Népszava, 1972. október (100. évfolyam, 232–257. sz.)
1972-10-25 / 252. szám
KÖZÉLET Kedden Budapestre érkezett a dr. Emil Misovsky külkereskedelmi miniszterhelyettes által vezetett csehszlovák külkereskedelmi delegáció. Délután a Külkereskedelmi Minisztériumban megkezdődtek az 1973. évi árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyv megkötésére vonatkozó tárgyalások. A magyar delegációt Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes vezeti. Iuka Banovic, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság belügyi titkára meghívására belügyminisztériumi küldöttség utazott hivatalos látogatásra Jugoszláviába Benkei András belügyminiszter vezetésével. C. D. S. Sirivvardikne, Sri Lanka Köztársaság (Ceylon) új magyarországi nagykövete Budapestre érkezett. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására kedden Budapestre érkezett több napos hivatalos, baráti látogatásra a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének küldöttsége, élén Ali Sukrija főtitkárral. Nastase Constantnnak, a Román Szakszervezetek Általános Szövetsége végrehajtó bizottsága tagjának vezetésével négytagú delegáció érkezett hazánkba a munkaidőcsökkentés tapasztalatainak tanulmányozására. Dr. Mészáros Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója küldöttség élén kedden Berlinbe utazott, a magyar NDK vasúti együttműködési bizottság alakuló ülésére. • A bizottságot a két ország vasúti közlekedésének operatív összehangolására hozzák létre. Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese fogadta Ahmed el Beshir Shaddadot, a Szudáni Demokratikus Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki a közeljövőben adja át megbízólevelét. Dr. Kocsis Józsefnek, a kohó- és gépipari miniszter első helyettesének vezetésével magyar kohászati delegáció , utazott Genfbe az ENSZ acélbizottságának 40. ülésére. A SZOT meghívására háromtagú szovjet szakszervezeti delegáció érkezett Budapestre. A küldöttség a magyar szakszervezeti könyvtárhálózat munkáját tanulmányozza. Baráti találkozó a szovjet szakszervezeti nődelegáció tagjaival A szovjet szakszervezeti központ képviseletében hazánkban tartózkodó háromtagú nődelegáció nyolcnapos magyarországi tapasztalatairól beszélgetett a SZOT nőbizottságával és a meghívott vendégekkel. A szovjet szakszervezeti, küldöttség — melyet Ludmila Juljevna Turova, a Moszkvai Szakszervezeti Tanács titkára vezet — élénk eszmecserét folytatott a Cserván Mártannné dr., a SZOT nőbizottsága elnöke vezetésével jelenlevő nőbizottsági tagokkal. A baráti találkozón megjelent Tominy Henno Hindrichovics, a budapesti szovjet nagykövetség első titkára, Vass Istvánné, az Elnöki Tanács tagja, Hantos Jánosné, a közalkalmazottak szakszervezetének titkára és Somoskői Gáborné, a HVDSZ titkára. Elutazott hazánkból a VDK nemzetgyűlésének küldöttsége A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottságának tanulmányi küldöttsége, amely az országgyűlés meghívására október 12. és 24. között Magyarországon tartózkodott, elutazott hazánkból. A küldöttséget Pólyák János, az 'országgyűlés' jegyzője és több tisztségviselő búcsúztatta. Ott volt Hoang-Cuong, a VDK budapesti nagykövete. Magyarországi tartózkodása alatt a küldöttséget fogadta Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter, dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. (MTI) Ifjúmunkás világtalálkozó Moszkvában November 1—15. között ifjúmunkás világtalálkozót tartanak Moszkvában — tájékoztatta az újságírókat kedden Kiss László, az Országos Ifjúmunkás Tanács elnöke és Kéri András, a KISZ KB ifjúmunkás osztályának vezetője, a tanács főtitkára. A tanácskozást megelőzően a küldöttek bejárják a Szovjetunió több köztársaságát, szót váltanak a szovjet emberekkel, részt vesznek baráti találkozókon, összejöveteleken A tanácskozás november 10-én kezdődik. Részvevői plenáris üléseken és különböző munkabizottságokban elemzik majd a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a Szakszervezeti Világszövetség, a Komszomol és a szovjet szakszervezetek központi vezetőségének vitaindító referátumait. A tájékoztatón szó esett arról is, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség segítségével ezerfős szakmunkásképző-iskola épül a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Az iskolaépítésre szánt pénzt a magyar fiatalok szolidaritási csekkszámlájáról fedezik. (MTI) Török szakszervezeti küldöttség megbeszélései Befejezte magyarországi látogatását a török élelmiszeripari szakszervezeti delegáció, amely az ÉDOSZ elnökségének meghívására tíz napot töltött Magyarországon. A delegáció három tagja, M. Sadik Sidé, a Török Cukoripari Dolgozók Szakszervezetének főelnöke, A. Fajdar Özögretmen, a szakszervezet főtitkára és dr. Vehhi Önal, a szakszervezet jogi osztályának vezetője- tárgyalásokat foly.tatott az ÉDOSZ delegációjával, amelyet dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára vezetett. A tárgyaláson megállapodás született, a mozgalmi, kulturális és sportkapcsolatok fejlesztéséről, a két ország szakszervezeti kapcsolatainak bővítéséről. A delegáció tíznapos magyarországi tartózkodása során üzemeket, hivatalokat és iskolákat látogatott meg. A török küldöttség, szovjet partnereik meghívására, ma Budapestről Moszkvába utazik. NÉPSZAVA A tizedik nagybolygó Még nem látták, de létezik A tudományok fejlődése során néha megismétlődnek az események. Sir William Berschel angol tudós 1781-ben fedezte fel az Uránuszt. A hosszabb időn keresztül végzett távcsöves megfigyelések lehetővétették, hogy kiszámítsák, milyen pályán kering ez a távoli bolygó a Nap körül, s egy adott időpontban az égbolt mely részén kell tartózkodnia Néhány évtized elmúltával azonban a csillagászok azt a meglepő tényt tapasztalták, hogy az Uránusz mozgása egyáltalán nem felel meg a számításoknak: valósággal „elkóborol"’ arról a pályáról, amelyen az elmélet szerint lennie *kellene. A bolygó e különös viselkedése sokáig rejtélyes és megmagyarázatlan maradt, míg végre Adams, fiatal angol csillagász A problémát a Neptunusz felfedezése azonban csak részben oldotta meg. Az Uránusz mozgásában tapasztalt rendellenességek jelentős részét meg lehetett magyarázni ugyan a Neptunusz zavaró hatásával, de mégis fennmaradt egy bizonyos eltérés amelyet nem sikerült a Neptunuszra visszavezetni. Másrészt, amint a megfigyelések számának és pontosságának növelésével később kitűnt, maga a Jeptunusz sem haladt pontosan úgy pályáján, mint azt várták. A számításoktól tapasztalt eltérést ismét úgy magyarázták, mint amivel a Neptunusz felfedezését megelőző időkben az Uránusznál észlelt rendellenessége, két, vagyis egy még ismeretlen, még távolabbi bolygó hatását tételezték fel. Csakhogy ezt a bolygót még sokkalta nehezebb feladat volt megtalálni! Csupán 1930-ban sikerült Tombaugh amerikai csillagásznak az égbolt „gyanús” területéről készített számos fényképfelvétel alapos tanulmányozása révén rábukkannia a keresett égitestre. Ezt Plútónak nevezték el Pályája általában 5900 kilométernél távolabb húzódik a Naptól (a Föld pályájának félátmérője csak 150 millió kilométer), de pályájának van egy olyan szakasza, amikor közelebb kerül a Naphoz, mint a Neptunusz. A csillagászok között számos híve volt annak a feltevésnek, hogy még a Brady választása azért esett épp erre az üstökösre, mert ennek mozgására vonatkozóan nem kevesebb, mint 1700 évre viszszamenőleg rendelkezünk megfigyelési adatokkal. A régi feljegyzések anyagát áttanulmányozva Brady megállapította, hogy a Halley-üstökös „soha nem tartja be az égi menetrendet”. Vagy négy nappal korábban érkezik a Nap közelébe a vártnál, vagy pedig négynapos késéssel. Ezt csakis egy, még ismeretlen bolygó zavaró hatásával lehet megmagyarázni. Négyévnyi munka következett e felismerés után. Brady elektronikus számítógépbe táplálta egy tíz bolygóból álló bolygórendszer elméleti modelljének valamennyi adatát, s azután a gépre bízta, végezze el azt a hallatlanul bonyolult számítást amelyet papírral és ceruzával dolgozva kiváló matematikusok ezrei sok év alatt sem végezhetnének el! Nemrégiben, 1972 első felében végre megszületett az eredmény. .Eszerint az új bolygót a következő főbb adatok jellemzik : 1843-ban, Le verriet francia matematikus pedig 1843-ben elhatározta, hogy a kérdés tisztázására szenteli munkásságát Mindketten abból a feltevésből indultak ki, hogy az Uránuszon túl is lennie kell még legalább egy bolygónak, amely zavarja az Uránusz mozgását. Adams előbb végzett számításaival, de az illetékes angol csillagászok nem vették komolyan eredményeit. Az a csillagász, akit felkért az égbolt általa megjelölt helyének távcsővel történő tanulmányozására, abban az időben más kérdéssel foglalkozott. 1846. szeptember 23-án Galle, a berlini csillagvizsgáló tudósa a Leveirier-től éppen aznap kézhez vett adatok alapján megtalálta az ismeretlen bolygót. Pluto sem érdemelte ki „a legtávolabbi bolygó” címet, léteznie kell egy még messzebb levő, úgyszintén a Nap körül keringő égitestnek is. Joseph L. Brady amerikai csillagászt behatóan érdekelte ez a probléma. Ő már sokkalta szerencsésebb helyzetben volt, hiszen neki már elektronikus számítógép állt rendelkezésére. Brady az üstököseik pályamozgásának vizsgálatából indult ki. A sok visszatérő (periodikus) üstökös adatait tanulmányozva arra az eredményre jutott, hogy a kutatáshoz a Halley-féle üstökös a legalkalmasabb. Ez az üstökös kereken 76 (pontosabban: - - - 76,03) évenként kerül napközelbe. Az 1910—1911-es években nagy riadalmat, amolyan ,,világvége” hangulatot keltett. Ekkor ugyanis Földünk kozmikus közelségében haladt el és az emberek attól tartottak, hogy az üstökös csóváján való áthaladáskor a földi élet megsemmisül. Szerencsére, minden baj nélkül átvészeltük ezt a találkozást (az üstökösök csóvája rendkívül ritka, a franciák ezért ezeket az égitesteket ,,látható semminek” nevezik — igen találóan. A csóván történő áthaladás teljesen veszélytelen. Ha Földünk egy üstökös magjával ütközne össze, akkor csupán gazdag meteoresőben gyönyörködhetnénk. ) A Naptól szinte elképzelhetetlenül nagy távolságban kering, körülbelül 9600 millió kilométernyire. Ezen a pályán 464 esztendő leforgása alatt tesz meg egyetlen keringést központi csillagunk körül. Pályájának síkja körülbelül 60 fokos szöget zár be a Föld pályájának síkjával, az úgynevezett ekliptikával. A többi nagybolygó pályája azonban csak kis szöggel hajlik az ekliptikához. Tömege hozzávetőlegesen háromszorta akkora, mint a Naprendszer eddig ismert második legnagyobb bolygójáé, a Szaturnuszé. Ezek szerint nem a Földhöz hasonló, kis méretű és nagy sűrűségű égitestről van szó, hanem úgynevezett Jupiter-típusú óriásról, amelyet nagy átmérő és aránylag kicsiny átlagsűrűség jellemez. Legkülönösebb tulajdonsága abban rejlik, hogy nem abban az irányban kering a Nap körül, mint az összes többi bolygó, hanem azok mozgásirányával ellentétesen. Annak ellenére, hogy minden bizonnyal hatalmas térfogatú, a Földnél majdnem háromszázszorta nagyobb tömegű bolygóról van szó, közvetlen távcsöves megfigyelése, de még fényképezése is nagy nehézségekbe ütközik. A számítások szerint a tizedik bolygó ez idő szerint a Cassiopeia csillagkép irányában áll, s mögötte a tejútrendszer ezer és tízezer csillaga helyezkedik el. Valószínű, hogy az újonnan felfedezett bolygót még a világ jelenlegi legnagyobb teleszkópján át szemlélve is csak csillagszerű pontnak látnánk, nem pedig kiterjedt felületű korongnak, hiszen a Naptól és tőlünk mért távolsága egyaránt óriási. Vegyük még tekintetbe azt is, hogy a bolygónak nincs saját fénye, hanem csak a Naptól kapott és visszavert fénnyel világít. De roppant távolsága miatt csak nagyon kevés fényt kap a Naptól. Megtalálása mégsem reménytelen. Nagy távcsövek segítségével rendszeresen kell fényképezni az égboltnak azt a területét, ahol a számítások szerint a bolygó, jelenleg tartózkodik. A felvételeket mindig ugyanazokkal a műszerekkel kell készíteni, lehetőleg teljesen azonos légköri körülmények mellett, ugyanolyan típusú lemezekre és mindig ugyanakkora expozíciós idővel. A különböző időszakokban készített felvételeket azután nagy gondossággal, rendkívül alaposan kell összehasonlítani egymással. Minél hoszszabb idő telt el az első felvételsorozat és a legutolsó felvételsorozat között, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a képek összehasonlításakor felfedezik a csillagszerűnek tetsző bolygót, amely néhány év alatt már jól észlelhető módon elmozdul a háttérben látszó ezernyi csillaghoz viszonyítva. Idegenből jött ? A tizedik bolygó eddig ismert tulajdonságai között két olyan van, amely különös figyelmet érdemel. Az egyik az, hogy pályasíkja oly erősen hajlik az ekliptikához, a másik pedig az, hogy ellenkező irányban kering a Nap körül, mint a többi bolygó. E furcsaságok alapján elhangzott olyan feltevés, hogy ez a bolygó eredetileg nem a Nap ,,gyermeke”, mint a Föld és „bolygótestvérei”, hanem amolyan „fogadott gyerek” féle, azaz a Naprendszertől távol keletkezett, s csak később került, a Nap „családjába”. Joggal vetődhet fel az a kérdés is, hogy vajon a tizedik bolygó révén valóban eljutottunk-e a bolygórendszer határáig. Erre a kérdésre sem lehet ma még válaszolni. Egy azonban bizonyos: vannak olyan, a Naprendszerhez tartozó üstökösök, mégpedig óriási számban, amelyek még sokkal meszszebbre eltávolodnak a Naptól, mint a tizedik bolygó. Ma már tudjuk, hogy a Nap kozmikus szomszédságában, legalább egy fényévre terjedő sugarú gömbön belül valóságos üstökösfelhő létezik, amelynek tagjai közül egyik-másik időnként „belátogat” a Naprendszer belső térségeibe, majd ismét visszatér az üstökösfelhő távoli tagjai közé. A tizedik bolygó felfedezése még aktuálisabbá tette, hogy határozottan megkülönböztessük egymástól a Naprendszer és a bolygórendszer fogalmát. Mai ismereteink szerint, figyelembe véve a tizedik bolygót is, a bolygórendszer határa kereken 10 milliárd kilométernyire van tőlünk — a Naprendszer határa, ha az említett üstökösfelhőt vesszük alapul, legalább ezerszerte távolabb. Hédervári Péter * Kines minden rendben meg... A bolygórendszer „perifériáján’ „Ez a való világ" pályázat Rangos alkotások a szovjet film ünnepén Kedden a Filmklubban Kondor István filmfőigazgató — a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatósága nevében — ismertette a szovjet filmek ünnepi programját. November 3-án a Corvin moziban — Neriko: Fekete tollú fehér madár című filmjének bemutatásával — kezdődik az ünnepi program. Ezt követően műsorra tűzik A katona visszatért a frontról című alkotást, és a Felszabadítás negyedik, ötödik részét. Budapesttel egy időben valamennyi vidéki városban is megrendezik a szovjet film ünnepét. Decemberben ismét bemutatósorozat üdvözli a Szovjetuniót — fennállásának 50. évfordulója alkalmából Műsorra kerül az Emberi sors, a Lombhullás, Az első tanító, a Senki nem akart meghalni, az Egy falat kenyér, az Oleszja és az Egy év kilenc napja című film. A sorozatban — amely az egyes köztársasági filmstúdiók alkotó tevékenységét mutatja be — néhány híres dokumentumfilm is szerepel. Például a Vörös Hadsereget, valamint Az ötvenéves Szovjetuniót ismertető alkotás. Az évforduló esztéléjére az MSZBT, a SZOT, AKISZ, a Honvédelmi Minisztérium, a ügyminisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium Főigazgatósága és a MOKÉP rejtvénypályázatot hirdet Az „Ez a való világ" című játékon mindenki részt vehet, aki a mozipénztáraknál kapható szelvényeket kitölti. (A szelvényeket 1973. május 9-ig kell bedobni a mozik előcsarnokában levő gyűjtőládákba.) A helyes megfejtők között 1973 júniusában értékes díjakat sorsolnak ki, a többi között kétszemélyes, illetve egyszemélyes utazást a jövő évi moszkvai nemzetközi filmfesztiválra. Filmesztétikai és fmtörténeti pályázatot is meghirdetnek olyan Pályaművekre, amelyek átfogóan elemzik a szovjet film történetét. A tíz, huszadét gépelt oldal terjedelmű pályaműveket március 15-ig kell beküldeni a MOKÉP Propaganda Őretályára. (MTI) MKi Oktober 15 A rádió mellett Csupa ünneplés — az elmúlt hét rádióműsorában mintha ez a jelleg dominált volna. Még véget sem értek a budapesti művészeti hetek —, rengeteg ünnepi, parádés műsorral és néhány igazán értékes, tartalmas produkcióval a rádióban —, máris elkezdődött a magyar népdal hete. Amelyet a rádió szinte minden héten külön bejelentés nélkül is megrendezhetne, annyi jó népdalelőadást, feldolgozást kapunk mindig. Az ünneplést szaporítja a főváros egyesítésének centenáriumára rendezett sorozat, amely szintén most vasárnap kezdődött e. De folytathatnám tovább, hiszen a Petőfi-évfordulóra is „elindultak” a nagy ívelésű sorozatok. Ezt a kis zsörtölődést nem szigorúan vett kritikának szánom csupán a magam számára próbálom tisztázni, miért van szükség egyszerre ennyi ünneplésre? Az ünnep igazi jellege, az évfordulók értéke csökken a túlzásba vitt megemlékezésekkel... AZ ELSŐ 100 ÉV Boros János és Rapcsányi László centenáriumi műsora Budapest első 100 évének hírlapi és más sajtóanyagából merítette tényanyagát, de játékszerűen, színészekkel feldolgozva, a történelmi adatok mellett a képzeletnek is szerepet juttatva. A beköszöntő műsor tetszett. Hangulatot teremtett, valóban felidézte a kor levegőjét. A műsor készítői úgy tervezik, a száz esztendőnyi időt tízévenkénti szakaszokban fogják össze, tehát mintegy tíz műsorra számíthatunk az év végéig. Remélhetőleg, az ilyen nagyszabásúra tervezett műsorok esetében oly fontos koncepció, a műsor egysége megmarad, és nem fog szétesni műsormozaikká. 139—660. A MAGYAR RÁDIÓ AUTOMATA KÖZÖNSÉGSZOLGÁLATA Októberben az öregekről is szokás megemlékezni — Szepesi György szombat esti műsorában ha nem is kifejezetten az időseknek, de a már nem egészen fiatalok kívánságának több helyet juttatott a műsorban, nin máskor. Az idősebb generáció pedig óhatatlanul azokat a régi dalokat, slágereket, műsorszámokat, kérte, amelyek a maguk idejében „világslágerek” voltak, így aztán remek műsor kerekedett a „vendégszerkesztők” jóvoltából. Jó ötletnek bizonyult egyegy neves színész megszólaltatása is. Az ilyen, fajta műsormegfiatalítás: kísérletekben Szepesi kifogyhatatlan, és rendkívül találékony. PATAKI SZILÁNKOK Hajdanában voltak közkedvelt városműsorok a rádióban. Egy-egy város életét, múltját, jelenét idegenforgalmi ötletekkel dúsítva, alaposan és egy kicsit kirakatszerűen mutatták be ily módon. Most úgy látszik, a Húszas stúdió is erre a bemutató módszerre szánta el magát, hétfői adása legalábbis erre vall. Sárospatakról, erről a nagy múltú városról, a Bodrog-parti Athénról szép körképet festettek. Mint egy színes képes levelezőlap, olyan volt a műsor: mutatós, gazdag, még néhány problémát is sikerült belevenniük az adásba, hogy kerekebb legyen a kép. Semmi kifogás nem érhetné a műsort, ha azzal a céllal indulnak el a riporterek, hogy valamiféle városbemutatót készítenek. De a Húszas stúdiónak olyan hagyományai vannak, amelyek után másra számíthattunk. Eddig nagyobb távlatú, általánosabb problémákat feszegetett a Húszas — mint az elmúlt héten is például a bűnözés szélére kerülő fiatalok témája —, egy kisváros keretében is meg lehetett volna találni a tényleg sokakat érdeklő dolgokat. Az viszont, hogy jár-e moziba, vagy szórakozni Patakon , valaki, vagy sem, aligha érdekel rá.indenkit a rádió mellett, mondjuk az ország másik végében. A Sárospatakon minden bizonnyal létező, tényleges problémákba a műsor kapcsán, csak nagyon kis betekintést nyertünk. Háry Mária