Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)

1972-06-29 / 151. szám

SZERKESZTIK, ÍRJÁK: OLVASÓINK KöszönőlevelekS­zívesen olvassuk „őket” szerkesztőségi postánkban, íróik ugyanis sokszor örömüket hozzák tudomásunkra. Ügyük érdemi elintézéséről tudósítanak, amelyeket — minthogy részesei voltunk ügyünk elintézésének — nagyon jól ismerünk. Nemrégiben Szabó Sándor, az Angyalföldi Bútorgyár fia­tal munkása nászútjáról írt levelet: „Talán emlékeznek még rám, beutaló ügyében jártam a szerkesztőségben. Én vagyok az, aki öt nappal az esküvője után mehetett volna nászútra. Akkorra szólt a beutaló, s az üzemben azt ajánlották, vegyék ki fizetés nélküli szabadságot, különben az esküvő és a nászút között dolgoznom kell. Akkor, az Önök tanácsára, elmentem az építők szakszervezetének budapesti bizottságához, ahol segítet­tek is, amit én és a feleségem soha nem fogunk elfelejteni, mert a boldogságunkat pártfogolták...” Meg kell vallani, néha bizony zavarba is hoznak bennün­ket ezek a levelek, mert bár szívesen olvassuk, sokszor érez­zük, hogy a köszönet, az elismerés elsősorban nem bennünket illet. Hiszen szerepünk rendszerint csupán annyi, hogy egy-egy panaszra felhívjuk az illetékesek figyelmét, kivizsgálást, segít­séget kérve a levélírónak. Az érdem tehát elsősorban azoké, akik intézkednek. Herdó Pál nyugdíjas olvasónk ügyében például Takács László, a KGM kereskedelmi főosztályának egyik előadója in­tézkedett. Közbenjárására a gyártó vállalat hozzájárult egy gyenge minőségű televízió kicseréléséhez. „Azóta új ORILUX- készülék szórakoztat bennünket, s nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített...” — írja Herdó Pál. Ladjánszky Judit köszönetét pedig Hajdú Györgynek, a Fővárosi Vízmű­vek igazgatójának továbbítjuk, aki egy korábbi intézkedést felülvizsgálva intézkedett, „örömmel közöljük, hogy már van vizünk, a mamám könnyezett a meghatottságtól. Fáradozásu­kért hálás köszönetünket küldjük” — olvashattuk Ladjánszky Judit levelében. Kasper Károly törött fényképezőgépét pedig csak azután cserélték ki az üzletben, hogy a FOTÓ OPTIKA Kisipari Szövetkezet ügyintézője kiderítette a panasz kivizs­gálása során: már eladáskor hibás volt a készülék. A levél, amelyben olvasónk megköszöni a „fáradozást”, tulajdonképpen Peregi Lajos ügyintézőnek szól. Még sok-sok levelet idézhetnénk. De talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a jogos panaszok általában orvos­lást nyernek. Csak nem mindig egyszerűen. És nem mindig azonnal. Vállalati probléma Az utánpótlás Évről évre a fiatalok tízez­rei fejezik be tanulmányaikat a szakmunkásképző iskolák­ban. Ennek ellenére egyes iparágakban kevés a szak­munkás. Ez sajnos, a mi gyá­riakra, az Országos Gumiipa­ri Vállalatra is'érvényes''Ta­valy például még harminc végzős tanulónk volt, az idén azonban mindössze tizenegy fiatalunkból lesz szakmunkás, lakatosok, marósok stb. Közü­lük gyárunk alapszakmáját, a gumigyártást „összesen” hár­man tanulják, de még csak első-, illetve másodévesek. Emiatt gyárunk vezetősége és a vállalati szakszervezeti bi­zottság különös figyelmet for­dít a fiatal szakmunkások munkakörülményeire, bérezé­sére, szakmai fejlődésére. Minthogy a gazdasági és a műszaki vezetőknek egyfor­mán az az érdeke, hogy a fia­talok gyárunkban maradja­nak, már a tanulóidő utolsó félévében kezdő szakmunkás­fizetést kapnak, ez a tanulmá­n Halló, Népsza­va szerkesztősége? Önök személy- vagy gyorsvonaton sze­retnek utazni? Mert én, ha lehetséges, mindig gyorsan uta­zom. — Ez pénz kér­dése. — Ahogy vesz­­szük. De előbb ta­lán engedjék meg, hogy bemutatkoz­zam. Lengyel Béla vagyok, régi előfi­zetőjük, a Ferenc­városban lakom. Azért ne ijedjenek meg, nem a fociról akarok beszélgetni önökkel. — Az sem lenne baj. — Kérem, a na­pokban Balatonfü­­redről gyorsvonaton jöttem haza, Buda­pestre. Az esti, 19.46 órakor induló szerelvényen foglal­tam helyet, s türel­metlenül vártam, hogy megérkezzem a Déli pályaudvar­ra. Az induláskor azonban nem gon­doltam arra, hogy... — Talán nem ér­kezett meg? — De megérkez­tem. Csakhogy kis­sé lassan, mert a vonat 22.33 órakor érkezett meg a Dé­nyi eredménytől függően 7, 7,50, vagy 8 forintos órabér. A fiatal szakmunkások pedig, ha a sikeres szakmunkásvizs­ga után bejelentik, hogy vál­lalatunknál maradnak, abban a kedvezményben részesülnek, hogy négy hét szabadságukat folyamatos munkaviszonynak tekintjük. Ez az év végi ré­szesedés szempontjából ked­vező. Az idén június elején vol­tak a szakmunkásvizsgák. Vállalatunknál már hagyo­mány, hogy utána a végzős tanulókkal terített asztalnál egy kis beszélgetésre ülünk össze. Ekkor mindenki el­mondhatja a jövőre vonatko­zó terveit, esetleges kívánsá­gait. S mielőtt a társaság szét­oszlana a megérdemelt pihe­nőre, megajándékozzuk őket. Az idén például felfújható gumimatracot és könyvet kap­tak ajándékba. Rubleczki János, az OGY megbízott vszb­­titkára­ már a Déliben volt. Az ő utazása két óra huszonnyolc percet tett ki, tehát tizenkilenc perccel hamarabb érkezett meg nálam. Pedig ez a szerelvény a menetrend szerint kilenc helyen állt meg Balatonaka­­rattyáig. — Hát ez valóban érdekes... — De ha már itt tartunk, azt is meg­kérdezem önöktől, hogy látták-e az új vasúti menetren­det? — Nemcsak lát­tuk, hanem sűrűn használjuk is ... — Akkor bizo­nyára önöknek is feltűnt, hogy a ta­valyinak a kétsze­resébe kerül. Idén negyven forintért árulják, tavaly még húsz forint volt az ára. Igaz, most szí­nes fénykép díszíti a borítólapot, s a melléklet is hason­lóan szép kivitelű. Ennek ellenére, az áremelés gyorsasá­gát túlzásnak tar­tom. Még akkor is, ha terjedelmét hat­vankét oldallal nö­velték a tavalyi me­netrendhez viszo­nyítva libe. Az űrrepülés korszakában a 131 kilométeres távol­ságot két óra és negyvenhét perc alatt tette meg. S ez szerintem nem ne­vezhető gyorsvonati tempónak. Az órán­kénti negyvenhét kilométeres átlag­­sebesség ugyanis legfeljebb csak sze­mélyvonattal fo­gadható el. Még ak­kor is, ha a szerel­vény — a menet­rend szerint — Ba­­latonakarattyáig nyolc helyen áll meg. — Talán egy má­sik járat megfele­lőbb lett volna ... — Valóban, s er­re feleségem utazá­sát hozhatom fel példának. Ő ugyan­is, családi okból, korábban indult haza. Ugyancsak Balatonfüreden dél­után 17.41 órakor szállt fel a vonatra és este 20.09 órakor N­É­P­S­ZAVA Hétköznapi gondok BORSOS SÁNDOR, Buda­pest XVIII., Kossuth tér 4.: A 35-ös autóbuszon a Nagyvárad téri végállomásról utazom ha­za naponta a munkából. A végállomáson mindig ugyanaz a kép fogad: az autóbusz zsú­folt, de a forgalomirányító mégsem indítja, noha a jár­dán nagy tömeg várakozik. Ugyanakkor a már teli busz mögött 2—3 üres busz áll. Ha esik, ha fúj, zárt ajtókkal, üre­sen, mintha csak bosszantani akarnák a várakozókat. Pedig nemcsak az öregek és a kis­gyermekesek, hanem a mun­kából fáradtan hazatérők is szívesebben várakoznának ül­ve. Véleményem szerint nem kellene hozzá más, csak egy kis megértés az illetékesek ré­széről. Hogy elrendeljék: va­lamennyi várakozó busz ajta­ját nyissák ki. Senkinek sem ártana, ha a végállomáson a buszok utasaikkal együtt vá­rakoznának az indításra. FRIGYESI KÁROLYNÉ, Budapest XI., Bartók Béla út 132.: A lakásunkhoz legköze­lebbi gyógyszertárban nem kapható az epebetegeknek oly fontos Parádi gyógyvíz. Leg­utóbb — helyette — egy kör­levelet mutatott a gyógyszertár vezetője, mely szerint Budapes­ten mindössze két gyógyszertár köteles Parádi vizet tartani. Több mint két éve, hogy a hónapokig tartó átépítés után a Bartók Béla út 128. szám alatti gyógyszertárat megnyi­tották. Területe nagyobb lett, csak éppen a Parádi víz szá­mára nincs benne hely. Arra hivatkoznak, hogy vásárlásá­hoz nem szükséges recept, te­hát nem tekinthető gyógyvíz­nek. Tudomásom szerint a többi gyógyvízhez sem szüksé­ges recept. De ha már így van, miért nem árusítják a KÖ­­ZÉRT-üzletek? BALOGH JÁNOSNÉ, Orosz­lány: Ez úton köszönöm szí­ves segítségüket Szaratov hű­tőszekrényem megjavítása ügyében. Közreműködésük azonban, sajnos, eredményte­len volt. Kaptam ugyan egy levelet a RAVILL-tól, amely­ben az állt: „Javítási igényét szíveskedjék az oroszlányi GELKA Szerviznek bejelente­ni. A készülék javítása körül­belül 3 hetet vesz igénybe.” Be is jelentettem, de hiába. El­utasítottak. Ezért újból javító szervizt kezdtem keresni, s ta­láltam is. Hűtőgépemet egy vi­déki városban megjavították. Az egészben az a furcsa, hogy minderre két hónapot kellett várni, holott egyik szerviztől sem ingyen kértem a szolgál­tatást. KÉT MACKÓ Visszhang... A Szemüvegesek sérelme című, április 27-én megjelent írásuk kapcsán, amely Schulcz Kálmán és Kiss Lajos olvasó­juk problémájával foglalko­zott, az alábbiakat hozzuk szíves tudomásukra: Az új típusú SZTK-keret mintapéldánya minden bol­tunkban megtalálható, a vá­sárlók tehát megismerhetik a keret formáját és minőségét. Boltjainkban az új típusú ke­reten kívül a régebbi SZTK- keret is kapható, ugyanolyan feltételek mellett, tehát 15 százalékos térítéssel. A Látszerészeti Eszközök Gyára az új típusú Moréna­keretekből gyártási nehézsé­gek miatt nem tudott annyit szállítani, amennyire vállala­tunk igényt tartott. Ezért for­dult elő, hogy az eladók a vá­sárlóknak jobb minőségű ke­retet ajánlottak. A Moréna­keretre ugyanúgy felvették a rendelést, mint az üvegekre. Amikor a megfelelő méretű megérkezett, elkészítették a szemüveget és értesítették a vevőket. Meg kívánjuk je­gyezni, hogy 56 forinttól kü­lönböző típusú keretek közül válogathatnak a vásárlók. A gyermekkeretek ára 49 forint­nál kezdődik. Abban az eset­ben, ha a vásárló bármilyen jobb minőségű keretet választ, az 1972. január elsején meg­jelent kormányrendelet értel­mében a szemüvegkeret teljes árát kell megfizetnie. Tájé­koztatásul közöljük, hogy a Látszerészeti Eszközök Gyára most már folyamatosan szál­lít Moréna-keretet, így az a jövő hónaptól kezdődően tel­jes szortimentben a vásárlók rendelkezésére áll. Végül, hivatkozással Hor­váth Józsefné május 25-i írá­sára, intézkedtünk: ha a vevő a jövőben az újonnan felírt szemüveglencsét saját kereté­be, vagy a korábbi szemüveg­­lencsét Moréna-keretbe kí­vánja áttetetni, s ez formai­lag, illetve optikailag megold­ható, teljesítsék kívánságát. Kolosi Miksa, az OFOTÉRT Vállalat főosztály vezető­j­e. DERŰS A MACKÓNK, ha Szűcs József tiszabereki levél­írónk sorait olvassa. Szücsék méheket vándoroltatok Sza­bolcsban. Az egyik este gép­kocsival Gyűrtelek községen hajtottak keresztül. Minthogy az egész napi utazás és a me­leg miatt fáradtak voltak, örömmel fedeztek fel az út mentén egy kis eszpresszót. Záróra után érkeztek ugyan, de a villany még világított a helyiségben, megálltak hát, s tétován bekopogtak. „Nem várt szívélyességgel nyitott ajtót egy barátságos felszolgálónő. Pedig alig mer­tünk belépni, hiszen odakünn olvashattuk a táblán, hogy későn érkeztünk — írja Szűcs József. — A barátságos, kér­dő tekintetre aztán elmond­tuk, hogy méheket vándorol­­tatunk, nagyon megszomjaz­­tunk. A felszolgálónő megér­tően bólintott, szívélyesen, szinte háziasszony módjára hellyel kínált bennünket. Rö­videsen, hasonlóan kedves kolléganője is megjelent, kar­ján megrakott tálcával.. Mackónk a történteknek kü­lönösen azért örül, mert le­vélírónk és társai, a gépkocsi­­vezető is csak hűsítő italt fo­gyasztott. Olyasmit, aminek felszolgálása a kapzsi üzlet­embereknek még a nyitva tar­tási időben sem éri meg a fá­radságot. A győrteleki presz­­szó dolgozóinak azonban igen. MÉRGES A MACKÓNK, mert a Közlekedési és Posta­ügyi Minisztériumnak a la­kosság érdekében hozott és gyors intézkedést kívánó uta­sítását a veszprémi Közúti Igazgatóság késlekedve hajtja végre. Még a tavasszal közöltük Szabó Ferencnek, a keszthelyi 44-es választókörzet tanács­tagjának levelét, amelyben a Keszthely—Sümeg közötti út keszthelyi átkelési szakaszai­nak rendbe hozását sürgette. Az országút menti lakosok há­zainak állapota ugyanis egyre romlik, az árkok eliszaposo­dása okozta talajvízszivárgás miatt. Panaszával együtt örömmel közöltük a miniszté­rium illetékeseinek a válaszát is, amely szerint — minden további meddő vita elkerülé­sével —, a veszprémi Közúti Igazgatóságot az említett út­szakasz azonnali megtisztítá­sára utasították, függetlenül attól, hogy az elhanyagolt ár­kok állapotáért ki a felelős. Az intézkedés az érintett in­gatlantulajdonosokat meg­nyugtatta. Örömük azonban korai volt, mert levélírónk, két hónappal később újból je­lentkezett, megismételve pa­naszát, hogy az árkok tovább­ra is eliszaposodottak. Mackónk ezért joggal, bosz­­szúsan brummog magában: ennyire fittyet hányni a fel­ügyeleti szerv utasításának — enyhén szólva érthetetlen. Jól fújják a trombitát a salgótarjáni bányászok A Nógrádi Szénbányák Vál­lalat vezetősége és a Bánya­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének területi bizottsága évek óta nagy szeretettel és megér­téssel támogatja a nógrádi szénmedence és Salgótarján kulturális életét. Még a szű­kösebb lehetőségek ellenére is biztosítják a művelődési lehe­tőségeket, s a különböző ver­senyeken az eredményes , sze­replés előfeltételeit. Igaz, az eredmények sem maradnak el, a különböző csoportok tag­jai rendszeresen megállják he­lyüket. A bányász fúvószene­kar az Országos Zeneműkiadó Vállalat ezüst vándorserlegé­nek tulajdonosa, kétszeres kiváló együttes, legutóbb az Aranylant-diplomát is elnyer­te. A júniusi siklósi várfesz­tiválon pedig a salgótarjániak az országból meghívott nyolc rangos fúvószenekar között szerepeltek. Tóth Gyula, Salgótarján, Bajcsy-Zsi­­linszky út 5. 1972. június . panasz­i intézkedés özv. Megyes Istvánná (Bu­dapest VII., Peterdy utca 31, II. 6) olvasónk még múlt év szeptemberében bejelentette a házkezelőségnek, hogy lakásuk esőzéskor beázik. Kérte, hogy javítsák ki a világítóudvarban levő hibás esőcsatornát. Kéré­sét mégsem intézték el, annak ellenére, hogy azt többször is megismételte. Közbenjárásunk­ra a VII. kerületi Ingatlanke­zelő Vállalat intézkedett az ügyben. Arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy uta­sítást adott a hibás esőcsator­na kijavítására. Süle István (Budapest X., Száva utca 2) olvasónk arról írt levelében, hogy fürdőszo­bájukban a villanybojler kom­binált szelepe elromlott, 142 forintért újat kellett vásárol­nia. A szerelési munkálatokat a Fővárosi Javító-Szerelő Vál­lalat végezte el 105 forintért. Süle István a számla összegét túlzottnak találta. Reklamáló levelét a Fővárosi Javító-Sze­relő Vállalathoz továbbítottuk. Arról tájékoztatták szerkesztő­ségünket, hogy olvasónk rek­lamációját az árjegyzék alap­ján megvizsgálták, és 16.30 fo­rint többletfizetést állapítottak meg. Az összeg visszafizetéséről válaszlevelükkel egy időben in­tézkedtek. Kéringer József (Budapest IV­, ősz utca 82) olvasónk a környékbeli lakosok és mint­egy ötven asztalos kisiparos nevében kérte, hogy az Ősz utca és Virág utca sarkán le-­­­vő háztartási boltot ismét nyissák meg. A legközelebbi szaküzlet ugyanis az említett bolttól két kilométer távolság­ra van. A Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Kiskereskedel­mi Vállalat válaszában türel­met kér a lakosságtól. A leg­újabb miniszteri rendelkezés értelmében ugyanis a vállalat az egyszemélyes boltok veze­tőit pályázat útján választja ki. A pályázati kiírás már megtörtént, rövidesen a boltot is megnyitják. ÜZENETEK Csősz Imréné (Budapest): Az OTP az építési kölcsön­igénylés mellékleteként csak érvényes és jogerős építési en­gedélyeket fogad el. Az épí­tési engedély a jogerőre emel­kedéstől számított két évig ér­vényes. Amennyiben az épít­kezés két éven belül megkez­dődik, akkor az engedély az épület befejezéséig érvény­es. Dorogi Dániel (Budapest): A keresett P—65 típusú taligás permetezőt az AGROKER Vál­lalat telepén (Budapest, XV., Cservenka Miklós út 107.) vá­sárolhatja meg. Faczina György (Budapest): A Budapest—Kelenföld pálya­udvar bővítésére még nincs jóváhagyott terv. Ezért a ki­sajátítási eljárás lefolytatására csak évek múlva kerül sor. Máthé Endre (Budapest): A fővárosi fiatalok az NDK-ban történő szakmai gyakorlatra az Észak-budapesti Munkaerő­gazdálkodási Hivatalnál (XIII., Katona József utca 25.) jelent­kezhetnek. A kiutazásokra előreláthatóan ez év végén ke­rül sor. A résztvevők július­ban és augusztusban nyolche­tes német nyelvtanfolyamon kötelesek részt venni. Szabó II. Elemér (Gödöllő): A Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtár (Bu­dapest I., Attila út 93) olvasó­­szolgálata szeptember 1-ig nyá­ri szünetet tart. Addig a köl­csönzés és a visszavétel idő­pontja csütörtöki napokon 10- től 16 óráig. Fekete Györgyi (Budapest): Munkakönyvét az első munká­ba lépéshez a fővárosi tanács vb munkakönyv-kiállító kiren­deltségén (Budapest VIII., Me­ző Imre út 8) válthat. Szemé­lyi igazolvány, utolsó iskolai bizonyítvány és 10 forintos ok­mánybélyeg szükséges hozzá. Mészáros Imre (Budapest): Egy távbeszélő-állomásról egy­szerre legfeljebb négy távolsá­gi beszélgetést lehet bejelen­teni. A bejelentés után az ada­tokat megismétlik.

Next