Népszava, 1970. május (98. évfolyam, 101–126. sz.)
1970-05-31 / 126. szám
Bonyodalmak egy vétó körül Az eseményt Nagy Péter, a Békés megyei Nyomdaipari Vállalat főmérnöke közölte telefonon a nyomdászszakszervezet titkárával: a vállalat szakszervezeti bizottsága vétót (kifogást) emelt a május 11—18 között elrendelt túlórázás . Avétó váratlanul történt. Igaz, nem tartottük be a kollektív szerződés előírását, mely havi 1000 túlórát engedélyez. A jubileumi kiadványokkal csak így készülhettünk el. Ráadásul elcsúsztunk a Budapesti Nemzetközi Vásár prospektusaival. Május 11-től ezért rendeltem el az újabb túlórázást — válaszol érdeklődésünkre Nagy Péter főmérnök. — A vétóval egyetértek. Az elharapózott túlórázást meg kell akadályozni. Az időzítést azonban hibásnak tartom. Az eljárás módját szintén — kapcsolódik Vincze Sándor párttitkár, aki egyben a szedőterem művezetője. — A vállalat szakszervezeti bizottsága szerdán ülésezett. A túlórázást csütörtökön rendeltem el. Péntek este találkoztam az szb-titkárral, mindöszsze annyit mondott: „Péter bácsi, tessék vigyázni, ha túllépjük a havi kontingenst, akkor vétóellen. A segítséget kérő hívásra azt a tanácsot kapta, hogy a vállalat — az előírásoknak megfelelően — írásban „fellebbezzen". A fellebbezés azonban nem érkezett meg. — Vajon miért azunk" Szombaton viszont nem szólt semmit. Hétfőn közölte igazgatónkkal a szakszervezeti bizottság álláspontját. Először vitattam, hogy ez a testület véleménye. Kérésünkre hétfő délután összehívták a szakszervezeti bizottságot. Igazgatónkkal egyetértésben egyheti haladékot kértünk. Döntésük előtt felkértek bennünket, hogy hagyjuk el a termet, majd közölték, hogy a szakszervezeti bizottság fenntartja a vétót, nem ad haladékot — folytatja Nagy Péter. Kendra György igazgató szótlanul hallgatja a disputát, s kérdésünkre is meglehetősen általános válaszokat ad. Látszik rajta, hogy egy cseppet sem örül érdeklődésünknek. — A jubileumi kiadványokat nem utasíthattuk vissza — mondja, majd szinte szó szerint megismétli a főmérnök és a párttitkár korábban elhangzott szavait. mérnök állandóan kiabál ... Nyílt titok, hogy rossz viszonyban vannak a főkönyvelővel... Igazgatónknak alig hallani szervát... — mondják egymás szavába vágva. A felügyeleti szerv véleménye — De hát mi történik itt tulajdonképpen ? » Nagy Péterr személyében néhány éve remek szakember került a békési nyomda főmérnöki posztjára. A vállalat azóta nagyon sokat fejlődött, s ez nem kis részben neki köszönhető. Sajnos, az utóbbi időben a főmérnök viszonya megromlott a főkönyvelővel. Azzal kezdődött, hogy Nagy Péter kétségbe vonta a számvitel adatainak hitelességét. Kendra György igazgató viszont eddig nem tudott rendet teremteni köztük mert mindig annak ad igazat, akivel éppen beszél — hitelesíti benyomásainkat dr. Dankó János, a Békés megyei Tanács ipari osztályának vezetője. — A szakszervezeti bizottság vétóját, mint állami ember, tiszteletben tartom, jogosságát nem vitatom. Gondolom, az szb tudja, hogy mikor telt be a pohár. A vétót azonban szerintem is rosszkor időzítették. Ez minden bizonynyal arra vezethető viszsza, hogy a vezetők között nincs harmónia ... — Milyen kiutat lát a jelenlegi helyzetből? — Nem akarok a vizsgálat elébe vágni. Valószínű azonban, hogy utolsó lehetőséget adunk a vállalat igazgatójának, főmérnökének és főköríűvelőjének, normalizálják kapcsolatukat. Úgy látjuk, hogy Nagy Péter főmérnök rabszolgája a vállalatnak, éjt nappallá téve, fáradhatatlanul dolgozik, s közben talán akaratlanul is megbántja környezetét. Kendra György igazgatótól pedig azt várjuk, hogy végre határozottabb legyen — mondja befejezésül a megyei tanács ipari osztályának vezetője. — A történtek legnagyobb tanulsága, hogy korszerűsíteni kell a vállalat belső mechanizmusát. A „Péter bácsi, hol a kulcs” vezetési módszer nem tartható tovább... Elharapózott túlórázás Szándék és beállítás — Rossz szándékból született a szakszervezeti bizottság vétója? — kérdezzük. — Szerintem ez nem tételezhető fel — válaszol Vincze Sándor párttitkár. — A részleteiről nem nyilatkozom. Értnek úgyis lesz folytatása — mondja Nagy Péter főmérnök. Kendra György igazgatót most is nehezen bírjuk szólásra. Hosszas töprengés után így válaszolt — Az ügyek tisztázására általános vizsgálótól kértem a megyei tanács ipari osztályától... — Hogyan kapcsolódik ehhez a szakszervezeti bizottság néhány nappal ezelőtti vétója? — A vállalat tevékenységébe beletartozik a szakszervezet munkája is... Csordás István szb-titkár nyaka tövéig elvörösödik, amikor tudomást szerez róla, hogy miként nyilatkozott a nyomda igazgatója, főmérnöke. — Pontatlan a beállítás. Igazgatónkkal még szombaton közöltem, hogy a főmérnök csütörtöki utasítása ellen kifogást emelünk. Azt válaszolta, hogy egyetért velünk. Előbb egyébként azért nem szólhattam, mert a főmérnök nem jelezte, hogy mire készül. Pénteken viszont egész nap házon kívül voltam, csak este néztem be néhány percre — mondta. — A megyei tanács ipari osztályától kért általános vizsgálatnak egyébként semmi köze a túlórázással kapcsolatos vétóhoz hiszen időbelileg jóval megelőzte azt. .. Kendra György igazgató — a főmérnök és a párttitkár jelenlétében — hitelesíti az előbbieket. — Nem tudtam az igazgató és az szb-titkár szombati megállapodásáról — mentegetődzik Nagy Péter főmérnök. — A vezetők között, sajnos, nincs megfelelő kontaktus — állítja Csordás István. A gyulai gyárban egyébként beszédtéma a vezetők állandó vitája. Az első emeleti szedőterembe éppen a délutáni műszakváltáskor érkezünk. Cs. Nagy Lajos, Csenger Miklós, Petneházi Árpád, Veres Gyula, Bozek György és még sokan mások szókimondó nyíltsággal válaszolnak kérdéseinkre. — A vezetők között nincs összhang.. A tő - Rendet kell teremteni! Békéscsabáról visszatérünk Gyulára. A helyzet alaposabb ismeretében újra véleményt kérünk az „illetékesektől”. Csordás István szb-titkár helyesli a megyeitanács álláspontját: — A jó együttműködést lehetetlenség kívülről elrendelni — mondja. — Mégis szívesen venném, ha a nyomdászszakszervezetből valaki felkeresne. Kendra György igazgatóval most sem boldogulunk. Nem válaszol rá, hogy miben látja a kiutat, hogyan akar határozottabban vezetni. Székely András főkönyvelő viszont határozottan nyilatkozik: — Ha érméi a vállalói,naménéig annak lesz igaza, aki jobban kiabál, akkor köszönöm, kiszállok a buliból.... Nagy Péter főmérnök először megköszöni az észrevételeket, majd kijelenti : — Most már tudom, hogy mit fogok tenni. Találok ennél nyugodalmasabb munkahelyet is ... Az estébe nyúló, ideget borzoló vizsgálódást ezzel befejeztük. A gyárkapun kilépve ismét a város csendje, nyugalma fogad. A friss hajtású facsemeték lombkoronájával eltakart cégtábla mögött azonben egymást marják a jobb sorsra érdemes emberek. Sürgősen rendet kell itt teremteni! - Mocsári Károly Az én nagyapám Orosz óráról loptam el Ágnest. Lementünk a poros, cementes iskolaudvarra, ahol zokniját és fehér cipője orrát nézegette, és halkan beszélt, ahogy a kamaszlányok feleléskor szoktak. Előveszem apró, kerek betűkkel teleírt levelét — nagy nekibuzdulások után, piszkozatról írhatta: „Ne tessék haragudni, hogy levelemmel zavarom, de igen nagy kérésem van. Nagyapám a Ganz Hajógyár géplakatosa volt, és gyerekkora óta a Népszava hű olvasója a mai napig is. 72 éves, most ünnepelte 50 éves házassági évfordulóját ésnagy örömet szereznénk neki, ha egypár sorral megemlékeznének róla a Népszavában. — És alatta még kisebb betűkkel: — Ha ez lehetséges, akkor tessék nekem küldeni egy csekket és nagyon szívesen megfizetem.” Az unoka Naivság, őszinteség, hála és valamiféle szemérmes szeretet árad a leveléből, de a szavaiból is. — Egyéves korom óta ők nevelnek — mondja —, anyu beteg , volt és nem volt lakásunk, így aztán hagyiéknál maradtam. S amíg a délelőtti nap forrósítja a kőfalak közé zárt levegőt, Ági otthonáról mesél, a sertésvágóhíd szolgálati lakásáról, ahonnan az előbb engem is a nagymama kísért el, s indított útnak ide, a Mester utcai iskolába. — Nagyon drága a nagyi — mondja a 13 éves fruska. — Sokat voltam beteg, mindig tüdőgyulladást kaptam, otthon ápolt, elege lehetett. Hogy mit segítek otthon? Takarítok. ww*/wwMV. mvf már én hozom fel a pincéből a szenet, ilyesmit... Aztán kedvenc ételeiről mesél, sort kerít a krumplis tésztára, amit a nagymama csinál a legjobban, a Julcsi babára, a téli szánkózásokra, apró összeesküvésekre, amit a nagyapával séta közben kiagyaltak. Az intelmeket visszhangozza, amit kiskorában megtanult: — Mindig azt mondták, hogy ne legyek pazarló és pontos legyek. Ha tíz percet kések, már az ajtóban varrnak. Múltkor bezárták énekórán az osztályt, fél órával később értem haza. Majdnem sírt a nagymama. — Mit szoktál ajándékozni a nagyapádnak? — Hát cigarettát, meg bort, azt nagyon szereti. — És te mit szeretsz? — Olvasni. Jákfalvi Ágnest felvették a Teleki Blanka Közgazdasági, Technikumba. Pedig négyszeres volt a túljelentkezés. — Közgazdász szeretnék lenni — mondja, aztán hátrakötött szőke haját előre húzkodja, zsebében kotorász, kiböki. — De a nagyapát is tessék megkeresni! A nagyapa Gazsó Árpád most az Élelmiszeripari Kutató Intézet főgépésze. Ősz haja hátrafésült, kék zubbonyzsebéből dózni kukucskát és piros ceruzák. Arca mosolyra derül, mikor unokáját említem. — Én úgy vagyok vele, hogy nem szeretem váltogatni a munkahelyemet. A hajógyár volt az első kenyéradóm, aztán a ?törté'*nnrTnh'irrrrrríni****művezető, húsz éve meg ez a munkaköröm. Tizenegy éve nyugdíjba mehettem volna, de jól bírom magam, és különben is, otthon a semmittevésbe belepusztulnék. Megfontoltan beszél és ahogy az öregek a katonaélményekbe, egyre inkább a munkahelyi történetekbe feledkezik. — Szép szakma az enyém. Költséges is volt a tanulása. Apám szabót, meg kőművest akart belőlem faragni, de hát engem már a század elején is a gépek érdekeltek. Tavaly ünnepeltük a munkában töltött ötven esztendőmet is, egyhavi fizetést kaptam ajándékba. Most meg az aranylakodalmunkat ültük. Nem is mindennapi körülmények között házasodtunk. Édesanyám hatéves koromban, meghalt, aztán a nővérem is férjhez ment és a család férfiúi asszonykéz nélkül maradtak. Sorsot húztunk a bátyámmal, ki nősüljön. A feleségem akkor már a menyasszonyom volt, így esett az esküvő 22 éves koromban. — A unokám? Hát annak nagyon örülünk. Csak az az egy zavart, hogy a tanulásában nem segíthettem. De magától is megy neki. 4,5-ös volt a bizonyítványa. Derék lány. Az a vágyam, azt szeretném megérni: ember legyen, önálló legyen. Hogy milyen ember lesz Ágnesből, azt nem tudjuk. De egy tulajdonságát már ismerjük: munkás nagyapja iránti szeretetét, büszkeségét. Kár, hogy ezt nem osztályozzák ... .. A. Halsütő a Tisza-parton Gyárak a gátak tövében Alig száz méterre a tengerré vált Tiszától, tekintélyes sor áll a halsütő előtt. Néhány lépésnyire a homokzsákoktól, az őrködő-küszködő árvédőktől, békésen eszegetik a „törött szárnyú” keszeget. A különös ellentmondás szinte szimbolizálja az ostromlott város, Szeged kétlaki helyzetét. Mert téved, aki azt hi— Nem engedtem teret az árvíznek — magyarázza Kardos János, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat kenderfonó gyárának igazgatója. — Háromszázhuszonnégy emberünket — mintegy húsz százalékot — nélkülözünk, mégis zavartalanul termelünk. Az eredendő létszámhiányt súlyosbítja, hogy a veszélyeztetett községekben lakók, illetve a kitelepítettek nem tudnak bejárni. A férfiak a gáton, az árvízvédelemben dolgoznak. A jelenlevők pedig a gyárban igyekeznek helyettesíteni őket. — Sikerrel — hangsúlyozza az igazgató. — A termelésben eddig nincs kiesés. • A példás — vagy példány órakor kezdett? — Hat órakor. És este tízig dolgozom — válaszol Táborosi Péterné, a finomító többszörös szocialista brigádjának vezetője. — A héten három 16 órás műszakot csinálunk. — Kivesszük a részünket, mert muszáj — teszi hozzá Liptai Rozália. A ,,muszáj”-t nem úgy érti, hogy felülről kényszerítik rájuk. — Szívesen vállaljuk. Hiszen, nem tudjuk, mire ébredünk. Folytathatnám a sort Csamangó Lajosné munkamódszerátadóval, Marek Istvánná nyújtógépessel, aki múlt vasárnap és múlt szombaton is dolgozott. És hadd tegyem hozzá, hogy egyikük sem fiatal már. Nem is makkegészségesek. — Féltem is őket — jegyzi meg dr. Horváth Jánosné, a fiatal szb-titkár. — Őszintén szólva, az szb nem szívesen járult hozzá, hogy most, a szabad szombaton is szi, hogy a szereposztás végleges. Nem. Aki most halat eszik, éjjel vagy délelőtt a gáton, illetve munkahelyén teljesítette kötelességét. Ez utóbbi az, ami jellemzi az ostromlott város népét. A rendkívüli közterhek rendkívül állóképes viselése. Méghozzá úgy, mintha semmi rendkívüli nem volna benne, bátlan? A teljesítmény okáról, okozóiról talán nem is riportot, inkább balladát kellene írni. Szegeden azonban viszolyognak a nagy szavaktól. A nagy tetteket nem szavakban, hanem gyakorlatban vállalják. Fegyelmezetten dolgoznak. És — főképpen sokat. Múlt szombatról vasárnapra virradóra, majd vasárnap délelőtt tartották meg az úgynevezett ingyenes árvízműszakot. A napi programot 153 százalékra teljesítették. Ami felülmúlja a „békebeli” teljesítéseket. — Ez az a plusz, ami belülről jön — magyarázzák a gyár vezetői. Ez az a plusz, ami az egyének derekas erőfeszítéseiből jön össze, dolgozzanak. Az emberek — ha nem is mondják — fáradtak. Nem jó, ha kirabolják saját többletenergiájukat, amire még hetekig szükség lesz. Férfit alig lehet látni az üzemben. A munkások a gáton dolgoznak. Sőt, szerda óta az adminisztratív és a műszaki beosztásúak többsége szintén. A gyárban csak anynyian maradtak, amenynyien nélkülözhetetlenek az üzemfenntartásban, az Hasonlóra — remélhetőleg — nem lesz szükség. De az igazgatói iroda kelléktárába bekerült a viharkabát és a gumicsizma. — Ha pedig a helyzet úgy kívánja — tréfál Frányó József —, a gumimatrac is. Mert, ha netán ki kell üríteni a gyárat, én csak utolsónak távozhatom. Amikor már minden rendben van, irányításban. És helyettesítik az ár ellen küzdőket is. , Battancs János, a kártoló fiatal, divatos frizurájú művezetője rendszeresen tizenkét órát dolgozik. — A három 8 órás műszakból két tizenkétórásat csinált az árvíz — mondja. — Egy teljes műszakra való létszámot kell ugyanis nélkülöznünk. Bírják? — Győzzük. Amíg az árvízveszély tart, végig így lesz. Császár Ferenc fonodai művezetőnek hasonló időbeosztás jutott. Irányító, szerelő, rakodó egyszemélyben. Helyettesíti az anyaghordókat, a taksokat... És Szabó Ferenc főművezetőt, aki mint munkásőr, az első perctől a gáton küzd. — Nálunk nehezebb a helyzet — tájékoztat Frányó József, a vállalat központi gyárának igazgatója. — Naponta 340 emberünk hiányzik, plusz műszakonként negyvennégy, ők a védelemben dolgoznak. Amiben a nagyvállalaton belül elsősorban a központi gyár érdekelt. — Újszegedi fekvésénél fogva — magyarázza Tóth László vezérigazgató. — Három méterrel a Tisza szintje alatt fekszik. A keresztorsózóban itt-ott tócsák is mutatkoznak. De erre felkészültünk. Fakadó vizekre szintén. A pincehelyiségekben állandó őrzés mellett működnek a szivattyúk. A készáruraktárat idejében „kisöpörtük”. Még a múlt szombat éjjel, a ferencszállási ijesztő gátcsuszamlás után. Gyors, katonás akció volt. Főmérnöktől segédmunkásig, aki mozogni tudott, mind kivette belőle a részét. Hogy erre sor ne kerüljön , azért őrzik, erősítik a gátat a többiek. A fonógyáriak a gyermekklinikánál. Az újszegediek Joó György „békebeli” újítási előadó és pártvb-tag vezetésével a Financiánál. Három perc járásnyira a halsütőtől. Ahol nyugodtan várnak sorukra, akik napi kötelezettségeiknek eleget tettek. Lukács Mária Felülmúlva a „békebelit Gumicsizma az irodában //* „Muszáj" — új értelmezésben Tovább bővülnek a magyar—vietnami kulturális kapcsolatok Szombaton a Kulturális Kapcsolatok Intézetében ünnepélyesen aláírták a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti 1970-re szóló kulturális együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási munkatervet. Az új munkaterv szerint az idén tovább bővülnek a két baráti ország közötti kulturális kapcsolatok, mindenekelőtt az oktatás és a továbbképzés területén. Hazánk az 1970—71-es tanévben újabb vietnami ösztöndíjas hallgatókat fogad — egyetemi, főiskolai és felsőfokú technikumi képzésre, továbbá aspiránsokat tanulmányaik folytatására. A Vietnami Demokratikus Köztársaság cserébe magyar szakembereket fogad a vietnami nyelv elsajátítása céljából. Az intézmények közötti együttműködés erősítését szolgálja a két ország műszaki felsőoktatási intézményeinek, így a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának és a vietnami elektromos- és gépipari intézetnek közvetlen kapcsolata. Különböző oktatási szervek (kiadóvállalatok, dió és tv), küldöttségeinek író-, illetve újságíró szócseréire is sor kerül a vétség, hírügynökség, rá- munkaterv alapján. (MTI) Elutazott hazánkból a szovjet kormányküldöttség A magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság IX. ülésszakán részt vett szov • jet kormányküldöttség Mihail Leszecskónak, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével szombaton délelőtt elutazott Budapestről. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Gyenes András külügyminiszter-helyettes és az együttműködési bizottság több magyar tagja. Ott volt a delegáció búcsúztatásán F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) Egy év alatt több mint 4,5 millió részvevő az MHSZ rendezvényein Szombaton a Magyar Sajtó Házában Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára tájékoztattaz újságírókat az MHSZ 1969. évi tevékenységéről és idei terveiről. Egyebek közt beszámolt arról, hogy tavaly az MHSZ mintegy 44 ezer rendezvényen a részvevők száma meghaladta a 4,5 milliót. Tízezrek tanultak és kaptak kiképzést a szövetség különböző tanfolyamain. A különféle oktatási intézményekben mintegy 349 ezer fiatalnak tanították a honvédelmi ismereteket, s az 1971—72-es tanévben már körülbelül 800 ezer diák ismerkedik majd a honvédelmi alapfogalmakkal. (MTI) NÉPSZAVA 1970. május 31 .