Népszava, 1971. február (99. évfolyam, 27–50. sz.)
1971-02-25 / 47. szám
2 Közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról) a nemzetközi szervezetek vonalán. Meggyőződésük, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal való normális diplomáciai kapcsolatok felvétele azon országok részéről, amelyek ezt még nem tették meg, valamint a Német Demokratikus Köztársaságnak az ENSZ-be való felvétele összhangban állna az országok egyenrangú együttműködése fejlesztésének érdekeivel. Az Egyesült Államok indokínai népek elleni agressziójának kiszélesítése tovább élezi a veszélyes délkelet-ázsiai helyzetet. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya határozottan elítéli ezt az agressziót, amely komolyan fenyegeti a világbékét, s a világ közvéleményének jogos tiltakozását váltja ki. A kormányelnökök országaik teljes támogatásáról biztosítják a vietnami nép, a kambodzsai és a laoszi haladó erők igazságos harcát az imperializmus ellen. A kormányelnökök megvitatták a Közel-Keleten kialakult komoly helyzetet. Elítélték az izraeli kormány és a nyugati imperialista körök magatartását, amely a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának szabotálására irányul. Kifejezték eltökéltségüket, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata szellemében továbbra is támogatják az arab népeknek az izraeli agresszió következményei felszámolására irányuló igazságos harcát és a palesztinai arab nép törvényes jogainak érvényesítését. A kormányelnökök megelégedésüket fejezték ki tárgyalásaik eredményeit, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti baráti együttműködés további elmélyítésének perspektíváit illetően. A tárgyalások elvtársi légkörben, a kölcsönös megértés szellemében, az összes megtárgyalt kérdésben megnyilvánult nézetazonosság jegyében zajlottak le. Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, csehszlovákiai hivatalos baráti látogatásra szóló meghívást adott át Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének. Fock Jenő a meghívást köszönettel elfogadta. Strougal találkozása magyar újságírókkal Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke szerda délben találkozott a magyar sajtó képviselőivel. Dr. Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke üdvözölte a csehszlovák kormányfőt. Lubomir Strougal a csehszlovák—magyar kapcsolatokról szólva megállapította, hogy azok nagyon barátiak, őszinték, szívélyesek, minden területen intenzív az együttműködésünk. Ezután Csehszlovákia jelenlegi helyzetéről beszélt. — Országunk fejlődésének legutóbbi szakaszát — mondotta — pozitívan értékeljük. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága decemberi plénumán elfogadott, Tanulság című dokumentumot nagyon pozitívan fogadták országunkban, mert konkrét, igaz válaszokat ad a közelmúlt egy sor bonyolult kérdésére, nemcsak a cseheknek és a szlovákoknak, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalomnak, sőt az egész világnak. — Munkásosztályunk túlnyomó többségében elkötelezte magát azok mellett a célok mellett, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja tűzött ki. Ha összehasonlítjuk az 1968—69-es helyzetet a maival, megállapíthatjuk, hogy teljesen, megváltozott a kép, az emberek megértik a kérdéseket, és becsületesen dolgoznak a szocializmus építésén. Hasonló a helyzet falun. A műszaki értelmiség is mindjobban magáévá teszi a párt politikáját. Vannak még problémáink az alkotó értelmiség köreiben, írókkal, művészekkel, tudományos dolgozókkal, de nem lehetünk türelmetlenek. Meggyőződésünk, hogy túlnyomó részüket a magunk oldalára, a párt politikája mellé állíthatjuk. — Nagy öröm számunkra, hogy az emberek inkább a jövőre tekintenek. Ez olyan társadalmi légkört alakít ki, ami kedvez a munkának. Ilyen légkörben ülhet össze pártunk XIV. kongresszusa május végén. Ezzel egyidejűleg ünnepeljük Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulóját. A XIV. kongresszus elé kívánjuk terjeszteni az ötéves terv javaslatát. A továbbiakban szólt az 1970-ben elért pozitív gazdasági eredményekről. A fizetési mérleg a vártnál jobban alakult. Az ipari termelés növekedését kizárólag a munka termelékenységének fokozásával értük el. A belső piac megszilárdult. A mezőgazdaság is jó eredményekkel zárta az évet. A gazdasági stabilizáció nagymértékben elősegítette, hogy túljutottunk az elmúlt évek negatív jelenségein. Új ötéves tervünk keretében strukturális változásokat is el kívánunk érni gazdaságunkban. _A csehszlovák kormányfő ezután a gazdaság irányításának a kérdéseiről beszélt. Az új tervek kialakításához tapasztalatokat gyűjtenek a Szovjetunióban, Magyarországon, a Német Demokratikus Köztársaságban. — Nagyon komolyan tekintetbe vesszük — mondotta — a magyar elvtársak figyelmeztetését, akik 1965—66-ban már felhívták figyelmünket, hogy tervezett gazdaságirányítási rendszerünk nem elég komplex, egyes részei túlságosan általánosak, s a feladatok túl gyors ütemű megvalósítása veszélyeket rejt magában. — A XIV. kongresszuson — a gazdaságirányítás új rendszerét illetően — csak az alapelvek meghatározására kerül sor. A következő időszakban dolgozzák ki részleteiben a tervezés és irányítás tökéletesítésének teendőit. Magyarországi tárgyalásairól szólva a miniszterelnök kitért arra, hogy nagy figyelmet szenteltek a gazdasági integrációnak. — Az integráció megvalósítása elsőrendű érdekünk, mert korunkban egyetlen gazdaság sem létezhet önmagában. A csehszlovák—magyar vegyes bizottságban már bizonyos javaslatok születtek egyes integrációs kérdések kidolgozására, például a petrolkémia, a kőolajvezeték, a személygépkocsi-gyártás, egyes gépipari és mezőgazdasági ágazatok területén. Ezeket a magyar elvtársakkal együtt kidolgozzuk, s az ötéves terv során meg akarjuk kezdeni megvalósításukat. Törekvéseink megvalósítására nagyon kedvező a légkör, kölcsönös a megértés. Magyarország és Csehszlovákia szomszédos, testvéri állam, s adottak a lehetőségek arra, hogy gazdaságaink egy sor területen nagyon előnyösen kiegészíthessék egymást. A csehszlovák kormány elnöke ezután rámutatott arra: a nemzetiségi kérdés Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikájában az elmúlt évtizedekben nem szerepelt tényleges súlyának megfelelően, s 1968 előtt ez egyike volt azoknak az okoknak, amelyek a feszültséghez vezettek. A föderációról szólva megállapította: az 1969-es rendezés igen helyesnek bizonyult. Nemzetközi kérdésekről szólva a csehszlovák kormányfő elmondotta: " Készen állunk arra, hogy tárgyalások kezdődjenek a Német Szövetségi Köztársasággal, hiszen a második világháború óta egy sor nyitott kérdés van közöttünk. Ilyen elsősorban a müncheni szerződés kérdése. Meg kell mondanom, hogy a nyugatnémet fél halogatja a tárgyalások megkezdését, mi azonban készek vagyunk akár holnap is tárgyalni. Véleményünk szerint ezzel is hozzájárulhatunk az európai biztonság megszilárdításához. Az európai biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatban megállapította : " Készek vagyunk arra, hogy tárgyaljunk a kis és a nagy erópai országokkal, nem csupán általánosságban, hanem a konferencia előkészítésének konkrét kérdéseiről is. Végül arról beszélt, hogy nagyra értékeli a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, illetve Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződéseket. Búcsúzás Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke, aki Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívására háromnapos hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon, feleségével együtt szerda este elutazott Budapestről. Vele együtt utaztak el kíséretének tagjai. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fock Jenő és felesége, dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Lázár György munkaügyi miniszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Gál Tivadar, Ferihegyen a Minisztertanács titkárságának vezetője, dr. Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Vince József, hazánk prágai nagykövete, és több más közéleti személyiség. Ott voltak Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete és a nagykövetség munkatársai. Dr. Lubomir Strougal elutazása előtt az MTI munkatársának adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nagyon elégedett magyarországi látogatásával, amely minden bizonnyal hozzájárult a két testvéri ország népe barátságának további elmélyítéséhez. NÉPSZAVA A HÉT FILMJIID A lovag végakarata Mi teszi vonzóvá, kellemessé — persze, elsősorban a gyerekeknek — a legújabb szovjet-észt filmet? Az egyszerű kérdésre igen egyszerű és könnyű a válasz. A mese. A XVI. századi Tallinnban kalandozó cselekmény, Hans von Risciter lovag, a gyönyörű szép, szőke Ágnes, s a délceg betyár Gabriel kalandos, pergő históriája. No, és a rendező (Grigorij Kromanov) és a forgatókönyvíró (Arvo Valton) mesélőkedve. Nagy rutinnal, műfaji biztonsággal adagolják a történethez szükséges „romantikát”. A szereplők is — Alexandr Goloborogyko, Ingrid Andrin, Rajno Trass — ügyesek, kellemesek. A meséhez, a kalandokhoz illő egyszerűséggel fogalmazzák meg szerepüket. A látvány biztosítéka: Juri Garsnek operatőr. Mozgalmas, színes, eleven totálokkal fotografálta a jól pergő mesés cselekményt. Jó estét, Mrs. Campbell Ez is mese, csak másfajta mese — inkább felnőtteknek! Szól pedig a módfelett élelmes, okos (no és gyönyörű) olasz asszonykáról, aki, hogy felnevelje „neveletlen” leánykáját — egyszerre három, volt amerikai hadfitól szedi a tartásdíjat. A bolondos mese időnként összekuszálódik — állítom, csakis azért, hogy a végén tökéletessé kanyarodjon a happy-end. Mert boldogságból, békességből (no és könnyből) — akad elég, kiváltképp az utolsó kockákon. A játék, a mulatság záloga: Gina Lollobrigida. Igaz, hogy most mamaszerepet játszik — de még mindig gyönyörű. Az amerikai rendező, Melvin Frank kitűnően ismeri a vígjáték alapszabályát. Miszerint: a legízetlenebb történetet is élvezhetővé fűszerezi a jó ötlet, a frappáns dialógus és a kitűnő színészvezetés. Kár azonban a könnyekért! A film végén pergő, csordogáló, szentimentális könnyekért! No, de hadd sírjon a pesti ember is. Jelek az úton Az új lengyel film kevés fordulatot, különleges ötletet tartalmaz — mégis izgalmas. Elsősorban azért, mert olyan jelenségről, problémáról beszél, amely a mi világunkban is nyugtalanító, rendezetlen. Nevezetesen arról elmélkedik — néhány kitűnően megrajzolt emberi portrén keresztül — a rendező, Andrzej Piotrowski, hogy mi is történik az egykori fogollyal a szabadulás után. Ki segíti abban, hogy újra lábra álljon és megtalálja a helyét, szerepét, boldogulását az életben. A főhős — Michal Biel — a négyesztendős „kényszerpihenés” szűkös napjaiban alaposan átgondolta a tetteit. Munkáját — a szabadulás után — lehetőségnek tekinti, hogy visszatérjen a becsületes élethez. Amit azonban munkahelyén tapasztal, az minden, csak nem becsületesség. Lehetetlen helyzetbe kerül — s alig tudja elkerülni a visszaeső bűnös „szerepét”. A kép, amit Piotrowski fest, kicsit egyoldalú és sötét. De mint minden moralista, ő is abból indul ki, hogy nem szabad elaltatni nyugtalanságunkat kompromisszumokkal, hazugságokkal, hamis mentségekkel. A szereplők — Tadeusz Janczar, Leon Niemczyk, Leszek Drogosz — kitűnőek. Most is, mint a legtöbb lengyel filmben. Gantner Ilona Öreg „Töri“ - nem vén „Töri“ Hatalmas objektum emelkedik Kőbánya üzemei közt: a vasutasszakszervezet „Törekvés” Művelődési Központja. Tizennégy öntevékeny kör, csoport valamelyikében közel ezer dolgozó — főként fiatal — folytat itt rendszeres kulturális tevékenységet. Az amatőr filmesek — a tv munkatársainak patronálásával — 30 perces keskenyfilmet készítettek, címe: „A munka nálunk becsület és dicsőség dolga !” Az öreg „Töri”-ből indultak ki a X. pártkongresszus tiszteletére tett kerületi kulturális felajánlások is. Maguk a művelődési központ munkatársai, aktivistái 230 ezer forintnyi többletmunkát ajánlottak fel: előadássorozatok tartását, forgatókönyvírást, műsorszerkesztést, kellékek javítását. A tánc- és népi zenekart, két-két nagy sikerű turné nyomán, harmadszor is meghívták az NDK-ba és Jugoszláviába, sőt Bulgáriába és Angliába is. Bábjátékosaik az 1970—1971-es évadban eddig háromezer munkásgyereknek nyújtottak tartalmas szórakozást; télapó műsorukon az Északi Járóműjavító dolgozóinak 300. gyermeke tapsolt. A népdalcsoport negyedévenkénti vetélkedőjén, a Hazafias Népfront VII. kerületi bizottsága rendezésében, közel harmincan vettek részt legutóbb. (Igaz, a népdalok közé még giccses „nóták” is be-becsúsznak, és nem ártana a csoport profitját, elvi és esztétikai szempontból egyaránt, mielőbb „tisztába tenni”.) Több mint negyedmillió látogató fordult meg tavaly a Törekvésben. A felszabadulás negyedszázados jubileumára készített kiállításaikat közel 80 ezren tekintették meg; egyiket a nagykátai járási művelődési központ is bemutatta a kőbányai üzemekbe ingázó nagykátai dolgozóknak és családtagjainak. Három másik vidéki művelődési intézménnyel is kötöttek rendszeres kulturális együttműködésre vonatkozó szerződést. Tizenegyezer kötetes könyvtáruk tagjainak nagy része az Északi Járóműjavítóból kerül ki, a 3000 dolgozó közül 900. A környező iskolák diákjai és a MÁV-lakótelep nyugdíjasai is olvasótáborukhoz tartoznak. Az esti és levelező tagozatokon tanulók részére konzultációt hirdettek a vizsgák előtt. (Sajnos, kevesen vették igénybe a segítséget!) A vasutas dolgozók szabad idejének tartalmas kitöltése céljából — a központi rendezvényeken kívül — kísérletképpen „házhoz is szállítják” a kultúrát. Különösen jól sikerült a MÁV pályamesteri szakasz angyalföldi munkásszállásán tartott előadássorozat. — Erőforrásainkat természetesen nekünk is be kell osztanunk — hangsúlyozza Balogh Lajos igazgató. — Ezért — tartalmi okok mellett — pénzügyi meggondolásból is fel kell oszlatnunk a hosszú időn át életképtelennek bizonyuló öntevékeny csoportokat. Ilyen sorsra jutott például az irodalmi színpad, s most a Pataki István Művelődési Központ Thália Stúdiójának vendégszerepléseivel szeretnénk kielégíteni a Törekvés törzstagjainak ez irányú igényeit. Nem vagyunk hívei sem az állandó átszervezéseknek, sem a „profiszellemnek’’; a művelődéspolitikai szempontból leghasznosabban működő körök fejlesztésére fordítjuk erőnket. Mindemellett a MÁV művelődési központ „forgalmi” statisztikája arra mutat, hogy a 25—45 éves korosztályok tagjai a legrendszertelenebb látogatók. Erre csupán részben ad magyarázatot, hogy a kőbányai dolgozók nagy részének sok szabad ideje szóródik el ingázással. A másik fő ok az, hogy az elavult épület külső ábrázata nem valami vonzó látvány, s a dolgozók — ha távolabb is — szinte válogathatnak a modernebb, tetszetősebb kulturális létesítmények közt. Hiszen maga az udvar is jobban illene egy vidéki MÉH-vállalat gyűjtőtelepéhez, mint egy művelődési centrumhoz. Az itt működő Utasellátó pedig, bár fejlődött az utóbbi években, „hangulatával” még mindig beárnyékolja a kulturált belső környezet hatását. A Törekvés Művelődési Központ elsőnek az Északi Járóműjavító szocialista brigádjaihoz juttatta el az 1971. évi programot. Megalakították többek közt a „Levelezők klubját”: öt postaládát helyeztek el az üzem területén és egyet a művelődési központban. E „házi posta” révén a dolgozók — közvetlenül vagy az üzem állami, társadalmi vezetőitől — minden kérdésükre, problémájukra őszinte választ kapnak. Úgy gondoljuk, a Törekvés múltja és jelene egyaránt indokolttá teszi, hogy Kőbánya egyik modern kulturális központjává váljék. A MÁV- nak is érdeke ez nyilván, hiszen tudvalevőleg máig se rendelkezik reprezentatív művelődési centrummal. Márpedig a MÁV legnagyobb „üzeme” s egyben legsűrűbb nemzetközi kapcsolatú közlekedési vállalata az országnak. Kerekes Gábor ! RÁVISZ KISZ HANGSZÓRÓJAVÍTÓ RÉSZLEGE ISMÉT MEGNYÍLT Budapest, VIII., Múzeum körút 10 1971. február 25 I MŰSOROK 5 Operaház: Rodelinda (Ney b. 7. ea., 7). — Erkel Színház: Aida (Főisk. IX. b. 3. ea., 7). — Nemzeti Színház: Ivanov (7). — Katona József Színház: Álszentek összeesküvése (7). — Madách Színház: Kaviár és lencse (7). — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7). — Vígszínház: Szerelem (7). — Pesti Színház: Játszik a család (7). Föv. Operettszínház: Egy éj Velencében (7). — József Attila Színház: A nagy hazugság (Y. b. 4. ea., 7). — Thália Színház: Elveszett paradicsom (7). Ki lesz a bálanya? (Stúdió ea., 8). — Mikroszkóp Színpad: A tetőn dolgoznak (fél 9). — Vidám Színpad: Egy fiúnak négy mamája (fél 8). — Irodalmi Színpad: Leonce és Léna (. b. 4. ea., fél 8). — Egyetemi Színpad: Illés-hangverseny (7). — Bartók Gyermekszínház: Rab ember fiai (du. 3). Állami Bábszínház: Jancsi és Juliska (de. 10). — Zeneakadémia: Lehotka Gábor orgonaművei 5., fél 8). — Kamara Varieté: Maxi-show (6 és fél 9). — Főv. Nagycirkusz: Gálaműsor (fél 9). * A Vígszínház március havi bérleti előadásai: 2-án: K bérlet 3. előadása, 3-án C. 4; 4-én M. 4; 6-án P. 4; 7-én du. Komb. 6. sor. 5; 8-án A. 4; 10-én L. 3; 12-én E. 4; 14-én este G. 4; 16-án Komb. I. sor. 6; 20-án F. 4; 21-én du. Komb. 13. sor. 5; 22-én H. 4; 24-én L. 4; 26-án N. 4; 28-án du. S. 4; 30-án B. bérlet 4. eőadása. A Pesti Színház március havi bérleti előadásai: 6-án Bemutató bérlet 3. előadása; 8-án I. 3; 12-én V. 3; 14-én este VII. 3; 17-én III. 3; 20-án XIV. 3; 22-én IX. 3; 24-én XI. 3; 26-án XIII. 3; 28-án du. Vill. 3; 30-án II. bérlet 3. előadása. KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Rose Ramptom és Raphael Arié énekel. 8.51: Rádióegyetem. 9.16: Ecsédi lakodalmas (összeáll). 10. H. Idős. 10.05: A Hilversumi Rádió szimf. zenekarának hangversenye. 11.31: Mozart: Eszdúr vonósötös. 12: Déli kr. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiakoktél. 13.45: Egy forint húsz fillér. 13.12: „Senkit és semmit nem felejtünk .. (zenés összeállítás). 14.39: Népdalgyűjtő úton Kodály nyomában (ism.). 15: H. Idős. 15.10: Munka közben. 16: A világgazd. hírei. 16.05: Fúvószene. 16.11: Kamarazene. 16.39: Legkedvesebb verseiről beszél Péter Rózsa matematikus. 17: H. Idős. 17.05: Időszerű nemzetközi kérdések. 17.15: Népi zene. 17.35: Balesetek, tűzesetek, bűnügyek. 18: Operacsillagok , operaslágerek. 18.30: Slágereinkből. 19: Esti krónika. 19.25: Kritikusok fóruma. 19.35: Új felvételeinkből. 29.08: Bikasirató (közv. az Irodalmi Színpadról). 20.56: Népszerű énekegyüttesek műsorából. 21.30: Nólták. 22: H. Idő.1. Sporth. 22.20: Sulivan Gilbert: Esküdtszéki tárgyalás (zenés komédia). 23: Tánczene.. 23.30: A Moszkvai Kamarazenekar felvételeiből. 24: Hírek. Időj. 0.10: Könnyűzene, PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Kedvelt régi melódiák. 9.25: Régi muzsika. 10: A zene hullámhosszán. 12: Könynyűzenei híradó. 12.33: Lalo: Spanyol szimfónia. 13.03: Pécsi stúdiónk jelentkezik. 13.20: Bolgár művészek operafelvételeiből. 14: Ifjúsági randevú kettőtől — hatig! 18.10: Kókai Rezső: Rapszódia klarinétra és népi zenekarra. 18.18: Eladó birtokok (rádiój., ism.). 19.05: Holnap közvetítjük. 19.35: A M. Honvédelmi Szövetség Klubjában. 19.54: Mese. 20: Esti krónika 2. 20.28: A MÁV Szimfonikusok hangversenye. 21.28: Reggeltől estig (rp., ism.). 21.43: Wagner: A walkür (részf.). 22.05: Vaszy Viktor: Nyugszik minden csendesen (virágénekek). 22.30: Magyar orvosok. 22.30: Romantikus zene. 23: Hírek. Idős. 23.15: Századunk kórusműveiből. 23.30: Kemény Egon—Dalos László: Tavasz a télben. 24: H. Időj. ÚRIÉ 18: H. Időj. 18.10: Hanglemezparádé. 18.55: Orosz nyelvvizsga előkészítő. 19.10: Magyar zeneszerzők. 20.29: H. 20.32: Szerelmi bájital (részi.). 21.18: A dzsessz kedvelőinek. 21.58: Szervánszky Endre: Dalok Petőfi Sándor verseire. 22.19: Bartók: Hegedűverseny. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9: ITV. Olvasás (á. I. 4. o.). II. 05: Kémia (á. i. 8. o.). 11.55: Filmesztétika (középisk. II. o.). 14: Olvasás (ism.). 15.50: Kémia (ism.). 17.08: Műsor. 17.10: Hírek. 17.15: A halál küszöbén (mb. 1. kisf.). 17.40: Zenei Figyelő. 18.25: Alkossunk törvényt! 19.10: Reklám. 19.15: Mese. 19.30: Tvhíradó. 20: A Forsyte Saga. 8. A vénasszonyok nyara. 20.50: Beethoven . 1970. 21.15: Szülők, nevelők egymás közt. 21.55: Tv-híradó 2. 22.05: Műkorcsolya VB (Férfi szabadon választott gy.). POZSONYI TV 17.10: Nemzetközi tudományos és technikai magazin. 17.40: Szülővárosunk. 19: Tvhíradó. 19.45: Költészet. 20.30: Kockázat. 1. 21.20: A jégkorcsolyázás hírei. 21.30: Műkorcsolya VB. 23.30: Tv-híradó.