Népszava, 1970. március (98. évfolyam, 51–75. sz.)

1970-03-10 / 58. szám

A felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére Hóval, hideggel megbirkózva — Ezt az évet m­ár nyu­­godtabb körülmények közt kezdhettük — állapította meg elégedetten Szép Fe­renc, Szolnok állomás szakszervezeti bizottságá­nak titkára. — Az állo­más átépítési munkálatai­­nak első fázisa az elmúlt év végén befejeződött, s a legkorszerűbb berendezé­sekkel felszerelt rendező — a magasfogadó — hat­hatósan segíti, sőt könnyí­ti munkánkat. Ez azért is lényeges, mert az elmúlt években — épp a rende­zőben folyó rekonstruk­ciós munkák — sok eset­ben hátráltattak bennün­ket Most azonban, ami­kor az automata vágány­fékek, a gombnyomásra működő váltók és sok egyéb korszerű technikai berendezés segíti mun­kánkat, már nagyobb eredménnyel dolgoznak az embereink. összetett üzem — mon­dotta Tóth György szo­cialista brigádvezető —, s feltétlen szükséges a Szó esett a vasutas dol­gozók bérkorrekciójáról, a március elsején életbe lé­pett részleges fizetésren­dezésről is, és túlnyomó többségük megértéssel vette tudomásul az erről szóló határozatot Belát­ják, hogy a népgazdaság és a vasút anyagi ereje is véges és nem lehet egy­szerre mindent gyökeré­ben megváltoztatni. Ez a munkák pontosabb és jobb összehangolása, a társ­szolgálati ágakkal való jobb együttműködés, fizetésrendezés enyhít a gondokon, ösztönzően hat, s valamennyien úgy dol­goznak majd, hogy a kö­vetkező évek még sikere­sebbek, még eredménye­sebbek legyenek. Ennek az elhatározásnak nagyon szép bizonyítéka ez a ju­bileumi munkaverseny, a versenyben elért ered­mény. Szerény­ József Közép-Európa legmodernebb vasúti csomópontja lesz A lelkesedéssel, persze, eddig sem volt baj. Bizo­nyítja ezt az is, hogy két év óta birtokukban van a megyei pártbizottság, a megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács vörös vándor zászlaja, s megvan a remény arra, hogy har­madszor és végérvényesen is megszerzik. A kulturál­tabb, korszerűbb munka­­körülmények érződnek az emberek hangulatán is. A technikailag kitűnően fel­szerelt munkahelyhez leg­alább ilyen kulturált mo­dern, szociális körülmé­nyek is társultak. A re­konstrukció teljes befe­jezése után Közép-Euró­­pa egyik legmodernebb vasúti csomópontja, pá­lyaudvara lesz Szolnokon. — Érdekes az — foly­tatja tovább Szép Ferenc —, hogy mennyire hat a környezet tudatformáló ereje. Az embereket ér­dekli a technika és szinte valamennyien érzik, hogy magasabb szintű tudásra van szükség. Nagyon sok dolgozónk jelentkezett to­vábbtanulásra, szakmai tanfolyamokra csak azért, hogy jobban megértse en­nek a korszerű, modern rendezőnek a munkáját A legutóbb megtartott szo­cialista brigádvezetők ér­tekezletén Törőcsik János brigádvezető azt kérte, hogy a vonatkísérőkkel is — bár az ő munkájuk nem a rendezőhöz kötött — ismertessék meg az új rendezőt. A szocialista brigádmozgalom ereje Az állomáson egyéb­ként 47 szocialista brigád dolgozik 476 fővel, s a mozgalom népszerűségére jellemző, hogy pár héttel ezelőtt újabb hat brigád alakult és csatlakozott a felszabadulási versenyhez. A tél, az elmúlt hófú­­vásos időszak nehéz fel­adat elé állította a szol­nokiakat is. A dominó­­rendszerű biztosító beren­dezés, a sínek mentén fu­tó kábelek, elektromos összeköttetések „nem sze­retik a havat”, s a váltó is érzékenyebben reagál minderre. A szolnokiak­nak tehát nemcsak a hó­val, a hideggel, hanem még a technikával is küszködniük kellett. A kritikus napokban az állo­más valamennyi admi­nisztratív dolgozója la­páttal és seprűvel a kezé­ben a forgalmat segítette. A segítség, az egymás iránt érzett felelősség egyébként is jellemző az állomás dolgozóira, a szo­cialista brigádok tagjaira. Ennek nagyon szép példá­ját mutatta a Rebák Ist­ván vezette szocialista brigád akkor, amikor az elmúlt év nyarán baleset következtében meghalt Öt­hajós brigád társuk fél­bemaradt családi házát Törökszentmiklóson fel­építették. A brigád tagjai azóta is figyelemmel kísé­rik a család sorsát, a két kiskorú gyermek életét. — A vasút komplex. A bérrendezés is ösztönöz Lehetnek-e nálunk tör­vényen kívül élő embe­rek? Nem lehetnek. Mégis vannak. Létezhetnek-e törvény feletti rendelkezések? Nem. Mégis léteznek. És e törvény feletti, idejétmúlt ? Kicsoda ez a Bakné? Már nem tudom, hányan és hányadszor lépnek fel az érdekében? Mi jogon avatkozik a szakszervezet a mi fegyelmi ügyeinkbe? — áraszt el szemrehá­nyó kérdéseivel dr. Né­meth József, az I. kerüle­ti Ingatlankezelő Vállalat i­gazgatási osztályvezető­je. Bak Istvánné — aho­gyan az osztályvezető is tudja — házfelügyelő. Az I.­kuny Domokos utca 1. számú házban. Negyed évszázada él ott ebben a minőségben. 1951 óta az IKV, illetve jogelődje al­kalmazásában. Bak Istvánné 56 éves. Tizenhárom éves kora óta dolgozik. Beteg. Súlyos reumája, szívelégtelensé­gei, 210—230-as vérnyo­mása alaposan, kitartóan kínozza. És alkalmatlanná teszi a hétemeletes épület ház­­felügyelői kötelezettségei­nek teljesítésére. 1969. szeptember 2-án írásban jelentette munka­adójának: ... a csatolt orvosi igazolás alapján nyugdíjazásom kérem. Házfelügyelői munkakö­römet, erősen leromlott egészségi állapotom miatt (reumatikus fájdalmak, szívgyengeség, 50 sz­alé­­k­os járásképtelenség) el­látni nem tudom ... Fenti indokaim alapján kérem T. igazgató elvtársat, hogy rendeletek módot adnak egyeseknek, hogy önma­gukat a törvény fölé, má­sokat pedig törvényen kí­vül helyezzenek, részünkre a lehetőségek­hez képest lakást bizto­sítani szíveskedjenek, mi­vel anyagi helyzetem igen rossz — férjem alacsony keresete miatt — a lakás­cserét saját erőből meg­oldani nem tudom. Jelen lakásunk a szoba össz­komfort, amelyben együtt lakom gyermekeimmel, héthónapos unokám­mal ...” Nyugdíjazási kérelmét elutasítják. „... közöljük. November 25-én az asz­­szony ismét bejelenti az IKV-nak, hogy „a ház­­felügyelői teendőkkel kapcsolatos semmiféle munkát elvégezni nem tud... kórházba utalták”. Orvosi igazolást mellékel. Dr. Németh József alá­írással megérkezik a vá­lasz: „... bejelentését tu­domásul venni nem tud­juk, csak az esetben, ha szolgálati lakását kiürít­ve... stb., stb. Ezután kapcsolódik az ügybe a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének két munkatársa. Tárgyalnak az IKV szakszervezeti tit­kárával, az igazgatási osz­tályvezetővel és a közös megállapodásról 1970. ja­nuár 5-én értesítik Bak­­nét: „Intézkedésünkre a házfelügyelői teendők alól mentesítik. Az I. ker. IK, hogy a Főv. Tanács 2/ 1958. sz. rendelete értel­mében felmondását csak az esetben tudjuk tudo­másul venni, ha a szolgá­lati lakást kiürítve ren­delkezésünkre bocsátja, vagy megfelelő ... sze­méllyel elcseréli. Dr. Né­meth József oszt vet.” Bakné fellebbez. Munka­alkalmatlanságáról orvosa igazolványt csatol, alá­húzva ágyhoz kötött fek­vőbeteg mivoltát. Az IKV munkaügyi döntőbizottsá­ga szintén elutasítja. Meg­felelő munkaalkalmatlan­­sági igazolás híjá­n a Te­rületi Munkaügyi Dön­tőbizottsággal sincs több szerencséje, intézkedni fog, hogy ön a hosszú becsületes munká­ja után a megérdemelt nyugdíját élvezhesse .. Január 5-i dátummal megérkezik az IKV leve­le is: „Értesítem, hogy a vállalat igazgatója ön el­len fegyelmi eljárás le­folytatását rendelte el..., mert a ház takarítását nem végzi, illetőleg beteg­sége idejére helyettesről nem gondoskodott”. A január 12-ére kitű­zött tárgyaláson nem je­lenhetett meg. Kórházi ápolása miatt Idézet, írásban benyúj­tott védekezéséből: „1969 július 8. óta betegállo­mányban vagyok. Kórhá­zi kezelésben is részesül­tem; július 8-tól augusz­tus 12-ig, október 31-től november 15-ig, decem­ber 23-tól 1970. január 20-ig... Járóképtelen fek­vőbeteg vagyok... He­lyettesről gondoskodni nem tudok, havi táppén­zem 250 forint... Lakáso­mat próbáltam hirdetés útján és egyéb módon is elcserélni. A ház takarítá­sát helyettesítéssel, sem más módon megoldani nem tudom ...” Védekezése nem hatot­Az indokolásban szere­pel ugyan, hogy „az eljá­rás alá vont — a gyen­gébbek kedvéért: Bak Ist­vánné — 1968. július 8-a óta beteg...” De idézi a vonatkozó 2/1958-ast, amely szerint „a házfel­ügyelő ... köteles helyet­tesítésről gondoskodni...” Majd megállapítja: „nem fogadható el a férjével kapcsolatos védekezés sem(!?). Annál is inkább, mert a szolgálati lakás­ban a vállalat előzetes en­gedélye nélkül munkaké­pes személyek tartózkod­nak, akik útján a helyet­tesítést megoldhatta vol­na”. Az „előzetes engedély nélküli munkaképes sze­mélyek” Baknénak a la­kásban született fia, fiá­nak felesége és 10 hóna­pos cipőficamos kisgyer­mekük. A felnőttek önál­ló „jogi személyek”, dol­gozó emberek. „Engedély nélküli tartózkodóik oka”, hogy hatéves taks­­kérelmüket még nem tel­jesíthette a tanács. Itt tart a dolog, amikor a HVDSZ és a Népiszava munkatársának felteszik a kérdést, kicsoda ez a Bak­né? És mi jogon avatho­ta meg munkaadóját. A fegyelmi határozat „e­l­bo­csátás fegyelmi bünte­tés”. „... köteles a ház­­felügyelői szolgálati la­kást a határozat jogerőre emelkedésének napján ki­ürítve a vállalat rendel­kezésére bocsátani. A ki­ürítésre vonatkozó ren­delkezést a fegyelmi jog­kör gyakorlója a szükség­­lakás kijelöléséig felfüg­geszti és... kötelezi a házfelügyelői teendők el­látására.”­zik a szakszervezet a fe­gyelmi ügyekbe? Bakné házfelügyelő. Egy a sok száz közül, aki nem élvezheti a Munka Törvénykönyve, a nyug­díjtörvény biztosította jo­gokat. Egy alacsonyabb rendű jogszabály, a több­ször aposztrofált 2/1958- as — illetve az alapjaiul szolgáló, ugyancsak 1958- ban kelt munkaügyi mi­niszteri rendelet — elüti tőle, így került a törvénye­ken kívül. Így, de nemcsak ezért. Hanem azért is, mert fe­lettesei — igyekezve a törvény fölé kerülni — megtalálni vélték a meg­oldást. „Az eljárás alá vont” fegyelmi elbocsátá­sa révén fel lehet üríteni a lakást. Bár a törvényen kívüli állapot miatt joggal pa­naszkodnak a lakók is, ezt mégsem gondolhatták ko­molyan. Mert az elavult házfel­ügyelői rendszert, a szin­tén elavult realizál­hatat­lan rendelkezés­ okozta ba­jokat az igazságtalanság nem orvosolja. Csak súlyosbítja. Lukács Mária Kicsoda ez a Bakité? Nyugdíj­kérelem — elutasítva Helyette fegyelmi elbocsátás Törvényen kívül? Kevesebb a diák a gimnáziumokban, fejlődnek a szakközépiskolák 30 százalékos lemorzsolódás 50000 utazó diák A Művelődésügyi Mi­nisztériumban elkészítet­ték a középfokú oktatás pontos, országos „térké­pét”, amely áttekintést ad a gimnáziumok, szakkö­zépiskolák, technikumok helyzetéről, igénybevéte­léről. Az oktatáspolitikai el­veknek megfelelően az idén valamelyest csökkent a gimnáziumi beiskolázás, erősen nőtt viszont a szakközépiskolai. Az or­szág 344 gimnáziumában jelenleg 124 220 tanulót oktatnak, ez több mint 25 000-rel kevesebb az 1964—1965-ös tanév gim­náziumi létszámánál. A szakközépiskolák erőteljes fejlődését szemlélteti, hogy az ,,induló”, 1961— 1962. évi 2960-as tanuló­létszám jelenleg már 82 900-nál tart. A leánytanulók aránya változatlanul a gimná­ziumokban a legmaga­sabb: a diáklétszám 68,1 százaléka. Biztató fejlődést tapasztalhat az osztály­közösségek nagyságát il­letően: bár a demográ­fiai csúcs jelenleg a kö­zépiskolák II—III. osztá­lyaiban tetőzik, sikerült az átlagos osztálylétszá­mot 33 diákra „leszoríta­ni” a gimnáziumokban. Jóllehet, ma is több száz pedagógus hiányzik a középiskolákból, a tan­erő-ellátottság sokat ja­vult az utóbbi években. A gimnáziumokban a korábbi 5000—6000-ről több mint 7000-re, a szak­­középiskolákban 2400-ról 4300-ra emelkedett a ta­nárok száma. Elmaradt az igényektől a diákotthoni férőhelyek létesítésének üteme. Je­lenleg 38 687 diák lakhat kollégiumban, illetve diákotthonban. Mint­egy 7000 vidéki tanuló magánházaknál lakik, az iskolaszékhelyen, ugyan­akkor 50 ezren naponta járnak be sok kilométer­ről iskoláikba. Különleges figyelmet érdemel a lemorzsolódá­sok okának áttekintése. A gimnáziumi tanulók 30,7, a szakközépiskolások 26,3 százaléka nem végzi el 4 év alatt tanulm­iá­­nyait. Az okok között szerepel a vidéki szakta­nárhiány, sokhelyütt a kis gimnáziumok alacsony színvonala. Vizsgálják a lemorzsolódások anyagi, személyi hátterét is. (V. M.) Sírok a pécsi temetőben! A XVI. partizán-hadosztály — Magyarországért „Március elején erős gyalogsági kötelékekkel és tíz motorizált hadosztály­­lyal offenzívába kezdtek a németek a keleti front nyugati szárnyán , hogy megsemmisítsék a Vörös, a bolgár és a ju­goszláv hadsereget. Nagy­ reményeket fűztek ehhez az offenzívához. Március 6-ra virradó reggel Bist­rince és Dárda között át­keltek a Dráván. Gyors motor- és gumicsónak­jaik segítségével sikerült is erőket átdobniuk. A veszteségre való tekintet nélkül folytatták az át­kelést és elfoglalták Ber­mánt, kitörtek az úgyne­vezett Barbara-csatorná­­ra, majd új erők beveté­sével eljutottak Új-Bez­­dánig. Az első német foglyoknál a következő német nyelvű felhívást találták: „Katonák! A ha­za veszélyben van! Ütött Ez az írás — Szubotics jugoszláv ezredes cikké­ből idéztem — 1945 már­cius végén jelent meg a Szabad Vajdaság című lapban. Világosan kitűnik belőle, hogy 1945 márciu­sában talán Hitler utolsó szalmaszála tört ketté Dél-Dunántúl védőinek állhatatosságán. Dél-Du­nántúl védői akkor: Tol­­buhin marsall 3. Ukrán Frontja és a bolgár had­sereg oldalán a Jugoszláv Felszabadító Néphadsereg egységei voltak. Ez a hadsereg partizán­­hadsereg volt, halottai közül néhányan a pécsi temetőben nyugszanak, de a legtöbben a határ túl­oldalán, Bolmánynál — ez a magyaros neve a ju­goszláv Bolmannak —ta­lálták meg örök pihenő­jüket. Nagyon-nagyon so­kan a Petőfi-brigádból,a jugoszláv partizánok „ezer nyelvű” hadseregé­nek magyar alakulatából. Mert — mint Kosta Nadj hadseregtábornok egyik megemlékezésében írja — „A 111. jugoszláv hadse­reg, a Vörös Hadsereg az óra, hogy megsemmi­sítsük azokat, akik hazán­kat fenyegetik és még egyszer megmutassuk, hogy a német katona le­győzhetetlen!” több alakulatával és az I. bolgár hadsereg egysé­geivel feltartóztatta a XII. ellenséges hadtest előretörését az úgyneve­zett valpovói hídfőnél és visszavetette a Dráva jobb partjára... A III. hadser A XV. vajdasági bri­gád, Petőfi nevével 1944 novemberében került a XVI. vajdasági hadosz­tály kötelékébe, amely akkor a Pécs—Siklós— Moslavina körzetben állo­másozott Az épülő Beremendi Cementmű magasabb pontjairól bizonyára át le­het majd látni, Dolmá­nyig is. Ez a határszakasz az utolsó a második vi­lágháborús tavasz egyik legvéresebb epizódját je­lentette a Petőfi-brigád harcosai számára. Közülük egy, Auth Iván itt ül velem szemben, a pécsi Nádor presszójában. Mint határvidéki férfi, félig délszláv, félig ma­gyar, németes névvel, ter­mészetesen találta meg helyét a XVI. divíziónál. Dolgozott a hadosztály propaganda osztályán, harcolt erdőségekben és folyóátkeléseknél — és most zöldség- és gyü­mölcsboltot vezet. Partizán emlékek... Megvan még egy cé­dula — parancs, Kame­­nyár ezredes aláírásával — eredetije a partizán­­szövetségben.­­Ez szinte rég harcosai és tisztjei nagy bátorságról, magas fokú öntudatról és el­szántságról tettek bizony­ságot. A Petőfi Sándor nevét viselő brigád vesz­teséglistáján 50 halott és 190 sebesült szerepel, köz­tük a brigád, a zászlóal­jak és a századok több altisztje és tisztje. Az utolsó rohamok alkalmá­val Maiska Medjónál esett el a brigád közkedvelt parancsnoka is, Kis Fe­renc.” minden, amit megőrzött, mert voltak évek, amikor ezeket az emléktárgyakat nem volt ildomos meg­őrizni.­ De a harcok em­léke sokkal elevenebb en­nél. Például Kis Ferencé, a parancsnoké. Aki majd­nem az utolsó halottja volt a Petőfi-brigádnak, a csaták alkonyán esett el, 1942 óta verekedett, „végtelen rendes ember, bátor bajtárs, okos irá­nyító”. . Ezt mondja róla Auth Iván és hozzáteszi eredeti szakmáját is Kis Ferencz­nek: falusi borbély. Mi­csoda magaslatokra emel­te az egyszerű embereket az antifasiszta elszántság, milyen marsallbotot adott a jugoszláv föld soknyel­vű pépének! Baki Ferenc­nek a Petőfi-brigádról írt könyvében olvasom, hogy jugoszláv földön harcol­tak a németek, a csetni­­kek és az usztasák ellen szerbek, horvátok, muzul­mánok, szlovének, mace­dónok, crnagoriaiak, ma­gyarok, csehek, szlovákok, szkipetárok, románok, ruszinok, olaszok és bács­kai-bánáti németek is... Hitler utolsó szob­raszára Beremendről a csatatérre látni partizánparancsnokok csata után (Baki Ferenc könyvéből) Katyusák, aknák, verssorok Auth Iván beszél és szavaiból feltámad a Bol­­mányért vívott — szó szerint Magyarország ka­pujában megharcolt — csata emléke, ahol a szov­jet katyusák tűzereje és a vajdasági brigádok szí­vóssága együtt diadal­maskodott. Hogy milyen volt a harc, amely ide­­oda hullámzott, arra néz­ve egyetlen apró jellem­ző tünetet mond el. A halottakat a partizá­nok a harci szünetekben természetesen eltemették. Ezt azonban tudták a balkáni német hadsereg tűzszerészei is. És aláaknázták az el­lenség halottait. A tetőkről lehullott cserepek is rejthettek apró érintőaknát. Ezek már az utolsó hetek voltak, de Weichs vezérezredes had­serege már csak azt tud­ta megmutatni, milyen ap­ró alattomosságokra ké­pes a tegnap még legyőz­­hetetlennek hitt Wehr­macht, győzni már nem tudott. Bolmányról katonadal is született („Baranyai háromszögben, a bolmá­­nyi csatatéren...”) és vers is, Dudás Ferenc­nek, a Petőfi-brigád egyik szervezőjének verse: „Pe­tőfi hitét hoztuk magunk­kal, — Jöttünk kiverni Hitler rabló hadát — S bár rongyosan és tízen egy puskával — Átvere­kedtünk egy sor véres csatát.” A vers hét halottról szól, akik együtt estek el 1945. március 14-én: „Bi­zony, pajtás, mi fekszünk itt lenn, heten, hét bács­kai fenelegény, együtt jöttünk és együtt haltunk meg tavaszelő egy ködös reggelén.. A pécsi Nádor asztalán ott a könyv is, amelyben Auth Iván bajtársairól olvashat. Nehéz pillana­tokra emlékezik, sebesü­lésre, menetekre, aztán a barcsi híd — a felrob­bantott barcsi híd — he­lyén történt viszontagsá­gos átkelésre, mindarra, ami ma már történelem, amiről a határon innen csak néhány személyes emlék beszél —és a sírok a pécsi temetőben. Baktai Ferenc NÉP­SZAVA 1970. március 10 .

Next