Népszava, 1972. március (100. évfolyam, 51–77. sz.)

1972-03-10 / 59. szám

KÖZÉLET Puja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügy­miniszterének első helyet­tese, a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának meghívására március 5—9 között Moszkvában tar­tózkodott. Puja Frigyest fogadta E. F. Katusev, az SZKP KB titkára. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere megbe­szélést folytatott vele. A Szovjetunió külügymi­nisztériumában konzultá­cióra került, sor a két fe­let kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről. Tordai Jenő külkeres­kedelmi miniszterhelyet­tes csütörtökön Pekingbe utazott, az­­1972. évi ma­gyar—kínai árucsere-for­galmi és fizetési megálla­podás tárgyalásainak be­fejezésére és a megálla­podás aláírására. Március 19-én ünnepli megalakulásának 50. év­fordulóját Románia Kom­munista Ifjúsági Szövet­sége. A jubileum alkal­mából Ioan Cotot, a Ro­mán Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete sajtótájékoztatón számolt be Románia ifjú nemze­dékének az ország újjá­építésében, a szocialista társadalom kialakításában végzett munkájáról A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) vetés tekintetében az al­kalmazástechnikai kuta­tások bázisává. A szervezéstechnikai eszközök gyártásának és elterjesztésének előmozdí­tása érdekében ki kell dolgozni a szervezőmun­kában alkalmazható esz­közök mennyiségi és mi­nőségi fejlesztésének kon­cepcióját. Mindez fontos hozzájárulás lesz ahhoz, hogy a vállalati szervező­­munka új lendületet kap­jon és magasabb színvo­nalat érjen el. A kormány felkérte a szakszervezeteket és a kü­lönböző szakmai társadal­mi szervezeteket, hogy sa­játos eszközeikkel járul­janak hozzá a vállalati szervezés színvonalának növeléséhez, a munkakul­túra általános fejlesztésé­hez. Segítsék elő, hogy a termelés és a szolgáltatás területén a gazdasági és műszaki vezetők irányítá­sával, az öntudatos mun­kások közreműködésével széles körű mozgalom bontakozzék ki, s a követ­kező két-három évben a vállalaton belüli üzem- és munkaszervezés színvo­nalának növelése kiemelt feladatként állandóan na­pirenden maradjon. A tavalyinál 19 százalékkal több árut exportálunk a szocialista országokba A szocialista országok­kal 1972-re aláírt árucse­­reforgalmi jegyzőköny­vek a forgalom, s ezen belül exportunk­ jelentős növeléserhét srin­k lehetővé. E megállapodások alap­­ján az idén több mint 3,3 milliárd rubeles árufor­galmat bonyolítunk le szocialista országokkal, v­agyis árucserénk mint­egy 300 millió rubellel lesz nagyobb, mint ta­valy. Exportunk 19 szá­­zalékkal haladja majd meg a múlt évi szintet. Az idei árucsereforgal­mi jegyzőkönyvek aláírá­sakor mintegy nyolc szá­zalékkal nagyobb forga­lomban egyezhettek meg, mint amit a hosszú lejá­ratú megállapodások an­nak idején 1972-re előirá­nyoztak. A többlet jelen­tős része gépipari ter­mék. Ez kedvezően tá­mogatja export-struktú­ránk átalakítását, korsze­rűsítését. Igen nagy mennyiségű gépipari ter­méket szállítunk a Szov­jetunióba, jelentősen QU, véljük" gépszállítmá­nyainkat­­ Lengyelország­ba , az NDK-ba és Bul­gáriába. .Fokozódik a fo­gyasztási cikkek cseréje is, ezek exportjában is előtérbe kerülnek a ma­gyar gépipar termékei, mint például a hűtőszek­rények, tűzhelyek, bojle­­rek stb. Legfőbb partnerünk egyébként továbbra is a Szovjetunió, forgalmunk a hosszú lejáratú elő­irányzathoz képest is több mint 50 millió ru­bellel emelkedik az idén és megközelíti az 1,8 milliárd rubelt. Ezt kö­veti 545 millió rubeles forgalommal az NDK, majd 440 millió rubellel Csehszlovákia. A fogyasztási szövetkezetek kongresszusi indítványai a kormány előtt A szövetkezetekről szó­ló 1971. évi III. törvény szerint a korábbi orszá­gos szövetség feladatait a Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsa lát­ja el. Ezt, illetve annak alapszabályát a fogyasz­tási szövetkezetek decem­berben megtartott VII. kongresszusa választotta, illetve alkotta meg. Az országos tanács törvé­nyességi felügyeletét a Minisztertanács látja el, ezért kellett most a Mi­nisztertanácsnak jóvá­hagynia az alapszabályt. Az alapszabály egyik új vonása, hogy az orszá­gos tanácsban képviselt szövetkezetek sajátos ér­dekeik érvényre juttatása céljából országos vá­lasztmányokat hoztak lét­re, mégpedig­ a fogyasz­tási, értékesítő és beszer­ző szövetkezetek, a taka­rékszövetkezetek és a la­kásszövetkezetek orszá­gos választmányát. Ezek az ágazatot érintő alap­vető kérdésekben önál­lóan foglalnak állást és döntenek a hozzájuk tar­tozó szövetkezetek közös alapjainak felhasználásá­ról. A fogyasztási szövetke­zetek kongresszusán el­hangzott javaslatokat és indítványokat most ter­jesztették a kormány elé a miniszterek és az or­szágos hatáskörű szervek vezetőinek figyelmébe ajánlva. Ezek között sze­repel a takarékszövetke­zetek továbbfejlesztését célzó javaslat, tegyék le­hetővé, hogy a betétek­nek a jelenleg engedélye­zett 40 százalékán túl to­vábbi 10 százalékát fel­használhassák kölcsöncé­­lokra. A lakásszövetkezeti mozgalomban egyebek között javasolták, hogy dolgozzák ki a megfelelő szintű lakásszövetkezeti jogszabályt, a lakásszö­vetkezetekre vonatkozó pénzügyi feltételek ne le­gyenek kedvezőtlenebbek az azonos körülmények között működő társashá­zakra megállapított fel­tételeknél, a 150 ezer fo­rintos hitelhatárt átlag­nak tekintve differen­ciáltan segítsék elő a kis keresetű dolgozók szövet­kezeti építkezését. (MTI) N­É­P­S­ZAV­A HOVANSCSINA Muszorgszkij felújítás az Operaházban Az operaműfaj vitáiban mindig újra előbukkan a teljesen felesleges kérdés: miért kell zenében elmon­dani a drámában elmond­hatót? A sok lehetséges közül lehengerlő válasz céljából a Hovanscsinát, Muszorgszkij remekművét választanám. Amit ez a mű ebben a formájában elmond a népről (az orosz népről mondja — de nem­csak arról szól), azt egye­dül ebben a formában le­hetett elmondani. Nem hiszem, hogy létezik szer­vesebb opera ennél a drá­­mailag meglehetősen szer­vezetlen, szerkezettelen operánál.Születésétől csak­nem egy évszázad választ el, nagyobb erejű, átfo­góbb érvényű népopera azonban azóta sem szüle­tett. Vele azonos jelentő­ségűt is csak egyet írtak ebben a fajtában, közvet­lenül a Hovanscsina előtt: a Borisz Godunovot, mely ugyanennek a zseninek az alkotása. Muszorgszkij rövid és hányatott életében csak a Borisz sikerét láthatta — a Hovanscsinát be sem fe­jezte, sorsáról mit sem tudhatott. A szerző alkotó évtizedeinél hosszabb idő telt el, amikorra a remek­mű, Rimszkij-Korszakov hangszerelésében és küz­delmei eredményeként,hat­vanegy évvel ezelőtt végre bemutatásra került. To­vábbi negyedszázad múl­va egy orosz származású nagy karmester-egyéni­ségnek, Iszaj Dobroven­­nek és kimagasló rende­zőnknek, Oláh Gusztáv­nak köszönhetően a mi operaszínpadunkon is meg­jelent, emlékezetesen szép előadásban. És mivel az elmúlt másfél évtizedben ismét nem szerepelt a mű­sorunkon , talán a leg­fontosabb közön­ségréteg csak e mostani felújítás­ban találkozik ezzől-etzberr a zenedráma-irodalomnak ezzel a kivételes remeké­vel. Annál nagyobb öröm, hogy méltó előadással ta­lálkozik. Ferencsik János karmester teljes zenei ér­zékét bevetette Muszorgsz­kij megrendítően szép, ki­fejezőerőben kifogyhatat­lanul gazdag muzsikáié­nak megszólaltatása érde­kében — és ezzel sokat mondtam. Olyan muzsika ez, amelyet nem lehet „korrektül” életre hívni, mert akkor, mondhatni, néma marad. (Ez nagyjá­ból minden zenére igaz, de mégsem ilyen egyértel­műen.) Muszorgszkij a zsenik közt is rendhagyó, zenéjének szépségei, új­donságai rejtőzködőek, ár­nyalatokban, ritmikai és dallambeli árnyalatokban vannak jelen, csaknem újabb zsenit provokál a megelevenítéséhez. (Az ősbemutatón a Doszifejt éneklő Saljapin volt az.) A Hovanscsina-felújítást Ferencsik János nagy kar­mesteri tettei között jegy­zik fel. Elsőrendű karmes­teri teljesítményt hallot­tunk a másik szereposz­tást vezénylő Kórodi And­rástól is. A zenekar és az énekkar (karigazgató: Nagy Ferenc) elsőrendű művészi munkát ad. Szándékkal nem szól­tam mintegy ismeretter­jesztő jelleggel külön a darab világáról, ezzel is mintegy hangsúlyt igye­kezvén adni a kijelentés­nek: ezt a munkát Békés András rendező és Forray Gábor díszlettervező kitű­nő együttműködésben ma­guk végezték el. Békés, aki az utóbbi években leg­inkább Wagner-rendezé­­seivel irányította magára a figyelmet, példás kü­lönbségtételt alkalmaz a tömegek kezeléséből a kétféle opera esetében. Ott a fellengzős elvonat­koztatásból hagyta el a zavaró felesleget, itt fi­nom jellemzésekkel, ki­emelésekkel a naturaliz­mus fölé emeli a színpa­don mozgó tömeget, mind­két esetben azonban stí­luson belül maradva. Itt élőbb, cselekvőbb kórus­sal dolgozik, így varázsol népet a színpadra. Nem értek egyet egyik értéke­lőjével, aki azért dicséri meg, mert „nem egyénit” a kórusban. A dicséret jo­gos, csak éppen az ellen­kezőjéért. Nagyon helye­sen még „premierplán”­­sejfiket­ is, beállít­, minden mást elsötétítve fénybe von, a nép egy-egy elemét külön felvillantja (magá­nyosan jobbra távozó pa­rasztasszony az első fel­vonás végén stb.), így hoz létre sokszínű egészet. Forray Gábor az utóbbi évek legkifejezőbb ope­rai színpadkomplexumát hozta létre. Itt tökéletesen helyénvaló az egészet vé­gig uraló fa-(hatású) alap­­építmény, amelynek ódon­"­sága, gyúlékonysága, nyo­masztó súlya szinte az el­ső perctől csaknem fel­­lobbantja a végén elkerül­hetetlenül lángra gyűlő máglyát. Az ilyen szceni­kai munkáról mondható, hogy a mű lényegi megér­téséből fakad. Márk Tiva­dar jelmezeiről hasonló elismeréssel szólhatok. A perzsa tánc koreográfiá­ját Harangozó Gyula ké­szítette. A szólószereplők soka­ságából csak néhányat emelek ki, és azt hiszem, ezúttal nem szükséges használni az obsigát „igaz­ságtalan” szót. Nagyon tetszett Melis György, Sző­­nyi Ferenc, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád. Begányi Ferenc fejlődésvonalában jelentős állomás az öreg Hovanszkij, mind az ének­lés, mind az életre keltés vonatkozásában. Komlós­­sy Erzsébet ma, képessé­gei teljében, bátran állít­ható a világ kimagasló énekes művészei mellé. Amikor „énekes művészt” mondok, mindig rendkí­vüli színészi adottságok­ra is utalok. Külön bra­vúr: két nehéz este után a másik szereposztásban is ő énekelte Márta szó­lamát a sajnálatosan meg­betegedett Jablonkay Éva helyett. A kiemeléseket semmi­képpen nem szántam sér­tésnek, de sajnos, a többi pontokon átlagteljesít­ménynél többről nem be­szélhetünk, és ez ide nem elég. Megkülönböztetetten kell szólni ellenben Kováts Ko­losról (az egyik Doszifej). A fiatal énekes első iga­zán nagy szerepe volt ez az Operaházban. Még fő­iskolai tanulmányai dere­kán írtam róla, hogy ki­vételes hang birtokosa. Most is megismétlem: nemzetközi mértékkel is jelentős hangadottság­gal van dolgunk, és egy egé­szen fiatal emberrel, aki­nek színpadi lényét sür­gősen formálni, izzítani, gazdagítani, tovább taní­tani­ kell, hogy az válhas­­sék belőle, aminek a le­hetőségét magában hordja. A vitatott befejezéshez: szerintem a dráma végbe­megy az óhitűek pusztu­lásával. A zenében így is felharsan az új (Péter cár csapatai) érkezésének szig­nálja. (Elöljáróban emlí­tettem: Muszorgszkij nem fejezhette be művét — Rimszkij-Korszakov in­dulótaktusokkal fejezte be, s a korábbi budapesti előadásban ennek megfe­lelője képileg is megje­lent.) A mostani megol­dással egyet lehet érteni. Rajk András Kié legyen a Bem mozi? Nem kételkedünk ab­ban, hogy az „Ördögcsa­pat­’ című kalandfilm megtekintése kitűnő va­sárnap délelőtti szórako­zás. Már a serdültebb if­júságnak. De mit csináljon az a szülő, aki tizenkét éven aluli gyermekével keresi fel ünnepnap délelőttjén a budai Bem Filmszínhá­zat, mert naiv elképzelé­se szerint a főváros egyet­len ,,gyermekmozija” va­sárnap délelőtt a serdü­­letlenebb, esetleg éppen az óvodás és kisiskolás korosztálynak tartogat kedves meglepetést a vi­dám rajzfilmek, vagy ép­pen a százéves álmából ébredő Csipkerózsika tör­ténetének formájában? Meglepetés van, bár a fent említett „ördögcsa­­patra” mégsem viheti be gyermekét. Valahogy így képzeljük el egy háromtagú család esetében: anyuka ideges, mert ugye, a gyereket nem szabad becsapni, s neki mára mozit ígértek. Apuka hajlik rá, hogy — a megváltozott helyzetre való tekintettel — pofo­nokat ígérjen a csemeté­nek, ugyanis az bőg és be akar menni. Anyuka hir­telenjében szörpöt vesz és megitatja a gyereket, amíg ezzel foglalkoznak, csend van. Apuka átrohan a másik oldalra „Filot, színház, muzsikát” venni, mert az előcsarnokban nincs moziműsor. Az új­ságot hangosan olvassák, hogy az időközben össze­gyűlt — és csalódott — többi gyermekes szülő is hallja. Amennyiben mind­ez március 5-én történt, a következő ajánlatok felett tűnődhetnek: „A sólyom nyomában (Művész mozi)’ — mert délelőtt adják, és mert valaki azt mondta, hogy ifjúsági film, ugyan­is a műsor korhatárt nem tüntet fel. ..Dél csillaga ’, ami többek szerint a Verne-regény filmválto­zata, bár ki tudja, szink­ronizált-e, és egyáltalán hol van a szép nevű Tün­dér mozi? Végül felcsilla­nó szemmel megegyeznek a ,,Csipkerózsikában”, amit az Akadémia mozi tart délutáni műsorán. Már csak egy működő te­lefonfülkét kell találni, hogy biztosítsák a jegyet és megnyugtassák a gye­reket, de végül is abba kell belenyugodni, hogy a pénztár nem jelentkezik. Sebaj, van idő, oda lehet menni jegyet váltani — és jegy nincs. Abban sem kételke­dünk, hogy a Bem mozi — a jelenlegi műsorpoli­tikával — bizonyos meg­fontolások és gazdasági iránymutatók szellemében cselekszik. De nem tudunk egyet­érteni a FÖMO illetéke­seivel, még ha precíz ki­mutatások katonás rend­je igazolja is állításaikat: kevés a gyerekfilm, a leg­több csak egyetlen kópiá­val kerül forgalomba, hét­köznap kihasználatlan a Bem-mozi nézőtere. Makacsul ragaszkodunk elgondolásunkhoz: leg­alább vasárnap legyen a ,,gyermekmozi” csak a gyerekeké! Még ak­­kor is, ha aznap elmarad a Pan­nónia Filmstúdió Bem moziba tervezett „rande­vúja” vagy randevúzzon a gyerekekkel, és nem foj­togat az esti műsorban az a bizonyos „bostoni”. (Mert az egyetlen 3 órai gyerekműsoron kívül — amire vasárnap már soha nincs jegy — az ,.5-re ma várom a Bem mozinál” címen összefoglalt animá­ciós kisfilmeket, este pe­dig ,,A bostoni fojtoga­­tót” vetítette a filmszín­ház.)­­ Akkor nem mondaná a csalódott gyermek bosz­­szús szülője — elfordul­ván a Bem mozi plakát­jaitól — „Az ördögnek tartoztunk ezzel a rande­vúval.'’ P. T. Szeretjük-e a prózát? Szépirodalom — hanglemezen Akik szív­esen hallgat­ják a Petőfi-rádió hétfőn­ként jelentkező Kettőtől hatig című kívánságmű­sorát, vagy bekapcsolód­tak már a 139—660-as te­­lefonszámmal jelzett, ugyancsak a közönség ké­réseiből összeállított rá­dióműsorba, egyre gyak­rabban találkoznak vers­sel vagy­ drámarészlettel, amelyet szeretne újra hallani a ..megrendelő”. S tíz éve, amióta a Hangle­mezgyártó Vállalat próza­­lemezeket is forgalomba hoz, a könyvesboltokban is válogathatnak az iro­dalmi alkotásokat meg­szólaltató lemezekből az érdeklődök. Angliában Shakespeare összes művei megtalálha­tók hanglemezen, Goethe Faustja a német lemez­gyártás büszkesége. Csehszlovákiában ,,meg­szólalnak” Capek detek­­tívtörténetei és a Szovjet­unióban ismeretterjesztő előadások kaphatók hang­lemezeken, például Mit láthatunk a Tretyakov képtárban? A szerzőé az érdem­ es nálunk? Hogyan jel­lemezné a prózalemez­­forgalmat Bors Jenő, a Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója? — Semmiképpen sem versenyezhetünk az emlí­tett országokkal. Ez nem­csak önkritika, a felelős­ség nem egyedül a miénk. Kissé idegenkednek ná­lunk az emberek mindat­tól, ami a megszokottól eltér. A prózalemezek iránti igény felkeltése olyan probléma, amelyet a népművelési gyakorlat­nak, a kultúrszociológiai kutatásnak kell megolda­nia. A magyar líra gyöngy­szemei című, nagyleme­zekből álló összeállítás a legelső prózalemezek kö­zé tartozott, és nem egy általános és középiskola irodalomtanára használta eredménnyel, ha Petőfi vagy Vörösmarty volt órájának anyaga. — Nagyobb igényesség­gel állítottuk össze az 59 kislemezből álló, Magyar költők című sorozatot — folytatja Bors Jenő. — Antológiának szántuk Ba­lassitól az élő irodalomig. Legnevesebb előadómű­vészeinket kértük fel a versek tolmácsolására. Két nagylemez egészíti ki a sort: Radnóti eclogái és a Karinthy művészetének sokoldalúságát bemutató válogatás. — Művek vagy előadók versenye mérhető a for­galomból? — Inkább a szerzőké — lapozza fel a statisztikái az igazgató. — Példa erre a Vastaps sorozat, amely­nek célja egy-egy kima­gasló színpadi alakítás megörökítése volt. A leg­nagyobb sikert Shakes­peare művei érték el, a legkeresettebbek voltak a Hamlet-lemezek Gábor Miklós előadásában. Básfi Lajos Lear királya, Tőkés Anna Lady Macbethje. — Fordultak-e témavá­lasztásban a történelmi múlthoz, hogy az élővé váljon a fiatalok számá­ra? — Elég kevesen ismerik a munkásmozgalmi dalok történetéről készült soro­zatot — hivatkozik Bors Jenő a Fáklyavivőkre. — Lényegében antológia, de irodalmi igénnyel össze­állított dokumentumszö­vegek magyarázzák a kort, amelyben a dalok születtek. Ily módon adunk körképet az első világháborús évek mun­kásmozgalmáról, a Ta­nácsköztársaságról, a spa­nyol polgárháború ma­gyar harcosainak az éle­téről. Szeretném az isko­lák, az ifjúsági klubok fi­gyelmébe ajánlani az em­léklemezeket, amelyek közül különösen sikerült­nek érzem a Leninről szólót, magyar veterán kommunisták beszélnek a lemezen Leninről, az em­berről. Villon, a „csemege” Annál ismertebbek a meselemezek. Amióta a Hanglemezgyártó Vállalat dramatizálta a Micimac­kót, aligha akad olyan mesekedvelő gyerek, aki ne ismerné Füles szüle­tésnapjának, Micimackó Nyuszinál történt látoga­tásának hiteles történetét. — Legújabb produk­ciónk is meselemez — folytatja az igazgató —, most vesszük fel Benedek Elek legkedvesebb törté­neteit. Hogy mit tudunk készíteni a felnőttek szá­mára? Helyesebb így fo­galmazni: csak szeret­nénk! A jelenlegi stúdió- és termeléskapacitás mel­lett nehéz az elsődleges feladatot jelentő komoly­zene és az üzletet hozó könnyűzene mellett több energiát fordítani a pró­zalemezekre. — Az ember azt hinné, a Hanglemezgyártó Vál­lalat kultúrpalotájában nincsenek stúdióproblé­mák. — Vannak — mondja Bors Jenő. — Még min­dig a Rottenbiller utcai régi helyiségben történ­nek a felvételek. De azért tervezünk. Elsősorban olyan portrésorozatot, amelyben legkitűnőbb elő­adóművészeink válogat­nak kedvenc műsorszá­maikból, a legkülönbö­zőbb műfajokban. Jó len­­ne gondolkodni néhány irodalmi csemegén, eset­leg egy-egy Villon-leme­­zen. Tíz éve válogathatnak a Hanglemezgyártó Vállalat prózalemezeiből a köny­vesboltokban az érdeklő­dök. Reméljük, még a je­lenlegi körülmények kö­­zött sem kell tíz év ahhoz, hogy a magyar drámairo­dalom reprezentánsai is megszólaljanak hangle­mezeken. Polesinszky Veronika Kürthy György köszöntése a színházművészeti szövetségben Bensőséges ünnepségen köszöntötték csütörtökön Kürthy Györgyöt, színházi életünk sokoldalú művé­szét 90. születésnapja al­kalmából, a színházmű­vészeti szövetségben. Az agg művész derűs kedél­­­­lyel elevenítette fel ered­ményekben, tapasztala­tokban gazdag művészi munkásságának érdekes eseményeit. A fiatalabb pályatársak nevében Komlós Juci, Feleki Sári, Siklós Olga, Pálos Zsuzsa és Tóth Judit fejezték ki jókívánságaikat. (MTI) HORIZONT □ A Vígszínházban a Bolha a fülbe című víg­játékban Tomanek Nán­dor betegsége miatt sze­repét Bárdy György játszo­tta. A testőrben a kriti­kus szerepét a Pesti Szín­házban elfoglalt Páger Antal helyett Benkő Gyu­la vette­ át. □ A nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház galériájában csütörtökön megnyitották Csoháni Kálmán és Karsai Zsig­mond festőművész, vala­­­mint Erdélyi Tibor népi iparművész közös kiállí­tását. 1971. m»rc!B«­M

Next