Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)

1972-06-01 / 127. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 106. ÉVFOLYAM, 127. SZAM­ARA 1 FORINT 1972. JÚNIUS 1. CSÜTÖRTÖK Realitások és perspektívák it­ járt valaha a leningrádi blokád 650 ezer áldo­zatának tömegsírjai között, megértheti, mit érez­hettek az orosz emberek, amikor az Egyesült Ál­lamok elnöke fejet hajtott a hősök emléke előtt. Sok mindent kifejezett ez a tiszteletadás. Minde­nekelőtt azt, hogy 1972-ben sokkal kevésbé lehet el­menni a szovjet nép történelmi múltban gyökerező ereje mellett, mint valaha. A reálpolitika utat tör ma­gának és ez az imperialista hatalmak vezetőitől a Szovjetunió történelmi szerepének az eddigieknél lé­nyegesen reálisabb értékelését követeli meg. Többé nem lehet a fegyverek nyelvén beszélni a szocialista nagyhatalommal". A realitások nyelvén igen. Azon a nyelven, amelyen vasárnap az amerikai elnök a szovjet tv-nézők millióihoz fordult: ,,Látoga­tásaim során megtanultam mélyen tisztelni a Szovjet­unió népét — az önök erejéért, nagylelkűségéért, kul­turális örökségük változatosságáért és gazdagságáért, sok eredményükért.” Mennyi mindennek kellett történnie a világban, hogy ezeket a szavakat az amerikai elnök Moszkvá­ban kimondja. Mert nem egy-egy állami vezető sze­mélyes képességeinek köszönheti a világ, hogy elju­tottunk idáig Hanem a Szovjetunió erejének, ame­lyet nem képes fegyverkezési hajszával túlszárnyalni többé az Egyesült Államok. Ez az erő és a szovjet ál­lami és pártvezetésnek az elmúlt években követett határozott békepolitiká­ja, a XXIV. kongresszuson meghirdetett külpolitikai program gyakorlati megva­lósítása vezetett el Nixon mostani útjához, a történel­mi jelentőségű SALT-egyezményhez. A két nagyhatalom biztonságát érintő ilyen hord­erejű kérdésben a II. világháború óta most sikerült először megállapodnia a Szovjetuniónak és az Egye­sült Államoknak. Ezzel megtették az eddigi legna­gyobb lépést a fegyverkezési hajsza korlátozásában, és lerakták az újabb leszerelési tárgyalások alapját. A SALT-megállapodást méltató kormánynyilatkoza­tok önmagukban is eleget mondanak arról, hogy a két ország megállapodása a világ minden orszá­gát érinti, jótékony hatását az egész emberiség megérzi. Ha a moszkvai csúcstalálkozó csak a SALT-szer­­ződés aláírására korlátozódott volna, jelentőségét ak­kor sem vitathatná senki. De Moszkvában­ több tör­tént. Nixon pekingi látogatásával ellentétben, most nem kell találgatásokba bocsátkozni, inkább a tár­gyalások dokumentumainak sokasága ad munkát a kommentátoroknak. A szovjet és az amerikai vezetők megegyeztek a nyílt tengeren haladó hadihajók és a felettük el­szánó katonai repülőgépek incidenseinek elhárításá­ban; megállapodtak, hogy egyesítik országaik erőfe­szítéseit az ember természeti környezetének megóvá­sában, a kozmikus térség békés kutatásában, a tudo­mányos és műszaki együttműködésben, az orvostudo­mány és az egészségügy terén, s hogy a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére bizottságot hoznak létre. E megállapodások elsősorban lehetőséget terem­tenek az együttműködésre. Nem véletlenül hangsú­lyozta Koszigin miniszterelnök: „Egy egyezménynek vagy szerződésnek csak akkor marad nyoma a törté­nelemben, ha a meghirdetett elvek és szándékok az érintett államok gyakorlati tevékenységének tartal­mává válnak ” .é­rvényes ez a szovjet—amerikai kapcsolatokról i is szóló elvi nyilatkozatra is. Ennek a nyilatkozat­ Iok­nak a megszületése azonban mindenképpen bíz- M.t­tató jele annak, hogy a legerősebb szocialista és a legerősebb imperialista nagyhatalom most ilyen szinten és ilyen hangsúllyal először fogalmazta meg: a nukleáris korszakban nincs más alap egymás kap­csolatainak fenntartására, mint a békés egymás mel­lett élés. Ebből kiindulva szögezi le a két ország: min­den lehetőt megtesz, hogy elkerülje a katonai kon­frontációt és megakadályozza a nukleáris háború ki­robbanását. A nyilatkozat nemcsak elveket rögzít, hanem a jö­vőre nézve gyakorlati kötelezettségvállalást is tartal­maz Hiszen megerősíti a két ország készségét az­ esz­mecserék gyakorlatának fenntartására, sőt, a legma­gasabb szintű véleménycserék folytatására is. Ennek konkrét példája a szovjet vezetők washingtoni meg­hívása is. A nyilatkozat és a közös közlemény egyaránt bi­zonyítja, hogy a két ország vezetői a moszkvai csúcs­­értekezletet olyan fejlődési szakasznak tekintik, amely­­ről kiindulva, tovább fejleszthetik a két ország kap­csolatait, s előreléphetnek a nemzetközi biztonság ú­tján. A moszkvai Nixon-látogatás jelentőségének mélta-­­ tása közben sem feledkezhetünk meg arról, hogy ms az Egyesült Államok részéről a meghirdetett el­­vek és a gyakorlati tettek egyelőre nincsenek összhangban. Ezért tartották Moszkvában fontosnak, hogy a szovjet állásfoglalásokban emlékeztessenek a vietnami és a közel-keleti tűzfészkekre. Arra, hogy ezek felszámolása feltétele a meghirdetett célok el­érésének, Zamjatyin szóvivő hétfői sajtóértekezletén kije­lentette: a szovjet kormány álláspontja Vietnammal kapcsolatban közismert, s ebben a tárgyalások sem­miféle változást nem hoztak. A Szovjetunió továbbra is testvéri segítséget nyújt Indokína harcoló népeinek. Ez is bizonyítja, ami a Szovjetunió egyetlen ba­rátja számára sem volt kétséges, hogy a moszkvai csúcsértekezlet rendkívüli fontosságú eredményeit a szovjet vezetők határozott ideológiai, antiimperialista platformról érték el. A­z elmúlt napokban a reálpolitika sikerének volt­­ tanúja az emberiség. Bebizonyosodott, hogy kon­­­­rA­liktusoktól terhes világunkban is meg lehet talál-­at­ni a közös nyelvet, ha az erőviszonyok, a lehető­ségek reális felmérése a kiindulópont. Barabás Péter 7 Száz éve alakult a Vas megyei Régészeti Egylet . . .­­. 2 A népképviselet „kenyere"............................3 Alapvető változásokra van szükség a munkafelfogásban............................ 7­­ Heti rádió- és televízióműsor .........................9 Folytatódtak a magyar—kubai­­ tárgyalások Szerdán a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának szék­­házában folytatódtak a hivatalos magyar—kubai tárgyalások. A magyar tárgyaló delegációt Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának el­ső titkára, a kubai küldöttséget dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a kubai forradal­mi kormány elnöke ve­zette. Értesüléseink szerint a tárgyalások során kölcsö­nösen tájékoztatták egy­mást a két országban fo­lyó szocialista építés ta­pasztalatairól. Behatóan foglalkoztak azokkal a feladatokkal, amelyek a két ország előtt állnak, eszmecserét folytattak a kétoldalú kapcsolatok to­vábbfejlesztésének és el­mélyítésének kérdéseiről, különös tekintettel a két testvérpár­, a két kor­mány és a tömegszerveze­tek együttműködésére — politikai, gazdasági, tudo­mányos-technikai és kul­turális kontaktusok szoro­sabbra vonásának teendői­re. A két felet kölcsönö­sen érintő, érdeklő nem­zetközi kérdéseket ele­mezve, szóba kerültek a két ország külpolitikájá­nak homlokterében álló feladatok, tárgyaltak a szocialista országok együttműködéséről, vala­mint a nemzetközi kom­munista és munkásmoz­galom akcióegységéről. A tárgyalásokat szívé­lyes elvtársi, meleg baráti légkör jellemezte. Fidel Castro kitüntetése A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a Ma­gyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság közöt­ti kapcsolatok, a két or­szág népes barátságának elmélyítése, valamint a szocialista országok kö­zötti egység és internacio­nalista együttműködés, a társadalmi haladás érde­kében kifejtett kiemelke­dő munkássága elismeré­séül dr. Fidel Castro Ruz­­nak, a Kubai Kommunis­ta Párt Központi Bizott­sága első titkárának, a kubai forradalmi kormány elnökének a Magyar Nép­­köztársaság Zászlórendjé­nek gyémántokkal ékesí­tett I. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke szerdán este az Országház Munkácsy-termében nyúj­totta át. Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép­­köztársaság kormánya és népünk nevében tisztelet­tel és elvtársi barátsággal köszöntötte Fidel Castrót kitüntetése alkalmából. Majd hangsúlyozta: — A kitüntetéssel is ki­fejezésre kívánjuk juttat­ni őszinte nagyrabecsülé­sünket azért a kiemelke­dő munkásságért, amelyet Fidel Castro elvtárs a ku­bai nép társadalmi fel­­emelkedéséért, a magyar és a kubai nép barátságá­nak elmélyítéséért, a szo­cialista országok inter­nacionalista egységéért és együttműködéséért, az antiimperialista erők ösz­­szeforrottságáért és tartós eredményeiért folytat. Kí­vánjuk, hogy a­ Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, a kubai forradalmi kormány élén végzett áldozatos mun­kássága újabb nagy sike­reket eredményezzen a testvéri kubai népnek, an­nak a népnek, amely az amerikai kontinensen elő­ször vitte győzelemre a társadalmi haladás, a szo­cialista forradalom ügyét — mondotta Losonczi Pál, majd további sikereket, jó egészséget kívánt Fidel Castrónak. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a kubai forradalmi kormány elnö­ke köszönő szavaival el­mondotta, hogy a kubai nép mély szimpátiát és tiszteletet érez a magyar nép, a Magyar Népköz­­társaság pártja és kormá­nya iránt. Tudatában van annak, hogy Szovjet- Oroszország után közvet­lenül Magyarország volt az az ország, ahol létre­jött a munkáshatalom. Majd így folytatta: — Ismerjük kitartásu­kat, szilárdságukat, hő­siességüket a harcban, amelyet a­ reakcióval, a fasizmussal szemben foly­tattak. Ismerjük küzdel­meiket azért, hogy győze­lemre vigyék a szocializ­must, azt a hősies maga­tartást, amellyel népük és pártjuk a legnehezebb helyzetekben is síkraszállt (Folytatás a 3. oldalon) Fock Jenő fogadta Sztane Kavcsicsot Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke szerdán par­­lamenti hivatalában fo­gadta Sztane Kavcsicsot, a Szlovén Szocialista Köz­társaság kormányának el­nökét. Jelen volt dr. Tr­Sztane Kavcsics, a Szlovén Szocialista Köz­társaság kormányának el­nöke szerdán a Duna-In­­tercontinentál szállóban fogadta az újságírókat, s tájékoztatta őket a szlo­vén delegáció magyaror­szági tárgyalásainak ered­ményeiről. Mint mondotta, a meg­beszéléseken igen kedve­zően ítélték meg a ma­gyar—jugoszláv együtt­működés alakulását. Szin­te valamennyi területen az állandóság, a stabili­tás jellemzi a két ország kapcsolatát. A mostani megbeszéléseken­­ minde­nekelőtt a gazdasági kér­déseket tekintették át, s megállapították, hogy Ma­gyarország és Jugoszlávia együttműködése kedve­zően alakul, ezen belül azonban a magyar—szlo­vén kapcsolatokban még igen sok a kihasználatlan lehetőség. A dr. Tímár Mátyás miniszterelnök­­helyettes vezette delegá­cióval, majd Fock Jenő­vel, a kormány elnökével már Mátyás, a Miniszter­tanács elnökhelyettese. Ott volt dr. Ziga Vodusek, Ju­­goszlávia magyarországi nagykövete és Tóth Elek, hazánk belgrádi nagykö­vete is. is eszmecserét folytattak arról, hogy milyen intéz­kedéseket tehetnének a többi között a határ men­ti árucsere-forgalom, az ipari kooperáció, a vasúti együttműködés, a mű­szaki-tudományos kap­csolatok, továbbá a turiz­mus fejlesztésére. Ezek­nek az intézkedéseknek egy része a magyar és a jugoszláv kormányra, il­letve a kormányszintű együttműködési bizottság­ra tartozik. Dr. Tímár Mátyást, a Miniszterta­nács elnökhelyettesét meg­hívták Szlovéniába, aki a meghívást elfogadta, így e szinten is mód lesz a tárgyalások folytatására. Jelentős eredmények várhatók az alacsonyabb szintű szervek kezdemé­nyezéseitől, tárgyalásaitól is. Megállapodtak abban, hogy szlovén gazdasági delegáció látogat hazánk­ba, mindenekelőtt azon vállalatok képviselőinek a részvételével, amelyek már eddig is kooperációs kapcsolatokat létesítettek magyar partnerekkel. Le­hetőség van ugyanis a kooperáció elmélyítésére, a többi között a gépipar­ban, az autóbuszgyártás­ban, a kohászatban, az élelmiszeriparban, a kon­fekcióiparban, s feltárha­tók az együttműködés le­hetőségei a vegyipar te­rületén is. Várhatóan né­hány jelentős magyar, il­­letve szlovén intézmény képviselői is találkoznak majd, hogy műszaki-tu­dományos együttműködés­ről tárgyaljanak. A szlovén kormányel­nök elmondta: már Bu­dapesten alkalma volt arra, hogy találkozzék a Szlovéniával határos Za­la és Vas megye vezetői­vel, magyarországi láto­gatásának befejezéseként pedig a szlovén delegáció is felkeresi a megyéket, hogy a közvetlen szom­szédságból adódó lehető­ségek jobb kihasználásá­ról tárgyaljanak. Elsősor­ban a kishatármenti áru­forgalom fokozásáról kí­vánnak eszmecserét foly­tatni. A szlovén delegáció — amelyet Sztane Kavcsics vezet — szerdán délután a győri Magyar Vagon- és Gépgyárba látogatott. A delegáció a győri látoga­tás után tovább utazott Szombathelyre. (MTI) A szlovén kormányelnök nyilatkozata A Legfelső Tanács elnöksége ratifikálta a szovjet-NSZK szerződést Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója je­lenti: Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnö­ke szerdán törvényerejű rendeletet írt alá arról, hogy a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnök­sége egyhangúlag ratifi­kálta a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság között 1970. augusz­tus 12-én aláírt szerző­dést. Az elnöki ülésen Gro­­miko külügyminiszter mondott először beszé­det A szovjet—nyu­gatnémet szerződés leg­főbb jelentősége Gromiko szerint abban jelölhető meg, hogy „meghúzza a záróvonalat a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok hosszú feszültségi idősza­ka­ után, amely feszültsé­get az NSZK vezető kö­reinek politikája idézett elő. Fontos pozitív változá­sok küszöbén állunk a Német Szövetségi Köz­társasághoz fűződő kap­csolatainkat illetően — mondotta a szovjet kül­ügyminiszter. A Szovjet­unió kész ezen az úton haladni. A szerződés ugyanilyen értelmezését várjuk el természetesen a Német Szövetségi Köztár­saságtól is. A Legfelső Tanács­ két háza külügyi bizottságai­nak nevében az elnökségi ülésen Mihail Szuszlov, a szövetségi tanács külügyi bizottságának elnöke, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Mihail Szuszlov kijelen­tette: „Véleményünk­ sze­rint most nem rosszak a feltételek ahhoz, hogy megegyezés jöjjön létre a CSSZK és az NSZK kö­zött a szégyenletes mün­cheni szerződés kezdettől fogva számított érvényte­lenségének elismerése alapján.” A Legfelső Tanács el­nökségének ülésén ez­után további felszólalá­sok hangzottak el, majd Nyikolaj Podgornij, az elnökség elnöke mondott záróbeszédet. Hangsúlyoz­ta: A Szovjetunióban a szov­jet—nyugatnémet szerző­dés megkötését jogosan tekintik a háború utáni időszak egyik­­ legfonto­sabb történelmi esemé­nyének. Az NSZK lakossága többségének véleménye öltött testet már a bon­ni parlament döntésé­ben. „Üdvözöljük ezt a döntést, és kijelentjük, hogy a szerződés mara­déktalan végrehajtásá­nak, a kölcsönös megér­tésnek és a jó szomszéd­ságnak az útján haladva, az NSZK mindig meg­bízható és becsületes partnerre lel a Szovjet­unióban, a legkülönfé­lébb területeken kész a vele való együttműködés­re” Beszédében Podgornij méltatta a szovjet—nyu­gatnémet kapcsolatokban az utóbbi időben végbe­ment előnyös változáso­kat, majd arról beszélt, hogy a szerződés hatályba lépése nagy hatással lesz az egész európai légkörre, megnyitja az utat a nyu­gat-berlini négyhatalmi megállapodás realizálásá­­hoz. A napirendre kerülő legfőbb kérdések ezenkí­vül a szovjet államfő sze­rint a következők: a két német állam viszonyának rendezése, az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ- be, a Csehszlovákia és az NSZK közötti szerződés kölcsönösen elfogadható alapon történő megkötése, az európai biztonsági kon­ferencia előkészítésének gyakorlati síkra való át­tétele. Ezután Nyikolaj Pod­­gornij felolvasta a szov­jet—nyugatnémet szerző­dés ratifikálásáról szóló törvényerejű rendelet szö­vegét. Nixon Varsóban Megkezdődtek a lengyel—amerikai megbeszélések Nixon amerikai elnök teheráni látogatásának befejeztével iráni—ameri­kai közleményt adtak ki. Mint Márkus Gyula, az MTI varsói tudósítója je­lenti, Nixon elnök Tehe­ránból szerdán délután egynapos hivatalos láto­gatásra a lengyel fővá­rosba érkezett. A repülőgépből kilépő Richard Nixont Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke, majd Piotr Jaro­­szeiwicz miniszterelnök üdvözölte. A két ország himnuszának elhangzása után Nixon ellépett a díszszázad előtt. A repülőtéri fogadáson Henryk Jablonski a len­gyel Államtanács és kor­mány nevében rövid üd­vözlő beszédben köszön­tötte Nixont, kellemes és hasznos lengyelországi tartózkodást kívánt az amerikai elnöknek. Richard Nixon megkö­szönte a fogadtatást. A repülőtérről az elnök és kísérete félórás város­nézésre indult. 18 órakor a szejm épü­letében találkozó zajlott le Edward Gi­erek, a Z­EMP KB első titkára és Nixon elnök között. A négyszemközti eszmecse­rén a kétoldalú kapcsola­tok elvi kérdéseit érintet­ték. Ezután megkezdőd­tek a hivatalos tárgyalá­sok, amelyekbe lengyel részről bekapcsolódott H. Jablonski, az államtanács elnöke, P. Jaroszewicz miniszterelnök, F. Szlawi­­ck­ és J. Szydlak, a LEMP PB tagjai, a KB titkárai és K. Olszewski külkereskedelmi minisz­ter, amerikai részről pe­dig H. Kissinger, az elnök főtanácsadója. M. Hille­­brand külügyi államtit­kár, valamint több más tanácsadó és szakértő is. Ezzel egyidejűleg Ste­fan Olszowski lengyel és William Rogers amerikai külügyminiszter külön ta­nácskozott, és aláírta a két ország konzuli egyez­ményét. Az aláírás alkal­mával mindkét miniszter rövid beszédet mondott, s ebben kiemelték, hogy a szerződés egyebek között megkönnyíti az Ameriká­ban élő lengyelek anya­országi látogatásait.

Next