Népszava, 1970. március (98. évfolyam, 51–75. sz.)
1970-03-28 / 74. szám
Fiatalok a szakszervezetben a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára IFJÚSÁGUNK HELYZETÉRŐL, problémáiról, feladatairól pártunk Központi Bizottsága a közelmúltban átfogó határozatot hozott. Felkérte a társadalmi szerveket is, hogy tekintsék át e téren tennivalóikat. A szakszervezetek most készülnek arra, hogy értékeljék tevékenységüket és meghatározzák további feladataikat. Addig is, amíg ez az áttekintő, alapos vizsgálódás napirendre kerül a szakszervezeti mozgalom felső fórumain, érdemes végiggondolni a dolgozó fiatalok között végzett munkánkat a párthatározat tükrében. Az utóbbi időkben gyakran felvetődött a kérdés: kell-e külön szakszervezeti ifjúsági politikát kidolgozni? Úgy gondolom nem szükséges, különösen most a KB határozata után, amelynek állásfoglalásával egyetértünk. A szakszervezetnek megvan a helyes politikai vonala. Szerves része ennek az ifjú szakszervezeti tagokkal való foglalkozás is. Fiatalok mindig voltak, vannak és lesznek a szakszervezeti mozgalomban. Érdekeik egy része — többsége — azonos az idősebb szakszervezeti tagokéval. Természetesen vannak speciális érdekeik is, amelyek életkori tulajdonságaikból, helyzetükből adódnak. A SZAKSZERVEZETI TAGOK egyharmada fiatal, de a vegyiparban, ebben a fiatal iparágban ennél több, sőt új nagy gyáróriásainkban a dolgozók mintegy 80 százaléka az ifjúsági korba tartozik. Ha ez az arány nem is marad állandó, az élet törvényei szerint mindig lesznek fiatalok és idősebbek. Mint ahogy törvényszerű, hogy a jövő a fiataloké. Itt merül fel a másik gyakori kérdés: ki a felelős az ifjúságért? Mindenkinek, így a szakszervezetnek is és minden idősebb tagjának is meg van a felelőssége. A szakszervezet a munkássá válás korában találkozik a fiatalokkal, amikor az üzemben megkezdik munkájukat. Igen ám, de a szakszervezeti tag, mint szülő otthon, a családban is együtt él, s naponta „találkozik” gyermekévek Csakhogy otthon elsősorban szülő. Itt kezdődnek ma, ellentmondások. Bár logikusan az következne, hogy ne választódjon el a kettő, mégis gyakran szétválik. Éppen ez a fiatalok egyik legszélesebb jellegű panasza a szakszervezeti funkcionáriusokra. Csak egy-két példát erre. UGYANAZ AZ EMBER mint szülő felháborodik, ha a saját iskolázott, egyetemet végzett jól dolgozó gyermeke nem kapja meg az egyenlő munkáért járó egyenlő bért, de az üzemben, ha mint szakszervezeti aktivistának kell e kérdésben állást foglalnia — és gyereke nem ott dolgozik — már nem gondol rá, és nem harcol olyan következetesen ezért. Mint szülő, ha a gyermeke távol van, aggódva várja haza, nem történt-e baja, nem érte-e baleset. Az üzemben a más szülő gyermekére már nem olyan féltő gonddal ügyel, mint ahogy elvárja, hogy az övére ügyeljenek. A saját gyermekét feltétlenül alkalmasnak tartja vezető állásra, de amikor neki kell döntenie különbözővezetői kinevezésekről — más gyermekéről — akkor előtérbe kerül az, hogy „még fiatal, még nincs elég tapasztalata”. Akkor is, ha ő maga fiatalabban kezdte el vezetői tevékenységét. Ilyenkor még arról is megfeledkeznek, hogy a vezetést csak vezetés közben lehet elsajátítani és társadalmi szükségesség, hogy az idősebbek megfontoltságával és tapasztalatával mindig párosítsuk a fiatalok lelkesedését és új iránti fogékonyságát. Része a munkásosztálynak a dolgozó ifjúság — ebből kell kiindulnunk. Az ifjúságnak azonban vannak speciális tulajdonságai, speciális problémái, speciális adottságai, amelyeket mindennapi munkánkban jobban figyelembe kell vennünk. És még egyet: bár sokszor elmondjuk, hogy a mai gyerekek mennyivel okosabbak és műveltebbek, mint mi voltunk, mégsem mindig vesszük figyelembe, hogy a mai ifjúság nem azonos a tegnapival. A mai ifjúság egyre többet tud a mi történelmünkből, mert többet tanulhat róla. Ma jobban tanítják haladó hagyományainkat, a munkásmozgalom múltját az általános iskolától az egyetemig. Viszont a fiatalok sokkal kevesebbet tudnak a mozgalom jelenéről és jövőjéről. Ezen kell gondolkodni a szakszervezetekben is. Ebben a vonatkozásban mi sem teszünk meg mindent. Hozzánk is tartozik néhány iparitagudó- intézet, s ott sem megoldott probléma ez, s főleg a 14—18 éveseket nem segítjük eléggé, azokat akik éppen a munkássáválás állapotában vannak. Amikor veteránjaink beszámolóit hallgatják a hősi múltról, az illegális munkáról, a fiatalok felteszik a kérdést: azt mondjátok meg, milyen hőstettet vigyünk mi ma végbe? De azt is gyakran hangoztatják, hogy a felnőttek személyes példával mutassák meg, mit kell tenniük. Sajnos minderről keveset írunk és beszélünk. Pedig vannak ma is ifjúmunkás hőstettek és mai példamutató idősek. Utalok itt a nagy létesítményeink felett vállalt KISZ védnökségekre, amelyek keretében az ifjúmunkások mai és holnapi jobb életünk alapjait rakják le. Vagy a most kibontakozó, fiatalok által kezdeményezett „kommunista szombatokra”, amelyek magukkal ragadják az idősebbeket is. Gyakran felvetődő kérdés az is: kell-e külön ifjúsági szervezet a szakszervezeti mozgalomban? Szakszervezetünkben 1945 után volt külön ifjúsági csoport. Most nincs, csak ifjúsági felelős van. Véleményem szerint nem is szükséges külön ifjúsági csoportot, vagy valamilyen külön szervezetet létrehozni. Ugyanakkor tény, hogy az ifjúsággal nem foglalkozunk kielégítően. Gondolkoznunk kell azon, hogyan tudjuk szervezettebbé tenni ifjúsági munkánkat. Jó és követendő módszernek tekinthetjük azt, amit 1968-ban alkalmaztunk, amikor a kollektív szerződések kötésére készülve, a szakszervezeti központban összehívtuk a fiatalokat, a KISZ-titkárokat. Nagyon sok hasznos észrevételük volt és sok javaslatuk a kollektív szerződések megkötéséhez, elősegítették, hogy jobban vegyék figyelembe az ifjúság sajátos helyzetét, speciális érdekeit. Ugyanilyen megbeszélést tartottunk 1969-ben, amikor a választásokra készültünk. Ezt a példát a vállalati szakszervezeti szervek egész sora követte. Az utóbbi években lényegesem javult a vállalati szakszervezetek és a KISZ- szervezetek közötti kapcsolat. Kérdés azonban, hogy elegendő-e az eddigi munkakapcsolat, megfelelő-e a fiatalokkal való foglalkozás a szakszervezeti munka különböző területein. Pártunk Központi Bizottsága arra figyelmeztet, hogy a különböző társadalmi szervezetek, a szakszervezetek is, „tegyék lehetővé, hogy a fiatalok a mainál jobban részt vegyenek a különböző szervezetek életében, ha arra érdemesek a vezető tisztségek betöltésében is”. A szakszervezeti mozgalom sokrétű tevékenysége sok szép feladatot jelenthet a fiataloknak. Elképzelésünk szerint — amit már részben meg is valósítottunk — minden osztályunkon és munkabizottságunkban lesz külön ifjúsági felelős, és ugyanezt akarjuk elérni az üzemekben a bér-, a termelési, a munkavédelmi és az üdülési stb. bizottságokban is. Van olyan elképzelésünk is, hogy a legközelebbi szakszervezeti választások alkalmából vállalati és országos ifjúsági konferenciákat tartunk, együtt a KISZ-szervezetekkel. A VEGYIPAR továbbra is a dinamikusan fejlődő iparágak közé tartozik. Sok ifjú szakember, jól képzett technikus és mérnök dolgozik az iparágban. Többségük még nem nőtt ki a KISZ-ista korból, de sok tekintetben éretten, gyakorlott szakemberek módján nagy felelősséggel és igazságérzettel végzik munkájukat. Egyidejűleg tanulnak és dolgoznak, nagyszerű alkotások, újítások születnek eszük, szívük és kezük nyomán. Érdemes lenne jobban rájuk irányítani a hírközlő szervek figyelmét, s a televízió is műsorra tűzhetne valamiféle „Műszaki fény”-t, hogy rendszeresen a világ elé tárhassák alkotó munkájukat. . Mindenütt sok sikerről adhatnak számot az ifjúmunkások, fiatal műszakiak. Csak, mint az emberek általában, mi, szakszervezetiek is hamarabb meglátjuk a huligánokat, a galeribe verődött fiatalokat és kevésbé figyelünk fel a munkában és tanulásban kitűnt fiatalokra. Arra is kevesebb erőt és energiát fordítunk, hogy anyagi és erkölcsi támogatással több segítséget nyújtsunk a fiatalok kulturális és sportolási igényeinek kielégítésére. Abban pedig még a kezdeti lépéseket sem tettük meg, hogy nagy ipari központjainkban a fiatalok „vegyipari módra” barkácsolhassanak, kísérletezzenek. __-__GY GONDOLOM, hogy a Központi fő Bizottság határozata alapján, az új élet követelményeinek megfelelően, minden tekintetben nagyobb figyelmet kell fordítanánk a fiatalokra, írta Szilágyi Sándor. A Szakszervezetek Országos Tanácsának és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége mély fájdalommal közli, hogy Blaha Béla elvtárs, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének tagja hosszas betegség után március 27-én elhunyt. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége Blaha Béla elvtársat saját halottjának tekinti. Temetésére a szakszervezeti mozgalom vezetőiből és a harcostársakból külön bizottság alakult. A temetés időpontjáról később történik intézkedés. SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Blaha Béla elvtárs 1915. október 29-én született Hódoscsépányban. Bányász családból származott, és folytatva édesapja szakmáját, a királdi bányászüzemben kezdett dolgozni. 1945 januárjától már a bányászszakszervezet királdi csoportjának elnöke. 1946-tól az ózdi körzeti bányászszakszervezet titkára, 1948-tól a Borsod megyei pártbizottság ipari osztályvezetője, majd 1951-től a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára volt, 1967 januárjában választották meg a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének. Számos kormánykitüntetés tulajdonosa. Érdemeinek elismeréseképpen 1965-ben a Magyar Nép- BLAHA BÉLA (1915-1970) Köztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. Blaha Béla elvtárs halálával egy igazi munkásszív szűnt meg dobogni. Élete a sokgyermekes bányászcsaládok sorsa volt. Tizennégy testvére közül ő volt a legidősebb, ezért neki kellett a családban először megfogni a csákány nyelét. Olyan jellemvonások és tulajdonságok alakultak ki benne, melyeket a bányászság legjobb fiai vallhatnak magukénak. Megtanulta és magáénak vallhatta a bányászokra jellemző harcosságot, következetességet, elvhűséget a munkások és a munkásmozgalom iránt. Példája volt azoknak az embereknek, akikre a harcosság mellett az emberi szerénység, az egyszerűség és az emberek iránti nagy szeretet, a munkások, a nép iránti felelősség és kötelességérzete jellemző. A munka, a mindenapi élet küzdelmei mellett példás férj, családapa, meleg szívű testvér, szüleit tisztelő ember volt. Élete összeforrott a bányászság sorsával csakúgy, mint a munkásmozgaloméval. 1944 decemberében belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1946-tól, mint hivatásos forradalmár szolgálta a munkásmozgalmat, különböző felelős beosztásokban. Amíg egészsége engedte, kiemelkedő személyisége volt a társadalmi, a politikai közéletnek. Több éven keresztül tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának. Éveken át mint országgyűlési képviselő tevékenykedett választói, a bányászok érdekében. Blaha Béla elvtárs élete nyitott könyv volt harcostársai, munkatársai, a bányászok előtt. Mindazok, akik ismerték, szerették is, mert igaz munkásembert, kommunista munkásvezetőt láttak benne. Halálával a magyar munkásmozgalmat, a szakszervezeteket fájdalmas veszteség érte. Meghajtjuk az elismerés, a tisztelet zászlaját Blaha Béla elvtárs előtt. Küzdelmes munkáséletét, nagyértékű emberi jellemvonásait példaképnek tekintjük, harcos életének emlékét szívünkben megőrizzük. A felszabadulás tiszteletére Előbb épül fel az ország legnagyobb cementműve Beremend háromezer lelket számláló Baranya megyei község. A házaktól nem messze épül Magyarország legnagyobb cementműve. Építési költsége meghaladja a két és fél milliárd forintot. A száz holdnyi gyárterületen jelenleg ezerötszázan dolgoznak. A Volga hörögve kapaszkodik a helyenként több mint húsz centiméteres sárban. Jaszenovics Miksa beruházási főmérnök az épülő malomcsarnokra mutat. — Résalapozással több emeletnyi mélységbe lemegyünk a föld alá. Gyönge az altalaj. Aztán, A gödrökben, a vasbéon oszlopokon és a Szállányokon, a gépek melett mindenütt emberek, ki Pest megyéből, ki Győrből érkezett, de van, ki Szabolcsban szállt vontra. Többségük szeméri igazolványában ideigenes lakóhelyként Beredend szerepel. — A Tiszapalkonyai Erőmű és a Borsodi Érelőkészítő építésénél is tt voltam — mondja Jakkai Albert, a 31-eszámú Építőipari Vállalat őművese. — Már nyolc ve vándorlunk a feleséemmel egyik munkaelvről a másikra. Most a islányom is itt dolgozik, unokánk pedig Beredenden született. Ez lett zabolcsból... A cementfüvet még végigcsinálja, aztán valahol végleesen letelepszünk. Az uokámat fel szeretném evelni. Most már nyuodtan. Makkai Albert otthonig, Újfehértóig 540 kilmétert fut a vonat. feleségével felváltva lárgatnak haza. — Elégedett? — Igen. Az itt dolgozók kereste meghaladja az építőiari átlagot. Jövedelmét nyolc százalék kínéit munkahelyi, és tíz sázalék sürgősségi pétik növeli. Hó végén három-négyezer forintosfizetések sem ritkák. Az étkezdét és a kányát kétezer munkás ellására építették. A regge, az ebéd és a vacsora 5szesem 9 forint 80 fllírbe kerül. A munkások zerint az étkezés változáss és tápláló. Az egyik asztalnál Denatto Lajos kubikossal ha kiszedtük a földet, beton kerül a helyére. A malomcsarnok alá húszezer köbmétert pumpálunk. Ez az egyetlen épület 90 millió forintba kerül. Ebből a föld alatti munka 30 millió forintot visz el. A gépkocsi jobbra fordul. A már felhúzott világos épület a tmk-műhely. Majd tíz hatalmas fehér torony, a cementsilók tűnnek fel. Most a födémépítésnél tartanak és rövidesen megkezdik a belső szerelést is. A 32 méter magas hengerekben tárolják majd a már elkészült cementet, beszélgetünk. A 31 éves ember már Százhalombattát és Pécset is megjárta. — Nézze csak! — mutat a tárcával várakozó emberekre. — A főnökök épp úgy sorba állnak és kiszolgálják magukat, mint mi! Itt aztán senki sem sírhat. Ha a karbantartással nem lesz baj és a munkahelyeket is biztosítják, már szervezhetik a felavatási ünnepséget. A gyár területén épült ABC-áruházban a szalámitól a fehérneműig minden megtalálható. Az üzemorvosi rendelőben fél tizenkettőtől fél kettőig szakrendelést tartanak. Nyolc órán keresztül asszisztensnő ügyel. A gépkocsi végigszalad a hat kilométer hosszú községen. Aztán lefordul az út, elhúzunk a régi cement- és mészgyár előtt. A kis völgyben öt több emeletes ház áll. Mun— A földmunkákat még el sem kezdtük, de a házakat és az ebédlőt már megépítettük — mondja Jaszenovics Miksa. — Most munkásszállás, az itt maradóknak, pedig majd lakás lesz. A gondnok kinyit néhány ajtót. Tágas előszobán keresztül jutunk be a két hálószobába. Minden kétszobás lakáshoz fürdőszoba és konyha, hideg-meleg vízzel. Egy lakásra átlagban hat munkás jut. A szállásért az itt lakók havi 25 forintot fizetnek. Az épületekben klubokat is berendeztek. Itt tvterem „Tilos a dohányzás!” felirattal, olvasóterem játékasztallal és szakszervezeti könyvtár található. A gondnok megáll az olvasóterem küszöbén. •A cementmű építése 1968. április 1-én indult. Egy évvel később lerakták a gyár alapjait. 1970: az építésben részt vevő vállalatok a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére szocialista együttműködési szerződést kötöttek. Ebben vállalták, hogy az üzembehelyezés előbbrehozatalával 1973 végéig 450 ezer tonna cementet termelnek terven felül. Ezzel négy és fél millió dollár értékátszállások. Az építőket a gyártól a szállásig autóbuszon szállítják. — Csizmával senki sem jön ide be — magyarázza. — Előbb megfürdenek az emberek, lábbelit váltanak, s csak aztán ülnek be. Sokan jönnek. Elindulunk - ■ visszafelé, az aszfaltúton. A házak előtt virágágyak, néhány méterrel arrébb sporttelep lesz. És a cementművet különleges elektromos tisztító berendezéssel látják el. A lakótelepre nem kerülhet szennyeződés. — A községben mozi és cukrászda is van, és rendszeresen tartunk TIT-előadásokat — mondja Domsics János, az SZMT kihelyezett szervezője. — A KISZ nemrég avatta fel a pinceklubot a mozi mellett. Én azt hiszem, gyáron kívül is jól érzik magukat a dolgozók, ha devizát takarítanak meg a népgazdaságnak. Az első üzemvonal 1972. április 4-én már termel. A cement a bajai Duna-hídon átjutva, megindul az Alföld növekedni vágyó, cementben szegény területei felé. Egyre távolodik Beremend. Még látni a hatalmas cementsiló tornyát, s a nagy daru körvonalai is kivehetők. Az embereket ilyen messziről már nem lehet észrevenni. Mélykúti Attila Ideiglenes lakóhely: Beremend Tv-terem és pinceklub Szocialista szerződés még a makett, ma már valóság