Népszava, 1971. február (99. évfolyam, 27–50. sz.)
1971-02-02 / 27. szám
1971. február 1 Gyárat építettek maguknak A harmincas években Varga József műegyetemi professzor létesítette Dorogon a hazai barnaszénfeldolgozás alapját jelentő vállalatot, amely 1967 közepéig mint Dorogi Szénfeldolgozó Vállalat üzemelt. A hatvanas évek második felében gyülekezni kezdtek a vállalat fölött a viharfelhők: az országban levő generátorokat kezdték olajra és gázra átállítani, így megszűnt a generátorgáz-gyártás, s ezzel növelte a vállalat gondjait, hogy 1968 után, a gazdaságirányítás új rendszerében gazdaságos termékekre volt szükség, s így az üzem, bár az adott körülmények között jól és körültekintően gazdálkodott, súlyos helyzetbe került. Kiutat kerestek, s maguk találták meg. A Kőbányai Gyógyszerárugyárat választották partnernek, s nem túlságosan hosszú tárgyalások után elhatározták, hogy a budapesti üzem gyáregységeként fognak tovább dolgozni. Ez így, utólag elmondva, egyszerűnek tűnik. A valóságban sokkal bonyolultabb volt a kérdés, hiszen egy szénfeldolgozó üzem és egy gyógyszergyár között, ha mindkettő a vegyiparhoz tartoz a munkások összefogtak , maguknak építettek gyárat. Épületeket bontottak, talajt egyengettek, rakodtak, építettek, szereltek és takarítottak, s közben megkezdték a holnap kenyerét jelentő munka ezernyi mesterfogásának elsajátítását. Egyetlen embert sem kellett elbocsátani, sőt, a műszaki gárda még növekedett is. Néha romantikus módon: biológust például úgy szereztek Debrecenből, hogy Tokodról elszármazott pedagógus feleségének állást szereztek, s a férj ma már Dorogon dolgozik. — Tulajdonképpen 1967 közepe óta vagyunk a Kőbányai Gyógyszerárugyár gyáregysége — folytatja —, de abban az évben még a gyár elvesztette az egyik fő profilját, a kátrányból készített könnyű-, közép- és nehézolajok gyártását. Szénfeldolgozó üzemében napi 20—25 vagon szenet fogadtak, az itt előállított félkoksz a brikettgyárak alapanyagául szolgált, de ezek a gyárak is egymás után más technológiák alkalmazására tértek át. Régi profiljából így csak a karbidgyártás maradt, ez gazdaságos is volt, de önmagában nem tarthatta el a vállalatot. Kik is, ég és föld a különbség. — Óriási volt a bizonytalanság itt, Dorogon — kezdi a beszélgetést Hajdúk József gyáregységigazgató. — Sokan gondolkodtak, menjenek vagy maradjanak, hiszen a termelőszövetkezeti melléküzemágak valósággal csábították az embereket. Csak egy lehetőségünk volt: az őszinteség. Megmondtuk, hogy nehéz hónapok előtt állunk, jóformán senki sem csinálhatja azt, amihez hozzászokott: nem válogathatnak a munkában. Szerencsére ígérhettek. Alapelvnek tekintették, hogy bármilyen munkát végezzenek is a munkások, ha azt tisztességesen teszik, bérük nem maradhat el korábbi fizetésük mögött, saját nyereségünkből fizettünk prémiumot, részesedést. Mégpedig a maximumot. 1968 óta már együtt sírunk, együtt nevetünk. Persze, többnyire nevetünk. S erre van is okuk. 1968-ban tízmillió forint veszteséget terveztek, de csak egymillió lett. 1969- ben még mindig veszteségesnek tervezték a vállalatot, de már nyereséggel zárták az évet. S tavaly is jó eredményeket értek el, a gyáregység termelési értéke elérte az 1967-es színvonalat, a 200 millió forintot. Így aztán érthető, hogy nyereségük minden évben 25—30 nap között mozgott, természetesen ebben közrejátszott az is, hogy a Kőbányai Gyógyszerárugyár ugyancsak figyelemre méltó sikereket könyvelhetett el. Az idén egyébként ugyancsak 200 millió forintos termelési értéket terveznek, de ezt úgy, hogy január 1-jén tatabányai karbidüzemüket átadták a Borsodi Vegyi Dorog, ez a majdnemváros község nemcsak érdeklődéssel, hanem némi aggodalommal is figyelte a változást. A szénbányák körüli huzavona arra késztette a község vezetőit, hogy szorgalmazzák más iparágak meghonosodását. — A volt szénfeldolgozó vezetői kellő időben ismerték fel a veszélyt — mondja dr. Kovács József, a községi tanács elnöke —, s ezért még válogathattak is a partnerek között. Jól választottak. A gyógyszeripar rangot ad a községnek, ezért fejlesztési céljaik valóra váltásához területet is tartalékolunk részükre. A fejlődő gyógyszeripar is sokat segíthet Dorognak, megoldhatja a nők foglalkoztatását, hozzájárulhat a község fejlesztéséhez. S ami már meghaladja Dorog határait: egy— Erősítettük a kutatások 4 tempóját, megkezdjük a gyártmányprofil bővítését4 — tájékoztat Pillich Lajos4 4 műszaki igazgató. — Ehhez új, korszerű kapacitások kellenek. S a fejlesztés során újra és újra gondokkal találkozunk. Krónikus munkaerőhiánnyal küszködünk, termelési növekedésünket jobbára a termelékenység emelésével értük el. A harmadik ötéves tervben, 1965-ös árakon számolva, a termelésnövekedés 88 százalékát, 1970-ben pedig több mint 97 százalékát a termelékenység javulása fedezte. Gondokat okoz a helyhiány is. Terjeszkedésre itt, Kőbányán alig van lehetőség. Dorog egy csapásra mindkét problémát megoldja: van dolgozni akaró, lelkes munkaerő, és van az építéskombinálnak, s az így „elveszett’ 70 millió forintos termelést más, új termékekkel pótolják. Május végén megszüntetik második karbidüzemüket is, s attól kezdve már csak új, gyógyszeripari termékeket gyártanak, úttal munkaalkalmat nyújt a Nyergesi Vegyipari Technikum hallgatóinak. Dorog tehát jó vásárt csinált, a gyáregység is, a község is. De milyen vásárt csinált a Kőbányai Gyógyszerárugyár ? A budapesti ..anyavállalat’ az elmúlt húsz évben hatalmas iramban fejlődött. 1949-ben a magyar gyógyszeripar termelésének még csak 21—22 százalékát adta, 1969-ben már 41 százalékát. S mindezt úgy, hogy közben a gyógyszeripar termelése ötvenszeresére nőtt. Termelésének 80 százalékát határainkon túl értékesíti. A további fejlődés kulcsa tehát a versenyképesség megőrzése, ha lehet, javítása. Ehhez gazdaságosan gyártott, jó készítményekre van szükséghez szükséges terület. Ezek után azt hiszem, érthető, hogy ma már sokan bánják, miért nem ők kötötték meg az üzletet. A Vegyipari Tervező Vállalatnál már készülnek azok az alternatívák, amelyek szerint a dorogi gyáregység majd fejlődni fog. A perspektíva: a budapesti üzemnél is nagyobb gyár létrehozása. Ez persze nem olcsó vállalkozás: csupán eddig mintegy 200 millió forintba került az átalakítás, s ez csak a kezdet. De az áldozat, a befektetett öszszeg busásan megtérül majd. S ami alegfontosabb: a dorogi fejlesztés ad módot arra, hogy a Kőbányai Gyógyszerárugyár megőrizhesse előkelő helyét bel- és külföldön egyaránt. Orbán Attila Csak a fizetés biztos A vártnál jobb eredmények Rangot ad a községnek Mindkét problémát megoldja „Elhitettük magunkkal, hogy nagyhatalom vagyunk, holott Ausztriának voltunk csak egy tartománya; ámítottuk magunkat azzal, hogy az Aranybulla van olyan jó, mint az angol Magna Charta, holott egész alkotmányunk illúzió volt csupán. Állítottuk magunkról, hogy a nyugati civilizációnál, és demokráciának kelet-európai előharcosai vagyunk, akkor, amikor tényleg a nép széles rétegeinek választójogot sem adtunk, de a nemzeti kisebbségeknek és a munkástömegeknek elnyomói voltunk. . .. Az »ébredők« Magyarországa egyszerre akar káplárkodni a Habsburgdinasztiának és a függetlenségi eszmék glóriájában, s így történhetik meg az felháborítóan groteszk tény, hogy az ellenforradalom dilit szobrot a forradalmi Kossuthnak ...” Az idézett mondatokat Párizsban írták le, 1928 januárjában. Aki írta őket, a II. Magyar Köztársaság elnöke volt 1918-ban — Károlyi Mihálynak hívták, még előbb gróf Károlyinak. Amit leírt, 11 évvel a második világháború kezdete és 17 esztendővel Magyarország régi rendszerének szétzúzása előtt: tömör összefoglalása annak, ami végső fokon lehetetlenné tette a „magyar királyság” fennmaradását. 1946. február 1-jén az ország — amely 1001-ben, az államalapító István megkoronázásával lett királyság, Kossuth alatt volt először és 1918—19-ben másodszor köztársaság — végképpen szakított a monarchikus uralmi renddel. Országgyűlésében egyetlen képviselő állt fel, hogy védőbeszédet tartson a Habsburg-monarchia és a középkori királyi hatalom mellett, csak nevetést aratott vele. Ki emlékszik ma már Schlachta Margitra? 1946-ban, egy régi francia dallamra írt szöveggel, megszületett ,— a köztársasági induló is. Tartok tőle: erre is csak a „fényes szellők” nemzedéke emlékezik, az azóta születettek nem. „Munkára, harcra hív ma minket, életünknek új értelmet ad — milliók ajka zengi bízón, hogy éljen a Köztársaság!" Vidéki megyeháza nagytermében csendült fel azon a hideg, negyedszázad előtti napon. Csizmás, bekecses újgazdák énekelték. UFOSZ-küldöttek. (Emlékeznek még a rövidítésre: Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége?) Volt valami mámorító azokban a tél végi napokban. Mindenütt Petőfit szavalták. Csoda? Hát kivel lehetett volna jobban köszönteni a köztársaságot? 4 „Itt a nyilam, mibe lőjem? Királyi szék áll előttem, Belelövöm bársonyába. Hogy csak úgy porzik kínjába. Iljen, éljen a köztársaság!’ A királyi székbe, természetesen, csak jelkép ■ nyilakat lehetett löni. A királyi vár, amelyben Ferenc József egykori szárnysegéde, az otrantói ellentengernagy 1942-ben még a kisunoka VI. Istvánná koronázásának tervét melengette: üszkös romokban hevert. István, az első koronája, amely annyi Habsburg-főre került az elmúlt évszázadokban — egy németországi pincében várta a régészeket, az ..m. kir.” rövidítést gondos hivatalnokkezek húzták át minden űrlapon és okmányon, de új papír kevés volt, s így minden papír dokumentálta: a királyságot át kell húzni. (Három évvel később egy budai kerületi elöljáróságon tulajdon házasságkötésem után megkérdezte az anyakönyvvezető, min mosolyogtam olyan derűsen? Megmondtam. Az esketést végző férfiú háta mögött koronás címer ékeskedett a falon. A koronát áthúzták. A királyságot a hivatal is korrigálta. Az élet már régen. Azóta is minden évfordulón fel-felvillannak bennem 1946 emlékei — meg azok a beszélgetések is, amelyeket jó szándékú barátokkal, ismerősökkel folytattunk, sőt néha még folytatunk is, hagyományügyben. Mert egy nemzet hagyományrendszere valóban bonyolult eligazodni benne se maradi, se „balos”, álforradalmi sémákkel nem lehet. „Hogyan tudja összeegyeztetni, hogy augusztusban megemlékeztek Szent Istvánról, februárban meg a királyság eltörléséről?" — kérdezte egyszer egy névtelen, de igen intelligens levélíró, nem is durva hangú levélben. „Mi az ördögnek ez a nagy királyságozás az alkotmány napján?” — kérdezte egy ismerősöm ellenkező előjellel. Sémákkal nem megy. István államot alapított — király volt, mert 1001- ben az volt korszerű. Hogy népe fennmaradjon, állama a feudális Európa része lett. Előrelépett a törzsfők, a kalandozások Magyarországával (illetve magyarságával, hiszen országot ő szervezett először!) szemben. Hogy ez a királyság megtartotta itt a népet úi korok számára: tisztelet, hála érte. De ha Gejza fiát, Vajkot ma meg lehetne kérdezni — bizonyára azt mondaná, a királyság eszköz volt, nem cél — a történelem kezében. Az eszközök élete véges. Hogy királyságából önmagát áltató, idegen hódítások terveit fedező operettkormányzóság lett 900 évvel később, azért nem a nagy uralkodó felelős. 1001, az államalapítás és 1946 között azonban 945 év telt el. A királyság intézménye, amelyet már Petőfi és Kossuth nemzedéke végzetesnek érzett a nemzet fejlődése számára: az is lett, túlélte önmagát, s minden szép, régi, hozzáfűződő hagyományt és anakronisztikus érzést megcáfolt. Kossuth, Petőfi, Ady, Károlyi Mihály igazát már nem kellett bebizonyítani — csak valóra váltani. Megtörtént. A magyar kommunisták fő szónoka a 25 évvel ezelőtti nemzetgyűlési vitában Rajk László volt. Arról beszélt: a magyarság történelmi tragédiája volt, hogy 400 év óta a királyság intézménye idegen elnyomás eszközévé vált. Ahol a beszéd elhangzott, egy évvel korábban, 1945 februárjában, még harcok folytak, és a várost a német hadijelentések „Festung Budapest" -nek nevezték. Mivelhogy Károlyinak igaza volt, és maradt, az „ébredők” Magyarországa nemcsak a Habsburgoknak káplárkodott, de a bajuszos osztrák káplárnak is, királyi jelvényekkel és nélkülük. A történelmi tragédia függönye lehullt. Új korszak kezdődött. Nem könnyű, nem rózsás, nem ellentmondás nélküli. De a nagyon egyszerű, romok közt lakó, hadifogolytáborokból hazatalált, kevés kalórián élő embereké. A millióké. Nekik lett igazuk, nem az egyetlen ellenszavazónak. Baktai Ferenc Korona nélkül NÉPSZAVA • • Üzem a lakótelepen? Tréfás ugratásnak véltük az ismeretlen telefonáló drámaian hangsúlyozott kérdését: „Mit szólnának ahhoz, ha egy szép napon gyár épülne a József Attila telepen?’4 „Ugyan, kérem! Csak nem gondolja komolyan, hogy ma, amikor tervszerűen telepítik ki a lakosság nyugalmát zavaró üzemeket a régi városrészekből, bárkinek is eszébe jutna gyárat telepíteni egy új lakóövezetbe!” — válaszoltuk. Sajnos, kissé elhamarkodottan. Mert amikor a „nem zörög a haraszt. .elve alapján mégis utánanéztünk a dolognak, kiderült, hogy a kósza hír — igaz. Az illetékes körök ugyan hangsúlyozták, hogy nem holmi nagy kapacitású, füstölgő gyárról van szó, hanem olajtüzeléses .sütőüzemről44. Helyét már ki is jelölték, a Toronyház utca melletti térségen, a telep közepén, ahol is 4000 négyzetmétert használnak fel a kenyérgyár — bocsánat, sütőüzem, csupán az eléggé nagynak tűnő terület okozta a tollbotlást — letelepítésére. Mint hangoztatták, a lakosság mindig panaszkodik a kenyér miatt, most már nem lehet majd kifogás .. . Az üzem ugyanis közvetlenül ellátja a telepet, meg a közeli Kispest „csatlakozó részeit” (?), és saját árusítóhelye is lesz, így hát a telepiek — az illetékesek szerint — minden bizonnyal örülni fognak. A friss és jó kenyérnek kétségtelenül. Ám igazában akkor lennének elégedettek, ha az üzem valamivel távolabb, néhány száz méterrel odább, az ipari övezetben épülne. Például a házgyár mellett. Onnan is gyorsan, megbízhatóan elláthatná a telepet, anélkül, hogy a hajnalonként rakodó szállítóautók zaja, jövése-menése zavarná a lakókat. Akik egyébként a kijelölt területen, házaik közelében sokkal szívesebben látnának újabb parkot — hiszen abból soha sincs elég —, strandot vagy bármi egyebet, ami jobban gyönyörködteti a szemet-szívet, mint egy bármilyen szép, korszerű üzem. Megtudtuk még, hogy a most, illetve a közeljövőben épülő új lakótelepek mindegyikéhez eleve terveznek sütőüzemet is. Remélhetőleg a leendő létesítmények helyét kellő figyelemmel, körültekintéssel, a lakókkal megtanácskozva jelölik majd ki. Vagyis, mindenképpen meggondoltabban, mint ahogyan ez — meggyőződésünk szerint — a József Attila telep esetében történik. Miklós Dezső’ 3 * Közérdekű tudnivalók a lakásrendeletről Az elosztás módszere, a kérelmek megújítása Bár a lakáskérdéssel kapcsolatos rendeletek, jogszabályok -csak a következő napokban jelennek meg, a tanácsok már hozzáláttak az új elosztási és kiutalási rendszer előkészítéséhez. Három nagy vidéki város és Budapest tanácsi vezetőjétől kértünk tájékoztatást. Dr.Biczó György, a szegedi városi tanács vb-elnöke: — Mi sok tekintetben előnyös helyzetben vagyunk. Tanulmányoztuk az ország különböző városaiban az elosztási rendszereket, s úgy döntöttünk — a Népszava már közölte —, hogy segítségül hívjuk a számítógépeket, amelyek lehetővé teszik az objektív Dr. Galabár Tibor, pécsi városi tanács titkára: .. .Az új, lakásigénylési lap már nyomdában van. Negyvenöt kérdést tartalmaz, alkalmas arra, hogy az igénylő szociális, jövedelmi, lakás- és egyéb viszonyairól részletes képet kapjunk, így a jövedelem vizsgálatánál választ kérünk arra, hogy rendelkezik-e telekkel, gyümölcsössel, szőlővel, hétvégi házzal. Külön megvizsgáljuk, hogy ha Kelemen Lajos, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának megbízott elnöke. • Még februárban összehívjuk a tanácsülést a lakáskérdéssel kapcsolatos rendeleteink megalkotására. A rendeletek kidolgozása már megkezdődött, a legismertebb szakértők bevonásával. •Jelenleg a fővárosban 142 ezer várakozót tartunk teket azonos szempontom szerint bírálják el. Eddig előfordult, hogy az egyik kerületben olyan szerepelt a lista élén, aki a másikban még ötvenedik sem lehetett volna. Most majd a társadalmi bizottság és az apparátus minden kérelmet együtt láthat, mód lesz az igazságos sorolásra és elosztásra mérlegelést. Minden kérelmet felülvizsgáltunk már, így naprakész anyaggal rendelkezünk. (Úgy értesültünk, hogy az országban több nagyvárosban, Budapesten is igénybe fognak venni számítógépeket a nyilvántartáshoz, éppen a kedvező szegedi tapasztalatok alapján.) van örök- vagy szövetkezeti lakása, miért, nem használja, miért kér lakást. Választ kérünk az eltartott családtagok számáról. A fiatal házasokat — a 35 éven aluliakat — külön is nyilvántartjuk. Az igénylők változásokat két hét alatt kötelesek közölni, a jövedelememelkedést pedig minden év decemberében. Az új lakásigénylést nálunk február 15—április 30-a között kell beadni, nyilván. De valószínűnek tartjuk, hogy ezek közül soknak már van lakása, csak ezt a tanácsokkal nem közölték. Szeretnénk, ha a kérelemhez szükséges nyomtatványokat nemcsak a tanácsoknál, hanem a trafikokban és másutt is árusítanák. Az igénylést mindenképpen meg kell újítani, hiszen most az elosztáshoz sok új adatra van szükségünk. — Sokan kérdezik, kell-e fizetni a kérelem megújításáért. — Nem, biztosítjuk az illetékmentességet. — Ha most a lakáskérvényt újból be kell adni, nem érinti-e ez hátrányosan azokat, akik már évek óta várakoznak? — Gondoltunk erre is. A kérelmen fel kell tüntetni, hogy ha volt korábbi kérvénye, és hogy mikor adta be. Az időpontot ellenőrizzük, s az azonos körülmények között élők közül előnyben részesülnek azok, akik már régebben várakoznak. — Kiknek biztosítanak elsőbbséget a lakáskiutalásoknál? — Az elosztást, a besorolást körültekintő, minden körülményt alaposan mérlegelő munka előzi meg. A társadalmi bizottságokra, amelyekben nemcsak a tanácstagok, hanem a legkülönbözőbb társadalmi szervek —köztük a szakszervezetek és a nagyüzemek — képviselői is helyet kapnak, sokkal nagyobb feladatokat bízunk, mint eddig. Részt vesznek a kérelmek elbírálásában, besorolásában, szükség esetén környezettanulmányokat végeznek. Ők is és az osztályok is a rendeletek alapelveinek megfelelően előnyben részesítik majd a nagy családokat, afizikai munkásokat, a rossz minőségű vagy életveszélyes lakásban élőket, a fiatal házasokat, valamint a tartósan fertőző betegségben szenvedőket. Az eddiginél sokkal jobban mérlegeljük, hogy ki, milyen régen dolgozik egy munkahelyen, tehát nagyobb megbecsülést akar mun. biztosítani a lakáselosztásnál is a törzsgazdának. A kérelmek megújítási időpontját közölni fogjuk a sajtóban. Arra kérjük az érintetteket, hogy erről gondoskodjanak, mert a következő években már csak azokat vesszük figyelembe a lakáselosztási tervek összeállításánál, akik új igényüket beadták. Moldován Tamás Miskolc: központi kiutalás t is érvényesítsék, a kérelme Rózsa Kálmán, a bolci tanács vb-elnökhelyettese: — Úgy határoztunk, hogy szakítunk az eddigi gyakorlattal, megszüntetjük a kerületekben a kiutalást, létrehozzuk a városi lakás- és helyiséggazdálkodási hivatalt. Mindenképpen biztosítani akarjuk, hogy a tanács határozatának megfelelően, az elveket a gyakorlatban egységesen Szeged: napra kész nyilvántartás Pécs: készül az új igénylési lap a Budapest: kik részesülhetnek előnyben