Népszava, 1970. május (98. évfolyam, 101–126. sz.)
1970-05-19 / 115. szám
DOKTOROK ÉS ASPIRÁNSOK A TUDOMÁNYOS MUNKA becsülete, a tudomány és a gazdasági politika jó néhány összefüggésének vizsgálata, értékelése az utóbbi hónapokban a szakmai körökön túl is hangot kapott társadalmunk életében. A tudománypolititika korszerű, új irányelvei — tulajdonképpen a tudósok munkájának fokozottabb közelítése a gyakorlati élet igényeihez — magas szintű párt- és állami tanácskozásokon szerepeltek és több fontos döntés is követte ezeket. .Legutóbb néhány napja a tudományos minősítés reformjáról hozott új törvényerejű rendeletet az Elnöki Tanács. Az új tudományos minősítési rendszert 1950/ 51-ben hozták létre, a társadalmi változások fontos részeként, ezzel egyidőben eltörölték a régi tudományos címeket. A cél egyértelmű volt: friss vért, levegőt szivattyúzni a tudományba, kaput tárni a tehetséges munkás- és parasztfiatalok előtt, hogy a kialakuló új értelmiség jobban segítse társadalmunkat szellemi igényei kielégítésében. Örvendetesen szép számok jelzik a megtett utat: az egyik legutóbbi összesítés szerint több mint 3400 tudós, kutató megszerezte már a kandidátusi címet, több száz „tudományok doktora"’ tevékenykedik a különböző munkaterületeken. 600- nál is több aspiráns készül arra, hogy megvédje disszertációját. S ami talán a legfontosabb: az utóbbi két-három évben mind több az olyan disszertáció, amelynek témája, módszerei rendkívül korszerűek, a gyakorlati tevékenység közvetlen segítése a céljuk. Legfontosabb vonása az új jogszabálynak — s a társadalmi haladás szempontjából is rendkívül lényeges pontja — az, hogy a kutatóknak, tudományos munkatársaknak, szakembereknek az eddiginél jóval szélesebb kaput tár, lehetőséget nyújt arra, hogy ne csak írott értekezéssel vagy könyvvel pályázzanak a tudományos fokozat elnyerésére, hanem a gyakorlatban felhasználható alkotásokkal is. Az olyan tehetséges építészek például, akik különleges adottságaiknál fogva elsősorban egy-egy nagy építmény, építkezés, berendezés alkotására vállalkoznak, nem kell hogy az Íróasztal mellé kényszerüljenek, tudományos munkájuk gyakorlati eredményével megszerezhetik a megfelelő tudományos fokozatot. Ezért is korszerű és a párt tudománypolitikai irányelveit jól szolgálja ez az új minősítési rendszer: az elméleti tudás mellé követelményként állítja a jó gyakorlati érzéket, a kiváló tervezői vagy szervezői képességet. A tudományos színvonal emelése azonban, éppen a gyakorlati igények kielégítése szempontjából állandó követelményemelkedést is jelent. A távlati tudományos terv, amelyet most készítenek elő, azt is feltételezi, hogy a többi minősítés, az újabb címek megadása — és természetesen a címekhez szükséges konkrét tudományos munka és eredmény — együtt jár majd a színvonal növekedésével, a tudomány fejlődésével és segíti az általános műszaki haladást. A tudományos kutatók szánya az új minősítési rendszer következtében várhatóan tovább nő. Munkájukra igen nagy szüksége van a társadalomnak. Az új tudománypolitikai irányelveknek megfelelően az eddiginél sokkal nagyobb feladatokat , és jóval több lehetőséget is kaptak a tudomány művelői. Azok a milliók, amelyek gondos mérlegelés után a különböző egyetemeknek, kutatóintézeteknek jutnak, eleve arra a feltételezésre késztetnek, hogy különösen a fiatal műszakiak, pedagógusok, orvosok az eddiginél bátrabban, újabb és újabb témák megoldásával küzdenek majd a különböző tudományos fokozatokért és címekért. MINŐSÍTÉS újabb finomítása, a tudományos fokozatok odaítélésének gondosabb mérlegelése azt a célt szolgálja, hogy az eddiginél jobban fejlődjék a tudományos káderképzés, gyorsuljon meg a társadalmi haladás, legyen még hatékonyabb a szocializmus építését segítő tudományos kutatás. Várkonyi Margit . MUNKATÁRSUNK HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁSA Drámai harc a pusztító árvízzel Éjfél múlt néhány perccel. A viharkabátos férfi, Jakab Bertalan, a Kraszna gátjait vizsgálja. Ismer itt minden centimétert, az életét a folyó mellett töltötte. — Emberemlékezet óta nem bolondultak így meg a folyók. Az apám is itt lakott, de soha nem kellett attól tartani Kocsordon, hogy ide, a Krasznához „kirándul” a Szamos. A legkisebb szivárgásnak is jelentősége van — mondja, miközben tovább vizsgálja a gátat —, nem szabad, hogy tájat találjon a víz. A Krasznát a térképek is csak vékony vonalakkal jelzik, de most innen a hídról félelmetesnek tűnik. „Béke” időben — mikor a víznem visel háborút — néhány karcsapással át lehet úszni a folyócskát. Most, ezekben az órákban terebélyesebb, mint a Duna. Máskor, amilyen hirtelen jön az ár, úgy le is vonul — magyarázza Jakab Bertalan. — Most makacs. Éppen úgy, min a Tisza, amely néhol 3—10 kilométeres szélességben bitorolja a hullámteret, vagy a Kraszna — mert az okozza a legtöbb gondot: községek utcáin, házak között keresett magának utat, rombolva, pusztítva. Éjjel-nappal nyílott üzletek A fehérgyarmati úton, Győrteleknél egy háztető az alatta maradt szekrényekre támaszkodik. A pusztulás kifejező képe. A falak már elúsztak alóla. Körülötte épületek ijesztő robajjal dőlnek össze. Az út eltűnt. A földtől, törmeléktől csaknem sötétszürkévé változott víz hömpölyög mindenütt. Ma már aki idevalósi, az sem tudja megmondani, hogy hol volt az út, s hol a gyümölcsösök. A kétnapos őrködéstől, a másodpercre sem szűnő harctól megfáradt férfi, a tunyogmatolcsi Kiss György Miklós irányítja a munkát. — A bátyám házát elvitte a víz, azt hiszem, az enyém sincs már sehol. Két gyermekem és az asszony itt van Mátészalkán. A bátyám most fizette ki az új házat, nekem még van OTP-tartozásom — mondja keserűen. — Az új épületsorokat szemünk láttára nyelte el a víz — folytatja. — De a kesergés nem segít. Most meg kell A víz felől most motorbúgás hallatszik: jönnek a kétéltűek. Rakodnak, majd elhangzik a parancs: indulás. A katonák arra a kérdésre, mikor pihentek utoljára, nem szívesen válaszolnak. Gáspár József, Varga János, Jankovics László s a többiek, akik a szárazon és a vízen is egyforma biztonsággal Az utakon a késő éjszakai órákban is nagy a forgalom. Embereket és anyagokat szállító gépkocsikkal lehet mindenütt találkozni. Vezetőik szállása a vezetőfülke. Legfeljebb csak néhány órás pihenésre, alvásra van idő , míg a kocsit kirakjál Az ország legkülönbözőbb részeiből jöttek. Bácsván Károly például Szegedről Nyíregyházára. Sokszor fél méteres vízbe is bement gépkocsijával, ha kellett, úszva sietett a gyerekek, az asszonyok segítségére. Olcsvánál asszonyok várják a túloldalról érkező híreket. Itt katonaság műszaki alakulata dolgozik, s a folyó túlsó partján, Olcsvaapátiban névtelen hősök százai parancsolnak megálljt a víznek, annak ellenére, hogy a műszakiszámítások szerint már nem sok remény volt, hogy ez sikerül. A Szamos felől várták a támadó vizet, ezzel szemben a már szomszédos falvakat ,„fogni'’ a vizet. S engem is csak ez érdekel. Újabb kép tárul elénk. A tunyogmatolcsiak csomagokkal várakoznak. Van, aki csak a párnáját és pokrócát hozta magával más pedig a tv-t tartotta a legfontosabbnak. Győrfi János meséli: — A bútorokat kilöktük az utcára a vizre, így talán inkább megmaradnak, mintha rájuk omlik az épület. A tunyogmatolcsiaik Mátészalka segítőkészségéről beszélnek. Azt mondják, van olyan család, ahová nyolc-tíz embert is befogadtak. A tanács százakat , szállások el, s ellátásukról — meleg ételről, ruháról, szállásról — példásan gondoskodnak. (Egyébként az egész területen rendszeres, jó az élelmiszerellátás. A körültekintő intézkedésekre jellemző, hogy Mátészalkán és minden olyan nagyobb központi helyen, ahol a kiköltöztetett lakosságot fogadják, éjjel is nyitva tartanak élelmiszerüzleteket.A járó és úszó óriásokat vezetik, szégyenlik, ha sajnálják, csodálják őket. Velük megyünk. A hét kilométeres utat három óra alatt tesszük meg. — Nem a több méter mély víz miatt haladunk lépésben, hanem azért, mert soha nem lehet tudni, milyen akadályba ütközünk. Gyümölcsfákat, útjelző táblákat, szoba-árasztó belvíz kísérelte meg a község bevételét. A „zsák” felső csücskéből elszállították a gyerekeket s a férfiak hozzáláttak egy körgát építéséhez. A veszély hírére a falu szülöttei, munkások, tanárok, agronómusok, mérnökök, az ország különböző helyeiről hazajöttek, hogy védjék szülőfalujukat. Éjszaka ők dolgoznak, nappal pedig a szomszédos községből a vitkaiak jönnek át, bár őket nem fenyegeti a víz — azt mondják, így dukál A segítség itt nem késik. Elkészült például a gát, de nem volt világítás. Fáklyák mellett nem lehetett elég gyorsan dolgozni. Jöttek az elektromosok, Horváth János és hét társa három óra alatt vitték ki az áramot a gátra. Hétfő hajnalban riasztották a honvédséget, három településről, köztük Fehérgyarmatról azonnal ki kell hozni az embereket. A lakosság közül sokan nem hittek a kivitanagyságú aszfalttörmeléket „vesz fel” a lánctalp, s azt sem tudjuk, hogy alattunk milyen járművek ragadtak meg. Fáklyák, reflektorok világítják a védelmi munka legfontosabb színhelyeit. Árvizes haditanácsra érkezünk. Bokor Mihály, aki az 1965-ös árvíz védelmének egyik irányítója volt, most Sümegi Mihállyal, Faludi Ferenccel Győrből, Szakszerbről, az ország — Gépesített osztagokat irányítottunk ide, sok vízi csatában megedzett ember próbálkozik az elzárással, de nem lesz könnyű — mondja Bokor Mihály. — Két cölöpsort verünk le — magyarázza a védekezés módját —, ezeket drótzsákba zárt kövekkel terheljük, s az „űrt" homokzsákokkal töltjük ki. A gátszakadásoknál szádfalazunk is. A töltéscsonkokat biztosítjuk, csak hogy nem kiszögeljük a töltést a több méter hosszú vaslemezekkel, hogy a „kapu” ne terjeszkedhessen. A vízállásoktól függően most a legfontosabb feladatunk, hogy az elöntött területekről a vizet levezessük. Olcsvaapátinál 100 méter szélességben megnyitottuk a Tisza gátját, így szabad utat kapott az elárasztott területekről lezúduló víz. A gátat — szerencsére öregapáink olyan erősre építették, hogy azzal az ásó sem bírt — robbantással kellett tágítani. — Joggal kérdezhetik, nem veszélyes ez a játék? Mi a biztosíték arra, hogy a Tisza nem indul meg a „nyitott kapun”? Az elöntött területen a vízszint magasabb, mint a Tiszánál, így ez kizárt. Az esetleges tiszai árak különböző részeiből idejött szakemberekkel arról beszél, hogyan lehet a leggyorsabban elzárni a gátszakadásokat. A folyó bal oldalán, Tunyogmatolcsnál 100 méternél hosszabb a kapu. A jobb oldalon pedig természet alkotta sziget választ el egymástól két átszakadást, amelyek együttesen mintegy 200 méter hoszszúságban engednek a községek felé szabad utat a víznek. Másra pedig több mint 20 ezer homokzsákot, pátrialemezeket, nagy menynyiségű anyagot helyeztünk készenlétbe, hogy szükség esetén azonnal blokkolni tudjuk a nyílást. A későbbiekben a Túr régi medrét és a Krasznát is felhasználjuk a vízlevezetéshez. A két „zsákban”, a Túr, a Szamos és a Tisza által közrefogott területeken, számításaink szerint 160 millió köbméter víz gyülemlik fel. A pontos adatokat légi fényképezéssel és más módszerekkel most állapítjuk meg. A levezetés hosszú heteket is igénybe vehet.los tájékoztatásnak, megvárták az utolsó percet, míg a ház kertjébe ért a víz. A helikopteresek már 4000 embert mentettek ki a vízből, ki tudja, hányszor szálltak fel. Pávics János őrnagy, Hollósi Nándor százados, s a többiek bebizonyították, hogy bravúrokra is képesek. Hollósi Nándor meséli: különösen az első nap volt izgalmas. Az emberek menekültek, ahova csak tudtak, padlásra, háztetőre, útjelző táblára, az is előfordult, hogy a töltésen hatan fogtak egy gerendát, abba kapaszkodtak. Mentettünk gyerekeket, akik felborult teherautó tetején vártak bennünket. Nem lehetett leszállni, csörlővel kellett felhúzni az embereket. Négyéves gyerekeket, 70 éves aggastyánokat, köztük olyanokat, akik talán még vonaton sem ültek, nemhogy 7—5 emelet magasságban utazzanak egy drótkötélre erősített ülőkén. Húsz—huszonöt embert vettünk egyszerre e gép fedélzetére. Ez azt jelentette, hogy azonos ponton szinte mozdulatlanul kellett állnia a gépnek, nehogy a mozgástól az emberek megijedjenek. Két szülő nőt is vittünk kórházba elárasztott házakból. Mindkét gyerek egészséges. Az ország segít A 69 éves Vincze Bertalan a záhonyi szakasz legjobb ismerője, a gátőrök doyenje most megnyugodott. Záhony 726 centiméterrel tetőzött, tehát nem érte el a maximumot, de ez is azt jelenti, hogy jóval a 700 centiméteres átlag felett van a víz. Több mint 300 ember 20 gép segítségével védte a gátat az ország egyik legfontosabb vasúti csomópontján. Sikerrel. Jancsó Gyula, a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője a Tisza védvonalait járja: tartós magas vízszintre kell felkészülni — tájékoztat —, s ezt csak a megerősített gátak védhetik ki. Nagy gépi erőket vontak össze. Szó van arról is, hogy 62 kilométer hosszúságban lokalizációs védővonalat építenek a Tisza mögött. Egy ország figyeli féltőn, mi történik most a Felső-Tisza-vidéki folyók partján. A víz próbára tesz embert és gépet egyaránt. Az elmúlt napok azt bizonyítják, hogy állják a próbát. Mindent megtesznek, talán még többet is, mint amit emberileg várni lehet. Hisznek abban, hogy a sok átvirrasztott éjszaka eredményt hoz, legyőzik az elemeket. Sokat beszélnek arról, hogy ha elvonul a víz, megszűnik a veszély, eltüntetik a víz rombolásának nyomait, a sebeket — ebben az egész ország segít nekik. Moldován Tuma A katonák fáradhatatlanok Az átszakadt gátak A falu szülöttei hazajöttek A honvédség kétéltűjének fedélzetén Az utolsó pillanatban sikerült (MTI Fotó) Nyereséggondok a DEFAG-nál Új vállalat alakult Szegeden 1970. január 1-én, a Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, népszerű rövidítéssel: DEFAG. A cég négy vállalat összeolvadásából formálódott, a Szegedi Falemezgyár, az Országos Ládaipari Vállalat 5. számú (szegedi) telepe, a békés megyei és a Csongrád megyei Állami Erdőgazdaságok voltak az alapító tagok. Egy-egy új vállalat indulása mindig gondokkal terhes. Különösen így van ez olyankor, ha ez első heteit-hónapjait élő üzem súlyos örökséggel kénytelen birkózni, s ha egymástól meglehetősen távoleső üzemrészek munkáját kell összehangolni. Csökkenő nyereség A DEFAG által gyártott termékek skálája valóban gazdag: a fafeldolgozás során megtalálhatjuk a fűrészipart és a ládagyártást egyaránt, de profiljukba tartozik a bútorlapok, lemezek és furnérok előállítása is. Az erdőgazdaságok feladata elsősorban az alapanyagok kitermelése, a szükséges erdősítési munkák folyamatos végzése, s ezek mellett a vadgazdálkodást, gombatermelést már csak érdekességként említjük. Annyi már az első pillantásra megállapítható, hogy ezeknek az üzemeknek egységes irányítása újszerű feladat. Ezzel kapcsolatban csupán arra utalunk, hogy a napjainkban érvényben levő gazdasági szabályozók értelemszerűen eltérőek az iparban és ,a mezőgazdaságban, tehát az olyan vállalatoknál, amelyek mind ipari, mind mezőgazdasági részlegeket tömörítenek, szükség van sajátos gazdasági-pénzügyi szabályozók kialakítására. . . Szóltunk már röviden a súlyos örökségről. Miről is van szó tulajdonképpen ? A Szegedi Falemezgyár és a volt ládagyári telep összesen húszmillió forint, a két erdőgazdaság pedig kilencmillió forint nyereséggel zárta az 1969-es esztendőt. A nyereségtömeg 1963-hoz képest csökkent. Az okok öszszetettek. Emelkedtek az alapanyagárak — különösen az afrikai important —, ezzel együtt nőtt az importált termékek fuvarköltsége is. Megnőtt a raktárkészlet . Növelte a gondokat, hogy szemmel látható eltolódások történtek a termékösszetételben, mégpedig a vállalat szempontjából kedvezőtlen árfekvésű gyártmányok súlya növekedett a termelésen belül. Megváltozott Szeged munkaerőhelyzete: a gyors ütemben kiépülő szénhidrogén-bázis magasabb bérszintjével elszívja a munkásokat, s az újonnan munkába állítottak betanítási ideje is veszteséget okoz. (A vállalatnál egyébként 23 százalékos volt a munkaerővándorlás.) • A DEFAG nehézkesen alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, s így meglepetésszerűen érték a kereslet módosulásai. Megnőtt a raktárkészletük, s ezzel egyidejűleg a Szegedi Falemezgyárban tavaly 8,6 százalékkal csökkent a termelékenység. Igaz, ebben közrejátszott, hogy 1969-ben tértek át a 44 órás munkahétre és nem tartották az eredeti célkitűzést, nevezetesen: a munkaidő csökkenését nem ellensúlyozták a termelékenység növelésével. Az erdőgazdaságokban viszont a termelékenység 11,3 százalékkal javult. Az ipari vállalatok és az erdőgazdaságok összevonása után a részesedési alap előreláthatóan csökkenői fog, már csak azért is, mivel egy részét évközi bérnövelésre fordítják, hogy munkásaikat lehetőleg megőrizzék. Huszonegy napos nyereségrészesedést terveznek, ez több, mint amennyit ,1969. eredményei alapján 02 ipari üzemekben (tehát a Falemezgyárban és a Ládagyárban) fizettek, viszont mintegy 40—45 százalékkal kevesebb az erdőgazdaságokban folyósított nyereségrészesedésnél. Áremeléssel ? Gazdasági gondjai közepette a vállalat jelenleg a bútoriparban, a Vagon- és hajógyártásban, valamint a tv- és rádiókészülékekhez felhasznált enyvezett lemez árát akarja 13—15 százalékkal felemelni. Ez a termék az úgynevezett mapámáktáras kategóriába tartozik, így az áremeléshez központi engedély szükséges. Most folyik az áremelési kérelem felülvizsgálata, nem utolsósorban abból a szempontból, hogy az esetleges áremelés milyen mértékben érintené az említett iparágakat. Orbán Attila