Népszava, 1970. február (98. évfolyam, 27–50. sz.)

1970-02-01 / 27. szám

Kádár János nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) ez nagyon soknak tűnt, most azonban — bár még nem értünk az ötödik esz­tendő végére — megál­lapíthattuk, hogy az elő­irányzatot túl fogjuk szárnyalni.­­ Ismeretes azonban, hogy a szocialista orszá­gok gazdasági együttmű­ködésében ma már nem elégedhetünk meg az egyszerű áruforgalommal — bizonyos értelemben tovább kell lépnünk. En­nek szellemében foglal­koztunk az együttműkö­dés sok konkrét kérdésé­vel. Érintettük a közösen végzendő tudományos, műszaki kutatómunkát is, különösen a modern hír­adástechnika, a vegyipar területére vonatkoztatva. Ezekben az ágazatokban kölcsönösen előnyösen fej­leszthetjük a kapcsolato­kat, kooperációt és spe­­cializálást valósíthatunk meg a termelésben, ami mindkét ország számára nagyon előnyös, és gya­korlatilag segítheti elő a fejlődést.­­ Bővíteni és fejlesz­teni akarjuk — és tudjuk — a két ország kulturális kapcsolatait is. Az előb­bi témával­­ összefüggés­ben különösen nagy je­lentőségű lehet az együtt­működés a felsőoktatás­ban és a szakember­kép­zésben. Felsőoktatási in­tézményeink kapcsolatai egészségesen fejlődnek, s meg kell mondani, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban az okta­tás és a képzés színvona­la magas, úgyhogy igen sok, számunkra hasznos tapasztalatot szerezhe­tünk.­­ Meg akarom még említeni, hogy formális szerződéseket, megállapo­dásokat nem írtunk alá, nem is ez volt a cél. Arra törekedtünk, hogy átte­kintsük és megállapodásra jussunk azokban a kér­désekben és feladatok-­­ban, amelyek a két párt és kormány napirendjén szerepelnek, s amelyek­ben előre kívánunk lép­ni.­­ Mind a hazai, mind a külföldi sajtó össze­függésbe hozta látogatá­sunkat kontinensünk egyik nagyon időszerű problémájával, az euró­pai biztonság ügyével, és a két német állam kap­csolatával.­­ Mély meggyőződéssel hangoztattuk: megalapo­zottnak, jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy az európai biztonság érde­kében a Német Szövetsé­gi Köztársaság vezetői vegyék tudomásul a rea­litásokat, mert csak ezen az ütem­módon tudnak hozzájárulni — ha szán­dékukban van — az euró­pai népek biztonságához, a kontinens országainak békés egymás mellett élé­séhez, kapcsolataik fej­lesztéséhez, ideértve az NDK és az NSZK közötti viszonyt is. — Támogatjuk az NDK- nak azt a jogos igényét, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaságot tel­jes mértékben, nemzet­— A Német Demokra­tikus Köztársaság léte, ereje és fejlődése nagy jelentőségű a magyar nép harca, szocialista céljai és biztonsága, sőt ezen túlmenően Európa vala­mennyi népe szempontjá­ból. Most is érvényes és a jövőben még inkább bi­zonyossá válik: Európa minden népe számára fon­tos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulá­sával létrejött az első né­met munkás-paraszt ál­lam, német földön való­sággá válik a szocialista eszme, s békeszerető, erős, szocialista állam épül. — Azt hiszem, minden gondolkodó megérti, be­’ látja, milyen rendkívül nehéz feladatot kell­ megoldaniuk a Német Demokratikus Köztársa­ságban dolgozó kommu­nistáknak, a szocialista rendszer híveinek. Nem­csak barátaink ismerik el, az ellenség is kényte­len megállapítani, hogy nagyon nehéz körülmé­nyek között, nagy nehéz­ségek leküzdése árán, ha­talmas munkával terem­tették meg a Német De­mokratikus Köztársaság­ban mindazt, amit létre­hoztak. A helyzet azt mu­tatja, hogy a következő esztendők is az NDK to­vábbi fejlődésének évei lesznek — meggyőződé­sünk szerint Európa né­peinek hasznára és ja­vára. Nyilatkozatának befe­jező részében Kádár Já­nos, arra utalva, hogy a közvélemény növekvő ér­deklődéssel kíséri a nem­zetközi élet eseményeit és élénken érdeklődik a kü­lönböző delegációik utazá­sai iránt, kijelentette: a bővülő nemzetközi kap­csolatok építése, ápolása, immár elengedhetetlen része a párt, a kormány munkájának, gazdasági és tömegszervezeteink tevé­kenységének, közileg hatályosan ismer­jék el. Ami a nyugatné­met kormány magatartá­sát illeti, a magunk részé­ről szeretnénk hinni, hogy az általa hangoztatott ígéretes szavak valóban a helyzet megjavítására irá­nyuló őszinte törekvést takarnak. A probléma megoldásában azonban más kiindulópont és meg­oldás nem lehetséges, csak a két német állam teljesen egyenjogú és nem­zetközi érvényű kapcsola­tainak a kiépítése. — Munkám, sorsom úgy alakult, hogy elég gyak­ran képviselem hazánkat, dolgozó népünket, a ma­gyar kommunistákat nemzetközi síkon. Termé­szetes, hogy ilyen al­kalmakkor is ugyanazt képviselem, amit itthon vallok, hiszen álláspon­tunk, bárhol vagyok is, ugyanaz. A Magy­r Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársas, az utóbbi időszakban bi­zonyos szerepet tölt be a nemzetközi kommunis­ta mozgalomban, a nem­zetközi életben. Hogy a jövőben milyen súlyú té­nyezői leszünk a nemzet­közi életnek, az továbbra is attól függ, miként ál­lunk helyt, hogyan dolgo­zunk idehaza és a nem­zetközi politika porond­ján. Remélem, az idei évben, amely sok szem­pontból jelentős és ki­emelkedő esztendőnek ígérkezik — hiszen erre az évre esik felszabadu­lásunk 25. évfordulója, a Lenin-centenárium és más jelentős esemény — to­vábbi tettekkel gyarapít­juk azt az erkölcsi tőkét, amelyet az ilyen nemzet­közi találkozók jelente­nek számunkra. — Amit a látogatásból hasznosítani lehet, a gya­korlati munkában fogjuk gyümölcsöztetni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. (MTI) Az NDK nemzetközi jelentősége A nyugdíjkiegészítésről (Folytatás az 1. oldalról) is figyelemmel kísérik a nyugdíjasok körülmé­nyeit, összefüggésben az aktív dolgozók munkabé­rével és az árakkal. A ta­pasztalatok, valamint a népgazdaság teherbíró ké­pességétől függően te­szünk majd újabb javas­latot helyzetük további javítására. , . Pozitívan értékel­jük, hogy a jövő eszten­dőtől kezdve intézménye­sen biztosítják a nyugdí­jak vásárlóértékének meg­óvását. A kidolgozás rész­leteit már tanulmányoz­zuk, hogy időben felké­szüljünk bevezetésére. A március 1-től folyósított kiegészítés érdekében kell-e lépést, terüljük a nyugdíjasok­­nak? — A Nyugdíjfolyósító Intézet és a MÁV Nyug­díjintézete a márciusra esedékes összegeket már a kiegészítéssel együtt fo­lyósítja. Tehát semmiféle igazolás, kérelem nem szükséges. Minden kate­gória automatikusan kéz­hez kapja.­­ Hangsúlyozni szeret­ném, hogy az állami in­tézkedések mellett a tár­sadalomnak, a munkahe­lyeknek, a családoknak is az eddiginél többet kell törődnie az öregekkel. El­sősorban azokkal, akik el­esettek, betegek. Számos jó példát sorolhatnék, ahol a kollektív szerző­désben is gondoskodnak nyugdíjasaikról. Vannak tsz-ek, amelyek saját alapjukból pénzzel, vagy természetbeni juttatással támogatják nyugalomba vonult munkatársaikat, vagy tagjaikat.­­ Másrészt racionáli­san és szociálisan kell megszervezni ezután is a nyugdíjasok foglalkozta­tását, ami összefügg a munkaerő-szükséglettel. Ennek ismeretében került sor tavaly január 1-én a havi 500 helyett évi 6000 forintos kereseti lehető­ségre. A kórházak gond­jait akartuk enyhíteni azzal, hogy a takarító és a kisegítő személyzet a havi 1000 forinton aluli nyugdíj esetében — kor­látozás nélkül foglalkoz­tatható.­­ Egyébként úgy vél­jük, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatását szabályo­zó rendelkezések helye­sek, nem szorulnak mó­dosításra. Ha mégis in­dokolt igény jelentkezik, a Szaktanács Társadalom­­biztosítási Főigazgatósá­gának módjában áll egyéni vagy csoportos el­bírálás alapján kivételt tenni.­­ De, ha már erről be­szélgetünk, szóvá teszem: helyes lenne, ha a vál­lalatok ésszerűbben gaz­dálkodnának a munka­erővel. Gyakran előfor­dul, hogy a korhatárt el­érőket automatikusan el­bocsátják, hogy aztán ki­emelt elbírálást kérve, tovább foglalkoztathassák — hangsúlyozta befejez té­­sül Palotai Károly. (L. iá.) Nem tudni, ki volt na­gyobb zavarban, a gyere­kek-e vagy ő, a felnőtt szakmunkás. Egy ideig csak nézték egymást: az osztály a szocialista bri­­gádvezető-helyettest, az meg az osztályt. Kis idő után az egyik nyurga harmadéves tanuló, csu­pa két-láz gyerek, jelen­tést tett: — Az osztály létszáma huszonhárom, és senki sem hiányzik. Az inas és az ipari tanuló Oláh Károly kovács, a MAVAUT szocialista bri­­gádvezető-helyettese szinte észre sem vette, hogy bemutatkozással kezdi: — Több mint húsz éve egy falusi kisműhelybe idős parkolókovács mellé szegődtem inasnak ... — Tudjátok, mi a kü­lönbség az ipari tanuló és az inas között? Elmond­hatom, néhány szóból megértitek ... — A felszabadulás utá­ni években minden sza­naszét volt: összetört sze­kerek, elhanyagolt ekék, patkolatlan lovak ... So­kat kellett dolgozni. Az öreggel látástól vakulásig hajtottunk. — Az volt a vágyam, hogy rugókovács lehessek. Otthagytam a falumat és Pestre jöttem. A Szabolcs utcában kötöttem ki. Sze­rencsére rendes szakik közé kerültem... — Kérdezhetek vala­mit? — szól közbe egy piros pulóveres. — Milyen konkrét kötelezettséget vállaltak a brigádban? Oláh Károly mosolyog. A feszültségnek már sem­mi nyoma. Beszél, meg­szakítás nélkül a munká­járól. — A vállalások sokré­tűek. Az egyik az volt, hogy segíteni kell a gyengébbnek. Akkor nem tudtam, hogy tulajdon­képpen rajtam kezdtek. Húsz évig ütöttem a va­sat és csak a továbbkép­ző tanfolyam után, a ré­gi, tapasztalt gárdától tudtam meg, mi történik az ezer Celsius-fokon he­vített anyaggal, amíg rú­­góacél lesz belőle A szocialista brigádve­­zető-helyettes fel akarja írni a képletet a táblára, de a fiatalokat más job­ban érdekli. Harmadéve­sek, jövőre talán már ők is brigádban dolgoznak. Nem a hajviseleten múlik . Felvesznek-e a szo­cialista brigádba hosszú hajú fiúkat? Az önök brigádja felvenne-e ilyen fiatal szakmunkást? Oláh szeme végigsiklik az osztályon. Valamennyi modern frizurát visel. — Higgyétek el, nem a hosszú haj ellen ágálunk. Mi szeretjük a modern fiatalokat. Egyébként sem a hajviselet dönti el, mi­lyen ember az ember. Közületek bárkit szíve­sen fogadnánk. — Kötelező a színház­ba, a moziba, meg a mú­zeumokba vagy a tárla­tokra együtt járni? — hangzik a következő kér­dés. — Kezdetben úgy csi­náltuk, de nem vált be. Mindig volt valaki, aki nem ért rá. Az egyiknek a kertben volt dolga, a másik rokoni látogatást tervezett, a harmadik fá­radt volt... Egyszóval, nem szabad ezt sem eről­tetni. Egyébként sem az számít, hogy együtt me­­gyünk-e. Az a lényeg hogy egyre többen érez­zék szükségét a szépnek a művészetnek, a zené­nek. — Ha a fiatal szak­munkás ugyanolyan mi­nőségű és ugyanannyi munkára képes, mint az idősebb, megkaphatja-e ugyanazt a bért? — kér­dezik a harmadévesek. Néha meginog az ember — A mi brigádunk igyekszik megvalósítani a szocialista bérezést . De őszintén megmondom, et­től az elvtől az élet oly­kor eltérít. Nemrégiben például annyi pénzt bo­csátottak a brigád ren­delkezésére, hogy ha egyenlő arányban osztjuk el, mindenkinek 12 száza­lékkal emelkedik az óra­bére. Furcsa módon azon­ban ezúttal viszonylag a legjobb szakmunkások kapták a legkevesebbet, és a legtöbbet egy beta­nított munkásnak adtuk. Szorgalmas fiatalember, úgy hisszük, idővel szak­munkás is lehet belőle. — Mostanában gyak­ran halljuk, hogy sokat kell túlórázni. A szocia­lista brigádnak mi erről a véleménye? És mit szól hozzá a szakszervezet? — Ez is olyan téma, amelynek nehéz ellenáll­ni, néha meginog az em­ber. A túlórát nem fize­tik rosszul, a pénz pedig mindig jól jön. Igaz, hogy a heti 48 órás munkaidőt leszállították. Ennek örü­lünk, ugyanakkor túlórá­zunk, mert amit csiná­lunk, abból több kell a rendelőnek, az országnak. — A szakszervezet ha­dakozik a túlórák ellen. Műszaki intézkedéseket sürget, a szocialista bri­gádokat is a munka jobb megszervezésére ösztönzi. De hát nem mennek a dolgok máról holnapra. Már úgy volt, hogy a szakszervezet vétót emel a túlórák miatt. Végül mégsem szánta rá magát. — Kötelező-e a szocia­lista brigádtagoknak sze­mináriumra járni? — Erőszakkal senkit sem kényszerítünk olyan­ra, amit ő maga nem akar. De azért, ha úgy ítéljük meg, hogy a po­litikai képzés jót tesz az illetőnek, igyekezünk őt rábeszélni a tanulásra. A többség véleménye rendszerint nem marad hatástalan. — A szocialista brigád­­tagok szerint milyenek az úgynevezett osztályöntu­datos emberek? — kérdi egy garbópulóveres. A tanteremre néma csend ül. Az eredeti és az „alkalmi” osztályfő­nök egyaránt meglepőd­nek. A kérdező arca is ki­pirul, mert minden szem rá szegeződik. Oláh Ká­roly, az egykori parkoló­kovácsinas visszakérdez. — Te milyennek kép­zeled őket? Ki az osztályöntudatos? — Osztály öntudatos az, aki segíti a másikat, aki a közösség javát akarja, akik olyanok, mint a szo­cialista brigádtagok. — Ennél többet én sem mondhatok" — hagyja helyben a válaszokat Oláh Károly. — De azért meg­­toldanám még valamivel: az osztályöntudatot nem lehet könyvekből tanulni, nem sajátítható el az is­kolában, nem adhatja az állami vizsgabizottság sem, mint a segédleve­let. Azt a műhely leve­gőjéből, a munka szép­ségéből és értelméből, a munkásemberek egymás­ra utaltságának felisme­réséből lehet elsajátítani. Zsidai Pál Te milyennek látod? Osztályfőnöki óra a lll/11-ben A Bánki Donát Autóipari Szakiskolában a fiúk nagy figyelemmel hallgatják az „alkalmi” osztályfőnököt Albérlőt­obor­zás — vállalati módra Érdekütközés a lakásf­ronton Újsághirdetés: „Vidéki munkavállalóink részére budapesti albérletet keresünk.” Albérlőtoborzás a súlyos lakásgondokkal — és amúgy is magas albérleti árakkal — küszködő fővá­rosban? Az utóbbi hónapokban egyre több vállalat kí­vánja ily módon biztosítani vidékről toborzott munka­­vállalók elszállásolását. Kenyér 250 vidékinek Az egyik hirdető válla­lat a kőbányai Textil­művek. Az üzem Gyöm­­rői úti kapujáról a kró­nikus munkaerőhiány miatt egyetlen napra sem került le a munkásfelvé­telt jelző tábla. Emellett a gyár dolgozóinak 15 százaléka gyermekgondo­zási segéllyel tartózkodik otthon. De miért e káros vele­járókkal társuló albérlet­toborzással kíván szállást biztosítani új dolgozóinak a gyár? Nagy Imre, a munka­ügyi osztály vezetője mondja: — Van egy százszemé­lyes leányotthonunk és 1971 közepére elkészül egy újabb, hatvan férő­helyes. Volt ugyan szó ennél nagyobb, százsze­mélyes új szálló építésé­ről, de elvetettük... Ala­posan átgondolva, megvi­tatva úgy döntöttünk, hogy a mintegy ötmilliós beruházást igénylő új szálló helyett a kétmillió­val többe kerülő vidéki üzemtelepítést hajtják végre. Néhány hét múlva egy dossziéban őrzik az eddig létrejött albérleti szerződéseket. A főbérlő­vel a vállalat tárgyal, az albérleti díj személyen­ként 250 forint, amiből a dolgozó 80 forintot térít. Benne foglaltatik a lak­bér, a villany, a fűtés, az ágynemű- és bútorhasz­nálat, sőt, a főzési lehe­tőség. A vállalat egyébként megindul a munka a keszthelyi orsózó és cér­­názó telepünkön. Az új üzemrész 250 embernek ad kenyeret az országnak olyan részén, ahol tíz köz­ség asszonyainak eddig nem volt munkalehetősé­gük. Kétszázötven vidéki em­bernek kenyér­t— vagy ha úgy vesszük — 250-nel kevesebb szállást, lakást kereső Budapest­en. Min­denképpen jó megoldás, viszont a hétmilliós be­ruházás mellett ízjár nem telik Pesten százszemé­lyes otthon megépítésére. A hatvan férőhelyest is csak azért csinálják meg, mert a Keszthelyre ke­rülő gépek helyén vi­szonylag kevés ráfordí­tással megoldható.­­ Jelenleg 150 albér­letünk van, ebből 30 al­bérlet lakói mennek visz­­sza rövidesen Keszthely­re. őket már eleve Keszt­helyről és környékéről vettük fel, hogy kiképez­zük őket az orsózó üzem számára. Marad 70 albér­let, ebből csaknem ötven­­ben szabolcsi munkásnők laknak, egy régi dolgozóját, a nyugdíjas Leiter Rezső­nét bízta meg az ellen­őrzéssel: megtartja-e mindkét fél — a lakó és a bérbeadó — a szerző­désben foglaltakat? Lei­­terné naplót vezet láto­gatásairól, ma éppen a 222. látogatására készül.. . Többségében jók a tapasztalataim, különösen ott, ahol régi dolgozóink adtak szállást a lányok­nak. Ugyanis az albérleti hirdetés előtt körlevelet küldtünk nyugdíjasaink­nak: ki tudná fogadni a vidékről felkerülő pálya­kezdőket? Több ilyen fő­bérlőnk van, s valóságos nevelőtársakat kaptunk bennük. Példaként említi Mezei Mihálynét, akinek vecsési otthonában négy ifjú szö­vőnő „nevelkedik”. Volna, persze, más le­hetőség is. Kőbánya hal­lott ugyan a szomszédos KISTEXT 500—600 forin­tos albérleteiről, de a kezdeményezésről nem, amelyet éppen a KIS­TEXT kerületében indí­tott el a lőrinci KISZ- bizottság: a kerület vala­mennyi ipari üzemének anyagi közreműködésével központi szálló létesítését tervezik. Az üzem, mint a többi albérletet szervező és hirdető vállalat, a mun­kásait elsősorban vidék­ről toborozza. Fedelet: Ez az albérlettoborzási módszer nem véletlenül terjedt el az utóbbi évek­ben. Szorosan összefügg az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével és egyik jelensége a cso­portérdek és a társadalmi érdek ütközésének. A gazdaságirányítás új rendszerében a vidékről toborzott dolgozók szállás- és utazási költségeinek a vállalatok nyereségére hárításával az volt a kormány kifejezett szán­déka, hogy gyorsítsa a vidéki ipartelepítést, arra ösztönözzön, hogy kifize­tődőbb legyen az ilyen üzemeknek a vidékre te­lepítés, mint a szállásépí­­tés és utaztatás. (Jó pél­da rá éppen a Kőbányai Textilgyár keszthelyi — Természetesen a mi 250 forintunk nem verse­nyezhet más vállalatok 600—700 forintos albér­leti díjaival — mondja Nagy Imre. — Azt hal­lottuk, hogy például a KISTEXT is hasonlóan nagy összeget fizet. Még­is pillanatnyilag az albér­let biztosítása látszik szá­munkra célravezetőnek, szállást biztosítani szá­mukra a vállalat köteles­sége és érdeke is. Hogy miért inkább albérletet szereznek, mintsem kor­szerű szállást építenének? Mert a munkásszállásnak nemcsak a felépítése ke­rül sokba, de a fenntar­tása is. (A kőbányai üzem számára például egy albérletben elhelye­zett munkás évi 2040, a szállóban lakó pedig csaknem 3000 forint költ­séget jelent.) Még a 600 —700 forintos albérleti díj is kifizetődőbb, mint új szállót építeni, üzemalapítása.) Az egyre terjedő albérletszervezé­sek ezt játsszák ki. Ütközik a kétféle érdek olyan szempontból is, hogy a vállalatok a saját költségük csökkentése ér­dekében fokozzák az al­bérleti keresletet, felhajt­ják az árakat , sok tíz­ezer pályakezdő, család­alapító kis keresetű, al­bérletbe kényszerült, fő­leg fiatal ember rovásá­ra. (És néhány ezer fő­bérlő jogtalan, de meg­foghatatlan egyéni hasz­nának növelésére...) Mindenképpen szüksé­ges, hogy ebben az eset­ben is a társadalmi érde­kek érvényesüljenek a csoportérdekekkel szem­ben. Légrády Eszter Ellenőrzés kéthetente A vállalatnak kifizetődőbb A társadalmi érdekek ellen

Next