Népszava, 1970. április (98. évfolyam, 76–100. sz.)
1970-04-01 / 76. szám
*ff FeimbaMási jubileumi emlékérmek átadása »/Országháziján Az Elnöki Tanács felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából Felszabadulási jubileumi emlékérmet adományozott azoknak, akik az elmúlt negyedszázadban kimagasló tevékenységet fejtettek ki a függetlenségért, "a szabadságért és a szocializmusért vívott küzdelemben. Kedden délelőtt 11 órakor az Elnöki Tanács Felszabadulási jubileumi emlékérem kitüntetést adott át Aczél György, dr. Ajtai Miklós, Apró Antal, dr. Becki Sándor, Berte Valéria, dr. Biró ■ dr.féf Baralitt Béla, dr. Bodnár Ferenc, Brutyó inas, Bugár Jánosné, dr. Burgett Róbert, Czinege Lajos, Csáki István, Csergő János, Cservenka Ferencné, Cserni Károly, dr. Dabronaki Gyula, Egri Gyula, Erdei LÁsztorné, Fehér Lajos, Fock Jenő, Fodor Gyula, Földes László, Friss István, Galambos József, Gáspár Sándor, Gosztonyi János, Győri Imre, Havasi Ferenc, dr. Háy László, dr. Horváth András, Ilku Pál, Jakab Sándor, Karakas László, Kádár János, Kállai Gyula, Keres Emil, Kiss Árpád, Kiss Károly, Kisházi Ödön, Klaukó Mátyás, Komócsin Zoltán, dr. Korom Mihály, Losonczi Pál, Martin János, Méhes Lajos, Molnár Ernő, Nemes Dezső, Nemeslaki Tivadar, Németh Károly, Nógrádi Sándor, Nyers Rezső, Oláh György, dr. Orbán László, Óvári Miklós, Palkó Sándor, Papp Árpád, Pataki László, Párdi Imre, Péter János, Pothornik József, Puja Frigyes, Pullai Árpád, Révész Géza, Sarlós István, Sándor József, Sebes Sándor, dr. Sik Endre, Somogyi Miklós, Somoskői Gábor, dr. Szekér Gyula, dr. Szénási Géza, Szipka József, Szirmai Jenő, Szurdi István, , dr. Tapolcai Jenő, Tausz János, dr. Tímár Mátyás, Tömpe István, Varga Gyula és Veres József elvtársaknak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjainak és a Központi Ellenőriző Bizottság elnökének. (MTI) Tábornoki kinevezések, kitüntetések, előléptetések a néphadseregben Sí szocialista néphadsereg építésében, a harckészültség fokozásában, a katonai és politikai kiképzés irányításában és beosztásukban végzett eredményes munkájuk elismeréseként hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács tábornokokat nevezett ki és számos kitüntetést adományozott a Magyar Néphadsereg tagjainak. Vezérőrnaggyá nevezte ki az Elnöki Tanács Drápál Ferenc, dr. János György és Ványai Sándor ezredest.Felszabadulási jubileumi emlékérmet és Vörös Csillag Érdemrendet kapott a néphadsereg 48 tábornoka és tisztje, 71 tisztet Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel tüntettek fl. A honvédelmi miniszter 41 tisztet ezredessé léptetett elő. Tz polgári alkalmazottat tüntettek ki a Munka Érdemrend bronz fokozatával, a néphadsereg több tagja kapta , meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozatait. Az előléptetéseket és a kitüntetéseket kedden, a Fővárosi Művelődési Házban, ünnepélyes külsőségek között adta át Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Az átadásnál jelen volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Borbányi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, a néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának több tagja, valamint I. V. Tutarmoc vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője. A kitüntetések átadása után a felszabadulás jubileumát köszöntő ünnepséget rendezték, amelyen jelen volt B. P.Ivanov altábornagy, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnoka, s ott voltak a felszabadulási ünnepségekre a Szovjetunióból, Bulgáriából, Jugoszláviából és Romániából érkezett katonai delegációk is. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter mondott ünnepi beszédet." A Munkásőrség országos parancsnoksága — hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére — kedd délután ünnepi gyűlést rendezett (MTI) Mintha anépmesék vagy- és fantáziaszülte hőseinek, az Erős Jánosoknak csodálatos kalandjai változtak volna valósággá egyetlen ember sorsában — a történelemjóvoltából. Nol volt, hol nem volt, volt egyszer egy borzas hajú legény ... . 1929-ben megszerzi az esztergályos segédlevelet egy borzas hajú és még borzasabb gondolkodású, anarchista lázadásokról ábrándozó fiú. Szakmája már van, de elhelyezkedési lehetőség sehol. Őrült hogy elszegődhet kerékpáros kifutónak. Aztán negyedmagával nekivág az „ígéret földjének’: Franciaországnak. Viszonylag szerencséje van: „csak."’ másfél évet kell eltöltenie segédmunkásként, a Le Havre-i felkötőépítkezésen, ahol megismerkedik a mélyépítés fortélyaival (nem is sejtve, hogy később amennyire hasznára lesz ez). A többi időt az esztergapad mellett töltheti közben nemcsak szakmai tudása gyarapszik. Szlovákiai magyar emigránsokkal kerül össze, akik addig csiszolják, nevelik, amíg az ösztönös lázadóból öntudatos, higgadt de annál harcosabb, szívósabb kommunista válik. Egyre több felelősségteljes megbízást kap Addig buzgólkodik, amíg 1936-ban, Marseilleben a hatóságok, által betiltott tömegmegmozduláson a rendőrség elfogja. Megvonják tartózkodási és munkavállalási engedélyét, kitoloncolják.Még örülhet, hogy Csepelen, a mindinkább haditermelésre átálló Weiss Mannfódban akad számára egy üres esztergapad 1984-ben a "hajdani, „névtelen” aaeterg&gos. ekscar tatawartemaettvázaleg ismert és elismert gazdasági szakembert, felül a Párizsba induló repülőgépre. ’ Zsebében a megbízólevél, amely szerint, ettől kezdve ő, Valkó Mártont k képviseli a Magyar '• Népköztársiságot Franciaországban. Nagykövet lett.? 2 — Milyen érzés volt? — Vegyes — mosolyodig el. — Tisztában voltam’ vele, • hogy a’ franciák mindent tudnak ottani múltamról, , Megkönnyebbültem, hogy mégsem kifogássolták kinevezésemet és nem ‘nehezítették meg a munkámat. Ellenkezőleg. , A hivatalos' beiktatási 'szertartás után de Gaulle köztársasági elnök' fél órát beszélgetett' velem kötetlenül, tamács nélkül. Később is bármikor szívesen látott Úgy érzem, négyéves nagykövetségem alatt sikerült elősegítenem, hogy a hagyományos francia—magyar kulturális szálakat gazdasági kapcsolatokkal is erősítsük. — Munkámban a franciák jóindulata, együttműködési készsége mellett némileg helyismeretem is segített — folytatja. — Néha humoros meglepetést is okoztam. Az egyik marseille-i vásár magyar napján, amikor velünk foglalkozott a vásár igazgatójától kezdve a hely: előkelőségekig mindenki, s egymást érték a protokolláris események, marseille-i ujszólésban kezdtem beszélgetni, belekeverve szavaimba az ottani jellegzetes népi mondásokat is. Körülbelül olyan elképedést váltottam ki ezzel, mintha egy tárgyakembangns gentleman Szegeden hamisítatlan szegedi nyelven szónokolna, tápés anekdotákkal keverte előadását. Bár rengeteg kinti élmény van még a tarsolyában, én arról faggatom: mi történt a két „francia korszak” között? — Erzsébeten ért a felszabadulás. Első perctől kezdve átjártam csónakon a gyárba, ahol energia híján kézzel hajtottuk a gépeket. Hamarosan a munkásellátásra , kerültem, s egészen a stabilizációig élelemért jártam az országot, hét- és hónapszámra távol az otthontól. Utána alig melegedtem meg ismét a helyemen, egyenesen a pad mellől vezényeltek a Nehézipari Központba. Szervezési feladatokkal foglalkoztunk. Izgatott a téma, szerencsémre olyan mérnökökkel dolgoztam, akik szívesen tanítottak, segítettek. Később magam is elvégeztem a Gazdasági Akadémiát, majd vörös diplomával megszereztem a mérnöki képesítést — detérjünk még vissza az NIK-hez. • • . — 1947 tavaszán két társammal a Tervhivatalba hivattak. Ott Vas Zoltán fogadott, aki a'beszélgetés végén a maga, közvetlen módján is' búcsúzott: „Valkó,maga most lemegy Ózdra, ahol egynagy, szemetes kásahegyet talál. Mint a NIK ■ felrendeltség vezetője, megpróbálja keresztülvág,ni.' Ha nem sikerül, úgy is leváltjuk, de ha rendet teremt, nemsokára maga lesz ott a vezérigazgató.'' Sikerült,'s amikor négy másik nagyüzemmel együtt: az északit államosították, Valkó Mártont nevezték ki vezérigazgatónak. * 4 — Mi volt a legemlékezetesebb élménye akkoriban? . — Egy olyan dolog, amit ma már nem csinálnék, és nem is ajánlanék senkinek. Az államosítás utáni szilveszter éjszakán történt, amikor a Rima „kékvérűinek” tiszti kaszinójába a történelemben először velem együtt néhány magasabb rangra emelkedett munkásember is bejuthatott. Az ünnepi mulatság közben folyton az járt , az eszemben, benn, az üzemben, most .is dolgoznak a hengerészek, kohászok. Szóltam a pincérnek, töltsön meg egy 20 literes demizsont pálinkával. Éjfélkor átmentem a gyárba és mindenkit megkínáltam egy kupicával Melegüzemi dolgozókat munka közben itatni — ugye, milyen félelmetesen hangzik?! De akkor ez a gesztus azt éreztette, hogy megszűnt a „kékvérűek” uralma; most már a fizikai dolgozó is , teljes értékű ember. Megérti? Igen. Megértették a munkások is. Ezért sikerült Valkó Mártonnak az ő egyetértésükkel és segítségükkel teljesíteni feladatát. Olyanynyira, hogy 1949-ben Kossuth-díjat kapott, elsőként a munkásból lett igazgatók közül, rám. ettől kezdve ",mintha kissé hátat fordított volna neki a szerencse. Különböző okok miatt, ahogyan ő mondja, Ózdin „megsünyisödött körülötte a levegő", végül maga kérte, helyezzél: tiszta* Csepelre. Néhány hónapi gyárrészegvezető, működés után megbízást kapott: szervezze meg sürgősen a Földalatt Vállalatot. Tetszett a feladat, lázasan szervezett, de mire igazán munkába lendült volna, jött 1953, leállt az építkezés. Valkó Mártont közben Diósgyőrbe helyezték, a Lenin Kohászati Művek vezetőjeként. Ott már 1948 óta folyt a 200 éves üzem rekonstrukciója. — Az óriáskohó már települt, ám alighogy odakerültem, minimálisra csökkentették a további pénzfolyósítást. 1957-től aztán ismét normálisan haladt a rekonstrukció, de amikor végre elkészült az olyannyira hiányzó két hengersor , én már útban voltam . Párizs felé... Hát happy end nincs? De van!! 5 — Amikor diplomáciai megbízatásom lejárt, 1968- ban elém tettek egy listát: itt van négy üres igazgatói hely, most én választhatok. Életemből először... Megdobbant a szívem, mert az egyik a régi „metró’ utóda, a jelenlegi Közlekedési Építő Vállalat volt Azt hiszem, természetes, hogy ide, haza jöttem. — • Befejezni a munkát, amit annak idején elkezdett — teszem hozzá, de ő a fejét rázza. — Befejezésről szó sates. Az április 4-én üzembe helyezendő vonal csak első szakasza a munkának. Lelkesen magyarázta további terveit. Roppant érdekesek, de — utólag kérek érte elnézést —nekem közben egyre az járt az eszemben: „hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy borzas hajú esztergályos legény”. Ifinés Stan* Volt egyszer egy esztergályos legény... Katyai küldöttségek érkeztek a felszabadítási ünepségekre A Honvédelmi Minisztérium meghívására Sz. P. Ivanov hadseregtábornoknak, a Szovjetunió Hősé- nek vezetésével szovjet; Zaharij Zaharjev vezérezredes vezetésével bolgár; Kosta Nadj hadseregtábornok vezetésével jugoszláv Ion Tutoveanu hadseregtábornok vezetésével román katonai küldöttség érkezett Budapestre." A Szaktanács ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról) tekintjük azokat az ünnepségeket, amelyekné. A századik évforduló fényében élesebben és tisztábban mutatkoznak meg nemcsak a lenini életmű vonásai, nemcsak az a történelmi eredmény, amelyet a Szovjetuniónak, a világ első szocialista államának megalapítása s vele tulajdonképpen a szocializmus világméretű győzelmének elindítása jelent, hanem Lenin személyisége, sokoldalú alkotókészsége, emberszeretete és emberiessége. Azokat a magyar munkásokat, parasztokat, frontkatonákból lett hadifoglyokat, hadifoglyokból lett vörös katonákat, akik találkozhattak vele, közvetlensége egyszerűsége s ugyanakkor céltudatos forradalmisága ragadta meg. A Magyar Tanácsköztársaság emlékei közé mindörökre bevonult Kun Bélának küldött üdvözlete, valamennyi kérdése és tanácsa; történelmünknek ez a kristálytiszta 133 napja olyannyira hozzáfűződik a lenini gondolat, győzelmének első éveihez, hogy szinte őt magát is 1919 magyar vezetői közé soroljuk, a miénknek érezzük, aki itt volt között A XX. század a leninizmus kora, a szocializmus világrendszerré válásának kora! A lenini fagyaték számunkra rendkívüli fontosságú területe az, ami a szakszervezetekre vonatkozik. A szakszervezeteknek a szocializmusban betöltött szerepéről, helyéről senki sem mondott meghatározóbbat, világosabbat, mint Lenin. —■ .A szakszervezetek megítélésében, fő tevékenységük kialakításában Lenin mindig az osztályérdekből indult ki, abból, van születésének Uh), és fordulójáról emlékeznie megyünk, lelkesítette és harcokra vezette osztályunkat. Amint hogy arra is büszkék vagyunk, hogy éppen a Magyar Tanácsköztársaság volt az, amely a lenini eszmék nemzetközi érvényét elsőként bizonyította be a gyakorlatban. — Akkor sokat tanultunk Lenintől és ma sem kevesebb a tanulnivalónk. A már megragadott hatalom viszonyai között is újra és újra át kell ismételnünk a tömegek megnyeréséről, a velük való szétszakíthatatlan kapcsolatról, a munkásosztály és a párt vezető szerepéről, a nemzetköziségről kifejtett ma is élő és ma is ható gondolatokat. Lenin kimagasló államférfi volt, ugyanakkor szervező és agitátor, mindezt kora legmagasabb fokán, a nagy európai műveltség minden hagyományait egyesítve végezte. Ilyen komplex módon foglalkozni az emberiség dolgával, a világ, az élet jelenségeivel csak a legnagyobbak tudnak." Most ünnepélyesen emlékezünk Leninre — de nincs egyetlen hétköznapunk sem Lenin nélkül, hogy a munkáshatalom nélkül nem lehetséges a szocialista társadalom felépítése; abból, hogy a szakszervezeteknek jó osztálycélt, a szocialista társadalom megteremtését kell szolgálniuk. A szakszervezetek , társadalmunkban politikai szervezetek, tevékenységüknek politikai jelentősége és határa vám. Azok a javaslatok", , amelyek a szalszervezetek függetlenségét hangoztatják, egyesek számára az önámítás, mások, számára a népámítás eszközét jelenik ma is. Szakszemlézeteink nem lehetnek függetlenek a munkáshatalomtól, a szocializmus építését irányító párttól, mert akkor a munkásosztály alapvető érdeké járulnák el Szakszervezeteink nem lehetnek ellenzékiek" a munkáshatalommal szemben, de azonosak sem lehetnek az állami szervekkel és intézményekkel, önálló tevékenységükkel járulnak hozzá ahhoz, hogy az általuk képviselt munkásrétegek, dolgozók érdekeinek teljesítése összhangban legyen a társadalmi fejlődés követelményeivel. — Lenin a proletárdiktatúra rendszerében a szakszervezetek sajátos szerepét, funkcióit abban jelölte meg, hogy „az egyesítés, a tömörítés iskolái, az igazgatás, a gazdálkodás iskolái, a nevelés, a kommunizmus iskolái". Ez az iskolaszerep magában foglalja a szakszervezeti tevékenység szocialista eszmeiségét, osztálytartalmát, azt, hogy a dolgozók számára tömegméretekben olyan iskola legyen, amely képes a napirenden levő politikai, gazdasági, szociális és kulturális kérdések összefüggéseit megmutatni, azokat elfogadtatni-. ezen az alapon képes a tömegeket önkéntes társadalmi cselekvésre szervezni, mert enélkül a szocialista társadalom nem épülhet fel . Lenin az érdekvédelmet a szakszervezetei egyik alapvető funkciójának tekintette és utal arra, hogy a dolgozók érdekeit képviselniük és védeniük kell a munka,a hatalom bürokratikus kinövéseivel, a túlzásokkal, a törvények megsértőivel szemben. A proletárdiktatúra rendszerében a a szakszervezetek tehát iskola szerepük betöltésével és érdekvédelmi tevékenységükkel ■ sajátos módon elősegítik a szocializmusban kívánatos érdekösszhang megteremtését és minden dolgozó aktív részvételét a társadalmi politikai, gazdasági életben. Az ünnepség után a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége fogadást adott a SZOT szálló fehér termében. A fogadáson Gáspár Sándor, a Szaktanács főtitkára mondott pohárköszöntőt, majd szakszervezeti kitüntetést adott át a mozgalmi munkában kitűnt szakszervezeti vezetőknek. A „Szakszervezeti Munkáért" kitüntető jelvény arany fokozatát kapta : Somoskői Gábor, a Szaktanács titkára, Gyöngyösi István, az építők szakszervezete főtitkára, dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Szabó Antal, a vasutas-szakszervezet főtitkkára, Simon Antal, a bányászBisüészetvezet főtitkára, Kiss Károly, a SZOT szervezési és káderosztály vezetője, Láncos János, a Munka főszerkesztője, dr. Bartos István, a SZOT Társadalmi Főigazgatóság vezetője, Baranyai Tibor, a SZOT acaánai, agri-prop. — A nemzetközi osztályharcban a fő ellenpólusok ma egyrészt a nemzetközi imperializmus erői, másrészt a nemzetközi munkásosztály erői Ezért különösen fontos számunkra az a lenini útmutatás, amely a dolgozók erőinek egyesítésére vonatkozik. Ezért fontos számunkra a Szakszervezeti Világszövetség egysége és ereje, ezért törekszünk internacionalista szellemben a kapcsolatok fejlesztésére, mindazokká az erőkkel, amelyek készek a imperializmus ellemi harcra, készek arra hogy velünk egy sor bar haladva, teljesítsék a munkásosztály törénelmi hivatását. — Leraktuk a szocializmus alapjait és most s szocializmus teljes felépílésén dolgozunk- Képletesen szólva:,a fundamentum .már megvan,, raktunk is rá néhány sgiléglát, de maga a. hatalmas . mű, ,a szociálist Magyarország még csal ezután épül fel A mi jelenünket már egyszerűen nem lehet a felszabadulás előtti múlttal mérni, öszszehasonlítani. Amikor a jövőre beszélünk, önmagunk el állítunk újabb követelményeket. A még jobb, még szebb élet megteremtését, e szocializmust magunknak kell megteremtenünk. Ez pedig erőfeszítést kíván, a szocializmus rélis megítélését, az illúziók és a csodák elvetését, közvetlen emberit s mindazt és mind olyat amire mi magunk képesek vagyunk. — A szakszervezetek a lenini gondolatok jegyeés sportosztály vezetője, dr. Csatári István, a SZOT főorvosa, Juhász József, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa vezető titkára, Barta Árpádné, a Szakszervezetek Hajdú - Bihar megyei Tanácsa vezető titkára, Mudriczki János, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa vezető titkára és Ujfalusi Sándor, a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsa vezető titoka,ben kívánnak a jövőben is sajátos szerepüknél fogva hozzájárulni e célok eléréséhez. A szociállzmus teljes felépítése kevésbé látványos és kevésbé jár olyan romantikával, mint a hatalom meghódítása, vagy a reakció elleni nyílt fellépés. A feladat nagysága azonban nem kisebb, sőt bonyolultabbés számos tényező együttes hatását tételezi fel. Ezek: az osztályöntudat, az önkéntes társadalmi cselekvés, az állandó jellegű művelődés és a szakmatudás szüntelen bővítése, a hétköznapok termelő tevékenységében jelentkező akadályok leküzdése.. a szocialista egy alkotás és erkölcs normáinak betartása, a .magasabb rendű fegyelem, munka hasznosságát céltudatosan elősegítő tervezés, • irányítás és munka szervezés. — Jubileumi ülésünknek rem feladata, hogy programot adjon. Ez a soron, következő, XXII szakszervezeti kongreszszus feladata lesz. Azt azonban határozottan állíthatjuk, hogy aszakszervezeti mozgalom társadalmi helyének és szerepének mind tökéletesebb betöltésére törekszünk. Részt kérünk és részt vállalunk a szocializmus felépítésének minden nagy, és ids kérdésében, amelyben, úgy érezzük, hogy hasznosan tevé■kenykedhetünk — fejezte be Somoskői Gábor ünnepi beszédét. Az emlékünnepség az Internacionálé hangjaival A szakszervezetekről senki sem mondott meghatározóbbat, világosabbat, mint Lenin Részt kérünk és részt vállalunk a szocializmus építésének minden kis és nagy kérdésében A Szaktanács elnökségének fogadása • Ünnepség a nyondászéknél A Nyomda, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából ünnepi központi vezetőségi ülést tartott. Kimmel Emil főtitkár méltatta az eddig elért eredményeket, majd kitüntetéseket adtak át