Népszava, 1970. október (98. évfolyam, 230–256. sz.)
1970-10-01 / 230. szám
(Folytatás a 2. oldalról) a reáljövedelmek növekedésén belül nagyobb súlyt kapjon, mint eddig. A reáljövedelemnek egy főre jutó növekedését a terv 23—27 százalékban, a reálbérek növekedését egy keresőre 13—10 százalékban irányozza elő. A keresetek tekintetében kívánatosnak tartjuk, hogy abban a mainál erőteljesebben és differenciáltabban jusson kifejezésre a szakképzettség, a munka jellege és bonyolultsága, és a beosztással járó felelősség. Ennek a fontos követelménynek az érvényesítése mellett életszínvonal politikánknak továbbra is fontos elve marad az eltartottak számától függő családi jövedelemszóródás mérséklése. Ezért gazdasági lehetőségeinkkel összhangban az öregek, gyermekek, betegek eltartásához az állami hozzájárulás növelésével számolunk. Egyes kategóriákban nyugdíjkorrekciót hajtunk végre és tovább növeljük a családi pótlék összegét. Emellett a bér- és árpolitika útján — feltételezve a munka hatékonyságának előirányzott javulását — garantáltan biztosítani kívánjuk, hogy a reálbérek és reáljövedelmek a tervezett mértékben emelkedjenek. Gazdaságpolitikánknak továbbra is fontos vonása marad a teljes foglalkoztatás biztosítása. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a munkaerő-gazdálkodásban magasabb színvonalú és a társadalom érdekeivel jobban összhangban álló gyakorlatot kell megvalósítani. Azzal számolunk, hogy a tervidőszakban folytatódni fog az áttérés a 44 órás munkahétre a népgazdaság mindazon területein, ahol ehhez a feltételek megteremthetők. Ezt fontos politikai és társadalmi kérdésnek tekintjük, értve ez alatt azt is, hogy ennek a folyamatnak a termelés, a forgalom és a jövedelmezőség sérelme nélkül kell végbemennie, s ezért csak fokozatos lehet Ami a fogyasztói árpolitikát illeti, alapvető követelménynek az árstabilitás biztosítását tartjuk. Ugyanakkor számolunk azzal a gazdasági realitással, hogy a fogyasztói árrendszer és az árarányok nem merevíthetők meg hosszú időszakra, és azokat a ráfordítás alakulása, a társadalmi megítélés, valamint a kereslet és kínálat egyensúlya alapján fokozatosan korszerűsíteni kell. Lesznek áruk, amelyek ára objektív okok miatt majd emelkedik, más áruk ára pedig csökken. Az árszínvonal és árarányok változása azonban nem sértheti a tervben előirányzott reáljövedelem és reálbér-növekedést. A IV. ötéves terv területfejlesztési feladatai — gazdaságpolitikánk általános céljaival összhangban — arra irányulnak, hogy egyrészt a termelőerők területi elhelyezkedése és fejlődése elősegítse a társadalmi termelés hatékonyságának növekedését, másrészt biztosítsa az egyes országrészeken élő népesség életkörülményeiben még meglevő különbségek csökkentését. A területfejlesztési feladatok megvalósításában nagy a jelentősége az előirányzott területfejlesztési alapnak. Az iparilag fejletlenebb területeken preferált fejlesztési zónákat jelöltünk ki. Ezek az előnyben részesített területek mintegy 1,4 milliárd forint beruházási támogatást kapnak a költségvetésből és további 800 millió forintot fordítunk budapesti üzemek vidéken történő kapacitásfejlesztésének támogatására. Ezen túlmenően a kormány csaknem 1 milliárd forinttal támogatja — ahol az indokolt — a bányászkörzstek termelési szerkezetének átalakítását. A tervidőszakban tovább folytatódik az ipar területi koncentrációjának és a nagyobb ipari cent Tanácskozik az országgyűlés romok kiemelt fejlesztése is. Fokozódik az egyes körzetek ágazati specializációja. Azzal számolunk, hogy a mezőgazdaság is mind ütemét, mind szerkezetét tekintve differenciáltan fog fejlődni — mondotta a Tervhivatal elnöke, majd arról szólt, hogy tovább erősödik az urbanizáció és a városok lélekszáma, számításaink szerint mintegy 260—280 ezerrel nő. Legdinamikusabban az a 9 vidéki város fejlődik — Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Szombathely, Szolnok —, amely egyben az iparfejlesztés nagyobb vonzási centruma is. Ezen túl azonban számos más városunk is szépen fog fejlődni. Mintegy 30 település városiasodását gyorsítjuk, kifejlesztve arányosan elhelyezett kis- és középvárosok hálózatát. Folytatódik a falukörzet központok kialakítása, a külterületi népesség csökkenése, a tanyarendszer fokozatos visszafejlődése. A IV. ötéves terv tgületfejlesztési céljai alapján reális az a várakozás, hogy 1975 körül országunk egyik területét sem jellemzi majd kirívó elmaradottság sem a jövedelmi viszonyokban, sem a foglalkoztatásban és ennek alapján fokozatosan rátérhetünk a területi fejlesztés további nagy jelentőségű feladatainak megvalósítására, a falusi és a városi életkörülményekben még meglevő lényeges különbségek megszüntetésére, centralizálása szerves része gazdasági munkánk reformjának. A hatékonyság érdekében gyorsan, határozottan előre kell haladni a technológiában és a munkafegyelemben. Minimálisra kell csökkenteni az egészségtelen, a népgazdasági célokat nem szolgáló munkaerőmozgást. Felvetette a fizikai munkát előkészítő munkafázisok szervezettebbé tételének szükségességét. Javasolta: a Munkaügyi Minisztérium vizsgálja meg, hogy a szolgáltató iparágak, vállalatok milyen módon járulnak hozzá a szakmunkás-biztosítás és -képzés költségeihez. A törvényjavaslatot elfogadta. BÁLI ZOLTÁN (Tolna) megvalósíthatónak minősítette a törvényjavaslatban megjelölt célt, a tervezett 15—16 százalékos mezőgazdasági termelésnövekedés biztosítását a termelékenység növelése útján. Ismertette a megyéjében meghonosodott fejlett termelési eljárásokat, végül a tszdolgozók egészségügyi ellátásáról, a mezőgazdaságban a gépesítés és kemizálás révén növekvő balesetveszélyről szólott és kérte az üzemorvosi ellátás biztosítását. A törvényjavaslatot elfogadta. CSIKESZ JÓZSEFNi (Budapest) a munkaigényesebb ipar fokozatos vidékre telepítéséről, majd a lakásépítés kérdéseiről beszélt A tanácsi fejlesztési alap több mint 75 százalékát erre fordítják Égető gond a járulékos beruházások elhúzódása: az új lakótelepek üzlethálózata sokszor csak esztendőkkel a lakások után épül fel. Az üzlethálózat korszerűsítése egyébként az egész főváros viszonylatában lassú, az eladói munka könnyítésére is nagyobb gondot kell fordítani, hogy elejét vegyék az elvándorlásnak. Végül kérte az illetékeseket: teremtsék meg a még hiányzó pénzügyi fedezetet a 922 ágyas új délpesti kórház felépítéséhez. A törvényjavaslatot elfogadta. GERGELY LAJOS (Pécs) a mecseki szénbányák helyzetét tette szóvá — az elvándorlás, a nem kellően differentiált bérezés, az anyagi megbecsülés hiánya oldaláról. A bányász szakmunkának, ennek az igen nehéz és veszélyes foglalkozásnak kiemelt bérszínvonalat kellene biztosítani és tartani. Kifejezte reményét, hogy Pécsre is telepítenek a fővárosból ipari üzemeket. Szóvá tette a Baranya megyei építőipari kapacitás szűk voltát, valamint a Pécs gyors fejlődésével lépést nem tartó kommunális ellátás gondjait. A törvénytervezetet elfogadta. KERKAY ANDORNÉ (Fejér) az alumíniumipar megyebeli hagyományairól és új távlatairól szólott, elismerését fejezte ki a járműprogram kialakítóinak. Szóvá tette a gondokat, amelyeket ugyanakkor a kooperációs nehézségek, az Ikarus székesfehérvári telepe járulékos beruházásainak elmaradása, a túlórázás és a létszámproblémák okoznak. Örömmel üdvözölte a számítástechnika hazai megalapozását, indokoltnak tartaná a számítástechnikai ismeretek szervezett oktatását, a jelentős téma kiemelt kezelését, kormányprogram szintjére emelését. A törvényjavaslatot elfogadta. GALLÓ ERNŐ (Budapest) az életszínvonalnak a tervidőszakban várható alakulásával, s ezzel kapcsolatban a nyugdíjasok érdekében tervezett intézkedésekkel foglalkozott. Bár a IV. ötéves terv nem tartalmaz számszerű utalást a nyugdíjak, járadékok további várható emelésére, megnyugtató, hogy a kongresszusi irányelvek hasonló nyomatékkal hangsúlyozzák a családok jövedelme közti különbségek csökkentését, valamint a nyugdíjak emelését. Erősítjük kapcsolatunkat a Szovjetunióval, a szocialista országokkal Meggyőződésünk — mondotta a továbbiakban —, hogy a tervjavaslat reálisan megítélt gazdasági valóságra épül, előirányzatai reális, teljesíthető, sőt, jó munkával túlteljesíthető feladatokat tartalmaznak. Ezután a gazdaságfejlesztési tervek összehangolásáról szólt a KGST-n belüli Tervkonzultációs tárgyalásaink az országok többségével befejeződtek, vagy közvetlen befejezés előtt állnak. Különösen jelentős a Szovjetunióval közelmúltban lefolytatott tárgyalásunk, amelynek eredményeit igen nagyra értékeljük. A Szovjetunió szállításai az 1971— 1975-ös évekre biztosítják a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges energia és energiahordozók importjának döntő részét. Jelentős mértékben elősegítik a magyar vaskohászat fejlesztését, mezőgazdaságunk műtrágyaellátását. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gazdasági kapcsolataink erősítése ötéves tervünk realitásának legfontosabb biztosítéka. A terv realitásának hangsúlyozása mellett szeretném aláhúzni, hogy a terv valóra váltása mind a termelés, mind az elosztás szféráiban energikus és az eddiginél színvonalasabb egyéni és társadalmi munkát igényel. Kiemelném például azt a hármas követelményt, amelynek együttes érvényesítése legfontosabb feltételét jelenti előirányzott gazdasági fejlődésünk megvalósításának. Ezek: kielégítő termelési ütem, növekvő gazdasági hatékonyság, szilárd belső és nemzetközi gazdasági egyensúly. Hangsúlyozta a Tervhivatal elnöke: a költségvetési mérlegre vonatkozó számítások is azt mutatják, hogy tervünk reális, végrehajtható, ha a végrehajtás folyamatában nem térünk el a gazdaságpolitikánkban magunk elé állított legfőbb elvektől. Mindemellett szükséges felfigyelnünk arra, hogy olyan jelenségek is tapasztalhatók, amelyek a gazdasági egyensúly erősítése ellen hatnak. Ilyenek mindenekelőtt némely területen az erőnket meghaladó ágazati fejlesztési elgondolások, az állami támogatások iránti túlzott igények, az értékesítési lehetőségekkel nem kellően számoló termelési törekvések. Ezután a költségvetés egyensúlyának problémáit fejtegette, majd kiemelte: a IV. ötéves tervről szóló törvényjavaslat új vonása, hogy nemcsak a terv célkitűzéseit, a megvalósítandó feladatokat tartalmazza, hanem a terv végrehajtását megalapozó szabályozó rendszer lényeges alapelveit is. Terveink valóra váltása népünk jobb és boldogabb jövőjét szolgálja Tervgazdaságunk fő jellemzője változatlanul az, hogy gazdasági életünket a népgazdasági terv alapján, az abban rögzített gazdaságpolitikának megfelelően irányítjuk. A tervszerűséget — a célok és feladatok megvalósításában — minden gazdasági egység számára kötelezőnek tekintjük. Fontosnak tartjuk, hogy a vállalataink és tanácsaink, élve a számukra biztosított önállósággal, tervszerűen gazdálkodjanak, s vállalati és tanácsi szinten is magasabb színvonalú tervezés bontakozzék ki. A kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a tanácsok és a vállalatok a tervtörvény elfogadását követően a terv célkitűzéseinek és a gazdasági szabályozóknak a figyelembevételével készítsék el középtávú terveiket. A tervező munka elsődleges célja a népgazdasági érdekekkel egybehangolt tanácsi és vállalati tevékenység ésszerű megszervezése, munkájuk eredményességének gyarapítása. Ilyen értelemben a tanácsi és a vállalati tervek a népgazdasági terv megvalósításának szilárd pillérei lesznek. Kormányunk azzal a meggyőződéssel terjeszti szocialista társadalmunk építésének IV. ötéves programját az országgyűlés, dolgozó népünk elé, hogy az találkozik társadalmunk egyetértésével és elnyeri,támogatását. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmisé,günk annak tudatában kezdhet hozzá az alkotás újabb, nagy feladataihoz, hogy azok valóra váltásával népünk jobb és boldogabb jövőjét, a szocialista társadalom ügyét szolgálja — fejezte be beszédét Párdi Imre. A nagy tapssal fogadott beszéd, majd szünet után Vass Istvánná elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Dr Bognár József: A népgazdasági terv megvalósítása nemcsak gazdasági probléma Dr. Bognár József, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a népgazdaság IV. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatának előadója felszólalásában visszapillantott az országgyűlési vita előkészítésére, s hangsúlyozta: a népgazdasági terv összeállítása, megvalósítása nemcsak gazdasági probléma. A gazdasági fejlődés kérdései az egész társadalmat átfogják és mozgósítják. Ennek következtében a gazdasági és az úgynevezett nem gazdasági területek közti kölcsönhatások intenzitása egyre erősebb. Nekünk, a törvényhozás tagjainak nem arra kell törekednünk, hogy bonyolult matermatikai összefüggések kiszámításával felülmúljuk a szakembereket, vagy lepipáljuk a komputereket, hanem arra, hogy felismerjük a társadalmi, politikai és gazdasági tényezők kölcsönhatásait, a terv befolyását az egyes régiók és gazdasági ágazatok jövendő helyzetére, az anyagi ösztönzés rendszerének működését és hatását az érintettekre. Ezután sorra vette a tervelőkészítő bizottsági vitában felmerült főbb kérdéseket, kiemelve, hogy a termelés szféráján kívül eső beruházások növekedése 59—61 százalékos lesz, szemben a termelői ágazat 23—25 százalékos növekedésével. Az arányeltolódást főként az örvendetesen meggyorsuló lakásépítkezés adja. Korántsem emelkednek ilyen gyorsan a kulturális, művelődési, oktatási és közegészségügyi kiadások, ezt jó néhány képviselő fel is vetette. De nem szabad több anyagi eszközt fordítani a lassan amortizálódó beruházásokra, mert a termelési folyamatban részt vevő álló tőke és a termelés mennyisége között szoros összefüggés áll fenn. Ezért a bizottság hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy nem javasolja az arányok megváltoztatását. Befejezésül hangsúlyozta, hogy gazdasági történelmünk legsikeresebb öt esztendeje áll mögöttünk, mert növekedési ütemünk egyenletes volt, csökkenteni tudtuk a készleteket, létrejött a külkereskedelmi egyensúly, s az idén a termelékenység is jól alakult. Javasolta: az országgyűlés fogadja el és emelje törvényerőre — a beterjesztett módosítások figyelembevételével — a népgazdaság IV. ötéves tervéről szóló tervezetet A törvényjavaslat vitája Ezután megkezdődött törvényjavaslat vitája. GYŐRI IMRE Csongrádi kiemelte a városok lakásgondját, Hódmezővásárhely, Szentes, Makó és Csongrád lakáshelyzetének javításához a tervezetten felüli kétháromszáz állami lakás felépítéséhez kért segítséget Erőteljesebb állami támogatást kért a nagy beruházásokba kezdett tsz-ek közép- és hosszú lejáratú hiteleinek prolongálása érdekében, valamint a belvízrendezéshez. Végül felvetette, hogy az országban tervezett két — szénhidrogénbázisra támaszkodó — új hőerőmű közül az egyiket a Dél-Alföldön építsék fel, másrészt fejlesszék ugyanitta vegyipart is. A törvényjavaslatot elfogadta. GACSI MIKLÓS (Miskolc) ipari problémákkal foglalkozott, hangoztatva, hogy a döntési jogkör jelentős arányú de Dr. Horgos Gyula: A kohó- és gépipar tutelezettségei Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter a műszaki-technikai színvonal általános emeléséről, korszerűsítéséről, a kohó- és gépipar nagy feladatairól és kötelezettségeiről szólva aláhúzta az életszínvonal-politika realizálásában iparágára váró feladatokat. Az iparág részt vesz a gázprogram végrehajtásában, s kettős feladata van az alumíniumipar fejlesztésében. Itt ugyanis a nagy beruházások létrehozásában is közreműködik, másrészt felhasználóként jelentkezik. Különösen a közúti járműiparban, a villamosgépiparban és a fémtömegcikkek gyártásánál alkalmazhatnak az eddiginél jóval több alumíniumot. A közúti járműprogram első fejlesztési szakasza az idén zárul. Az aggregátok gyártására számos korszerűsítést hajtottak végre, új üzemrészeket építettek, amelyek európai színvonalon állnak. A következő tervidőszakban az autóbuszgyártás korszerűsítését, termelésének növelését tervezik, öt év alatt az Ikarus csaknem 41 ezer, nagyobbrészt új típusú autóbuszt gyárt, széles körű hazai és nemzetközi együttműködésben. A számítástechnikai program elsősorban a híradástechnikai és műszeripart érinti. A termelés szerkezetének korszerűsítéséről szólva kiemelte: a járműfejlesztési program már említett második szakasza és a számítástechnikai program a legfontosabb tényező a szerkezeti változásban. A struktúraváltozások az export szerkezeti változásait is előmozdítják, lehetővé teszik, hogy a kohó- és gépipar egyre hatékonyabban segítse a külkereskedelmi mérleg megszilárdulását. Szólt arról, hogy a szelektív iparfejlesztési politika kibontakoztatásával a szabályozók megfelelő alkalmazásával arra ösztönzik a vállalatokat, hogy maguk is kezdeményezzék gyártmányszerkezetük átalakítását. Ezzel összhangban a gépipar belső technológiai szerkezetét is megváltoztatjuk, a feldolgozóipart jobban ellátjuk öntött és kovácsolt előgyártmányokkal és egyéb cikkekkel. A Nógrádban felépítendő korszerű, új öntöde és a Debreceni Golyóscsapágygyár rekonstrukciója ezt a célt is szolgálja. ■Méltatta a miniszter a szocialista országok közti műszaki-tudományos együttműködés termelési kooperáció, gazdasági integráció kibontakoztatásának jelentőségét, hozzáfűzte, hogy a kölcsönös előnyök alapján az együttműködést más országokkal is szélesíteni kívánjuk, majd gépiparunk versenyképességének kérdéseit taglalta, szükségszerű, hogy a nyersvas-, nyersacél- és a bugagyártásban nemzetközi együttműködést építsünk ki a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. Befejezésül a munka- és üzemszervezés színvonalának emelésére, a munkahelyi légkör javítására, a belső tartalékok hasznosítására, a munkafegyelem megszilárdításának fontosságára é s mint mindennek feltételére, a vezetés színvonalának további emelésére hívta fel a figyelmet. A törvényjavaslattal egyetértett, és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. MOCSÁRI SÁNDOR (Hajdú-Bihar) a mezőgazdaság gondjaival, a kisgépek hiányával, a súlyos ár- és belvízkárt szenvedett közös gazdaságok problémáival, adókedvezményeik és középlejáratú hiteleik meghosszabbításával foglalkozott, javasolta a többi között, jussanak a mezőgazdasági üzemek több és olcsóbb műtrágyához, vásárolhassanak — akár közösen is — növényvédő repülőgépet. LENKE LAJOSNÉ (Pest) méltatta azt a tényt, hogy 24 év alatt lakosságunk több mint fele tanul valamely oktatási intézményben, s az arány meghaladja a svéd, az NSZK vagy osztrák népesség hasonló korú rétegeinek tanulási arányát — az oktatás és a kulturális ellátottság minőségi fejlesztésében azonban nemdicsekedhetünk ilyen eredményekkel. Szorgalmazta, hogy a gyárak, vállalatok nyújtsanak anyagi segítséget azoknak az oktatási intézményeknek, amelyekben saját dolgozóik gyermekei tanulnak, illetőleg ahonnan maguk is szakemberutánpótlást várnak. Bírálta a művelődésügyi összegek területi elosztásának aránytalanságait, például Pest megye vonatkozásában, ahol nem lehet minden problémát Budapest közelségére hivatkozással megoldani. A törvényjavaslatot elfogadta, VARGA KÁROLY (Somogy) hasonlóképpen a kulturális tervelőirányzatokkal foglalkozott. Különösen fontosnak ítélte a kollégiumfejlesztést, mint a fizikai dolgozók gyermekeinek nyújtott segítség egyik alapvető formáját. Javasolta, hogy növeljék az erre fordítandó összegek nagyságát, az állami éves tervek megvalósításától függően. Akció indítását javasolta — a Művelődésügyi Minisztérium, a SZOT és az Országos Szövetkezeti Tanács által kidolgozandó terv alapján arra —, hogy a vállalatok és szövetkezetek vállaljanak kollégiumépítést és az elkészülő újabb helyeket elsősorban saját munkásaik gyerekei kapják meg. A törvényjavaslatot elfogadta. Tamás János (Komárom) az építőipari dolgozók számának az utóbbi hónapokban tapasztalt csökkenését elemezve az elvándorlás egyik fő okaként az állami építőipar alacsony átlagkereseteit jelölte meg. E mellett az építőipari vállalatok jelentős része nem tud olyan kommunális, szociális juttatásokat biztosítani dolgozóinak, mint a nagy országos vállalatok. Gátolják az építő- és építőanyagipar gyorsabb ütemű fejlődését bizonyos vonatkozásban a fix árak is, amelyek kevésbé adnak módot a dinamikus fejlődést szolgáló pénzügyi alap képzésére. A törvényjavaslatot elfogadta. Az országgyűlés csütörtök délelőtt 10 órai kezdettel folytatja a népgazdaság IV. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat vitáját. (MTI) NÉPSZAVA 1970. október 1 .