Népszava, 1970. október (98. évfolyam, 230–256. sz.)
1970-10-27 / 252. szám
www. «MSber TI A közönség hangja és az igazságszolgáltatás Egy-egy bűnügy, különösen ha a tett közfelháborodást váltott ki — akár az elkövetési mód, akár társadalmi veszélyessége miatt — sokszor hetekig foglalkoztatja a közvéleményt. Időszakonként ráirányul a figyelem a többször megismétlődő bűncselekményfajtákra is — garázdaság, rongálás stb. —, megkülönböztetett érdeklődéssel figyeljük a tárgyalásokat, megvitatjuk, sőt előfordul, hogy „társadalmi kritikával” is illetjük az ítéletet Természetes, hogy a közvélemény igazságosztó mérlege nem mindig azonos az igazságszolgáltatáséval. Az „utca embere”, az újságokat olvasó, bűnügyi hírek közt böngésző nem jogászi érvekkel, nem is a paragrafusok ismeretében vélekedik valamely bűnügyről, hanem a saját, belső igazságérzete szerint tette az állását. A két kisgyermekkel otthonmaradt felesége elképzelhetetlenül súlyos anyagi helyzetbe kerül, fizetni kell a drága lakásukat, élni is kell, a gyerekekkel. A bélyeg a férfit jó darabig kísérni fogja, „büntetett előéletű”. Az a 9500 forint — neki és a családjának — körülbelül 90 ezer forint anyagi veszteséget okozott, az erkölcsi kárról nem is beszélve. Tehát nem is kapott olyan „enyhe” büntetést. — A közönség időnként azt is szóvá teszi, hogy prominens, nagy „előzetessel” indult bűnügyeknél kisebb súlyú ítéletek születnek — jegyzem meg. A legfőbb ügyész véleménye Mennyire „mérce” vagy segítség, esetleg támpont a közvélemény hangja az igazságszolgáltatás szempontjából? Figyelembe lehet-e venni, figyelembe kell-e venni, megfelelő alkalmaknál? — ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Kovács Istvánnal, a Fővárosi Főügyészség osztályvezető ügyészével. Egy parlamenti beszámoló felidézésével kezdi a beszélgetést A legfőbb ügyész ez év márciusában bizonyos bűncselekményfajtákkal kapcsolatban a következőket mondotta: „Az ilyen bűncselekmények elkövetői csak akkor tarthatók vissza újabb bűntettektől, ha a velük szemben alkalmazott büntetés mértéke tükrözi a társadalom egységesen megnyilvánuló ítéletét.” — Azt hiszem, ez a megfogalmazás igen sokatmondó — folytatja —, jelzi azt, hogy oda kell figyelnünk arra a bizonyos „közvélemény hangjára”, anélkül azonban, hogy az egyszeri pásztorfiú sorsát vállalnánk. Addig kiabálta, hogy „itt a farkas”, amíg már akkor sem hitték el neki, amikor valóban megjelent a ragadozó. Az ügyész a vád képviselője, természetes tehát, hogy a társadalom véleményét is tolmácsolja a tárgyalásokon. — A szigorúsághoz annyit, s ezt arra a bizonyos „közvélemény hangjára” is mondom válaszként, hogy az utóbbi évben bizonyos, szigorúbb elbírálást jelző tendenciák is megfigyelhetők a bíróságokon. Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekményekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban most több a fellebbezési óvás részünkről is, s ezek több mint 76 százalékának a másodfokú bíróságok helyt is adtak. Még egy adat: a közönség igen nagy figyelemmel kíséri — és mélységesen elítéli — a nemi erőszakkal összefüggő bűncselekményeket; ezek elkövetőinek 73 százaléka 2 évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetést kapott, de nem ritka a 6—8 év sem. — Erre megint csak egy példával tudnék válaszolni, és magyarázatot is adni. Sokan emlékeznek még az úgynevezett Népstadion galerire; a közönség a tv-ben látott, újságban olvasott, hallott is róluk eleget. Sorozatban követtek el erőszakot nőkön, s külső hallomásból valóban úgy tűnt, hogy csupa liliomtipró került a kamerák elé, a rács mögé. Ez — részben, de csak részben — igaz is volt. Az alaposabb vizsgálatnál azonban kiderült, hogy a „megerőszakolt” nők jó része, hogy úgy mondjam, olyan „Kati” volt, akit táncba vinni sem kellett; ajánlkozott magától is a „megerőszakolásra”. Nem voltak kimondottan liliomok ... Ezek a tények azonban csak sokoldalú vizsgálatok, vallomások, szembesítések nyomán derültek ki, amikor a közvélemény részben már torzító tükörben látta a bűncselekményt. Az ítélkezést azonban az sem befolyásolhatja, ha a bűnügyről — előzetesen —, helytelenül tájékoztatták a lakosságot. Visszatérve egy gondolat erejéig a beszélgetés kezdetére, megjegyzi az ügyész: a közvélemény formálóereje is „benne van” nemcsak az ítéletekben, hanem a szakembereknek abban az elképzelésében, amely — a BTK módosításának kapcsán — azt tartja, hogy a halálbüntetés, mint maximum és a 15 év szabadságvesztés, mint az ennél egy fokkal enyhébb büntetés között túl nagy a távolság; 20 vagy 25 éves szabadságvesztés büntetésre lenne szükség ahhoz, hogy súlyuknak, társadalmi veszélyességüknek megfelelően büntethessünk bizonyos bűncselekményeket. A társadalmi igazságérzet figyelembevétele, de legalábbis a társadalmi elvárások ismerőse, véleményem szerint hasznos és fontos a bűnüldöző munkában. Nem becsülhetjük le, de nem is szolgálhatjuk ki mindenkor és minden esetben, hiszen a túlzás épp olyan hiba, mint az enyheség — fejezi be beszélgetésünket dr. Kovács István. Várkonyi Margit Ki volt a liliomtipró? Emberölési kísérletért — egy év büntetés — Ez a néhány adat is jelzi, hogy az igazságszolgáltatás szakemberei egyáltalán nem tartják elvetendőnek vagy „laikusnak” a társadalmi igazságérzet megnyilvánulásait — hangsúlyozza az osztályvezető ügyész. — A törvényesség legkövetkezetesebb megtartásával együtt kell mérlegelni minden körülményt, ezek között a társadalmi elvárások is szerepelnek helyenként. De gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy bűnügy nem ismerése -avagy helytelen ismertetése — torzíthatja a közvélemény formálását, olyan követelést válthat ki, amely elmaradt volna ha pontosan tudják az emberek, miről is van szó. Egy ügyről szól, emberölés kísérlete, tehát súlyos bűncselekmény, olyan, amelynél a közvélemény általában elvárja a szigorú büntetést. Mi történt ezzel szemben? — Egy év szabadságvesztést kapott a tettes, ezt is három évre felfüggesztve — mondja dr. Kovács István. Egy 60 éves, beteg ember, leszázalékolt nyugdíjas, együtt él idegbeteg, ágyhoz kötött, folyvást italozó feleségével Lassan maga is rabja lesz az italnak, közben ápolja az asszonyt, örök keserűség, marakodás, békétlenség az élet, dolgozik benne a szesz is, s egy meghajszolt, agyon izgatott, szeszszel telített órában úgy dönt: gázzal véget vet a maga és felesége életének. A külső beavatkozás megakadályozza a kettős halált: az öregember emberölési kísérlet vádjával a bíróság elé kerül. Ezért a bűncselekményért több évet lehet kiszabni... Igen súlyos ítéletet is lehet hozni. A körülményeket mérlegre téve hozta meg a bíróság az ítéletet. Az ügyész ezt enyhének találta, fellebbezett. Lehet is vitatkozni, elegendő-e a büntetés. Aki azonban a tárgyalást hallva átélte a két beteg ember tragédiáját, bizonyos, hogy elgondolkoztatónak, de nem felháborítónak tartja az ítéletet. 9 500 forint a haszon és 90 ezer a kár — A telefonrongálók hétmilliós kárt okoztak az országnak — teszem szóvá —, sok ember beszélt felháborodva róluk, példás büntetést követelve. — Úgy gondolom, ha egy fiatalkorú, még csak félig felnőtt ember hosszú évekre börtönbe kerül, az ítélete eléggé „példás” — mondja az ügyész. — Az egyik legutóbbi perben két ilyen vádlott kapott 5—5 évi szabadságvesztés büntetést ök, ketten, mindössze 11 ezer forint kárt okoztak, büntetésük azonban kicsit válasz is volt a — szerintünk is jogos — közfelháborodás— de Harts jegyezzem meg, éppen ezekkel a börtönévekkel kapcsolatban mondják sokan azt: „no, kapott két évet, sikkasztott százezret, hát nem éri meg neki?” Válaszul egy esetet mondanék el. — Bejött hozzám egy fiatalember, korábban építésvezető volt, társadalmi tulajdon elleni bűncselekményt követett el többekkel együtt öszszesen 40 ezer forint volt ebből a „hasznuk”. Az övé: 9500 forint. Két év szabadságvesztésre ítélték, ebből egy évet a közkegyelem miatt nem kell letöltenie. Megkezdi az egy év letöltését , börtönbe kerül. Elveszi - NÉPSZAVA Régi nóta vannak egzakt, mérhető, számokkal könnyen megit határozható dolgok, vannak olyanok, amelyeket ■ számokkal hiába is igyekeznénk megközelíteni. ■ A kultúra és a kulturáltság legtöbb vonatkozásában az utóbbiakhoz tartozik. Minden bizonnyal a mérhetetlenség miatt állnak oly távol az álláspontok annak a kétezer ipari tanulónak az étkezési körülményeit illetően is, akik a budapesti, Várna utcai nagy munkásszállástömb központi éttermében étkeznek. Vannak, akik ezeket az étkezési körülményeket kritikán alulinak, tarthatatlannak és kultúrálatlannak ítélik — ezek az ott étkezők. Vannak, akik a körülményekhez képest egészen elfogadhatónak tartják a helyzetet — az utóbbiak közé tartozik a konyha vezetője. ■z előbbiek — mint mondják — másfél éve hiába teszik szóvá kifogásaikat, hiába verik az asztalt, II az — mármint az ebédlőben — a reggeli és esti A nagy hajrá idején változatlanul piszkos, tele van az előző étkezők ételmaradékaival. Hiába teszik szóvá, hogy gyakran piszkos kanalat, villát, edényt kapnak — a tálalóban változatlanul bent udvarolgatnak a felszolgálók ismerősei. A hirtelen, nagy tömegben érkező gyerekek tolonganak, egymásra borítják az asztalt, esetenként fél óra hosszat várakoznak, a mosogatóié habja úszkál a tálcákon — már ha egyáltalán kapnak tálcát. Mert ez — mint mondják — legtöbbször hiányzik. S hiányzik a kés is. Az ellátás különben jó — s ezt a gyerekek is hangsúlyozzák. Csupán a viszonyokat tartják tarthatatlannak. A konyha vezetője viszont ezt tartja a körülményekhez képest elfogadhatónak. A tolongást, lökdösődést a felügyelő tanároknak kellene megszüntetniük — mondja, és ebben igaza van. Nem ilyen meggyőző, amit a tálcákról, rosszul mosogatott edényekről mond: nem garantálhatja, hogy ilyen tömegben nem akad néhány piszkos edény, s ki tudja, hogy ebbe a „néhányba” mi minden fér bele. Állítása szerint a KÖJÁL sem tapasztalt soha kivetnivalót, de szavaiból hiányzik a meggyőző erő, mert miközben ezt mondja, a szomszéd asztalnál, ebédidő alatt, az étteremben, gyűjtik a moslékot. A meglevő hibák egyik fő oka a munkaerőhelyzet, a másik a diákok kulturálatlansága. Ezért nem kapnak (a konyhavezető szerint kapnak, csak keveset) kést. „Ellopják” ugyanis. E nézeteltéréseket nem a mi feladatunk pontról pontra tisztázni. Az elmúlt másfél esztendő elég lett volna, hogy a mérhetetlenség ellenére is kétségtelenné tegyék kétezer ipari tanuló étkeztetésének kulturáltságát. Mi inkább a dolgok ottani megközelítése ellen emelnénk szót. A vita ugyanis — a régi nóta szerint — elsősorban arról folyik: azért kulturálatlanok-e a viszonyok, mert az erberek is kultúrálatlanok, vagy azért olyanok az emberek, mert a körülmények kultúrálatlanok? Mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk? Ha ugyanis az ottani „késteóriát” elfogadná az ember, gyanítható, hogy még mindig nyereg alatt puhítanák a szakácsnők az üzemi konyhán a húst. Meggyőződésem, hogy az ottani központi szállásvezetőnek van igaza, aki szerint semmiképpen sem megoldás, ha a nem eléggé kulturált gyerekeket még nagyobb — most már szervezett — kulturálatlanságba kényszerítik. Az érvelét világos. A régi nótát fújni viszont — egyszerűbb. Eötvös Pál Ipar Szolnok megyében Mérlegkészítés két kongresszus között Ezek a napok, hetek országszerte a mérlegkészítés jegyében telnek. Izgalmas feladat a két kongresszus közötti évek eredményeiről és néha bizony a kudarcairól is számot adni. Szolnok megye vezetői szerencsés helyzetben vannak, akad mit az asztalra tenniük, amikor az elmúlt évekről számolnak be. Pedig nem volt könynyű dolguk. Alig fejezték be 1959-ben a mezőgazdaság szocialista átszervezését, máris új gondokkal kellett szembenézniük: a nagyüzemi mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan felszabadult a korábban az agrárgazdaságban foglalkoztatott munkaerő egy része, s annak bizony kenyeret kellett adni. Alap: a foglalkoztatottság Munkahely viszont kevés volt, s ezért a munkások elvándorlása a megyéből nőtt. Érthető tehát, hogy a megye gazdaságpolitikájában a foglalkoztatottság lehetőségének megteremtése került előtérbe. Kiadták a jelszót: iparosítunk! Erőteljesen meg is növelték az iparosítás ütemét. Minden alkalmat megragadtak: Budapestről kitelepülő üzemeket csalogattak le, más üzemeket arra biztattak, hogy telephelyeket létesítsenek nátári, sőt megyei vállalataikat is erre ösztönözték. Ennek a munkának az eredményeit tárgyalta meg most a párt megyei végrehajtó , bizottsága. Felmérte a megtett utat, meghatároztaa következő egy-két év feladatait. Segyben úgydöntött, hogy 1971 harmadik n negyedévéig kidolgozzák az iparfejlesztés távlati stratégiáját. Úgy tervezték, hogy az idén tízezer lakosból már ezer dolgozik majd az iparban, s alaposan túlszárnyalva, ezerkettőszázra növelték ezt az arányt. (Jövőre ez a szám 1500— 1600-ra emelkedik.) Ezzel a megye az iparilag közepesen fejlett megyék sorába lépett. Jól tükrözi ipari fejlettségét, hogy bár a megye álló- és forgóalapjainak csak 43 százaléka található az iparban, mégis az adja a megye területén előállított tiszta jövedelem 53 százalékát. Koncentrált fejlesztés A magyarázat: az új ipartelepek, üzemek szinte kivétel nélkül a dinamikusan fejlődő ágazatokba tartoznak. Másik nagy előnyük, hogy elsősorban a nők foglalkoztatását könnyítik meg. Az új létesítmények műszakitechnikai ellátottsága jónak mondható, emellett a kis- és középüzemek előnyös adottságait körültekintő ügyességgel hasznosítják. Az átgondolt fejlesztési politika kiindulási pontja az volt, hogy nem a megye teljes területén fejlesztik az ipart, vagyis nem minden településnek nyújtanak egy keveset, hanem a meghatározott körzeteket fejlesztenek. Ezeket a fejlesztési területeket úgy választották ki, hogy messzemenően figyelembe vették, hol találhatók már valamelyes ipari hagyományok. A fejlesztést ezután, éppen annak koncentráltsága miatt, nagyhatékonysággal hajthatták végre. .Jellemző erre, hogy 1968 óta a megye iparában a foglalkoztatottak száma harminc százalékkal nőtt, de például Kunszentmárton járásban megkétszereződött. Az iparosítási programban most lépésváltás következik. A hangsúlyt ezután az intenzív fejlesztésre helyezik, vagyis elsősorban a már meglevő üzemeket bővítik, korszerűsítik. Ez természetesen új üzemek létesítésének lehetőségét sem zárja ki Tervek, feladatok A megye vezetőinek értékelése szerint a most következő feladatok meglehetősen sokrétűek. Gondoskodni kell a folyamatban levő beruházások akadálytalan folytatásáról. Az eddigieknél jobban kell törekedni a természeti erőforrások kiaknázására, ezért izmosodik a gáz-, a szénsav- és a vízkészletek hasznosítására települt ágazatok termelése, nő a mezőgazdasággal szoros kapcsolatot tartó iparágaik súlya a megye gazdasági életében. Úgy tervezik, hogy főleg a jobb termelékenységű üzemek előretörésé támogatják (vegyipar, műszeripar, híradástechnika, alkatrészgyártás) Emellett sokat várnak az üzemen belüli mechanizmus csiszolásától, a vezetői munka színvonalának javulásától. A negyedik ötéves terv során a megye fejlesztési programjának középpontjában az építő- és az építőanyag-ipar áll. Könnyen belátható, miért van erre szükség: enélkül más irányú elképzeléseiket is csak nehezen valósíthatnák meg. S az intenzív fejlesztési szakasszal összekötik,c sakkal jobban, mint eddig tették, a munkavédelmi, az üzemegészségügyi és a szociális létesítmények színvonalának emelését. Orbán Atilla Vasárnapi képek Hegesztők... Még vasárnap is dolgoznak a Vízügyi Vállalat szakmunkásai a Batthyány téri metróállomáson. (Sugár Júlia felvételei) — Mit felejtettem el? — Vasárnapi műszak a KÖZÉRT-ben —■ főként férfiaknak.