Népszava, 1971. február (99. évfolyam, 27–50. sz.)

1971-02-02 / 27. szám

1971. február 1 Gyárat építettek maguknak A harmincas években Varga József műegyetemi professzor létesítette Do­rogon a hazai barnaszén­feldolgozás alapját jelen­tő vállalatot, amely 1967 közepéig mint Dorogi Szénfeldolgozó Vállalat üzemelt. A hatvanas évek máso­dik felében gyülekezni kezdtek a vállalat fölött a viharfelhők: az országban levő generátorokat kezd­ték olajra és gázra átállí­tani, így megszűnt a ge­­nerátorgáz-gyártás, s ezzel növelte a vállalat gond­jait, hogy 1968 után, a gazdaságirányítás új rend­szerében gazdaságos ter­mékekre volt szükség, s így az üzem, bár az adott körülmények között jól és körültekintően gazdálko­dott, súlyos helyzetbe ke­rült. Kiutat kerestek, s ma­guk találták meg. A Kő­bányai Gyógyszerárugyá­­rat választották partner­nek, s nem túlságosan hosszú tárgyalások után elhatározták, hogy a bu­dapesti üzem gyáregysége­ként fognak tovább dol­gozni. Ez így, utólag el­mondva, egyszerűnek tű­nik. A valóságban sokkal bonyolultabb volt a kér­dés, hiszen egy szénfeldol­gozó üzem és egy gyógy­szergyár között, ha mind­kettő a vegyiparhoz tarto­z a munkások összefog­tak , maguknak építettek gyárat. Épületeket bontot­tak, talajt egyengettek, ra­kodtak, építettek, szerel­tek és takarítottak, s köz­ben megkezdték a holnap kenyerét jelentő munka ezernyi mesterfogásának elsajátítását. Egyetlen em­bert sem kellett elbocsá­tani, sőt, a műszaki gárda még növekedett is. Néha romantikus módon: bioló­gust például úgy szerez­tek Debrecenből, hogy To­kodról elszármazott peda­gógus feleségének állást szereztek, s a férj ma már Dorogon dolgozik. — Tulajdonképpen 1967 közepe óta vagyunk a Kő­bányai Gyógyszerárugyár gyáregysége — folytatja —, de abban az évben még a gyár elvesztette az egyik fő profilját, a kátrányból készített könnyű-, közép- és nehézolajok gyártását. Szénfeldolgozó üzemében napi 20—25 vagon szenet fogadtak, az itt előállított f­élkoksz a brikettgyárak alapanyagául szolgált, de ezek a gyárak is egymás után más technológiák al­kalmazására tértek át. Ré­gi profiljából így csak a karbidgyártás maradt, ez gazdaságos is volt, de ön­magában nem tarthatta el a vállalatot. Kik is, ég és föld a kü­lönbség. — Óriási volt a bizony­talanság itt, Dorogon — kezdi a beszélgetést Haj­dúk József gyáregység­igazgató. — Sokan gondol­kodtak, menjenek vagy maradjanak, hiszen a ter­melőszövetkezeti mellék­üzemágak valósággal csá­bították az embereket. Csak egy lehetőségünk volt: az őszinteség. Meg­mondtuk, hogy nehéz hó­napok előtt állunk, jófor­mán senki sem csinálhat­ja azt, amihez hozzászo­kott: nem válogathatnak a munkában. Szerencsére ígérhettek. Alapelvnek tekintették, hogy bármilyen munkát végezzenek is a munká­sok, ha azt tisztességesen teszik, bérük nem marad­hat el korábbi fizetésük mögött, saját nyereségünkből fi­zettünk prémiumot, része­sedést. Mégpedig a maxi­mumot. 1968 óta már együtt sírunk, együtt ne­vetünk. Persze, többnyi­re nevetünk. S erre van is okuk. 1968-ban tízmillió forint veszteséget terveztek, de csak egymillió lett. 1969- ben még mindig vesztesé­gesnek tervezték a válla­latot, de már nyereséggel zárták az évet. S tavaly is jó eredményeket értek el, a gyáregység termelési ér­téke elérte az 1967-es szín­vonalat, a 200 millió fo­rintot. Így aztán érthető, hogy nyereségük minden évben 25—30 nap között mozgott, természetesen ebben közrejátszott az is, hogy a Kőbányai Gyógyszerárugyár ugyan­csak figyelemre méltó si­kereket könyvelhetett el. Az idén egyébként ugyancsak 200 millió fo­rintos termelési értéket terveznek, de ezt úgy, hogy január 1-jén tatabá­nyai karbidüzemüket át­adták a Borsodi Vegyi Dorog, ez a majdnem­­város község nemcsak ér­deklődéssel, hanem némi aggodalommal is figyelte a változást. A szénbányák körüli huzavona arra kész­tette a község vezetőit, hogy szorgalmazzák más iparágak meghonosodását. — A volt szénfeldolgozó vezetői kellő időben is­merték fel a veszélyt — mondja dr. Kovács József, a községi tanács elnöke —, s ezért még válogathattak is a partnerek között. Jól választottak. A gyógyszer­­ipar rangot ad a község­nek, ezért fejlesztési cél­jaik valóra váltásához te­rületet is tartalékolunk részükre. A fejlődő gyógyszeripar is sokat segíthet Dorog­nak, megoldhatja a nők foglalkoztatását, hozzájá­rulhat a község fejleszté­séhez. S ami már megha­ladja Dorog határait: egy­— Erősítettük a kutatá­sok 4 tempóját, megkezd­jük a gyártmányprofil bő­vítését4 —­ tájékoztat Pil­­lich­ Lajos4 4 műszaki igaz­gató. — Ehhez új, korsze­rű kapacitások kellenek. S a fejlesztés során újra és újra gondokkal talál­kozunk. Krónikus munka­erőhiánnyal küszködünk, termelési növekedésünket jobbára a termelékenység emelésével értük el. A harmadik ötéves tervben, 1965-ös árakon számolva, a termelésnövekedés 88 százalékát, 1970-ben pedig több mint 97 százalékát a termelékenység javulása fedezte.­­ Gondokat okoz a helyhiány is. Terjeszke­désre itt, Kőbányán alig van lehetőség. Dorog egy csapásra mindkét problé­mát megoldja: van dol­gozni akaró, lelkes mun­kaerő, és van az építés­kombinálnak, s az így „elveszett’ 70 millió forin­tos termelést más, új ter­mékekkel pótolják. Május végén megszüntetik máso­dik karbidüzemüket is, s attól kezdve már csak új, gyógyszeripari termékeket gyártanak, úttal munkaalkalmat nyújt a Nyergesi Vegyipari Technikum hallgatóinak. Dorog tehát jó vásárt csinált, a gyáregység is, a község is. De milyen vá­sárt csinált a Kőbányai Gyógyszerárugyár ? A budapesti ..anyaválla­lat­’ az elmúlt húsz évben hatalmas iramban fejlő­dött. 1949-ben a magyar gyógyszeripar termelésé­nek még csak 21—22 szá­zalékát adta, 1969-ben már 41 százalékát. S mindezt úgy, hogy közben a gyógyszeripar termelése ötvenszeresére nőtt. Termelésének 80 száza­lékát határainkon túl ér­tékesíti. A további fejlő­dés kulcsa tehát a ver­senyképesség megőrzése, ha lehet, javítása. Ehhez gazdaságosan gyártott, jó készítményekre van szük­ség­­hez szükséges terület. Ezek után azt hiszem, ért­hető, hogy ma már sokan bánják, miért nem ők kö­tötték meg az üzletet. A Vegyipari Tervező Vállalatnál már készül­nek azok az alternatívák, amelyek szerint a dorogi gyáregység majd fejlődni fog. A perspektíva: a bu­dapesti üzemnél is na­gyobb gyár létrehozása. Ez persze nem olcsó vál­lalkozás: csupán eddig mintegy­ 200 millió forint­ba került az átalakítás, s ez csak a kezdet. De az áldozat, a befektetett ösz­­szeg busásan megtérül majd. S ami a­­legfonto­sabb: a dorogi fejlesztés ad módot arra, hogy a Kőbányai Gyógyszeráru­gyár megőrizhesse előkelő helyét bel- és külföldön egyaránt. Orbán Attila Csak a fizetés biztos A vártnál jobb eredmények Rangot ad a községnek Mindkét problémát megoldja „Elhitettük magunkkal, hogy nagyhatalom va­gyunk, holott Ausztriának voltunk csak egy tartomá­nya; ámítottuk magunkat azzal, hogy az Aranybulla van olyan jó, mint az an­gol Magna Charta, holott egész alkotmányunk illú­zió volt csupán. Állítottuk magunkról, hogy a nyu­gati civilizációnál, és de­mokráciának kelet-euró­pai előharcosai vagyunk, akkor, amikor tényleg a nép széles rétegeinek vá­lasztójogot sem adtunk, de a nemzeti kisebbségek­nek és a munkástömegek­nek elnyomói voltunk. . .. Az »ébredők« Magyar­­országa egyszerre akar káplárkodni a Habsburg­­dinasztiának és a függet­lenségi eszmék glóriájá­ban, s így történhetik meg az felháborítóan groteszk tény, hogy az ellenforra­dalom dilit szobrot a for­radalmi Kossuthnak ...” A­z idézett mondatokat Párizsban írták le, 1928 januárjában. Aki írta őket, a II. Ma­gyar Köztársaság elnöke volt 1918-ban — Károlyi Mihálynak hívták, még előbb gróf Károlyinak. Amit leírt, 11 évvel a má­sodik világháború kezdete és 17 esztendővel Magyar­­ország régi rendszerének szétzúzása előtt: tömör összefoglalása annak, ami végső fokon lehetetlenné tette a „magyar királyság” fennmaradását. 1946. február 1-jén az ország — amely 1001-ben, az államalapító István megkoronázásával lett ki­rályság, Kossuth alatt volt először és 1918—19-ben másodszor köztársaság — végképpen szakított a monarchikus uralmi rend­del. Országgyűlésében egyetlen képviselő állt fel, hogy védőbeszédet tartson a Habsburg-monarchia és a középkori királyi hata­lom mellett, csak nevetést aratott vele. Ki emlékszik ma már Schlachta Mar­gitra? 1946-ban, egy régi fran­cia dallamra írt szöveggel, megszületett ,— a köztár­sasági induló is. Tartok tőle: erre is csak a „fé­nyes szellők” nemzedéke emlékezik, az azóta szüle­tettek nem. „Munkára, harcra hív ma minket, életünknek új értelmet ad — milliók ajka zengi bí­zón, hogy éljen a Köztár­saság!" Vidéki megyehá­za nagytermében csendült fel azon a hideg, negyed­század előtti napon. Csiz­más, bekecses újgazdák énekelték. UFOSZ-küldöt­­tek. (Emlékeznek még a rö­vidítésre: Újgazdák és Földhözjuttatottak Orszá­gos Szövetsége?) Volt vala­mi mámorító azokban a tél végi napokban. Minde­nütt Petőfit szavalták. Csoda? Hát kivel lehe­tett volna jobban köszön­teni a köztársaságot? 4 „Itt a nyilam, mibe lőjem? Királyi szék áll előttem, Belelövöm bársonyába. Hogy csak úgy porzik kínjába. Iljen, éljen a köztársaság!’ A királyi székbe, termé­szetesen, csak jelkép ■ nyilakat lehetett löni. A királyi vár, amelyben Fe­renc József egykori szárny­segéde, az otrantói ellen­tengernagy 1942-ben még a kisunoka VI. Istvánná koronázásának tervét me­lengette: üszkös romok­ban hevert. István, az első koronája, amely annyi Habsburg-főre került az elmúlt évszázadokban — egy németországi pincé­ben várta a régészeket, az ..m. kir.” rövidítést gon­dos hivatalnokkezek húz­ták át minden űrlapon és okmányon, de új papír ke­vés volt, s így minden pa­pír dokumentálta: a ki­rályságot át kell húzni. (Három évvel később egy budai kerületi elöljárósá­gon tulajdon házasságkö­tésem után megkérdezte az anyakönyvvezető, min mosolyogtam olyan derű­sen? Megmondtam. Az es­­ketést végző férfiú háta mögött koronás címer ékeskedett a falon. A ko­ronát áthúzták. A király­ságot a hivatal is korri­gálta.­ Az élet már régen. Azóta is minden évfor­dulón fel-felvillannak ben­nem 1946 emlékei — meg azok a beszélgetések is, amelyeket jó szándékú barátokkal, ismerősökkel folytattunk, sőt néha még folytatunk is, hagyomány­­ügyben. M­ert egy nemzet hagyo­mányrendszere való­ban bonyolult eligazodni benne se maradi, se „ba­los”, álforradalmi sémák­­kel nem lehet. „Hogyan tudja összeegyeztetni, hogy augusztusban megemlé­keztek Szent Istvánról, februárban meg a király­ság eltörléséről?" — kér­dezte egyszer egy névte­len, de igen intelligens le­vélíró, nem is durva han­gú levélben. „Mi az ör­dögnek ez a nagy király­­ságozás az alkotmány napján?” — kérdezte egy ismerősöm ellenkező elő­jellel. Sémákkal nem megy. István államot alapított — király volt, mert 1001- ben az volt korszerű. Hogy népe fennmaradjon, álla­ma a feudális Európa ré­sze lett. Előrelépett a törzsfők, a kalandozások Magyarországával (illetve magyarságával, hiszen or­szágot ő szervezett elő­ször!) szemben. Hogy ez a királyság megtartotta itt a népet ú­i korok számára: tisztelet, hála érte. De ha Gejza fiát, Vajkot ma meg lehetne kérdezni — bizonyára azt mondaná, a királyság eszköz volt, nem cél — a történelem kezé­ben. Az eszközök élete vé­ges. Hogy királyságából önmagát áltató, idegen hó­dítások terveit fedező ope­rettkormányzóság lett 900 évvel később, azért nem a nagy uralkodó felelős. 1001, az államalapítás és 1946 között azonban 945 év telt el. A királyság intézménye, amelyet már Petőfi és Kossuth nemzedéke vég­zetesnek érzett a nemzet fejlődése számára: az is lett, túlélte önmagát, s minden szép, régi, hozzá­­fűződő hagyományt és anakronisztikus érzést megcáfolt. Kossuth, Pető­fi, Ady, Károlyi Mihály igazát már nem kellett bebizonyítani — csak va­lóra váltani. Megtörtént. A magyar kommunisták fő szónoka a 25 évvel ez­előtti nemzetgyűlési vitá­ban Rajk László volt. Ar­ról beszélt: a magyarság történelmi tragédiája volt, hogy 400 év óta a király­ság intézménye idegen el­nyomás eszközévé vált. Ahol a beszéd elhangzott, egy évvel korábban, 1945 februárjában, még harcok folytak, és a várost a né­met hadijelentések „Fes­tung Budapest" -nek ne­vezték. Mivelhogy Káro­lyinak igaza volt, és ma­radt, az „ébredők” Ma­gyarországa nemcsak a Habsburgoknak káplárko­­dott, de a bajuszos osztrák káplárnak is, királyi jel­vényekkel és nélkülük. A történelmi tragédia függö­nye lehullt. Új korszak kezdődött. Nem könnyű, nem rózsás, nem ellentmondás nélküli. De a nagyon egyszerű, ro­mok közt lakó, hadifo­golytáborokból hazatalált, kevés kalórián élő embe­reké. A millióké. Nekik lett igazuk, nem az egyetlen ellenszavazó­nak. Baktai Ferenc Korona nélkül NÉPSZAVA • • Üzem a lakótelepen? T­réfás ugratásnak véltük az ismeretlen telefonáló drámaian hangsúlyozott kérdését: „Mit szólná­nak ahhoz, ha egy szép napon gyár épülne a Jó­zsef Attila telepen?’4 „Ugyan, kérem! Csak nem gon­dolja komolyan, hogy ma, amikor tervszerűen telepí­tik ki a lakosság nyugalmát zavaró üzemeket a régi városrészekből, bárkinek is eszébe jutna gyárat tele­píteni egy új lakóövezetbe!” — válaszoltuk. Sajnos, kissé elhamarkodottan. Mert amikor a „nem zörög a haraszt. .elve alapján mégis utána­néztünk a dolognak, kiderült, hogy a kósza hír — igaz. Az illetékes körök ugyan hangsúlyozták, hogy nem holmi nagy kapacitású, füstölgő gyárról van szó, ha­nem olajtüzeléses .­sütőüzemről44. Helyét már ki is je­lölték, a Toronyház utca melletti térségen, a telep kö­zepén, ahol is 4000 négyzetmétert használnak fel a ke­nyérgyár — bocsánat, sütőüzem, csupán az eléggé nagynak tűnő terület okozta a tollbotlást — letelepí­tésére. Mint hangoztatták, a lakosság mindig panasz­kodik a kenyér miatt, most már nem lehet majd kifo­gás .. . Az üzem ugyanis közvetlenül ellátja a telepet, meg a közeli Kispest „csatlakozó részeit” (?), és saját árusítóhelye is lesz, így hát a telepiek — az illetéke­sek szerint — minden bizonnyal örülni fognak. A friss és jó kenyérnek kétségtelenül. Ám igazá­ban akkor lennének elégedettek, ha az üzem valami­vel távolabb, néhány száz méterrel odább, az ipari övezetben épülne. Például a házgyár mellett. Onnan is gyorsan, megbízhatóan elláthatná a telepet, anél­kül, hogy a hajnalonként rakodó szállítóautók zaja, jövése-menése zavarná a lakókat. Akik egyébként a kijelölt területen, házaik közelében sokkal szíveseb­ben látnának újabb parkot — hiszen abból soha sincs elég —, strandot vagy bármi egyebet, ami jobban gyö­nyörködteti a szemet-szívet, mint egy bármilyen szép, korszerű üzem. Megtudtuk még, hogy a most, illetve a közeljövő­ben épülő új lakótelepek mindegyikéhez eleve tervez­nek sütőüzemet is. Remélhetőleg a leendő létesítmé­nyek helyét kellő figyelemmel, körültekintéssel, a la­kókkal megtanácskozva jelölik majd ki. Vagyis, min­denképpen meggondoltabban, mint ahogyan ez — meggyőződésünk szerint — a József Attila telep ese­tében történik. Miklós Dezső­’ 3 * Közérdekű tudnivalók a lakásrendeletről Az elosztás módszere, a kérelmek megújítása Bár a lakáskérdéssel kapcsolatos rendeletek, jogszabályok -­csak a kö­vetkező napokban jelen­nek meg, a tanácsok már hozzáláttak az új elosztási és kiutalási rendszer elő­készítéséhez. Három nagy vidéki város és Budapest tanácsi vezetőjétől kér­tünk tájékoztatást. Dr.­­Biczó György, a sze­gedi városi tanács vb-elnö­­ke: — Mi sok tekintet­ben előnyös helyzetben vagyunk. Tanulmányoz­tuk az ország különböző városaiban az elosztási rendszereket, s úgy dön­töttünk — a Népszava már közölte —, hogy se­gítségül hívjuk a számí­tógépeket, amelyek lehe­tővé teszik az objektív Dr. Galabár Tibor, pécsi városi tanács titká­ra: .. .Az új, lakásigény­lési lap már nyomdában van. Negyvenöt­­ kérdést tartalmaz, alkalmas arra, hogy az igénylő szociális, jövedelmi, lakás- és egyéb viszonyairól részletes ké­pet kapjunk, így a jöve­delem vizsgálatánál vá­laszt kérünk arra, hogy rendelkezik-e telekkel, gyümölcsössel, szőlővel, hétvégi házzal. Külön megvizsgáljuk, hogy ha Kelemen Lajos, a fővá­rosi tanács végrehajtó bi­zottságának megbízott el­nöke. • Még februárban összehívjuk a tanácsülést a lakáskérdéssel kapcso­latos rendeleteink megal­kotására. A rendeletek kidolgozása már megkez­dődött, a legismertebb szakértők­­ bevonásával. •Jelenleg a fővárosban 142 ezer várakozót tartunk teket azonos szempontom szerint bírálják el. Eddig előfordult, hogy az egyik kerületben olyan szere­pelt a lista élén, aki a másikban még ötvenedik sem lehetett volna. Most majd a társadalmi bizott­ság és az apparátus min­den kérelmet együtt lát­hat, mód lesz az igazsá­gos sorolásra és elosztás­ra­ mérlegelést. Minden ké­relmet felülvizsgáltunk már, így napra­kész anyaggal rendelkezünk. (Úgy értesültünk, hogy az országban több nagyvá­rosban, Budapesten is­ igénybe fognak venni szá­mítógépeket a nyilvántar­táshoz, éppen a kedvező szegedi tapasztalatok alapján.) van örök- vagy szövetke­zeti lakása, miért, nem használja, miért kér la­kást. Választ kérünk az eltartott családtagok szá­máról. A fiatal házasokat — a 35 éven aluliakat — külön is nyilvántartjuk. Az igénylők változáso­kat két hét alatt kötele­sek közölni, a jövedelem­­emelkedést pedig minden év decemberében. Az új lakásigénylést nálunk feb­ruár 15—április 30-a kö­zött kell beadni, nyilván. De valószínűnek tartjuk, hogy ezek közül soknak már van lakása, csak ezt a tanácsokkal nem közölték. Szeretnénk, ha a kérelemhez szüksé­ges nyomtatványokat nemcsak a tanácsoknál, hanem a trafikokban és másutt is árusítanák. Az igénylést mindenképpen meg kell újítani, hiszen most az elosztáshoz sok új adatra van szükségünk. — Sokan kérdezik, kell-e fizetni a kérelem megújításáért. — Nem, biztosítjuk az illetékmentességet. — Ha most a lakáskér­vényt újból be kell adni, nem érinti-e ez hátrányo­san azokat, akik már évek óta várakoznak? — Gondoltunk erre is. A kérelmen fel kell tün­tetni, hogy ha volt koráb­bi kérvénye, és hogy mi­kor adta be. Az időpon­tot ellenőrizzük, s az azo­nos körülmények között élők közül előnyben ré­szesülnek azok, akik már régebben várakoznak. — Kiknek biztosítanak elsőbbséget a lakáskiuta­lásoknál? — Az elosztást, a beso­rolást körültekintő, min­den körülményt alaposan mérlegelő munka előzi meg. A társadalmi bizott­ságokra, amelyekben nem­csak a tanácstagok, ha­nem a legkülönbözőbb társadalmi szervek —köz­tük a szakszervezetek és a nagyüzemek — képvi­selői is helyet kapnak, sokkal nagyobb feladato­kat bízunk, mint eddig. Részt vesznek a kérelmek elbírálásában, besorolásá­ban, szükség esetén kör­nyezettanulmányokat vé­geznek. Ők is és az osz­tályok is a rendeletek alapelveinek megfelelően előnyben részesítik majd a nagy családokat, a­­fizi­­kai munkásokat, a rossz minőségű vagy életveszé­lyes lakásban élőket, a fiatal házasokat, valamint a tartósan fertőző beteg­ségben szenvedőket. Az eddiginél sokkal jobban mérlegeljük, hogy ki, mi­lyen régen dolgozik egy munkahelyen, tehát n­a­­gyobb megbecsülést aka­­r mu­n. biztosítani a lakás­­eloszt­ásnál is a törzsgaz­dának.­­ A kérelmek megújí­tási időpontját közölni fogjuk a sajtóban. Arra kérjük az érintetteket, hogy erről gondoskodja­nak, mert a következő években már csak azokat vesszük figyelembe a la­­káselosztási tervek össze­állításánál, akik új igé­nyüket beadták. Moldován Tamás Miskolc: központi kiutalás­ t is­ érvényesítsék, a kérelme­ Rózsa Kálmán, a bolci tanács vb-elnök­­helyettese: — Úgy hatá­roztunk, hogy szakítunk az eddigi gyakorlattal, megszüntetjük a kerüle­tekben a kiutalást, létre­hozzuk a városi lakás- és helyiséggazdálkodási hi­vatalt. Mindenképpen biz­tosítani akarjuk, hogy a tanács határozatának megfelelően, az elveket a gyakorlatban egységesen Szeged: napra kész nyilvántartás Pécs: készül az új igénylési lap a Budapest: kik részesülhetnek előnyben

Next