Népszava, 1972. május (100. évfolyam, 102–126. sz.)

1972-05-05 / 104. szám

HU* május 5 A Minisztertanács tárgyalta A szocialista brigád- és újítási mozgalom anyagi ösztönzése 1970. január elsején lé­pett életbe a szocialista brigádok kitüntetésének és munkájuk elismerésé­nek új rendszere, amely­ben a kormány és a SZOT elnöksége a többi között intézkedett a brigádok ki­tüntetésének fokozatairól, és a velük járó jutalmak­éi. Azóta a bronz, az ezüst és az arany­érem­nél elismert brigádoknak az egyes fokozatokkal arányban álló pénz- vagy egyéb jutalmakat kell ad­ni, amelynek mértékét és­ormáit a vállalati kollek­tív szerződésekben kell szabályozni és , vállalati forrásból kell fedezni. E jutalmakat általában a ré­szesedési alap terhére fi­zetik. Hasonló a helyzet ,4 vállalat kiváló brigádja kitüntetéssel járó juta­lommal is, ennek összegét azonban a kormány és a SZOT elnöksége megha­tározta. Egy brigádtagra számítva átlag 1500 forint pénzjutalom jár A válla­lat kiváló brigádja kitün­tetéssel. Sok helyütt természete­sen nemcsak az említett kötelező esetekben jutal­mazzák a szocialista bri­gádokat. A számítások szerint évente körülbelül 300—300 millió forint ju­talmat kapnak e brigádok tagjai, amihez megfelelő keretet biztosít a részese­dési alap és a bérköltség. Éppen azoknak a munká­ja segíti leghatékonyab­ban a részesedési alap nö­velését, akiknek eredmé­nyeit a részesedési alap terhére elismerik és még j­obb eredményekre ösz­tönzik. Ezért a kormány nem tartja szükségesnek, hogy e jutalmak elszámo­lásának módját, fedezeté­nek forrásait általában megváltoztassák. Más a helyzet A vállalat kiváló brigádja kitüntetéssel járó j­utalomnál, amelynek ösz­­szegéről, formáiról nem a vállalati kollektív szerző­dés intézkedik, hanem azt a kormány és a SZOT el­nöksége előírta. E kitün­tetéssel járó jutalmat to­vábbra is vállalati forrá­sokból fizetik, oly módon azonban, hogy az sem a vállalat bérszínvonalát, se részesedési alapját ne ter­helje. A kormány az újítási díjak és a kiemelkedő mű­szaki teljesítményekért járó prémiumok, jutalmak kérdéseivel is foglalkozott. Ezeket az összegeket a bérköltség, vagy a része­sedési alap terhére kell fi­zetni és elszámolni. Min­denekelőtt azt vizsgálta a kormány, hogy az utóbbi években hogyan alakult az újítómozgalom, s van-e reális lehetőség arra, hogy bérköltségből, részesedési alapból megfelelően ösz­tönözzék újításokra a dol­gozókat. Kétségtelen, hogy­ 1968-ban — 1967-hez vi­szonyítva, — jelentősen visszaesett a benyújtott újítások száma, azóta e csökkenés lényegesen le­lassult, sőt az elfogadott és hasznosított újítások száma már növekedést mutat. Erőteljesebben utal a javulásra az újítások minősége. Az egy haszno­sított újításra jutott gaz­dasági eredmény az 1967. évi 25 800 forintról 1971- ben 46 500 forintra emel­kedett. Jelentősen nőtt az egy hasznosított újításra kifizetett díjazás összege is. Az újítómozgalom te­hát nagyobb jelentőségű, a nagyobb eredményeket hozó újítások felé tolódik el. A kormány nem tartja szükségesnek a jutalmak fedezeti fonásának meg­változtatását, annál ke­vésbé, mivel az újítások, szellemi alkotások a vál­lalat nyereségét, részese­dési alapját növelik, s így reális követelmény, hogy továbbra is az eddigi mó­don, tehát bérköltségből vagy­ a részesedési alap terhére jutalmazzák az újítókat, ha a kooperáció következ­­ményei nem háríthatók az árrendszerre, s nem lep­lezhetők ennek valóban meglevő ellentmondásai­val. Az említett vizsgálat tapasztalatai szerint a be­gyűrűző áremelkedések és a kötött ár ellentmondása miatt a nyereség csupán néhány vállalatnál csök­kent komoly mértékben, többségüknél a nyereség nem csökkent, hanem nö­vekedett. Tekintettel a kétségkí­­v­ül meglevő problémák­ra a kormány határoza­tában kimondta, hogy minden területen szigorí­­­­tani kell az útellenőrzést. Különös figyelmet kell fordítani a vállalati ár­­kalkulációra a kooperá­ciók kialakítása során, mert ez az egyik legfőbb területe a begyűrűző ár­emelkedéseknek. Ugyan­akkor­ az árstabilitás ér­dekében fenntartott ve­gyes ár­formák a jövőben is­­ szükségessé teszik, hogy az állam különböző kedvezményekkel segítse a népgazdaság fejlődése szempontjából fontos nagyvállalatokat átmeneti nehézségeik feloldásában. Csökkenteni kell a lakásszanálások számát A lakásépítés területi előkészítésével kapcsola­tos szanálásokról előter­jesztett minisztertanácsi jelentés szerint a IV. öt­éves tervben az előző tervidőszakhoz viszonyít­va 2,4-szeresére emelke­dik a megszűnő lakások száma. Az ország lakás­­állományának 42 százalé­ka ugyanis vályogból és egyéb nem szilárd fala­zatból épült, s 17 százalé­kánál az alapozás sem szilárd anyagú. Ugyanak­kor a lakásállománynak mintegy 20 százaléka már majdnem 100 éves. A fővárosban és egyes nagyobb vidéki városok­ban már kevés a tömeges lakásépítésre alkalmas üres, szabad terület. Ezért a tanácsok a tervezett új lakások jelentős részének a település belső magjá­ban készítettek elő épí­tési területet, számolva azzal, hogy lebontják az elavult, régi lakásokat, s ezzel párhuzamosan meg­kezdték az elavult város­részek rekonstrukcióját is. A szanálás és a bontás azonban nem minden vá­rosban egyformán sürge­tő. A túlzottan nagy üte­mű városrekonstruk­ciók miatt az építkezések ugyanis a korábbinál ki­sebb ütemben növelik az ország lakásállományát, mert sok új lakás a le­bontott otthonok pótlásá­ra szolgál. „A lakásállomány gyor­sabb ütemű növelése min­denképpen megköveteli, hogy a lakásépítési terü­letek előkészítésénél ne kerüljön sor nagyarányú szanálási koncentrálódás­ra. A Minisztertanács ha­tározatainak megfelelően mérsékelni kell a szaná­lásokat. Sok helyen a la­kásépítésre alkalmas, üres területek­­kihasználása he­lyett a városközpont re­konstrukcióját szorgal­mazzák. E túlzások elke­rülése érdekében döntött úgy a kormány, hogy a tanácsok csak az építés­ügyi és városfejlesztési miniszternek az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben kiadott en­gedélye alapján kezdhet­nek hozzá a városköz­pont-rekonstrukciók ter­vezéséhez, kivitelezéséhez. A rögzített és maximált áron értékesítő vállalatok helyzete A rögzített és maximált árakon értékesítő nagy­­vállalatok közül többen panaszolják, hogy amíg az általános áralakulás nyomán a termékeikhez felhasznált egyes cikkek árai emelkednek, ők ma­guk ezt nem érvényesít­hetik késztermékeikben, így nyereségük romlik. E problémával az árha­tóságok a múltban már többször foglalkoztal, legújabban pedig 70 vál­lalatnál vizsgálták meg a szabad- és kötött árak ütközése nyomán kiala­kult helyzetet. Megállapí­tották, hogy bár­ a nyere­ség fokozásának legjobb módszere a hatékonyság növelése,­­ ennek ellenére a kötött és maximált árak következményeként egyes vállalatok nyereségszintje alacsonyabb az átlagnál. Különösen azok a ■''állala­tok kerültek ne’nez hely­zetbe, amelyek termékeik nagyobb részét államközi megállapodások alapján exportra készítik, s ahol az ár hosszú időre rög­zített. E problémákat azonban hiba lenne eltúlozni, amint azt némely válla­latnál teszik. A rossz vál­lalati munka, a kapacitás kihasználatlansága, a hi- Az Országos Béketanács állásfoglalása a távol-keleti helyzetről A világ békeszerető közvéleménye mind na­gyobb aggodalommal fi­­gy­eli a távol-keleti hely­zet élesedését — szögezi le az Országos Béketanács most közzétett állásfogla­lásában. Az utóbbi másfél év­tized japán eseményeit végiggondolva, ma sajná­lattal kell megállapíta­nunk — hangsúlyozza az OBT —, hogy a japán politikai életet irányító bizonyos körök az alkot­mányos kötelezettséggel ellentétes irányban tevé­kenykednek. Méltán kelt aggodalmat * Japanai távé*, felére-székén, országokban — köztük Magyarországon is — a japán fegyveres erő­nek az amerikai érdekek szolgálatára felkínálása, s még inkább a nuklearizá­­lási program. E katonai­­politikai lépések jelentő­sége a mai távol-keleti helyzetben és későbbi ki­hatásukban olyan borzal­mas erejű lehet, hogy­ — együtt a békeszerető em­beriség öt kontinensre ki­terjedő hangjával — kö­telességünknek érezzük szavunkat felemelni el­lene — hangsúlyozza az OBT állásfoglalása. «W1 NÉPSZAVA Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség jelentése Az Országos Bányamű­­szaki Főfelügyelőség je­lentésében foglaltak a bá­nyászatban, a kőolaj- és gáztermelésben, szállítás­ban dolgozó csaknem 200 ezer embert érintenek. Életük, munkájuk bizton­­­ságáról gondoskodni el­sődleges feladat, a tár­nákban és a kőolajkutak­­nál egyaránt. A biztonság és a korszerű műszaki termelési színvonal sajá­tos egységet képez, egyik sem képzelhető el a má­sik nélkül. Éppen ezért a bányabiztonság helyze­tét a műszaki-technoló­giai színvonal fejlődésé­nek tükrében lehet első­sorban vizsgálni. Az Országos Bányamű­szaki Főfelügyelőség fel­mérései szerint a szénbá­nyákban a tervnek meg­felelően folytatódott a műszaki fejlesztési, kor­szerűsítési tevékenység. Újabb önjáró biztosító be­rendezéseket építettek be a föld alatti fejtésekbe, s ezek segítségével terme­lik már az összvolumen 25 százalékát. Harmincöt százalékra emelkedett a gépi jövesztés, 60 száza­lékra a gépi rakodás, 92 százalékra pedig a gépe­sített szállítás aránya. A technológiai fejlődés azonban új veszélyt is hozott, amelynek elkerü­lésére számos intézkedés született. A villamosított bányákban kábeltüzek keletkeztek, másutt pedig meggyulladt a gumi szál­lítószalag. Ennek meg­akadályozására már meg­kezdték a nem gyulladó kábelek és szalagok al­kalmazását, gondot okoz azonban, hogy ezek 30 százalékkal drágábbak, mint az éghetők. Tavaly nagymértékben nehezítette a komlói bá­nyászat munkáját a gáz­kitörés. Az egyre mé­lyebbre ható feltárás megnövelte a gázveszélyt, ezért új eljárásokat kel­lett alkalmazni, amelyek biztonságosabbá tették a szénkitermelést Komló környékén is. A vízkimo­­satásos technológiával, valamint a nagy átmérő­jű fúrással csökkentették a kőzetfeszültséget . Üzem­szerűen alkalmazzák a gázlecsapolást is. Tavaly 6 millió köbméter metánt vezettek le. A kőolaj- és gázprog­ram megvalósítására nagy erőfeszítéseket tettek az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt vállalatai. Korszerűsítették a veze­téképítési, árokásási, szi­getelési és csőlefektetési munkálatokat. .A kőolaj- és gázlelőhelyeken csök­kent az üzemzavarok és a balesetek száma Az Országos Bányamű­­szaki Főfelügyelőség vizs­gálata szerint az ország 5300 kilométeres elosztó­­hálózatából 350 kilomé­ternyi csőrendszer telje­sen elhasználódott, gyors kicserélésre vár. Szüksé­ges a vezetékrendszerek gyakoribb ellenőrzése és karbantartása is. A kormányrendeletek és határozatok már eddig is megszabták a műszaki és a biztonságtechnikai fej­lesztés útját. Ezek az in­tézkedések ma is betöltik funkcióikat. A bányabiz­tonság óriási jelentősége indokolja, hogy a Minisz­tertanács minden évben, immár hagyományosan beszámoltatja az Orszá­gos Bányaműszaki Főfel­ügyelőséget. (MTI) Marx sírjánál i­s ossza az út London Jtl szívéből a Highgate temetőig. A metró kocsi­jai nem győzik nyerni a kilométereket, s az idegen még jó ideig bolyong a régi házak között, míg rá­talál a Waterloo Park dél­nyugati kapujára. Innen sírok erdején át vezet az út Marx Károly gránit­­oszlopon­ álló emlékmű­véig. Körös-körűi csönd, máig nem jut el London lükte­tése. A sírral szemben: fiatalok. Lányok és fiúk, fehérek és feketék, ango­lok és tengeren túliak. Vi­rággal kezükben hallgat­nak. Mert Marx Károly sírjánál a döbbent tiszte­let csendet parancsol. Az arcokat nézem, a tekinte­teket. Mindegyik ugyan­azt tükrözi; ugyanazt az erős érzést és indulatot, amely val­amennyiünket összeköt, akik elzarándo­koltunk ide a föld külön­böző sarkaiból. 1883. március 17-én itt búcsúztak el Marxtól a barátok, a harcostársak, a hozzátartozók. Itt,ahol ak­­kor a hivatalos világ és az egyház által kiközösí­tetteket temették, mondta Marxról Engels Frigyes. ..Kormányok — önkény­­u­ralmiak meg k­öz­társasá­giak is —■■ kiutasították, burzsoák — konzervatí­vok m­eg szélső derm­okraták is — versenyeztek abban, hogy megrágalmazzák. Mindezt könnyedén félre­tolta, nem is hederített rá, s csak végső kényszer ese­tén felelt. És halálakor a szibériai bányáktól egész Európán és Amerikán át, Kaliforniáig a forradal­már munkatársak milliói tisztein szeretik, gyászol­ják, s bátran mondhatom : lehetett még sok ellenfe­le, de aligha volt szemé­lyes ellensége. Neve és műve is élni fog százado­kon át!” S­ohha senki nem ostro­molta az emberiséget a gránitsúlyú, gondolatok olyan rendszerével, mint ő, hogy ráébressze helyé­re és szerepére. Előtte so­ha senki nem próbált ilyen súllyal választ ke­resni az emberi történe­lem fejlődési törvényére. Felfedezte azt, mint ahogy felfedezte a tőkés terme­lési mód s az általa létre­hívott társadalom moz­gástör­vényét is. Tudós volt, a tudományos kom­munizmus megalkotója és a forradalmár. Forradal­már, aki a proletariátus tudatát ébresztette, hogy a f­­elismerve helyzetét­,­­ harcba induljon a tőké el­len. ..Agya olyan volt, mint a hadihajó, amely befűt­­ve áll a kikötőben; min­dig kész volt, hogy a gon­dolkodás bármely irányá­ban útra leljen” — veje, Lafargue jellemezte így. A világ azóta is e rend­kívüli elme tanításaiból táplálkozik. A szocialista forradalmak sora jelzi a marxi életmű útját. N­emcsak rendkívüli el­me, rendkívüli ember is volt. Az egyszerűséget s az erőt tartotta kedvenc erényének, a céltudatossá­got fő jellemvonásának, a küzdelmet boldogságnak, és a behódolást boldog­talanságnak. Meg tudta bocsátani a hiszékenysé­get, a csúszás-mászást so­ha. Kedve­nc életszabályá­ról ezt írta: „Nihil huma­­ni­a me alienum puto — Semmi sem idegen tőlem, ami emberi kedvenc jel­igéje pedig ez volt: „De omnibus dubitandum — Mindenben kételkedni kell.” A babér volt a vi­rága, és a vörös a leg­kedvesebb színe. Ma van 154 esztendeje, hogy Trierben, a Brücken- Gasse 664. számú egyeme­letes házban született. Barabás Péter 3­ E A MTESZ Vili. közgyűlést KEZDŐDIK El KÉT NAPON ÁT ülésezik a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége VIII. közgyűlése, amelyen 27 tag­­egyesületbe, számos központi szakmai és területi szer­vezetbe tömörült több mint százezer tag képviseleté­ben csaknem ezren vesznek részt. Az MTESZ-nek ma már­ az egész ország területét átfogó hálózata van és tagegyesületei megbízható és rendszeres partnerei a döntést hozó állami szervek­nek és irányító apparátusnak, ahol számítanak rá és figyelembe is veszik munkájukat. Soraikban egye­sítik a magyar műszaki, agrár- és a természettudomá­nyokkal foglalkozó értelmiség színe-javát, akik között mind nagyobb szerepet kap a felnövő és munkába lépő fiatalság. Számukra is egyre vonzóbb a műszaki­­tudományos pálya, nem utolsósorban a mind nagyobb társadalmi megbecsülés miatt. A kétnapos tanácskozáson megvitatják az elmúlt négy év alatt végzett munkát és foglalkoznak a jövő nagy feladataival, a tagegyesületek fokozottabb szere­pével a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek meg­oldásában. Az MTESZ tagegyesületeinek több min százezres tagsága aktívan részt vesz, véleményt mond megvitatja a magyar népgazdaság előtt álló olyan fontos feladatokat, mint a közúti járműgyártás, a köz­lekedés, a számítástechnika, az alumíniumipar fej­lesztése, a könnyűszerkezetes építési mód bevezetése és nem utolsósorban a lakásépítési program gyors és pontos megvalósítása. Meg kell tárgyalnia a közgyűlésnek, hogyan lehet to­vább fokozni kapcsolataikat az üzemekkel, részt venni az üzemek előtt álló feladatok megoldásában, például a számítógépek ismeretének oktatásával, vagy a bal­esetek leküzdése érdekében szakmai tanfolyamok in­dításával. Tavaly 1300 üzemi előadást tartottak az MTESZ tagegyesületei, de ezt a számot még lehet fokozni, hasonlóképpen növelni az üzemi műszaki klubok számát.­­-TENNIVALÓK VANNAK MÉG a szakszer­vezetek-­­ kel kialakított jó kapcsolatok további széle site­­-i- sében is. Az együttműködés egyik fő feladata lehet a műszaki értelmiség helyzetének, munkakörül­ményeinek folyamatos javítása, a mérnöki és gazda­sági munka hatékonyságával kapcsolatos kérdések vizsgálata a jobb együttműködés a szakmai képzet­ben és továbbképzésben, az újitómozgalomba és a szocialista munkaversenyben Szó lesz a kétnapos tanácskozáson arról is, hogy szükségszerűen kívánatos a fiatalok fokozottabb rész­vétele az egyesületek vezető szerveiben, mert semmi esetre sem mondható egészségesnek, hogy jelenleg­i vezető szervekben a 35 éven aluliak aránya alig ha­ladja meg a négy százalékot. A tudományos egyesü­leteknek a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk arra is, hogy segítsék a végzős fiatalok munkahelyi beilleszkedését, biztosítsák továbbképzésüket. GONDOLATOK jegyében kívánunk jó munkát az MTESZ VIII. közgyűlésen részt vevő műszaki - értelmiségi dolgozóknak. Vándor Pá! Konzervatív-e a fogyasztó? legutóbbi belkereskedelmi saj­tótájékoztatón hang­­­­­zott el, hogy a fogyasztóközönség konzervatív f­­­a­mása akadályozza a korszerű, félkész és konyha­kész élelmiszerek széles körű elterjedését. Valóban konzervatívak lennénk? Ragaszkodnánk a házi mun­kához akkor is, ha helyette pihenhetnénk, olvashat­nánk? Nem kétséges akadnak maradi háziasszonyok, akik még­ ma is maguk teszik el a paradicsomot, a befőttet, a lekvárt. S vannak férfiak, akik a házi kosztra esküsznek, s minden estére megkövetelik az otthon készített meleg vacsorát. Az emberek többsé­gére azonban nem ez a jellemző. Itt van például a szovjet fogytán, amelynek más az íze, mint a hazainak, más a formája, a csomagolá­sa is, mégis megkedveltük, sorban állunk érte. Vagy a Coca-Cola, aki először issza, nagyon furcsának, a fa­giforra emlékeztetőnek találja az ízét — mégis nép­szerű lett a­nnyit az ízlés konzervativizmusai­ól. Am­i a háza­­­­­tartási munkát illeti, annak megkönnyítését is sok esetben örömmel fogadtuk és fogadjuk. Tor­takarikából, tortalapból hatalmas forgalmat bonyol­tanak le az üzletek, az előhűtött csirke, amelyet nem kell belezni, tisztítani, sikerrel versenyez a „hagyomá­nyossal”, hetek alatt népszerű lett a mirelit belszim­­­oló, hogy csak néhány példát említsünk. De felhozhatunk ellenpéldákat is. Nincs nagy si­kere a fóliába csomagolt, tisztított zöldségnek, mert nem mindig árulják frissen, s ha egyszer belül léc­­csomagot visz haza a háziasszony, meggondolja, hog­­még egyszer megvásárolja. Nem túl kelendő sok étel­­konzerv sem, részben mert az ára viszonylag magas — ugyanaz egy önkiszolgáló étteremben is olcsóbban kapható —, részben,­ mert ízesítése nem megfelelő, vagy éppen ,,konzervíze" van A konzervipar, a hűtőipar, az élelmiszer-kereske­delem országos kampányt folytat az új készítményei­ megismertetéséért. „Korszerű háztartás — több sza­bad idő” címmel sorozatosan rendeznek kiállítást, áru­bemutatót, kóstolót. Jól teszik, hiszen az újat meg kell ismertetni, meg kell szerettetni, be kell vezetni, s a valóban meglevő, kiben-kiben különböző mértékű maradiság ellen küzdeni kell. S van-e hatékonyabb fegyver a maradiság ellen, mint a jóízű, könnyen felhasználható, praktikus csomagolású és reális árú termék? Az ilyen áru utat tör magának a vásárlóhoz lerombolja a maradi­ság korlátait. S ha valami, amit korszerűnek nevezünk, nem fogy, nem kelendő, akkor nem okvetlenül a fogy­asz­tóban van a hiba .

Next