Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)
1972-06-16 / 140. szám
Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) megfelelő felsőoktatási intézményekben való továbbtanulásra készítsék fel tanulóikat. Az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban — mindenekelőtt az igényesebb elméleti megalapozást kívánó szakmákban — a szükséges gyakorlati idő biztosításával lehetővé kell tenni, hogy a végzett tanulók szakmunkás-bizonyítványt kapjanak. — A gimnáziumi oktatásban erősíteni kell az egyetemi, főiskolai tanulmányokra való felkészítést, azoknak a tanulóknak a számára pedig, akik az érettségi után munkába kívánnak állni, lehetőséget kell teremteni a gyakorlati ismeretek megszerzésére. Mindkét cél érdekében szükséges a jelenlegi kötelező tananyag csökkentése és a feltételek megteremtésével — a II. osztálytól kezdődően — a fakultatív tárgyak rendszerének fokozatos bevezetése. A felsőoktatásban tovább kell javítani a képzés minőségét. Az egyetemeken, főiskolákon széles alapismereteket kell adni, a specialisták képzése a továbbképzés feladata legyen Az új képzési igények kielégítését a meglevő intézményei, együttműködésével és nem új intézmények létrehozásával kell biztosítani. Az egyetemi-főiskolai felvételi rendszert alapelveinek fenntartásával kell továbbfejleszteni. Az esti és a levelező képzési formák nélkülözhetetlen szerepet töltenek be azzal, hogy lehetővé teszik a tanulást azok számára is, akik valamilyen ok miatt nem tudtak részt venni a nappali képzésben. Az esti és a levelező oktatásnak fontos szerepe van az egyre inkább általános szükségletté váló továbbképzésben is. Ezért megfelelő ösztönzéssel is támogatni kell a dolgozók munka melletti tanulását. Valamennyi társadalmi szervezetnek, az üzemek, vállalatok, intézmények vezetőinek elő kell segíteniük az esti és levelező képzés lehetőségének kihasználását és a munka melletti tanulás erkölcsi és anyagi megbecsülését. — A szakemberek továbbképzéséért a munkahelyek vezetői a felelősek, a továbbképzés feltételeit az oktatási intézmények biztosítsák. A középfokú és felsőoktatási intézményekben továbbtanulók létszámát a népgazdaság szakemberszükségletével összhangban kell meghatározni. Mivel 1977-ig az általános iskolát végző korosztály létszáma csökken és a 80-as évek elejéig stagnál, fokozottan törekedni kell arra,hogy a továbbtanulók aránya növekedjék. Ezen belül különös gondot kell fordítani arra, hogy az általános iskolát végzett lányok közül minél többen tanuljanak tovább a középfokú oktatási intézményekben, a szakközépiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben. Lényegesen javítani kell oktatási rendszerünk személyi és tárgyi feltételeit. A köznevelés továbbfejlesztése érdekében vonzóbbá kell tenni a pedagógus hivatást és életpályát. Az élet- és munkakörülmények megfelelő színvonalával elő kell segíteni, hogy a fiatalok nagyobb számban válasszák a nevelői hivatást. — Emelni kell a pedagógusképzés színvonalát, ki kell dolgozni a továbbképzés új rendszerét, s a pedagógusokat érdekeltté kell tenni továbbképzésükben. A továbbképzés bázisai a megfelelő felsőoktatási intézmények legyenek. Növelni kell a pedagógusok, a tantestületek önállóságát. Lehetővé kell tenni, hogy az előírt pedagógiai-tantervi célok és követelmények eléréséhez legjobban megfelelő módszereket a pedagógusok maguk választhassák meg. Az oktatásügy fejlesztése kiemelt társadalmi feladat, amelyre a következő ötéves tervekben a nemzeti jövedelemnek a jelenleginél nagyobb hányadát kell biztosítani. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket hatékonyabban használják fel. A köznevelés irányítását valamennyi szinten meg kell javítani. A kormányszervek erősítsék mind az általános pedagógiai, mind a szakirányítást. A középfokú szakoktatási intézmények fenntartói fokozatosan a megyei tanácsok legyenek. Az iskolák belső életében növelni kell az igazgatók hatáskörét, a tantestületek szerepét. A neveléstudományi kutatómunkát fejleszteni kell, hogy fokozottan segíthesse az iskolai oktató-nevelő tevékenységet és a távlati oktatáspolitikai döntések megalapozását. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy vállaljanak kezdeményező szerepet a Központi Bizottság határozatának végrehajtásában. Az oktatási intézményekben működő pártszervezetek fordítsanak különös gondot az oktató-nevelő munka eszmei, politikai színvonalának emelésére, korszerűsítésére. Segítsék a szocialista pedagógiai elvek és módszerek terjedését, érvényesülését, foglalkozzanak a pedagógusok szakmai, elméleti felkészültségének növelésével. A Központi Bizottság javasolja, hogy a Minisztertanács tárgyalja meg az oktatásügy fejlesztésének kérdéseit, és határozza meg a szükséges állami intézkedéseket. A Központi Bizottság Az állami oktatás helyzete és fejlesztésénél, feladatai című dokumentumot nyilvánosságra hozza. (MTI) Budapesten ülésezik a kereskedelmi szakszervezetek nemzetközi szövetségének elnöksége Csütörtökön és pénteken Budapesten, a KPVDSZ székházában ülésezik a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének elnöksége. Az első napon az elnökség Adam Ghertinisan főtitkár elnökletével megvitatta a kereskedelmi dolgozók munkaidejével, az üzletek nyitvatartásával kapcsolatos kétnapos budapesti nemzetközi konferencia tapasztalatait. Az elnökségi ülés fő napirendje: az ősszel Kairóban megrendezendő kereskedelmi szakszervezeti világkonferencia előkészítése. (MTI) Ifjúsági szeminárium Salgótarjánban ..A tudomány és technika a béke vagy a háború szolgálatában” címmel a KISZ KB agitációs és propagandaosztálya, valamint a KISZ Nógrád megyei bizottsága kétnapos országos politikai szemináriumot rendezett Salgótarjánban. Dr. Gombár József, a KISZ KB titkára tartott bevezető előadást. Rámutatott arra: Napjaink ifjúságának tudatosan is vállalnia kell a háború megelőzéséért, a béke fenntartásáért vívott harcot. A tudatos szerepvállalásnak alapvető feltétele, hogy az ifjúság megértse a háborúk indítóokait. Stert István alezredes, a Honvédelmi Minisztérium politikai főcsoportfőnökségének munkatársa, Nagy István György, a Haditechnikai Szemle főszerkesztője, Papp Anna, a CIMEA — a DÍVSZ nemzetközi gyermekszervezetének — főtitkára tartott ezután beszámolót. A fiatalok kérdéseire dr. Gombár József és Papp Anna válaszolt. A nap hátralevő részében a tanácskozás résztvevői salgótarjáni üzemek ifjúsági szervezeteinek életével, tevékenységével ismerkedtek. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Molnár Ferencnek, a SZOT társadalombiztosítási tanács elnökének 70. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Gál László, a SZOT titkára adta át. (MTI) Előfizetőink ügyelmébe! Kedves előfizetőink üdülés, nyaralás idején is megkaphatják előfizetett lapjaikat (belföldön), ha hat nappal utazásuk előtt bejelentik címváltozásukat. A lapok utánküldéséről a posta gondoskodik. Budapesti előfizetőink lakásuk szerint a következő postahivatalokhoz fordulhatnak írásban, távbeszélőn vagy személyesen: 1., XII. Budapest 114. Krisztina körút 6—8, 350—350 1574 mellék. 11., II/a. Budapest 114. Krisztina körút 6—8, 350—350/1673 mellék. III. (Óbuda.) Budapest 3, Hl., Kiscelli út 7—9, 889—313. III. (Csillaghegy.) Csillaghegy, HI., Szentendrei út 321, 888—906. IV. Újpest, IV., Bajcsy-Zsilinszky út 18, 292—663. V. , VI., XIII. Budapest 62, VI., Lenin körút 105, 111—600. VII., VIII., XIV. Budapest 70, VIII., Verseny utca 3, 428— 118. IX. Budapest 100, X., Üllői út 114, 270—433. X. Budapest 10, X., Füzér utca 5, 149—000. XI. Budapest 112, XI, Vásárhelyi Pál utca 5, 667—327. XV. Rákospalota 1, XV., Dózsa György út 68, 292—489. XVI. Cinkota, XVI, Rádió utca 6, 832—538. Mátyásföld, XVI., Mátyás király tér 7, 635—828. Rákosszentmihály 1, XVI., Rákos út 71, 636—067, Sashalom, XVI., Szabadság út 52, 837— 304. XVII. Rákosliget, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, XVII., VI. utca 1, 401—100. XVIII. (Pestimre.) Pestimre, XVII., Vörösfény utca 177, 480—170. XVIII. (Pestlőrinc.) Pestlőrinc, Vöröshadsereg útja 214, 281—520. XIX. Kispest, XIX., Bajcsy-Zsilinszky tér 22, 272—639. XX. (Pesterzsébet.) Pesterzsébet, XX., Téglagyár tér 10, 478—797. X. (Soroksár.) Soroksár, XX., Marx Károly utca 153, 479 7. XXI. Csepel 1, Tanácsház tér 21—22, 142—410. XXII. (Budafok, Budatétény.) Budafok, XXII., Varga Jenő tér 1/a, 265—650. XXII. (Nagytétény, Baross Gábor telep.) Nagytétény, XXII., Nagytétényi út 268, 264—629. Tulajdonképpen az a kérdés ennek a műnek bemutatása kapcsán, hogy vajon már Szomory korában is, az ősbemutató idején is, karikatúra volt-e? Vajon volt-e olyan pillanat, amikor ezt a játékstílust, modort komolyan lehetett venni? Mindenesetre Szomory Dezsőnek modorosságait, ,,nyelvi nagyvonalúságait” ma már, Karinthy után nehéz komolyan venni. „Mit is mondjak, istenkém, miegymás, II. József, meg minden" — szinte már Karinthyt is elkoptattuk, hogyan lehetne hát elviselni az eredetit. Talán egy jobb Szomory-darabot, egy, a maga szomorúi stílusegységét a tartalommal jobban őrzőt, jobban elviselnénk. De a Bella, a kor érzelgősségének, talán pontosabban a pesti kispolgár szentimentalizmus-igényének megfelelő mű, valószínűleg Szomory leggyengébb alkotása, s mint ilyen, nem őrzi teljes gazdagságában azokat a színeket, amelyeknek a „Párizsi regény” szerzője hírnevét köszönheti. Maga a történet is az említett kor riasztó szülöttje, s ha úgy fogom fel, mint egy lesüllyedt világ már-már giccs-érzelgősség határán járó üzenetét, akkor még elel lehet fogadni, de így is, hogy visszatérjek az induló gondolatokra, sokszor karikatúrává torzul. Persze ez se lenne baj, ha az egész mű lehetőséget adna arra, hogy a rendező az iróniára hangszerelje a művet. Úgy az egyes jellemkarikatúrák csak erősítenék annak a bizonyos elsüllyedt világnak szatirikus képét. De hát, „istenkém, mit mondjak és minden, csekélység” — hogy Szomory mester stílusánál maradjunk — ő sok mindent komolyan vett saját történetében, s ettől lett olyan, amilyen. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy a Vígszínház előadása jó szórakozás — a maga nemében meggyőző, színes és érdekes munka. Nyilván nem lehetett könynyű ezt a gyenge művet mai színpadon elfogadhatóvá varázsolni. Tulajdonképpen a szerzőválasztás ellen sem lehet semmi kifogásunk, hiszen ha színházaink ki akarják alakítani a maguk arculatát, akkor logikus, hogy hagyományaiknak megfelelően ott keresgélnek, a magyar dráma olyan tájain, melyeknek kialakulását évtizedekkel ezelőtt színházuk segítette. Szomory tehát a Vígszínházba való, s amennyire a mű engedte, igazi vígszínházi estét teremtettek segítségével. Ez elsősorban Marton László érdeme, aki jó ritmusú, az eredeti Szomorú ízeket őrizni kívánó előadást szeretett volna rendezni, s ha volt hozzá szituáció is, színész is, akkor sikerült is neki. Különösen két művésze a színháznak érezte jól ennek a furcsa, modoros írónak maga teremtette hősét, illetve a figura stílusát. Tordy Géza volt az egyik, aki az előadás legjobb részét jelentő első felvonásban hamisítatlan szomorús levegőt tudott teremteni, és Tahi Tóth László a másik, ki a „bocsánat, hogy élek” Talpra Magyar fogorvost, a maga makacs félénkségében és gátlásosságában rendkívül pontosan keltette életre. Ez az este is meggyőzött arról, hogy Gobbi Hilda nagy művésznő, nagyon nagy színésznő. Kiemelkedően szöveghű volt Bulla Elma és Miklóssy György házaspárja is és csak dicsérni lehet az előadás minden részvevőjét, Prókai Istvánt, Balázs Pétert, Szatmári Istvánt, Gyimesi Pálmát, Pethes Sándort, Szabó Imrét és a két főiskolai hallgatót, Kútvölgyi Erzsébetet és Horváth Pétert. Még az előadás két szereplőjéről kell a néző-olvasónak elszámolni, az előadás címszereplőjéről, a pesti polgárlányból híres énekesnővé váló Belláról, akit Halász Judit alakított és az ő grófjáról, akit viszont Darvas Iván. Halász Judit kedves volt, sőt bűbájos, de hihetetlenül halovány, s egyáltalán nem tudta felidézni a színpadon a vére után menő nőt és ugyancsak nem a tapasztalatokban megokosodottat, a konzekvenciákat józanul levonót. Mindez kívülről jött, bája viszont —. .mit is mondjak, édes istenkém, Szomory és minden — sok mindenért kárpótolt. Darvas Iván viszont az a bizonyos karikatúra, a színpadralépés pillanatától, a függöny összecsapódásáig. Egyforma és egysíkú, nehéz ebből a szerepfelfogásból mást teremteni. Szinte Gábor díszletei szépen jelezték a három színhely hangulatát, de nem tartalmazták azt. Annál inkább kitűnően sikerültek Wieber Marianne, minden kétséget kizáróan, kitűnő kosztümjei. Szalontay Mihály BELLA Szomory Dezső színműve a Vígszínházban NÉPSZAVA Két szép és hasznos kiadvány Helyi jellegű nyomtatványokról akkor szoktunk hírt adni, ha a tartalmuk országos jelentőségű, vagy maga a kiadványtípus példaadó, másokat is hasonlók készítésére ösztönző. Két ilyen nyomtatványról szólunk most röviden. Az egyiknek a címe: Dózsa György 500 éve. /I Szakszervezetek Vas megyei Tanácsának központi könyvtára közösen adta ki a Vas megyei Népművelési Tanácsadóval. Rövid bevezető után írók és költők műveiből vett idézetekkel, valamint Derkovits Gyula fametszet-sorozatával mutatja be ez a kiadvány, hogy a magyar művészek az elmúlt időben hogyan állítottak emléket 1514-nek. A kiadvány lapjai — rajtuk a metszetsorozat képeivel — szétszedve, könyvtári kamarakiállítás alapjául is szolgálhatnak. Különösen jó kiállítás készíthető belőlük akkor, ha a nyomtatvány végén található részletes bibliográfiában felsorolt könyveket — vagy közülük néhányat — is melléjük tesznek. A szombathelyi nyomtatvány példaadó. A másik kiadvány, amelyről szólni akarunk, az 1000 éves Székesfehérvár címet viseli, a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsának központi könyvtára jelentette meg. „Ami a franciáknak Reims, a németeknek Aachen és Frankfurt, az olaszoknak Nápoly, a lengyeleknek Krakkó, az nekünk, magyaroknak az ősi város, Székesfehérvár” — írja a Panoráma Képeskönyvek sorozatban megjelent kötetében Környei Elek. Ezzel az idézettel kezdődik a székesfehérváriak nyomtatványának szövege is, s utána röviden bemutatja a várost, valamint az ott született, élt, alkotott írókat, költőket, festőket, színészeket és más művészeket. Bemutatja a ma élő, s valamilyen formában a városhoz kapcsolódó alkotókat is. Ez a nyomtatvány — az előzőhöz hasonlóan — ugyancsak hasznos bibliográfiával, a Székesfehérvárról szóló könyvek felsorolásával fejeződik be. Kiválóan, érthetően irányítja a figyelmet értékes anyagára, s az egész témára. M. I. 1972. június 16 Üdülőhelyi klub Balatonföldváron Május második felében nyílt meg Balatonföldváron az első hazai üdülőhelyi klub. A megnyitásról a sajtó röviden már hírt adott, s élőszóban vélemények is elhangzottak róla. Egyelőre nem akarunk vitatkozni a klubról, mint ahogy dicsérni vagy bírálni sincs szándékunkban. Úgy véljük, elhamarkodott lenne akár bírálattal, akár dicsérettel illetni egy olyan művelődési intézményt, amelyik jellegében hazánkban új, ugyanakkor nincs még egy hónapja, hogy megnyílt. Egyszerűen hírt akarunk adni róla, bemutatni olvasóinknak, akik közül bizonyára nyaralnak majd néhányan Balatonföldváron. Adott tehát az első magyar üdülőhelyi klub, látogathatja bárki, délelőtt 9-től 13-ig és délután 15 órától 23-ig, a Motel sétányon. Jó helyre került, mert a községben művelődési ház nincs. A tévedések elkerülését, azonban meg kell jegyeznünk, hogy az üdülőhelyi klubot nem a község, hanem a Siótour, a balatoni idegenforgalmi hivatal tartja fenn. A klub bejárata előtt nagy méretű tábla hirdeti, hogy minden hétfőn folklórműsort, péntekenként pedig műsoros divatbemutatót láthat a közönség. Benn az épületben, körben a nagyterem falán június 21-ig Ex libris-kiállítás látható, valamint néhány kis méretű rézkarc és linómetszet, amelyek a Balaton környékét ábrázolják. A társalgón és büfén kívül sakkszoba, játékterem, biliárdasztal várja a betérőket. Belépődíjat délelőtt is, délután is fizetni kell, a délutáni viszont beleszámít az esti műsor árába. (Ha van műsor.) Kérdéseinkre Tóth László, a helybeli kemping és egyben a klub vezetője a következőket válaszolta : — Az első napokban televíziós készülék nem volt, de látogatóink kérték, hát vettünk. Harmincféle újságot és folyóiratot is járatunk, a porta melletti hely pedig könyvtárnak van fenntartva. Még ebbena hónapban itt lesznek a könyvek, s azokat kölcsönzési díj nélkül, de csak helyben lehet olvasni. A műsorokat még szeretnénk bővíteni, most tárgyalunk Budapesten, hátha sikerül szerdai napokra kamara jellegű produkciókat lekötnünk. Szombaton és vasárnap műsorokat nem rendezünk. Kiállítások állandó jelleggel lesznek, anyagukat mindig a keszthelyi Balatoni Múzeum állítja össze. — Milyen bevételre számítanak? — A vállalat nem számít a klubbal kapcsolatban nyereségre. Arra törekszünk, hogy a bevételből a fenntartás költségei megtérüljenek. Erkölcsi haszonra és közvetett haszonra számítunk. Így, ilyen programmal és elhatározással indult meg tehát az első hazai üdülőhelyi klub. Ez a r.vár a „próbaüzemeltetés” időszaka. Meg kell várni a végét, s a menet közbeni tapasztalatok alapján levonni a tanulságokat. Ha a közönség szemszögéből nézve is „pozitív" lesz a mérleg, akkor mondhatjuk majd, hogy másutt is érdemes hasonló klubokat építeni. Mátyás István Elhunyt Prókay Ádám Június 15-én váratlanul elhunyt Prókay Ádám, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetének volt igazgatója. Prókay Ádám a szakszervezeti munkavédelmi tevékenység megszervezésében nagy érdemeket szerzett. Tizenhat éven át, nyugdíjazásáig volt igazgatója a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetének. Munkásságáért számos magas állami és szakszervezeti kitüntetésben részesült. Prókay Ádámot a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a SZOT Munkavédelmi Kutató Intézete saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. HOSSZON? □ INDIÁVAL foglalkozik a közeli hetekben több tévéműsor. A mudarai tartomány, a Javitemplomok Indiában és a Hét sziget című kisfilm június 19-én, 21-én, illetve 24-én lesz műsoron. A DIÓSGYŐRI Vasas Művészegyüttes vegyes kara és kamarakórusa Csehszlovákiába utazott. A trineci vaskohászati művek meghívására már ötödször lépnek fel a szlovák kohászvárosban, viszonozva az ottani művészegyüttes miskolci vendégjátékát. □ VESZPRÉM : város vegyes kara Spanyolországban vendégszerepel. Oriol Martorellnek és kórusának veszprémi vendégszereplését viszonozza a jeles veszprémi együttes.