Népszava, 1970. december (98. évfolyam, 281–305. sz.)

1970-12-08 / 287. szám

1970. december 8 A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének ülése A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége hétfőn megvitatta a Leg­felső Tanács kedden meg­nyitó ülésszakával össze­függő kérdéseket. Az elnökség tudomásul vette a tájékoztatást ar­ra vonatkozólag, hogy a két ház állandó bizottsá­gai előzetesen megvitat­ták a Szovjetunió 1971-re szóló népgazdaságfejlesz­tési tervét és állami költ­ségvetését. Az elnökség megvitatta továbbá a két ház bizott­ságainak anyagait a Szov­jetunió és a szövetségi köztársaságok vízgazdál­kodási törvénytervezeté­ről folytatott társadalmi vita eredményeiről. Az ülést Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnö­ke vezette. A guineai hadsereg felszámolta az inváziót A Biztonsági A guineai hadsereg be­fejezte tisztogató hadmű­veleteit. Az ellenséges erőket Conakryban lénye­gében felszámoltnak te­kinthetik. Séb­ou Touré guineai el­nök a conakry-i rádióban mondott beszédében kö­zölte, hogy a Guinea ellen indított imperialista tá­madás során Sierra Leo­néba menekült zsoldoso­kat és ügynököket kiad­ják a guineai hatóságok­nak. Sékou Touré hozzáfűzte, hogy a Guinea elleni ag­resszió előkészítésében közreműködött személyek közül Gambia eddig 38 zsoldost adott ki a Gui­neai Köztársaságnak. A Biztonsági Tanács folytatta a vitát Portugá­lia guineai inváziójáról. A szombati ülésen 16 ország képviselője mondta el fel­szólalását — többségük­ben olyan afrikai és ázsiai országok képviseletében, amelyek nem tagjai a Biz­tonsági Tanácsnak és sa­ját kérésükre szavazati jog nélkül vesznek részt az ülésen. A felszólalók valamennyien elítélték Portugáliát a Guinea el­len intézett támadás miatt. Tanács ülése Ezúttal Portugália egyet­len szövetségese sem kért szót az agresszor védel­mében. A felszólaló kül­döttek szinte kivétel nél­kül arra szólították fel a Biztonsági Tanácsot, hogy ezúttal ne elégedjék meg a szóbeli elítéléssel, ha­nem tegyen gyakorlati lé­péseket is az agresszor megbüntetésére. Jakov Malik szovjet küldött, a Biztonsági Ta­nács decemberi elnöke felszólalásában támogatta azt az afrikai és ázsiai küldöttek által már ko­rábban kifejtett követe­lést, hogy a Biztonsági Tanács határozatában vi­lágosan és egyértelműen ítélje el Portugália ag­resszív cselekedeteit és alkalmazzon hatékony szankciókat ellene. Az ilyen intézkedések között említette Malik a gazda­sági és a diplomáciai kap­csolatok teljes megszakí­tását. Ismael Touré pénzügy­­miniszter vezetésével va­sárnap guineai küldöttség érkezett Lagosba, hogy részt vegyen a Guineában végrehajtott zsoldos-invá­zió ügyét tárgyaló szerdai ENSZ-ülésen. A Szovjetunió külügyminisztériumának tiltakozása A Szovjetunió külügy­minisztériuma tiltakozott az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségé­nél amiatt, hogy az ame­rikai hatóságok a Pana­ma-csatorna övezetében 36 órán át feltartóztatták a „Sota Rusztaveli” szov­jet óceánjárót, amelynek fedélzetén 750 utas tartóz­kodott, közöttük szép számban Angliából Auszt­ráliába utazó nők és gyer­mekek. A szovjet külügymi­nisztérium leleplezte e provokáció valódi értel­mét: a szeptemberben egy más szovjet hajóval ösz­­szeütközött „Aquarius” tartályhajó amerikai-izra­eli tulajdonosai tettek kí­sérletet arra, hogy a köl­csönös igények rendezé­sére ilyen esetekben elő­írt hagyományos eljárás helyett, túszként vissza­tartsák a szovjet hajót és 750 utasát, a maguk cél­jai érdekében. Az „Aqua­rius” tulajdonosainak el­járása jogos felháborodást keltett az utasok és mind­azok körében, akik erről a példátlan esetről értesül­tek. © Egy brazil gerillacso­­port tagjai elrabolták Gio­vanni Enrico Buchert, Svájc brazíliai nagyköve­tét. © Allende chilei elnök vasárnap Pablo Neruda Nobel-díjas kommunista költőt nevezte ki az or­szág franciaországi nagy­követévé. A kinevezést a szenátusnak kell jóvá­hagynia. © A belgrádi kerületi bíróság ötös tanácsa — perújítás során — Miljen­­ko Hrkacs úsztasi terro­ristát halálra ítélte. © Cross brit kereske­delmi attasé, akit 60 na­pon át tartottak a kanadai szeparatista franciák túsz­ként fogságban, Londonba érkezett. MÉG NEM LÁTTA? NÉZZE MEG! December 3-tól a mozik műsorán! SZÉP LÁNYOK, NE SÍRJATOK Zenés magyar film fiatalokról Rendezte: MÉSZÁROS MÁRTA Főszereplők: Jarka Schal­lerova, Zala Márk fh. és Balázsovits Lajos Közreműködik: a METRÓ, a KEX, a TOLCSVAY és a SZÍRIUSZ EGYÜTTES NÉP­SZAVA Aláírták a lengyel—nyugatnémet államközi szerződést (Folytatás az 1. oldalról) jelen a gettó hőseinek emlékművénél rendezett koszorúzáson. Willy Brandt elhelyezte az em­lékművön az NSZK kan­cellárjának koszorúját. A koszorúzási ünnepsé­geket követően Brandt, külügyminisztere kísére­tében látogatást tett Jó­zef Cyrankiewicznél. A közel egyórás eszmecse­rén Stefan Jedrychowski is részt vett. Kora délután Cyran­­kiewicz ebédet adott az NSZK kancellárja tiszte­letére. Ezen ott voltak Wladyslaw Gomulkával az élükön a lengyel párt­os állami vezetők, s a nyugatnémet küldöttség tagjai. Az ebéden Józef Cy­­rankiewicz pohárköszön­tőt mondott, amelyre Willy Brandt válaszolt. Pohárköszöntőjében Cy­rankiewicz a többi kö­zött hangoztatta: A Lengyel Népköztár­saság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kap­csolatai szempontjából alapvető jelentőségű egyezményt írtunk ma alá. Megállapodásun­kat mindenütt olyan ak­tusnak tekintik, mint amely számottevően hoz­zájárul az európai eny­hüléshez, földrészünk bé­kéje és biztonsága meg­szilárdításához. Szerződé­sünk lezárja az európai történelem egy szaka­szát, elismeri és véglege­sen szentesíti a rég meg­levő európai realitásokat, köztük elsősorban a pots­dami egyezményben meg­állapított Odera—Neisse­­határt. Szerződésünk, vélemé­nyem szerint, megterem­ti államközi együttműkö­désünk rendezésének ki­indulópontját. Cyrankiewicz ezután rámutatott: alapvető je­lentőségű a két német ál­lam viszonyának rende­zése, elsősorban pedig egyenjogúságuk, függet­lenségük és szuverenitá­suk minden ország részé­ről történő tiszteletben tartása. Cyrankiewicz pohár­­köszöntőjére Brandt vá­laszolt. Bevezetőben ki­jelentette: egyetértünk abban, hogy közvetlenül szerződésünk ratifikálása után államaink között létrejöjjön a diplomáciai kapcsolat. — A szövetségi kor­mány a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, s különösen az európai helyzet javítására törek­szik. Ebből a szempont­ból mérföldkőnek számít az NSZK és a Szovjet­unió moszkvai szerződé­se. Hasonló súlyú a ma aláírt egyezmény is, s ugyanilyen jelentőségű eseménynek kell lennie a nyugatnémet—csehszlo­vák egyezménynek. Ez a „négyes csoport” egységes egészet alkot, amelyben mindegyik megállapodás­nak megvan a nélkülöz­hetetlen helye és szere­pe.­­ Ez a négy egyez­mény azonban nem me­ríti ki a kérdéskomple­xumot. Nem teljes, ha nem kapcsolódik hozzá a Nyugat-Berlin körüli helyzet rendezése. Délután a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának székházában Gomulka fo­gadta Brandtot. A két or­szág kapcsolataira és az európai helyzetre vonat­kozó eszmecserén részt vett Cyrankiewicz mi­niszterelnök. Ezzel egyidejűleg Ste­fan Jedrychowski kül­ügyminiszter Walter Scheellel folytatott meg­beszélést. Brandt a szövetségi kormány nevében NSZK- beli látogatásra hívta meg Cyrankiewicz miniszter­­elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját ké­sőbb rögzítik. Este a Wilanówi-palo­­tában Brandt kancellár vacsorát adott Cyrankie­wicz miniszterelnök tisz­teletére. A vacsorán részt vettek a lengyel párt- és állami vezetők. Willy Brandt nyugat­német kancellár a len­gyel—nyugatnémet szer­ződés aláírása alkalmából hétfőn este rádió- és tv­­beszéddel fordult az NSZK lakosságához. Nem szabad megfeled­keznünk arról — mon­dotta Brandt —, hogy 1939 után történelmének legszörnyűbb szenvedését okozták a lengyel nép­nek. Ennek az igazságta­lanságnak megvannak a következményei. A bonni kancellár ezt követően a német nép szenvedéseiről is beszélt, s megemlékezett azokról, akik a legsúlyosabb ál­dozatokat hozták, akik­nek hozzátartozói életü­ket, vesztették a háború­ban. Éhségsztrájk a spanyol börtönökben A burgosi hadbírósági tárgyalást hétfőn váratla­nul felfüggesztették. A reggel kilencre kitűzött ülésszakot lemondták, de bejelentették, hogy dél­után­ öt órakor a tárgya­lás folytatódik. Az angol rádió és az UPI arról számolt be, hogy Beihl elrablói kö­zölték, szabadon bocsátják a nyugatnémet főkonzult, ha a kormány megígéri, hogy a fővádlottat, Fran­cisco Janier Izco de la Ig­­lesiát nem ítélik halálra. Spanyolországszerte éh­ségsztrájkban állnak a po­litikai bebörtönzöttek a burgosi per kezdete óta — közölte hétfőn jól tájéko­zott körökre hivatkozva az AFP francia hírügy­nökség. A per — mint is­meretes — december 3- án nyílt meg. Úgy tudják, hogy a politikai foglyok közül a nem baszk nem­zetiségűek az utolsó tár­gyalási napig folytatják éhségsztrájkjukat, a baszk bebörtönzöttek pedig az­után is, ha a perben akár egyetlen halálos ítélet szü­letne. Éhségsztrájk kez­dődött a barcelonai, a bil­baói, a San Sebastian-i, a soriai, a segoviai, a terue­­li, a burgosi, a madridi, a pampelunei, az ocanai, a jaeni és a Puerto de San­ta Maria-i fegyházakban, illetve fogolytáborokban. Vasárnap délután Mad­rid szívében 300 felvonu­ló tüntetett a burgosi ter­rorper ellen. A tüntetők gépkocsikat borítottak fel és bezúztak néhány kira­katot. E­hngőz Brüsszelben elmúlt időkben, mikor a Vadnyugatot is elérte és átszelte a nagy amerikai vasút, fontos szolgála­tot teljesítettek a szerelvényeken a brakema­­nek, a fékező emberek. Manapság többnyire csak át­vitt értelemben használatos a nevük az Egyesült Ál­lamokban ... Két „brakeman” érkezett a múlt héten Wa­shingtonból Brüsszelbe, hogy részt vegyen a NATO téli ülésszakán: Laird és Rogers, az amerikai had­ügy-, illetve külügyminiszter. Az atlanti katonai paktum konferenciája 15 tagország hadügyminiszte­rének tanácskozásával kezdődött, majd megnyílt a teljes miniszteri tanácsülés a külügy-, a hadügy- és a pénzügyminiszterek részvételével. De mielőtt vala­milyen érdemleges javaslat vagy határozat elhang­zott volna, még a tanácsülés előtt, a Laird és Rogers duó „ellengőzt” adott. A hadügyminiszter közölte kollégáival, hogy az Egyesült Államok továbbra is növeli katonai kiadásait, de jó néven venné, ha az európai NATO-partnerek „önkéntesen” nagyobb részt vállalnának a kontinens katonai kiadásának terheiből. A külügyminiszter ugyanakkor „átadta” a tanácsülésnek Nixon üzenetét, amelyben az elnök hangsúlyozta: „A szövetségesek egyetértenek abban, hogy biztosítani kell a NATO elrettentő erejének hi­telét és növelni a rugalmas visszacsapás stratégiájá­nak hitelét.” Ez világos beszéd. Ezután sem lehet kétséges a NATO agresszív jellege. Rogers kommentárja pedig — amely az elnök üzenetének felolvasása után kö­vetkezett — reflektorfénybe állította az esetleg ho­mályosnak vélhető kitételeket: „Eloszlatja az Egye­sült Államok barátainak kételyeit (tudniillik, a Ni­­xon-üzenet — a Szerk.), és szertefoszlatja ellenfelei­nek reményeit, amelyeket az Európa iránti amerikai elkötelezettség tekintetében tápláltak.” E­z volt az indítás, s a NATO-hadügyminiszterek ellenvetés nélkül elfogadták az AD—70 fedőne­vű tervet, amely a hetvenes évekre megszabja a nyugati katonai tömb stratégiáját és tartalmazza a „rugalmas visszacsapás” elméletét — a NATO tagálla­mok hadászati koncepcióját. Az amerikai fizetési mérleg tehermentesítésére az európai tagországok „önkéntesen” hozzájárultak, hogy a jövőben nagyobb részt vállalnak az együttes kiadásokból. A NATO-n belüli nézetkülönbségek a második napon merültek fel, midőn Rogers amerikai és Douglas­ Home brit külügyminiszter felszólalásában hangoztatta, hogy „még nem érett meg a helyzet az európai biztonsági értekezlet összehívására", és ah­hoz csak akkor lehet hozzákezdeni, ha előbb „meg­nyugtató módon rendezik” a nyugat berlini kérdést. A problémakörrel kapcsolatos politikai féket itt is Ro­gers húzta meg, jóllehet, a NATO kebelében akadtak olyanok — mint például a dán külügyminiszter —, aki figyelmeztetett a hátralépés hátrányaira. Ugyan­is több felszólaló kijelentette: indokoltnak tartja az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítésé­nek megkezdését. Végül azonban az atlanti külügy­miniszterek tanácsa Washington nyomásának enge­dett, és a konferenciáról kiadott közlemény szövege azt a benyomást kelti, hogy Európában az agresszív erők torlaszt akarnak emelni a biztonsági tanácsko­zás összehívása elé. A fogalmazás hemzseg az „amennyiben”, a „mi­helyt”, a „csak” és a „de” szavaktól. Például: „A NATO-országok kormányai csak akkor hajlan­dók többoldalú kapcsolatokat teremteni minden ér­dekelt kormánnyal annak eldöntésére, hogy mikor lehet összehívni az európai biztonsággal és együtt­működéssel foglalkozó értekezletet, vagy megkezde­ni ilyen értekezletek sorozatát, mihelyt a Berlinről (értsd: Nyugat-Berlinről — a Szerk.) folyó megbe­szélések kielégítő eredményre vezetnek, s amennyi­ben a többi, folyamatban levő megbeszélés is kedve­­zően alakul.” Az előfeltételek közleménye ez. Éppen amikor a Bonn és Moszkva, a Bonn és Varsó közötti szerződés, valamint a Német Szövetségi Köztársaság és az euró­pai szocialista országok közötti további tárgyalások és egyezmények lehetőségei új perspektívát mutat­nak a békés együttműködésre — akkor a NATO- értekezlet feltételeket támaszt. Hajánál fogva előci­­bált követelésekkel próbálja fékezni, megakadályoz­ni az európai enyhülés folyamatát. A brüsszeli „stra­tégák” nyíltan nem mernek fellépni az európai biz­tonsági értekezlet ellen, mert tudják: a kontinens népei támogatják azt. És hogy mennyire indokolat­lan a különböző feltételek között emlegetett nyugat­berlini „feltétel”, azt a legjobban Schumann francia külügyminiszter szavai világítják meg: „Meggyőző­désem szerint a Szovjetunió nem óhajtja a berlini tárgyalások meghiúsulását”, és éppen ezért elképzel­hetőnek tartja, hogy előbb-utóbb megegyezésre jus­sanak ebben a kérdésben ... S­zembetűnő az ellentét a brüsszeli kommüniké és a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete által Berlinben elfogadott dokumentumok kö­zött is. A szocialista országok nyilatkozata a béke okmánya , amely csak megkönnyíti az enyhülés ki­alakulását Európában. A brüsszeli záróközleményre viszont rányomja bélyegét a washingtoni diktátum: elfojtani, gyengíteni egyes NATO-országok enyhülés iránti érdeklődését és hajlamát. Jankovszky János : A kínai szakszervezeti mozgalom helyzete Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Szombaton elutazott Pe­­kingből az első külföldi szakszervezeti küldöttség, amely a „kulturális forra­dalom” óta Kínába láto­gatott. A delegáció Viet­namból úton hazafelé­­ néhány napot töltött Pe­­kingben, s látogatása meg­figyelők szerint azért kel­tett feltűnést, mert a mintegy 20 millió tagot tömörítő Kínai Országos Szakszervezeti Szövetsé­get a „kulturális forrada­lom” során feloszlatták — tehát a kínai szakszer­vezeti mozgalom helyze­tére utal, ki fogadja part­nerként a román vendé­geket. A román delegációval Csi Teng-kuej, a KKP KB Politikai Bizottságának póttagja, továbbá­ a pe­kingi­­forradalmi bizott­ság alelnöke, Vu Te, vala­mint a „pekingi forradal­mi munkások képviselői­nek kongresszusa” elneve­zésű szervezet két képvi­selője — a KKP KB-já­­nak két tagja — folyta­tott megbeszéléseket. A közleményben említett kínai vezetőknek, pekingi megfigyelők szerint, fel­tehetőleg szerepük lesz­ a kínai szakszervezeti moz­galom újjászervezésében, illetve a helyébe lépő szervezet kialakításában. Pekingben — mint az MTI tudósítója is megál­lapította a főváros üze­meiben tett látogatásai során — pillanatnyilag a forradalmi munkások képviselőinek kongresz­­szusa”, ez a kulturális forradalom” során létre­jött tömegszervezet tölti be nagyjából a szakszer­vezeti funkciót. Országos munkásképvi­seleti központ mindeddig nem lépett a feloszlatott kínai szakszervezetek or­szágos központjának he­lyébe. Pekingi megfigye­lők feltételezik, hogy a különböző kínai részről hivatalosan ideiglenesnek tekintett munkásképvise­leti szervek végleges or­­szágos kiépítésére az or­szágos, a­ népi gyűlés soron következő, évek óta elő­ször összehívott, üléssza­ka nyomán kerül majd sor. - --------------­ Heift'sstraim Nyugat-Berlislben Heinemann, az NSZK államelnöke vasárnap há­romnapos látogatásra Nyugat-Berlinbe érkezett. Társaságában van Lübke, hivatali elődje, aki csupán magánjellegű utat bonyo­lít le. Heinemann látogatását az NDK külügyminiszté­riuma provokatívnak ne­vezte, és hivatalosan til­takozott ellene. ­ Az ENSZ-közgyűlés kü­lönleges politikai bizott­sága befejezte a Paleszti­na­ menekültek segélye­zéséről gondoskodó ENSZ- szervezet (UNRWA) tevé­kenysége fölötti vitát. A vita során a felszó­lalók élesen elítélték Iz­rael agresszív politikáját, és megállapították, hogy Tel Avivot terheli a fe­lelősség a palesztinai me­nekült-probléma keletke­zéséért. Számos felszólaló han­goztatta, hogy az időköz­ben másfél milliós létszá­múra nőtt palesztinai me­nekültek segélyezése sem­miféleképp sem helyette­sítheti a probléma meg­oldásának egyetlen lehet­séges módját: az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területek­ről, a palesztinai nép jo­gainak elismerését, a ha­zatérés jogának biztosítá­sát a menekültek számá­ra. A különleges politikai bizottság szótöbbséggel határozatot fogadott el, amely aláhúzza Palesztina népének elidegeníthetet­len jogát az önrendelke­zésre. Az önrendelkezés érvényesülése elengedhe­tetlen feltétele a közel­­keleti békének. A határozatot 46 szava­zattal 19 ellenében, 36 tar­tózkodás mellett fogadták el. A nemmel szavazók főként a nyugati orszá­gok képviselői voltak. Az ENSZ különleges politikai bizottsága, Tel Avivot terheli a felelősség a palesztinai menekültek ügyében ­ Ceausescu, a Román Államtanács elnöke hét­főn ötnapos hivatalos lá­togatásra Rabatba érke­zett. NŐI GUMICSIZMA többféle színben, 30—40 sz. méretekben KAPHATÓ az ORSZÁGOS GUMIIPARI VÁLLALAT Háztartási és Műszaki Gumiáru Szaküzletében Budapest VI., Nagymező utca 21 TELEFON: 318—172

Next