Népszava, 1971. január (99. évfolyam, 1–26. sz.)

1971-01-16 / 13. szám

2 Az üzemi demokrácia fejlesztése politikai és gazdasági feladat A továbbiakban a szak­­szervezeti jogok érvénye­sülését elemezte, majd a szocialista demokrácia ki­bontakozásának ideológiai és gyakorlati feladatairól szólt. " A szocialista demok­rácia lényege, hogy növel­jük a dolgozók részvételét a döntésben és az ellen­őrzésben. Biztosítsuk, hogy a dolgozók széles körű be­vonásával, véleményük, javaslataik figyelembe vé­telével szülessenek meg az alapvető határozatok, állásfoglalások — mon­dotta, majd beszéde során rámutatott: — A fejlett országok és hazánk közötti termelé­kenységi színvonalkü­lönbségnek is egyik fő oka az, hogy a vállalatve­zetési módszereink ma — még az adott technika le­hetőségeihez képest is — viszonylag elmaradottak. Ennek következménye, hogy meglehetősen sok vezető elfeledkezik arról, hogy a munkahely nem­csak gazdasági egység, ahol termelés folyik, ha­nem politikai egység is, ahol emberi viszonyok formálódnak, ahol a ter­melés eredményeiben ölt testet a dolgozók tudata, aktivitása.­­ Az üzemi demokrá­cia fejlesztése politikai és gazdasági feladat Politi­kai, mert a munkásoknak nap mint nap éreznie és tudnia kell, hogy van sza­va, szükség van nemcsak cselekvésére, hanem gon­ Az erkölcsi és anyagi elismerés megbecsülése — A SZOT elnöksége úgy látja, hogy előbbre kell lépnünk a verseny­ben kitűnt kollektívák és egyének erkölcsi és anya­gi elismerésének, megbe­csülésének fejlesztésében is. Károsnak és hibásnak tartjuk azt a nézetet és gyakorlatot, amely kizá­rólag az anyagi érdekelt­ségekre épít és szükség­telennek tartja a dicsére­tet, az elismerő véle­ménynyilvánítást.­­ Törekedni kell az erkölcsi és anyagi ösz­tönzés kellő összhangjá­nak biztosítására, megte­remtve egyben az erköl­csi elismerésnek az eddi­gieknél nagyobb rangját. Ezért az erkölcsi elisme­rést olyan társadalmi megbecsülésként kell al­kalmazni, melyben csak azok részesülhetnek, akik munkaköri feladataik eredményes elvégzése mellett a közösséggel szembeni kötelezettsé­güknek is eleget tettek. A­­ beszámoló ezután utalt a X. pártkongresz­­szus azon állásfoglalásá­ra, hogy a felelős gazda­sági és társadalmi veze­tőket nem szavaik, szán­dékaik, hanem a politi­ka érdekében tett konk­rét cselekedeteik alapján kell elbírálni. Szólt a fe­lelősségteljesebb és haté­konyabb állami irányító munka szükségességéről. NÉPSZAVA A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése A verseny legyen a munkaszervezés része Beszéde további részé­ben Nemeslaki Tivadar hangsúlyozta, hogy az életszínvonal fontos ré­sze a munkakörülmé­nyeknek, az üzemi mun­kafeltételeknek az alaku­lása. Még a munkaerő­vándorlás elemzése is er­re figyelmeztet, hiszen a dolgozók számára sokszor még bérkülönbséget is megér a jó üzemi légkör, a jól szervezett munka, az emberséges hang és a dolgozók jogos igényei iránti figyelem. Az ilyen vezetési stílus kialakítását a szakszervezetek rendkí­vül fontosnak tartják. A vezetőknek nagyobb ér­zékenységet és figyelmet kell tanúsítaniuk a dol­gozók reális problémái meghallgatása és megol­dásának elősegítése iránt. A gazdaságirányítás je­lenlegi rendszere az in­tézkedésekhez szükséges kiadások anyagi fedeze­tének jelentős részét, az e döntési hatáskörükbe utalta. A munkaerő-gazdálko­dás, a munkakörülmé­nyek elemzése során szó­vá tette a túlórák növe­kedését. Az állami ipar­ban 1970 első háromne­gyed évében a megelőző év azonos időszakához képest a túlórák száma több mint 40 százalékkal növekedett. Hangsúlyozta, hogy nem általában a túlórák ellen kíván szót emelni, hiszen ez nem járulna hozzá a kialakult helyzet javításához. Meg­jegyezte, hogy a feltétle­nül szükséges és objek­tíve elkerülhetetlen túl­órákat a jövőben se aka­dályozzák, kivéve azokat az eseteket, amelyek az érintett dolgozók egész­ségét, munkaképességét és testi épségét veszé­lyeztetik.­­ Az a véleményünk, hogy mindez nem adhat menlevelet a sokszor in­dok nélküli, a vezetői te­vékenység gyengeségéből, a munka szervezetlensé­géből és más hasonló okokból bekövetkező mér­téktelen túlóráztatás el­rendeléséhez.­­ Ezért már most fel­hívjuk vállalati szakszer­vezeti szerveink figyel­mét arra, hogy a jelen­leg előkészítés alatt álló kollektív szerződésekben kellő gondossággal és ala­possággal szabályozzák a lehetséges és kívánatos túlórákkal kapcsolatos vállalati kérdéseket A SZOT elnöksége a múlt év októberében rész­letesen foglalkozott a szocialista munkaverseny értékelésével és tovább­fejlesztésének feladatai­val. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy egész gazdasági fejlődésünk egyik fő meghatározó té­nyezője: mennyire és ho­gyan sikerül a dolgozók tömegeit aktívizálnunk­. Szerintünk megérett a helyzet arra — mon­dotta —, hogy a verseny szervezése annak is első­rendű feladatát képezze, aki a munkát irányítja, szervezi. El kell érnünk tehát, hogy a munkaver­seny irányítása és szer­vezése a minden szintű gazdaságirányító munka szerves részévé, a mun­kaszervezés alkotó ele­mévé váljon. A szakszer­­vezeti tevékenységet a szocialista munkaverseny területén alapvetően az érdekvédelem és a neve­lés oldaláról kell erősí­teni. Főként a dolgozók kezdeményezésének ki­váltásában és felkarolásá­ban, valamint hasznosí­tásának ellenőrzésében.­­ Mindezek azt is igénylik, hogy a vezetők jobban vonják be a dot­(Folytatás az 1. oldalról) tanul hangsúlyozzuk: a vállalati szakszervezeti bizottságainknak is fon­tos feladata, hogy az összlakosság érdekében ügyeljenek arra, hogy a vállalatok jogtalan jöve­— Miben kell erősíte­nünk munkánkat e mun­kamegosztáson belül? — Alapvető továbbra is, hogy a szakszervezet sa­játos eszközeivel még ha­tékonyabban segítse a po­litikai, gazdasági, szociá­lis, kulturális célkitűzések maradéktalan végrehaj­tását, a szervezett dolgo­zók társadalmi aktivitásá­nak továbbfejlesztésével a szocialista demokrácia erősödését. Következete­sebben ellenőrizze az ál­lami törvények, rendele­tek végrehajtását , és ha szükséges, határozottan lépjen fel a törvények végrehajtásának biztosí­tása érdekében.­­ A szakszervezeti munka két oldalának kö­vetkezetes érvényesítése minden szinten a vezetés egyik legfontosabb fel­adata. A szakszervezetek egész munkájában jelen­tőségének megfelelő sze­repet kell kapnia mind az anyagi alapok termelése, az alkotó és szolgáltató te­vékenység sajátos szak­­szervezeti támogatásának, mind a szervezett dolgo­zók érdekei, a törvényes­ség hatékonyabb védel­mének.­­­ El kell érnünk, hogy a jogok és kötelességek minden szinten és min­denütt együtt és egyszerre érvényesüljenek. A X.­gozó kollektívákat, cso­portokat a feladatok ki­alakításába és megvaló­sításába. Ezáltal nyíljék mód arra, hogy az em­berek magukénak érez­hessék a vezetés céljait, gondjait, megismerhes­sék a személyükkel és munkájukkal szemben tá­masztott elvárásokat. Ez­úton az eddigieknél haté­konyabban erősíthető a Somoskői Gábor beszá­molójában elsősorban azokról a feladatokról szólt, amelyek az MSZMP X. kongresszusa határoza­taiból a szakszervezeti m­ozgalmunkra hárulnak. — Nagy politikai és el­méleti jelentősége van an­nak — mondotta a többi között —, amit a Köz­ponti Bizottság beszámo­lója ilyen magas pártfó­rumon először fogalma­zott meg, amikor kijelen­tette: a munkásosztály ve­zető szerepe hazánkban az osztályszervezetek, a munkásosztály forradalmi pártja és szakszervezetei útján, továbbá az állam­­hatalomban valósul meg, amely a munkásosztály hatalma.­­ A fő következtetés tehát számunkra, hogy szakszervezeti mozgal­munk fejlesztésére továb­delemhez, nyereséghez ne jussanak az árak indoko­latlan emelése révén. Ugyanakkor segítsék az olyan termelési feltételek kialakítását, amelyek az árakra kedvező hatással lehetnek. kongresszus u­ivai és vlla­­gosan, elvi alapokon fo­galmazta meg, hogy tár­sadalmunkban a szocia­lista építés vívmányai kö­zött is szükséges, hogy a szakszervezetek védjék a dolgozók csoportjai, az egyes emberek érdekeit, jogait, képviseljék érde­keiket. A szakszervezetek érdekvédelmi munkájá­nál abból indulunk ki, hogy mozgalmunk akkor vállalati és munkahelyi közösségekben a szocia­lista tulajdonosi tudat és felelősség, a közösségi gondolkozás, a munkahe­lyi emberi kapcsolatok szocialista vonásai. — Az üzemi demokrá­cia, de a­ munkaverseny­­mozgalom fejlődése is el­választhatatlan a belső irányítási rendszer kor­szerűsítésétől. Több biza­lomra és ezzel az egyes egységek vezetőinek na­gyobb önállóságára, fele­lősségük növelésére van szükség — hangoztatta Nemeslaki Tivadar. — Ezért fontosnak tartjuk, hogy a szakszervezeti szervek az elkövetkezen­dő időszakban kezdemé­nyezőbben lépjenek fel a vállalati belső mechaniz­mus korszerűsítéséért. Mi erőfeszítéseket tegyünk a szakszervezetek szere­pének, hivatásának ki­bontakoztatásában, érvé­­■­gyesítésében, szakszerve­zeteink szocialista jellegé­nek fejlesztésében. Vilá­gosan látnunk kell, hogy ma, amikor a társadalmi munkamegosztás elvei mindjobban érvényesül­nek, a szakszervezetek fe­lelőssége sokszorosan na­gyobb, mint korábban: ma a szakszervezetek helyett, helyettünk senki nem vég­zi el a sajátosan szak­­szervezetekre háruló kö­telességeket. — Fő vonalaiban kiala­kult a munkamegosztás a párt, az állami szervek és a szakszervezetek között. Ezt az irányvonalat a párt X. kongresszusa meg­erősítette — az elmúlt évek tapasztalatai alap­ján továbbfejlesztette, a fokozottabb fegyelem­ről és felelősségvállalás­ról vezetői és beosztott munkaterületen egyaránt. Felhívta a szakszerve­zeti szerveket: segítsék és ellenőrizzék, hogy em­beribb, megértőbb kap­csolatok alakuljanak ki vezetők és beosztottak között a kölcsönös tisz­telet, megbecsülés és bi­zalom alapján. Ugyanak­kor a leghatározottabban lépjenek fel a dolgozók által is jogosan sérelme­zett protekcionizmus, a bürokratizmus, a lélekte­­lenség és a korrupciós megnyilvánulásokkal szemben.­­ Mindezen feladatok eredményes végrehajtása nagymértékben segíteni fogja, hogy a felszabadu­lási, illetve kongresszusi munkaverseny töretlenül tovább folytatódjon, s a negyedik ötéves terv meg­valósítását eredményesen szolgálja. — Engedjék meg, hogy befejezésül a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa nevében köszönetü­nket fejezzük ki a munkások­nak, műszaki értelmisé­gieknek az alkalmazot­taknak, a tudomány, a kultúra, a művelődésügy, az egészségügy dolgozói­nak, akik erejüket, tudá­sukat és képességüket lat­ba vetve, sikeresen dol­goztak a harmadik ötéves tervünk végrehajtásán. Ugyanezt kérjük tőlük a most beindult negyedik ötéves tervben kitűzött feladatok sikeres megva­lósításához, családjuk és egész dolgozó népünk ér­dekében­ látja el jól hivatását, ha egyszerre tudja szolgálni az általános társadalmi érdekeket, a szűkebb kö­zösség és egyes emberek látszólag nem jelentős, de számukra legfontosabb jo­gos érdekeit.­­ A szakszervezetek fontos hivatása rendsze­resen vizsgálni, elemezni a dolgozók életszínvona­lának alakulását, elősegí­teni társadalmi tevékeny­ségükkel az életkörülmé­nyek fejlődését szolgáló anyagi alapok megterem­tését — mondotta és a többi között hangsúlyozta. — A fő figyelmet a munkásosztály alapvető igényei jobb kielégítésére kell fordítani. Ezek a kö­vetkezők: a bér, ár, a munkaerőhelyzet kérdé­sei, a munkaidő-csökken­tés további perspektívái az iparon kívüli területe­ken, a nők éjszakai mun­kája megszüntetésének reális lehetőségei, a túl­órázás, a nagycsaládosok helyzetének javítása, a szociálpolitika fejleszté­sének főbb érvei a béren kívüli juttatások fejleszté­sének iránya, a lakásépí­tés és elosztás és a szak­­szervezetek ezzel kapcso­latos feladatai, a dolgozó nőket, a fiatalokat érintő határozat anyagi feltéte­lei, az értelmiségi dolgo­zók egyes rétegei helyze­tének javítására irányuló intézkedések a­dd­ataira is, hogy övé a hatalom és ez arra is kö­telezi, hogy túl lásson a saját, a csoportja, az üze­me érdekein. Gazdasági, mert ahol ezt nem bizto­sítják, kárát látja a ter­melés, a munkaverseny, az emberi kapcsolatok. Somoskői Gábor ezután a vezetés, különösen a mozgalmi vezetés színvo­nalának, az üzemi szak­­szervezeti szervek irányí­tó munkája megjavításá­ról szólt, majd a káder­­munkával, valamint a nők és az ifjúság problémái­val foglalkozott. Az ideológiai munkáról szólva hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti mozga­lom eszközeivel az akti­visták és az egész tagság ügyévé kell tenni a szo­cialista morál kialakítá­sát, a kispolgári légkör, világnézet, életmód elleni harcot. Kulturális életünk hely­zetével, továbbfejlesztésé­vel kapcsolatban megál­lapította: " A szakszervezeti mozgalomnak jelenleg is sok problémát okoz a fel­nőttek iskolarendszerű ok­tatásának elmaradott, korszerűtlen rendszere és módszere. El kell érni, hogy a felnőttoktatás szer­ves részét képezze az új oktatási intézkedéseknek és a felülvizsgálatba, re­formba bekapcsolják a szakmunkásképzést is. Szóvá tette a többi kö­zött: téves az a — né­hány művésznél fellelhe­tő — nézet, hogy ami köz­érthető, az primitív. A dolgozók világnézetének formálásában fontos esz­köz a művészet, nem pe­dig öncél, amint az egyes művészek alkotásaiban ki­fejezésre jut. A szakszer­vezetek közművelődési te­vékenységében a továb­biakban is intenzíven kell foglalkozni a dolgozók íz­lésének formálásával. Se­gítenünk, ösztönöznünk kell a kulturális közvéle­mény fejlődését és érvé­nyesülését Somoskői Sábor előadói beszéde A szakszervezetek hivatása Felelősségteljes időszak A továbbiakban hang­súlyozta, hogy a pedagó­gusok anyagi és erkölcsi megbecsülését jobban összhangba kell hozni munkájuk társadalmi fon­tosságával, mert jelenleg a legrosszabbul fizetett értelmiségi réteghez tar­toznak. Szólt a munkás származású tehetséges gyermekek támogatásá­ról, hangsúlyozva, hogy a szakszervezetek központi alapból is támogatják ta­nulásukat, de ez még mindig nem elegendő. — A tudományok, a kultúra, a művészet em­berei nélkül nem lehet a szocializmust építeni. Se­gíteni kell egész értelmi­ségünk világnézeti fejlő­dését, aktív bek­apcsoló­­dását a politikai és szak­mai közéletbe — hangoz­tatta, majd részletesen elemezte a szakszervezeti mozgalom nemzetközi fel­adatait. Beszéde befejező ré­szében a szakszervezeti választások első tapasz­talatairól szólt. Megálla­pította : — A választások poli­tikai légköre jó, a dolgo­zók érdeklődése és akti­vitása megfelelő. A párt­választások — különösen az MSZMP X. kongresz­­szusa időszakában kiala­kult politikai hangulat — alapozta meg a szakszer­vezeti választásokat is. A jó légkör erősítését se­gíti a szakszervezeti szer­vek sokoldalú politikai és szervező munkája, mely megelőzi és kíséri az egész választás mene­tét . Az eddig megtartott választásokon a szerve­zett dolgozók a koráb­biaknál nagyobb érdek­lődéssel fordulnak a vá­lasztások felé, igényesek a tisztségviselőkkel szem­ben. A bizalmi választá­sokon például a tagság megjelenése 80—100 szá­zalék volt. Hasonlóan jó a megjelenés az eddig megtartott­­ műhelybizott­­sági választásokon és a jelölő bizottságot válasz­tó taggyűléseken, küldött­­értekezleteken. Beszédét a következő szavakkal fejezte be So­moskői Gábor: " Áttekintve a X. kong­resszus határozatából adó­dó és a XXII. kongresz­­szus előkészítésével ösz­­szefüggő feladatainkat, világossá válik, hogy ne­héz, de felemelő és fele­lősségteljes időszak elé nézünk. A munka elvég­zéséhez szükség van min­den vezető, aktivista és az egész tagság odaadó és lelkiismeretes munká­jára. Nem kétséges, hogy mindezt elvégezzük, még­pedig az eddiginél ma­gasabb színvonalon, amit joggal elvár tőlünk a munkásosztály és a szer­vezett dolgozók 3 és fél milliós tömege. A XXII. kongresszus napirendje A szóbeli beszámolók, valamint a második és har­madik napirendhez készült írásos anyag alapján a ta­nácsülés mindhárom napirendi előterjesztést egyhan­gúlag elfogadta. Az elnökség által előterjesztett írásos javaslat alapján a tanácsülés úgy határozott, hogy 1971. május 4—8. között összehívja a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusát. A kongresszusra a tanácsülés a következő napi­rendet javasolja: 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszá­molója a XX. kongresszus óta végzett munkáról. Előadó: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. Előadó: Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke. 3. A magyar szakszervezetek alapszabályának mó­dosítása. Előadó: Gál László, a SZOT titkára. 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a szám­­vizsgáló bizottság megválasztása. Losonczi Fal a mohácsi Új Barázda Tsz zárszámadó közgyűlésén A Mohács határában gazdálkodó öt és fél ezer holdas Új Barázda Tsz pénteken tartotta zár­számadó közgyűlését. Ez volt az idei első termelő­szövetkezeti zárszámadás Baranya megyében. Az ünnepi közgyűlésen részt vett Losonczi Pál, a Nép­­köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke is. A közgyűlésen felszólalt Losonczi Pál. — 1870 nehéz esztende­je volt a magyar mező­­gazdaságnak — mondotta egyebek közt —Ilyen ne­héz esztendő a kisparaszti gazdálkodás idején súlyos helyzetbe hozta volna a parasztságot és az orszá­got. Most viszont kielégí­tő és zavartalan a lakos­ság mezőgazdasági termé­kekkel való ellátása, ami itthon és külföldön egy­aránt elismerést váltott ki. (MTI) 1971. Január 1. EI MŰSOROK : Operaházi A walkür (Rékai b. 6. ea., fél 7). — Erkel Színház: A cigánybáró (5. b. 4. ea., 7). — Nemzeti Szín­ház: Mózes (7). — Katona József Színház: Sttuart Mária (7). — Madách Színház: Oirk­­­ons király (F. b., 7). — Ma­dách Kamara Színház: Mes­­terdetektív (N/S. b., 7). — Madách Stúdió: Magyar Já­tékszín (fél 10). — Vígszín­ház: Hotel Plaza (F. b. 3. ea., 7). — Pesti Színház: Az öreg (VI. b. 2. ea., 7). — Tó­városi Operettszínház: My fair Lady (du. fél 3); A víg özvegy (7). — József Attila Színház: Várj, amíg sötét lesz (M. b. 3. ea., 7). — Thália Színház: A világ olyan, ami­lyen (7); Cserdei sz­impozion (stúdió ea., 8). — Vidám Szín­pad: Idefigyeljetek, gyere­kek! (du. fél 4); Egy fiúnak négy mamája (fél 8). — Mik­roszkóp Színpad: A tetőn dol­goznak (fél 9). — Irodalmi Színpad: A Nagy Testamen­tum (fél 8). — Egyetemi Színpad: „Ki kérdezett?” — Kézdy György Karinthy-estje (7). — Állami Bábszínház: A fából faragott királyfi, Pet­­ruska (a Fővárosi Tanács dísztermében, du. 4). — Hu­szonötödik Színház: Szókra­tész védőbeszéde (8). — Ka­mara Varieté: Maxi-show (8 és fél 9). — Ódry Színpad: Koldusopera (du. 3). — Ze­neakadémia: Zenei kaleidosz­kóp (Középisk. b. n/3., du. fél 8) ; Starker János gordon­kaestje (Mesterbérlet 6., fél 8). — Fővárosi Tanács Dísz­terme: Korok zenéje (Föv. Zeneisk. Szerv. bér­. A­­., du. 4). KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Lányok, asszonyok. 8.40: Verbunkosok, népdalok. 9.13: Lemezmúzeum. 9-29: Operacsillagok — operasláge­­rek (ism.). ID: H. ides. 10.05: Az utolsó utáni éjszaka (rá­­diój., ism.). 11.20: Zenekari muzsika. 12: Déli krónika. 12.20: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Melódiakoktél. 13.50: A gyár még épül, de már tanít­ja vasastanulóit (riport). 14: Kóruspódium. 14.10: A dzsessz kedvelőinek. 14.20: Kis ma­gyar néprajz. 14.25: J?j zengi újság. 15. H. 15.05: Hétvégi kíslp. figyelő. 15.20: Csak fia­taloknak! 16.08: Thyl Aleo­­spiegel. IV. 16.41: Szombat délután. 17.59: Új lemezeink­ből. 19: Esti krónika. 19.25: 139 n-660 (Automata közönség­szolgálat). 22: H. Időj. Sport­­­híradó. 22.25: Táncoljunk! M­ f­ H. Időj. 0.10: Melódiákoktól, PETŐFI RADIO 8.05: Nóták. 8.55: Lehár ope­rettjeiből. 9.45: Válaszolunk hallgatóinknak. 10: A zene hullámhosszán. 11.50: Könyv­szemle. 12: Zenekari muzsi­ka. 13: H. Idős. 13.03: Kama­razene. 14: Napraforgó. 15.05: Orvosok a mikrofon előtt (ism.). 15.10: Bartók: Tánc­szvit. 15.30: Falvakban, me­zőkön. 16: H. Idríj. 16.05: A Lago di Nemi titka. 16.20: A hét műsorából (­ Az élő nép­dal, 2. Heten vagyunk, 3. Le­mezek közt válogatva.) 17.46: Egy csésze kávé mellett (be­szélg.). IS: H. Időj. 18.10: Egy utas lemarad (rádiój.). 18.55: Mese. 18.59: Wagner: Trisztán és Izolda (három felv. zene­dráma). Közben 20.28: Esti krónika 2. 22.23: H. Időj. 24: H. Időj. URH IS: H. Időj. 16.05: Hófehér­ke és a két óriás (zenés já­ték). 17.45: Népi zene. 18: H. Időj. 18.10: Hanglemezparádé. 19: Beethoven: István király. 19.23: A dzsessz kedvelőinek. 19.35: Starker János gor­donkaestje. Közben 20.25: Szép magyar vers. 21.20: Operaáriák. 2946: Szimfoni­kus zene. 23: H. Időj. TELEVÍZIÓ 9: Műsor. 9.01: Szétosztha­tó-e a földgolyó? (Ism.). 9.30: A Forsyte Saga (ism.) 2. Csa­ládi botrány. 10.20: Eredmé­nyek — gondok (ism.). 10.50: A biológia forradalma (ism.). 15.18: Műsor. 15.20: Tüskevár (Ism.). 15.50: Szárnyrakolt tér (Belga kisfilm a gótika ko­rának európai művészetéről). 16.10: Nyomozók társasága, 1. Nyugodt víkend. 16.35: H. 16.40: Reklám. 16.45: Rettegett Iván (H. ism.). 18.10: Anten­na. 18.50: Lírai riport Jékely Zoltánnal. 19.15: Mese. 1350: Tv-híradó. 20: Bőzs! és a többiek (Érettségi találkozó, tv-játék). 21-10: Egy város — egy dal (Zenés képek Lon­donról). 22.10: Tv-hiradó­­. 2250: Éjszakai előadás: A szép Serge (mb. fr. film). POZSONYI TV 15.35: A világ filmobjektí­­ven keresztül. 16.05: Lányok— fiúk magazinja. 16.55: Chr. Litvinov—Sparta Praha CKD jégkorong-mérk. 19.20: Tv­­hiradó. 1950: A Tv-híradó melléklete. 20: Michigan kör­­nyéke (Kanadai természet­film-sorozat). 20.25: A világ mosolya: Maupassant: Mikro, komédia, nl: Ranfal és Hop. kftk. 21.50: Tv-híradó. 22.05: EXPO *6» (revüfilm). 2255. H.

Next