenárium és más jelentős esemény — további tettekkel gyarapítjuk azt az erkölcsi tőkét, amelyet az ilyen nemzetközi találkozók jelentenek számunkra. — Amit a látogatásból hasznosítani lehet, a gyakorlati munkában fogjuk gyümölcsöztetni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. (MTI) Az NDK nemzetközi jelentősége A nyugdíjkiegészítésről (Folytatás az 1. oldalról) is figyelemmel kísérik a nyugdíjasok körülményeit, összefüggésben az aktív dolgozók munkabérével és az árakkal. A tapasztalatok, valamint a népgazdaság teherbíró képességétől függően teszünk majd újabb javaslatot helyzetük további javítására. , . Pozitívan értékeljük, hogy a jövő esztendőtől kezdve intézményesen biztosítják a nyugdíjak vásárlóértékének megóvását. A kidolgozás részleteit már tanulmányozzuk, hogy időben felkészüljünk bevezetésére. A március 1-től folyósított kiegészítés érdekében kell-e lépést, terüljük a nyugdíjasoknak? — A Nyugdíjfolyósító Intézet és a MÁV Nyugdíjintézete a márciusra esedékes összegeket már a kiegészítéssel együtt folyósítja. Tehát semmiféle igazolás, kérelem nem szükséges. Minden kategória automatikusan kézhez kapja. Hangsúlyozni szeretném, hogy az állami intézkedések mellett a társadalomnak, a munkahelyeknek, a családoknak is az eddiginél többet kell törődnie az öregekkel. Elsősorban azokkal, akik elesettek, betegek. Számos jó példát sorolhatnék, ahol a kollektív szerződésben is gondoskodnak nyugdíjasaikról. Vannak tsz-ek, amelyek saját alapjukból pénzzel, vagy természetbeni juttatással támogatják nyugalomba vonult munkatársaikat, vagy tagjaikat. Másrészt racionálisan és szociálisan kell megszervezni ezután is a nyugdíjasok foglalkoztatását, ami összefügg a munkaerő-szükséglettel. Ennek ismeretében került sor tavaly január 1-én a havi 500 helyett évi 6000 forintos kereseti lehetőségre. A kórházak gondjait akartuk enyhíteni azzal, hogy a takarító és a kisegítő személyzet a havi 1000 forinton aluli nyugdíj esetében — korlátozás nélkül foglalkoztatható. Egyébként úgy véljük, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatását szabályozó rendelkezések helyesek, nem szorulnak módosításra. Ha mégis indokolt igény jelentkezik, a Szaktanács Társadalombiztosítási Főigazgatóságának módjában áll egyéni vagy csoportos elbírálás alapján kivételt tenni. De, ha már erről beszélgetünk, szóvá teszem: helyes lenne, ha a vállalatok ésszerűbben gazdálkodnának a munkaerővel. Gyakran előfordul, hogy a korhatárt elérőket automatikusan elbocsátják, hogy aztán kiemelt elbírálást kérve, tovább foglalkoztathassák — hangsúlyozta befejez tésül Palotai Károly. (L. iá.) Nem tudni, ki volt nagyobb zavarban, a gyerekek-e vagy ő, a felnőtt szakmunkás. Egy ideig csak nézték egymást: az osztály a szocialista brigádvezető-helyettest, az meg az osztályt. Kis idő után az egyik nyurga harmadéves tanuló, csupa két-láz gyerek, jelentést tett: — Az osztály létszáma huszonhárom, és senki sem hiányzik. Az inas és az ipari tanuló Oláh Károly kovács, a MAVAUT szocialista brigádvezető-helyettese szinte észre sem vette, hogy bemutatkozással kezdi: — Több mint húsz éve egy falusi kisműhelybe idős parkolókovács mellé szegődtem inasnak ... — Tudjátok, mi a különbség az ipari tanuló és az inas között? Elmondhatom, néhány szóból megértitek ... — A felszabadulás utáni években minden szanaszét volt: összetört szekerek, elhanyagolt ekék, patkolatlan lovak ... Sokat kellett dolgozni. Az öreggel látástól vakulásig hajtottunk. — Az volt a vágyam, hogy rugókovács lehessek. Otthagytam a falumat és Pestre jöttem. A Szabolcs utcában kötöttem ki. Szerencsére rendes szakik közé kerültem... — Kérdezhetek valamit? — szól közbe egy piros pulóveres. — Milyen konkrét kötelezettséget vállaltak a brigádban? Oláh Károly mosolyog. A feszültségnek már semmi nyoma. Beszél, megszakítás nélkül a munkájáról. — A vállalások sokrétűek. Az egyik az volt, hogy segíteni kell a gyengébbnek. Akkor nem tudtam, hogy tulajdonképpen rajtam kezdtek. Húsz évig ütöttem a vasat és csak a továbbképző tanfolyam után, a régi, tapasztalt gárdától tudtam meg, mi történik az ezer Celsius-fokon hevített anyaggal, amíg rúgóacél lesz belőle A szocialista brigádvezető-helyettes fel akarja írni a képletet a táblára, de a fiatalokat más jobban érdekli. Harmadévesek, jövőre talán már ők is brigádban dolgoznak. Nem a hajviseleten múlik . Felvesznek-e a szocialista brigádba hosszú hajú fiúkat? Az önök brigádja felvenne-e ilyen fiatal szakmunkást? Oláh szeme végigsiklik az osztályon. Valamennyi modern frizurát visel. — Higgyétek el, nem a hosszú haj ellen ágálunk. Mi szeretjük a modern fiatalokat. Egyébként sem a hajviselet dönti el, milyen ember az ember. Közületek bárkit szívesen fogadnánk. — Kötelező a színházba, a moziba, meg a múzeumokba vagy a tárlatokra együtt járni? — hangzik a következő kérdés. — Kezdetben úgy csináltuk, de nem vált be. Mindig volt valaki, aki nem ért rá. Az egyiknek a kertben volt dolga, a másik rokoni látogatást tervezett, a harmadik fáradt volt... Egyszóval, nem szabad ezt sem erőltetni. Egyébként sem az számít, hogy együtt megyünk-e. Az a lényeg hogy egyre többen érezzék szükségét a szépnek a művészetnek, a zenének. — Ha a fiatal szakmunkás ugyanolyan minőségű és ugyanannyi munkára képes, mint az idősebb, megkaphatja-e ugyanazt a bért? — kérdezik a harmadévesek. Néha meginog az ember — A mi brigádunk igyekszik megvalósítani a szocialista bérezést . De őszintén megmondom, ettől az elvtől az élet olykor eltérít. Nemrégiben például annyi pénzt bocsátottak a brigád rendelkezésére, hogy ha egyenlő arányban osztjuk el, mindenkinek 12 százalékkal emelkedik az órabére. Furcsa módon azonban ezúttal viszonylag a legjobb szakmunkások kapták a legkevesebbet, és a legtöbbet egy betanított munkásnak adtuk. Szorgalmas fiatalember, úgy hisszük, idővel szakmunkás is lehet belőle. — Mostanában gyakran halljuk, hogy sokat kell túlórázni. A szocialista brigádnak mi erről a véleménye? És mit szól hozzá a szakszervezet? — Ez is olyan téma, amelynek nehéz ellenállni, néha meginog az ember. A túlórát nem fizetik rosszul, a pénz pedig mindig jól jön. Igaz, hogy a heti 48 órás munkaidőt leszállították. Ennek örülünk, ugyanakkor túlórázunk, mert amit csinálunk, abból több kell a rendelőnek, az országnak. — A szakszervezet hadakozik a túlórák ellen. Műszaki intézkedéseket sürget, a szocialista brigádokat is a munka jobb megszervezésére ösztönzi. De hát nem mennek a dolgok máról holnapra. Már úgy volt, hogy a szakszervezet vétót emel a túlórák miatt. Végül mégsem szánta rá magát. — Kötelező-e a szocialista brigádtagoknak szemináriumra járni? — Erőszakkal senkit sem kényszerítünk olyanra, amit ő maga nem akar. De azért, ha úgy ítéljük meg, hogy a politikai képzés jót tesz az illetőnek, igyekezünk őt rábeszélni a tanulásra. A többség véleménye rendszerint nem marad hatástalan. — A szocialista brigádtagok szerint milyenek az úgynevezett osztályöntudatos emberek? — kérdi egy garbópulóveres. A tanteremre néma csend ül. Az eredeti és az „alkalmi” osztályfőnök egyaránt meglepődnek. A kérdező arca is kipirul, mert minden szem rá szegeződik. Oláh Károly, az egykori parkolókovácsinas visszakérdez. — Te milyennek képzeled őket? Ki az osztályöntudatos? — Osztály öntudatos az, aki segíti a másikat, aki a közösség javát akarja, akik olyanok, mint a szocialista brigádtagok. — Ennél többet én sem mondhatok" — hagyja helyben a válaszokat Oláh Károly. — De azért megtoldanám még valamivel: az osztályöntudatot nem lehet könyvekből tanulni, nem sajátítható el az iskolában, nem adhatja az állami vizsgabizottság sem, mint a segédlevelet. Azt a műhely levegőjéből, a munka szépségéből és értelméből, a munkásemberek egymásra utaltságának felismeréséből lehet elsajátítani. Zsidai Pál Te milyennek látod? Osztályfőnöki óra a lll/11-ben A Bánki Donát Autóipari Szakiskolában a fiúk nagy figyelemmel hallgatják az „alkalmi” osztályfőnököt Albérlőtoborzás — vállalati módra Érdekütközés a lakásfronton Újsághirdetés: „Vidéki munkavállalóink részére budapesti albérletet keresünk.” Albérlőtoborzás a súlyos lakásgondokkal — és amúgy is magas albérleti árakkal — küszködő fővárosban? Az utóbbi hónapokban egyre több vállalat kívánja ily módon biztosítani vidékről toborzott munkavállalók elszállásolását. Kenyér 250 vidékinek Az egyik hirdető vállalat a kőbányai Textilművek. Az üzem Gyömrői úti kapujáról a krónikus munkaerőhiány miatt egyetlen napra sem került le a munkásfelvételt jelző tábla. Emellett a gyár dolgozóinak 15 százaléka gyermekgondozási segéllyel tartózkodik otthon. De miért e káros velejárókkal társuló albérlettoborzással kíván szállást biztosítani új dolgozóinak a gyár? Nagy Imre, a munkaügyi osztály vezetője mondja: — Van egy százszemélyes leányotthonunk és 1971 közepére elkészül egy újabb, hatvan férőhelyes. Volt ugyan szó ennél nagyobb, százszemélyes új szálló építéséről, de elvetettük... Alaposan átgondolva, megvitatva úgy döntöttünk, hogy a mintegy ötmilliós beruházást igénylő új szálló helyett a kétmillióval többe kerülő vidéki üzemtelepítést hajtják végre. Néhány hét múlva egy dossziéban őrzik az eddig létrejött albérleti szerződéseket. A főbérlővel a vállalat tárgyal, az albérleti díj személyenként 250 forint, amiből a dolgozó 80 forintot térít. Benne foglaltatik a lakbér, a villany, a fűtés, az ágynemű- és bútorhasználat, sőt, a főzési lehetőség. A vállalat egyébként megindul a munka a keszthelyi orsózó és cérnázó telepünkön. Az új üzemrész 250 embernek ad kenyeret az országnak olyan részén, ahol tíz község asszonyainak eddig nem volt munkalehetőségük. Kétszázötven vidéki embernek kenyért— vagy ha úgy vesszük — 250-nel kevesebb szállást, lakást kereső Budapesten. Mindenképpen jó megoldás, viszont a hétmilliós beruházás mellett ízjár nem telik Pesten százszemélyes otthon megépítésére. A hatvan férőhelyest is csak azért csinálják meg, mert a Keszthelyre kerülő gépek helyén viszonylag kevés ráfordítással megoldható. Jelenleg 150 albérletünk van, ebből 30 albérlet lakói mennek viszsza rövidesen Keszthelyre. őket már eleve Keszthelyről és környékéről vettük fel, hogy kiképezzük őket az orsózó üzem számára. Marad 70 albérlet, ebből csaknem ötvenben szabolcsi munkásnők laknak, egy régi dolgozóját, a nyugdíjas Leiter Rezsőnét bízta meg az ellenőrzéssel: megtartja-e mindkét fél — a lakó és a bérbeadó — a szerződésben foglaltakat? Leiterné naplót vezet látogatásairól, ma éppen a 222. látogatására készül.. . Többségében jók a tapasztalataim, különösen ott, ahol régi dolgozóink adtak szállást a lányoknak. Ugyanis az albérleti hirdetés előtt körlevelet küldtünk nyugdíjasainknak: ki tudná fogadni a vidékről felkerülő pályakezdőket? Több ilyen főbérlőnk van, s valóságos nevelőtársakat kaptunk bennük. Példaként említi Mezei Mihálynét, akinek vecsési otthonában négy ifjú szövőnő „nevelkedik”. Volna, persze, más lehetőség is. Kőbánya hallott ugyan a szomszédos KISTEXT 500—600 forintos albérleteiről, de a kezdeményezésről nem, amelyet éppen a KISTEXT kerületében indított el a lőrinci KISZ- bizottság: a kerület valamennyi ipari üzemének anyagi közreműködésével központi szálló létesítését tervezik. Az üzem, mint a többi albérletet szervező és hirdető vállalat, a munkásait elsősorban vidékről toborozza. Fedelet: Ez az albérlettoborzási módszer nem véletlenül terjedt el az utóbbi években. Szorosan összefügg az új gazdasági mechanizmus bevezetésével és egyik jelensége a csoportérdek és a társadalmi érdek ütközésének. A gazdaságirányítás új rendszerében a vidékről toborzott dolgozók szállás- és utazási költségeinek a vállalatok nyereségére hárításával az volt a kormány kifejezett szándéka, hogy gyorsítsa a vidéki ipartelepítést, arra ösztönözzön, hogy kifizetődőbb legyen az ilyen üzemeknek a vidékre telepítés, mint a szállásépítés és utaztatás. (Jó példa rá éppen a Kőbányai Textilgyár keszthelyi — Természetesen a mi 250 forintunk nem versenyezhet más vállalatok 600—700 forintos albérleti díjaival — mondja Nagy Imre. — Azt hallottuk, hogy például a KISTEXT is hasonlóan nagy összeget fizet. Mégis pillanatnyilag az albérlet biztosítása látszik számunkra célravezetőnek, szállást biztosítani számukra a vállalat kötelessége és érdeke is. Hogy miért inkább albérletet szereznek, mintsem korszerű szállást építenének? Mert a munkásszállásnak nemcsak a felépítése kerül sokba, de a fenntartása is. (A kőbányai üzem számára például egy albérletben elhelyezett munkás évi 2040, a szállóban lakó pedig csaknem 3000 forint költséget jelent.) Még a 600 —700 forintos albérleti díj is kifizetődőbb, mint új szállót építeni, üzemalapítása.) Az egyre terjedő albérletszervezések ezt játsszák ki. Ütközik a kétféle érdek olyan szempontból is, hogy a vállalatok a saját költségük csökkentése érdekében fokozzák az albérleti keresletet, felhajtják az árakat , sok tízezer pályakezdő, családalapító kis keresetű, albérletbe kényszerült, főleg fiatal ember rovására. (És néhány ezer főbérlő jogtalan, de megfoghatatlan egyéni hasznának növelésére...) Mindenképpen szükséges, hogy ebben az esetben is a társadalmi érdekek érvényesüljenek a csoportérdekekkel szemben. Légrády Eszter Ellenőrzés kéthetente A vállalatnak kifizetődőbb A társadalmi érdekek ellen