Népszava, 1970. augusztus (98. évfolyam, 179–203. sz.)
1970-08-02 / 180. szám
Kérdések "HISSSs a tV FórumáhoZ Válaszol Gál László, a Szaktanács titkára Dr. Aczél György főosztályvezető Dr. Varga Árpád csoportvezető A SZOT véleménye: a gyógyítás díjtalan GÁL LÁSZLÓ, a Szaktanács titkára: — A Népköztársaság alkotmánya, valamint a társadalombiztosítás jogszabályai szerint a biztosítottak egészségügyi ellátása díjtalan. Az orvosok és munkatársaik kivétel nélkül minden állami egészségügyi intézményben legjobb tudásuk szerint, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül kötelesek gyógyítani. Az orvosi eskü is arra kötelezi őket, hogy ellenszolgáltatást nem kérhetnek, olyan magatartást nem tanúsíthatnak, amely a beteget fizetésre kényszeríti, illetve készteti. A kérdésben aposztrofált viselkedés nem fér össze az orvosi hivatással, a szocialista egészségügy elvével, gyakorlatával. A társadalom tetemes anyagi áldozatot hoz az orvosképzésért. Az állam rendelkezésre bocsátja a gyógyítás eszközeit. Ebből egyéni hasznot húzni egyrészt erkölcstelen, másrészt megengedhetetlen, hiszen az orvos állami alkalmazott, az állami intézményben kifejtett tevékenysége erkölcsi normáink szerint nem válhat egyéni haszonszerzés forrásává. A kérdésben megjelölt magatartás abból a szemponttból is elítélendő, hogy a pénzszerzés szenvedő alanya az amúgy is bajban levő ember, aki éppen betegsége miatt táppénzből él, vagy kis jövedelmű nyugdíjas. Az átlagosnál kedvezőtlenebb anyagi helyzetéből kifolyólag maga is támogatásra szorul. — A különböző szocialista országokban különböző szankciókkal élnek az orvosi etika megszegői ellen. Több helyütt nemcsak kérni, hanem elfogadni is tilos anyagi előnyt. Nálunk az orvosi rendtartás megengedhetővé teszi az utólagos hála megnyilvánulását. Ez a „kiskapu” egyeseknek — sajnos — tág teret ad ahhoz, hogy hivatásuk lehetőségeivel, betegeik áldozatkészségével viszszaéljenek. Jóllehet, az orvosok nagy többsége becsületesen dolgozik — helytállásuk számtalan példájával szolgált a legutóbbi influenzajárvány is —, a beteg és az orvos anyagi kapcsolata mégis eléggé elterjedt ahhoz, hogy immár komolyan foglalkozzunk vele. — Helytelen lenne ezt kizárólag szubjektív Amint lapunkban már jeleztük, visszatérünk a televízió keddi egészségügyi fórumához intézett, idő hiányában válasz nélkül maradt kérdéseire. ADORJÁN GYÖRGY (470- 204): Az állam, a társadalkokra visszavezetni közrejátszik benne az egészségügyi intézmények zsúfoltsága, a gyakran elégtelen objektív tényezők, a kórházi ágyak hiánya. Mindez olyan benyomásokat kelt a betegben, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében igyekezzék magának előjogokat, megkülönböztetett bánásmódot vásárolni. A borravalózásnak tehát — bár a tekintélyes összegek miatt nem ez a helyes kifejezés — két oldala van. A beteg is helytelenül jár el, amikor a fenti módon igyekszik gyógyulását biztosítani. Sokszor azonban kényszerhelyzetben van, hiszen egyes kórházak egyes osztályain gyakorlattá vált, hogy a zérójelentést csak a főorvostól kaphatja meg a távozó. Másutt a szó szoros értelmében tarifarendszerrel találja szemben magát. Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy az orvosok tisztességes többségének önérzetét bántja, emberi méltóságát sérti ez, de a konkrét panaszok hiányában nem léphetnek fel a hivatást megszégyenítő kollégáik ellen. Igen fontos lenne, hogy akiknek kézzelfogható, bizonyítható panaszuk van, éljenek a rendelkezésre álló lehetőségekkel, támogassák az éppen erre a célra életre hívott etikai bizottságok működését Ne tétovázzanak bejelentést tenni, mert enélkül nem lehet a visszaélések végére járni. Meggyőződésem, hogy meghallgatásra találnak, hogy a tények birtokában maguk az orvosok kezdeményezik az orvoshoz méltatlan eljárás megszüntetését. Az eddigiekben főképpen arról beszéltem, hogy társadalmi közreműködéssel hogyan lehet javítani a betegellátásba bánásmódot, a kórházakban, a rendelőintézetekben. De ez egymagában még kevés. Köztudomású — a fórumon is elhangzott —, hogy az egészségügyben dolgozók egyes kategóriáinak indokolatlanul elmaradt bérét a lehetőségeknek megfelelően rendezni kell. Ugyanakkor azonban jogi alapot kell teremteni ahhoz, hogy a kérdésben okkal szóvá tett jelenségek megszűnjenek, hogy a díjtalan gyógyítás , mindenütt, mindenkinek díjtalan legyen, sem biztosítási rendszer ingyenes kórházi kezelésre jogosít. Miért jelent mégis komoly anyagi terheket a betegnek, hiszen, ha kórházba kerül, az ápolónőktől kezdve a főorvosig általában elvárják a külön anyagi juttatást. 422—708: Miért fogadhat el az orvos borravalót? BERTALAN TIBORNÉ (493—294): Milyen módon kerülhet át a beteg másik körzeti orvoshoz, ha nem tud megbízni jelenlegi körzeti orvosában? Mit jellent az orvosválasztás?képpen az északkeletmagyarországi megyék elmaradnak az országos vidéki átlagtól, illetve ezekben a megyékben viszonylag sok az üres állás. Ebben lényeges szerepet játszik a megyék viszonylag hiányos intézményhálózata, valamint e megyék általános helyzetének kevésbé vonzó volta. A szakma szerinti elosztás problémái sokrétűek. A változó, módosuló igényeket nem könynyű gyorsan követni. Új szakterületek alakulnak ki, egyre több új típusú szakember szükséges. Ám a fiatal orvosokat a hagyományos és „régi” nagy szakmák (belgyógyászat, sebészet, szülészet, gyermekgyógyászat) vonzzák. Általában a közvetlen gyógyító, ezen belül is elsősorban a kórházi munkakörök. Az utóbbi két évtizedben kiépült igen jelentős járóbeteg-szakellátásunk számottevő orvosigényt támasztott és támaszt jelenleg is, ennek kielégítése viszont igen nehéz. A szakorvosi képesítési és önálló szakrendelői munka elsajátításához legalább 10 évig kell tanulni, amellett az a munkakör kevéssé elégíti ki a fiatalok szakmai ambícióit (műtéti lehetőség hiánya, súlyosabb betegek kezelése lehetőségének hiánya stb.). És anyagi szempontból is kedvezőtlen. Viszonylag alacsony a bérszínvonal és nincs legálisan elérhető magánjövedelem. Az orvosok elosztása tehát igen sok szempontból problematikus. Javítani is csak sokrétűen lehet. Szervezési, anyagi, nevelési területen. Szervezési feladat a szűk szakmák kórházi bázisának bővítése. Több állást kell biztosítani az utánpótlás elősegítésére, ahol erre szükség van. Az anyagi és a létszámfedezetet a tanácsi tervezés teremtheti meg. Ennek birtokában hosszabb távon és az úgynevezett DR. VARGA ÁRPÁD, fővárosi csoportvezető főorvos. — Az orvoscsere jelenlegi módja nem jelent határidős rendelet (a kórházi kinevezések határidőre szólnak — a szerk.) segítségével lehet biztosítani, hogy a járóbeteg-szakellátás számára több szakember álljon rendelkezésre. — A rendelőintézeti helyzetet a leghatásosabban a kórházi—rendelőintézeti egységes szervezet kialakítása javíthatja. Mert ez esetben az orvosok kapcsolatban maradnak a kórházzal és jobban lépést tarthatnak a fejlődéssel is. — Sajnos, a jelenlegi bérrendszer nem teszi lehetővé egyes szűk szakmák kiemelését, továbbá azt sem, hogy a hiányt szenvedő megyék több fizetéssel ellensúlyozhassák ma még csekély vonzerejüket. Megfelelő bérrendezés keretében erre lehetőséget kívánunk biztosítani. — Fontos feladat továbbá neveléssel felkelteni a fiatal orvosgeneráció figyelmét a nem közvetlenn gyógyító szakterületekre, s azokra, amelyeknek jelentősége egyébként egyre inkább fokozódik. — Végül: a szűk szakmák és a rendelőintézeti zsúfoltság egy további oka, hogy a rendelőintézeti forgalom hazánkban igen magas és ezen belül sok a nem feltétlenül indokolt vizsgálat, illetve kivizsgálás. Egy részük a körzeti egészségügyi szolgálat keretébe való, más része túlzott „szakorvosi” igényből fakad. Ez utóbbin a kivizsgálások alaposabb mérlegelésével, másrészt a lakosság hatékonyabb , egészségügyi felvilágosításával lehet és kell segíteni. Sok helyen viszont nem is annyira orvoshiány, mint inkább a rendelőintézetek épületi adottságai okozzák a zsúfoltságot (váróhelyiség szűk volta, vetkőzők hiánya stb.) Igen sok rendelőintézetünk vár bővítésre és új intézetek építése is szükséges, szabad orvosválasztást. A betegnek lehetősége van rá, hogy egy-egy sávon belül az egy-egy csoportvezető főorvoshoz tartozó hat-nyolc orvos közül válasszon. Ezt indokolnia sem kell, kívánsága minden esetben feltétlenül meghallgatásra talál. Ha valamilyen okból nem a sávon, hanem a kerületen belül óhajt máshoz kerülni, ez elől sem zárkózunk el, ezt azonban már indokolnia kell. Az utóbbi orvoscserére mindössze 50 példa volt egy év alatt, nagyrészt lakásváltozás következtében, és azzal az indokkal, hogy szeretnének változatlanul régi körzeti orvosukhoz tartozni. — Sávon belüli orvoscsere 3540 volt egy év alatt, ami — tekintetbe véve a 766 körzeti orvost, — igen kis szám. Egyébként a körzeti orvosok 30 százalékát teljesen érintetlenül hagyta ez. A kis, jelentéktelen mozgás ellenére megvizsgáltuk az indítékokat. Sokan kértek más orvost, mert megrendült a bizalmuk, mások azért, mert úgy hirlett, hogy kedvezőbb kilátásokkal mehetnek táppénzes állományba, hogy a másik orvos engedékenyebb a vényírásban stb. Mégis meggyőződésem, hogy az orvoscsere szükséges, jó dolog. Lehetővé kell tenni a betegnek, hogy válasszon, hogy azzal kezeltesse magát, aki iránt bizalommal él. — Megfontolandónak tartom kiterjesztését a szakorvosokra is, de anyagi érdekeltséggel alátámasztva. A népszerű, a méltán kedvelt szakorvos,körzeti orvos fizetésében lássa népszerűsége elismerését, az ezzel járó több munka realizálását . Végül egy észrevétel: gyakori ellenvetés, hogy nem kell orvosválasztás, mert a beteg, képtelen elbírálni, ki a jó orvos, tehát nem alkalmas orvosa megválasztására sem. Helytelen nézet. Meggyőződésem, hogy hosszú távon, bővebb tapasztalatok birtokában a beteg igen reálisan értékeli kezelőorvosa kvalitásait. Lukács Mária A beteg jogos igénye Melyik a vonzó orvosi pálya ? DR. BALOGH PÉTER: Hogyan kívánja biztosítani az egészségügyi kormányzat az úgynevezett hiányszakmákban (például szemészet, bőrgyógyászat) az utánpótlást, hiszen rendelőket kellett már bezárni orvoshiány miatt. DR. SOLT PALNÉ (112- 776): A szemészeti szakrendelőkben mindig nagy a zsúfoltság. Nincs elég szemészorvos? DR. ACZÉL GYÖRGY, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője: — Az orvosi úgynevezett „szűk szakmák” problémája, az orvosok területi elhelyezkedésének gondjai, az orvosok abszolút és relatív számának kevés vagy éppen túlzott volta; mindezek összefüggő problémák és nehéz bármelyikről is úgy beszélni, hogy a többit ne érintsük. — Kezdjük az orvosok számával. Hazánkban jelenleg kereken 22 ezer orvos és fogorvos dolgozik. A lakossághoz viszonyítva ezzel a világon az első nyolc ország között vagyunk. A dolgozó orvosok száma emellett évről évre mintegy 4—500 fővel nő. Orvoshiányról általában tehát nem beszélhetünk. De joggal eshet szó az orvosok földrajzi és szakma szerinti elhelyezkedéséről. Egyes — fő- NÉPSZAVA 1970. augusztus X Az Energiagazdálkodási Intézetben új módszert kísérleteztek ki a takarmány szárítására. A Zalaegerszegi Állami Gazdaság andráshidai üzemében és a körmendi Vörös Csillag Tsz-ben próbálják ki a kísérleti termogenerátort és fedélszerkezettel ellátott berendezést. Az új módszer lényege, hogy a termogenerátorral meleg levegőt fújnak a fedélszerkezet alá helyezett takarmányra, ezáltal az eddigi kísérletek szerint a takarmány tápértékét, fehérjetartalmát megőrzi (MTI Fotó : Mező Sándor felvétele) Keszthely és Mosonmagyaróvár főiskoláiaz egyesítés távlatai előtt Az Elnöki Tanács pénteki ülésén törvényerejű rendeletet hozott a keszthelyi és a mosonmagyaróvári agrártudományi főiskolák összekapcsolásáról, illetve az új keszthelyi központú agrártudományi egyetem létrehozásáról. Dr. Bélák Sándor rektor nyilatkozott az egyesítés jelentőségéről az MTI-nek. Mint mondotta, a két főiskola egyesítésével lehetőség nyílik a kutató és az oktató munka koncentrálására, s ennek eredményeként növénytermesztő, állattenyésztő és agrárkémikus specialisták képzésére is. A két patinás hírű dunántúli főiskola megtartja eddigi főprofilját, évtizedek, sőt, évszázad alatt kialakult hagyományait, Keszthely a növénytermelés-oktatás és kutatás központja lesz, a mosonmagyaróvári oktatók és kutatók pedig, akik már eddig is jelentős eredményeket értek el az állattenyésztéshez kapcsolódó kutatásokban, lehetőséget kapnak ennek továbbfejlesztésére is; a jól felkészült oktatók — külön karon — állattenyésztő szakmérnököket képeznek majd. — Az új forma, természetesen, új beruházásokat is igényel. Ennek első lépéseként 14 millió forintos költséggel Keszthelyen épül az új egyetemi központ. A továbbiakban Mosonmagyaróváron az állattenyésztési kutatásokat bővítik — mondotta befejezésül dr. Belák Sándor. (MTI) Rekord Mályiban Egy hónap alatt 2,1 millió tégla terven felül Júliusban rekordteljesítményt értek el a mályi téglagyár dolgozói. A tizedik pártkongresszus tiszteletére szervezett munkaversenyben 8,7 millió téglát készítettek, 2,1 millióval többet, mint amennyit a tervük előírt A többlet csaknem nyolcvan, kétszoba-összkomfortos lakás felépítésére elegendő. A kánikulában körkemencék ki- és berakóin, valamint a műszárító dolgozók gyakran ötven fokos hőségben végezték munkájukat. (MTI) 27 százalékkal nő idén a magyar-kínai áruforgalom Hazaérkezett a Kínai Népköztársaságból Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, aki magyar kereskedelmi kormánydelegáció élén Pekingben tárgyalásokat folytatott és aláírta az 1970-re szóló magyar—kínai árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást. A tárgyalásokat értékelve Tordai Jenő hangsúlyozta, hogy a múlt évi megállapodásban előirányzott kontingenseket mind az exportban, mind az importban teljes egészében kihasználták. A tavalyihoz mérten további 27 százalékos forgalomnövekedést tesz lehetővé az 1970-re vonatkozó megállapodás. A magyar külkereskedelem a Kínai Népköztársaságból többek között színesfémeket, ónt, wolframot, továbbá rizs, húsféléket, állati eredetű termékeket, valamint vegyipari anyagokat, gyantát, vasoxidot vásárol. Ezenkívül a magyar vállalatok többféle fogyasztási cikket is beszereznek a Kínai Népköztársaságból, ezek között megtalálható a hazai vásárlók körében kedvelt gyapjú-, selyem-, és pamutszövet, gyapjúszőnyeg, zsebkendő, gumi strandszandál és tea. A Kínai Népköztársaságba irányuló magyar exportban szerszámgépek, közúti járművek és alkatrészek, különféle műszerek, acélalumínium kábelek, acéllemezek, acéláruk szerepelnek. (MTI) HETI POSTÁNKBÓL Szekas István szigetszentmiklósi olvasónk , a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat szolnoki üzemegységének állományában dolgozott ez év február 27-ig, amikor felmondtak neki. Március 2-án a munkaviszony megszüntetése miatt vezetőjéhez fordult panasszal, amit illetékességből átadtak a munkaügyi döntőbizottságnak. A munkaügyi vitával április 8-án foglalkozott a vállalati MDB, és határozatában a panaszt teljes egészében elutasította. Ugyanakkor felhívták a panaszos figyelmét arra, hogy a határozat kézhez vételétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet a Szolnok megyei TMDB-nél. Fazekas István élt is a törvényben biztosított jogával, s a sérelmes határozatot megfellebbezte. Olvasónk szerint meg sem hívták panasza tárgyalására, s a minőségi cserére hivatkozó felmondást nem állt módjában megcáfolni. Az érvényben levő jogszabály szerint az üzemegységnél nyújtotta be a fellebbezést azzal, hogy onnan majd a megyei TMDB-hez továbbítják. Ez még április 13-án történt, tehát jóval az előírt határidőn belül. Hetek teltek el, és szigetszentmiklósi olvasónk hiába várta a másodfokú tárgyalásra szóló értesítést, s ekkor hozzánk fordult segítségért. Tájékoztatást kértünk a Szolnok megyei TMDB-tól, hogy miért nem foglalkoztak hetek múltán sem Fazekas István fellebbezésével. Ekkor kiderült, hogy az üzemegység azt nem továbbította. A megyei TMDB felhívta a vállalati munkaügyi /s döntőbizottságot, hogy az ügy valamennyi iratát juttassa el hozzájuk. A sok ide-oda levelezgetés eredményeként aztán július hó 23-án zárt ülésen határozatot hoztak. Ez az első fokú határozatot hatályon kívül helyezte és „a keletkezett iratokat a Ráckevei Járási Közös Munkaügyi Döntőbizottsághoz teszi át”, mert a panaszos munkahelye Szigetszentmiklóson volt, ahol nem működik vállalati MDB. Megtudjuk a határozatból azt is, hogy az első fokon eljárt MDB csak két tagból állott, ami minden tekintetben szabálytalan. A kör tehát bezárult, majdnem minden elölről kezdődik. Új tárgyalás, új határozat, melynek kimenetele most még teljesen ismeretlen Fazekas István számára. Csak egy ismert ebben a tengerikígyó hosszúságú munkaügyi vitában. Éspedig a szolnoki üzemegység illetékeseinek lelkiismeretlen és packázó eljárása. E magatartásukról ők saját maguk hoztak elmarasztaló határozatot... Samarjai Tibor * f