Népszava, 1972. január (100. évfolyam, 1–25. sz.)
1972-01-04 / 2. szám
1971. január 4 NÉPSZAVA Az idén tovább javul a lakosság ellátása Négy minisztérium a közszükségleti cikkek gyártásáról és forgalmáról Vasműszaki cikkek — Ruha, cipő, bútor — Élelmiszer-prognózis A lakosság növekvő jövedelmével összhangbanaz idei népgazdasági terv a kiskereskedelmi áruforgalom mintegy 10 százalékos emelkedésével számol. Az MTI munkatársai megkérdezték négy minisztérium illetékes vezetőit, hogy a tárcáikhoz tartozó vállalatok hogyan készültek fel a lakosság idei áruellátására, s hogyan segíti a minisztérium a közszükségleti cikkek gyártásának és forgalmának, illetve a lakosság igényeinek összehangolását. A Belkereskedelmi Minisztérium a legfontosabb feladatának azt tartja, hogy az áruellátás menynyiségben, választékban és minőségben tovább javuljon, jobban megfeleljen a vásárlók igényeinek. A kereskedelmi vállalatok figyelmét arra hívták fel, hogy szabjanak gátat a kereskedelmi készletek tavaly megindult csökkenési tendenciájának. Nagyobb nyereségre ne a készletek túlzott csökkentésével, hanem megfelelő kínálattal, a forgalom növelésével törekedjenek. A bolthálózat fejlesztésére az idén 2,9 milliárd forintot költenek, 300 millióval kevesebbet,, mint tavaly. Ezért a minisztérium felhívta vállalatait, hogy a rendelkezésre álló összegeket a leghatékonyabb beruházásokra koncentrálják, mindenekelőtt műszaki-technikai felszerelésüket erősítsék, s ahol lehet, új építkezések helyett bővítésekkel, rekonstrukciókkal teremtsék meg a kulturáltabb kereskedelem feltételeit. A Kohó- és Gépipari Minisztérium szerint az idén lényegében korlátlanul ki tudják elégíteni az igényeket vasműszaki cikkekből. A kapacitások elegendőek arra, hogy háztartási gépekből, konyhafelszerelésekből, rádióból, televízióból, magnóból a tavalyinál akár lényegesen nagyobb menynyiséget is szállítsanak a belkereskedelemnek. A lényeges az, hogy a kereskedelem az árut időben megrendelje. Ugyanakkor az érintett vállalatokat a minisztérium arra hívja fel, hogy a lakosság igényeinek megfelelően bővítsék a választékot, s a néhány forintos aprócikkekből is elégítsék ki az igényeket. A különböző társadalmi szervezetek azt kérték a minisztériumtól, hogy külön irányelvekben 6— 8 olyan cikk gyártását szorgalmazza, amelynek ára az árskála alsó peremén helyezkedik el. Arra viszont külön felhívja valamennyi vállalatát a KGM, hogy a drágább és olcsóbb cikkek egyaránt kifogástalanok legyenek. .A könnyűiparban a kéz- SZÖVŐ-, a ruha-, a papír-, a nyomda- és a bútoripar termelését növelik a leggyorsabban. Kötöttáruból mintegy 500 tonnával szállítanak többet a belkereskedelemnek, mint tavaly. Mindenekelőtt a könnyen kezelhető, korszerű poliészter alapú kardigánokból, pulóverekből, ingpulóverekből, ruhákból javítják az ellátást. Harisnyanadrágból körülbelül 7 milliót kínálnak a lakosságnak, félmillióval többet, mint tavaly. A cipőipar nem annyira a mennyiség növelésére, mint inkább a minőség javítására és a választék bővítésére törekszik. Az olcsóbb cipőket is divatosabbra tervezik, korszerűbben állítják elő. A minisztérium a jövőben nagyobb gonddal ügyel arra, hogy a vállalatok a cipők gyártásához megfelelőbb anyagokat használjanak, és tartsák be a technológiai előírásokat. Bútorból 13,5 százalékkal többet szállítanak a belkereskedelemnek az előző évinél, s tovább bővítik, korszerűsítik a választékot. 1972 első felében kerül az üzletekbe az úgynevezett BUBTV— Szisztem gyártmánycsalád, amelyet elemenként is árusítanak. További újdonságként osztrák licenc alapján megkezdik a könnyen kezelhető és rendkívül praktikus székek, heverék gyártását és árusítását. A lakosság élelmiszerellátása a tavalyinál is jobb lesz — mondották a MÉM-ben. — A kalóriafogyasztás várhatóan nem növekszik ugyan tovább, fehérjedús élelmiszerekéből azonban nagyobb lesz a választék. Egy lakosra az idén körülbelül 2 kilóval több hús jut, mint tavaly, s ugyanennyivel emelkedik az egy főre jutó tejtermékfogyasztás. Az élelmiszeripar hús- és húskészítményekből 11 000 tonnával többet ad, mint 1971-ben, s mintegy 30 százalékban sertéshúst hoznak forgalomba. A fővárosban és több vidéki városban a tavalyinál lényegesen több friss baromfihúst vásárolhatnak a háziasszonyok. Vajból viszont exportra szorulunk, mivel a hazai szarvasmarha-tenyésztés eredményei az elmúlt két-három évben nem javultak. Konzervből jó ellátás várható. Az élelmiszer-ellátás javítására 1972-ben folytatják az üzemi rekonstrukciós munkákat. Tovább bővül a szegedi és a gyulai húsfeldolgozó üzem, folytatják a miskolci húsfolytatják a miskolci húskombinát és a dunakeszi hűtőház építését. Az idén adják át az új borsodi sör és malátagyárat, amely a második félévben 300—400 000 hektoliternyi sört termel. Már nyolc órát pihennek Az öntödében hőség van, izzik a vas, száll a por. ..Melegüzem.” Férfiaknak is megerőltető munka. Akikkel a Győri Vagon- és Gépgyár öntödéjében beszélgetek, nyugdíjkorhatár felé közeledő asszonyok. Évek, évtizedek óta dolgoznak itt. A legutóbbi időkig három műszakban. A Győri Vagon- és Gépgyárban a megyében elsőnek szüntették meg a medidám, tevékeny, nagy szemű nőfelelősük van a győrieknek. Körmendi Sándorul ő mondja el, hogy bármilyen furcsa, de a szakszervezet a dolgozók érdekeit néha látszólag ellenükre védi. Vagyis, ha kell, megmagyarázza, mi van hasznukra, mi nem. Volt olyan betanított munkásnő a forgácsoló üzemben, aki azért nem volt hajlandó átállni a két műszakra, mert ragaszkodott a gépéhez. Úgy intézték, hogy maradhasson a kedves ,,jószág” mellett ... Mások annyira ragaszkodtak az elvesztett éjszakai pótlékhoz (hiszen a nappali műszakra csak állagbér jár), hogy fűhözfához rohantak, és kérvényezték a harmadik műszak visszaállítását. Kék munkaköpenyben, légüzemben dolgozó nők háromműszakos munkabeosztását. Később kiterjesztették ezt a férjes, családos asszonyokra, akik szombat éjszakai műszakban dolgoztak, majd azokra az anyákra, akik legalább három, 14 éven aluli gyereket nevelnek. 1972. július 1-től pedig nem dolgoznak többé harmadik váltásban az egyedülálló anyák. piros pöttyös kendevel a fején, ölébe ejtett kézzel ül velem szemben Kozma Józsefné. Egy éve van a nyugdíjig. Tizenhét évig éjszakázott a nagy acélöntőde kapcsolótáblájánál. — Míg kicsi volt a két gyerek, többet járt az eszem otthon, mint a munkán, ha éjszakás voltam. Lefeküdtek-e vajon idejében, nincs-e semmi baj? A fiam tüdőasztmás. Istenem, hányszor kapott itt a hír: rosszul van a gyerek, siess haza . Most csak délelőtt dolgozom. Esténként tévét nézek, olvasok. Van kedvem hozzá, nem szorongat a gond, a készenlét: menni kell éjszakára a gyárba. Csendesen élünk a fiammal, várjuk a nyugdíjazásomat, aludni is csak azóta tudok, mióta áttettek egy műszakba. Nem mondom, hogy most nincs munkám. Főzni kell, takarítani. De mégis más. Nyugodt estéim vannak, leülhetek a tévé elé. Mert nem úgy van ám, mint régen: a könyv már kiesik a kezemből. A tévé, az más. Megnyugtat, kikapcsol. Milyen törékeny asszonyok. Apró a kezük, vékonyka az arcuk. Nehéz elképzelni őket, éveken, évtizedeken át a hatalmas vastömbök öntödei ,.pokoltornácán”. Debreczeni Józsefné — apró csigákba rakott, sötétvörös frizurás asszony *—■ „csak” 1954 óta dolgozik itt, villanytábla-kezelőként. Azelőtt 16 évig volt szövőnő. Hogy miért hagyta abba? Idegösszeomlás ... A Vagongyárban is három műszakra osztották be. Azt mondja, a szobakonyhás lakásban felébredt, ha a gyerekek csak egy ceruzát ejtettek le. — Olyan gyenge, fáradt voltam. Mondta is a férjem sokszor, hogy legszívesebben bejött volna helyettem éjjel dolgozni. Vissza a három műszakot? „Anyu, keljen fel" Abodi Sándorné. Bözse néni rebbenő tekintetű, alacsony asszony. A nehéz munka, a fárasztó körülmények az évek során tönkretették az idegeit. Csaknem húsz esztendeje dolgozik az öntödében. Négy évig, a homokkeverő gépnél, 18 köbméter homokot lapátolt naponta. Nehéz volt — csak ennyit mond róla. Darura került innen, másfél évtizedig ült a „kalickában”, amikor leparancsolta onnan az orvos. Azóta magkészítő. Ez sem éppen pihenés ... És Bözse néni három gyereket nevelt fel özvegyen, egyetlen szobácskában. Azóta nemcsak a gyerekei nőttek meg — legkisebb lánya i a férjhez ment —, hanem rendeződött a mama élete is. Második férje 28 éve dolgozik az öntödében. Itt isnerkedtek meg. 1961- ben kétszobás lakást kaptak. Könnyebben élnek. — Körülményesélet volt. Nem kívánnám elölről kezdeni. Két-három órai alvás jutott nekem A gyerekek — hiszen nappal volt — egyre-másra szólítottak: „Anyu, keljen föl.” Volt, hogy munkakezdéskor csak megfogtam a darutáblát, és máris megfordult velem a világ, becsukódott a szemem. Annyira tönkrementek az idegeim, hogy Fáraót voltam ... A gyár úgy tudta megoldani a nők harmadik műszakjának megszüntetését, hogy férfiakat oszt be helyettük. Debreczeni József is többször „beugrott” már felesége helyett. Nem volt nehéz dolga, ő is öntödei munkás. Gépformázó. Mély hangú, szőke, vidám asszony Hermann Józsefné. Még a pirosbabos kendő is hetykén ül a fején. — Darus vagyok. 12 éve. A három műszak? Emlékezni se jó. Kimerítő volt. A munkatársak is nyűttek, fáradtak voltak, minden szóra robbantak, össze se lehet hasonlítani, mennyit változott a hangulat. Most van kedvük viccelni, beszélgetni. És jut idő otthon a takarításra, mosásra is. Akkor? Mikor a hét utoljó volt, ki voltam facsarva. Kezdéskor sokszor mondták a munkatársak: „Minek jöttél be, leragad a szemed!” Minek? Kell ezt kérdezni? Kicsik voltak a gyerekek, és az urammal a legnagyobb munkában voltunk, házat építettünk. Kellett a pénz. De nemcsak ezért. Szeretek daruzni. A géppel úgy mozdulok, ahogy akarok. A magasból mindent látok. Azt is, hogy megy a munka előre, az én darum segítségével. A férjem 25 éve itt van az öntödében, eszem ágában sem volt, hogy elmenjek innen, akármilyen nehéz volt a munka. A kisebbik fiam katona, de ha leszerel, ő is visszajön a gyárba. Itt tanult, autószerelő. — Éppen, mert szeretek itt dolgozni, azért örültem a könnyítésnek. Elképzelni sem tudtam régen, de napi nyolc órát alszom. Színházba, moziba járunk, nagy a rokonság, látogatjuk. Ott vagyunk minden gyári klubesten, kiránduláson. Elmondom az asszonyoknak, mit hallottam Körmendinétól , hogy néhányan vissza szerették volna állíttatni a harmadik műszakot. Hitetlenkedve nevetnek. — Tiltakozni? Áldottuk, aki megszüntette! — Az éjszakai pótlék? Odaadom azt a havi ötven-hatvan forintot annak, aki beáll helyettem éjszakázni... — Az a pár forint nem érdekes. Többet ér, hogy pihenhetek. .. . Nők a nehéziparban. Ne tagadjuk, mire elérik a nyugdíjkorhatárt, fáradtabbak, mint a más területen dolgozók. A Győri Vagon- és Gépgyár női munkaerő igénye az előzetes felmérések szerint a jelenlegi 21 százalékról 1975-re 23 százalékra emelkedik. Őket már bizonyosan nem nyomja majd a három műszak súlya. Mit jelent ez? Náluk jobban nem tudja senki. B. Varga Zsuzsa Megalakult a fővárosi tanács Ingatlankezelési és Építési Főigazgatósága A fővárosi tanácsnál január 3-án megszüntették az Ingatlankezelési Főigazgatóságot, és létrehozták az Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóságot. Július 1-ig az irányítás és fellebbezési ügyek intézése azonos lesz a korábbival, viszont ettől kezdve a kerületek sokkal nagyobb hatáskört kapnak. A kerületi ingatlankezelési vállalatok felügyeletét, irányítását a helyi tanácsokra bízzák. Ugyanakkor a fővárosi tanács Ingatlankezelési és Építési Főigazgatósága a szakmai ellenőrzést látja majd el, a hiteleket s a felújításra fordítható összegeket bocsátja a kerületek rendelkezésére. A főigazgatóság gondoskodik majd a központi feladatok megoldásáról, így például a metróállomások környékén lévő épületek rendbehozásáról, a Belváros, a Víziváros rekonstrukciójáról, és ezen munkák anyagi és műszaki feltételeit is biztosítja. Szakszervezeti tisztségviselők kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szakszervezeti mozgalomban végzett tevékenységük elismeréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából Sebes Tibornénak és Sturmann Lajosnak, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége munkatársainak a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta. A SZOT Elnöksége eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából Somló Zoltánnénak, a szakszervezeti szövetség titkársága vezetőjének a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát adományozta. A kitüntetéseket Vass Imre, a SZOT elnökségének tagja, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára nyújtotta át. Szántó Rezsőre emlékezünk , nagy nemzedékhez tartozott. A magyar munkásmozgalomnak ahhoz a korosztályához, amely az első világháború előtt már megtalálja a kapcsolatot a forradalom erőihez. Nyolcvan éve született Nagykanizsán Szántó Rezső, aki már joghallgató korában eljut a Galilei-kör eszméinek igenléséig, 1918-ban pedig, mint fiatal tüzértiszt, a kézfogásig Pola lázadó katonáival. 1918 novemberében már a KMP aktív harcosa, később a Vörös Őrség budapesti városparancsnok helyettese, 1919 frontjain a harmadik hadosztály tüzéreinek komisszárja — és az eddigiekből következően, 1920-ban már 15 évre ítélt fogoly Vácott. A börtönben tanul meg oroszul, Lermontov egyik művéből, s amikor 1922-ben kiszabadul — fogolycsere révén a Szovjetunióba kerül —, nagy lendülettel fog minden politikai feladat teljesítéséhez. Egészen addig, amíg újra nem hív a front, most a spanyol polgárháború frontja, Iliescu, Jarama, Madrid. Néhány évvel később már a Szovjetunió honvédő háborújának frontjára jelentkezik önként, de más harci feladatot kap: a moszkvai Kossuth rádió mikrofonjához vezénylik. A felszabadult Magyarországon először a Magyar —Szovjet Baráti Társaság főtitkára, 1950-től a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért főszerkesztője, 1957-től a partizánszövetség alelnöke. De ezek az évek már a nyugdíj évei, ezeket szakítja meg a súlyos, hosszú betegség, majd ezelőtt nem egészen másfél évvel a halál. Nevét a munkásmozgalom felírta évszázadunk formálói közé. Ami nem lehet alku tárgya Különös események követték egymást Kaposvárott. Szeptember 11-én leállították a helyi nyomda könyvkötészeti részlegében a munkát, október 19-én a város egyik általános iskolájában felfüggesztették a tanítást, később pedig elrendelték a 111 embert foglalkoztató parkettagyár bezárását. Mindhárom döntést a Szellőzés és Száznegyven ember dolgozik a kaposvári nyomdában, mely 1949-ben jött létre, hét törpe üzem vagy inkább műhely egyesítéséből. A könyvkötészeti részleget azért kellett kitelepíteni az épületből, mert a részleg alatt megrepedt a födém, s a munkavégzés még az aládúcolás ellenére sem látszott biztonságosnak. Az ilyen kitelepítések meg aládúcolások más üzemekben, gyárakban nem gyakoriak ugyan, de előfordulhatnak. Sokkal többet mond tehát a nyomda helyzetéről az a tény, hogy — 22 évvel az egyesítés után! — még mindig nincs üzemi fürdőjük, sőt, három éve még meleg vizük sem volt a munkásoknak. Nincs központi férfi és női öltöző, az öltözőszekrényeket oda tették, ahol egy kis hely akadt, ezért az öltözőknek a fele ma is hevenyészett, hideg, huzatos. Néhány műhelyben a szellőzőberendezésekkel is ,,takarékoskodtak’, ezért a gépi szedőterem ólomszennyezettsége nemrég még kétszerese volt a A jó igazgatót nem A durva mulasztások ellen a helyi szakszervezeti bizottságok is felléphettek volna, ha következetesebbek, ha élnek törvény adtajogukkal. Az általános helyzetért senki sem teheti őket felelőssé, hiszen a bajok gyökeres orvoslása messze meghaladta a hatáskörüket. De még sincs rendjén, hogy a szellőzés hiányát vagy a gyér fényű lámpát is külső embernek, tehát az SZMT munkavédelmi felügyelőjének kell észrevennie. A felelősség oroszlánrésze azonban a gazdasági vezetőké, akik egyszer Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelői írták alá, amit az illetékes szakszervezetek megyei bizottságai is támogattak. Mi indokolta ezt a szigort, hogyan fajulhattak idáig az események? Erre a kérdésre kerestünk választ a helyszínen, majd pedig a fővárosban, fűtés nélkül megengedettnek. Egy szó, mint száz: a kaposvári nyomda helyzete, állapota, amelyért elsősorban a nyomda korábbi vezetése felelős, szinte példátlan közönyről árulkodik! Egészen más okok miatt kellett felfüggeszteni a tanítást a kaposvári Pázmány Péter úti iskolában. Vadonatúj iskola lévén, ott nem az épület „állagára”, hanem a konyha hiányára, valamint a rossz fűtésre volt panasz. Tizennégy fokos átlaghőmérsékletet mértek október 14-e és 19-e között a tantermekben, az iskola több mint 300 tanulója és 22 pedagógusa didergett. Dideregtek az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat kaposvári parkettagyárában is, mert egyszerűen nem fűtöttek. Gyér fényű lámpák alatt dolgoztak a munkások, a gépekről hiányoztak a megfelelő védőberendezések. Szűk, hideg és penészes falú fürdőben fürödtek. A megengedhetetlen állapotok miatt kötelezték az üzem pesti központját arra, hogy fél éven belül intézkedjék, kell figyelmeztetni melyben döntöttek a fejlesztési alapok felhasználásáról, akiknek kezében a legtöbb hatáskör összpontosult. Nyilvánvaló, hogy egy jó igazgatót nem kell figyelmeztetni, építsen üzemi fürdőt, szereltessen fel szellőzőt. Tudja ezt anélkül is. Nemcsak azért, mert az ilyesmi ma már elemi követelmény, hanem azért is, mert gazdasági érdekei is emellett szólnak. A Somogy megyei Beruházási Vállalat a munkavédelmi felügyelők döntése után négy nappal rendbe hozatta az iskola fűtését (a konyha viszont még ma sem működik) a nyomda vezetői kiürítették a könyvkötészetet, szellőzőket létesítettek, s azt ígérik, hogy február végére, tehát az előírt határidőre, meglesz a fürdő is. Egészen másképp reagáltak viszont az Épület - asztalosipari és Faipari Vállalat vezetői. Az SZMT munkavédelmi felügyelője gyakorlatilag két lehetőséget tárt a vállalat vezetői elé: vagy emberibb munkakörülményeket teremtenek a parkettagyárban, vagy pedig tudomásul veszik, hogy 1971. december 31-én felfüggesztik az üzem működését. Jellemző e vezetők szemléletére, hogy ők a harmadik lehetőség mellett álltak ki: minden maradjon a régiben, de 1972 nyaráig hosszabbítsák meg az üzem működési engedélyét. Arra hivatkoztak, hogy új üzemet építenek Zala megyében, a kaposvári parkettagyárat úgy is fel kell számolni, következésképpen nem érdemes oda semmit beruházni Bár nem mondták ki nyíltan, gyakorlatilag mégis az volt a véleményük, ha a parkettagyár dolgozói több telet végigcsináltak fűtés nélkül, kibírják még ezt az egyet. Nélkülözhetetlen „kellék" Mint várható volt, hiába próbáltak maguknak híveket toborozni a megye különböző vezetőinél, hasztalan kérték fel az SZMT elnökségét, hogy hatálytalanítsa a munkavédelmi felügyelő döntését. Nem volt más hátra, mint megkezdeni — nem sokkal később meg is kezdték — az üzem kiürítését, s a munkások zömét már karácsony előtt elhelyezték. Az SZMT elnökségének döntése nemcsak Somogy megyében váltott ki nagy visszhangot, hanem másutt is. Érthetően, hiszen olyan elvet rögzített, amit nem árt ismételten leszögezni : az emberséges munkakörülmény nem alku tárgya, hanem a szocialista termelés nélkülözhetetlen kelléke. Nemcsak Somogyban, hanem mindenütt. Magyar László