Népszava, 1970. május (98. évfolyam, 101–126. sz.)

1970-05-01 / 101. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! • NÉPSZAVA •__________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA_____________• 98. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ÁRA­­,20 FORINT 1970. MÁJUS­­, PÉNTEK MÁJUSI KÖSZÖNTŐ Gáspár Sándor rádió- és televízió beszéde Az alábbiakban közöljük Gáspár Sándor­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának a rádióban és a televízió­ban csütörtök este elhangzott ünnepi köszön­tőjét. Kedves elvtársnők, elvtársak! Tisztelt hallgatóink, nézőink! Munkásünnepünk, május elsejének előesté­jén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntöm dolgozó népünket Üdvözöl­jük a gyárak, az üzemek, a bányák, a földek, intézmények és hivattatok dolgozóit Üdvözlünk minden magyar dolgozót aki alkotó munkával hozzájárul történelmi céljaink, nagy feladataink megvalósításához. Nemzetközi ünnepünkön köszöntjük a szo­cialista országok dolgozóit, külön üdvözöljük a kommunizmust építő szovjet munkásosztályt az egész szovjet népet Köszöntjük a kapitalizmus ellen küzdő munkástestvéreinket a nemzeti fel­szabadító mozgalmak harcosait a világ összes haladó erőit Testvéri üdvözletünket küldjük és szolida­ritásunkat fejezzük ki mindazon népeknek, ame­lyek fegyverrel küzdenek az imperialista ag­resszió ellen. Köztük elsősorban a hős vietnami népnek és a haladásért, az agresszió ellen küzdő arab népeknek. Tisztelt elvtársak! . . . A holnapi napon immár 80 esztendeje, hogy az öntudatra ébredt munkásosztály első ízben bontotta ki vörös zászlaját Azok emelték ma­gasra a vörös lobogót akik hittek a munkásosz­tály történelmi hivatásában és vállalták a har­cot egy boldogabb, igazságosabb, emberibb tár­sadalomért. Május elseje a munkásszolidaritás, az osztálycélok megvalósításáért, a munkásosz­tály hivatásának betöltéséért folytatott harc ün­nepe és jelképe. Az első május elseje óta eltelt 80 év meg­mutatta, merre tart a világ. Az Internacionálé dallamai ma egyre erőteljesebben és szabadab­ban csendülnek fel mindenütt a földtekén, hir­detve a lenini gondolat diadalát. A proletár in­ternacionalizmus világot átfogó és átformáló eszmévé vált. A marxizmus a leninizmus elmé­letéből korunk legyőzhetetlen valósága lett. A felszabadult munkásosztály diadalmasan ünnep­li ezt a napot. Aki a maga munkájából él, nemigen hisz csodákban, megváltásban. A munkások mindig tudták, sorsukon fordítani csak közös enővel, összefogással, egy akarattal lehet. Hogy a csoda valóban nem segít, és hogy csak az osztály leg­jobbjai­ból kovácsolódott élcsapat vezetésével képes a munkásosztály felszabadulni, emberhez méltó életet megvalósítani, ez ma már bizonyos­ság. Országok egész sorában győzedelmeskedett a munkások joga és eszméje, milliók sorsa, éle­te vált emberhez méltóvá. A világ számos ré­szén, a gyárakban, műhelyekben, ültetvényeken és szántóföldeken a dolgozók millióinak szívébe remény költözött, derekuk kiegyenesedett, so­raik megszilárdultak. A mai körülmények között különböző or­szágok dolgozói más és más nyelven fejezik ki magukat, más és más módon harcolnak, mégis egyek, mert összefogja őket a közös eszme. Egy­re inkább érzik és tudják, hogy a munkások ke­zében mindig a leghatékonyabb fegyver volt és marad a nemzetközi munkásosztály szolidaritá­sa, egysége. Tisztelt elvtársak! A májusi seregszemle számunkra felkészü­lés az új feladatok megoldására is. Az elmúlt 25 év eredményei a magyar dolgozók fáradsá­gos, áldozatos munkája révén jöttek létre. Ezek az eredmények is mutatják, hogy érdemes volt dolgozni, van miért lelkesedni. A jövő tenniva­lóinak megoldásánál az ésszerűbb, az átgondol­tabb, a tervszerűbb munka mellett az önzetlen munkáslelkesedésre is építünk. A munkások al­kotó tevékenysége nemcsak az ország gyarapo­dását szolgálja, hanem bizonyítéka annak ie, hogy a dolgozók mélységesen megértik, hogy bár nagyszerű a megtett út, de még sok a ten­nivaló. A dolgozó emberek számára tartalmas és kulturált életet akarunk teremteni. Célunk, hogy teljes társadalmi és szociális biztonságot nyújtsunk minden dolgozó számára. Rendszere­sen emelkedő életszínvonalat akarunk biztosíta­ni népünknek. Minden ember számára elérhető­vé kívánjuk tenni a kultúra, a művészet kin­cseit, mindazt, ami boldogulásukhoz, igaz em­beri életükhöz szükséges. Ilyen szellemben tekintjük május elsejét az alkotó, a felszabadult munka ünnepének, amely­nek jegyében népünk előre tekint. Olyan fel­adatok várnak ránk, amelyek még szebbé, tar­talmasabbá teszik életünket. Terveink reálisak, ezeket munkásosztályunk, dolgozó népünk ma­gáénak vallja. Ez a legfontosabb biztosítéka an­nak, hogy céljaink megvalósulnak. Kedves elvtársak! Május elseje legyen mindenki számára kel­lemes, szép, derűs ünnep. Fejezze ki a magyar nép, a magyar munkások harci elszántságát a békéért, a haladásért, a szocializmusért vívott világméretű küzdelemben. Engedjék meg, hogy e nagy ünnepünkön tiszta szívből, meleg szeretettel kívánjak min­den magyar dolgozónak sok sikert a munkában, boldogságot, örömet és jó egészséget személyes életében. Éljen május elseje, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe! Stettner Béla: Május elseje Kiosztották az 1970. évi SZOT-dí­jkat Csütörtök délelőtt a SZOT székházában ünne­pélyesen kiosztották a SZOT 1970. évi irodalmi és művészeti díjait. A díj­kiosztásnál jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT főtitkára, Aczél György, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, dr. Orbán László, a művelő­désügyi miniszter első he­lyettese, dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszter­­helyettes és Brutyó János, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottságának el­nöke. A díjak átadása előtt Vinizlay Gyula, a SZOT titkára beszédében ki­emelte: kitüntetett íróink, művészeink, tudósaink személyében olyan alko­tókat köszönthetünk, akiknek, tevékenysége szo­ros szálakkal kapcsolódik kétkezi dolgozók életéhez, akiknek művészi és tu­dományos eredménye a dolgozók széles körében vált ki elismerést és meg­becsülést. — A szakszervezeti mozgalom meggyőződés­sel vallja — mondotta —, hogy a szocialista em­ber formálisában nélkü­lözhetetlen az irodalom és a művészet, ösztönözzük, segítjük virágzását, mert az igaz művészet felemeli az embert, erősíti szelle­mét, hatékony eszköze az ember formálásának. Az irodalmi és művészeti ne­velés gondjait mi első­sorban a közönség oldalá­ról vizsgáljuk, de nem közömbös számunkra az irodalom és a művészet belső alkotó folyamatá­nak fejlődése sem. Fel­emeljük szavunkat a munkásélet ábrázolása, a munkás életérzést tükröző alkotások érdekében. Se­gítjük a leghaladóbb iro­dalom és művészet jobb lehetőségeinek kialakítá­sát is. — A SZKOT díjaival kitün­tetetteket úgy tekintjük, mint a szocialista művé­szet megvalósításáért küz­dők kiemelkedő képvise­lőit és az igényes közön­ség kialakításáért fárado­zó mozgalmunk első szá­mú segítőit­­, feje­­zte be beszédét Vinizlay Gyula. Ezután Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. A díjak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a díjazottak tiszte­letére. A fogadáson Csáki Maronyák József a díja­zottak nevében köszöne­tet mondott az elismeré­sért. Az új SZOT-díjaso­­kat lapunk 8—9. oldalán mutatjuk be. (MTI) Losonczi Pál üzenete az indokínai népek képviselőinek tanácskozásához Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a követke­ző üzenetet küldte az in­dokínai népek képviselői­nek tanácskozásához: A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, a ma­gyar nép és a magam ne­vében üdvözlöm és forró testvéri támogatásunkról biztosítom az indokínai népek képviselőinek ta­nácskozását, az elfogadott, történelmi felelősségtől át­hatott közös nyilatkozatot. Mélységesen elítéljük az amerikai imperializmus­nak a vietnami agresszió kiszélesítésére irányuló újabb manővereit, Kam­bodzsa ellen intézett alat­tomos támadását, amely nyílt kihívást jelent az indokínai népekkel, Dél­­kelet-Ázsia és a világ bé­kéjével szemben. Teljes szolidaritásunkról biztosítom az amerikai imperializmus és csatlósai ellen hősiesen harcoló in­dokínai népeket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép antiimpe­­rialista összefogása, közös harca — a testvéri szo­cialista és más baráti or­szágok, a világ bék­esze­re­tő erőinek támogatásával — győzedelmeskedni fog. Kivívják nemzeti jogai­kat és megteremtik a bé­két, a függetlenséget és semlegességet az indokí­nai térség országai szá­mára, az 1954. és 1962. évi genfi egyezmények szelle­mében. Több millió francia dolgozó harci napja A jelszó: harc az elnyomó törvény ellen Több millió francia vett részt azon a harci napon, amelyet szerdán tartottak egész Franciaországban 11 párt, szakszervezeti egye­sülés és társadalmi szer­vezet felhívására. A harci nap során sztrájkokat, tüntetéseket, nagygyűlé­seket rendeztek, aláíráso­kat gyűjtöttek, és a dol­gozók küldöttségei felke­resték a hatósági szerve­ket. Ezeket a megmozdulá­sokat ahhoz a parlamenti vitához időzítették, amely szerdán kezdődött egy büntetőjogi törvényjavas­latról. A kormány által kidol­gozott kollektív büntetés törvényjavaslata fenyegeti minden állampolgár, min­den szövetség, minden szakszervezet, minden po­litikai párt szabadságát. Ez a törvényjavaslat fel­jogosítja a kormányt, hogy provokátorok segítségével azt ítéljen el, akit akar, és amikor akar. A francia nemzetgyűlés a csütörtök reggeli órákig elhúzódó ülése végén — mint várható volt — nagy többséggel, 368 szavazat­tal 94 ellenében, 11 tar­tózkodás mellett, elfogad­ta a kormány által be­nyújtott törvényjavaslatot „a bűnözés új formáinak elnyomására”. A törvény­ja­vaslat, mely most a szenátus elé ke­rül, végleges elfogadása esetén súlyosan megbün­teti az erőszakosságba torkollott, betiltott tünte­tések vagy más rendezvé­nyek szervezőit és részve­vőit, ha az erőszakosság kezdete után nem adnak utasítást a szétoszlatásra, illetve tudatosan a hely­színen maradnak. A tör­vény az okozott károk megfizettetését is lehető­vé teszi. (Folytatás a 2. oldalon)

Next