Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)

1972-06-16 / 140. szám

NÉPSZAVA 1972. június 16 (Folytatás az 1. oldalról) megfelelő felsőoktatási Intézményekben való továbbtanulásra készítsék fel tanulóikat. Az ipari és mezőgazdasági szakközép- iskolákban — mindenekelőtt az igényesebb elméleti megala­pozást kívánó szakmákban — a szükséges gyakorlati idő bizto­sításával lehetővé kell tenni, hogy a végzett tanulók szakmun­kás-bizonyítványt kapjanak. — A-gimnáziumi oktatásban erősíteni kell az egyetemi, főiskolai tanulmányokra való felkészítést, azoknak a tanulók­nak a számára pedig, akik az érettségi után munkába kíván­nak állni, lehetőséget kell teremteni a gyakorlati Ismeretek megszerzésére. Mindkét cél érdekében szükséges a jelenlegi kötelező tananyag csökkentése és a feltételek megteremtésével — a II. osztálytól kezdődően — a fakultatív tárgyak rendsze­rének fokozatos bevezetése. — A felsőoktatásban tovább kell javítani a képzés minő­ségét. Az egyetemeken, főiskolákon széles alapismereteket kell adni, a specia'isták képzése a továbbképzés feladata legyen Az új képzési igények kielégítését a meglevő intézményei; együttműködésével és nem új intézmények létrehozásával kell biztosítani. Az egyetemi-főiskolai felvételi rendszert alapelveinek fenntartásával kell továbbfejleszteni. — Az esti és a levelező képzési formák nélkülözhetetlen szerepet töltenek be azzal, hogy lehetővé teszik a tanulást azok számára is. akik valamilyen ok miatt nem tudtak részt venni a nappali képzésben. Az esti és a levelező oktatásnak fontos szerepe van az egyre inkább általános szükségletté váló to­vábbképzésben is. Ezért megfelelő ösztönzéssel is támogatni kell a dolgozók munka melletti tanulását. Valamennyi társa­dalmi szervezetnek, az üzemek, vállalatok, intézmények veze­Közieméiig as MSZMP Központi Bizottságának üléséről tőinek elő kell segíteniük az esti és levelező képzés lehetősé­gének kihasználását és a munka melletti tanulás erkölcsi és anyagi megbecsülését. —; A szakemberek továbbképzéséért a munkahelyek ve­zetői a felelősek, a továbbképzés feltételeit az oktatási intéz­mények biztosítsák. O A középfokú és felsőoktatási intézményekben továbbta­nulók létszámát a népgazdaság szakemberszükségletével összhangban kell meghatározni. Mivel 1977-ig az általános iskolát végző korosztály létszá­ma csökken és a 80-as évek elejéig stagnál, fokozottan töre­kedni kell arra,-hogy a továbbtanulók aránya növekedjék. Ezen belül különös gondot kell fordítani arra, hogy az általá­nos iskolát végzett lányok közül minél többen tanuljanak to­vább a középfokú oktatási intézményekben, a szakközépisko­lákban, a szakmunkásképző intézetekben. © Lényegesen javítani kell oktatási rendszerünk személyi és tárgyi feltételeit. — A köznevelés továbbfejlesztése érdekében vonzóbbá kell tenni a pedagógus hivatást és életpályát. Az élet- és mun­kakörülmények megfelelő színvonalával elő kell segíteni, hogy a fiatalok nagyobb számban válasszák a nevelői hivatást. — Emelni kell a pedagógusképzés színvonalát, ki kell dol­gozni a továbbképzés új rendszerét, s a pedagógusokat érde­keltté kell tenni továbbképzésükben. A továbbképzés bázisai a megfelelő felsőoktatási intézmények legyenek. — Növelni kell a pedagógusok, a tantestületek önállósá­gát. Lehetővé kell tenni, hogy az előírt pedagógiai-tantervi cé­lok és követelmények eléréséhez legjobban megfelelő módsze­reket a pedagógusok maguk választhassák meg. — Az oktatásügy fejlesztése kiemelt társadalmi feladat, amelyre a következő ötéves tervekben a nemzeti jövedelem­nek a jelenleginél nagyobb hányadát kell biztosítani. Ugyan­akkor gondoskodni kell arról, hogy a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket hatékonyabban használják fel. — A köznevelés irányítását valamennyi szinten meg kell javítani. A kormányszervek erősítsék mind az általános peda­gógiai, mind a szakirányítást. A középfokú szakoktatási intéz^ mények fenntartói fokozatosan a megyei tanácsok legyenek. Az iskolák belső életében növelni kell az igazgatók hatáskörét, a tantestületek szerepét. — A neveléstudományi kutatómunkát fejleszteni kell, hogy fokozottan segíthesse az iskolai oktató-nevelő tevékenységet és a távlati oktatáspolitikai döntések megalapozását. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy vállaljanak kezdeményező szerepet a Központi Bizott­ság határozatának végrehajtásában. Az oktatási intézmények­ben működő pártszervezetek fordítsanak különös gondot az oktató-nevelő munka eszmei, politikai színvonalának emelé­sére, korszerűsítésére. Segítsék a szocialista pedagógiai elvek és módszerek terjedését, érvényesülését, foglalkozzanak a pe­dagógusok szakmai, elméleti felkészültségének növelésével. O A Központi Bizottság javasolja, hogy a Minisztertanács tárgyalja meg az oktatásügy fejlesztésének kérdéseit, és határozza meg a szükséges állami intézkedéseket. ® A Központi Bizottság Az állami oktatás helyzete és fej­lesztésénél; feladatai című dokumentumot nyilvános­ságra hozza. (MTI) Budapesten ülésezik a kereskedelmi szakszervezetek nemzetközi szövetségének elnöksége Csütörtökön és pénte­ken Budapesten, a KPVDSZ székházában ülésezik a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségé­nek elnöksége. Az első napon az el­nökség Adam Ghertinisan főtitkár elnökletével meg­vitatta a kereskedelmi dolgozók munkaidejével, az üzletek nyitvatartásá- val kapcsolatos kétnapos budapesti nemzetközi konferencia tapasztala­tait. Az elnökségi ülés fő napirendje: az ősszel Kairóban megrendezendő kereskedelmi szakszerve­zeti világkonferencia elő­készítése. (MTI) Ifjúsági szeminárium Salgótarjánban ..A tudomány és techni­ka a béke vagy a háború szolgálatában” címmel a KISZ KB agitációs és pro­pagandaosztálya, vala­mint a KISZ Nógrád me­gyei bizottsága kétnapos országos politikai szemi­náriumot rendezett Salgó­tarjánban. Dr. Gombár József, a KISZ KB titkára tartott bevezető előadást. Rámu­tatott arra: Napjaink if­júságának tudatosan is vállalnia kell a háború megelőzéséért, a béke fenntartásáért vivott har­cot. A tudatos szerepvál­lalásnak alapvető feltéte­le, hogy az ifjúság meg­értse a háborúk indító- okait. Sterl István alezredes, a Honvédelmi Minisztérium politikai főcsoportfőnök­ségének munkatársa, Nagy István György, a Haditechnikai Szemle fő- szerkesztője, Papp Anna, a CIMEA — a DÍVSZ nemzetközi gyermekszer­vezetének — főtitkára tartott ezután beszámolót. A fiatalok kérdéseire dr. Gombár József és Papp Anna válaszolt. A nap hátralevő részében a ta­nácskozás résztvevői sal­gótarjáni üzemek ifjúsági szervezeteinek életével, tevékenységével ismer­kedtek. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság El­nöki Tanácsa Molnár Fe­rencnek, a SZOT társada­lombiztosítási tanács el­nökének 70. születésnapja alkalmából a Munka Ér­demrend arany fokozatát adományozta. A kitünte­tést Gál László, a SZOT titkára adta ót. (MTI) Előfizetőink ügyeimébe! Kedves előfizetőink üdülés, nyaralás idején is megkap­hatják előfizetett lapjaikat (belföldön), ha hat nappal uta­zásuk előtt bejelentik címváltozásukat. A lapok utánküldé- séről a posta gondoskodik. Budapesti előfizetőink lakásuk szerint a következő postahivatalokhoz fordulhatnak írásban, távbeszélőn vagy személyesen: 1., XII. Budapest 114. Krisztina körút 6—8, 350—350 1574 mellék. 11., Il/a. Budapest 114, Krisztina körút 6—8, 350—350/1673 mellék. III. (Óbuda.) Budapest 3, Hl., Kiscelli út 7—9, 889—313. III. (Csillaghegy.) Csillaghegy, Hl., Szentendrei út 321, 888—906. IV. Újpest 1, IV., Bajcsy-Zsilinszky út 18, 292—663. V. , VI., XIII. Budapest 62, VI., Lenin körút 105, 111—600. VII., VIII., XIV. Budapest 70, VIII., Verseny utca 3, 428— 118. IX. Budapest 100, X., Üllői út 114, 270—433. X. Budapest 10, X., Füzér utca 5, 149—000. XI. Budapest 112, X^, Vásárhelyi Pál utca 5, 667—327. XV. Rákospalota 1, XV., Dózsa György út 68, 292—489. XVI. Cinkota, XVI-, Rádió utca 6, 832—538, Mátyásföld, XVI., Mátyás király tér 7, 635—828, Rákosszentmihály 1, XVI., Rákos út 71, 636—067, Sashalom, XVI., Szabadság út 52, 837— 304. XVII. Rákosliget, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresz­túr, Rákoskert, Rákosliget, XVII., V'I. utca 1, 4SI—100. XVIII. (Pestimre.) Pestimrc, XVIEI., Vörösfény utca 177, 480—170. XVIII. (Pestlőrinc.) Pestlőrinc 1, Vöröshadsereg útja 214, 281—520. XIX. Kispest 1, XIX., Bajcsy-Zsilinszky tér 22, 272—639. XX. (Pesterzsébet.) Pesterzsébet, XX., Téglagyár tér 10, 478—797. X" (Soroksár.) Soroksár, XX., Marx Károly utca 153, 479 7-. XXI. Csepel 1, Tanácsház tér 21—22, 142—410. XXII. (Budafok, Budatétény.) Budafok 1, XXII., Varga Jenő tér 1/a, 265—650. XXII. (Nagytétény, Baross Gábor telep.) Nagytétény, XXII., Nagytétényi út 268, 264—629. BELLA Szomory Dezső színműve a Vígszínházban Tulajdonképpen az a kérdés ennek a műnek bemutatása kapcsán, hogy vajon már Szomory ko­rában is, az ősbemu­tató idején is, karika­túra volt-e? Vajon volt-e olyan pillanat, amikor ezt a játékstílust, modort ko­molyan lehetett venni? Mindenesetre Szomory Dezsőnek modorosságait, ,,nyelvi nagyvonalúságait” ma már, Karinthy után nehéz komolyan venni. „Mit is mondjak, isten­kém, miegymás, II. Jó­zsef, meg minden" — szinte már Karinthyt is elkoptattuk, hogyan le­hetne hát elviselni az eredetit. Talán egy jobb Szo- mory-darabot, egy, a ma­ga szomorys stílusegy­ségét a tartalommal job­ban őrzőt, jobban elvi­selnénk. De a Bella, a kor érzelgősségének, ta­lán pontosabban a pesti kispolgár szentimentaliz- mus-igényének megfelelő mű, valószínűleg Szo­mory leggyengébb alko­tása, s mint ilyen, nem őrzi teljes gazdagságá­ban azokat a színeket, amelyeknek a „Párizsi regény” szerzője hírnevét köszönheti. Maga a történet is az említett kor riasztó szü­löttje, s ha úgy fogom fel, mint egy lesüllyedt világ már-már giccs-ér- zelgősség határán járó üzenetét, akkor még el­el lehet fogadni, de így is, hogy visszatérjek az induló gondolatokra, sok­szor karikatúrává torzul. Persze ez se lenne baj, ha az egész mű lehető­séget adna arra, hogy a rendező az iróniára hang­szerelje a művet. Ügy az egyes jellemkarikatúrák csak erősítenék annak a bizonyos elsüllyedt világ­nak szatirikus képét. De hát, „istenkém, mit mond­jak és minden, csekély­ség” — hogy Szomory mester stílusánál marad­junk — ő sok mindent komolyan vett saját tör­ténetében, s ettől lett olyan, amilyen. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy a Víg­színház előadása jó szó­rakozás — a maga ne­mében meggyőző, színes és érdekes munka. Nyil­ván nem lehetett köny- nyü ezt a gyenge művet mai színpadon elfogadha­tóvá varázsolni. Tulaj­donképpen a szerzővá- iasztás ellen sem lehet semmi kifogásunk, hi­szen. ha színházaink ki akarják alakítani a ma­guk arculatát, akkor lo­gikus, hogy hagyomá­nyaiknak megfelelően ott keresgélnek, a magyar dráma olyan tájain, me­lyeknek kialakulását év­tizedekkel ezelőtt szín­házuk segítette. Szomory tehát a Vígszínházba való, s amennyire a mű engedte, igazi vígszínházi estét teremtettek segít­ségével. Ez elsősorban Marton László érdeme, aki jó ritmusú, az eredeti Szo­mory ízeket őrizni kívánó előadást szeretett volna rendezni, s ha volt hozzá szituáció is, színész is, akkor sikerült is neki. Különösen két művésze a színháznak érezte jól ennek a furcsa, modoros írónak maga teremtette hősét, illetve a figura stílusát. Tordy Géza volt az egyik, aki az előadás legjobb részét jelentő első felvonásban hamisí­tatlan szomorys levegőt tudott teremteni; és Tahi Tóth László a másik, ki a „bocsánat, hagy élek” Talpra-Magyar fogorvost, a maga makacs félénksé­gében és gátlásosságában rendkívül pontosan kel­tette életre. Ez az este is meggyőzött arról, hogy Gobbi Hilda nagy mű­vésznő, nagyon nagy szí­nésznő. Kiemelkedően szöveghű volt Bulla Elma és Miklóssy György há­zaspárja is és csak di­csérni lehet az előadás minden részvevőjét, Pró- kai Istvánt, Balázs Pé­tert, Szatmári Istvánt, Gyimesi Pálmát, Pethes Sándort, Szabó Imrét és a két főiskolai hallgatót, Kútvölgyi Erzsébetet és Horváth Pétert. Még az előadás két szereplőjé­ről kell a néző-olvasónak elszámolni, az előadás címszereplőjéről, a pesti polgárlányból híres éne­kesnővé váló Belláról, akit Halász Judit alakí­tott és az ő grófjáról, akit viszont Darvas Iván. Halász Judit kedves volt, sőt bűbájos, de hihetet­lenül halovány, s egyál­talán nem tudta fel­idézni a színpadon a vére után menő nőt és ugyancsak nem a tapasz­talatokban megokosodot- tat, a konzekvenciákat józanul levonót. Mindez kívülről jött, bája vi­szont —. .mit is mondjak, édes istenkém, Szomory és minden — sok min­denért kárpótolt. Darvas Iván viszont az a bizo­nyos karikatúra, a szín- padralépés pillanatától, a függöny összecsapódásáig. Egyforma és egysíkú, ne­héz ebből a szerepfelfo­gásból mást teremteni. Szinte Gábor díszletei szépen jelezték a három színhely hangulatát, de nem tartalmazták azt. Annál inkább kitűnően sikerültek Wieber Ma­rianne, minden kétséget kizáróan, kitűnő kosz­tümjei. Szalontay Mihály Két szép és hasznos kiadvány Helyi jellegű nyomtat­ványokról akkor szoktunk hírt adni, ha a tartalmuk országos jelentőségű, vagy maga a kiadványtípus pél­daadó, másokat is hason­lók készítésére ösztönző. Két ilyen nyomtatványról szólunk most röviden. Az egyiknek a címe: Dózsa György 500 éve. /I Szakszervezetek Vas me­gyei Tanácsának központi könyvtára közösen adta ki a Vas megyei Népműve­lési Tanácsadóval. Rövid bevezető után írók és köl­tők műveiből vett idéze­tekkel, valamint Derko- vits Gyula fametszet-soro­zatával mutatja be ez a kiadvány, hogy a magyar művészek az elmúlt idő­ben hogyan állítottak em­léket 1514-nek. A kiad­vány lapjai — rajtuk a metszetsorozat képeivel — szétszedve, könyvtári ka­marakiállítás alapjául is szolgálhatnak. Különösen jó kiállítás készíthető be­lőlük akkor, ha a nyom­tatvány végén található részletes bibliográfiában felsorolt könyveket — vagy közülük néhányat — is melléjük tesznek. A szombathelyi nyomtat­vány példaadó. A másik kiadvány, amelyről szólni akarunk, az 1000 éves Székesfehér­vár címet’ viseli, a Szak- szervezetek Fejér megyei Tanácsának központi könyvtára jelentette meg. „Ami a franciáknak Reims, a németeknek Aachen és Frankfurt, az olaszoknak Nápoly, a len­gyeleknek Krakkó, az ne­künk, magyaroknak az ősi varos, Székesfehérvár” — írja a Panoráma Képes­könyvek sorozatban meg­jelent kötetében Környei Elek. Ezzel az idézettel kezdődik a székesfehér­váriak nyomtatványának szövege is, s utána rövi­den bemutatja a várost, valamint az ott született, élt, alkotott írókat, költő­ket, festőket, színészeket és más művészeket. Be­mutatja a ma élő, s vala­milyen formában a város­hoz kapcsolódó alkotókat is. Ez a nyomtatvány — az előzőhöz hasonlóan — ugyancsak hasznos biblio­gráfiával, a Székesfehér­várról szóló könyvek fel­sorolásával fejeződik be. Kiválóan, érthetően irá­nyítja a figyelmet értékes anyagára, s az egész té­mára. i M. I. Üdülőhelyi klub Balatonföldváron Május második felében nyílt meg Balatonföldvá- ron az első hazai üdülő­helyi klub. A megnyitás­ról a sajtó röviden már hírt adott, s élőszóban vé­lemények is elhangzottak róla. Egyelőre nem aka­runk vitatkozni a klubról, mint ahogy dicsérni vagy bírálni sincs szándékunk­ban. Ügy véljük, elha­markodott lenne akár bí­rálattal, akár dicsérettel illetni egy olyan művelő­dési intézményt, amelyik jellegében hazánkban új, ugyanakkor nincs még egy hónapja, hogy meg­nyílt. Egyszerűen hírt akarunk adni róla, bemu­tatni olvasóinknak, akik közül bizonyára nyaral­nak majd néhányan Bala- tonföldváron. Adott tehát az első ma­gyar üdülőhelyi klub, lá­togathatja bárki, délelőtt 9-től 13-ig és délután 15 órától 23-ig, a Motel sétá­nyon. Jó helyre került, mert a községben műve­lődési ház nincs. A téve­dések elkerülésér; azon­ban meg kell jegyeznünk, hogy az üdülőhelyi klubot nem a község, hanem a Siótour, a balatoni ide­genforgalmi hivatal tart­ja fenn. A klub bejárata előtt nagy méretű tábla hirde­ti, hogy minden hétfőn folklórműsort, pénteken­ként pedig műsoros di­vatbemutatót láthat a közönség. Benn az épület­ben, körben a nagyterem falán június 21-ig Ex lib­ris-kiállítás látható, vala­mint néhány kis méretű rézkarc és linómetszet, amelyek a Balaton kör­nyékét ábrázolják. A tár­salgón és büfén kívül sakkszoba, játékterem, bi­liárdasztal várja a beté­rőket. Belépődíjat dél­előtt is, délután is fizetni kell, a délutáni viszont beleszámít az esti műsor árába. (Ha van műsor.) Kérdéseinkre Tóth László, a helybeli kem­ping és egyben a klub ve­zetője a következőket vá­laszolta : — Az első napokban te­levíziós készülék nem volt, de látogatóink kér­ték, hát vettünk. Har­mincféle újságot és folyó­iratot is járatunk, a porta melletti hely pedig könyv­tárnak van fenntartva. Még ebben *a hónapban itt lesznek a könyvek, s azokat kölcsönzési díj nélkül, de csalc helyben lehet olvasni. A műsoro­kat még szeretnénk bőví­teni, most tárgyalunk Bu­dapesten, hátha sikerül szerdai napokra kama­ra jellegű produkciókat lekötnünk. Szombaton és vasárnap műsoro­kat nem rendezünk. Ki­állítások állandó jelleggel lesznek, anyagukat min­dig a keszthelyi Balatont Múzeum állítja össze. — Milyen bevételre számítanak? — A vállalat nem szá­mit a klubbal kapcsolat­ban nyereségre. Arra tö­rekszünk, hogy a bevé­telből a fenntartás költ­ségei megtérüljenek. Er­kölcsi haszonra és közve­tett haszonra számítunk. Így, ilyen programmal és elhatározással Indult meg tehát az első hazai üdülőhelyi klub. Ez a r.vár a „próbaüzemelte­tés” időszaka. Meg kell várni a végét, s a menet közbeni tapasztalatok alapián levonni a tanul­ságokat. Ha a közönsén szemszönéböl nézve is „pozitív" lesz a mérleg, akkor mondhatjuk maid. hogy másutt is érdemes hasonló klubokat építeni. Mátyás István Elhunyt Prókay Ádám Június 15-én váratlanul elhunyt Prókay Ádám, a SZOT Munkavédelmi Tu­dományos Kutató Intéze­tének volt igazgatója. Prókay Ádám a szak- szervezeti munkavédelmi tevékenység megszerve­zésében nagy érdemeket szerzett. Tizenhat éven át, nyugdíjazásáig volt igaz­gatója a SZOT Munkavé­delmi Tudományos Kuta­tó Intézetének. Munkás­ságáért számos magas ál­lami és szakszervezeti ki­tüntetésben részesült. Prókay Ádámot a Szak- szervezetek Országos Ta­nácsa és a SZOT Munka- védelmi Kutató Intézete saját halottjának tekinti. Temetéséről később tör­ténik intézkedés. HOSSZON? □ INDIÁVAL foglalko­zik a közeli hetekben több tévéműsor. A muda- rai tartomány, a Jain- templomok Indiában és a Hét sziget című kisfilm június 19-én, 21-én, illet­ve 24-én lesz műsoron. D A DIÓSGYŐRI Va­sas Művészegyüttes ve­gyes kara és kamarakó­rusa Csehszlovákiába uta­zott. A trineci vaskohá­szati művek meghívására már ötödször lépnek fel a szlovák kohászvárosban, viszonozva az ottani mű­vészegyüttes miskolci ven­dégjátékát. □ VESZPRÉM . város vegyes kara Spanyolor­szágban vendégszerepei. Oriol Maríorellnek és kórusának veszprémi ven­dégszereplését viszonozza a jeles veszprémi együt­tes.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék