Népszava, 1971. január (99. évfolyam, 1–26. sz.)

1971-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 99. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT 1971. JANUÁR 1. PÉNTEK E­semény dús esztendőt búcsúztatunk. Nehéz lenne a teljes számvetés, hiszen­­sok maradandó érvényű ese­ménynek cselekvő részesei vol­tunk. A tegnapi­­nappal befejeztük harmadik ötéves tervünket. A magyar munkások, parasztok, értelmiségiek ötesztendei meg­feszített munkával érték el, hogy most zárult népgazdasági tervünk minden célkitűzése megvalósult. Mennyi munka, küzdés és harc, mennyi gond és probléma megoldása kellett ah­hoz, hogy jóleső érzéssel leír­hassuk: a szocializmus teljes fel­építésében ismét erőteljes lépést tettünk előre. Szükséges külön is szólni a­zocialista brigádok áldozatos, fegyelmezett munkájáról, a párt kongresszusának tiszteletére szervezett munkaverseny ered­ményeiről, munkásosztályunk áldozatkészségéről. Ez kiapad­hatatlan forrása szocialista épí­­tőmunkánknak. S műszaki ér­telmiségünkről, mert alkotó- és k­épzelőerejük iparunk műszaki­­technikai fejlődésében öltött t­estet. A szabolcsi árvízkatasztrófa után a szervezett dolgozók száz- és százezrei jelentkeztek mun­­­­ára, anyagi támogatással, kü­­önmunka-felajánlásokkal, hogy hozzájáruljanak a bajbajutottak t­alpraásásához. Vállalták, hogy 1­970-ben a nemzeti jövedelem egyszázalékos növelésével javít­ják az ország pénzügyi mérle­gét. A párt X. kongresszusa nem­csak méltatta, hanem igen nagy­ra értékelte a magyar munkás­­osztály áldozatkészségét, ame­lyet saját hatalmának fejleszté­se és erősítése érdekében végez immár negyedszázad óta. A kongresszus szükségesnek tar­totta, hogy tovább erősítsük,­zilárdítsuk hazánkban a mun­káshatalmat. Meggyőződésünk, hogy a munkásosztály a most induló ötéves tervben még cél­ratörőbben, a szocialista építő­­munka hatékonyságáért áldozza szakértelmét, tudását és erejét. A legnagyobb áldozatok vál­lalása mellett a legnagyobb fe­lelősség is a munkásosztályra hárul. A kipróbált, bevált párt­­klitika egyben osztálypolitika: a munkásosztály politikája, melynek teljesebbé válásáért­­ ijlandó fegyelmezettebben dolgozni, küzdeni. Ez az osz­tály­politika megegyezik a tár­sadalom minden rétegének ér­dekével és életcéljával. A munkáshatalom erősí­té­séért az első sorokban küz­denek a szakszervezetek. A párt kongresszusa nagy figyel­met fordított a szervezett dol­gozók tömegszervezetének, a szakszervezeteknek a munkájá­ra. Hiszen a hatékonyabb gaz­dálkodás és termelés, a szocia­lista építés magasabb szinton történő folytatása, a munka- és életkörülmények szüntelen ja­vítása, a szakszervezeti mozga­lom számára is újabb, bonyo­lultabb feladatok megoldását jelenti. A szakszervezeti tagság sze­mélyes érdekeinek védelme, a dolgozó kollektívák érdekeinek képviselete körültekintőbb, megalapozottabb és nagyobb hozzáértéssel bíró munkát igé­nyel a jövőben a szakszervezeti bizottságoktól, területi szervek­től és a szakmai központoktól egyaránt. Az egyént ért sérelem sehol sem maradhat orvoslás nélkül. Az egyéni és a csoport­­érdekeket azonban úgy kell képviselni, hogy azok — még ütközések esetén is — mindig összhangba hozhatnak legyenek az össztársadalmi érdekkel. Eb­ben jut kifejezésre szakszerve­zeti munkánk egyik legbonyo­lultabb és legf­elelősségtelj­esebb vonása. Ha a munkásdemokrácia fej­lesztéséről beszélünk, nem arra gondolunk, hogy mindent elöl­ről kell kezdeni. Az üzemi de­mokrácia nálunk élő, eleven va­lóság. Megvannak azok a fóru­mok, amelyek alkalmasak arra, hogy az üzemi demokráciát to­vább fejlesszük. Eddigi eredmé­nyeinkre építve, most már szük­séges tovább kutatni azokat a lehetőségeket, amelyek még egészségesebb tartalommal töl­tik meg a meglevő kereteket. Semmilyen lényeges dolog nem történhet üzemeinkben anélkül, hogy arról a munkások véleményét ne hallgatnák meg. Másként szólva: ugyanúgy, mint eddig, a jövőben is mindig ki­kérjük a munkásság vélemé­nyét azokban a kérdésekben, amelyek az ország összlakossá­gát érintik, így kapcsolódik ösz­­sze országos és helyi politika, egyéni és közösségi sors, osz­tálypolitika és nemzeti politika. Az üzemi demokrácia fejlesz­tése tehát a cél és az eszköz, a tartalom és a forma, más szó­val: a szó és a tett egysége. A szakszervezeti mozgalom közéleti súlya, szerepe az el­múlt években erősödött. Lénye­ges kérdések sehol sem kerül­tek kimunkálásra a szakszerve­zetek részvétele nélkül. A jövő­ben még tovább növekszik e nagy osztály­szervezet közéleti szerepe. A közéletiség növeléséhez tar­tozik, hogy a munkásság, a szer­vezett dolgozók tömegszerveze­te minél több területen, állami, igazgatási fórumon képviseltes­se magát Mindenütt jelen le­gyen, ahol a munkásság dolgai kerülnek szóba. A szakszerveze­teknek mindenütt szavuk van, ahol termelési kérdésekről, munkáskultúráról és szociálpo­litikáról van szó. A szakmai szervezetek és a szaktárcák együttműködésében a kölcsönös megértésre törekvés mellett ér­zékelhetően nagyobb szerephez jutnak az iparág érdekvédelmi tényezőt letszínvonal-politikánk a­­a bérből és fizetésből élők érdekeiből indul ki. A ne­gyedik ötéves tervben a reálbé­rek 18 százalékos növekedése — mint alsó határ — összhangban van gazdasági, anyagi lehetősé­geinkkel, és azzal a politikai alapelvünkkel, hogy a szocialis­ta építéssel párhuzamosan rend­szeresen javuljanak a dolgozók életkörülményei. Meghatározó gazdaságpolitikai elvünk, hogy a reálbérek a tervezett mérték­ben emelkedjenek, még­­árrend­szerünk tökéletesítésének szük­ségszerű folyamatában is. Amikor életszínvonal-politi­kánk elveinek konkrét, gyakor­lati végrehajtását segítjük, és óvjuk a torzulásoktól, világosan megmondjuk: csakis a hatéko­nyabb gazdasági, termelőmun­ka biztosíthatja életszínvonal­politikánk következetes megva­lósulását. A termelő tevékeny­ség oldaláról éppen úgy vizsgál­juk gazdasági életünket, mint a fogyasztás oldaláról. A kettő összhangjának biztosítása napi, gyakorlati munkánk egyik fő vonása. Ezen belül azonban a végzett munkához kötjük a bérezést. Az eddiginél sokkal differenciál­tabb bérezést valósítunk meg. Mindenütt föllépünk az egyen­­lősdire irányuló törekvésekkel szemben, mert ez ellenkezik cél­jainkkal, hátráltatja a gazda­ság, a termelés gyorsabb ütemű fejlődését, és nagyfokú igazság­talanságot is szül. ■ Terveinkben szerepelnek — megfelelő időpontban — olyan intézkedések is, amelyek a nagy­családosok, a nyugdíjasok, az ellátatlanok anyagi viszonyai­nak javulását segítik elő. Ez a szociális gondoskodás rendsze­rünk természetéből folyik. Szakszervezeti mozgalmunk következő négy évre szóló ten­nivalói most állnak kidolgozás alatt Készülünk a magyar szak­­szervezetek soron következő kongresszusára. A párt által meghatározott politika végre­hajtása során szükséges lesz pontosabban elhatárolni és kije­lölni a teendőket, hogy a saját munkánkat sajátos szakszerve­zeti módon végezzük. N­em köszöntő, inkább újévi töprengés ez. Ezt a fajta töprengést szívesen vállal­juk, mert szabad hazában sza­bad munkásosztály tűnődik sa­ját holnapján, azon, hogy mit csináljon jobban, hasznosabban, okosabban. A holnapon, jövőnkön sokan gondolkodnak. Milliók és mil­liók, mindazok, akik értik, érzik a szabadsággal járó felelősséget. Értik, érzik és viselik is. Nekik, a szervezett dolgozók millióinak kívánok békés, bol­dog, dolgos új esztendőt Új ESZTENDŐ Írta: GÁSPÁR SÁNDOR Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak! A Minisztertanács ülése A vártnál jobb eredmény az árvízkárok helyreállításában A kormány Tájékoztatá­si Hivatala közli : A Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. Apró Antal, a Minisz­tertanács elnökhelyettese beszámolt a KGST végre­hajtó bizottsága 50. ülésé­nek munkájáról. A tanács­kozás részvevői elsősor­ban az integráció prog­ramjával kapcsolatos ok­mányok kidolgozásával foglalkoztak. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. Az építésügyi és város­­fejlesztési miniszter tájé­koztató jelentést adott az idei árvíz okozta épület­károk helyreállításának és újjáépítésének helyzeté­ről. Közvetlenül az árvíz­­védelmi munkálatok befe­jezése után olyan határo­zat született, hogy mind­azok, akiknek lakóházát az árvíz lerombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épüle­tekben pedig legalább két helyiséget lakható állapot­ban át kell adni. A július elején megkezdődött épít­kezések a felelős állami és társadalmi szervek mun­kája és a széles körű tár­sadalmi összefogás ered­ményeként a vártnál is jobb eredményre vezettek. Szabolcs-Szatmár megyé­ben november 10-ig az előirányzatot túlteljesítve 4171, december 20-ig pe­dig 4673 lakás készült el. Csongrád, Békés és Szol­nok megyében ez év vé­géig 898 lakás épült újjá, és befejeződött 1312 lakás helyreállítása. A­ kivitele­zési munkákat 29 minisz­tériumi, 7 tanácsi válla­lat, számos kis- és kisipa­ros végezte. Részt vettek az újjáépítésben a ma­gyar néphadsereg, a Bel­ügyminisztérium és a munkásőrség alakulatai, a KISZ által szervezett if­júsági építőtáborok lelkes fiataljai és az érintett te­rületek lakói. Az újjáépítési munká­ban elismerésre méltó eredményeket értek el a Szabolcs-Szatmár megyei párt-, tanácsi és társadal­mi szervek, továbbá a ter­vező- és építőipari válla­latok, a MÁV és a közúti autóközlekedés dolgozói. A TÜZÉP, az OTP, va­lamint az építőanyagipari vállalatok jelentős mun­kát végeztek az újjáépítés feltételeinek biztosításá­ban, a néphadsereg és a belügyi szervek tagjai nagy tömegű anyag kira­kását segítették elő. Ugyancsak jelentős volt az a segítség, amit a Szovjet­unió és több más baráti ország nyújtott a helyre­állítási munkákhoz. A kormány az építésügyi és városfejlesztési miniszter­nek, mint helyreállítási kormánybiztosnak záróje­lentését jóváhagyólag tu­domásul vette, egyben kö­szönetét és elismerését fe­jezte ki a helyreállítási munkák valamennyi rész­vevőjének. Az építésügyi és város­­fejlesztési miniszter ja­vaslata alapján a kor­mány hozzájárult, hogy Hejőcsabán új cementmű épüljön. A mintegy 3,5 milliárd forintos beruhá­zást 1971-ben kezdik el, s az előreláthatólag 4 évig tartó építkezések befejez­tével a cementellátás leg­fontosabb problémái meg­oldódnak. A művelődésügyi mi­niszter a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság VII. üléséről tett jelentést. A Moszkvában folytatott őszinte, baráti légkörű ta­nácskozásokon a követke­ző napirendi pontok sze­repeltek : együttműködés a társadalomtudományok te­rületén az egyetemi okta­tásban; tapasztalatcsere a nemzetközi versenyeken, fesztiválokon és képzőmű­vészeti kiállításokon törté­nő részvételről; a bizott­ság eddig hozott határo­zatai végrehajtásának elemzése a színház-, zene- és filmművészet területén, valamint az 1971—72. évi munkaterv jóváhagyása. A kormány a jelentést elfo­gadta. A Minisztertanács tit­kárságának vezetője je­lentést terjesztett a kor­mány elé az országgyűlés decemberi ülésszakán el­hangzott képviselői javas­latokról. A Miniszterta­nács felhívta a miniszte­rek figyelmét a javasla­tok megvizsgálására és megfelelő intézkedések megtételére, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Újévi tűzszünet Dél-Vietnamban Csütörtökön helyi idő szerint 0.00 órakor, életbe lépett Dél-Vietnamban a DNFF által meghirdetett, háromnapos újévi tűzszü­net. Az amerikai csaigoni fél csak 24 órás újévi fegyvernyugvást ajánlott A dél-vietnami népi erők rádiója, a Giai-Phong csütörtöki adásában fel­ajánlotta a dél-vietnami zsoldos hadsereg tagjai­nak, hogy látogassák meg újév napján a felszabadí­tott területeken élő csa­ládtagjaikat. Az ilyen lá­togatások feltétele: a ka­tonák nem vihetnek ma­gukkal fegyvert. Algírból érkezett jelen­tés szerint az algériai rá­dió és televízió szerdán riportfilmet sugárzott a Vietnami Demokratikus Köztársaságból, az egyik olyan táborból, ahol ame­rikai pilótákat őriznek. A riportfilmben megszólalt két amerikai tiszt: Roger Dean Ingwalson és Paul Gordon. Elmondották, hogy emberien bánnak velük, s hogy sajnálják, amiért kormányuk foly­tatja az indokínai határ

Next