Népszava, 1972. március (100. évfolyam, 51–77. sz.)

1972-03-01 / 51. szám

k tudat forradalmát Sokszor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy társadalomátalakító munkánkban ma is forradalmi helyzetben élünk. E feledékenység oka talán, hogy a mai forradalmi helyzet sokban különbözik a fogalom ismert konvencióitól. Ma már a harc nem a hatalom megszerzéséért folyik, hanem társadalmi életünk egyes területein a hatalom megszilárdításáért. S bár ez a küzdelem ma már nem a ,,barikádharcok” nyíltságával és egyértelműségével zajlik, ezért természetszerűen más módszereket, más stratégiát és taktikát igényel, mégsem nélkülözheti a forradalmi lendületet és magatartást. Az 1945-ben megkezdett társadalmi forradalom egyik leglényegesebb mozzanata — a gazdasági élet átalakítása mellett — a társadalmat építő emberek átalakítása, átformálása. Dialektikus folyamat ez, hogy miközben a társadalom tagjai munkájukkal átalakítják a társadalmat, maguk is átformálódnak. Hiszen ma sem vesztette el aktualitását, sőt, kötelező érvényű az a lenini megállapítás, hogy a szocializmust csak kiművelt emberfők sokaságával lehet felépíteni. Ezt a célt tűzte ki a gazdasági alapok átalakításával párhuzamosan meginduló kulturális forradalmunk is. Sokszor üres szólamként cseng, ha a kulturális forradalmat emlegetik. De ha talán a fogaimat elcsépeltük is, ha volt is olyan időszak, amelyben rosszul megválasztott módszerekkel rontottuk a hitelét, célja, az emberek tudatának átformálása, gazdagítása ma is változatlan. Jól emlékezhetünk arra az időszakra, amikor ebben is, mint oly sok másban, a mennyiségi szemlélet volt az egyeduralkodó, büszkén dicsekedtünk olyan statisztikai adatokkal, amelyek kimutatták, hogy nálunk százezrek járnak színházba, milliók olvasnak, s hogy ma már a kultúra mindenki közkincse. Igen. Ebben az időben úgy próbáltuk közkinccsé tenni a kulturális értékeket, hogy ingyenes színházi előadásokat szerveztünk, hogy bátran harcot indítottunk az analfabétizmus ellen, s azt felszámoltuk, de eközben nem vettük, vagy nem akartuk észrevenni, hogy az ingyen jegyek elvesztették hitelüket, hogy az analfabétizmus statisztikailag ugyan megszűnt, különös módon mégis újratermelődik, s Magyarország térképén jó néhány olyan fehér folt éktelenkedik, amely úgyszólván érintetlen maradt a szocialista kultúra áldásaitól. Aztán, nagyon helyesen, harcot indítottunk e fehér foltok megszüntetéséért, s ez a harc valóban forradalmi lendületű volt. Nemcsak a hivatásos népművelők vettek részt benne, hanem megmozdultak a társadalom legkülönbözőbb rétegei, társadalmi akciók szerveződtek és zajlottak, hogy a fehér foltok lassan ,,színesedjenek". Ilyen emlékezetes akciók voltak például: a tanyasi iskolák körzetesítése, hogy a petróleumlámpa fényét minden tanyasi iskolában" villany váltsa fel, az Olvasó népért mozgalom, a televíziót minden tanyasi iskolának, s végül a hátrányos helyzetben levő gyerekek fokozottabb támogatása, körülményeik javítása. S arról a bizonyos kulturális térképről valóban tünedeznek a fehér foltok, földrajzilag egyre kevesebb olyan terület akad ma Magyarországon, ahol ne vennének könyvet a kezükbe az emberek, ne néznének televíziót, s elértük azt is, hogy az iskolaköteles gyermekek túlnyomó többsége valóban iskolába jár, ha sajnos, még nem is mind végzi el a kötelező nyolc osztályt. Nem nyugodhatunk meg azonban, nem nyugtathatjuk meg magunkat az egyre szépülő statisztikai adatokkal, hiszen ekkor megint csak az ötvenes évek hibájába esnénk, pedig kulturális fehér foltok, ha nem is a térképen, de közöttünk, s az egyes emberek tudatában még ma is szép számmal találhatók. It-tudomásul kell vennünk például, hogy még Bursa- Ipesten is a színházba járók, hangverseny-és tár-latlátogatók statisztikailag nagyon tetszetős, százezres nagyságrendű adatai mögött olyan tények húzódnak meg, hogy a lakosságnak csupán vékony rétege jár rendszeresen színházba, s nagyjából ugyanezek mennek el rendszeresen hangversenyekre, képzőművészeti tárlatokra is. Ha pedig a könyvtárba beiratkozottak számát a könyvek olvasottságával vetjük össze, rögtön kiderül, hogy az olvasók egy része sem annyit, és főleg nem azt olvassa, amit kellene. A kulturális forradalom mostani szakaszában már nem csupán az a kérdés, hogy hányan járnak a színházba, s hogy hányan olvasnak, hanem az is, hogy mit néznek meg a színházban és mit olvasnak, s ez a feladat az eddigieknél nagyobb munkát ró kulturális intézményeinkre, népművelési hálózatunkra egyaránt. E munkát forradalmi szenvedéllyel és meggyőződéssel kell végezniük, amelyben természetesen nem nélkülözhetik az olyan korszerűen, tudományos ismereteket, módszereket sem, amilyen például a lakosság igényeinek, ízlésének felmérése, s ezeken alapuló hatékony agitáció. A tudat forradalmának megvívása csak bonyolult, nehéz harc árán lehetséges. Bonyolultságát fokozza, hogy ebben a harcban nem emberekkel, osztályokkal kell megküzdeni, hanem olyan láthatatlan „ellenséggel”, mint az egyes emberek tudatában levő maradiság, közömbösség, sznobizmus, kispolgári előítéletek és ízlésvilág. Rideg Gábor c* Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1972. MÁRCIUS 1. SZERDA A matkópusztai fafaragó...........................2 Vásár és szervezettség............................. 3 Mit mond a paragrafus?................................4 Indulás előtt az első teflonüzem.............. 8 avuló eredménnyel kezdte az évet a kohó- és gépipar Dr. Horgos Gyula miniszter tájékoztatója két iparág tavalyi mankójáról és idei feladatairól Átlagosan 11 napos nyereségrészesedést fizetnek Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter kedden a Parlament Gobelintermében tájékoztatta az újságírókat a tárcához tartozó vállalatok múlt évi munkájáról és idei feladatairól. A sajtótájékoztatót Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke nyitotta meg. Dr. Horgos Gyula az elmúlt év munkáját elemezve elmondta, hogy a kohászat 3,2, a gépipar 8,7 százalékkal termelt többet, mint 1970-ben. A kohászat nyeresége összességében csökkent, a gépiparé növekedett. Előzetes adatok szerint átlagosan körülbelül 11 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést fizetnek, az eltérések azonban meglehetősen nagyok a vállalatok között. A dolgozók személyi jövedelme a kohászatban átlagosan 5, a gépiparban 6 százalékkal volt magasabb, mint 1970- ben. Az exportelőirányzatok teljesítése csak részben volt sikeres. A kohászati vállalatok a szocialista országok számára mintegy 23 százalékkal több exportárut készítettek, mint egy évvel korábban, a tőkés expón értéke azonban — főként a tőkés piaci árcsökkenés miatt — 22 százalékkal visszaesett. A gépipar termékeiből mind a szocialista, mind a nem szocialista országokban többet értékesítettek, mint 1970-ben. A belkereskedelmi vállalatok rendelései csupán megközelítették, de nem érték el a KGM-vállalatok értékesítési terveit. A tapasztalatok szerint általában javult a gyártmányok minősége, bár az év utolsó negyedében megszaporodott a hibák száma, aminek nem utolsósorban az év végi hajrá volt az oka. A miniszter az 1972. évi legfontosabb feladatok között a termékstruktúra javítását és az export fokozását említette. A kohászatban ösztönzőbb bér- és racionálisabb létszámgazdálkodással főként a vas- és acélöntvények, valamint a kovácsolt áruk gyártását kell fokozni. A gépiparban a közúti járműgyártás, a híradástechnikai és a műszeripari termelés emelkedik a leggyorsabban. Az export gyorsabb növelését megalapozzák a már aláírt államközi megállapodások, árulisták. A magánjogi szerződések aláírása is jó ütemben halad. A szocialista országoknak szánt árumenynyiség mintegy 90 százalékát a partnerek már lekötötték. A legfőbb partner továbbra is a Szovjetunió, ahova különösen közúti járművekből, ezek alkatrészeiből, komplett vegyipari és élelmiszeripari berendezésekből és orvosi műszerekből szállítunk nagyobb tételeket. A Zsiguli kocsikhoz a tavalyi 165 ezerrel szemben az idén már 300 ezer alkatrészkészletet rendeltek. A tőkésországoknak szánt exportáruk 57 százalékát kötötték le ez év januárjáig, ami a különféle sajátosságokat figyelembe véve, nem kedvezőtlen arány. A KGST komplex programjának a teljesítésével kapcsolatban szólt a nemzetközi gyártásszakosítási szerződésekről. A szovjet partnerekkel például öt ilyen egyezményt kötöttek. E megállapodások alapján erősáramú ipari termékek, traktorok, mezőgazdasági gépek, gumi- és műanyagipari gépek, valamint komplett laboratóriumok gyártását szaakosították, biztosították ezek kölcsönös szállítását. A gazdálkodás néhány negatív vonásával foglalkozva a miniszter elmondta, hogy a vállalatok készletei túlzottan növekedtek: az árbevétel 6,8, a készletállomány 8,7 százalékkal emelkedett. Hangsúlyozta, hogy a munkaerőhiányt csak vállalati belső intézkedésekkel, munkaerőképzéssel, vállalaton belüli munkaerő-átcsoportosítással, észszerűsítéssel, a szervezettség javításával lehet feloldani. Különösen szükséges ez olyan szakmákban, mint például az öntödék. Nem engedhető meg az, hogy például Csepelen az ország legkorszerűbb öntödéje munkaerőhiány miatt csupán egy műszakban dolgozzon. A miniszter részletesen beszélt a szocialista brigádok és a munkaverseny szerepéről az elért eredményekben. Hangsúlyozta, hogy a jövőben a vezetők megítélésénél nagy súllyal veszik számításba, hogyan támogatják a szocialista brigádokat, a munkaverseny-mozgalmat. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít a Dolgozz hibátlanul mozgalomnak, amely a munka jobb megszervezésére kényszeríti a vállalatok vezetőit, és ehhez a dolgozók széles körének aktív támogatását is biztosítja. * Végül elmondta, hogy az 1972-es év kedvezően indult. A termelési eredmények nem kismértékben a jó időjárás miatt is magasabbak voltak, mint a múlt év januárjában. A kohó- és gépipar ez év első hónapjában körülbelül 8 százalékkal termelt többet, mint egy évvel ezelőtt. (MTI) A tv és a sokcsatornás távbeszélő átvitelére szolgáló mikrohullámú összeköttetések tervezésénél figyelembe kell venni a mikrohullámú terjedés sajátosságait. Például, a jelek időbeli ingadozása, elhalkulása rontja az átvétel minőségét. E témakör kutatásait segíti elő a posta kísérleti intézetében kifejlesztett mérőautomata. A mérések eredményeinek gyorsabb feldolgozását elektronikus számítógéppel biztosítják (MTI fotó: — Bajkor József felvételei Rahman sejk hivatalos látogatásra Moszkvába utazott Mudzsibur Rahman sejk, a Bangladesh Népi Köztársaság miniszterelnöke kedden egy delegáció élén négynapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai meg Abdusz Szamad Azad külügyminiszter, Nurul Iszlám, az állami tervbizottság alelnöke, továbbá a pénzügy- és kereskedelmi minisztérium államtitkárai, szakértők és újságírók. A különrepülőgép útban Moszkva felé, üzemanyagot vesz fel Bombayban és Tbilisziben, majd szerdán reggel érkezik a szovjet fővárosba. A miniszterelnök programjában a moszkvai tárgyaláson kívül szerepel még egy leningrádi látogatás is, viszszaútban pedig egy napot tölt Taskentben. " Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy még a szovjet főváros eseményekben gazdag diplomáciai életeben is kiemelkedő dátum lesz Mudzsibar Rahmannak, a BangladeshVéd Köztársaság miniszterelnökének érkezése. A szovjet rádió és televízió, valamint az TASZSZ-írode munkatársai az utóbbi napokban több mérjűt készítettek Daccában Mudzsibar Rahman sejkkel, s ezekből egyértelműen megállapítható, hogy Ázsia legfiatalabb önálló országának vezetője politikailag és érzelmileg ugyancsak nagy reményeket fűz első hivatalos moszkvai látogatásához. A Szovjetuniónak ii Bangladesh Népi Köztársasághoz fűződő viszonya nem igényel kommentárt: az egész világ tanúja lehetett, hogy Moszkva és a testvéri szocialista országok kezdettől fogva teljes mellel kiálltak a volt Kelet-Pakisztán népének függetlenségi törekvései mellett, s gyors diplomáciai elismeréssel járultak hozzá nemzetközi konszolidációjához. A keddi Izvesztyija közli Mudzsibur Rahman fényképét és életrajzát. A lap méltatja a Bangladesh Népi Köztársaság kormányának külpolitikáját, megállapítva, hogy ennek alapelvei: a békés egymás mellett élés, a harc az imperializmus, a gyarmati rendszer és a fajgyűlölet ellen, a baráti viszony fejlesztése minden országgal, az egyetemes békének és a népek biztonságának megszilárdítása. A szovjet emberek szívből üdvözlik a baráti Bangladesh Népi Köztársaság miniszterelnökét — írja az Izvesztyija. Genfben folytatja munkáját a leszerelési értekezlet Kedden Genfben — hosszabb téli szünet után — folytatta munkáját a 25 tagú leszerelési értekezlet. A részvevőket a megnyitó ülésen üdvözölte Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A fő szónokok az értekezlet társelnökei, Alekszej Roscsin szovjet és Joseph Martin, az új amerikai fődelegátus voltak. Felszólalt még Mexikó képviselője is. Waldheim ENSZ-főtitkár üdvözlő beszédében állást foglalt amellett, hogy a két távollevő nukleáris hatalom, a Kínai Népköztársaság és Franciaország is részt vegyen a genfi leszerelési tárgyalásokon. Egyúttal felszólította a bizottság tagjait, hogy dolgozzák ki a föld alatti atomfegyverkísérletek betiltásának szerződéstervezetét. Ezután Roscsin szovjet fődelegátus szólalt fel, majd Martin amerikai nagykövet ismertette álláspontját. Roscsin hangsúlyozta, hogy a béke és a biztonság szempontjából rendkívül jelentős a fegyverkezési verseny korlátozása és a leszerelés megvalósítása. Korunk egyik központi kérdése az, hogy az európai kontinensen csökkenjen a nemzetközi feszültség és a földrész a tartós béke és a gyümölcsöző együttműködés térségévé váljon. Megelégedéssel állapítjuk meg — jelentette ki Roscsin —, hogy a legtöbb európai országban, sőt, Európán kívül is, kedvezően fogadták a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezését az európai biztonsági értekezlet megtartására. A genfi értekezlet jelen ülésszakának — mutatott rá a szovjet küldött — elsőrangú figyelmet kell szentelni a vegyi fegyverek teljes betiltásának. Felhívta a figyelmet, hogy ezt követeli a nemzetközi közvélemény, és az ENSZ- közgyűlés több határozata is. Az ülésről távozóban Roscsin újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: „21 évig harcoltunk azért, hogy Kína bekerüljön az ENSZ-be. Mindig azt mondtuk, hogy a jelentős országok jelenlétét kívánjuk a leszerelési tárgyalásokon. Nincs semmiféle probléma, pártfogoljuk Kína megjelenését a leszerelési értekezleten." Franciaország tagja a leszerelési bizottságnak (ez ugyanis valójában 26 tagú), de nem vesz részt az értekezlet munkájában. Május 7-8: olasz választások Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: A parlament feloszatása után máris teljes erővel megindult Olaszországban az új választások előkészítése. A pártok már készítik választási listáikat, készülnek a kampányra. Május 7-én és 8-án 37 millió választópolgár járul majd az urnák elé, hogy megválassza a képviselőház 630 és a szenátus 315 tagját. A belügyminiszter előterjesztésére a köztársasági elnök kedden rendelettel meghatározta az egyes választási körzetek által válaszható képviselők és szenátorok számát, tehát, a mandátumok elosztását, s mindenütt folyik már e választási bizodságot, őszszedő Utasa is.