Népszava, 1971. augusztus (99. évfolyam, 180–204. sz.)
1971-08-01 / 180. szám
A háború utáni magyar infláció világrekordot javított, pénz még soha olyan mértékben nem értéktelenedett el, mint a pengő. Nálunk hozták forgalomba a világtörténelem legnagyobb címletű bankjegyét, a százmillió B-pengőst, ami százmillió billió sima pengőt „ért”. Ezt a számot húsz nullával írhatjuk le, vagy hatványban jelölhetjük: 10 a huszadik hatványon. Az infláció a munkás számára nyomort, nélkülözést, a tőkéseknek spekulációs lehetőséget jelentett. 1946 júliusában már óráról órára, percről percre értéktelenedett a pénz; bérfizetéskor az emberek megszakították a munkát A huszonöt éves jubileum alkalmából felkerestük Vas Zoltánt, az akkori Gazdasági Főtanács vezetőjét, s megkértük, mondja el, hogyan „csinálták” a forintot, miként állították meg a világtörténelem legnagyobb inflációját. — Az infláció Horthyörökség volt — mondja balatonfüredi nyaralójában a ma már nyugdíjas, kommunista vezető. — 1937- ben kezdtek pénzt anélkül kibocsátani, hogy árualap állt volna mögötte. A bankjegyforgalom 1938- ban 65 százalékkal, 1939 és 1944 között pedig a tizennégyszeresére nőtt. A háború milliárdokba került, terheit a dolgozó nép viselte. — Miért nem lehetett nyomban a háború után stabilizálni? — Elpusztult a nemzeti jövedelem forrása, a termelő erők jelentős része. Sok százezer ember lelte halálát a frontokon és a deportálásban. A még megmaradt gépek, szállítóeszközök, állatállomány nagy részét a németek elhurcolták. A semmiből nem lehetett pénzt teremteni, előbb a gazdasági életet kellett úgy, ahogy helyreállítani. A gyárak a kapitalisták kezén voltak, ők pedig igyekeztek és rohantak vásárolni. Gyakran hiába: az aktatáskányi bankjegyért sem kaptak egy kiló szalonnát. A kereskedelem már nagyrészt csere útján folyt, mint valamikor a történelem előtti időkben. A kormánykoalíció valamennyi pártja tett valamiféle javaslatot a stabilizációra, de egyik sem hitt benne. Csak a Magyar Kommunista Párt, 1946 márciusában bejelentette, hogy augusztus 1-én bevezetik az új, stabil valutát. S valóban, ma 25 esztendeje megjelent a megváltást hozó forint. A forint, amelyért már lehetett cukrot, zsírt, lisztet, kenyeret, ruhát kapni, átmenteni magukat olyan korba, amilyet hiába reméltek. Mi azon voltunk, hogy a tőkések nekünk dolgozzanak. — De hogyan? Miként teremtették meg a stabilizációhoz szükséges árualapot az éhező, lerombolt országban? — A leckét mi is akkor tanultuk; magam sem voltam soha közgazdász — mondja Vas Zoltán —, de igyekeztünk a legjobb szakembereket összegyűjteni a Gazdasági Főtanácsban. Az árualap biztosítására változatos eszközöket dolgoztunk ki. A gyárakat köteleztük, hogy az általunk megrendelt, a stabilizációt szolgáló termékeket — elsősorban fogyasztási cikkeket — csak augusztus elseje után, s kizárólag az általunk megállapított áron adhatják el. Minden megyére kontingenst készítettünk, megterveztük az ország — Hogyan lehetett egy éhező, nyomorgó országban megőrizni a tartalékokat ? — Csak a legnagyobb szigorral. Megkeresett engem többek között a csepeli munkások küldöttsékülönböző részeinek árualapját, hogy mire forgalomba hozzuk a forintot, érdemes legyen az új pénzt a boltba vinni. — Úgy tudjuk, hogy az árualap megteremtésében különleges szerepe volt egy vállalkozásnak, amelyet West- Orient Kft-nek neveztek. — A West-Orient hivatalosan engedélyezett csempészvállalat volt — mondja tréfásan Vas Zoltán. — A kft-t mentesítettük minden deviza- és vámtörvény alól, s jogot adtunk arra, hogy dollárért az általunk megjelölt cikkeket külföldön eladja, a stabilizációhoz pedig árut hozzon be. A West-Orient állami vállalat volt, a koalíciós pártvezetők közösen vállaltak felelősséget érte, nehogy utóbb vita tárgya legyen, kinek a javára spekulált ez a vállalkozás. A nép javára spekulált, rengeteg árut hozott be. A polgári közgazdászok azt állították, hogy külföldi kölcsön nélkül lehetetlen stabilizálni. Támaszkodtunke valamiféle határon túli segítségre? — A Szovjetunióval kedvező kereskedelmi szerződést kötöttünk, nyersanyagot kaptunk, amiért utólag áruval fizethettünk. A szovjet nyersanyagból készült áru is növelte az augusztus elsejére tárolt alapokat. Segített a stabilizációban, hogy augusztus 6-án hazaérkezett az „aranyvonat” a Magyar Nemzeti Bank aranykészletével. Mindez azonban nem nevezhető külföldi segítségnek, segélynek. de is. Azt mondtam nekik: engem itt helyben agyonverhetnek, de a tartalékokból egy grammot sem adok, mert különben nem lesz stabilizáció, nem lesz jó forint. Azt a néhány hetet még ki kellett bírni... — Hogyan szabták meg a forint értékét, hogyan állapították meg az árakat? — Kiválasztottunk egyetlen árut — a kenyérgabonát —, s megállapítottuk annak az árát. A közgazdászok tudták, hogy egy mázsa gabonáért mit lehet vásárolni, s ennek alapján alakítottuk ki az árrendszert, szabtuk meg, menynyibe kerüljön a cukor, a vas, a textil. Úgy akartuk megcsinálni a forintot, hogy az árarányok a a munkások és a parasztok javát szolgálják. — Ami a forintnak a a dollárhoz való viszonyát illeti — folytatja Vas Zoltán —, szigorúan titokban kellett tartanunk. A párt úgy határozott, hogy közölhetjük a miniszterekkel a dollárárfolyamot, de csak úgy, hogy tovább ne adhassák. A minisztertanács üléstermét addig senki sem hagyhatta el, amíg a realizáláshoz szükséges rendeleteket nem továbbítottuk a bankhoz és máshová. Egy USA-dollár 11,74 forinttal lett egyenlő; ha ez idő előtt kiszivárog, a spekulánsok milliókat kereshettek volna. A közvélemény úgy tudja, hogy az utolsó hetekben már nem is próbálták fékezni az inflációt. Igaz ez? — Igaz. Július elsején az összes pengőbankjegy értéke nem tett ki egymillió dollárt, s ez már a stabilizációt segítette. Úgy is fogalmazhatom: légüres pénzteret hoztunk létre a stabil forint számára. Augusztus elsején az utcán söpörték a bankjegyeket — ma a numizmatikusok körében nagy értékük van —, a rossz pénzt senki sem akarta beváltani, nem kellett tehát árut adnunk érte. A forint jubileuma Beszélgetés Vas Zoltánnal, az akkori Gazdasági Főtanács főtitkárával Az infláció Horthy-örökség volt Légüres pénztér A Borsod megyei SZMT székházában üzemi szakszervezeti vezetők és a közlekedési vállalatok szakértői parázs vitát folytattak. A ma már több mint 600 000 lakosú megye 200 000 embert foglalkoztak az iparban. Többségük naponta vonatozik, autóbuszozik, hogy eljusson munkahelyére. A nagy távolságokon sokat változott a helyzet az elmúlt években, Buda— A gyárkapuk előtt már háromnegyed 2-kor kint állnak az emberek, ez azt jelenti, hogy legalább fél órával előbb abbahagyják a műszakot — magyarázza Dragos István. — Nemcsak nálunk, Diósgyőrben van ez így, hanem szinte valamennyi üzemnél. A közlekedésről sokat beszélnek, vitatkoznak, de még sehol nem hallottam, hogy szóvá tették volna: a — Naponta több mint ötezer járatot közlekedtetünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy István, a 3-as számú Volán képviselője. — A legtöbb panasz a zsúfoltság és a késés miatt van. Nem magyarázkodni akarok, de az utak nagy részén szinte lehetetlen a közlekedés, járműveink idő előtt tönkre menek. A kisgyőri, a hernádnémedi és a többi utakon mindennaposak a tengelytörések, sokszor sorba állnak a hibás kocsik. A javításokat akadályozza a krómpestre például két óra alatt feljutnak az expresszel. De az iparközpontoktól 20—30 kilométerre levő településekig zsúfolt buszokon cammogva utaznak, rossz közlekedés miként rombolja a munkafegyelmet. Mi joggal felháborodunk, hogy az emberek otthagyják munkahelyeiket, nem dolgozzák ki a nyolc órát, de el kell fogadni érveiket: napi kéthárom órát utaznak, s ha nem férnek fel az autóbuszra, akkor még várhatnak, esetleg egy-két órával később érnek haza.kis alkatrészhiány, jóllehet ma már az ország szinte minden városában foglalkoztatunk anyagbeszerzőket. Vannak olyan cikkek, amelyeket évek óta rendszertelenül kapunk, például állandó a gumihiány. A rossz útviszonyok s ebből következően a késések miatt gyakori, hogy késve vittük a vonathoz az embereket, és azokat, akik nem bérlettel utaznak, rendszeresen megbüntették, mert nem volt idejük jegyet váltani. Az új menetrend életbe lépésétől 10—20 perces rátartással dolgozunk, tehát a vonat indulása előtt enynyivel ott kell lenni a busznak. Persze, ez azt jelenti, hogy aki naponta utazik, oda-vissza 20— 40 perccel többet tölt várakozással. — A hálózatfejlesztésnek és a csuklós buszok beállításának is a legnagyobb akadálya a jelenlegi úthelyzt. Edelény és, Kazincbarcika között például egy évig kellett várni, mire a végállomásnál olyan fordulót építettek, ahol a csuklós is elfért. — A városi közlekedésben is az úthelyzet miatt vannak súlyos gondok — mondja Szkulka János, a Csavargyár szakszervezeti funkcionáriusa. — Az egész miskolci közlekedés két tengelyre, a kelet— nyugatira és az észak— délire épül. És ha egy lovas kocsi áthalad a városon, vagy baleset van, megbénul Miskolc közlekedése. Mivel nincs kerülő út, a tranzitforgalmat is a városon keresztül bonyolítják le. Ha pedig építkeznek, közművet cserélnek, akkor mindennek vége. Útépítéseket sürgetünk, de ha már valahol dolgoznak, akkor nem tartják meg a határidőket. A Tiszai pályaudvarnál egy 300 méteres szakaszt április 4-én kellett volna átadni, de még most sincsenek készen, nem is lehetnek, hiszen mindöszsze néhány ember dolgozik ott. — Ilyenkor nyáron még istenes a helyzet, de télen aztán végképp tarthatatlan — magyarázza . Minden miskolci legalább naponta kétszer utazik: 370 000 utasunk van 24 óra alatt — mondja Zavagyák László, a miskolci közlekedési vállalat egyik vezetője. — Általában a buszok forgalma növekszik. Az egyik legnagyobb baj, hogy az utazási igények lökésszerűen, két csúcsban jelentkeznek, és még az üzletek is, áruházak is reggel 8-kor nyitnak. Évek óta hiába szorgalmazzuk a lépcsőzetes munkakezdés bevezetését. Pedig az útvonalak annyira túlterheltek, hogy sok viszonylatban a több jármű beállítása sem segítene, sőt csak lassítaná a forgalmat. Ha csak egy órával szét tudnánk húzni a csúcsidőt, már sokkal kényelmesebben utazhatnánk — ugyanennyi járművel. Új forgalmi telepet építünk, s ettől elsőBertalan István, a Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottságának vezetője. — Minden ősszel megjelennek a nyilatkozatok, nem lesz baj. De ha leesik az első 20 centis hó, már több ezer ember késik el a bányákból vagy egyáltalán be sem tud jönni dolgozni. sorban a járművek műszaki állapotának javulását várjuk. A helyi és helyközi közlekedés közös gondja a munkaerőhiány. A Volánnál 310 órát töltenek szolgálatban a gépkocsivezetők, hasonló a helyzet a városi vállalatnál is. A Lenin Kohászati Művek és a többi nagyüzem képviselői hangoztatták: a MÁV-ra nincs különösebb panasz, az ingaközlekedés jó, a forgalmat viszont egyre inkább — s ez világjelenség — az autóbuszvonalakra terelik át. Az utakon viszont romlik a helyzet. Érdemes lenne felmérni, hogy az utazástól, a tülekedéstől elfáradt, a késések miatt idegeskedő munkás intenzitása, teljesítménye mennyivel kisebb annál. Hiába a jó kereset — van, aki 4000-en felül visz haza havonta — mind kevesebben vállalják az állandó túlórázást, a rendszertelen beosztást, azt, hogy alig kapnak még a vasárnapokon is szabadnapot. A Volán rendszeresen szervez tanfollyamokat, de kevés a jelentkező. Azt mondják, sokat segítene, ha megjelenne az évek óta emlegetett rendelet: a vállalati gépkocsik többségét nem hivatásos gépkocsivezetők, hanem az osztályvezetők, főmérnökök, igazgatók vezetnék. Ma ugyanis sok gépkocsivezetőt elcsábítanak a tömegközlekedéstől. Hivatalosan ugyan kevesebb fizetést adnak, mint a Volán, vagy a város, de különböző juttatásokkal kiegyenlítik ezt, ugyanakkor kevesebb időt kell a volán mellett tölteni, s kisebb a felelősség is, mint aki kipihenve jön az üzembe. A közlekedést tíz- és tízezrek hangulatát befolyásoló, fontos politikai kérdésnek tartják. Ez így van, ezért a megoldás lehetőségeit keresni kell. Ehhez persze nem elegendők az ígérgetések. Sok múlik a tanácsokon is, de a legnagyobb felelősség a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumra hárul. Tettekre van szükség — mégpedig mielőbb. M. T. A borsodiak mindennapos gondja a közlekedés Napi 2—3 óra utazás Rossz útviszonyok A lépcsőzetes munkakezdés Fontos politikai kédés! A ’ LEt’S fest VA Előjöttek a titkos készletek — Hogyan lehetett az elszabadult pengőpokol után a forintot stabilan tartani ? — Keményen „megfogtuk” a forintot, csak anynyit bocsátottunk ki, amennyit bőségesen tudtunk áruval fedezni. S amint látták az emberek, hogy a forint jó, mindent kapni érte, előadták titkos készleteiket. Amnesztiát hirdettünk, s így augusztus végéig a Nemzeti Banknál 82 millió forint értékű külföldi valutát, 9 millió forint értékű aranyat váltottak be. Ennek ellenére az első hónapban mindössze 240 millió forintot bocsátottunk ki, s a dollárért, az aranyért újabb nyersanyagot hoztunk be. Segítségünkre volt az is, hogy 1946-ban különösen jó volt a termés. — Milyen bevételei voltak az államháztartásnak? — Évek óta senki sem fizetett adót, hiszen a pengő, mire beérkezett, már nem ért semmit. Augusztusban bevezettük az adórendszert, a gyáraknak adóelőleget kellett fizetniük. A kapitalisták — ha akarták, ha nem — a forint sikerének hajtóerejévé váltak. Megfizethették a munkásokat — forinttal, amelyért vásárolni lehetett —, de megkövetelhették, és meg is követelték a munkát! A befolyt adóból kölcsönt tudtunk adni a gyáraknak. Lassan megindult az ország forintvérkeringése — fejezi be nyilatkozatát az egykori Gazdasági Főtanács főtitkára. Magyarországon a stabilizáció nyomán viszonylagos jólét keletkezett, a szomszédos Bécs azokban a hónapokban még éhezett. A világ felfigyelt a „csodára”, a külföldi segély nélküli stabilizációra, s a közvélemény egyértelműen a Magyar Kommunista Párt sikerének könyvelte el a példátlan eredményt. A forint megteremtése felmérhetetlen módon járult hozzá a kommunisták, a párt népszerűségéhez. Gál Zsuzsa 1971. augusztus 1 MŰSOROK Vasárnap Margitsziget: Aida (8). — Körszínház (a BNV lengyel pavilonjában, jegypénztár telefonja: 223—640): Ramajana (fél 8). — Városmajori Színpad: Charley nénje (8). — Budai Parkszínpad: Tulipán (8). — Fővárosi Nagycirkusz: Nyári parádé (fél 4, fél 8). KOSSUTH RÁDIÓ 6.00: H. Lapsz. Időj. 6.10: Zenés műsor. 6.50: Műsorok. Körzeti időjárás. 7.25: Múzeumi híradó. 7.28: Híres helységek: Lakihegy. 8.00: H. Lapsz. Időj. 8.10: Édes anyanyelvünk. 8.15: Thomas Beecham operafelvételeiből. 9.10: Szerk. üzenetek. 9.20: Portyázó tigrisek. Rádiójáték gyermekeknek. 10.00: H. 10.03: Az MRT gyermekkórusa énekel. 10.16: Arany János balladáiról. 10.30: Vasárnapi koktél. 12.00: H. Laosz. Idős. 12.10: Népi zene. 13.00: Szántó Jenő írása. 13.10: Verdi: Aida — III. felv. 13.44: Pillantás a nagyvilágba: Stockholm. 14.04: Pethő Tibor kedves lemezei. 15.00: H. Időj. 15.08: West Side-i történet. Részletek. 15.58: Hangversenymúzeum. David Ojsztrah zenekari hegedűestje a Városi Színházban 1949-ben. Közben 17.00: H. Időj. 17.45: Falu Tamás versei. 18.00: H. Időj. 18.05: Faluról falunak muzsikával. Szurdokpüspöki. 19.00: H. Időj. 19.10: Magnósok, figyelem! 19.55: Néprajzi összeállítás a Hortobágyról. 20.40: Spirituálék. 21.17: Nagy mesterek — világhírű előadók. Közben 22.00: H. Időj. Sport. Totó. 23.02: Térkép hangjegyekből. 24.00: H. Időj. 0.10: Sebestyén János csembalózik. PETŐFI RADIO 7.00: A római katolikus egyház félórája. 7.30: Albert Schweitzer Bach-korálelőjátékokat orgonál. 8.00: Lemezesláda. 8.30: A jövő heti műsorból. 9.00: Zenei anyanyelvünk. 9.10: Magyar fúvószene. 9.28: Offenbach: A 66-os szám. Daljáték. 10.25: Rádiószínház. Merénylet egyenes adásban. 11.20: Beszéljünk a művelődésről. 11.40: Otto Klemperer vezényel. Közben 12.08: Dózsa György Szegeden. Riport. 13.05: A hat cimbora. Mesejáték. 13.45: Időjárás, vízállás. 14.00: Táskarádió. 15.00: Lajtha László: Soproni képek. 15.09: Monteverdi: Scherzi musicali. 15.25: Mit üzen a Rádió? 16.00: H. Időj. 16.05: Ez is, az is . .. 17.55: Wagner: A bolygó hollandi. Közv. a bayreuthi Festspielhausból. Vez. Karl Böhm. Körülbelül 20.30: Esti mese. 20.40: H. Időj. 20.50: Szablyár Ferenc műsora. 21.00: Népdalok. 21.45: Tudósaink arcképcsarnoka. Jánossy Andor akadémikus. 22.00: Szólistaparádé. 23.00: H. Időj. 23.10: Schumann műveiből. 24.00: H. Időj. URH 16.00: H. Időj. 16.05: Csak fiataloknak! 17.35: Hanglemezparádé. 15.00: H. Időj. 18.05: Tusa Erzsébet és Lantos István zongoraestje. Közben 18.40: Pálos György legkedvesebb versei. 19.35: Három Händel-concerto grosso. 21.15: Dixielandparádé. 22.04: Orff: Antigoné - jelenet. 23.00: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9.08: Úszni tudni kell! 9.30: Tomi és kutyája. 5. Saba, a detektív. 9.45: Úttörőhíradó. 10.00: Csak gyerekeknek. 11.00: Magyarország—Románia női kézilabda-mérkőzés közv. Veszprémből. 13.58: Táncdalfesztivál II. elődöntő. Ism. 15.30: Prizma. 16.05: Műsorainkat ajánljuk! 16.30: Telesport. 18.10: Sébastien és a „Mary-Morgane”. 4. A morsani pince. 18.40: Esti mese. 19.00: HÉT. 20.00: Hírek. Sporthírek. 20.15: A kegyelmes úr szárnysegédje, ni. 21.35: Vasárnapi vendégségben Szabó Magdánál. 22.25: Hírek. Sporthírek. POZSONYI TV 9.30: Intervíziós gyermekműsor. 10.05: Kanadai természetfilm. 10.25: Pionírok békeversenye. 14.00: Orsz. teniszbajnokság. 15.15: Zenés összeállítás. 16.00: Csehszlovákia—Lengyelország—Magyarország hármas torna. 18.05: Edison ifjúsága. 20.00: Édentől keletre. Am. filmdráma. 22.30: Sporteredmények. Hétfő Fővárosi Nagycirkusz: Nyári parádé (fél 8). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Időj. 4.33: Zenés műsor. 5.00: H. Időj. 5.30: Reggelikrónika. 5.44: Falurádió. 6.00 és 6.30: H. Időj. 7.00: Reggeli krónika II. Körzeti időjárás. 7.30: Ifj könyvek. 8.00: H. Időj. Műsorok. 8.15: Mit üzen a Rádió. 8.50: Mezők, falvak éneke. 9.02: A 22-es csapdája. XIII. 9.30: A hét zeneműve. Sztravinszkij: Tavaszi áldozat. 10.00: H. Idős. 10.05: Sarkadi I.: Viharban. Regény rádióra. 11.10: Zenekari muzsika. 12.00: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Tánczenei koktél. 13.15: Nóták. 13.45: Válasz a hallgatóknak. 14.00: Édes anyanyelvünk. 14.05: Wilhelm Kempff Beethoven- műveket zongorázik. 14.25: Sebestyén András műveiből. 14.40: Fiatalok stúdiója. 15.00: H. Idős. 15.10: Grecsanyinov: Egérlak. Miniatűr gyermekopera. 15.25: Utazás a Holdra. II. 15.50: Strauss: Májusi bor nyitány. 16.00: Világgazd. hírek. 16.05: Balassa Sándor: Két dal Kosztolányi Dezső verseire. 16.16: Indulók. 16.25: Muzsikáról fiataloknak. 17.00: H. Idős. 17.05: Kíslpol, figyelő. 17.20: Enrico Caruso lemezeiből. 17.40: Egy új tudományról, a bionikáról. 17.53: Húszas stúdió. 19.00: Esti krónika. 19.30: Hallotta-e már Budapestet éjjel? 20.45: H. 20.48: Népi zene. 21.23: A Szovjet Áll. Akadémiai Énekkar hangversenye. Közben 22.00: H. Időj. Sport. 22.56: Versek. 23.15: Onedott részt. Közben 24.00: H. Időj. PETŐFI RÁDIÓ 6.20: Torna. 6.30: Az okos a Kossuth-műsorral. 8.05: A Bécsi Filharmonikusok felvételeiből. 9.00: Ezeregy délelőtt.. . 10.00: Zenés műsor üdülőknek. Közben 10.30: német, 11.00: magyar, 11.05: angol. 11.30: orosz nyelvű hírek. 12.00: Népdalok. 12.30: Puccini-áriák. 12.45: Azok a bizonyos pofonok. Beszélgetés. 13.00: H. Idős. 13.03: Két Schubert-vonósnégyes. 13.45: Időjárás, vízállás. 14.00: Kívánságműsor. Közben 14.30, 15.30, 16.30, 17.30: Hírek. 18.00: H. Idős. 18.10: Három nemzedék Ázsia szívében. Beszélgetés. 18.35: Don Juan a pokolban. G. B. Shaw Ember és felsőbbrendű ember című vigjátékának pokol jelenete. 19.35: A la carte... 19.53: Esti mese. 20.00: Esti krónika II. 20.25: Új könyvek. 20.28: Barokk muzsika. 21.18: Milyenek az olaszok? A halászok Velencéje. 21.38: Könynyűzene. 22.15: Népi zene. 23.00: H. Idős. 23.13: A hét zeneműve. Ism. 23.45: Sanzonok. 24.00: H. Idős. URH 18.00: II. Idej. 18.10: Tánczenei koktél. 18.55: Sándor Judit énekel. 19.23: Dzsessz. 19.51: Kamarazenei gitárral. 20.30: Hírek. 20.33: Christa Ludwig és George London énekel. 21.05: Láttuk, hallot tűk. 21.25: Hangfelvételek felsőfokon. 23.00: H. Idős. POZSONYI TV 15.30: Nemzetk. kézilabdaverseny. 17.25: Tv-film a népviseletről. 17.45: Telesport. 20.00: Kétszázezer és egy. Tvjáték.