Népszava, 1971. február (99. évfolyam, 27–50. sz.)
1971-02-04 / 29. szám
■. HÁROM ÉNEKMŰVÉSZ Az elmúlt napok zenei eseményei közül indokoltnak látszik kiemelni három énekesteljesítményt. És nemcsak azért, mert időszakunk egyik kimagasló tenorja volt ismét vendégségben nálunk, hanem mert a művészeti terület néhány általános tanulsága is kicseng — a szó szoros értelmében — a három est élményéből. Williem Blankenship A texasi születésű tenorista, aki ma a bécsi Staatsoper tagja, Rodolphe szerepét (Bohémélet) énekelte az Erkel Színházban. Olasz iskolán nevelkedett hang, amely önmagában is megérdemli a figyelmet, kivált teljes terjedelmének felső harmadában. Vonzó megjelenés, nagy gyakorlatra és jó ízlésre valló színpadi magatartás — a hatóeszközök összessége egy nemzetközi szereplésben is helytálló énekest ad. Ezekben a napokban elkerülhetetlen Budapesten az összehasonlítás, így hát azt kell mondani: Blankenship szereplése az adódó összefüggésben azt a különbséget is képviselte, amely a jót elválasztja a nagyszerűtől (néhány nappal előbb ugyanebben a hangfekvésben Geddát hallottuk). , A magyar közreműködők közül nagyon szívesen emelem ki Hankiss Ilonát, aki a női főszerepben a legjobb hazai életrekeltők színvonalát közelítette meg, kivált az alak megformálásában. Bercelly István dalszínházunk nyeresége. Nicolai Gedda Világnagysággal van dolgunk (méghozzá rövid időn belül másodízben, ami külön öröm) — ehhez mért volt a várakozás. Emlékszünk, már ilyen esetben sok és sokféle csalódásra. Gedda esetében a megnyilvánulás túltesz a várakozáson. És hozzáteszem: Geddának nincs nagy hangja. Ami pusztán a mennyiséget, illeti (természetesen a művészetben soha nincs „puszta mennyiség”) , a hangja nem több az átlagnál. Csak szebb. És sokkal, sokkal szebben használja, mint az énekesek sokasága. Olyan szépen, olyan finoman, hogy a hallgató már nem énekesi bravúrnak tapsol eszményi éi tiszta és zavartalan, egyenletes „magas cé”-inek hallatán, hanem reménnyel, szomorúsággal, feltörő felelősségérzettel, emberi érzésekkel találkozik, aműyeket szolgálni mindenkor minden művészet hivatott. Természetes dolog: mindez egymagában nagy, vagy akár nagy és szép hanggal el nem érhető. Az énekművésztől származó legértékesebb élmény mindig összhatás eredménye, amely legalább anynyira nyugszik a lény egész sugárzásán, magatartásának intelligenciáján, értő emberformáláson, mint a színész művészi sikere. Előadásunk, sajnos, ez esetben (a Traviatában hallottam Geddát) nem közelítette meg a vendég nívóját Marton Éva Rendhagyó dolgot művelek, amikor egy koncert egészéből önállóan ragadom ki az egyikközreműködőt — de nem hiszek abban, hogy a kritikában nincs helye az indokolt rendhagyásnak. Egyébként a Zeneakadémia február 1-i Beethoven-hangversenyének a műsora is rendhagyó volt. A koncert második felében — ez nem volt rendhagyó — Kovács Dénes a hegedűverseny szólamát játszotta, ma itthon, sajnos, meg nem közelíthető módon (jövel újból időszak, amikor Magyarországon több számottevő hegedűművész lesz!). A „rendhagyó” jelző a szünet előtti részre vonatkozik.. AzEgmont kísérőzene hangzott el, amelyet ebben a formában (egészében, dalrészeivel együtt), alig-alig adnak elő. Utána az „Ah, perfido!” című olaszos hangvételű drámai jelenet következett, ugyancsak a ritkábban megszólaltatott Beethoven-művek közül. Mindkét mű szólamát fiatal művészünk, Marton Éva énekelte. Személyére és művészi kvalitásaira ideje megkülönböztetett hangsúlyt tenni. Tréfásan szólva, mielőtt más teszi meg. Örömmel és csendes büszkeséggel emlékszem évekkel ezelőtti esetekre, amikor jelentős énekesegyéniségek jelentkeztek a hazai „mezőnyben” — és ennek hasábjainkon nyoma volt. Nos, Marton Éva — eddigi sikeres szereplései után — ezeknek a Beethoven-műveknek az éneklésével bizonyította be végleg, hogy az említett kategóriába, ajelentékeny énekesegyéniségek sorába tartozik. Természetesen itt is érvényes: a szép éneklés mellett általános és zenei kultúrája emeli ebbe a szférába. Ami az éneklést illeti, a művésznőnek mindent meg kell tennie, hogy szép és telt magasságához a mélyebb régiókban is érlelődjék a hangja — azt hiszem, a lehetőség adott. Előadásmódja, arányérzéke, éneklésének tartózkodó, érzelmekben gazdag nemessége mindenképpen nagy figyelmet érdemlő művészre vall. Az Állami Hangversenyzenekart Lukács Ervin vezényelte. Rajk András ( 99 Hagyjuk a nagy szavakat... Figyelmet keltő levelet kaptunk, hozzászólásképpen a hazafiságról, a hazafias nevelésről szóló vitához. „Hagyjuk a nagy szavakat” — így a levélíró „legyen a mienk a magyar hétköznap apró, de érzelmi kihatásaiban nem jelentéktelen ,lazító’ epizódja” (a „lazító" jelző a hazafias érzés lazítására kíván utalni). És következik az epizód. „.. . Bementem az egyik, majd a másik, a harmadik, a negyedik.... tovább nem is sorolom, hogy hányadik hanglemezboltba. Kértem, mint már annyiszor, de nem kaptam. Mit nem kaptam? A magyar Himnuszt, magyar fúvószenekari előadásban . ■. Amikor abbéli igényemnek adtam hangot, hogy a magyar Himnuszt szöveggel is kérem, elmosolyodott az eladó, és azt kérdezte: — Hol él maga, jó ember?!” Én is ezt kérdem. A levélíró vevőtől és a rosszhiszemű eladótól egyaránt. Ha egyáltalán hitelt adok a történetnek. Én ugyanis utánajártam a dolognak , már amennyire a dekonkrét módon ismertetett epizód módot adott erre. Szigorú szemrehányást készültem tenni, amennyiben az amúgy hangvételében is torz észrevétel mégis helytálló volna. Nos, nem tudom, mégis hol lehet az az „egyik, majd másik, harmadik és negyedik” hangszerbolt a fővárosban (fővárosi a levélíró), amelyet végigjárt. Én csak kettőt jártam végig. A két legismertebbet és legnagyobbat: a Rákóczi út 60. alattit és a Kossuth Lajos utca 8. alattit. Mindkét üzletben a Himnusz különféle, szöveges és szövegtelen verziója kapható. A többi között az SP 665-ös sorszámú lemez, amelyet a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat tavaly május 11-én hozott forgalomba — hogy precízebb legyek, mint a levélíró, aki így zárja búsongó gondolatát: „Azsúj magyar lexikon 3. kötetében, a 279. oldalon, a ,himnusz’ szó alatt ez áll: »Egy nép reprezentatív dallama. A magyar himnuszt Erkel Ferenc szerezte Kölcsey Ferenc szövegére, 1845-ben.«” És hozzáteszi, immár a levélíró: „Hát, igen! Akkor még lelkesen reprezentáltunk!” Én csak annyit teszek hozzá: az SP 665 sorszámú lemezen a magyar Himnuszt a Budapesti Kórus énekli (karmester Forrai Miklós), és a magyar Állami Hangversenyzenekar játssza. Vezényel: Ferencsik János. Elöljáróban arról volt szó: hagyjuk a nagy szavakat. Jó, hagyjuk. Mondjunk kicsinyeket: a Himnusz mellett bizonyosan nem áll semmilyen lexikonban, hogy demagógiára, blaszfémiára felhasználható. Jó érzéssel ilyet senki nem tesz. Hajka— Magyar filmújdonságok Böszörményi Géza elsőfilmes rendező megkezdte „Madárkák” című játékfilmje forgatásának előkészületeit. Hősei vidéki fiatal lányok, akik budapesti üzembe jönnek dolgozni , de legfőbb céljuk, hogy férjhez menjenek. Rényi Tamás „Reménykedők” címmel Müller Péter forgatókönyvéből készít filmet. A Katonai Stúdió stábja Borsodi Ervin vezetésével a „Kvartett” című új filmben a Csordás ikrek katonai, pályafutását kívánja megörökíteni. Lestár János elkezdte „Együtt” című filmújdonságának forgatását Szakonyi Károly forgatókönyvéből. Nógrádi Sándorról készít emlékfilmet Glósz Róbert rendező. Eddig még be nem mutatott archív anyagokat is felhasznált, olyanokat, amelyek a kiváló antifasiszta harcos halála előtt néhány hónappal készültek. Fiatal női vagy férfi IRATTÁROST KERESÜNK sürgős felvételre Kezdőt betanítunk Írásbeli ajánlkozást „MUNKAKÖZVETÍTÉSSEL” • Jeligére a Népszava Kiadóhivatalába kérünk beküldeni NÉPSZAVA A HÉT FÜL Én vagyok Jeromos Hogy is kezdjem? A film műfaja szerint (legalábbis így jelzi a plakát) vígjáték. Mégsem egészen az. Mert hiányzik a játékos, fordulatokban bővelkedő forma, amely a könnyed mondanivalónak is elfogadható, szórakoztató keretet teremt. Amely akkor is ébresztgeti a figyelmet (a jó szereplehetőséggel, a helyzetkomikummal, a szójáték felületi igazságával), ha a cselekmény nem túlságosan érdekes. Ugyanakkor Timár István rendező első nagy játékfilmjét — bár komoly problémákat feszeget, például a harácsolást, az emberi együgyűséget — mégsem lehet komolyan venni. Mert több benne a szabvány, a bevált filmdramaturgiai formula, mint a valódi kritikai elem. A, szólamszerű, a plakátmegjelenítés, mint az igazi jellemzés. S a groteszk, ironikus csipkelődést, is holmi olcsóbb, varietéhumot helyettesíti. Így aztán hamarosan rádöbbenünk: szó sincs kegyetlen valós bírálatról. Csak valamilyen, nehezen meghatározható, műfajilag eldöntetlen, lanyha feszültségű filmet láthatunk (forgatókönyvíró: Jeli Ferenc) csekélyke felületi vidámsággal. Pedig, amiként a szándékból kiderül — azaz a forgatókönyv alapanyagából, Szeberényi Lehel kisregényéből — a téma kifejezetten szatirikus. Legalábbis ezt a formai megoldást kívánná az eredeti regényben felfokozott hamis, kispolgári erkölcsök nevetséges-gúnyos-humoros kifigurázása A film végeredménye mutatja: az alkotók nem képesek megvalósítani a szatírát Se nem vígjáték, se nem szatíra, de még „komoly” bírálat sem? Mi marad hát akkor ? Illetve, mit is elemezzen ilyenkor a kritikus, ha sehol sehi találja a „művet”. (S ezt nemcsak a műfaji kategóriákra értem.) Hisz az lenne az elsőrendű feladata, hogy az alkotást elemezze... Marad tehát a történet elmesélése. Az meg felesleges. Ha kíváncsi rá a néző, úgyis megnézi, vagy elolvassa a hivatalos ismertetőket, hirdetéseket. Szereplők? A mondanivaló itt is kevés. A játék esetleges és változó, mint a legtöbb kicsit kommersz, kicsit lassacska filmben. Illetve az egyik jelenetben jobbak a színészek (ha van mit eljátszani), a másikban gyengébbek, lazábbak. Még a mindig kitűnő Kállai Ferenc játéka sem egységes, kiegyensúlyozott. Psota Irén is a régi patronjait repíti fel a filmben. Pálos Zsuzsa viszont jobbára a lábával ,, játszik”, az viszont szép és csinos. A címszereplő Jeromost Alfonzo alakítja. Humorát, képtelen ötleteit mindig nagyon eoodáltam az elementárisan kacagtató, villanásnyi jeleneten..-... a sajátos, szokatlan, egyéni humor most is fel-felcsillan játékában. De azért kevés a másfél órás filmhez, amelyet Illés György fényképezett, most is megbízható technikával, fölénnyel. Effi Briest Az Effi Briest, Theodor Fontane tökéletes szépségű nőalakja, sem kerülhette el „sorsát”: filmet készítettek tragikus házasságának és elcsábíttatásának történetéből Tegyük hozzá rögtön: Wolfgang Luderer filmje, ha nem is sugározza tökéletesen az eredeti regény költői szárnyalását, a lélek küszködésének benső, drámai viharát, mégis hű Föntetne alkotásához. Még pontosabban: az új NDK filmadaptáció a nemesebb, a kifejezőbb képes változatok közé tartozik. A regényfolyamat másolásán belül is legtökéletesebb a helyszínrajz. A képzőművészetileg pontos, korhű szobabelsők (az ebédlők, szalonok légkörének kialakítása), amelyek tökéletesen visszaadják a porosz-német társadalom szigorúságát, rideg és mégis cicomás divatját. Wolfgutig Luderer rendező és az operatőr Günter Marczinkowsky remekül komponálja a történet köré a természetet is. A kessini dúnák sivársága, az északi őszi köd, a reménytelen eső csapkodása mintha a „szegény Effi" tragédiáját készítené elő. Effi Briest: Angelica Domröse: Kicsi, kedves szépasszony, aki elsősorban melegségre, szeretetre, vidámságra vágyik. Innstetten báró alakját Horst Schulze kelti életre. Korrekt és korlátolt, romantikus és rideg, művelt és stupid, becsvágyó karrierista és erkölcsös „talpig úriember”. Tehát a porosz-német társadalom tipikus képviselői. Vihar délen Jane Fonda, a botránykrónikák és a viharos közéleti szereplések hősnője „fémjelzi” az új amerikai filmet, amely délen játszódik, a fajgyűlölő Georgiában, közvetlenül a másodikvilágháború után. A játék színhelye, az idilli Arcady városka, ahol a törvényt nem a béke, hanem a harc, a fajgyűlölet igazítja. A másik főszereplő (inkább őt kellene előbb említenem) Otto Preminger, a rendező. Ez a film is bizonyítja: nemcsak az amerikai közéleti gondok izgatják, hanem a szakmát is kitűnően tudja. Azaz: szakmailag is az élgárdához tartozik. Óriási rutinnal, mesterségbeli fölénnyel formálja meg a néhol krimi izgalmú, máskor meg mély, a társadalom Lelkiismeretét boncolgató történetet, Gantner Ilona Körszálló mellett megnyíló Szilágyi Erzsébet fasori új AUTÓSZERVIZBE BELVESZÜNK autótechnikust autószerelőket karosszéria-lakatost fényezőt , esztergályost autóvillamossági műszerészt autókárpitost raktárost számlázót női és férfi szervizmunkásokat Jelentkezés: Budapest, XII., Városmajor utca 13 . Munkaügyi Osztály Vas Judit halála ! Tavaly ősszel úgy volt, hogy együtt utazunk Mannheimbe, a nemzetközi filmfesztiválra. Nem utazhatott , beteg lett. Nekem jutott a megtisztelő szerep, hogy a kezébe adjam az aranydukátot, amelyet emberséggel tele filmjéért a nemzetközi bíráló bizottság teljes egyöntetűséggel az ő alkotásának ítélt. Mind azt reméltük, hogy a nagy siker és az újabb művével kapcsolatban biztató siker visszahozza lelki egyensúlyát. Hallatlan lelkesültséggel utazott a közelmúltban Kanadába, hogy új lélektani filmjének felvételeit elkészítse (Selye, professzorról és működésének lényegéről készített nyolcezer méter felvételt). Visszajötte után, néhány nappal ezelőtt találkoztunk. Alkotói vággyal eltelve beszélt a munkájáról és a technikai nehézségekről, amelyeket le kell győznie filmjének tökéletes befejezése érdekében. Nem is tűnt vitásnak, hogy legyőzi őket, mint eddig is ,olyan sokszor. Döbbenetes: nem így lett. Vas Judit nem él. Filmművészi munkájában újra újra az ember lélektanával foglalkozott , és lélektani rejtélyt hagyott maga után. Legutóbbi kész, sikeres, díjazott alkotásának a címe: „Befejezetlenül.” Értékes, tevékeny életének adott ezzel címet. # R. A. -------------------------------------------------------- Ruhatisztító szövetkezet AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ: gépi vasalót, betanított női dolgozókat, varrodai dolgozókat és kazánfűtőt 1. SZ. TELEP Budapest, XIII., Vágó Béla u. 29 betanított női dolgozókat, lakatost és villanyszerelőt 2. SZ. TELEP Budapest, X., Vasgyár u. 10 villanyszerelőket, női betanított dolgozókat kalanderhez, lakatost és csavarokat 3. SZ. TELEP Budapest, XIII., Szekszárdi út 15/b szakképzett villanyszerelőt Budapest, VII., Kürt u. 8 . képesített és mérlegképes könyvelőket hálózati ellenőrnek perfekt gyors- és gépírót, érettségizett bérelszámolót, valamint üzemi adminisztrátort Budapest, VII., Csányi u. 10 energetikust legalább 5 éves gyakorlattal, épületgépész- és elektro végzettséggel MŰSZAKI OSZTÁLY Budapest, VII., Csányi u. 10 1971. február 1 MŰSOROK 1 1100 Operaházi Az ember tragédiája (M. b. 6. ea., 7). - Erkel Színház: Hunyadi László (Venczell b. 6. ea., 7). — Nemzeti Színház: Sötét galamb (7). — Katona József Színház: Álszentek összees*küvése (7). — Madách Színház: Bodnárné (L. b., 7). — Madách Kamara Színház: Mesterdetektív (7). — Vígszínház: Ványa bácsi (7). — Pesti Színház: Az Öreg (7). József Attila Színház: Merénylet (7). — Thália Színház: A világ olyan, amilyen (7). A néma énekesnő (stúdió ea., 8). — Mikroszkóp Színpad: A tetőn dolgoznak (fél 9) . — Vidám Színpad: Éry fiúnak négy mamája (fél 8). Fővárosi Operettszínház: Lóvá tett lovagok (Komb. 3. b. 5. ea., 7). — Bartók Gyermekszínház: Rab ember fiai (du. 3). — Állami Bábszínház: Jancsi és Juliska (de. 10) . — Kamara Varieté: Maxi show (6 és fél 9). — Fővárosi Nagycirkusz: Gálaműsor (fél 8). — Zeneakadémia: M. Áll. Hangversenyzenekar (Téli h. D/L s- fél 8). KOSSUTH RADIO 8.21: Kozmosz. 8.46: Bellini Puritánok, (három felv. opera). Közben 10: H. Időt. 11.23: Rádióegyetem. 11.53: Gomoljaka- Farkas Antal: Gopak. 12: Déli krónika. 12.20: KL nyer ma? 12.30: Melódiákoktól. '"13.44: Egy szövetkezet állami díjasai (rip.). 14: Népdalgyűjtő úton Kodály nyomában (ism.). 14.23: Csembalóművek. 14.39: Eötvös József élete és művészete, VII. 15: H. Idős. 15.10: Kóruspódium. 15.21:Három Vivaldi-concerto grosso. 16: A világgazd. hírei. 16.04: A gyermek és a film (rip.). 16.25: Színes népi muzsika. 17: H. Idős. 17.05: Időszerű nemzetközi kérdések. 17.15: Bemutatjuk a Rádió és Tv Szimfonikus Zenekarának új felvételeit. 17.45: Elfogadjuk-e a választ? 18.10: Operetthangverseny Lehár Ferenc műveiből. 19: Esti krónika. 19.25: Kritikusok fóruma. 19.35: Boldog Margit (rádiój.). 20.27: Népdalok. 20.25: Töltsön egy órát kedvenceivel! 21.35: * Bartók: I. zongoraverseny. 22: H. Idős. Sport. 22.20: Nóták. 22.55: A svábbogár meg az utcamacska (versek). 23.10: Vladimir Horowitz zongorázik, az Amadeus-vonósnégyes játszik. 24: H. Idős. 0.10: Régi magyar operettekből./ PETŐFI RÁDTQ 8.05: Barokk zene. 9: Szovjet népek dalaiból, táncaiból. 9.30: Mondja meg, ha nincs igazam... 10: A zene hullámhosszán. 12: Könnyűzenei híradó (ism.). 12.30: Szendrey- Karper László gitározik, az MRT énekkara énekei. 13: H. Idős. 13.03: Győri stúdiónk jelentkezik. 13.20: Haydn: D- dúr (London) szimfónia. 14: Zenés délután kettőtől — hatig! 18.10: Rádióhangversenyekről. 18.40: Rádióegyetem. 19.10: Kocsár Miklós: Nagyrédei lakodalmas. 19.30: Mese. 19.35: A M. Áll. Hangversenyzenekar hangversenye. Közben 20.25: Esti krónika 2. 21.30: Kortársaink: Takáts Gyula. 22: Fenyvesi Gabi és Peppino di Capri énekel. 22.30: A pszichológia módszerei. 22.40: Hanglemezgyűjtők húsz perce. 23: H. Időj. 23.15: Könnyűzene. 24: Hírek. Időj. URH 18: H. Idős. 18.10: Hanglemezparádé. 18.56: Orosz nyelvvizsga előkészítő. 19. 19.10: Orgonakrónika. 19.36: A rádió dzsesszhete (közv. a miskolci Rónai Sándor Műv. Házból). Közben 20.20: Hírek. 20.23: Legkedvesebb verseim. *21.35: Operaáriák. 21.54: Bemutatjuk a M. Hanglemezgyártó V. Bartók-összkiadásának új felvételeit. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 8.10.,ITV. Földrajz (ált. isk. 5. o.). 9: Rajz (ált. isk. 4. o.). 11.05: Magyar nyelvtan (ált. isk. 6. o.). 13.10: Földrajz (ism.). 14: Rajz (ism.). 15.50: Magyar nyelvtan (ism.). 17.28: Műsor. 17.30: Hírek. 17.35: A pénz (1. rajzfilm). 17.45: Kótavár. 18.30: A magyar művészet története, 4. Reneszánsz. 18.50: Dzsesszpódium ’71 (a Gailusz-trió műsora). 19.10: Reklám. 19.15: Mese. 19.30: Tv-híradó. 20: A Forsyte Saga, 5. A vagyonos ember. 20.50: Köszöntő. 21.20: Miről ír a világsajtó? 21.35: Műkorcsolya EB (Jégtánc). Közl. Tv-híradó 2. POZSONYI TV 15: Slavia VS Autoskoda— Olimpia Ljubljana férfi kosárlabda-mérk. 16.50: A Honvédelmi Sportszövetség a Tátra alatt. 17.40: Ifjú szemmel. 19: Tv-híradó. 20: Kis filmtörténet. A háború utáni filmgyártás Magyarországon, , Lengyelországban és az NDK- ban. 21.20: Műkorcsolya EB (Jégtánc). A szünetben: Tvhíradó. 22.10: Mozart: D-dtSr szüntónia.