Népszava, 1972. szeptember (100. évfolyam, 206–231. sz.)

1972-09-01 / 206. szám

lift, szeptember 1 *• Üzemszervezés számítógéppel VI. Az embereken múlik Eddig öt alkalommal, különböző összefüggések­ben próbáltuk bemutat­ni, hogy a Villamos Be­rendezés és Készülék Mű­vekben hogyan készülnek az üzembe helyezendő nagy teljesítményű szá­mítógép hasznosítására, melynek révén korszerű alapokra kívánják he­lyezni a tíz gyárat, egy kutatóintézetet tömörítő, csaknem 14 ezer dolgozót . Még 1969-ben elha­tároztuk: a vállalat bér­rendszerét úgy alakítjuk ki, hogy termelékenyebb munkára ösztönözzön. Akkori módszerünk lé­nyege : minden egymillió forint többlet árbevétel után előre meghatározott bértömeget kaptak a gyá­rak, létszámuktól és bér­­színvonaluktól függetle­nül. Ennek következmé­nyeként, ha az adott gyár kollektívája nagyobb teljesítményt produkálás a termékeket nemcsak el­készítette, hanem értéke­sítette is, a vállalati át­lagnál jóval magasabb jö­vedelememelkedésre szá­míthatott — magyarázza dr. Kecskés Józsefné gaz­dasági igazgató. — Az új bérezési szisz­témát kísérleti jelleggel a mi gyárunkban próbálta ki a vezérigazgatóság — tájékoztat Dunka Sándor, a VBKM Elektromos Ké­szülékek és Anyagok Gyá­rának igazgatója. — Tel­jes sikerrel. Hihetetlen­nek tűnik, de igaz: a kí­sérlet évében, 1969-ben körülbelül 30 százalékkal termeltünk többet, mint az előző esztendőben, anélkül, hogy létszámunk jelentősen emelkedett volna. A mintegy 80 mil­l­ó műveken belüli feltételek szigorítására az országos közgazdasági szabályozók megváltozta­tása kényszerített ben­nünket — indokolja a tör­ténteket dr. Kecskés Jó­zsefné. — A gyárakban ugyanis saját kockáza­tunkra vezettük be a bér­foglalkoztató nagyvállalat vezetési és információs rendszerét. A teljes siker természe­tesen nagymértékben függ a vezetők és a beosztottak hozzáállásától, amit vi­szont lényegesen befolyá­sol, hogy az emberek mennyire találják meg számításukat, ha a kom­puter diktálta objektív követelményeknek meg­felelően dolgoznak. h­ó forint értékű többlet­­termelésért 4,2 millió fo­rint többletbért kaptunk. Ily módon az átlagos ke­reset 11 százalékkal nőtt, emellett körülbelül egy­havi munkabérnek meg­felelő nyereségrészesedést is fizethettünk. — A fejlemények? — Időközben alaposan megszigorították a felté­teleket. Lényeges válto­zás, hogy a béremelés le­hetőségét — az árbevétel mellett — a nyereség ala­kulásához kötötték. Amennyiben a gyári nye­reség az előző évhez ké­pest öt százalékkal nő, ezért nem kapunk sem­mit, többletbér csak ezen felül jár, ám alig fele a korábbinak.­­ Az új bérrendszer minél nagyobb nyereség elérésére ösztönöz — foly­tatja a gondolatsort Tá­­losi István, a VBKM Transzformátor- és Villa­moskészülék Gyárának igazgatója. — Sajnos, a szándék valóra váltását nehezíti, hogy nincs elég megrendelés. Viszont a korábbinál nehezebb kül­ső körülmények­­ellenére az árban és nyereségtö­megben mért többlettel­jesítményért kisebb bért kapunk cserébe, tömeggazdál­kodást, hiszen a Villamos Berendezés és Készülék Műveket — a többi vállalathoz hason­lóan — a bérszínvonal ménese alapján számol­tatták és számoltatják el. Igaz, a kísérletre nem fi­zettünk rá, a művek ter­melésének évi 6,9 száza­lékos emelkedését a ter­melékenység növelésével fedeztük. Ám az időköz­ben módosított közgazda­­sági szabályozók szigo­rúan büntetik az olyan vállalatokat, ahol az egy főre jutó nyereség -s bér az előző évihez képest ki­sebb mértékben emelke­dik, mint a bérszínvonal. Ezért vigyáznunk kell, hogy az esetleg könnyel­műen elhatározott bér­emelések progresszív, bi­zonyos esetekben több száz százalékos adóköte­lezettsége nehogy elvigye a részesedési alap egészét. A vázoltakból tehát egy­értelműen kitűnik, hogy az elmúlt években be­vált bérrendszer v­eszített ösztönző hatásából. Rá­adásul a szabályozók dik­tálta béremelési lehetőség nem csupán attól függ, hogy mekkora a művek nyeresége, hanem attól is, hogy miként alakul a lét­szám összetétele. S ez nem elméleti esz­­mefuttatás. A nagyválla­lt üzem- és munka­­szervezés javítása nap­jaink fontos feladata. A párt és a kormány hatá­rozatát követően szinte valamennyi vállalat ki­dolgozta a saját program­ját. A minisztériumok a legjobb vállalatokat — mint mintaüzemeket — külön felszólították intéz­kedési terv kidolgozására, hogy az itt szerzett ta­pasztalatokat, módszere­ket általánosítsák. Mind­ezeket a törekvéseket azonban nem segíti elég­gé, sőt néhány vonatko­zásban akadályozza a je­lenleg érvényes érdekelt­ségi rendszer. — Az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsíté­se ennek ellenére halaszt­hatatlan feladat. Bár pil­lanatnyilag eléggé rap­­szodikus partnereink ren­delési készsége, emiatt akaratlan a zavar és kap­kodás, mégis minden vál­­lalat, gyár évről évre a termelés bővítésére törek­int gyárainak létszáma az elmúlt évhez képest több mint száz — elsősorban alacsonyabb bérű — fővel csökkent, ily módon a gyári kollektíváknak na­gyobb teljesítményért, a magasabb árbevételért és nyereségért járó többlet­bér egy része után — a részesedési alap terhére — progresszív adót kell fi­zetni. A helyzet fonákságát jól érzékelteti, hogy a folyamatban levő szerve­zési intézkedések nyomán egyre több, magasabb bé­rű, kvalifikált szakember­re lesz szükségük, míg a szakképzetlen kisegítő ál­lomány egy része ,,feles­legessé’’ válik. — Szerencsémre. ..hi­vatalból” nem kell foglal­koznom a témával. De mint kommunista, évek óta szenvedélyesen vitat­kozom róla: miért ragasz­kodunk ehhez a bérrend­szerhez — mondja Som­bor György kereskedelmi igazgató, szik. A létszámforrás már kiapadt, a műszaki fej­lesztés lehetősége korlá­tozott, így nem marad más hátra, mint az üzem- és munkaszervezés javítá­sa. Tőlünk telhetően erre kell törekednünk, még akkor is, ha a jelenlegi anyagi érdekeltségi rend­szer nincs eléggé szink­ronban ezzel — jellemzi az általános felfogást Tá­­losi István. A megjegyzéssel a Vil­lamos Berendezés és Ké­szülék Művek vezérkara egyetért. Számos egyéb szervezési intézkedés mel­lett ezért határozták el, hogy egy nagy teljesít­ményű számítógép közre­működésével új, korszerű alapokra helyezik a nagy­­vállalat vezetési és infor­mációs rendszerét, s azon fáradoznak, hogy a vál­lalaton belül és kívül egyaránt — megteremtsék szándékaik valóra váltá­sának feltételeit. Mocsári Károly Kísérlet teljes sikerrel Az összetétel veszélyei Az egyetlen reális lehetőség Az új lakásügyi jogsza­bályok megjelenésekor kötelezően előírták a la­kásigények megújítását. Ezzel a lehetőséggel az országban 1971 áprilisáig 178 ezren éltek. A kérel­mek több mint 50 száza­lékát — 93 547 — a buda­pesti tanácsokhoz nyúj­tották be. — Az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Miniszté­rium a tanácsok szakér­tőivel közösen készítette elő az igények megújítá­sát — mondja Jeney György, a fővárosi tanács lakásügyi főosztályának helyettes vezetője. — A kérdőíveket úgy állítottuk össze, hogy a válaszok kó­dolhatók lehessenek te­hát „lefordíthassuk” a számítógépek nyelvére. Az adatfeldolgozást az Építésgazdasági és Szer­vezési Intézetre bíztuk. Most már minden kerü­leti tanács megkapta a teljes feldolgozást; min­den igénylőt valamennyi körülmény figyelembevé­telével besorolt a gép, ki­mutatva az igényjogosult­sági pontszámot. — A gépi feldolgozás alapján milyen tapaszta­latokat vontak le? — Most már egyértel­műen megállapítható, hogy az igazságos, objek­tív elosztás, az új rende­letek következetes alkal­mazása szinte lehetetlen lett volna a megújítás és a korszerű értékelési rendszer nélkül. A taná­csoknál Budapesten 1970- ben már 155 000 kérelem volt. Akik közben vala­milyen módon megoldot­ták lakásgondjaikat, nem jelentették be. Sok volt a kettős és a hármas igény­lés is, hiszen a mostani­val szemben a korábbi rendelkezés lehetővé tet­te, hogy több kerületben is benyújtsanak kérvényt. Most erre csak a lakhely szerinti tanácsnál van mód. Az új rendelkezé­sz új lakásra várako­zók, a minőségi, illetve lépcsős cserét kérők 43,9 százaléka jelenleg család­tagként lakik. Viszonylag magas, 12 százalékos az albérlők aránya. Az „egy­­ke”-korszak is érződik: a kérelmezők 16 százaléka több gyerekes, az egygye­­rekesek vannak a legtöb­ben — 38 százalék —, a gyermektelen házaspárok aránya 32 százalék, az egyedül élőké pedig 14. A kérelmezők 67 százaléka fizikai munkás, illetve termelést irányító mun­kakörben dolgozik. Buda­pesten a legtöbben — 8216-an — a XIII. kerü­letben adtak be kérvényt, de rendkívül sok a kérel­mező a belső kerületek­ben, mint például a VII.. — Az első tapasztala­tok alapján nagyobb pontszámmal kell érté­kelni azokat, akik hosszú ideje­­folpoznak egy mun­kahelyen, tehát a törzs­gárdához tartoznak, mun­kájuk alapján kitünteté­seket kaptak. Valamivel sok a jövedelemviszonyok szerint is differenciálnak egy főre jutó 1500 forint jövedelemig tanácsi bér-, 2500 forintig tanácsi érté­kesítési — ezen felül pe­dig csak társasházi lakás kérhető, illetve a VITI-ban, ahol közismerten rosszak a la­kásviszonyok. — Az elosztás a szá­mítógép adatai alapján történik? — Az igénylőket két nagy kategóriába sorol­tuk, az egyikbe azokat, akik a rendelet alapján jelenlegi körülményeiket figyelembe véve lakás kiutalásra jogosultak, a másikba pedig azokat, akik rendelkeznek vala­milyen bérleménnyel, de ehelyett nagyobbat, vagy komfortosabbat kérnek. Ezen belül valamennyi körülmény, de elsősorban a család nagyságának, az eltartottak számának, az egészségügyi és egyéb kö­rülmények figyelembevé­telével soroltunk, növelni kell azok pont­számát is, akik már hosz­­szú ideje várnak lakásra. Nyilvántartásaink szerint az igénylők több mint 20 százaléka több mint 10 éve kéri a tanácsoktól la­kásproblémája megoldá­sát. Ha ilyen finom­má­sokra szükség van is, el­mondhatjuk, hogy soha még nem állt a tanácsok rendelkezésére a mosta­nihoz hasonló, a tényle­ges állapotot tükröző, részletes kimutatás. A gép azonban nem oszthat az ember helyett, tehát az adatok figyelembevételé­vel a végső szó kimondá­sa előtt nagy szerepük van a lakásosztályoknak, és a ma már mindenütt működő társadalmi bi­zottságoknak. — Hogyan vezetik át a változásokat? — Mivel a jövőben is a nyilvántartást géppel akarjuk végezni, nem lenne gazdaságos, ha mó­dot adnánk a heti vagy havi változásbejelentésre. Erre nincs is szükség, hi­szen az elosztási tervek elkészítése előtt kell min­den évben a tanácsok, a bizottságok rendelkezése­Minden módosításhoz szükség van az eredeti la­káskérelem másodpéldá­­nyára, amit tavaly ápri­lisban kaptak meg az ér­dekeltek. A módosításhoz szükséges nyomtatványt minden kerületi tanács­nál rendelkezésre bocsát­ják, s az újonnan kitöl­tött ívek egyik példányát visszaadják. A kérelem­­megújítás mindenkinek egyeni­érdeke. Ha ugyan­re bocsátani a legfrissebb adatokat. Éppen ezért a fővárosi tanácsi rendelet alapján minden év szep­tember 1-e és október el­seje között lehet a lénye­ges változásokat bejelen­teni. Ilyen változásbeje­lentésre ezúttal először mától kerül sor. Mit ne­vezünk mi lényeges vál­tozásnak? Mindenekelőtt közölni kell a családi vi­szony megváltozását, pél­dául a válást. Ha nem rendelkeznek önálló la­kással, mindkettőjüknek külön kérelmet kell be­nyújtaniuk. A jövedelem­­viszonyok változásának átvezetése is kötelező, de csak akkor, ha az egy főre jutó jövedelemhatárt át­lépik, és ezáltal már csak más lakáselosztási formá­ban részesülhetnek. Pél­dául, ha a kérelem be­nyújtásakor 1400 forint volt az­ egy főre jutó jö­vedelem, s most 1700. át­lépték az 1500 forintos ha­tárt, csak tanácsi értéke­sítési lakást kaphatnak. Bizonyára sokan elköltöz­tek abból a kerületből, ahol a kérelem megújítá­sakor laktak. A módosí­tást az új lakhely taná­csánál kell bejelenteni. is valaki sorra kerül a la­káskiutalásnál, és a bi­zottság megállapítja, hogy körülményei lényegesen változtak, de ezt nem kö­zölte, törlik a kiutalási jegyzékből. Erre a szigorú intézkedésre azért van szükség, mert csak „élő” adatok alapján lehet az elosztási elveket érvénye­síteni — mondotta befe­jezésül Jeney György. Moldovan Tanás­ sától október 1-ig módosíthatók a fővárosban a lakáskérelmek adatai A XIII. kerületben várnak a legtöbben Előnyben a törzsgárda és a fizikai munkások Egyéni érdek is NÉPSZAVA 3 185 ezer elsős — Új iskolák Csökken a túlterhelés Az általános és közép­iskolákban ma kezdődik az 1972—1973-as oktatási év. Az általános iskolák első osztályaiban mintegy 130 ezer kisdiák kezdi meg tanulmányait. A különbö­ző típusú középiskolák el­ső évfolyamaira több mint 55 ezren iratkoztak be. A gimnáziumokban összesen 26 862, a szakközépisko­lákban 28 279 fiatal tanul majd. Szeptember 2.: az első tanítási nap. Az első hé­ten kialakítják az osztá­lyok végleges órarendjét. Az elsősök a tanévkezdést követő hetekben főleg az iskolai élettel, a magatar­tásbeli követelményekkel ismerkednek majd. A tan­év során — a művelődés­Az új tanévvel kapcso­latban fontos intézkedés: a Művelődésügyi Minisz­térium szakoktatási főosz­tálya — az Országos Pe­dagógiai Intézettel közö­sen —, útmutatót készített a tanulók túlterhelésének csökkentésére, a közisme­reti tárgyakra vonatko­zóan. Ez egy átfogó intéz­kedéssorozat első lépése. Az útmutatóban — a tan­tárgyak jellegétől függően — differenciáltan hatá­rozzák meg a terhelés csök­k­en­tésének módját, lehetőségét Egyes tantár­gyakból például az útmű-Hagyomány már, hogy tanévkezdéskor megszé­pülve, kicsinosítva várják a diákokat az iskolák. A főváros szinte valamennyi oktatási intézmény — óvodákkal és kollégiu­mokkal együtt 756 — fris­sen festve­ fogadja az ál­talános és középiskolások Ikat. Az iskolatatarozáso­kat nagyban segítette a fővárosi centenárium­al-Felkészülten várják a diáksereget a Győr-Sop­­ron megyei iskoláik is. Heves megyében az idén 20 új tanteremmel gyara­podtak az általános isko­lák, ügyi miniszter utasítása értelmében­­ két neve­lési értekezletet tartanak­ az iskolákban. A novem­beri tanácskozás témája, valamennyi alsó- és kö­zépfokú oktatási intéz­ményben: az MSZMP Központi Bizottsága köz­oktatás-politikai határoza­tának feldolgozása. Az 1973 áprilisában sorra ke­rülő nevelési értekezlet témáját az igazgató jelöli ki. A művelődésügyi mi­niszter utasításban szabá­lyozta az 1972—1973-as oktatási év tanulmányi rendjét. A téli szünidő 1972. december 24-től 1973. január 7-ig, a tava­szi szünet 1973. április 5 től 14-ig­ tart. tató előírja a kötelező mi­nimumot, más tárgyaknál viszont anyagrész elha­gyását javasolja. Az új oktatási évtől új tantervek és tantervi uta­sítások alapján oktatják a „Világnézetünk alapjai” című tantárgyat, a gimná­ziumok és szakközépisko­lák nappali tagozatán. A negyedik osztályokban mindenütt megkezdik, il­letve folytatják a tantárgy oktatását, ahol kellően fel­készített pedagógus áll rendelkezésre, és az egyéb feltételek is biztosítottak. kaimából meghirdetett társadalmi mozgalom, az „Egy üzem — egy iskola” akció. A fővárosban egyéb­ként három új általános iskolát avatnak szeptem­ber elsején: az óbudai, a zuglói és az újpalotai la­kótelepen egy-egy mo­dern, 30 tantermes intéz­­m­ényt hoztak tető alá az építők. Szabolcs-Szatmár me­gyében, Tiszaeszláron és Nábrádon 4—4 tantermes általános iskola épült. A nyíregyházi tanyai kollé­giumot rekordidő alatt bővítették hat tanterem­mel. Korszerűen berende­zett, 16 tantermes iskolá­ban kezdi az évet a nyír­egyházi Széchényi István Közgazdasági Szakközép­iskola. A tanévkezdésig Komá­rom megyében mind a 136 általános és 19 középisko­lában befejezték a nyári tatarozást. Bács-Kiskun megyében, Felsőszentivánon új álta­lános iskolai nevelőott­hont építettek a veszé­lyeztetett környezetben élő gyermekek számára. Kecskeméten 16 tanter­mes, Kiskunhalason pedig 12 tantermes új iskolát vesznek birtokukba a gye­rekek. Megszépített iskolák várják a tanulókat Zala megyében is. A Vas megyei iskolák­ban 12 új tanteremmel és egy tornateremmel gyara­podott az oktatási hálózat. A Tolna megyei Dom­bóváron 100 személyes ál­talános iskolai új diákott­hont létesítettek a pusztai felső tagozatos iskolások­nak. Borsod megye általános és középiskolái is megszé­pültek a tanévnyitásra. Új iskolák építésével és a régiek bővítésével több mint félszáz tanteremmel gazdagodott a megye. Békésben ezen a nyáron 200-nál is több oktatási épületet tataroztak, kor­szerűsítettek A Nógrád megyei Dré­­gelypalánkon a tanévnyitó ünnepségen négy tanter­mes új iskolát avatnak. Fejér megyében több községben a helyi tanács és a gazdaságok közös anyagi erejével bővítették az iskolákat. A Szolnok megyei Új­­szászon 12 tanteremmel, két műhely­teremmel ellá­tott gimnázium és autó­forgalmi szakközépiskola épült Debrecenben mintegy hatmillió forintos költség­gel felépített új épület­részt adnak át a tanév­nyitón a Tóth Árpád Gim­náziumban. A nagy alföldi városban két új kollégium is megnyitja kapuit (MTI) Az átfogó intézkedéssorozat első lépése Megszépült fővárosi iskolák Avatások,­ Avatások, felújítások vidéken Nemcsak járandósági kérdés a vasutasok egyenruhája­ ogyan ítéli meg az uta­zóközönség a vasutaso­kat? Eléggé kulturált kül­sővel, tiszta és vasalt egyenruhában jelentkez­nek-e szolgálattételre? Ezt firtatta a szakszervezet el­nöksége a MÁV ruházati utasításának módosítására beterjesztett javaslat meg­vitatása során. És az el­nökség tagjai elégedetlen­ségüket, nyugtalanságukat fejezték ki vasutasaink ru­házata, külső megjelenése miatt. A felszabadulás óta lé­nyegében járandóságként, munkásellátási kérdésként kezelik a vasutasok öltö­zetét. Pedig ma már nem­csak erről van szó. Az el­látási nehézségek idősza­ka régen lejárt, és a ka­lauz, a forgalmista, a vál­tókezelő egyenruhája is hozzátartozik a kulturált utazáshoz. Nem valamifé­le öltözési hóbortró­l van szó, hanem az utazókö­zönség iránti tiszteletről. A MÁV évenként 190 millió forintot költ ru­hára. Ez hatalmas összeg. A vasutasok bizonyára szebben is öltözhetnének belőle, ha egy részük nem használná az egyenruhát kerti munkára, nem haj­taná benne a loi­at a piac­ra, vagy ha nem kímélné annyira az újat, hogy emiatt a kihordási idő le­telte után is a régi, ko­pottban jár. Ezeket a jelenségeket neveléssel és szigorúbb el­lenőrzéssel természetesen mérsékelni lehet. De elen­gedhetetlen, hogy az állo­másfőnök, a szolgálati hely parancsnoka naponta­­ ellenőrizze a vasutasok öl­tözékét, és követelje meg a tiszta, vasalt egyenru­hát. A szakszervezet azt a véleményét is kifejezésre juttatta, hogy a 190 millió forint, lényegében csak az úgynevezett járandósági, illetve munkásellátási kö­vetelmények kielégítését fedezi. A mai igényeknek megfelelő öltözék biztosí­tásához több kell. Az elnökségi ülésen né­hányan feltették a kér­dést, honnan teremtse elő a MÁV a többletet? A vá­lasz természetesen nem a szakszervezet elnökségére, hanem a vasút vezetőire tartozik. Tanácsot azon­ban kaptak: példának hozták fel a taxisokat, a Volán, a metró, a BKV dolgozóit, akiknek öltözé­ke majdhogy egyik napról a másikra megváltozott. Ú­gy véljük, amit az idé­zett vállalatok megol­dottak, arra a MÁV ta­pasztalt vezetői is képesek lesznek. Bizonyosak va­gyunk benne, hogy amint a szemlélet megváltozik — s megértik, hogy ez a kul­turált közlekedéshez tar­tozik —, a szükséges pénz is előkerül. Zsidai Pál

Next