Népszava, 1972. február (100. évfolyam, 26–50. sz.)

1972-02-01 / 26. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek im ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1972. FEBRUÁR 1. KEDD A Budapest — Hanoi­ ány országot, várost, hány ezer kilométert hagy maga mögött a Fock Jenő vezette párt- és kor­mányküldöttség,­ míg megérkezik a demokratikus Vietnam földjére. A hatalmas távolság ellenére­­mégis közel került hozzánk ennek a messzi népnek a szenvedése és helytállása. Nem hiszem, hogy akad közülünk egy is, aki feledni tudná a napalmbom­báktól összeégett asszonyok fényképeit. Ak­i elfeledné ő. Pesten járt vietnami kislány tragédiáját, elvesztett szüleit, s a könnyeket, amelyek az arcán égtek, ami­­kor emlékezett. Mert feledhetjük-e a tengernyi szen­vedést, amely a vietnami nép része?! A megújuló bombázásokat, amelyek iskolákat és óvodákat temet­nek maguk alá és a­ küzdelmet, amelyet nem bénít­hat meg semmiféle új fegyver, új doktrína. Küldöttségünk a magyar nép együttérzésének, cselekvő szolidaritásának üzenetével kelt útra. Olyan időben, amikor Nixon vietnamizálási politikája és újabb manőverei miatt a vietnami helyzet tovább éleződött. Washington minden békeszózata ellenére az el­múlt esztendőben megötszöröződött a VDK elleni lé­gitámadások száma, és az amerikaiak mind gyakrab­ban vetnek be új tömegpusztító fegyvereket. A Viet­namban kipróbált fegyverek arzenáljában a 3000 Cel­­sius-fokot fejlesztő szupernapalm éppen úgy megta­lálható, mint az acélnyilakat szóró tomba, vagy a pókakna. Az orvosok már e fegyverek maradandó geneti­kai következményeit kutatják, míg a politikusok az új fegyverekkel párhuzamosan bevetett új politikai manővereket veszik Lonckés alá. Mert az elmúlt he­tekben Washington mindkét fegyverfajtájával kísér­letezett. ■wr­arácsonykor dobták le először a VDK-ra a 320­­1 repeszdarabra hulló, nagy roncsolóerejű göm­b­­a bombát, amelyből egy konténerrel 250-et vetnek f­ be egyszerre. És napjainkban Nixon indította p­ropagandaútjára a washingtoni politikai arzenál új találmányát: a nyolcpontos javaslatot, amelynek ha­tását éppen úgy nem lehet lebecsülni, mint a bom­bák hatóerejét. Megoldást egyik sem jelenthet, to­vábbi szenv­edést, bonyodalmakat azonban mindkettő. Hiszen Nixon ultimátumszerűen megfenyegette „a szemben álló felet"; ha nem fogadja el javaslatát, akkor az amerikai fegyveres erők parancsnokának minőségében minden eszközt felhasznál. Washingtonban pedig tudták és tudják, hogy a nyolcpontos javaslatot a vietnami hazafiak nem fo­gadhatják el. Hogyan­ is fogadhatnák el a „szabad­­naki­ nevezett dél-vietnami választásokat, amelyek-­ nek’ gyakorlati előkészítését Washington a saigoni rezsimre bízná. Mert Inába mondana le egy hónappal a '"választások előtt Thieu és alelnöke, érintetlenül hagyott apparátusuk és az amerikai megszállók irá­nyítanák a már annyiszor lejátszott választási komé­diát. . E terv — gondos csomagolása ellenére is —, a saigoni rendszer fenntartásának biztosítását, a felsza­badító harc megbénítását célozza. Tetszetősen ígére­tet tesz a csapatkivonásra, s ezért lényegében a sza­badságharc feladását kéri cserébe. Az ígért tűzszünet a Thieti-rezsim uralmát konzerválná, miközben arra kényszerítené a hazafiakat, hogy lemondjanak az el­lenállásról, lemondjanak a DIFK erőinek utánpótlá­sáról. A tűzszünet létrejöttével az amerikai, a dél­­koreai és­ a többi csatlós ország csapatai eredeti pozí­cióinkat fenntarthatnák és természetesen akcióképes­ségüket is. George McGovern szenátor még a vietnami ál­­lásfoglalás előtt kijelentette: „A háború semmivel sem kerül közelebb a rendezéshez, mivel Nixon ter­vezete valójában arra szólítja fel a másik oldalt, hogy előre adja fel előnyös pozícióit és erejét.’ Edward Kennedy pedig így fogalmazott: „Nixon csomagterve olyan feltételekhez köti az amerikai ki­vonulást, amelyek — a méltányosság látszatába bur­kolva — a nyilvános tárgyalásokat épp úgy vakvá­gányra viszik, mint a bizalmas megbeszéléseket. Nixon elnök beszéde nem békekezdeményezés, hanem kudarcának beismerése.’’ VDK tömeges bombázásának felújítása és a de­­militarizált övezettől délre fekvő térségekben megkezdett deportálási akció után az új washing­toni bomba is csak az indokínai helyzetet élezi. Ilyen körülmények között a vietnami néppel való szolidaritásnak rendkívüli jelentősége van. Valljuk, hogy egyedül a vietnami nép dönthet saját sorsáról, de azt is tudjuk, hogy harcát sikerrel csak a haladó erők aktív támogatásával vívhatja meg. „Indokína népeinek hősi harca az imperializmus erői ellen az egész haladó emberiség közös ügyét szolgálja’’ — állapította meg a Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületének prágai ülése. A ta­nácskozás részvevői újabb felhívással fordultak a békesze­rető erőkhöz, hogy még erőteljesebben nyil­vánítsák ki szolidaritásukat Indokína népeivel. A magas szintű magyar párt- és kormánykül­döttség mostani útja is ennek a nemzetközi szolida­ritásnak a megnyilvánulása. Ezen túl azonban kife­jezi a két ország közötti testvéri kapcsolatokat is. Mert népeink, országaink hagyományos jó viszonyá­nak ma már történelme van. A gyakori delegációcser­lék, a megkötött szerződések, a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok állandó fejlődése, a társadal­mi szervezetek, minisztériumok közötti együttműkö­dés jelzik ezt. F­­ártunk, kormányunk,­­ egész népünk szolidáris az­zal a harccal, amelyet Vietnam népe folytat, s erejéhez mérten minden segítséget megad a harc­hoz. A távoli ország küzdelme a mi küzdelmünk is. Kormányfőnk és pártunk más vezetői ennek tu­datában viszik el népünk forró testvéri üdvözletét a hősiesen helytálló vietnami népnek. Barabás Péter te Z­T Évzárás — néhány tanulsággal..................... 3 V Írom Makóról Vásárhelynek../7............... 3 Lottó-tárgynyereménysorsolás .................. 4 Új cikkek — könnyebb háztartási munka .. 8 vfzör­t­ Fock Jenő vezetésével párt- és kormányküldöttség utazott a Vietnami Demokratikus Köztársaságba Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a Minisz­tertanács elnökének veze­tésével, a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bizottságának és a VDK kormányának meghívásá­ra, hétfőn hivatalos, ba­ráti látogatásra párt- és kormányküldöttség uta­zott a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságba. Fock Jenőt útjára el­kísérte Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyette­se, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Csémi Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, altábornagy, a hon­védelmi miniszter első he­lyettese, dr. Várkonyi Pé­ter államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Mar­jai József külügyminisz­terhelyettes és Jávor Er­vin, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese. Jakus Jenő,­ a Magyar­ Népköztársaság hanoi nagykövete a VDK-ban csatlakozik a küldöttség­hez. A küldöttséget a Feri­hegyi­ repülőtéren Biszku Béla, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra, dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Benkei András belügyminiszter, Czinege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Lázár György munkaügyi mi­niszter, Péter János kül­­ügyminiszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi mi­niszter, az MSZMP KB tagjai és dr. Csanádi­ György közlekedés- és postaügyi miniszter bú­csúztatta. Jelen volt a búcsúzta­tásnál Le Van Than, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője. Ott volt a búcsúztatásnál Moham­mad Hassan Puyani, az Iráni Császárság, C. B. Muthamma, az Indiai Köz­társaság nagykövete, A.­­ M. Szorokin követtaná­csos, a Szovjetunió nagy-­­követségének és Nguyen Hang Khanh, a Dél-Viet­­■nai Köztársaság nagykö­­­vetségének ideiglenes ügy­vivője is. Biszku Béla búcsúzik Fock Jenőtől. Középen Ajtai Miklós (MTI Fotó) A magyar küldöttség Tbilisziben Bok­or Pál, az MTI tu­dósítója jelenti: A Vietnami Demokra­tikus Köztársaságba tar­tó magyar párt- és kor­mányküldöttség hétfőn kora délután rövid időre megszakította útját szov­jet­ Grúzia fővárosában , Tbilisziben. " Párt- és­­ kormánydele­gációnk­ élén Fock Jenő­vel, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány el­nökével másfél órát töl­tött a Grúz Szovjet Köz­társaság párt- és állami vezetőinek­­társaságában. A találkozó meleg, elv­társi légkörben zajlott le. Tbiliszi repülőterén a magyar küldöttség tag­jait Vaszilij Dzsavanadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Givi Dzsa­­vahisvili, a Grúz SZSZK miniszterelnöke, Mihail Gogihaisvili, a Grúz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titká­ra és Shalva Kiknadze, első miniszterelnök-he­lyettes és külügyminisz­ter üdvözölte. A grúz köztársaság ve­zetői fehér asztal mellett folytattak baráti eszme­cserét a delegáció tagjai­val, majd e rövid, me­leg­ hangulatú találkozó befejeztével a magyar párt­­ és kormánykür­(Folytatás az 5. oldalon) Kilencpontos indokínai béketervet hozott nyilvánosságra a párizsi VDK-delegáció A párizsi Vietnam-érte­­kezleten részt vevő VDK- küldöttség hétfőn nyilvá­nosságra hozta azt a ki­lencpontos indokínai bé­ketervet, amelyet képvi­selői az amerikai féllel folytatott magánjellegű megbeszélések során ad­tak át tavaly nyáron Henry Kissingernek, Ni­xon elnök nemzetbizton­sági főtanácsadójának. A terv —­ az AFP francia hírügynökség ismertetése szerint — az alábbiakat tartalmazza: 1. Az amerikaiak és szö­vetségeseik fegyveres erői­nek teljes kivonását Dél- Vietnammiból 1971 folya­mán be kell fejezni; 2. ezzel egyidejűleg bocsát­ják szabadon az összes foglyul ejtett katonai és polgári személyeket, a fo­lyamat a csapatok kivo­násával egy időben zárul le; 3. az Egyesült Államok megszünteti Nguyen Van Thieu rezsimjének támo­gatását, amely új kor­mányzatnak adja át a he­lyét, s ezzel a DIFK tár­gyalásokat kezd a dém­­­ietnami problémák ren­dezése céljából; 4. a VDK kormánya és a DIFK jóvá­(Folytatás az 5. oldalon) Brit ejtőernyősök vérengzése Észak-Írországban Botrány az angol alsóházban A legfrissebb jelenté­sek szern 13 halálos és 11 sebesült idozata van a vasárnapi londonderry-i vérengzésnek. Brit ejtő­ernyősök tüzet nyitottak az internálási rendszer ellen tiltakozó békés tün­tetőkre. Az Észak-Íror­­szágban állomásozó brit csapatok parancsnokságán „azt bizonygatták, hogy az ejtőernyőseik kénytelenek voltak fegyvereiket hasz­nálni, csupán viszonozták a tüzet, amelyet a tünte­tők között levő IRA-ta­­gok nyitottak rájuk. Hír­­ügynökségek által idézett szemtanúk azonban éppen az ellenkezőjét tanúsítják. Azt hangsúlyozzák, hogy a tüntetés kifejezetten bé­kés jellegű volt­, s­ részve­vői közül senki sem hasz­nált fegyvert. Az északír fejlemények történetében példátlan katonai akció óriási felháborodást kel­tett nemcsak a brit tarto­mányban, de az Ír Köz­társaságban, sőt Angliá­ban is. Mint Patak Károly, az (Folytatás az­­5. oldalon) Ülést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnök­sége hétfőn ülést tartott Első napirendi pontként foglalkozott az MSZMP Központi Bizottságának a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséről ho­zott határozata végrehaj­tásával kapcsolatos, napi­renden levő feladatokkal. Ezt követően a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével össze­függő szakszervezeti fel­adatokat vitatta meg. Töb­bek között megállapította: a szervező munka a vál­lalatok többségében az operatív jellegű részprob­lémák megoldására szorít­kozik, a vállalatok belső szervezetének működési rendszere jó néhány he­lyen nehézkes, bürokrati­kus, nem elég hatékony. Ennek jellemzői: a ter­melőberendezések nem megfelelő kihasználása, a munkaerő alacsony szín­vonalú, sokszor ésszerűt­len foglalkoztatása, a ter­­­­elés bővítésére való ex­­tenzív törekvés, a túlzott beruházási igény, a laza munkafegyelem és mun­kamorál, a norma- és a minőségi követelmények figyelmen kívül hagyása. A SZOT elnökségének témába vágó irányelvei hangsúlyozzák: a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítése az állami, gazdasági szervek és ve­zetők feladata. Intézkedé­seik sikere viszont nagy­mértékben attól függ, hogy mennyire tudják a dolgozó emberek, beosz­tottak, vezetők ügyévé, a napi munka részévé tenni a szervezést. A szakszervezetek tár­sadalmi erejükkel támo­gatják az ilyen irányú in­tézkedések valóra váltá­sát. Ennek érdekében a SZOT elnöksége arra ösz­tönzi a szakszervezeti szerveket, tisztségviselő­ket: legyenek kezdemé­nyezői, szervezői és segí­tői az olyan szemlélet és gyakorlat kialakításának, amelyben társadalmi szük­ségletté válik a szervezet­tebb munkavégzés iránti igény; segítsenek leküzde­ni, megszüntetni a helyen­ként fellelhető közömbös­séget; tárják fel a gazda­sági szabályzórendszer le­hetőségeit; rendszeresen ellenőrizzék és értékeljem a vállalati szervezés és szervezettség alakulását, s­­ annak tapasztalatait ve­gyék figyelembe a veze­tők munkájának megíté­lésénél.­ Harmadik napirendként a másodállásokkal és mel­lékfoglalkozásokkal kap­csolatos kormányhatáro­zat szakszervezeti vonat­kozású tennivalóiról ta­nácskozott az elnökség. Mivel a kormány felkérte a szakszervezeteket, hogy működjenek közre a ha­tározat ellenőrzésében, az elnökség felhívást bocsát ki. Ez hangsúlyozza: a SZOT elnöksége elítél minden olyan foglalkozta­tást, amely ellentétes a vállalati gazdaságosság, a szocialista munkaerkölcs követelményeivel, vagy amely a személyes össze­köttetések kihasználásá­val gyarapítja a munka nélkül szerzett jövedel­met. Ezért célszerű figye­lemmel kísérni és ellen­őrizni, hogy a vállalatok gazdasági vezetői — az új jogszabálynak megfele­lően — felülvizsgálták-e a másodállásokkal és mel­lékfoglalkozásokkal kap­csolatos szerződéseket. A szakszervezeti szervek kü­lönösen a korrupt, elvte­len és a tisztességgel ösz­­szeférhetetlen módon szer­zett, kapott, s a harácso­­lést eredményező másod­állások és mellékfoglalko­zások ellen lépjenek fel. Ezt követően a SZOT elnöksége­­ jóváhagyólag tudomásul vette a szak­­szervezetek és a SZOT 1972. évi költségvetéséről szóló előterjesztést. .Végül megvitatta és elfogadta a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete 1975-ig szóló kutatási tervét, melynek központjában a munkásosztály élet- és munkakörülményei ala­kulásának, illetve a leg­fontosabb szakszervezeti jog- és hatáskörök érvé­nyesülésének elemzése áll. Magyar—olasz szakszervezeti megbeszélések Rómában Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT fő­titkára vezetésével ma­gyar szakszervezeti kül­döttség érkezett vasárnap Rómába az Olasz Általá­nos Szakszervezeti Szö­vetség (CGIL) meghívá­sára. A küldöttség tagjai: Gál László és Timmer Jó­zsef, a SZOT titkárai, Sza­lay Ferenc a SZOT nem­zetközi osztályának mun­katársa. A küldöttséget a Ter­mini pályaudvaron Lucia­no Lama, az Olasz Általá­nos Szakszervezeti­­ Szö­vetség főtitkára, Mario Dido, Aldo Giunti, Gino Guerra, a CGIL titkárai, és Umberto Scaglia, a CGIL nemzetközi osztá­lyának vezetője fogadtak. Jelen volt Bényi József, római magyar nagyk­övet is. A magyar szakszerve­zeti küldöttség megbeszé­lése­ket folytat a CGIL, valamint a másik két olasz szakszervezeti szö­vetség (CISL, UIL) veze­tőivel. A magyar szakszerve­zeti küldöttség hétfőn megkezdte a megbeszélé­seket az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség vezetőségével. A megbe­széléseket a CGIL szék­házában tartják, azokon a CGIL részéről Luciano Lama főtitkár és a CGIL­ titkárai vesznek részt. • A megbeszéléseken a magyar szakszervezetek és a CGIL-hez tartozó olasz szakszervezetek együttműködéséről, az olasz szakszervezeti moz­galom egyesülési folya­matának jelenlegi szaka­száról­­és nemzetközi kér­désekről esik szó. A magyar küldöttség a hét második felében To­­rinóba és Milánóba uta­zik. A megbeszélések vé­geztével, szombaton, a fe­lek közös közleményt ad­nak­ ki.­ "

Next