Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)
1972-06-01 / 127. szám
4 BELGRÁD Az eladott menyasszony ellenállása különös pert tárgyalt J. nemrégiben a dél-jugoszláviai Pec városka bírósága. A vád tárgya tulajdonképpen életveszélyes fenyegetés volt, de ezzel az ürüggyel valójában az államügyész olyan bűnöket vitt a bíróság elé, amelyek különben szinte megfoghatatlanok, s mélyen gyökereznek az ottani albán lakosság hagyományaiban. A vádlott az övenéves Ramadan Gasi volt, aki megfenyegette „menyaszszonyának”, a most húszéves Nisa Tiganinak a bátyját, hogy megöli. Az íratlan, de megingathatatlan albán családi jog szerint ugyanis, minthogy a leány apja nem él, húga neveltetéséért és férjhez adásáért bátyja felelős. Gasi azért fenyegette meg a fiatalembert, mert nem akart hozzájárulni a házassághoz. Hogy megértsük, miért követelte Gasi Nitának a „kiadását”, visszakell nyúlnunk tíz évre a múltba. Akkor Nifa alig tízéves volt, bátyja pedig szintén gyermek. Apjukat korán elvesztették, és neveltetésüket inkább három nagybátyjuk irányította, mint özvegy édesanyjuk. Ez a három nagybácsi — amint ma mondják — „elígérte” Nifát feleségül akkor negyvenéves távoli rokonuknak, Ramadan Gasinak. Igaz ugyan, hogy Gasinak márvolt felesége, de az — mint a férj méltatlankodva bizonygatja — nem esett teherbe, hiába hurcolta egyik orvostól a másikhoz, egyik fürdőből a másikba. Ezért hát új, „termékeny” feleség után nézett. ..Nem »vettem meg« Nilát nagybátyjaitól — bizonygatja Gasi —, csak pénzt adtam nekik, hogy felnevelhessék a lányt. Nem tettem ezzel semmi szokatlant. Tíz éven át mindannyiszor adtam pénzt, ahányszor a lány nagybátyjai kértek.” Ezek után, amikor a lány elérte a 20 éves kort, el kellett volna foglalnia a neki kijelölt helyet soha nem látott „vőlegénye” házában. A leány azonban fellázadt az ősi törvények ellen, maga akarta megválasztani élete párját. „Több könnyet sírtam, mint amennyi víz lement a torkomon!” — mondta. De nemcsak sírt, hanem cselekedett is. Szőnyegszövésből és más kézimunkákból összespórolt pénzecskéjével fölkereste Ali Mati kádit, hogy az oldja fel őt Allah és az emberek előtte nem kívánt házasság ígérete alól. A kádi — a mohamedán vallás előírásainak megfelelően — összehívott 24 férfit a meséba (imaházba), és ezek előtt Nisa időközben felnőtt fivére eskü alatt kijelentette, hogy ő soha nem egyezett bele ebbe a házasságba. Minthogy azonban nem tudta bizonyítani, hogy nagybátyjai nem tettek ígéretet Gasinak , az ígéret érvényes maradt! Márpedig az ilyen ígéretet az albán szokásjog szerint csak a férfi — tehát Gasi — oldhatja fel, az ígéret be nem tartása pedig elindíthatja a vérbosszú véget nem érő gyilkosságainak sorozatát! Erre utalt Gasi fenyegetése is. Az eladott menyasszony eközben, joggal tartva attól, hogy erőszakkal hurcolják „vőlegénye” házába, egy rokonához menekült Pec városába. Az újságok és a különböző hatóságok segítségét kérte. Ezek azonban kínos helyzetben voltak, mert a szkipetárok törvényeit igyekeznek nem bolygatni,e ismerve heves vérmérsékletüket és fanatizmusukat. Végül az államügyész a Nisa bátyját ért fenyegetés ürügyén vitte bíróság elé az ügyet. A bíróság előtt Ramadan Gasi kijelentette, hogy ha a lány nem akar hozzámenni feleségül, ő nem erőlteti, azonban azzal vádolta Nifa három nagybátyját, hogy azok a tíz év alatt soha nem mondták neki, hogy a leány nem kívánja a frigyet!. .. Koszovó felsőbb állami szervei most törvényt dolgoznak ki annak megelőzésére, hogy kiskorú lányokat akaratuk ellenére férjhez adjanak. (Stő) LONDON Nem kívánt gyermek idekes kísérletre kák szülnek Angliában, a Times beszámolója szerint. A családtervezési tanács — nem állami szerv, magánpénzből tartják fenn — két településen hajtja végre a kísérletet. A Cheshire grófságban levő Runcorn az egyik helység, a Leicestershire grófságban levő Coalville a másik. Mindkét község megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyeket Sir Joseph Keith, a szociális ügyek minisztere is kívánatosnak tart: lélekszámuk mindössze 30—30 ezer, s mindkettő zárt közösség, így a kísérletet az állam finanszírozza, az előbb említett magán társadalmi szerv pedig segít a végrehajtásban és később az eredmények elemzésében. Tyngyszabású családterr-vezési kísérletről van szó. Arról, hogy Coulvilleben és Rancomban bizonyos időn át a nők ingyen kapnak fogamzásgátló tablettákat. Minden 18 éven felüli lakos számára ingyenes családtervezési tanácsadás áll rendelkezésre. Felvilágosítással szolgálnak a házas- és a nemi élet minden egyéb problémájával kapcsolatban is. Ami a költségeket illeti, Caspar Brook, a családtervezési tanács igazgatója kijelentette: számítása szerint a nem kívánt gyermekek világra nem jöttével a „kísérleti” községek legalább félmillió fontot takarítanak meg. A kísérleti periódusban még a sterilizálást is ingyenesen felajánlják azoknak a férfiaknak, akik erre hajlandók, csak egy dologra nem vállalkoznak: terhességmegszakítási műtétre. A családtervezés, a születésszabályozás egyébként már évek óta előtérbe került Angliaban. Nem is olyan régen még szigorú törvény büntette az abortuszt. Ezzel szemben néhány év óta teljesen szabaddá tették a művi beavatkozást, olyannyira, hogy a kontinens számos országából — ahol még tiltott műtét a magzatelhajtás —, főként Nyugat-Németországból, igen sok terhes nő, aki ezt anyagilag bírja, Angliába utazik, hogy megszakíttassa terhességét. B. T. NÉPSZAVA MOSZKVA Vörös zászlós hajók az óceánokon A Szovjetunió kereskedelmi flottája ma a legnagyobbak egyike a világon. A szovjet állam vörös lobogója ott látható valamennyi óceánon, beltengeren és az öt földrész valamennyi kikötőjében. A szovjet tengeri kikötők évi forgalma 160 millió tonna szárazrakomány, valamint 120 millió tonna tartályhajókban továbbított szállítmány. Az öszszesen 280 millió tonnányi összforgalomból a behozatalra és kivitelre 124 millió tonna jut. A szovjet kereskedelmi flotta, amely jelenleg 1400 hajóval rendelkezik, mind korszerűbbé válik. A hajók jelentős része szárazanyagok és folyadékok (főleg kőolaj és benzin) szállítására szolgál, de vannak köztük szép számmal hűtőberendezéssel ellátott és más, különleges rendeltetésű vízi járművek is. A szovjet személyszállító hajók az öt földrész 24 országának kikötőibe futnak be. A szovjet tengerészet külföldi hajóstársaságok közreműködésével 11 tengeri vonalon látja el a közlekedést, és 70 szovjetunióbeli kikötőt többek között Anglia, Belgium, Bulgária, Hollandia, India, Ceylon, az NDK, az NSZK, az EAK, Franciaország és Japán legfontosabb kikötőivel köt össze. Szovjet kereskedelmi teherszállító hajók ezen felül 22 külföldi útvonalon közlekednek. Nagy eredményeket értek el a szovjet tengerészek azokon a hajókon, amelyek a következő új útvonalakon bonyolítják le a forgalmat: 1. Murmanszk—Baltitenger—Nyugat-Európa— Kanada; 2. Balti-tenger—Nyugat- Európa—Dél-Amerika; 3. Japán—India; 4. Japán—Nyugat-Kanada. A szovjet kereskedelmi flotta fekete-tengeri részlege 1970 óta a Feketetenger—Földközi-tenger— Kanada, az azovi-tengeri részleg pedig a Feketetenger—Görögország—Törökország útvonalon hajózik. A közeljövőben a Szovjetunió valamennyi kereskedelmi tengerhajózási támaszpontját számítógépekkel szerelik fel. Ezzel a szállítás nagymértékű termelékenységét, az üresjáratok teljes kiküszöbölését, a kitűzött tervek és feladatok pontos teljesítését biztosítják. .. PRÁGA Több vizet a fővárosnak Egy-egy prágai lakos napi vízszükséglete 80 év előtt 20, 1971-ben már 350 liter volt, s a 2000. évre ez utóbbi mennyiségű vízigény kétszeresével számolnak. A száztornyú városnak nevezett Prága már 1912- ben is képtelen volt vízszükségletét csupán saját tartalékaiból fedezni. A viszonylag közel elterülő kazanyi járás később feltárt forrásainak vizét mind a mai napig utolsó cseppig felhasználják. De ezeken kívül is új forrásokat kellett keresni Prága számára. 1963 szeptemberében kormányhatározat született, amely szerint a Zelivka folyón zárógát építendő, hogy további vizet nyerjenek a csehszlovák főváros részére. A szakértők egész sora által kidolgozott és javított terv megvalósítását 1965-ben kezdték el. Sok minden nehezítette a munkálatokat. Így például 52 kilométer hosszú szakaszon a folyót a föld alá kellett süllyeszteni. Az egykori jáchymovi bányák dolgozói hatalmas vízelvezető tárnát építettek, amely a Prága határában levő tárolóba torkollik. A Zelivka vize 15 óra alatt 50 kilométeres utat tesz meg. Útközben egy 32 különleges tartállyal rendelkező nagy szűrőállomás tisztítja és dúsítja a folyóvizet, amely különböző csatornákon át, még Prága elérése előtt, egy gyűjtőmedencébe kerül. A vízszolgáltató konstrukció második lépcsőjének építéséhez eredetileg csak néhány esztendővel később akartak hozzálátni. A kormány azonban helyt adott a szakértők érveinek és máris elrendelte a munkálatok folytatását. Ez idő szerint a zárógát kiszélesítése van soron. Ehhez az építményhez eddig több mint egymillió köbméter követ, betont és egyéb anyagot használtak fel. Az építőmunka befejezése után a víztorony másodpercenként 600 köbméter vizet bocsát majd át a fővárosba. Ez háromszor annyi, mint amennyi a Moldva folyó prágai szakaszán másodpercenként keresztül halad. Az egész építkezési terv végrehajtásáig még sok a teendő, de Prága már ez év nyarán kap az első Zelivka-vízből. RIDE MASCOUTAH A különös Mascoutah, ez az 5043 lakosú város — az USA Illinois államának St. Clair megyéjében — különös nevezetességre tett szert. A városházának a Main Streetre nyíló kapuja előtt avatta föl májusban a kereskedelemügyi miniszter azt az 1 20 méter magas srárványoszlopot, amelynek felirata azt tudatja, hogy itt van az Egyesült Államok ,,népességi középpontja”: az északi szélessé 38 fok 27’ 47” és a nyugati hosszúság 89 fok 42’ 22”-nél, és hozzáteszi, hogy „a pontos hely ettől a jeltől 5,3 mérföldnyire délkeletre fekszik”. Ez a pont pedig Lawrence Friederich, német származású farmer földjére esik. A „népességi középpont”, amint a népszámlálási hivatal közölte a büszke Friederch-hel, voltaképpen csak egy elméleti érték. Föltéve, hogy az egész ország területe sima és kemény lenne, és semmi súlya nem volna, viszont az USA egész lakossága — az 1970-es népszámlálás tanúsága szerint 203,2 millió ember — nyugodtan, mozdulatlanul rajta állana, akkor ez a pont az, amely az egyensúlyi pont lenne. Az ilyesfajta elméleti számításokra a tudománynak szüksége van. S érdekes tény különben, hogy az első, 1790-es népszámlálás óta ez a „népességi középpont” szakadatlanul eltolódik nyugati irányban; az első népszámláláskor ez a pont még Baltimore-tól 23 mérföldnyire keletre volt, Chestertown közelében (Maryland állam). A mascoutahi emlékművön kívül Friederich farmer földjén, még pontosabban a földjében is elhelyeztek egy emlékjelet, a jövő régészeinek várható örömére. A talaj szintje alatt 45 centivel egy kődarabhoz erősített fém jelet ástak el... A „népességi középpont” nem azonos az USA földrajzi középpontjával: ez utóbbi Dél-Dakota állam Butte megyéjében fekszik, 14 mérföldnyire keletre attól a ponttól, ahol ez az állam Montana és Wyoming állammal érintkezik. Mascoutah várost különben német bevándorlók alapították 1837-ben, és a lakosság beszédének, kiejtésének ez még ma is sajátos színt kölcsönöz. A középpont régi, vörös téglából épült házak előtt hatalmas fák magasodnak s vetnek kellemes árnyékot az utcákra. Ezt bizony a városalapító ősök a maguk idejében nagyon nélkülözték, amikor a puszta prérin otthont teremtettek maguknak. A város neve az északi indiánok egyik kis törzsére utal; értelmét illetően eltérnek a vélemények: egyesek szerint ,,préri-emberek”-et jelent, mások „a tűz népé”-nek, illetve „szép emberek”nek fordítják Maacoutahot. A város alapítása idejében a farmerek a föld egy acre-jéért 1,25 dollárt fizettek. Sokan közülük ezt az összeget úgy teremtették elő, hogy farkasokra vadásztak. Nevezetes látogatója volt a városkának 1842- ben. Charles Dickens angol író amerikai útján fölkereste az itteni farmokat. Vendéglátóinak leszármazottai talán még ma is neheztelnek a nagy angol íróra, mert a tiszteletére rendezett, nagy piknikről csak röviden emlékezik meg amerikai útirajzában. ..két demizsonról” beszél... (pgp) 1942. június 1 WASHINGTON Szégyenletes perek Angela Davist, a megalkuvást nem ismerő amerikai kommunista tanárnőt a Kalifornia állam törvényei szerint kiszabható legmagasabb büntetés, életfogytiglani fegyház fenyegeti. Az amerikai „igazságszolgáltatás” tárgyilagosságával és bíráskodási gyakorlatával kapcsolatban a világ már régen elvesztette minden illúzióját. Az Egyesült Államokban a múltban számos olyan bűnpert folytattak, amely kísértetiesen hasonlított az Angela Davis ellen most tartott főtárgyaláshoz. Az ilyen bűnvádi eljárások minden esetben haladó szellemű, osztályöntudatos munkások, a kommunista párt, a szakszervezetek és szocialista csoportok aktivistáit és funkcionáriusait veszik célba, azokat, akik a legkövetkezetesebben harcolnak a társadalmi igazságtalanság, az elnyomás és a kizsákmányolás ellen. A hatalom birtokában könnyű ürügyet és áldozati bárányt találni. Az amerikai rendőrség annak idején minden bizonyíték nélkül gengsztertevékenységgel vádolt és letartóztatott két olasz munkást. De a kihallgatások során a legkörmönfontabb és a legbrutálisabb eszközökkel sem sikerült Saccót és Vanzettit „beismerésre” bírni. Az ő ügyük bírósági tárgyalása Denhamben ment végbe. A korrupt és elfogult bírák és esküdtek, a megfizetett hamis tanúk, a rendőrségen készült ,,tárgyi bizonyítékok” ellenére a közvélemény világszerte a legnagyobb felháborodással fogadta, hogy a bíróság a két ártatlan embert halálra ítélte. Nicolo Sacco és Bartolomeo Vanzetti bűnperében 1921 júliusában hirdették ki az ítéletet, s hat évvel később a világ haladó erőinek igen aktív tiltakozása ellenére, végre is hajtották. Az USA-nak a két világháború után hamarosan le kellett mondania dédelgetett ábrándjáról, hogy az atombombát illetően monopóliummal rendelkezik, s ennek alapján tetszése szerint zsarolhatja az országokat és népeket. Azzal a hazug állítással próbálta „tekintélyét” megóvni, hogy az atombomba monopóliumának megszűnése nem szovjet tudósok kutatási eredményeivel, hanem a kommunistákkal rokonszenvező amerikai „hazaárulók” cselszövésével magyarázható, így került bíróság elé a békeharcos Rosenberg házaspár. Köztudott volt róluk, hogy helytelenítik az Egyesült Államok bel- és külpolitikáját. 1950-ben, a hidegháború feszült légkörében tartóztatták le Rosenbergéket, azzal a váddal, hogy ők szolgáltatták ki a Szovjetunió megbízottainak az atomfegyver titkát. A vizsgálat és a bűnper folyamán ezúttal is megvesztegetett tanúkat vonultattak fel, akik hajlandók voltak bármire esküt tenni. Ethel és Julius Rosenberget a tiltakozások valóságos zuhataga dacára 1953-ban villanyszékben kivégezték. Az Angela Davis ellen most folyó bűnper ugyanazokat a jellegzetességeket tükrözi, mint a többi amerikai politikai per, amely számos becsületes, ártatlan ember életébe került, vagy sokévi fegyházbüntetésre kárhoztatta az igazság bátor harcosait. Az USA Kommunista Pártjának néhány hónap előtt tartott XX. kongresszusán egyébként Angela Davist távollétében a Központi Bizottság tagjává választották. —K STOCKHOLM Természetvédelem Svédországban, viszonylag nagy kiterjedése révén, sok hely jut az állampolgárok számára. Egy négyzetkilométeren 16 lakos él, míg például Magyarországon 109. De ezek a kétségkívül helytálló statisztikai számok mégsem mutatják be a teljes valóságot. A svéd lakosság több mint háromnegyed része a középső és a déli körzetekben, elsősorban az erősen iparosított tengerparti vidékeken összpontosul. E tájakon állandóan gyarapodnak a gyárkémények, a hulladékhegyek és a gépkocsitemetők, s ezért egyre növekszik a lakosság igénye, hogy legalább a hét végén kiszabaduljon a rossz levegőjű városokból. Akadnak svédek, akiknek valamely vidéki zöldövezetben nyaralójuk van, de a levegő és általában a környezet tisztasága már ezeken a helyeken sem kifogástalan. A svéd kormány, amely az utóbbi időben rendkívül erélyesen propagálja egy nemzetközi környezetvédelmi értekezlet összehívását, s ennek színhelyéül Stockholmot ajánlotta fel, most igyekszik jó példával elöljárni: országos tervet dolgoztatott ki a környezet tisztaságát veszélyeztető épületek és berendezések eltávolítására. Különleges térképet tettek közzé, amelyen feltüntették azokat a helyeket, ahol szabad, illetve, ahol nem szabad építkezni. A cél, hogy az erre legalkalmasabb körzetekben a természet hamisítatlan, a víz és a levegő tiszta maradjon. A terv első pillantásra valóban rokonszenvesnek tűnik. És biztos, hogy a víkendházak tulajdonosai eleget is tesznek majd a követelményeknek. De máris látható, hogy az ipari üzemek telepítése tekintetében nem lehet következetességre számítani. A svéd állam a magánipar részére, amely az ország egész iparának 95 százalékát jelenti, szabad települési jogot biztosított. S ezen az új terv sem változtat. A vállalkozó a jövőben is ott létesíthet üzemet, ahol akar, ahol ezt a maga szempontjából jónak látja. A kormány legfeljebb annyit tehet, hogy anyagi juttatással, vagy nagy öszszegű adókedvezménnyel más, a környezetvédelmi követelményeket nem sértő helyre csalogatja a gyár építtetőjét. Innnek költségei persze a munkások tömegére hárulnak, akik így adófilléreikkel kénytelenek a tiszta környezetért fizetni. —i ——