Népszava, 1971. december (99. évfolyam, 283–308. sz.)

1971-12-01 / 283. szám

Három nemzedék ■t­emzedékek elvtársi találkozója... Ez volt az ese-­­­mény, amelyre — a Benczúr utcai székházba —­­ a vasutas szakszervezetiek meghívója invitált .­ Megvallom, az öreg és fiatal vasutasok találkozó­jának gondolata akkor is tetszik, ha nem több meg­hitt ünnepnél, a nagy család belső, szinte magánér­dekű eseményénél. Ez is megérdemelné a méltatást, a szakszervezet kezdeményezésének a helyeslését; a hétköznapok sodrában jólesik megállni, fehér asztalnál, piros szeg­fűk mellett elbeszélgetni, eltréfálkozni, ismerkedni, egymáshoz közelebb kerülni. A munkában elernyedt kezeknek jólesik a fiatalok erős és bátor kézszorítá­sa, a megfáradt tekinteteknek az ifjú szemek csillogó fénye. Jelképnek is szép az ilyen találkozó, a múlt küzdelmeinek és a jelen fáradozásainak egységét, a nemzedékek összetartozását, egymás megbecsülését jelenti Ennyit a meghívó alapján is el tudtam képzelni a találkozóról, de a jelenlét, az élmény az elképzelt­­nél is szebb, bensőségesebb családiasság tanújává tett. Csak meghatódottsággal gondolhatok vissza azok­ra a jelenetekre, amikor a nyolcvanéves, hajlott hátú felvigyázó remegő keze megnyugodott a huszonéves KISZ-titkár vállán, amikor a nyugalmazott falusi ál­lomásfőnökre „szervusz” köszöntéssel emelte poharát az ifjú szőke pénztárosnő. (Csodálkozó tekintetemre válaszolva mondta, hogy a „szervuszt” is lehet tiszte­lettel kiejteni.) S amikor körülpillantottam, valaki a fülembe súgta, hogy a jelenlevők elbeszéléseiből ösz­­szeállíthatnám a magyar vasút e századi történetét. Fiúk, apák, nagyapák találkoztak egymással a nagy­terem terített asztalánál, három nemzedék, a múlt, a jelen és a jövő.­iúk, apák, nagyapák! A felszólalók fogalmaztak így, családiasnak jellemezve a jelenlevők kapcso­­­­latát, egyáltalán a találkozó érzelmi töltése nem­csak a beszélgetésekkor nyilatkozott meg, ha­nem a nemzedékek képviselőinek beszédeiben is. Nem árt éppen erre felfigyelni és cáfolatul felidézni akkor, amikor sokan vélekednek úgy, hogy a fiatalok éppen érzelmekben szegények, hogy kevés tiszteletet tanúsítanak az idősebbek iránt, hogy lebecsülik a múlt harcait, viszontagságait, hogy legyintenek a ne­héz emlékekre. A barázdás arcokat néztem és a jóleső érzés megnyugtató, szinte megfiatalító hatását láttam rajtuk, amikor a fiatalok arról beszéltek, hogy büszkék a ré­giek legendás vasútszeretetére, vagy­ példának tekin­tik fegyelmezettségüket, a hosszú szolgálati napokban a lankadatlan helytállásukat. Szóltak a vasút korszerűsödéséről, a villamosí­tásról, az automatizálásról, s bár mindehhez más fel­­készültség kell, mint amilyen a nagyapáké vagy az apáké, tisztelettel ismerték el, hogy semmiféle mo­dernizálás nem tagadja a régi erényeket. A fiatalok szavaiban volt, ami különösen megra­gadott. Az, ahogy a jövőről beszéltek. A fiatalság ter­mészete — s nem utolsósorban ez a szép benne —, hogy magát öröknek, múlhatatlannak képzeli, hiszen alkotó célok felé tart, előretekint. Nagy bölcsesség kell ahhoz, hogy valaki felelősséggel, kellő komoly­sággal gondoljon arra, egyszer az ő haja is deresedni fog, s elvárja azt a megbecsülést a majdani ifjú nem­zedéktől, amelyet most tőle várnak a mai idősebbek. ■»N­os, ennek a felelősségnek és komolyságnak hangot tag­adtak a vasutasszakszervezet fiataljai, és ez a­­ hang természetes az egy és negyed százados vas- 11 útnál, amelynek a három nemzedékben is képvi­selt hosszú története bölcsességet jelentő távlatot ad­hat a gondolkodó fiatalnak. Persze, nemcsak annak, aki a vasútnál dolgozik. Kíváncsian vártam, hogy az apák képviselői tud­­nak-e a fiatalok nyelvén beszélni. Ismeretes a szem­rehányás, hogy „az öregek mindig a múltról szöve­gelnek”. Itt nem ez történt. Az idősebbek a vasút megfiatalodása mellett törtek lándzsát (a vasút dol­gozóinak csak 24 százaléka harmincon aluli), a szak­­szervezet titkára az egyik KISZ-kongresszusi küldött­nek útravalóul a fiatalok helyzetéről szóló szocioló­giai felmérést nyújtotta át; a nagyapák képviselője pedig úgy beszélt a közelgő kongresszusról, mint az idős nemzedék eseményéről is. Igen, a nemzedékek érzelmi egysége így a hiteles, mert alapja a politikai egység, a célok azonossága. A fiatalok vállalják, megbecsülik az idősebbek múltját, a korábban elért eredményeket, az idősebbek azonosulnak a fiatalok törekvésével, mert ez az ő munkájuk folytatása. Jó az a nemzedéki hármas egység, amelyben a nagyapák bölcsességet, az apák a fejlődés következetességét, a fiatalok a lendületet kép­viselik. Ez a szintézis a mai forradalmiság helyes ötvözete. A nemzedékek találkozója több esztendős hagyo­mány a Vasutasok Szakszervezetében. Ezúttal a KISZ-kongresszus alkalmából rendezték meg. Tehát nemcsak a nagyapák képviselőjének szavai, hanem a találkozó alkalma is aláhúzza, hogy a kongresszust minden nemzedék magáénak érzi. H­a kívánni lehet valamit a három nemzedék csalá­dias párbeszéde alapján, csak az, hogy a találko­zó szelleme, hangulata a munkahelyekre is jó­tékony hatást gyakoroljon. A munkahelyek pedig, jól tudjuk, nemcsak műhelyek és fűtőházak, hanem állomások, vasúti kocsik is, ahol az utasok millióival érintkeznek a közlekedés dolgozók Millióknak nem közömbös, milyen a légkör a vasutasnemzedékek körében, végeredményben milyen biztonságos, gyors és pontos a közlekedés, a szállítás. KSzel József IQA Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1971. DECEMBER 1. SZERDA ­Ma ülést tart a Magyar Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését 1911. de­cember 1-jére, szerdára összehívták. A Politikai Bizottság a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseinek, valamint az 1972. évi népgazdasági terv és költségvetés irányelveinek és a Központi Bi­zottság 1972. évi munkatervének megtárgyalását javasolja az ülés napirendjére. (MTI) Hajdók Lajos, az MTI kiküldött tudósítója je­lenti: A hivatalos baráti láto­gatáson Algériában tar­tózkodó Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnö­ke kedden, magyar idő szerint 11 órakor az al­gíri kormánypalotában megkezdte politikai tár­gyalásait Huari Rume­diennel, az Algériai De­mokratikus és Népi Köz­társaság Forradalmi Ta­nácsának elnökével. Huari Bumedien a pa­lota előtt fogadta Loson­czi Pált és kíséretének tagjait. A politikai tárgyaláso­kon magyar részről Lo­sonczi Pálon kívül részt vett dr. Biró József kül­kereskedelmi miniszter, dr. Korom Mihály igaz­ságügyminiszter, Puja Frigyes, a külügyminisz­ter első helyettese, és több más hivatalos személyi­ség. Algériai részről a tár­gyalásokon Huari Bume­­dienen kívül megjelent Ahmed Kaid, a Nemzeti Felszabadítási Front (Folytatás az 5. oldalon) ................"­­ .............." "J- " i -Megkezdődtek a magyar—algériai tárgyalások Losonczi Pál ma Oranba utazik 1 A virágzóvá „varázsolt" gyár................... 3 Debrecen új díszpolgára............................ 3 Mit mond a paragrafus............................... 4 Négyezerféle játék a boltokban................. 8 Megkezdődött a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri értekezlete Kedden délután Varsó­ban, a­ lengyel Miniszter­­tanács palotájában meg­kezdődött a Varsói Szer­ződés tagállamai külügy­minisztereinek kétnapos értekezlete. A tanácskozás célja az európai biztonsági és együttműködési értekez­let összehívásával és elő­készítésével összefüggő problémák megvitatása. A találkozón részt vevő bolgár küldöttséget Ivan Basev, a csehszlovákot Jan Marko, a lengyelt Stefan Jedrychowski, a magyart Péter János, az NDK-belit Otto Winter, a románt Cornelia Manes­­cu, a szovjetet Andrej Gromiko külügyminiszter vezeti. A tanácskozáson részt vesznek külügyminiszter­helyettesek, valamint ta­nácsadók és szakértők. Japán szaktanácsi küldöttség érkezett Magyarországra A Japán Szakszervezeti hívására kedden hazánk­ Főtanács (SOHYO) há­­ba érkezett. A delegációt romtagú küldöttsége hvai érkezésekor a Ferihegyi Akira, a SOHYO Köz­­repülőtéren Gál László,­ponti Tanácsa tagjának a SZOT titkára fogadta, vezetésével a SZOT meg­ (MTI) Három és fél millió szervezett dolgozó Több mint 700 millió forint tagdíjjal gazdálkodnak a szakszervezetek A szakszervezeti tagok száma évről évre növek­szik, jelenleg 400 ezerrel haladja meg az 1966. évit. Az aktív keresők között a szervezettség már­ 93,6 százalékos. A legutóbbi adatok szerint — figye­lembe véve a jogfenntar­tásosokat, az ipari tanu­lókat és a nyugdíjasokat — a szakszervezetek tag­létszáma meghaladja a 3,5 milliót. A legnagyobb szakszervezetek a vasas 475 ezer, a KPVDSZ 333 ezer és az építők 307 ezer taggal. A legnagyobb a szervezettség a bányá­szoknál, 140 600 bányász közül mindössze 900 nem tagja a szakszervezetnek. Az alapszervezetek többségében már befejez­ték a jövő évi tagdíjmeg­­állapítást: az alapbért, a béralapból kifizetett kü­lönböző összegeket — ki­véve az egészségre, ártal­mas munkakör betölté­séért járó pótlékot­­, a nyereséget, a nyereség­­prémiumot és a jutalékot vették figyelembe. De nem veszik figyelembe a cél­prémiumot, a túlórát és a jutalmat. A tagdíj ösz­­szege a jövedelem növe­kedésével párhuzamosan emelkedik. 1966-ban ösz­­szesen 480 millió forint volt, az idén eléri a 713 millió forintot. sök évente csaknem egy­millió beutaltat fogadhat­nak. A vállalatok, az intéz­mények az idén 650 mil­lió forintot fordítanak jó­léti célokra, az üdültetés és az étkeztetés támoga­tásán felül. A kulturális és sportlétesítmények fenntartására, fejlesztésé­­re szakszervezeti erőfor­rásból az idén 121 millió, vállalatiból 181 millió fo­rint jut. A szakszervezeti könyvtárak száma meg­közelíti a 4 ezret, a köte­teké pedig a 7 milliót. Egymillióan üdültek az idén kedvezményesen Az üdültetésben a gyer­mek-, a családos és a gyógyüdültetés került újabban előtérbe. A har­madik ötéves tervben a SZOT 5160 hellyel növelte az üdülők befogadóképes­ségét. Ebben az időszak­ban új akció kezdődött, amely lehetővé teszi, hogy a szakmák és a vállala­tok, valamint a SZOT ösz­­szefogásával közös erővel gyorsabban építkezzenek. Az állam a szakszervezeti üdültetés költségeihez mintegy 300 millió forint­tal járul hozzá, a vállala­tok saját erőből ugyan­csak milliókat adnak, így a vállalati, az intézményi és a szakszervezeti üdü­ Fokozott támogatás a nagycsaládosoknak A szakszervezeti tevé­kenység fontos része a segélyezés. Idén vállalati és szakszervezeti pénzből 321 millió forint jutott erre. A legtöbb helyen ezt a munkát körültekin­tően végzik, de változat­lan gond, hogy sokszor gépiesen bírálják el,a ké­réseket. Ezért az egy se­gélyezettnek kifizetett át­lagösszeg mindössze 305 forint. Helyesebb lenne, ha differenciálnának, fi­gyelembe véve a segélyt kérők szociális és egyéb körülményeit. Több szakmában nem várnak arra, hogy a dol­gozó kérjen segélyt, ha­nem a bizalmiak javasla­tai alapján nyújtanak tá­mogatást, elsősorban a nagycsaládosoknak, az egyedülálló anyáknak és a nyugdíjasoknak. A Fö­­SPED, a BKV, a CSŐ­SZER, a Kőbányai Gyógy­­szerárugyár, a Ganz- MÁVAG és sok más vál­lalat százezreket fordít segélyezésre, általában a beiskoláztatás és kará­csony előtt. Általános tö­rekvés, hogy a segélyezett olyan támogatásban része­süljön, amellyel hatható­san segít gondjain, egy­­egy családnak 1000—2000 forintot is adnak. Több más megoldással is kísérleteznek: a BUBIV (Folytatás a 2. oldalon) A Papíripari Vállalat Lábatlan­ Vékonypapírgyárának valamennyi termelő gépsora elkészült. Az 1-es és a 2-es gépegység már üzemszerűen termel, a 3-as és a 4-es egységeket ezekben a napokban járatják le. Teljes üzem esetén évi 36 ezer tonna papír készül ebben a gyárban. A képen: az automata szalvétagyár­tó gépek naponta 47 ezer csomag szalvétát készítenek (MTI Fotó : Hadas János felvétele) Pakisztáni zárta a Kínával határos területeit A pakisztáni kormány kedden az összes külföldi látogatók elől lezárta az országnak a Kínai Nép­­köztársasággal határos északi térségeit — jelen­tette gyorshírben a Reu­ter. Egy hivatalos szóvi­vő az országban fennálló rendkívüli állapottal in­dokolta az intézkedést Az érintett térség a kasmíri tűzszüneti vonal­tól nyugatra fekszik és a népi Kína Hszincsiang tartományával határos. Ezen a területen vezet át a Pakisztánt és Kínát összekötő Karakoram fő­útvonal. A PTI indiai hírügy­nökség és a pakisztáni katonai szóvivők jelenté­seiből kitűnik, hogy­ to­vább folytatódnak a sú­lyos harcok az indiai— pakisztáni határ menti övezetekben, elsősorban Kelet-Pakisztán területén. A pakisztáni hivatalos körök azzal vádolják az indiai csapatokat hogy „kelet-pakisztáni terüle­teket foglaltak el”, és er­re való hivatkozással hét­főn mozgósították a pa­kisztáni légierő tartaléko­sait. Az indiai nyilatkoza­tokból viszont az derül ki, hogy az indiai csapatok csupán a kelet-pakisztáni határ mentén elhelyezett tüzérségi ütegek megsem­misítésére kaptak utasí­tást, semmiféle „hódító szándékuk” nincsen. Két­ségtelen azonban, hogy a kelet-pakisztáni függet­lenségi mozgalom, a Bangla­desh katonai erői sikereket értek el, első­sorban Sylhet körzetében, ahol — saját szóvivőjük szerint — 2400 négyzetki­lométernyi területet „sza­badítottak fel” Kozmosz 459. A Szovjetunióban a főn Föld körüli pálya bocsátották a Kozmo 459. jelzésű mesterség holdat. A fedélzetén elhely­zett műszerel­ segítség­gel folytatják a világ tanulmányozását a k­rábban bejelentett rrro­ramna­k megfelelően.­

Next