Népszava, 1970. december (98. évfolyam, 281–305. sz.)

1970-12-01 / 281. szám

1970. december 1 Eredményes két év után Tízperces választás Két óra tizenkét perc­kor már nyilvánvaló volt, hogy senki sem vitázik, csak nagyon kevesen szól­nak majd hozzá a témá­hoz. Vagyis: a választás rövidesen befejeződik. Pedig a műhelytitkár mindössze még csak két perce üdvözölte azt a ti­. A bizalmi választás egybeesik pártunk X. kongresszusával, s ezúton is üdvözletünket küldjük tanácskozó vezetőinknek. Lehet, hogy így papír­ra vetve frázisnak tűnik, de a gondolatot a kis asz­­szonyka nagyon melegen és nagyon őszintén fogal­mazta meg. Az őszintesé­gen túl a bizalmi válasz­­tás megbecsülése is érző­dött. Ismétlem, a beszámolót a rétestésztával semmifé­leképpen sem lehet össze­függésbe hozni. Pál And­rásné szakszervezeti bi­zalmi summázva a követ­kezőket mondotta el: — Azt hiszem, a cso­port és a szakszervezeti bizottság között jó a kap­csolat. Engem megfele­lően tájékoztattak, és én ezt igyekeztem továbbad­ni. Az elmúlt két évben akár a műhelybizottsá­got, akár az stb.-t keres­tem meg valamivel,m­in­­dig segített. Pál Andrásné csoportja egyben gazdasági egység, szocialista brigád is. Az — Az a véleményem, hogy Pálné igyekezett, s bárkinek bármilyen prob­lémája volt, azt elintézte — emelkedik fel egy idő­sebb asszony." —■ Amikor beteg voltam, s hetekig nem járhattam be a gyár­ba, a fizetésemeléskor gondolt rám, segített. Pe­dig ilyenkor szívesen megfeledkeznek az em­berről. De mások is tan t­zenkét asszonyt és négy férfit, akik a szakszerve­zeti bizottság szobájában ülnek. . • A bizalmi beszámoló­ját kézzel írt sorokból is­mertette. A fiatalasszony — még munkaruhában — a következő mondattal kezdte gondolatsorát: elmúlt évben elnyerték a bronz fokozatot, az idén pedig minden jel szerint még előbbre lépnek. Igen jó eredményeket értek el a kongresszusi verseny­ben. Az év első nyolc hó­napjának értékelése sze­rint az élen végeztek. Igaz, személycserék kö­vetkeztében az utóbbi időben kicsit gyengélkedik a brigád. Miközben a bizalmi ér­tékel, figyelem a szobá­ban ülők arcát. Senki sem ideges, nyugodtan, ki-ki bólogatva hallgatja a be­számolót. — Ebben az évben nyolc dolgozónak utalhattunk segélyt, s tizenegyen kap­tak szakszervezeti beuta­lót — folytatja Pál And­rásné. — Szerencsére a tagdíjfizetésre sem pa­naszkodhatunk, s azt hi­szem, ez nem kis szó... Aztán elhangzik még egy mondat: „Kérem a tagságot, hogy lemondá­somat fogadja el”. Majd az­ asszonyka visszaül a helyére, sírhatják, mennyire igaz az, amit elmondtam ... Valóban, ki csak ismé­telt bólogatással, ki meg néhány szóban helyesei: „Nem mutatja, hogy teher a bizalmiság....a szakszervezeti munkája mellett a gazdaságit is jól végzi...” Az ezután következő események rövidebb ideig tartottak, mint maga a leírás. Átnyújtották a cso­port „szerény ajándékát”, majd a műhelybizottság titkára ismét Pál And­rásné megválasztását ja­vasolta. Kézfeltevés, ellenpróba; a tagság újabb időszakra­­bizalmat szavazott. Két óra után tíz perccel kez­dődött a választás, s épp hogy csak tíz perc telt el, amikor a dolgozók el­hagyták a termet... Ennyi lenne az egész? Talán két év munkája ér­zékelhető tíz percben ? Kételkedem, s az egyik asztalnál tovább beszél­getünk a fiatalasszonnyal. — Négy éve választot­tak meg — mondja. — — Odafigyelnek arra, amit mond? — Többnyire igen. Pa­rázs viták alakulnak ki, de azt hiszem, hogy tü­relemmel sok mindent el lehet érni. Végeredmény­ben értelmesen mindent megmagyarázhatunk ... — Minek örült a leg­jobban az eltelt két év alatt? — Nem tudom ... Min­dig nagyon boldog vol­tam, ha valakinek csak egy kicsit is segíthettem. Az egyik csoporttagom­nak a közelmúltban bíró­sági ügye volt. Nem mert elmenni a jogtanácsoshoz. Felkísértem, s rendező­dött a kérdés. Lakáskiürí­tésről volt szó, így el­mondva, lehet, hogy ne­vetséges, kis ügynek hat... — S mit törülne ki az emlékeiből ? — Szalagon belül volt egy esetem. Szóltam, hogy gyerekek, baj van a mi­nőséggel. Daraboló szabá­szok vagyunk, s nem csi­nálták jól a felrakást. Az egyik lány odavágta ne­kem: „Te mindig csak marod a dolgozókat’- ő marásnak vette. Pedig, ha valaki idejében szól, még Persze, nemcsak olyan hipp-hipp-hurrá munka ez, ahogy így kiderült. Gond is akad elég. Nem­egyszer csak jónál a mun­kaidő befejezése után érek haza. Vagy nézzük pél­dául a jutalmazást! Meg­kapjuk a pénzt, össze­ülünk a gazdasági és tár­sadalmi vezetőkkel, hogy kinek mennyit adjunk. Kinek milyen a munká­ja, s ki hogyan áll hozzá, úgy osztjuk szét a jutal­mat. Nemrég előre ledol­goztuk a szabad szomba­tokat. Szükség volt rá, úgy jött a megrendelés. Többen egyszerűen nem jöttek be. Eszerint is kap­tak jutalmat... javítani tudunk, külön­ben pedig az egész selejt­­be megy. Valahogy nem mindig értik, s nem min­dig értékelik a jóakara­tot .­.. Aztán még néhány vil­lámkérdés következik: — Milyen emberi vo­nást szeret a legjobban? — A szókimondást. — S milyet nem? — Az ellenkezőjét, a fúrást, a rosszakaratot. — Mit szeretne legin­kább? — Egy műszakban dol­gozni, hogy több időm maradjon a családnak. — S a munkája? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fá­radok el. A műszak vé­gére már nagyon kime­rülök. De mindig többet és jobbat adni, valahogy kielégülést jelent. A Május 1. Ruhagyár budapesti törzsgyárában kétezerháromszázan dol­goznak. A választások alatt 112 szakszervezeti bizalmira szavaz a tag­ság. Egyikőjük megválasz­tásának tanúja volt az új­ságíró. A gyárban azt mondják, ennél már iz­galmasabb­­ eset is akadt... (M. A.) Rétestészta helyett Nem tehet Több megértést Menő fej, jó fej... — Kit tart „menő fej­nek”? A Mártírok úti 27. szá­mú Iparitanuló Intézet­ben három 15—17 éves fiatallal beszélgetek az if­júsági argó e sokunk ál­tal eléggé egysíkúan is­mert elemének tartalmá­ról. — Tőlünk nagyon ide­gen — mondja Czédli Ist­­ván másodéves lakatosta­nuló —, hogy a vagányok, alvilági alakok közt az a menő fej, aki a látszat­munkából is jól él, mert a lopástól a nemi erősza­kig mindenféle garázda­ságra, bűncselekményre képes. De az ilyen „me­nő”­ előbb-utóbb a bör­tönbe megy, mint egy ga­leriba került volt intézeti társunk is. Vidámság, szaktudás — A környezetükben ki lehet „menő”? — Szerintem nem az, aki divatos külsejével és nagyképűségével tűnik ki­­— válaszolja Bör­csök Már­ta másodéves elektrolaka-* tos —, hanem aki vidám, értelmes, sokoldalú, min­denről lehet vele beszél­ni, és a szakmáját is jól érti. Én ilyennek tartom például Csepelen, az elekt­romos javítóüzemben Hű­ve Károly technikust. És az olyan nagy tudású, te­hetséges embereket becsü­löm, akik alkotómunká­jukkal váltak híres sze­mélyekké, mint öveges professzor, aki a tv-ben szokott igen érdekes elő­adásokat tartani... — És még milyen ne­ves embereket illetnek e jelzővel? — Leginkább a nép­seb­rű írókat — mondja Czédli —, akik műveikkel sok emberre tudnak hat­ni. Például Berkesi And­rást. Vultur Feri szerint min­denki menő fej, aki vala­mivel kitűnik az emberek átlagából. Például jól ke­res, és sok pénze van ... — No, és az már mind­egy, hogy ezt becsületes munkával vagy csalárdal éri el? — kérdi leány­társa. — Dehogy mindegy, de most nem erről van szó. Én úgy vélem, hogy csak sok pénzzel lehet valaki menő fej. Mert csak így juthat neki kocsira, nya­ralóra, nagystílű életre és sok utazásra, szórakozás­ra. Persze tudom, sokfé­le nagymenő van. Nekem nem is mind szimpatiku­sak, csak az olyanok,­­akik igazán tehetségesek is, mint Hacky Tamás fütty­művész. Csak gúnnyal Ugyanerről beszélge­tünk a Madách Gimná­zium harmadikosaival is. — Mi is használjuk ezt a kifejezést, de már gyak­rabban azt, hogy „jó fej” — magyarázzák, ami tar­talmilag, hangulatilag kü­lönbözik. Hadnagy Feri például őszintén meg­mondja: — Én csak gúnyos ér­telemben szoktam hasz­nálni a menő fej titulát. És olyan emberekre, akik­nek minden „sikerül”, nagy a hírnevük és sok a pénzük. — No, és kit tekint jó fejnek? . .. — Főleg az olyanokat, akik tudásukkal s fellépé­sükkel tűnnek ki társaik közt. És mégsem lesznek nagyképűek. Ilyennek tartom például Koós Já­nost, tehetségéért, emberi közvetlenségéért.. . — Az én felfogásom szerint a menő fej inkább az átmeneti sikerek em­bere — állítja Back And­rás. — Jó fej viszont min­denki, aki tudással és te­hetséggel vívta ki népsze­rűségét s hírnevét.. . Előttem ezért egyaránt jó fej Benedek István, a po­lihisztor tv-előadó, és Vit­­ray Tamás, aki hamar kontaktust képes teremte­ni a nézőkkel. Vagy pél­dául Papp Laci, aki ed­zőként ugyanolyan lelkes, mint egykor a szorító­­ban ... Mások rovására Faragó Kati is teljesen negatívan értelmezi a „menő fejet”. Főleg olyan emberekre alkalmazza ezt a jelzőt, akik nem a mun­kájukkal, tudásukkal ér­vényesülnek, hanem kap­csolataikkal, ügyeskedés­sel vagy szélhámoskodás­sal — és mások rovására. A másik jelzőről vi­szont eltérően vélekedik, mert a lányok a jóképű, jó külsejű férfira is azt mondják: „jó fej”. "És ilyenkor mellékes, hogy az milyen belül. * Valószínű, hogy a kér­désre sok ezer tizenéves is nagyjából hasonlóan válaszolna. A fiatalok az eltérő értelmezések elle­nére — nagyjából egy­formán helyesen, kritiku­san ítélik meg a különféle emberi magatartásokat. Nagy többségük számára a tényleg pozitív szemé­lyek a menő fejek, a te­kintélyek, a mérvadók — sőt, a példaképek. Szenes Imre NÉP­SZAVA Tv-antenna Dzsungel a háztér:5n Vidéken rugalmasabbak A központi antennák — elsősorban Budapesten — csak a magyar televízió műsorainak vételére al­kalmasak. Egyre többen szeretnék venni a besz­tercebányai adást, elsősor­ban a sportműsorok miatt, de azokban a házakban, ahol van központi anten­na, egyedi felszerelését nem engedélyezik. S jön a­ színes adás, a második­­program, de még mindig csak a legegyszerűbb tí­pusú automatát szerelik. A legtöbb vidéki tanácsi vállalat viszont már „mindentudó” központi antennarendszereket ren­del a GELKÁ-tól. A GELKA szakértői, a többi között Czibor Endre és Szabó László elmon­dották, hogy a csak bu­dapesti vételr­e alkalmas központi antenna lakáson­kénti költsége 6—700 fo­rint, a további programok pedig, az újabb automa­tarendszerek miatt 200— 200 forintos pluszkiadást jelentenek. Ezt a beruhá­zó, a FŐBER, egyelőre nem vállalja. Az antenná­kat ugyan később is fel tudják szerelni, de ez az utólagos munka minden­képpen bonyodalmat je­lent. Ugyanis ma már az Az Építésügyi és Város-­fejlesztési Minisztérium és a Posta több intézkedést, rendelkezést is kiadott a központi tv-antenna ügy­ben. A szakembereket az vezérelte, hogy nem sza­bad engedni a városokban a háztetőkön antennaez­ sem ritka, hogy két-há­romszáz lakásos házalra építenek, tehát minden la­kót külön fel kell keresni össze kell adni a pénz ahhoz, hogy megrendeljél Besztercebányára vagy a második műsorra az an­tennát, s aztán várhatnak 12—16 hónapot, mert a GELKÁ-nál ennyi az út Az új lakótelepeken gyakori a panasz, hogy a központi antennák mű­szakilag nem tökéletesek, rossz a vétel, elsősorban azért, mert „szellemké­pes”. A GELKA szakem­berei elmondották, h­ogy ezt elsősorban a vasbeton épületek és a terepadott­ságok idézik elő. A Kelen­­földön például a közeli Gugger-hegy ,.tükröz”. Az NDK-ban rendszerint a lakótelep legmagasabb házára szerelik­­fel az óriás antennát, amely nem egy épületet, hanem 2000—6000 lakást lát el. Ezt az antennát függetle­níteni lehet a vasbeton­­szerkezetektől, a különbö­ző zavaró hatásoktól, a kábeleken több helyen erősítő van. Az üzembiz­tonságot növeli, hogy az­­ok alakuljanak ki. Ol­csóbb és jobb megoldás­nak tartják az egyéni an­tennánál a központit Mégis most sokan panasz­kodnak, s várhatóan a til­takozó áradat csak foko­zódni fog a következő években. Ma már a legelemibb követelmény lenne, hogy az üzletben a készülék el­adásánál a kereskedő­­ megmondja: melyik álla­mi vagy szövetkezeti vál­lalathoz forduljon a vevő antennaszerelés ügyében. Sőt, az üzleteknek rendel­kezniük kellene a posta mérési adataival is, meg kellene mondaniuk, hogy a város, illetve az egyes megyék mely részén mi­lyenek a vételi lehetősé­gek. 1 700 000 televízió van antennarendszer tartalék­kal dolgozik, tehát zavar esetén azonnal átkapcsol­ható. Ezek a tornyok, nem futási idő, így, ha nem akarják, hogy 1972-ben rohammunkával kelljen az újabb programokhoz az antennát felszerelni, azon­nal intézkednie kellene a fővárosi tanácsnak és az IKV-knak. Külön gondot jelent, hogy a magyar ipar még nem fejlesztette ki a szükséges alkatrésze­ket, konvertereket, melyek lehetővé teszik, hogy a falban levő vezetékek ki­cserélése nélkül a közpon­ti antennán keresztül mód nyíljék a magyar televí­zió második műsorának vételére. A HTV már fog­lalkozik a fejesztéssel, s a GELKA kedvező külföl­di ajánlatokat is tanulmá­nyoz­ a családok tulajdonában, s újabb tíz- és tízezreket adnak el. Az antenna a legtöbb helyen nélkülöz­hetetlen a jó­ vételhez, sőt most már jogos igény a több műsor vétele is. A szolgáltató ipar vezetői­nek kötelességük, hogy a tanácsokkal együtt ren­det teremtsenek, legális lehetőséget adjanak az antennák felszereléséhez. Mert hiába jók a rendel­kezések, ha nincsenek szinkronban az élettel. Moldován Tamás egy, ha nem több f­unkciót látnak el. Rádió-, URH- antennák és több televí­ziós műsor vételét is le­hetővé teszik. Nálunk elő­ször az újpalotai lakótele­pen kísérleteznek egy ilyen NDK-gyártmányú maxi-antennával, 2000 la­kás bekapcsolásával. Külön gondot jelent az egyéni antennák szerelé­se. A GELKA nem vállal­ja. .Az Orion, amelynek nem is ez a feladata, egy kisebb részleggel rendel­kezik, de januárig már megrendelést sem vesznek fel. Tehát aki egyéni an­tennát akar szereltetni — ha nem központi anten­­nás házban lakik —, egyetlen út marad: sze­rezni valakit, aki „tusi­ban” elvállalja a munkát. Szerencse kérdése, hogy kontárral vagy szakem­berrel akad-e össze az ember. A maxiantennáé a jövő Egyénileg csak fusiban a Külföldi pártdelegációk elutazása Vasárnap az MSZMP X. kongresszusán részt vett küldöttségek újabb csoportjai utaztak el Magyarországról. Vasárnap utazott el az NSZEP delegációja Friedrich Ebert, a Poli­tikai Bizottság tagja ve­zetésével és a lengyel pártküldöttség tagjai. A delegációkat a Feri­hegyi repülőtéren Biszku Béla és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, dr. Di­­mény Imre, dr. Korom Mihály és Szurdi István, a Központi Bizottság tag­jai búcsúztatták. Ugyancsak vasárnap utazott el Max Reimann­­nak, a Központi Bizottság első titkárának vezetésé­vel Németország Kom­munista Pártjának kül­döttsége, az osztrák párt­delegáció, amelyet Wal­ter Wachs, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára vezetett, a belga pártkül­döttség, Albert de Co­­ninck, a PB tagja, a Központi Bizottság titká­ra vezetésével, a Dán KP küldöttsége, amelynek vezetője Ivan Hansen, a Politikai Bizottság tagja, a finn pártküldöttség Taisto Sinisalo alelnök vezetésével, az ír küldött­ség Michael O'Riordan főtitkár vezetésével, a Luxemburgi KP küldöt­tei Dominique Urbany elnök vezetésével, a brit küldöttség, amelyet Bert Pearce, a PB tagja, a párt walesi szekciójának titkára vezetett, a Német KP küldöttsége Herbert Mies alelnök vezetésével, a norvég delegáció Leif Hammerstadnak, a tit­kárság tagjának vezeté­sével, a Portugál KP kül­döttsége José Vitorianó­­nak, a KB titkársága tagjának vezetésével, a svéd kommunisták kül­döttsége, amelyet Gunvor Ryding, a PB tagja ve­zetett, és a Török KP küldött­­ge Yakub Demir első titkár vezetésével. A küldöttségek búcsúz­tatásánál jelen volt Ban­kó Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Cervevka Ferenc­­né, Csi­tö­­ki Lajos, Jakab Sándor, Katona Imre, Molnár Frigyes, Orbán László, a Központi B­zottság tagjai, Gál Lász­ló és Kimmel Emil, a Központi Ellenőrző Bi­zottság tagjai. Hétfőn utaztak el Bu­dapestről a Koreai Mun­kapárt küldöttei Han Ik Szu, a PB tagja, a KB tikára vezetésével és a mongol pártküldöttség Nyamin Zsagvaraln­ak, a PB tagjának, a KB tit­kárának vezetésével. A delegációkat a Feri­hegyi repülőtéren Fehér Lajos, a Politikai Bizott­ság tagja, Borbándi Já­nos, Ilku Pál és Papp Árpád, a Központi Bi­­zottság tagjai búcsúztat­ták. Ugyancsak hétfőn uta­zott el a francia küldött­ség Francois Billoux, a PB tagja vezetésével, az olasz delegáció Agostino Novella PB-tag vezeté­sével, a Spanyol KP kül­döttsége Ignacio Galle­­go, a VB és a titkárság tagja vezetésével, a Gö­rög KP delegációja Kosz­tasz Kol­jannisz első tit­kár vezetésével, és a Ny­u­gat-b­erl­in­i Szociali­s­­ta Egységpárt küldött­sége, amelyet Hans Mahler, a pártelnökség irodájának tagja, a Die Wahrheit főszerkesztője vezetett. A küldöttségek búcsúz­tatásánál jelen voltak: Aczél György, a PB tag­ja, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titká­ra, Brutyó János, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnöke, Venéczi János, a Központi Ellenőrző Bi­zottság titkára, Nemes­laki Tivadar, Tömpe Ist­ván, a Központi Bizott­ság tagjai. (MTI) Még ebben az évben elkezdi termelését hazánk legkorszerűbb — 78 millió fo­rintért épülő — új nehézfémöntödéje Székesfehérvárott (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele)

Next