Népszava, 1970. április (98. évfolyam, 76–100. sz.)

1970-04-01 / 76. szám

V'Wdg proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1970. ÁPRILISI, SZERDA Negyedszázados történelmünk a diadalmas lenini eszmék gyakorlati megvalósulását is jelenti Ünnepi ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Kedd délután az ÉDOSZ Gorkij fiatori székházáan ünnepi ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa, hazánk felszabadulásának 25. és Lenin szüetésének 100. évfordulója tiszteletére. Az ülés előtt Kiss Károly, a SZOT alelnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében megemlékezett a magyar szakszervezeti mozgalom két nagy halottjáról, Blaha Béláról és Nöhrer Árpádról. A részvevők egyperces néma felállással adóztak a két elhunyt emlékének. A szakszervezeti mozgalomban szerzett érdemeiket jegyzőkönyvben örökítették meg. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Somoskői Gábor, a SZOT titkára tartotta meg az ünnepi beszédet Köszönet és hála a Szovjetuniónak, a magyar munkásosztálynak . Óriási az a fejlődés, amelyet dolgozó népünk az elmúlt 25 év során megtett. Huszonöt évvel ezelőtt a kommunisták voltak azok, akik tömörítették az összes demokratikus erőt és hozzáláttak az új élet megindításához. Nem véletlenül neveztük ezt az időszakot második honfoglalásnak és államalapításnak. Somoskői Gábor ezután számokkal érzékeltette a huszonöt év változásait, a gazdasági fejlődés eredményeit. — Ezek a változások eredményezték — folytatta —, hogy mind a munkásság, mind a parasztság sorsa nagyotfordult az elmúlt 25 évben. Mert az áldozatos harcnak, a tengernyimunkának a tulajdonképpeni értelme ez volt: jobb életet teremteni a dolgozók számára. És ez a jobb élet megvalósult és egyre inkább megvalósul mind anyagi, mind szociális, mind kulturális vonatkozásban. — Ez alkalommal is kifejezzük hálánkat azoknak, akiknek mindezt elsősorban köszönhetjük: elvtársainknak és barátainknak, az ismert és névtelen szovjet ember A mai tanácskozásunk eltér a megszokottól, kiemelkedik a hétköznapok sorából — kezdte Somoskői Gábor. — Jubileumi gyűlésre jöttünk ma össze; népünk történelmének legnagyobb sorsfordulójára, felszabadulásunk huszonötödik évfordulójára, valamint Lenin születésének 100. évf fordulójára emlékezünk. — E két évforduló naptári egybeesése nyilván véletlen, de olyan véletlen, amely rendkívül érzékletesen fejezi ki a történelem törvényszerűségeit, a munkásosztály nemzeti és nemzetközi céljainak szükségszerű egybeesését Népünk nagy ünnepe egyúttal Lenin diadalmas eszméinek gyakorlati megvalósulását is jelenti, azoknak az eszméknek a megvalósulását, amelyek a magyar munkások fejében és szívében már fél évszázada élnek. " A szovjet hadsereg 25 éve szabadította fel hazánkat a fasizmus igája alól és ezzel megteremtette a számunkra oly rég várt nemzeti függetlenneknek, mártíroknak és élőknek, a felszabadító Szovjetuniónak. Azért indulhattunk el a társadalmi haladás írtján és azért tudtunk megbirkózni azzal a sok nehézséggel, ami az építőmunkában jelentkezett, azért tudtunk sikeresen szembeszállni az ellenséges támadásokkal, mert történelmiünk során először, végre nem maradtunk egyedül. — Az elmúlt negyedszázad igaz történelem — mondotta a továbbiakban —, amelynek legszebb lapjait a magyar forradalmi munkásosztály írta. A felszabadulás pillanatától kezdve, a munkások voltak azok, akik osztályhűséggel, igazi hazafiakhoz méltóan, nagy áldozatok árán, fázva és éhezve szolgálták a nemzet újjászületését. A munkások lelkesedése, forradalmi harca, hívó szava és dala öntött hitet, bizalmat az emberekbe. Minden, ami szép és jó ebben az országban, minden, ami a negyedszázad alatt született, elsősorban a pártját híven követő munkásosztálynak, a munkások szervezett alkotóerejének köszönhetőség a szabad emberhez méltó élet lehetőségeit Ha volt Európában nép, amelynek története igazolta Engels megállapítását, hogy a szocializmus előtti történelem az emberiség előtörténete csupán, úgy mi voltunk az. A magyar nép oly társadalmi elmaradottságban, ínségben és nyomorban élt, amelyhez foghatót Európa más szenvedő népei sorában is keveset találni. A hárommillió koldus országa voltunk, a tudatlanság, a szapora csecsemőhalál tizedelte a nemzet sorait és ezt csak betetőzte a német fasizmus oldalán viselt embertelen és bűnös háború. — Mit hagyott ránk az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság eltiprásával létrejött ellenforradalmi diktatúra? Egy tönkretett országot, ahol a nemzeti vagyon 40 százaléka elpusztult, amely egyenlő öt esztendő teljes nemzeti jövedelmével; lerombolt gyárakat, feldúlt otthonokat, halottakat, sebesültek százezreit, meggyötört emberek millióit — jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg — mondotta —, hogy a szervezett munkásságnak ez a nagy múltú mozgalma egészében méltóan töltötte be szerepét ebben a nagy átalakulásban. A szakszervezetek úgy tekinthetnek vissza a huszonöt évre, hogy — ha útjuk nem is volt töretlenül egyenes vonalú — egészében becsülettel teljesítették társadalmi feladatukat, kivették részüket azokból a küzdelmekből, amelyek mai eredményeinkhez vezettek. — 1945 januárban Kossa István elvtárs és Apró Antal elvtárs kezdték meg a szakmai központok életre keltését. A pesti oldal felszabadulásának napján, 1945. január 18-án, amikor Budán még tombolt a harc és a fasiszta terror, a szabómunkások Almássy téri otthonában megtartották az első nagy jelentőségű szakszervezeti tanácskozást. Február 7-én, a megegyezés szellemében hivatalosan megalakult az új szakszervezeti tanács és mindjárt lendületesen munkához is látott. A vezetők közül hadd emeljük itt ki most Kossa István nevét, mint a szakszervezeti mozgalom 1945—1948 közötti küzdelmes, de — frázis nélkül elmondhatjuk — dicsőséges szakaszának egyik legkiemelkedőbb vezető egyéniségét. A szervezőmunka és a munkásegység szakszervezeti fejlődésének sikereiben, az osztályharc újszerű és talán minden eddiginél bonyolultabb körülményei között való eligazodásában, a szakszervezetek tekintélyének megerősödésében — mindabban, ami e hősi korszak szakszervezeti tevékenységének pozitív oldalait jellemzi, igen jelentős része volt Kossa István lendületes és céltudatos vezetői tevékenységének. Mindaz, amit a szervezett dolgozók a népi demokratikus forradalom időszakában, 1944 és 1948 között elvégeztek, elválaszthatatlan, szerves és nélkülözhetetlen része, fontos eleme volt e forradalomnak, annak az átalakulásnak, amely a fasizmus összeomlásától a második magyar proletárdiktatúra megvalósulásához vezetett. Harc volt ez a termelés, a közellátás, a közigazgatás, a törvényhozás, az újjáépítés és a munkaverseny megszervezéséért és tömegharc volt a reakció ellen, az államvezetésben fel-felbukkanó reakciós tendenciák ellen. Tömegnevelést és tömegmozgósítást végeztek a szakszervezetek. Mozgósítottak a politiai, a gazdasági és az egyéb feladatokra, s számmos elszánt harci akcióra. Somoskői Gábor ezt vázolta a szakszervezet negyedszázados tevékenségének főbb vonásait, szakszervezetek szervezői megerősödését, ma így folytatta: — Huszonöt évvelelőtt új fejezet nyílt magyar szakszervezeti történetében. Nem leh túlbecsülni ezt a váltást: a szakszervezetek valóságát megváltoztát az uralkodó munkásoszály, a hatalomra került dolgozó nép szervezeteivé váltak. Mindez azonban óriásivá növelte a felelősségüket is a munkáshatalomért, a dolgozó emberek életének alakításáért, a szocializmusért, a nemzetközi munkásmozgalom előrehaladásáért. Nem lehet más célunk sem a jelenben, sem a jövőben, mint eleget tenni a kötelességeknek, szolgálni és segíteni a munkásosztályt, a dolgozó nép ügyének valóraváltását, megvalósítását . Az eltelt huszonöt évben mindig büszkén hangoztattuk, hogy a magyar szakszervezetek Lenin tanításait követve jutottak el idáig —mondotta az előadó a továbbiakban. — Ezért is nagyon közel állnak hozzánk, sőt sajátunknak is (Folytatás a 3. oldalon) Somoskői Gábor beszéde A szakszervezetek méltóan töltötték be szerepüket a nagy átalakulásban Az ünnepi gyűlés elő-adója ezután arról szólt, hogy amikor visszatekintünk arra a negyed évszázados útra, amelyet a felszabadult magyar nép megtett, nem feledkezhetünk meg arról a szerepről sem, amelyet a szakszervezeti mozgalom töltött be ebben a felemelkedésben OLDAL Életben maradt a fiam ........ 2 Volt egyszer egy esztergályos legény 3 A.lottó jutalomsorsolása ....... 4 10 százalékkal több tej kerül forgalomba .............................8 Felhívás Vietnam fokozott támogatására Véget ért a stockholmi konferencia A svéd fővárosban hétvéget ért a nemzetközi Vietnam-konferencia. A záróülésen a küldöttek megvitatták az egyes bizottságok és munkacsoportok tevékenységét, és jóváhagyták az elkészített dokumentumtervezeteket. A záróülés határozatot hozott arról, hogy a konferencia táviratot intéz Nixon amerikai elnökhöz. A távirat szövege egyetlen mondat: „Vessenek véget a vietnami háborúnak!” A konferencia általános határozata — amelyet a résztvevők egyhangúlag fogadtak el — rámutat, hogy a vietnami háború, az amerikai imperializmus laoszi fegyveres beavatkozása és kambodzsai tevékenysége súlyos fenyegetést jelent a világ békéjére és a népek biztonságára nézve. Az indokínai feszültség továbbterjedésének megakadályozása céljából a határozat követeli, hogy az Egyesült Államok vessen véget a laoszi agressziójának és a kambodzsai belügyekbe való beavatkozásának. A stockholmi konferencián határozat született egy nemzetközi bizottság létrehozásáról is, amelynek feladata a Vietnamban elkövetett amerikai háborús bűnök vizsgálata, az ezekkel kapcsolatos bizonyítékok gyűjtése és nyilvánosságra hozatala lesz. Indokína Heves harcok Saigon körzetében és Laoszban, tömegtüntetések Kambodzsában Eseménydús napokról számolnak be az indokínai félszigetről keltezett jelentéseikben a világhírügynökségek. A húsvéti ünnepek alatt heves harcok voltak Dél-Vietnamban és sikeres támadásokat hajtott végre a laoszi népi felszabadító hadsereg is. Kambodzsában nagy tüntetések voltak és több diplomáciai lépés is történt. A legfrissebb dél-vietnami jelentések arról szólnak, hogy a szabadságharcosok kedden tüzérségi tüzet zúdítottak a Saigontól északnyugatra levő Tay Nimh városára és egy év ótaelőször szárazföldi támadást intéztek az ottani nagy amerikai támaszpont ellen. Heves harcok folynak a kambodzsai határ közelében levő Chau Doc tartományban, amelynek Chi Lang helységében van a dél-vietnami hadsereg egyik kiképzőtábora. A szabadságharcosok hétfőn több mint 700 rakétát és tüzérségi lövedéket zúdítottak a táborra. A jelentések megjegyzik, hogy ez volt a vietnami háború történetének legerősebb tüzérségi támadása. . Saigonból érkezett a hír, hogy Nguyen Thi Fai asszony, a párizsi négyes tanácskozáson részt vevő saigoni küldöttség egyik tagja, benyújtotta lemondását Thieu elnöknek. Elhatározását nem indokolta, csupán annyit mondott, hogy „nem egészségügyi és nem is családi okok miatt mondott le”. A Reuter és a UPI Vienlianéból keltezett jelentése szerint a laoszi nemzetgyűlés állandó bizottsága nyilatkozatban szólította fel a kormányt és a Laoszi Hazafias Front Pártját, kezdjenek tárgya(Folytatás az 5. oldalon) Újabb földrengés Törökországban Megszámlálhatatlan halott a romok alatt Szombal este, röviddel 10 óra után megmozdult a föld a nyugat-anatóliai Gediz városka alatt és alig 50 másodperc után az egész városka romokban hevert. Gedizben és a körülötte elhelyezkedő kisebb településeken eddig mintegy 60 000 ember élt. Keddi jelentés szerint a nyugat-törökországi földrengésnek legalább 1700 halálos áldozata van. Nakipoglu lakásépítési miniszter közölte, hogy a halottak és sebesültek száma óráról órára emelkedik. A miniszter hozzáfűzte, hogy az eddigi értesülések szerint több mint 4000 ember sebesült meg. A helyi hatóságok azt közölték: csak napok múlva lehet megvonni a súlyos természeti katasztrófa végleges mérlegét. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök részvétte viratot küldött Süleyman Demirel török miniszterelnöknek. U Thant ENSZ-főtitkár a világszervezet nevében segítséget ajánlott fel Törökországnak. A kanadai Vöröskereszt bejelentette, hogy tízezer dollárt bocsát Törökország rendelkezésére. A jugoszláv Vöröskereszt takarókat, továbbá cukrot, lisztet és egyéb élelmiszert küldött a törököknek. A washingtoni országos földrengésjelző központ hétfőn újabb, a Richterskála szerint 7-es erősségű földrengést jelzett, mintegy 7000 kilométerre keletre a katasztrófa sújtotta Gediztől. Kedden - gedizi jelentés szerint - újabb földmozgás pusztított. A török hatóságoknak nagy gondot okoz a járványveszély. Kevés az ivóvíz, sok kút fertőzött, s az egészségügyi viszonyok rendkívül kedvezőtlenek. (MTT) Sikertelen ellenforradalmi puccskísérlet Szudánban Hatalmas tömegtüntetés a kormány melett A puccsisták megszállva tartják Aba szigetét A szudáni kormány bejelentette, hogy hétfőn reggel véres csatározások után leverték a szélsőjobboldali Umma párt vezetőjének puccskísérletet. Kedden részletek kerültek nyilvánosságra a szudáni ellenforradalmi kísérletről. A közel-keleti hírügynökség Khartúmból keltezett jelentése hírül adja, hogy vasárnap, a főváros omdurmani kerületében a hadsereg és a biztonsági erők 36 tagja — közöttük négy tiszt — vesztette életét az El-Mahdi imám vezette reakciós erőkkel való összecsapások során. A lázadást a forradalmi rendszer által betiltott, egykori kormányzó Umma párt, és a párt „tömegbázisát” képező Anszar vallási szekta tagjai és hívei kezdeményezték. A lázadást El-Mahdi imám, az Ummad párt és az Anszar szekta vezetője irányította. Keddre a szudáni kormány felszámolta a fővárosban tevékenykedő lázadókat, és megszilárdította ellenőrzését Khartum fölött. El-Mahdi és 30 ezer híve azonban továbbra is megszállva tartja a Nílus Aba nevű szigetét, ahová titokban korszerű fegyverek egész arzenálját csempésztek. A keddi kairói lapok — mint az AFP jelentésében olvasható — arról is tudnak, hogy Aha szigetén légelhárító ágyúkat is elhelyeztek A szudáni sgafcsarrvezetek legfelső tanácsa szervezésében hétfőn délelőtt Khartum történetének legnagyobb demonstrációja zajlott le a fegyveres erők parancsnokságának épülete előtt. A felvonulók elítélték a kormányellenes megmozdulás mögött álló reakciós és imperialista erőket és támogatásukról biztosították a rendszert. Hírügynökségek a szudáni forradalmi rendszer iránt megnyilvánuló szolidaritás jelét látják abban a tényben, hogy hétfőn Khartúmba érkezet® a Szudánnal szoros szövetségi kapcsolatokat ápoló Egyiptom és Líbia két magas rangú vezetője, Nasszer elnökhelyettesét, Anvar Szadatot, Kadhafi ezredes, a líbiai forradalmi tanács elnöke pedig a tanács egyik tagját, Dzsallúd miniszterelnök-helyettest küldte a szudáni fővárosba. Feltehetőleg azért, hogy személyes képviselőjük révén biztosítsák támogatásukról Numeiri tábornok állam- és kormányfő haladó rendszerét. Irak kedden támogatásáról biztosította Numeiri vezérőrnagyot. Az irakiorradalmi tanács egyik agja kijelentette: „Traki sem fogja ölbe tett kezét nézni a Szudán ellen rányúló imperialistaén briós miseesküvést.”