Népszava, 1972. március (100. évfolyam, 51–77. sz.)
1972-03-10 / 59. szám
KÖZÉLET Puja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetunió külügyminisztériumának meghívására március 5—9 között Moszkvában tartózkodott. Puja Frigyest fogadta E. F. Katusev, az SZKP KB titkára. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere megbeszélést folytatott vele. A Szovjetunió külügyminisztériumában konzultációra került, sor a két felet kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről. Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes csütörtökön Pekingbe utazott, az1972. évi magyar—kínai árucsere-forgalmi és fizetési megállapodás tárgyalásainak befejezésére és a megállapodás aláírására. Március 19-én ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját Románia Kommunista Ifjúsági Szövetsége. A jubileum alkalmából Ioan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete sajtótájékoztatón számolt be Románia ifjú nemzedékének az ország újjáépítésében, a szocialista társadalom kialakításában végzett munkájáról A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) vetés tekintetében az alkalmazástechnikai kutatások bázisává. A szervezéstechnikai eszközök gyártásának és elterjesztésének előmozdítása érdekében ki kell dolgozni a szervezőmunkában alkalmazható eszközök mennyiségi és minőségi fejlesztésének koncepcióját. Mindez fontos hozzájárulás lesz ahhoz, hogy a vállalati szervezőmunka új lendületet kapjon és magasabb színvonalat érjen el. A kormány felkérte a szakszervezeteket és a különböző szakmai társadalmi szervezeteket, hogy sajátos eszközeikkel járuljanak hozzá a vállalati szervezés színvonalának növeléséhez, a munkakultúra általános fejlesztéséhez. Segítsék elő, hogy a termelés és a szolgáltatás területén a gazdasági és műszaki vezetők irányításával, az öntudatos munkások közreműködésével széles körű mozgalom bontakozzék ki, s a következő két-három évben a vállalaton belüli üzem- és munkaszervezés színvonalának növelése kiemelt feladatként állandóan napirenden maradjon. A tavalyinál 19 százalékkal több árut exportálunk a szocialista országokba A szocialista országokkal 1972-re aláírt árucsereforgalmi jegyzőkönyvek a forgalom, s ezen belül exportunk jelentős növeléserhét srink lehetővé. E megállapodások alapján az idén több mint 3,3 milliárd rubeles áruforgalmat bonyolítunk le szocialista országokkal, vagyis árucserénk mintegy 300 millió rubellel lesz nagyobb, mint tavaly. Exportunk 19 százalékkal haladja majd meg a múlt évi szintet. Az idei árucsereforgalmi jegyzőkönyvek aláírásakor mintegy nyolc százalékkal nagyobb forgalomban egyezhettek meg, mint amit a hosszú lejáratú megállapodások annak idején 1972-re előirányoztak. A többlet jelentős része gépipari termék. Ez kedvezően támogatja export-struktúránk átalakítását, korszerűsítését. Igen nagy mennyiségű gépipari terméket szállítunk a Szovjetunióba, jelentősen QU, véljük" gépszállítmányainkat Lengyelországba , az NDK-ba és Bulgáriába. .Fokozódik a fogyasztási cikkek cseréje is, ezek exportjában is előtérbe kerülnek a magyar gépipar termékei, mint például a hűtőszekrények, tűzhelyek, bojlerek stb. Legfőbb partnerünk egyébként továbbra is a Szovjetunió, forgalmunk a hosszú lejáratú előirányzathoz képest is több mint 50 millió rubellel emelkedik az idén és megközelíti az 1,8 milliárd rubelt. Ezt követi 545 millió rubeles forgalommal az NDK, majd 440 millió rubellel Csehszlovákia. A fogyasztási szövetkezetek kongresszusi indítványai a kormány előtt A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény szerint a korábbi országos szövetség feladatait a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa látja el. Ezt, illetve annak alapszabályát a fogyasztási szövetkezetek decemberben megtartott VII. kongresszusa választotta, illetve alkotta meg. Az országos tanács törvényességi felügyeletét a Minisztertanács látja el, ezért kellett most a Minisztertanácsnak jóváhagynia az alapszabályt. Az alapszabály egyik új vonása, hogy az országos tanácsban képviselt szövetkezetek sajátos érdekeik érvényre juttatása céljából országos választmányokat hoztak létre, mégpedig a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetek, a takarékszövetkezetek és a lakásszövetkezetek országos választmányát. Ezek az ágazatot érintő alapvető kérdésekben önállóan foglalnak állást és döntenek a hozzájuk tartozó szövetkezetek közös alapjainak felhasználásáról. A fogyasztási szövetkezetek kongresszusán elhangzott javaslatokat és indítványokat most terjesztették a kormány elé a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek figyelmébe ajánlva. Ezek között szerepel a takarékszövetkezetek továbbfejlesztését célzó javaslat, tegyék lehetővé, hogy a betéteknek a jelenleg engedélyezett 40 százalékán túl további 10 százalékát felhasználhassák kölcsöncélokra. A lakásszövetkezeti mozgalomban egyebek között javasolták, hogy dolgozzák ki a megfelelő szintű lakásszövetkezeti jogszabályt, a lakásszövetkezetekre vonatkozó pénzügyi feltételek ne legyenek kedvezőtlenebbek az azonos körülmények között működő társasházakra megállapított feltételeknél, a 150 ezer forintos hitelhatárt átlagnak tekintve differenciáltan segítsék elő a kis keresetű dolgozók szövetkezeti építkezését. (MTI) NÉPSZAVA HOVANSCSINA Muszorgszkij felújítás az Operaházban Az operaműfaj vitáiban mindig újra előbukkan a teljesen felesleges kérdés: miért kell zenében elmondani a drámában elmondhatót? A sok lehetséges közül lehengerlő válasz céljából a Hovanscsinát, Muszorgszkij remekművét választanám. Amit ez a mű ebben a formájában elmond a népről (az orosz népről mondja — de nemcsak arról szól), azt egyedül ebben a formában lehetett elmondani. Nem hiszem, hogy létezik szervesebb opera ennél a drámailag meglehetősen szervezetlen, szerkezettelen operánál.Születésétől csaknem egy évszázad választ el, nagyobb erejű, átfogóbb érvényű népopera azonban azóta sem született. Vele azonos jelentőségűt is csak egyet írtak ebben a fajtában, közvetlenül a Hovanscsina előtt: a Borisz Godunovot, mely ugyanennek a zseninek az alkotása. Muszorgszkij rövid és hányatott életében csak a Borisz sikerét láthatta — a Hovanscsinát be sem fejezte, sorsáról mit sem tudhatott. A szerző alkotó évtizedeinél hosszabb idő telt el, amikorra a remekmű, Rimszkij-Korszakov hangszerelésében és küzdelmei eredményeként,hatvanegy évvel ezelőtt végre bemutatásra került. További negyedszázad múlva egy orosz származású nagy karmester-egyéniségnek, Iszaj Dobrovennek és kimagasló rendezőnknek, Oláh Gusztávnak köszönhetően a mi operaszínpadunkon is megjelent, emlékezetesen szép előadásban. És mivel az elmúlt másfél évtizedben ismét nem szerepelt a műsorunkon , talán a legfontosabb közönségréteg csak e mostani felújításban találkozik ezzől-etzberr a zenedráma-irodalomnak ezzel a kivételes remekével. Annál nagyobb öröm, hogy méltó előadással találkozik. Ferencsik János karmester teljes zenei érzékét bevetette Muszorgszkij megrendítően szép, kifejezőerőben kifogyhatatlanul gazdag muzsikáiénak megszólaltatása érdekében — és ezzel sokat mondtam. Olyan muzsika ez, amelyet nem lehet „korrektül” életre hívni, mert akkor, mondhatni, néma marad. (Ez nagyjából minden zenére igaz, de mégsem ilyen egyértelműen.) Muszorgszkij a zsenik közt is rendhagyó, zenéjének szépségei, újdonságai rejtőzködőek, árnyalatokban, ritmikai és dallambeli árnyalatokban vannak jelen, csaknem újabb zsenit provokál a megelevenítéséhez. (Az ősbemutatón a Doszifejt éneklő Saljapin volt az.) A Hovanscsina-felújítást Ferencsik János nagy karmesteri tettei között jegyzik fel. Elsőrendű karmesteri teljesítményt hallottunk a másik szereposztást vezénylő Kórodi Andrástól is. A zenekar és az énekkar (karigazgató: Nagy Ferenc) elsőrendű művészi munkát ad. Szándékkal nem szóltam mintegy ismeretterjesztő jelleggel külön a darab világáról, ezzel is mintegy hangsúlyt igyekezvén adni a kijelentésnek: ezt a munkát Békés András rendező és Forray Gábor díszlettervező kitűnő együttműködésben maguk végezték el. Békés, aki az utóbbi években leginkább Wagner-rendezéseivel irányította magára a figyelmet, példás különbségtételt alkalmaz a tömegek kezeléséből a kétféle opera esetében. Ott a fellengzős elvonatkoztatásból hagyta el a zavaró felesleget, itt finom jellemzésekkel, kiemelésekkel a naturalizmus fölé emeli a színpadon mozgó tömeget, mindkét esetben azonban stíluson belül maradva. Itt élőbb, cselekvőbb kórussal dolgozik, így varázsol népet a színpadra. Nem értek egyet egyik értékelőjével, aki azért dicséri meg, mert „nem egyénit” a kórusban. A dicséret jogos, csak éppen az ellenkezőjéért. Nagyon helyesen még „premierplán”sejfiket is, beállít, minden mást elsötétítve fénybe von, a nép egy-egy elemét külön felvillantja (magányosan jobbra távozó parasztasszony az első felvonás végén stb.), így hoz létre sokszínű egészet. Forray Gábor az utóbbi évek legkifejezőbb operai színpadkomplexumát hozta létre. Itt tökéletesen helyénvaló az egészet végig uraló fa-(hatású) alapépítmény, amelynek ódon"sága, gyúlékonysága, nyomasztó súlya szinte az első perctől csaknem fellobbantja a végén elkerülhetetlenül lángra gyűlő máglyát. Az ilyen szcenikai munkáról mondható, hogy a mű lényegi megértéséből fakad. Márk Tivadar jelmezeiről hasonló elismeréssel szólhatok. A perzsa tánc koreográfiáját Harangozó Gyula készítette. A szólószereplők sokaságából csak néhányat emelek ki, és azt hiszem, ezúttal nem szükséges használni az obsigát „igazságtalan” szót. Nagyon tetszett Melis György, Szőnyi Ferenc, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád. Begányi Ferenc fejlődésvonalában jelentős állomás az öreg Hovanszkij, mind az éneklés, mind az életre keltés vonatkozásában. Komlóssy Erzsébet ma, képességei teljében, bátran állítható a világ kimagasló énekes művészei mellé. Amikor „énekes művészt” mondok, mindig rendkívüli színészi adottságokra is utalok. Külön bravúr: két nehéz este után a másik szereposztásban is ő énekelte Márta szólamát a sajnálatosan megbetegedett Jablonkay Éva helyett. A kiemeléseket semmiképpen nem szántam sértésnek, de sajnos, a többi pontokon átlagteljesítménynél többről nem beszélhetünk, és ez ide nem elég. Megkülönböztetetten kell szólni ellenben Kováts Kolosról (az egyik Doszifej). A fiatal énekes első igazán nagy szerepe volt ez az Operaházban. Még főiskolai tanulmányai derekán írtam róla, hogy kivételes hang birtokosa. Most is megismétlem: nemzetközi mértékkel is jelentős hangadottsággal van dolgunk, és egy egészen fiatal emberrel, akinek színpadi lényét sürgősen formálni, izzítani, gazdagítani, tovább tanítani kell, hogy az válhassék belőle, aminek a lehetőségét magában hordja. A vitatott befejezéshez: szerintem a dráma végbemegy az óhitűek pusztulásával. A zenében így is felharsan az új (Péter cár csapatai) érkezésének szignálja. (Elöljáróban említettem: Muszorgszkij nem fejezhette be művét — Rimszkij-Korszakov indulótaktusokkal fejezte be, s a korábbi budapesti előadásban ennek megfelelője képileg is megjelent.) A mostani megoldással egyet lehet érteni. Rajk András Kié legyen a Bem mozi? Nem kételkedünk abban, hogy az „Ördögcsapat’ című kalandfilm megtekintése kitűnő vasárnap délelőtti szórakozás. Már a serdültebb ifjúságnak. De mit csináljon az a szülő, aki tizenkét éven aluli gyermekével keresi fel ünnepnap délelőttjén a budai Bem Filmszínházat, mert naiv elképzelése szerint a főváros egyetlen ,,gyermekmozija” vasárnap délelőtt a serdületlenebb, esetleg éppen az óvodás és kisiskolás korosztálynak tartogat kedves meglepetést a vidám rajzfilmek, vagy éppen a százéves álmából ébredő Csipkerózsika történetének formájában? Meglepetés van, bár a fent említett „ördögcsapatra” mégsem viheti be gyermekét. Valahogy így képzeljük el egy háromtagú család esetében: anyuka ideges, mert ugye, a gyereket nem szabad becsapni, s neki mára mozit ígértek. Apuka hajlik rá, hogy — a megváltozott helyzetre való tekintettel — pofonokat ígérjen a csemetének, ugyanis az bőg és be akar menni. Anyuka hirtelenjében szörpöt vesz és megitatja a gyereket, amíg ezzel foglalkoznak, csend van. Apuka átrohan a másik oldalra „Filot, színház, muzsikát” venni, mert az előcsarnokban nincs moziműsor. Az újságot hangosan olvassák, hogy az időközben összegyűlt — és csalódott — többi gyermekes szülő is hallja. Amennyiben mindez március 5-én történt, a következő ajánlatok felett tűnődhetnek: „A sólyom nyomában (Művész mozi)’ — mert délelőtt adják, és mert valaki azt mondta, hogy ifjúsági film, ugyanis a műsor korhatárt nem tüntet fel. ..Dél csillaga ’, ami többek szerint a Verne-regény filmváltozata, bár ki tudja, szinkronizált-e, és egyáltalán hol van a szép nevű Tündér mozi? Végül felcsillanó szemmel megegyeznek a ,,Csipkerózsikában”, amit az Akadémia mozi tart délutáni műsorán. Már csak egy működő telefonfülkét kell találni, hogy biztosítsák a jegyet és megnyugtassák a gyereket, de végül is abba kell belenyugodni, hogy a pénztár nem jelentkezik. Sebaj, van idő, oda lehet menni jegyet váltani — és jegy nincs. Abban sem kételkedünk, hogy a Bem mozi — a jelenlegi műsorpolitikával — bizonyos megfontolások és gazdasági iránymutatók szellemében cselekszik. De nem tudunk egyetérteni a FÖMO illetékeseivel, még ha precíz kimutatások katonás rendje igazolja is állításaikat: kevés a gyerekfilm, a legtöbb csak egyetlen kópiával kerül forgalomba, hétköznap kihasználatlan a Bem-mozi nézőtere. Makacsul ragaszkodunk elgondolásunkhoz: legalább vasárnap legyen a ,,gyermekmozi” csak a gyerekeké! Még akkor is, ha aznap elmarad a Pannónia Filmstúdió Bem moziba tervezett „randevúja” vagy randevúzzon a gyerekekkel, és nem fojtogat az esti műsorban az a bizonyos „bostoni”. (Mert az egyetlen 3 órai gyerekműsoron kívül — amire vasárnap már soha nincs jegy — az ,.5-re ma várom a Bem mozinál” címen összefoglalt animációs kisfilmeket, este pedig ,,A bostoni fojtogatót” vetítette a filmszínház.) Akkor nem mondaná a csalódott gyermek boszszús szülője — elfordulván a Bem mozi plakátjaitól — „Az ördögnek tartoztunk ezzel a randevúval.'’ P. T. Szeretjük-e a prózát? Szépirodalom — hanglemezen Akik szívesen hallgatják a Petőfi-rádió hétfőnként jelentkező Kettőtől hatig című kívánságműsorát, vagy bekapcsolódtak már a 139—660-as telefonszámmal jelzett, ugyancsak a közönség kéréseiből összeállított rádióműsorba, egyre gyakrabban találkoznak verssel vagy drámarészlettel, amelyet szeretne újra hallani a ..megrendelő”. S tíz éve, amióta a Hanglemezgyártó Vállalat prózalemezeket is forgalomba hoz, a könyvesboltokban is válogathatnak az irodalmi alkotásokat megszólaltató lemezekből az érdeklődök. Angliában Shakespeare összes művei megtalálhatók hanglemezen, Goethe Faustja a német lemezgyártás büszkesége. Csehszlovákiában ,,megszólalnak” Capek detektívtörténetei és a Szovjetunióban ismeretterjesztő előadások kaphatók hanglemezeken, például Mit láthatunk a Tretyakov képtárban? A szerzőé az érdem es nálunk? Hogyan jellemezné a prózalemezforgalmat Bors Jenő, a Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója? — Semmiképpen sem versenyezhetünk az említett országokkal. Ez nemcsak önkritika, a felelősség nem egyedül a miénk. Kissé idegenkednek nálunk az emberek mindattól, ami a megszokottól eltér. A prózalemezek iránti igény felkeltése olyan probléma, amelyet a népművelési gyakorlatnak, a kultúrszociológiai kutatásnak kell megoldania. A magyar líra gyöngyszemei című, nagylemezekből álló összeállítás a legelső prózalemezek közé tartozott, és nem egy általános és középiskola irodalomtanára használta eredménnyel, ha Petőfi vagy Vörösmarty volt órájának anyaga. — Nagyobb igényességgel állítottuk össze az 59 kislemezből álló, Magyar költők című sorozatot — folytatja Bors Jenő. — Antológiának szántuk Balassitól az élő irodalomig. Legnevesebb előadóművészeinket kértük fel a versek tolmácsolására. Két nagylemez egészíti ki a sort: Radnóti eclogái és a Karinthy művészetének sokoldalúságát bemutató válogatás. — Művek vagy előadók versenye mérhető a forgalomból? — Inkább a szerzőké — lapozza fel a statisztikái az igazgató. — Példa erre a Vastaps sorozat, amelynek célja egy-egy kimagasló színpadi alakítás megörökítése volt. A legnagyobb sikert Shakespeare művei érték el, a legkeresettebbek voltak a Hamlet-lemezek Gábor Miklós előadásában. Básfi Lajos Lear királya, Tőkés Anna Lady Macbethje. — Fordultak-e témaválasztásban a történelmi múlthoz, hogy az élővé váljon a fiatalok számára? — Elég kevesen ismerik a munkásmozgalmi dalok történetéről készült sorozatot — hivatkozik Bors Jenő a Fáklyavivőkre. — Lényegében antológia, de irodalmi igénnyel összeállított dokumentumszövegek magyarázzák a kort, amelyben a dalok születtek. Ily módon adunk körképet az első világháborús évek munkásmozgalmáról, a Tanácsköztársaságról, a spanyol polgárháború magyar harcosainak az életéről. Szeretném az iskolák, az ifjúsági klubok figyelmébe ajánlani az emléklemezeket, amelyek közül különösen sikerültnek érzem a Leninről szólót, magyar veterán kommunisták beszélnek a lemezen Leninről, az emberről. Villon, a „csemege” Annál ismertebbek a meselemezek. Amióta a Hanglemezgyártó Vállalat dramatizálta a Micimackót, aligha akad olyan mesekedvelő gyerek, aki ne ismerné Füles születésnapjának, Micimackó Nyuszinál történt látogatásának hiteles történetét. — Legújabb produkciónk is meselemez — folytatja az igazgató —, most vesszük fel Benedek Elek legkedvesebb történeteit. Hogy mit tudunk készíteni a felnőttek számára? Helyesebb így fogalmazni: csak szeretnénk! A jelenlegi stúdió- és termeléskapacitás mellett nehéz az elsődleges feladatot jelentő komolyzene és az üzletet hozó könnyűzene mellett több energiát fordítani a prózalemezekre. — Az ember azt hinné, a Hanglemezgyártó Vállalat kultúrpalotájában nincsenek stúdióproblémák. — Vannak — mondja Bors Jenő. — Még mindig a Rottenbiller utcai régi helyiségben történnek a felvételek. De azért tervezünk. Elsősorban olyan portrésorozatot, amelyben legkitűnőbb előadóművészeink válogatnak kedvenc műsorszámaikból, a legkülönbözőbb műfajokban. Jó lenne gondolkodni néhány irodalmi csemegén, esetleg egy-egy Villon-lemezen. Tíz éve válogathatnak a Hanglemezgyártó Vállalat prózalemezeiből a könyvesboltokban az érdeklődök. Reméljük, még a jelenlegi körülmények között sem kell tíz év ahhoz, hogy a magyar drámairodalom reprezentánsai is megszólaljanak hanglemezeken. Polesinszky Veronika Kürthy György köszöntése a színházművészeti szövetségben Bensőséges ünnepségen köszöntötték csütörtökön Kürthy Györgyöt, színházi életünk sokoldalú művészét 90. születésnapja alkalmából, a színházművészeti szövetségben. Az agg művész derűs kedéllyel elevenítette fel eredményekben, tapasztalatokban gazdag művészi munkásságának érdekes eseményeit. A fiatalabb pályatársak nevében Komlós Juci, Feleki Sári, Siklós Olga, Pálos Zsuzsa és Tóth Judit fejezték ki jókívánságaikat. (MTI) HORIZONT □ A Vígszínházban a Bolha a fülbe című vígjátékban Tomanek Nándor betegsége miatt szerepét Bárdy György játszotta. A testőrben a kritikus szerepét a Pesti Színházban elfoglalt Páger Antal helyett Benkő Gyula vette át. □ A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház galériájában csütörtökön megnyitották Csoháni Kálmán és Karsai Zsigmond festőművész, valamint Erdélyi Tibor népi iparművész közös kiállítását. 1971. m»rc!B«M