Népszava, 1970. május (98. évfolyam, 101–126. sz.)

1970-05-26 / 121. szám

Tanácskozik a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése Hétfőn az Újvárosháza üléstermében megkezdő­dött a Magyar Írók Szö­vetségének közgyűlése. Az elnökségében foglalt he­lyet Aczél György, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, dr. Orbán László, a Művelődésügyi miniszter első helyettese s az irodalmi élet több ve­zető képviselője. A ta­nácskozáson részt vesznek a társszövetségek, művé­szeti testületek képvise­lői is. A továbbiakban figyel­meztetően szólt arról, hogy igencsak elharapóz­tak a krimik, a ponyvák, a bestsellerek. Foglalkozott a beszá­moló azzal a gondolattal, hogy felül kellene vizs­gálni a könyvkiadás és a könyvterjesztés struktú­ráját. Javasolta új irodal­mi lapok, folyóiratok meg­indítását. Irodalmi tömeg­lap kiadását szorgalmazta — a jelenlevők nagy tet­szése közepette. Elemezte hogy kiadásunkban széles ívek meg sem születtek: a mi világunkról szóló, az „itt és most" szenvedő­ skálán szerepel a világiro­dalom friss termése. Befejezésül arról szólt a Magyar Írók Szövetségé­nek elnöke, hogy a külön­féle műfajok fejlődésében a líra folyamatosságát látja a legegyenletesebb­nek. A prózánál viszont valamiféle lanyhulás ta­pasztalható. Ez utóbbi műfajnál viszont egy új­fajta útkeresés belső fe­szültsége, változása és iz­galma érezhető, s ettől egy olyanfajta, világosan értelmezett pártos iroda­lom kibontakozása vár­ható, amire az írótársa­dalmat kötelezi a 25 év sok tanulsága és eredmé­nye is.­lyes vallomását tartalma­zó művekre volna szük­ség a ma irodalmában. Felül kellene vizsgálni a könyvkiadás és terjesztés struktúráját Emlékezés az elhunytakra A jelenleg 383 tagú író­szövetség közgyűlésének részvevői egyperces fel­állással adóztak a leg­utóbbi, 1905-ös közgyűlés óta elhunyt pályatársak — Jusztusz Pál, Tamási Áron, Gergely Sándor, Rideg Sándor, Berda Jó­zsef, Gyetvai János, Dé­­kány András, Pogonyi An­tal, Kassák Lajos, Füst Milán, Áprily Lajos, Hamvas Sándor, Barsi Dénes, Gellért Oszkár, Sipkai Barna, Waldapfel József, Murányi-Kovács Endre, Juhász Géza, Bárá­ny­ Imre, Gereblyés László, Bohuniczky Szefi, Halasi Andor, Be­nedek Marcell, Hajdú Henrik, Tersánszky Józsi Jenő, Sinka István, Soós Endre, Kodolányi János, Forgács László, dr. Révay József, Marczonnay Tibor, Veres Péter, Váci Mihály és Pákozdi Ferenc — em­lékének. Az írók többsége a párt a magyar irodalom kap- „­j , j­ó­csolatait is az egyetemes politikájának fővonalával egyetért irodalommal; méltatta, Dobozy Imre főtitkár mondott megnyitót, majd Darvas Józsefnek, a Ma­gyar Írók Szövetsége elnö­kének előadásával kezdő­dött a tanácskozás. Az elő­adó áttekintést adott fel­­szabadulás utáni irodal­munkról és irodalmi éle­tünkről, tanulságairól, je­lenéről és tendenciáiról. Bevezetőül emlékezte­tett arra, hogy a mögöt­tünk levő negyedszázad életünk részévé vált, sike­reivel és kudarcaival, kor­szakos eredményeivel és néha tragikus belső kon­fliktusaival, az elvesztett illúziókkal és a megnyert, megharcolt történelmi ta­pasztalatokkal. A politika és az irodalom viszonyáról szólva megállapította: jó és termékeny volt politika és irodalom kapcsolata akkor, amikor jó volt a politika, és elromlott, ha hibás volt a politika. A 25 évből a legtermékenyebb időszakot mindenképpen a legutóbbi 14 esztendő je­lenti, annak a politikának az alapján, amelyet ez idő alatt folytatott a Magyar Szocialista Munkáspárt. Az írók többsége a párt poli­tikájának fő vonalával egyetért. A kulturális politikát jó értelemben vett tágasság és nyitottság jellemzi A továbbiakban arról beszélt Darvas József, hogy irodalmunk évszáza­dos öröksége, a társadalmi és a nemzeti sorsproblé­mák iránti érzékenység a felszabadulás után erősö­dő vonása lett egész iro­dalmi életünknek. Szó esett a beszámoló­ban az írói szuverenitás­ról is. Valamirevaló író — mondotta az előadó — nem tekinti és nem is te­kintheti magát kivételes és kivételezett léleknek. A sámánok kora lejárt. Nem vagyunk semmi misztifikálandó titok bir­tokában. Mi, írók egysze­rűen az emberi személyi­ségnek, érzékenységnek, felfogó- és kifejezőképes­­ségnek fejlettebb változa­tával re­lelkezünk. De a személyiség figyelembe­vétele és tiszteletben tar­tása — objektív törvény, írókat, művészeket sem leváltani, sem kinevezni nem lehet, illetve „lehet”, de az mit ér? Felsorolva olyan ered­ményeket, amelyeket iro­dalmunk az 1956 előtti időből mutathat fel — Illyés Gyula akkori költé­szete, történelmi drámái, Tamási Áron, Déry, Veres Péter, Benjámin László, Juhász Ferenc, Simon Ist­ván és mások művei — Darvas József azt hang­súlyozta, hogy az 1956—5? után kialakult kulturális politika jól integrálta az előző korszak tanulságait. — Ma a kulturális poli­tikát jó értelemben vett tágasság és nyitottság jel­lemzi — folytatta. Tudo­másul vette és veszi a kü­lönböző irányzatok jelen­létét, versenyét, és segít nyugodt alkotói légkört biztosítani. Irodalmi életünk ma konszolidált. Minden író alkot, és amit alkot — ha értékes —, az meg is jele­nik. Tagadhatatlan, hogy a széles mezőny használ egész irodalmi életünknek s a szocialista irodalom is csak a más irányzatokkal való versenyben tud meg­erősödni, új és magasabb szintű alkotásokat létre­hozni. Kéziratos irodalom nálunk nincs. Ellenben kétségtelen, hogy a ki­­adáspolitikában fontos lenne az eddiginél körül­tekintőbb minőségi sze­lekció, a mércét a minő­ség szempontjából kellene magasabbra állítani. A társadalmi érdekelt­ségű, elkötelezettségű iro­dalomról szólva, Darvas József az effajta iroda­lomnak bizonyos háttérbe szorulására, elhalványulá­sára, elerőtlenedésére hív­ta fel a figyelmet — mint mondta — a vitakezdés szándékával. Annak kap­csán, hogy az irodalomból eléggé hiányzik a két alapvető osztály, a mun­kásság és a parasztság vi­lága, a szónok arra hívta fel a figyelmet, hogy az íróknak, látásukkal és szemléletüket, érzés- és gondolatvilágukkal job­ban kell kötődniük a mai valósághoz. Talán nem is azokkal a művekkel van baj, amelyek megszület­tek, hanem azokkal, ame- 197­0. május 36 NÉPSZAVA Dobozy Imre főtitkári beszámolója Dobozy Imre főtitkár tartott ezután beszámolót az írószövetségnek a leg­utóbbi közgyűlés óta vég­zett munkájáról, jelenle­gi és soron következő fel­adatairól. Megállapította, hogy a korábbi féltestületi, fél­hivatali jellegű szövetség az újjászervezés után megtalálta a maga sajá­tos — semmilyen más in­tézmény által meg nem oldható — feladatait. Ezek: az irodalmi élet személyi-szervezeti kon­szolidálása, a legégetőbb vitatémák tisztázása, az irodalommal szembeni igazságtalan általánosítá­soknak az elhárítása. Az írók publikációs lehetősé­geinek fokozatos bővítése Nem utolsósorban a szö­vetség a maga eszközei­vel segített megalapozni a későbbiekben szilárddá és bizalomteljessé tett jó viszonyt a politika és az irodalom között. Az írószövetség előtt álló feladatok közül a fő­titkár kiemelte: elemző felmérést kell készíteni és vitát szervezni — miha­marabb — az élő magyar irodalom kiadási problé­máiról (a színvonalas, az elkötelezett művek és más írások, s ezenkívül a bestsellerek, a krimik el­terjedtségéről, hírverésé­ről, példányszámának ala­kulásáról). Szervezeti javaslatként terjesztette elő a főtitkár, hogy létszámában bővít­sék az írószövetség tit­kárságát és választmá­nyát. Kitüntetések Az Elnöki Tanács Vár­nai Zseni költőnek a mun­kásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékeny­sége, valamint költői munkássága elismeréséül, 80. születésnapja alkalmá­ból, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Az elnöki Tanács dr. Milasovszky Bélának, a műszaki tudományok dok­torának, a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nárának, Schay Géza két­szeres Kossuth-díjas aka­démikusnak, a Központi Kémiai Kutató Intézet tu­dományos tanácsadójának eredményes munkásságuk elismeréséül, 70. születés­napjuk alkalmából; Blas­­csuk Gyulának, a buda­pesti Vetőmagtermeltető és Értékesítő Országos Vállalat vezérigazgatójá­nak, Bognár Kálmánnak, a nagyszentjánosi állami gazdaság nyugalmazott igazgatójának, dr. Maár Ferencnek, a győri megyei bíróság tanácsvezető bíró­jának, Paulinyi Oszkár­nak, a történelemtudomá­nyok kandidátusának, a Magyar Tudományos Aka­démia történettudományi intézete tudományos fő­munkatársának és dr. Prochnow Ferencnek, az orvostudományok kandi­dátusának, az Országos Onkológiai Intézet osztály­­vezető főorvosának ered­ményes munkásságuk elis­meréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Munka érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetése­ket Losonczi Pál nyújtotta át. Jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára.­­ (MTI) A vita A két beszámoló feletti vitában kifejtette vélemé­nyét — írásban a beteg­sége miatt távollevő Szabó Pál — továbbá Gyurkó László, Ilés Endre, Sipos Gyula, Molnár Géza, Bá­rány Tamás, Molnár Zol­tán, Garai Gábor, Hege­dűs Géza és Szabó B. István. A felszólalók általá­ban hangoztatták: he­lyesek kultúrpolitikánk elvei, helyes gyakorlata is. Az irodalmi élet leg­főbb vonása a szabad al­kotói légkör, szabadon bontakozhatnak ki, fej­lődhetnek a szocialista társadalom iránt lojális különböző irodalmi irány­zatok. Mindemellett — emelték ki többért — fel kell figyelni néhány olyan jelenségre, amely — ha időben nem szabják gát­ját — a biztató kibonta­kozás torzulásához vezet­het. A vitában hangsúlyoz­ták: elsődlegesen az írók feladata, hogy műveikkel, gondolataiknak a tudat­­formálásban kamatozó ki­fejtésével kérjenek-vál­­laljanak részt a szocia­lista embertípus megte­remtésének folyamatából. Nem lehet eléggé hang­súlyozni — vélték töb­ben —, a társadalmi el­kötelezettségű irodalom fontosságát, pozícióerősí­tésének szükségességét. A közgyűlés ma folytat­ja munkáját. Hun­­azu­r­ a Állami díjra terjesz­tették fel a Szovjetunió­ban a többi között Jev­­genyij Vinokurov költőt, Borisz Polevoj regényírót, Kazslajev zeneszerzőt, va­lamint a moszkvai Kali­­nyin sugárút és a KGST- palota tervezőit. IFJÚSÁG, 1970. Egy kicsit Ki mit tud és ki miben tudós, egy kicsit politikai vitafórum, tudományos vetélkedő és bemutató pódium — egy kicsit túl sokat markol a fiatalok jubileumi vetél­kedője. A közéleti polé­miát egy tánccsoport pro­dukciója váltja, a mi­niszter után amatőr fotó­sokat látunk, egy gyógy­szerszabadalom ismerte­tését artista mutatvá­nyok követik. A kapcso­­lásos közvetítésben sűrűn váltottak témát és mű­fajt, a közönség nagyobb része azonban bizonyára nem „kapcsolt” ilyen könnyedén. A műsor olyan sokrétű, olyan kon­centrált figyelmet igé­nyel, amit a­ nézők töme­geitől aligha várhat. Több mint százezer fia­talt mozgósított a jubileu­mi vetélkedő az ifjúság minden rétegéből. Van köztük kisdiák és már kopaszodó mérnök, van­nak táncos lábúak, ügyes kezűek, eleven szelle­műek, művészlelkek és vitára kész „hétköznapi forradalmárok”. Szívesen, érdeklődéssel látjuk és hallgatjuk mindahányat — de ne így, ebben a furcsa, ömlesztett formá­ban. A következő hetekben a középdöntők és döntők sora zajlik majd le a tv nyilvánossága előtt, sok száz műsorpercben. Érde­kes közéleti vitákra is számíthatunk, különösen az ifjúsági törvényjavas­latok kapcsán. Érdemes hát a vetélkedő formá­ján, lebonyolításán vál­toztatni, és — helyszíni közvetítésről lévén szó — ez nem is megoldha­tatlan. NEVETÉS ÉS TRAGIKUM Különös kis szerkezetet mutatott be Pintér Jó­zsef, és Wiedermann Ká­roly Nevess! című do­­kumentumfilmje. Egy ne­­vetőgépet, made imn USA. Kis kazetta, benne tran­zisztorok, hangszalag. Gombnyomásra kacag, rö­hög, vihog, hisztérikus vidámsággal hahotázik. A film alkotói képben és hangban néhány gon­dolatukat közüik a kis „pszichológiai pokolgép­ről”. Szerelőcsarnok: fu­tószalagon gyártják a ne­vetést. Mosolyok: gyer­mekiek, őszinték, vidá­mak, aztán merev, szte­reotip mosolyok, torz vi­­gyorok — egy elgépiese­­dett világ mosolyai. Re­vü, fakírmutatvány, ideg­tépő elektronikus zene, ágyúk, mocsár, háború, Vietnam. Mi ez? „A ne­­vetőgép tetszés szerint sírásra is átalakítható’' — közli a reklámszöveg. A filmesek tizenöt­ perc alatt átalakították. Merőben más műfaj­ban és eltérő módon, de ugyancsak dermesztő ha­tású egy másik film, A ró­zsák háborúja". Nagy várakozás előzte meg az angol tv Shakespeare­­sorozatát, és egyre na­gyobb csalódást okoz. A Royal Shakespeare Com­pany előadása döbbenete­­sen rosszul hat a képer­nyőn: olykor kulisszaha­sogató stílusban játsza­nak, nagy, széles gesztu­sokkal, némafilmes arcjá­tékkal és maszkírozással Tragikomikus az egész. Ha már nem tv-filmet látunk a képernyőn, ha­nem lefényképezett szín­házat, legyen az jó szín­ház. Ez így rossz. UTAK ÉS MÓDOK Utazni, látni jó dolog és a televízió sokféle ka­landozásra invitálhatja nézőit térben, időben s az ismeretek birodalmában is. A múlt héten egy este Leningrádban jártunk, és bár a gyönyörű város csak egy zenés film élő háttereként szerepelt, mégis megéreztünk vala­mit történelmi levegőjé­ből, hangulatából. A Palócföldre vitt el a vasárnap délelőtti hely­színi közvetítés, a palóc­napi ünnepségekre. Nem volt valami ragyogó adás, a szöveg is sok volt (mint rendesen), de azért lát­tunk egyet-mást „Palóc­­ország” máig megőrzött gazdag néphagyományai­ból. Miért kell ahhoz vala­mi ünnepi alkalom, ese­mény, hogy a televízió bemutassa egy-egy város, vagy tájegység arculatát, nevezetességeit, látniva­lóit? A nézők nagy több­sége szereti és igényli az országjáró műsorokat. Rövid, 15—20 perces fil­mekre volna szükség, be­szédes képsorokkal, ünne­pélyes nyilatkozatok nél­kül, kevés szöveggel, sok ötlettel. És — uram bo­­csá’ — egy kis humorral is, ha lehet. Expedíció! címmel ér­dekesnek ígérkező mű­sorsorozat indult a hé­ten, öt hónapig az or­szág öt tájegységét ba­rangolja be a tv expedí­ciós őrse. Úttörők, gye­rekek, mégis érdemes lesz nyomon követni fel­fedező útjukat. Nem egy „úttörő” kezdeményezés indult már el a tv gyer­mekosztályáról: a játé­kos, szórakoztató isme­retterjesztés bölcsője, kí­sérleti műhelye is a „Fut­rinka utcában” volt. Könnyen lehet, hogy gyerekcipők taposnak majd utat a felnőttek te­levíziós országjárásaihoz is. Hajrá, expedíciósok! Vajk Vera É­lén Operaház: Vémisz IA. béri. 1. ea„ 1). — Erkel Szín­ház: A hattyúk tava (IIj. béri. C. sor. 5. ea„ fél 6). — Nemzeti Színház: VII. Had­rian (7)­ — Katona József Színház: Iván, a rettentő (7). Vígszínház: Színház (7). — Pesti Színház: Furcsa pár (7). — Fővárosi Operettszín­ház: Egy éj Velencében (7). Madách Színház: Sakkmatt (B. bér... 7). — Madách Ka­mara Színház: Noé (71. — József Attila Színház: Can­terbury mesék (7). — Thá­­lia Színház: A magyar kér­dés (7). — Kis Színpad: Tit­kárnők lázadása (fél 8). — Irodalmi Színpad: Tajtékos ég, Galambot... (B. béri. 8. ea( fél 8). — Egyetemi Szín­pad: Sándor György humo­rista estje (fél 8). — Mik­roszkóp Színpad: A tetőn Műsorok dolgoznak (fél 9). — Zene­­akadémia : Jean-Pierr­e Rampla fuvolaestje (Évszá­zadok muzsikája 10., fél 8). Állami Bábszínház: Népek meséi (de. 10). — Ódry Szín­pad : Egy szerelem három éjszakája (7). — Kamara Va­rieté: Mars a Marsra! (4 és fél 9).* A Fővárosi Operettszínház igazgatósága értesíti kedves bérlőit, hogy az 1970—71-es évadra megújított bérletek május 25-től a szervezési osz­tályon átvehetők. (Telefoni 123-196.) KOSSUTH RADIO 4.90. H- Idej. 4.33. Hajnal­tól — reggelig! Közben 5: H. Idej. 5.30: Reggeli kró­nika. 5.40: Falurádió, fi: H. Időj. 8.30: H. Időj. 7: Reg­geli krónika 2. 7.15: Körz. időj. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. 8.05: Színház- és mo­ziműsor. 8.20: Ránki György: Cirkusz. 9.01: Harsan a kürt­szó! 9.36: Cigány dalok, csár­dások. 10: H. Idős. 10.05: Fia­talok stúdiója. 10.25: Maria Callas és Jussi Björling éne­kel. 11: Vallomások az anya­­nyelvről. 11.35: Schumann: Három novellette. 12: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiakoktél. 13.45: Törvénykönyv. 14: Verdi: Don Carlos (részf.). 14.14: Mi van a varázsdobozban? (Gyermeki*.). 14.40: Kamaraz. 15: H. Idős. 15.10: Mozart: D- dúr szonáta. 15.25: Rád­ióis­kola. Ifi: A világgazd. hírei. 16.05: Mai témák — mai da­lok. ifi.16: Népdalok. 16.37: A reneszánsz kórusirodalom re­mekeiből. 17: H. Időp. 17.05: Tallózás a világsajtóban. 17.20: Vittorio Gui vezényel. 17.55: A műhelyben beszélik. (rjp.). 18.28: Könnyűzenei híradó. 19: Esti krónika. 19.25: A Szabó család. 19.55: Az évszázad nagy Beetho­­ven-előadói. 21.11: H. 21.15: Kozmosz. 21.39: Kovács Apol­lónia és Domahidy László énekel. 22: H. Sport. Időj 22.15: A kurdok földjén, Irakban . II. 22.25: Babh-est a Filharmónia kamaratermé­ben. 23.15: Ritmus és meló­dia... 24: H. Időj.­0.10: Ju­lian Bream lanton játszik. PETŐFI RÁDIÓ 8.20: Torna. 6.30-tól 8.05 :-ig: Azonos a Kossuth adóval. 8.05: Verbunkosok, népdalok. 8.54: Külp. figyelő (isra.). 8.09: Schirmer: Fekete arany — szvit. 9.23: Muzsikusok —* közelről — II. 10: Zenés mű­sor üdülőknek. 11.45: Vallo­mások a tud. növényábrázo­lásról. 12: Romantikus ope­­rafinálék. 13: H. Időj. 13.03: Liszt-művek. 13.45: Időj. víz­állás. 14: Kettőtől — hatig! 16.10: Fiatalok hullámhosz­szán. 19.40: Vendégkönyv (rip.). 19.54: Mese. 20: Esti krónika 2. 20.25: Új köny­vek. 20.28: Életem, emlékeim (Várnai Zseni műsora). 21.06: A MÁV Szimfonikusok hang­versenye. 22.25: Nóták. 23: H. Idős. 23.15: Martha Angelici és Ernest Blanc énekek 24: H. Időj. URH 16: H. Időj. 18.19: Hangle­­mezparádé. 16.55: Orosz nyelvtanfolyam felnőtteknek 19.10: Mózes és Áron (részf.). 19.35: Jean-Pierre Rámpás fu­volaestje. 21.10: H. 21.13: Dzsessz. 21.39: Hangfelvételek felsőfokon. 23: H. Időj. TELEVÍZIÓ 9: Környezetismeret (ált. isk. 4. oszt.). 9.30: Gazdaság -­politikai kérdésekről. 11.05: Kémia (ált. isk. 7. oszt.) 11.55: Számtan-mértan (ál­talános iskola 7. osztály). 14: Környezetismeret (ism.). 15.50: Kémia (ism.). 16.40: Számtan-mértan (ism.). 17.58: Műsor. 18: Hírek. 18.05: Me­sél a szfinksz ... (A tv úti­filmje.) 18.25: Napilapok, he­tilapok. 18.40: Reklám. 18.45: Mese. 18.55: Kronovízió .. . 19.36: Korlátja (Mikszáth Kál­mán írásaiból összeállítás). 20: Tv-híradó. 20.20: Ifjúság 1970. 22.20: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 9.34: Csak egy fog élni szv­­játék, ism.). 11.40: Népdalok (ism.). 16.15: Közv. és 22.30: Tudósítás a kerékpáros bé­keversenyről. 19 és 22.05: Tv. híradó. 20.10: A barátság hangversenye. BNV BNV BNV BNV BNV BNV Látogassa meg és vásároljon a DÉLKER és a XIII. ker. Vendéglátóipari Vállalat árusítással egybekötött import élelmiszeráru pavilonjából Várjuk a könnyűipari pavilon mellett BNV BNV BNV BNV BNV BNV Meghalt dr. Asztalos Sándor Dr. Asztalos Sándor, a Muzsika főszerkesztője életének 50. évében, hét­főn meghalt. A Lapkiadó Vállalat és a Magyar Új­ságírók Szövetsége saját halottjának tekinti. Te­metése május 28-án 13 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Nemcsak a magyar ze­nei életet érte rendkívül nagy veszteség dr. Aszta­los Sándor korai halálá­val, hanem a legmaga­sabb színvonalú újságírás és az irodalom világát is. Minden írását rendkívül erős társadalmi töltés jel­lemezte — zenei írásait és általános publicisztikáját egyaránt. Nemcsak zenei értelemben volt muzikális — írói stílusa egészében telített volt muzsikával. Kötetben megjelent és egyebütt közölt versei mai irodalmunk maradandó értékei. Az újságíró-társa­dalom az egyik legkedve­sebb és legközvetlenebb kollégát gyászolja dr. Asztalos Sándorban.

Next